Turul háló

- Kedveled a vad lányokat? * teszem fel a cseppet sem visszafogott kérdést, majd újból erőteljesebben belemarkolok a hajába. Kezem a szárnyát simogatja, majd hangosan felkacagok és ez az ami hangos nyögésbe fullad, amint lök rajtam egyet. Egész testem megremeg, szememet lehunyom, eláraszt a kéj, és akarom, hogy még jobban magamban érezzem. Már nem fáj amit csinál, most már mérhetetlenül nagy örömet okoz. Nem gondoltam volna, hogy a kínok kínja után ekkora örömmel kárpótol az élet. Hiszen ez már egyáltalán nem szenvedés, ez már boldogság.
Hiába akarom, hogy bennem legyen még, finoman kicsúszik belőlem, majd lágyan csókolja a testem. Valójában az előző dolgot nem nagyon gondoltam végig, hiszen szinte semmit sem tudok arról, hogy hogyan is lehet a másiknak örömet szerezni, sőt azt sem tudom, hogy a lányokkal mit csinálnak, és őszintén, én csak kíváncsi voltam!
De ki gondolta volna, hogy ilyen helyzetbe hozom magam!
Htározottan indul lefelé a mellemről, egészen a köldökömig. Mikor ott végigcsókol kissé megremegek, hiszen csiklandós vagyok, és ha túl lágyan érnek hozzám, akkor kissé ficánkolni kezdek. Azonban most nem a hasammal akar foglalatoskodni... hanem egészen mással.
Ha eddig zavarban voltam ujjainak simogatásától, most még inkább vörössé válok. Egy percig nem jutok szóhoz, és már már görcsösen kapaszkodom bele a hajába. Hiszen ott nem csókolhat meg! Miért tenné... ott nem szoktak....
Hiába minden ellenkezésem, keze a csípőmre simul, majd határozott mozdulatal tart az ágyra nyomva. Elősör csak combomat hinti tele puszikkal, majd immár teljes egészében elveszik a lábam között. Nyelve puha, játékos, én pedig ah eddig azt hittem, hogy az az élvezet, amit eddig éreztem... nos nagyon nagy tévedésben éltem! Soha többé nem eszek sem csokit, sem semmit, hiszen semmi nem fogható ehhez az élményhez. Tökéletes nyelvcsapásokkal érint meg a legérzékenyebb pontomon, és mikor kicsit határozottabban hozzámér, csillagok milliárdja robban szét a testemben, a fejemben. Hangosan lihegek, felsikoltok, és kipirultan, még mindig a haját markolászva rohanok a csúcsra, melyről nem hittem volna, hogy valaha is elérem.. *

* Nem akarom hogy leálljon, hogy abbahagyja. Na nem azért, mert annyira kellemes, hanem azért, mert ha már elkezdtük akkor fejezzük is be. Szeretném, ha megkapná azt, amit szeretne, szeretném hogy neki jó legyen.
Aztán ahogy egyre jobban előre haladunk, a fájdalom egyre jobban elmúlik, én pedig átadom magam neki.
Kezem a szárnyának tövére kulcsolódik, erőteljesen markolom meg azt, és csak remélem, hogy ezt is ugyanannyira élvezi. Finoman kezd el mozogni bennem, majd a tempót felgyorsítja. Immár nem érzek semmi kellemetlent, sőt, azt hiszem élvezni is kezdem. Számból artikulátlan hangok törnek fel, melyeket csak a csókja fojt belém és nem kell már sok, hogy a testem felforrósodjon. Lábammal átkarolom, és úgy húzom magamhoz még közelebb, majd a szárnyáról elveszem kezemet, és ujjaimmal a hajába túrok. Egy erőteljes, már-már erőszakos rántással rántom hátrébb a fejét, de csak annyira, hogy szám szegletében megjelenhessen egy tőlem szokatlan mosoly. Majd ha kellően meglepődött, akkor nyakára hajolok, lágyan karcolgatom torkát, ádámcsutkáját, majd fejét magamra húzom. *
- Sokkal jobb! * mondom, majd nyelvemmel végigrajzolom szájának ívét, és hangosan felnyögök. Hogy fájt még néhány perccel ezelőtt? Mi volt az ehhez a fantasztikusan gyönyörteljes érzéshez képest! *
- Mutass valamit, mi az, amire a nők be szoktak indulni... ennél is... jobban... * mondom két nyögés között, majd körmömmel lágyan végigszántok a mellkasán. Lehet, hogy ez a szex dolog egészen jó lesz a végén?! *

* Kedves velem, figyelmes és igazán óvatos. Tudom, bennem van a hiba, hiszen nem igazán tudok erre az egész helyzetre felkészülni. Talán túlzottan izgulok és rettegek attól, hogy nem leszek számára tökéletes. Valahogy teljesen rágörcsöltem az egészre, és a történésekre. Agyam kattog, és a gondolatokon kívül nincs semmi, ami el tudná venni a figyelmemet.
Keze simogat, és próbál izgatni, én pedig jólesően borzongok alatta, azonban hiába minden kényeztetés, valamiért nem megy. Képtelen vagyok kikapcsolni az agyamat, képtelen vagyok csak rá figyelni. Izgulok, és a finom csókok most nem segítenek.
Szája a mellemre téved, kezével a lábam közét simogatja. Torkomból nyögés szakad fel, azonban mikor megérzem ágaskodó férfiasságát totálisan lefagyok. Kezemmel belekapaszkodom a hátába, majd mikor lágyan belémsiklik könnyek lepik el a szememet. Próbálok erős lenni, és tényleg hinni benne! Hiszen biztos szeretik ezt a nők is valamiért, nem lehet mindig ennyire rossz. A sós cseppek patakzanak a szememből, Aidan pedig abszolút figyelmesen csókolja le azokat. Szájával ajkamra hajol, én pedig immár könnyektől megízesítve csókolok vissza, és döntöm félre a fejemet, hogy érjen hozzám, hogy hozzon lázba, csináljon bármit, csak szüntesse meg ezt a fájdalmat. Nem ezt akartam, nem így akartam! Azt akartam hogy jó legyen, hogy szép legyen, és hogy ... hogy ne fájjon! Senki nem mondta hogy fájni fog! Errő miért nem szólt senki?! Miért nem mondták hogy a nőknek ez mekkora kín?
Ahogy a nyakam csókolja, én is a nyakára hajolok, majd kezemmel megtalálom a szárnyának tövét is. Vadul kulcsolom ujjaimat az erős tollak köré, majd simogatom azt fel és le, mintha csak a legérzékenyebb kelmét simogatnám. Szám ütőere felett csókolja a finom bőrt, és tudom, ha vámpír lennék, akkor az ő vére lenne a tökéletes manna, melyért ölnék, ha úgy kívánná!
Közben lassan kintebb csúszik belőlem, majd finoman vissza is. Lágy, ám mégis erőteljes mozdulatokkal formál, hogy ténylegesen az övé legyek. Hiszen elképzelni sem tudom, hogy esetleg nem neki teremtettek! Kell hogy olyan legyek, mint amilyet szeretne!
Mozgásának hatására fokozatosan lezsibbadok, a fájdalom lassan tovatűnik, én pedig lábammal átkulcsolom a fenekét, hogy jobban magamban érezzem. Most hogy már nem fáj, akár még jó is lehet, úgyhogy próbálok csak rá figyelni. Hiszen mennyivel könnyebb így, hogy foglalkozik velem, hogy próbál rámhangolódni, és hogy azt tartja szem előtt, amit én szeretnék. Őt szeretném, sőt, szeretem! Akarom, hogy az asszonyává tegyen, hogy teljesértékű nő legyek, olyan, akit imádhat, akivel el tudja képzelni az életét! *
- Tudom, hiszen.... hiszen ezért.... * nyögöm, majd harapok bele a szájába és hagyom, hogy immár gyorsabban is mozogni kezdjen. Ahogy formál egyre közelebb kerülök hozzá. MOst már élvezem az együttlétet, ismét bizsergek.
Lázasan harapok a nyelvébe, majd egy csók után szájába lehelem a legszentebb vallomást, amit csak adhatok. *
- Szeretlek...

* Nem tudom mit érez irántam, hiszen nem az a romantikus fajta. Én csak egy naiv és botor lány vagyok, aki simán képes mindent félre értelmezni. És jelen helyzetben őt is félre értem. Mondjuk túlzottan nem gondolkodtam még ezen a dolgon, de csak azért, mert én szeretem úgy ahogy van, el is fogadom, és számomra már az is elegendő, hogy elfogadja azt amit iránta érzek, még akkor is, ha soha nem mondtam ki.
Mikor hozzám szól, kellemesen elmosolyodom. Ujját kihúzza belőlem, én pedig talán meg is könnyebbülök kicsit. Egyszerűen csak az ölébe kap, majd az ágyra állít. Lassú mozdulatokkal fejti le rólam az összes ruhát, melynél minden egyes mozdulatot egy csók követ. Lágyan harapja mellemet, hasamat, keze a csókok mellett simogat, ahogy maga előtt simogatja le rólam az anyagot. Melltartót nem viselek, hiszen ez alá a ruha alá nem igazán tudtam felvenni semmilyet, úgyhogy csak egy csipkés bugyi takarja a testemet a ruhán kívül, mely hamar le is kerül rólam. Mikor meztelenül állok előtte, újból zavarba jövök. Soha nem álltam még férfi előtt meztelenül, így tehát egyértelmű hogy önkéntelenül is magam elé teszem a kezemet, hogy ezzel is eltakarjam a testemet.
Csak akkor lepődök meg igazán, mikor rám néz csillogó szemeivel és azt mondja, szép vagyok és formás. Szemöldököm az egekbe szalad, hangosan sóhajtok egyet, hiszen még soha nem mondott nekem ilyen bókot, és én ezt jelenleg úgy élem meg, mint a világ legcsodálatosabb pillanatát.
Lassan ő is levetkőzik, én pedig megcsodálom tökéletes testét. Izmai formásak, tónusosak, én pedig áhítattal nézek rá, hiszen számomra ő olyan, mint egy tökéletes szobor, melyet gondos kezek faragtak. De nem csak azért, mert a vére tökéletes, hanem azért, mert olyan, amilyen.
Rám fekszik, forró teste átmelegít. Lábamat széttárom, úgy fogadom magamhoz, majd mikor megkérdezi kész vagyok – e nem igazán tudok mit mondani. Félénken bólintok, a hátába kapaszkodom, és mikor megérzem a férfiasságát magamban összeszorítom a szememet. Lassan egyre bentebb mozdul, egészen addig, míg át nem szakítja ártatlanságom gátját és vöröslő vérnyomot nem hagy a fehér lepedőn. Ahogy teljes egészében belém nyomul, nem nagyon bírom magam visszafogni. Könnyek csorognak végig az arcomon, nem tehetek róla, ez eléggé fájdalmas. Tudom, vagyis gondolom, hogy ennél csak jobb lehet, hiszen az emberek mi másért szeretnék ezt csinálni, ha nem azért, mert jó? *
- Sa.. sajnálom! * nyögöm elhalóan, majd próbálok magamra némi élvezetet erőltetni. Nem akarom elvenni a kedvét, de ez most nagyon fáj és képtelen vagyok élvezni. Persze azt szeretném hogy neki jó legyen… de nem tudom mit tehetnék… *

* Nem vártam én tőle azt a szót! Én csak arra gondoltam, hogy jelen álláspont szerint imádjon és szeresse a testemet. Hiszen még csak álmodozni sem merek arról, hogy Aidan belém szeressen! Tudom, hogy saját tervei vannak, élete, melybe nem igazán fér bele semmilyen nő sem. Hozzám valami különleges ok miatt kötődik ám nem mondanám azt erre az egészre, hogy szeret engem. Inkább kedvel, hiszen az életemet is megmentette, sőt szexuálisan vonzónak talál, de ezek még mind kevesek ahhoz az érzéshez, melyet én érzek. Mindennap csak Rá vágyom! Akarom, hogy mellettem legyen, és nem is tudom elképzelni, hogy mennyire felemelő érzés lenne minden reggel vele felébredni! Imádnám, ha mellettem aludna el, ha halk szuszogására aludhatnék el, és ha szárnyainak cirógatására ébredhetnék! *
- Be.. bemelegíteni… * ismétlem meg a szót majd hagyom, hogy azt tegyen a testemmel, amit csak akar. Már régen nincs itt szó arról, hogy én irányítok. Teljesen lemondtam mindenről, és a kezébe adtam a gyeplőt. Rábízom magam teljességében, és csak reménykedem abban, hogy nem fogom megbánni. Ujjaival mesterien megdolgozza a testemet, majd lágy simításokkal illeti a lábam közötti részt, melyről fogalmam sem volt, hogy ilyen érzékeny. Sóhajok gyűlnek bennem, majd egyet-kettőt hangosan ki is mondok a pirulás mellé, majd mikor ujjai eltolják az aprócska anyagot, és lágyan benyúl bensőmbe, halkan felnyögök. Nem feltétlen az élvezettől, hiszen éppen nem túl kellemes az érzés, de talán fájdalmasnak sem mondanám.
szemem kicsit összeszorítom, és próbálom követni az utasításait, hogy engedjem el magam, azonban képtelen vagyok a lazításra. Hogyan is tudnék nyugodt lenni, mikor a kezével olyan helyen simogat, ahol… ahol ilyet nem csinálnak, és hogy nyugodhatnék meg, ha épp azon pánikolom, hogy mindent elszúrok, hogy nem leszek a számára tökéletes, és épp ezért kezdem is beváltani ezt a rémálmot. Egyedül csókja az, ami elvonja a figyelmemet, és mikor megérzem a nyelvét a számban kicsit felhagyok az idegeskedéssel. Ahogy ez bekövetkezik érzem, hogy ujja is valahogy puhábbá változik, persze lehet hogy mindez csak azért van, mert már könnyedebben siklik a lábam között. De vajon miért? Mi változott?
Csók közben kezem a mellkasára téved, majd ingének gombjait tapogatom. Kitapintom mindet, majd finom mozdulatokkal kezdem kigombolni azt, és igyekszem megszabadítani tőle. Mikor végre szétnyílik rajta, levenni már nem tudom, viszont szárnyának simogatását abbahagyom, és rátérek inkább a mellkasára. Ujjaimmal simogatom, lágyan morzsolgatom a mellbimbóját, ahogy keze egyre gyorsabban ki és be jár a testemben kezdem a dolgot talán jobban élvezni. Elmúlik a fájdalom, és kellemes bizsergés kezdődik… Ajkam elnyílik, majd szájába sóhajtok. *
- Vetkőztess le, akarom hogy láss! * kérem izgatottan, és remélem, hogy ő is megteszi majd ezt, hogy láthassam végre teljes szépségében! *

* Nem tudom mi jár a fejében, és azt sem tudom, hogy tulajdonképpen ő örül annak, hogy végre valaki könnyítést hoz az életébe a nevetés által. Pedig csodás baritonja van, melyet jó lenne mindig hallani. Imádom ahogyan a nevemet mondja, vagy csak azt hogy „cicám”. Ha rágondolok is libabőrös leszek. Hiszen a szavakat nyelve és szája formálja, én pedig tudom, hogy milyen érzés ezeket megcsókolni. Lassan dönt az ágyra, szinte már tollpihének érzem magam. Rám dől, ám ezt egyáltalán nem érzem. Kezével megtámasztja magát, ezzel is minimális teret hagyva számomra, ám valahogy úgy érzem nem akarok túl távol lenni tőle. Túl jóleső a közelsége, túl csábító a csókja és minden amit tesz. Mesterként játszik a testemmel, mintha csak egy hangszer lennék. Keze végigsimít a combomon, a könnyű anyagot finoman tolva maga előtt, eközben pedig szavakat suttog, melyeket oly buján ejt ki, hogy ha a kígyó is így beszélt Évának, nem csoda, hogy az emberiség bűnbe esett. Nagyot nyelek, majd hunyom le a szemem, és adom át magam az egésznek. Vagy legalább is megpróbálom. Nem tudom mit kellene tennem, hogy kellene reagálnom. Hiszen még sosem érintettek meg! Számomra ő lesz az első, és remélem, hogy egyben az utolsó is. *
- Legyél gyengéd… és … szeress engem! * mondom ajkai közé, majd immár kicsit vadabbul csókolom meg. Közben kissé felmorran, ahogy kezem a szárnyához ér. Én balga, nem kértem engedélyt arra, hogy megérinthessem, azonban a jóleső sóhajt igennek veszem. Most először vettem kezembe az irányítást, és próbálok neki tudatosan örömet okozni. Nem tudom, mit kell csinálni egy férfival, hogy jól érezze magát velem…
Vajon, ha simogatom a mellkasát, a szárnyát.. az elegendő? Akartam beszélni még erről a csajokkal, azonban valahogy mégsem sikerült. Túl gyáva voltam megkérdezni, hogy mit is kell csinálni, hiszen az ember lánya nem beszélget ilyen kényes témáról! Ez magánügy.. és … lehet, hogy valami könyvben kellett volna kutakodnom!
Mindenesetre a szárnya azon részét melyet elérek teljes egészében körbejárom. Ujjaimmal hol lágyan, hol erősebben simogatom a tollakat és pihéket, majd mikor megérzem a kezét azon a tájon, arcom vörössé válik, és kissé gyorsabban kezdem szedni a levegőt. *
- De… ezt… ott… ezt így … szabad? * kérdezem kissé zihálva. Oké, hogy az egy fontos része a nőknek, ahogy a férfiaknak is van ilyen testrésze, azonban nem gondoltam volna, hogy a kezével ilyen dolgokat is művel… mert hát miért művelne? Ez is része a szeretkezésnek? És miért ilyen jó egyáltalán ez az érzés..? És mi ez az eufória és borzongás, amit kivált belőlem a simogatása? *

* Egyszerűen csak kinevet, én pedig édes hangját hallva önkéntelenül is végignézek magamon. Ennyire béna lennék, ennyire vicces? Nem akarom, hogy szórakozzon rajtam, hogy azt lássa, hogy én gyakorlatilag csak egy poén vagyok az életében. Persze biztos nem így van, én azonban ettől ismét zavarba jövök. A gondolatok cikáznak a fejemben és lassan előjönnek azok a gondolatok, amiken már napok óta gondolkodom. Kinevet engem, mi van, ha nem leszek megfelelő. Ha nem azt kapja, amit vár, amit szeretne? Akkor is ki fog nevetni? Akkor is ha majd meglát meztelenül és én zavartan képtelen leszek bármit is tenni?
A kétségbeesés elhatalmasodása előtt csókol meg. Pont elcsípi ezt a pillanatot, úgyhogy én egyszerűen csak hagyom, hogy az élet, és ez az este magával sodorjon. Szája a számra téved, nyelve kutatva esdekel bebocsátás után, én pedig hagyom, hogy feltérképezze a számat. És ha még ez nem lenne elég, én is viszonzom ezt a kedvességet. Lágyan simogatom ajkát, majd szinte fel sem tűnik, hogy egy-egy lépést mindinkább közelebb kerülünk az ágyhoz. Kezem a mellkasára téved, hajába túrok és úgy húzom közelebb magamhoz, mintha csak ő lenne a víz, én pedig a szomjazó a sivatag közepén. Közelsége lassan elfeledteti velem a buta gondolatokat, és mikor az ágyhoz érünk az egyensúlyomat vesztve esek rá a párnákra, majd rántom magammal őt is, hiszen belé kapaszkodom.
A helyzeten felnevetek, majd kicsit talán ki is józanodom. Túlzottan elbódít, egyszerűen nem látok mást megoldást az életemre, csak Őt. Csillogó szemekkel nézem a szemét, majd rúgom le a lábamról azt a bizonyos cipőt, melyet Merilien oly nagy gonddal óvott eddig mindentől.
Nézem arcát, majd lágyan végigcirógatom az arcát, mérhetetlenül kedves vagyok, ám ez csak azért van, mert minden egyes pillanatát szeretném megjegyezni ennek a mai estének és őt is az emlékezetembe akarom vésni. *
- Félek! * suttogom a szavakat, majd ismét felkínálom ajkaimat, miközben kezem a szárnyához ér és lágyan elkezdi simogatni a pihe-puha tollakat. *

- Tudom, hogy nem kell téged féltenem, hiszen erős vagy és bátor, de mégis… számomra kincs az életed, és a szíved mely dobog… nem tudom mi lenne, ha megszűnne dobogni… * mondom kedvesen, majd mikor megsimítja az arcomat, és számat, lágyan csókolom meg ujját. Akárki akármit mond, én tökéletesnek látom őt. Arca olyan, akár a legszebb görög férfiék, hosszú hajáért odavagyok, mely sokszor takarja csillogó lélektükreit. Imádom, hogy erős, hogy kedves velem, hogy sokszor úgy néz rám, ahogy más lányokra nem, és azzal, hogy megmentett örökre magához láncolt. Eddig is szerettem, azonban mára ez az érzés kivirágzott. Az életem vele tökéletes és nem akarom, hogy nélküle kelljen élnem, hiszen nem biztos, hogy azt kibírnám. Hiszen inkább a halál vele, mint az egyedüllét és a magány!
A desszert hallatán totálisan kétségbe esem. Sietősen pattanok fel a székről, majd megyek a fiú melletti szekrényhez. A legfölső polcon kotorászom, és közben milliószor is korholom magam balgaságom miatt. Hogy lehettem ilyen figyelmetlen? Hogy csinálhattam ezt a vacsorát úgy, hogy nem gondoltam minden eshetőségre?!
Észre sem veszem, ahogy mögém lép. Hozzám simuló testét érzem csak, és szó szerint belefagyok a mozdulatba. Szavai csiklandozzák a bőrömet, kezem lassan leengedem és háttal neki egyszerűen csak hagyom a dolgokat megtörténni. Lágy csókokat kapok, keze a derekamra simul, én pedig lehunyt szemmel átadom magam az érzésnek. *
- Azt hittem… csak… tökéletes randit akartam… * mondom elhalóan, majd ha hagyja, akkor kisiklok a kezei közül, és megfordulok, hogy immár szembe legyek vele. Nézem száját, vágytól csillogó szemeit, és komolyan elgyengülök tőle. Ha eddig volt is bennem félelem, vagy kérdőjel azzal kapcsolatban hogy akarom-e őt, nos, az most el is tűnt teljes egészében. Kezem a mellkasán pihen, én pedig egy lépéssel közelebb csúszok hozzá. A cipő sokat dob rajtam, így már egészen egy magasak lettünk. Ajkammal szája felé araszolok, majd mivel nem érem el teljesen a csókból az lesz, hogy sikerül beleharapnom alsó ajkába. Nem fájdalmasan, bár valószínűleg eléggé ingerlőn. Arcomra pír ül ki, kezem kicsit remegni kezd az izgalomtól, majd kérő, esdeklő szemekkel nézek fel arcába! Akarom, hogy hozzám érjen, hogy megcsókoljon. Hiszen ajkainak ízénél semmit sem akarok most jobban…. *

- Annak sem örülnék túlzottan, ha beléd akarnak beléd kötni… * mondom, és a szememben felcsillan a féltés fénye. Komolyan, nem bírom, mikor vele szemben pofátlanok. Tudom, hogy túlzottan vehemens, és hogy nem könnyű eset, azonban nem akarom, hogy baja essen, egyszerűen nem bírnám elviselni!
A borral kapcsolatos kérdésemre kacéran simít végig az arcomon, majd állapodik meg az ujja a számon, én pedig önkéntelenül is csókot lehelek ujjára. *
- Őszintén szólva nem csináltam desszertet! Nem tudtam, hogy mennyire vagy édesszájú, de máris összeütök valamit… * mondom kétségbeesve és tényleg meg sem fordul a fejemben, hogy esetleg egészen másmilyen desszertről beszél. Túl nagy a zavarom, a bor pedig bódító, nem kapcsolok, ez már csak ilyen. Helyette sietősen állok fel, teszem el a tányérokat, és gondolkodom azon, hogy mit is kellene tennem. Mintha az egyik polcon lenne csokoládé puding…
Végiggondolom a lehetőségeket, majd a fiú melletti szekrényhez sétálok és a legfelső polcon keresni kezdem azt a nyamvadt port. Nem lehetek ennyire béna, hogy ilyen alapvető dologra nem gondoltam… *

- Jól vagyok, nem rettegek, komolyan! * mondom és próbálom a helyzetet kicsit javítani. Tényleg nem rettegek, egyszerűen csak zaar a helyzet, és nem tudom, hogy mikor lesz ez jobb. Vagyis de, szerintem akkor, mikor már tényleg nem lesz egyikünk előtt sem étel. Szedek én is egy keveset, majd falatozni kezdek halkan cseverészve. Az étel fogy eléggé gyorsan, majd mire a fiú eldarálja hogy miújság van, én gyakorlatilag be is lapátoltam az adagomat. Tésztás vagyok, imádom mindet, úgyhogy nem is mertem sokat szedni, mert képes lennék olyan degeszre enni magam, hogy utána nem maradna más, csak az alvás, és a vele járó kóma. *
- Örülök, hogy apád hallgat. Jobban is teszi…és féltestvér? Hát, tudok én magamra vigyázni, nem hiszem, hogy én lennék az elsőszámú célpontja. Vagy gondolod jóban van apáddal és azért jött, hogy… miattad, miattunk? * kérdezem, és tényleg érdekel a válasz. Nem nagyon örülnék ha ez lenne a helyzet, és mivel nem vagyok túl harcias, ezért inkább kitörlöm a fejemből annak gondolatát, hogy mi lenne ha kinyírnánk és elásnánk egy szimpatikus rózsabokor alá. *
- Még egy kis bort? * kérdezem, majd én töltök magamnak még egy pohárral .Nem nagyon iszok, úgyhogy ez most határozottan elsimítja az idegeimet. Közben Aidant bámulom mohó tekintettel és egyszerűen képtelen vagyok mást nézni tökéletes arca helyett. Olyan helyes… *

* A fejét egyszerűen csak elfordítja, én pedig nem az arcára, hanem a szájára adom a puszimat. Ismét vörös leszek, bár nem is értem miért, mikor kaptam már tőle csókot is, nem csak szájra puszit. Totálisan ideges vagyok, és nem bírom magam visszafogni e téren. Kezemet morzsolgatom és mikor pimaszul megkérdezi miért vagyok ideges és még a száját is megnyalja, nem tudok mit tenni, bámulni kezdem. Nézem száját, teltebb alsó ajkát, rózsaszín nyelvét és elképzelem, hogy azokkal a puha ajkakkal megérinti számat, nyakamat, és immár tényleg vörös fejjel megyek a szekrényemhez, hogy egy vázába beletegyem a virágot. Mikor visszatérek, leülök és várom, hogy ő is ezt tegye. *
- Igen, félek, hogy nem lesz kellően megfelelő a számodra. Nem ismerem az ízlésedet, így nem tudom, hogy ízleni fog-e. * mondom majd a fiú szemébe nézek, és ismét zavarba jövök. Nem mehet ez egész este! Nem csinálhatom ezt végig! Magamat korholom, majd nyelek egy hatalmasat, és inkább társalogni próbálok. *
- És mi történt veled mostanában? Nem nagyon találkoztunk… * mondom, majd a fiú felé nyújtom a kanalat… *
- Szedjél csak bátran! * mosolygom és próbálom leküzdeni ezt az egész kellemetlen szituációt. *

* Halálosan.Ideges.Vagyok!
Soha, de soha nem voltam még ennyire feszült. Oké, délután négykor kezdtem bele mindenbe. Már most elég késő van, és megbeszéltük, hogy ilyenkor fog érkezni. Tényleg odavagyok érte, ám nem bánnám ha most késne. Tudom, ezzel is csak az időt húznám, azonban nem igazán vagyok felkészülve erre az egész helyzetre. Hiszen randi… vele… ez felér egy álommal. És az hogy szeretkezni akar velem, nos az egy másikkal… csak nem biztos, hogy az idő megfelelő. Nem tudom, hogy felkészültem – e rá! Szerelmes vagyok belé, de nem tudom, hogy oda kellene-e adnom magam neki, bár úgy gondolom már nincs választási lehetőségem. Túlságosan rákészültem a dologra, úgyhogy igen, ez lesz!
Olasz vacsorát csináltam, egy kis tejszínes carbonarat, amolyan mindent bele módra. Tejszínesen csináltam a ragut, és abba a húson kívül több dolgot is tettem, gombát, kukoricát, olivabogyót, és a tészta sem spagetti lett – mert azt nehéz enni – hanem csak penne. Vettem jóféle fehérbort is, mert tudom, hogy a tésztával az jól összefér, úgyhogy az asztalon épp az utolsó simításokat végzem, mikor kopogtatnak. Nagyot nyelek, majd megigazítom a ruhámat és még egyszer végignézek magamon, hogy mennyire is öltöztem ki. Hajamat feltűztem, lágy sminket tettem fel hála Meriliennek, és most mégis úgy érzem, túl vagyok öltözve, és ez a valóm nem fog neki tetszeni. Nagyot nyelek, kicsit meglegyezem magam és ajtót nyitok. Ott áll ő, talpig feketében, egy fekete rózsával. Nem tudok nem felsóhajtani hangosan, és a pír is kiül az arcomra, mikor a kezembe fogom a csodás virágot. *
- Gyönyörű, köszönöm szépen! * köszönöm meg, majd ebben a cipőben már tökéletesen elérem arcát, így hát lágy puszit nyomok, majd kitárom az ajtót, hogy fáradjon beljebb. A szoba most szépen hangulatvilágításban ragyog, apró kétszemélyes kis asztal helyezkedik el középen, melyen a puritánnak is nevezhető, egyszerű fehér tányér kapott helyet az evőeszközökkel. Az asztal közepén még forrón gőzölög a frissen elkészült tészta, valamint a poharakban a hűtött fehérbor. Kicsit idegesen tördelem a kezemet, és nézek a fiúra. Egyszerűen tökéletes… szeretem… *