Nellondi temető

Tárgy: Nellondi temető Szer. Aug. 05, 2009 4:06 pm

First topic message reminder :

Nellondi temető - Page 19 Nellondi_temeto

Nellond külső kerületén fekszik a Temető. Hatalmas vasrácsos kapui már messziről észre vehetőek. Általában nyugodt és csendes a környék. Ha az ember betéved ide, biztosan halálos csend fogadja. A temetőben van néhány fa, az arra járók egy szépen karbantartott járdán tehetik meg útjukat. A temető északi végében egy kisebb épület is észre vehető. Talán a temető őr háza. A sírok között is sokféle van, akadnak melyek rendezettebbek, újabbak, de ahogy az ember halad tovább a hátsó sorokba talál elhagyatott már-már kusza bokrokkal benőtt fejfákat is, melyekről már a hajdani nevek sem olvashatóak le. A járda mentén elég sok pad sorakozik, ahova az ember leülhet pihenni vagy csak elmélkedni, nappal a béke és nyugalom helye. Éjszakánként viszont különös rideg hely, ki tudja a hideg szellő mellett még mi fordul meg a jéghideg sírtömbök között, s kérdés hogy az ember csupán az éjszaki szél sikolyát hallja e?

Vendég

*A kobold mindent megtesz, hogy fej-fej mellett legyenek, vagyis hogy véletlenül se kelljen se neki lenéznie rá, de Krasimir-nek Heather-re. Persze az a pár centi már mit sem számít, hiszen minden ember között van ennyi, ha nem több.* - Miért, ti koboldok mindig megkeresitek egymást? * Kérdezi. A Tünde nép nincs ennyire összefogó.. ők nem élnek falkákban, vagy akárhogy, csak úgy egyedülke.* - Miért, te hány vagy? * Kérdi azonnal, amikor Krasimir mondja hogy az a nevezetes Dana még tíz éves sincs. Szégyen, nem szégyen, ő nem tudja megállapítani hogy melyik kobold hány éves. Mit szóljon, amikor még a diákoknak sem tudja, pedig azokon tényleg látszik az idő telte.* - Ennyire szereted a hasad? *Vigyorogdik el Heather a konyha emlegetéasére. Neki is feltűnik, hogy sokat kérdezőskdik. Mivel szteret barátkozni, s jó társaság, ha illetlenséget kérdez, akkor is megkérdezi, csak hogy ne álljon be a kínos csend.* - Na de ha tényleg ki akarunk jutni, el kéne indulnunk, nem?

Tárgy: Re: Nellondi temető Vas. Júl. 18, 2010 11:01 am

*Végre megtalálta a "tökéletes" megoldást. Felmászik az egyik sír tetejére, így fejük nagyjából egy magasságba kerül. Persze Krasimir még így is alacsonyabb néhány centivel, de ez már nem számít. Természetesen nagyon is érdekli, hogy kié a sír, de illetlenségnek tartaná megkérdezni, így nem is teszi, és próbál nem erre gondolni. Persze nem igazán megy neki. Heather válaszára kicsitt lefelé görbül a szája, persze nem sír. Húsz évesen ez elég fura lenne, csak kicsit elszomorodik. Merthogy körülbelül egy gyerek érzelmi szintjével rendelkezik... Pozitív értelemben.* ~Jól jönne msot egy csoki.~ *Na jó, lehet hogy annyira is komoly csak, mint egy iskolás.* - Hát... egyszer biztos. Bár a múltkor is Danát kerestük, most meg majd engem kell... A különbség az, hogy ő még tíz éves sincs. *Legyint egyet, majd elmosoylodik. Elvégre tényleg elég vicces lenne, ha egy húsz éves, nagykorú fiút a szülei és a húgai keresnének Nellondban...* - Nem mindenkinek. Nekem például pocsék a tájékozókészségem. A házban is csak a konyhát nem kell folyton keresgélnem.*

Vendég

*Elmosolyodik, amikor Krasimir mondja, hogy nem erről van szó. Ezek szerint úgy tűnik, hogy Heather bármennyire is jó emberismerő, Krasimiron nem tudott keresztül látni, vagy csak egyszerűen a fiú nem olyan hétköznapi. Mindenki csak azt kérdezné, hogy mit keres errefele, így most Heather kíváncsi hogy mi mást lehet ezen kívül kérdezni. Persze a B változata az lett volna, hogy "milyen sír az, s kié", de az a mondat után hogy mindenkinek szíve joga hogy mikor jön ki ide, így a B pont is naggyából úszott. Viszont arra nem gondolt volna, hogy egy kobold a kijáratot keresné.* - Most pontosan nem tudnám elmagyarázni, én nem járok ide nagyon gyakran, s ha jövök is, akkor is az utat úgy találom meg, hogy Adelaida megy elöl én meg utána mint egy kicsi kutya. * Néz arrafele, ahonnan jött, szemeit összeszűkítve. Igen könnyen odatalált a sírhoz, de talán azért, mert megse fodult a fejében, hogy egyáltalán eltévedne. Hogy őszinték legyünk, csak akkor találna ki, ha elindulna, tényleg nem tudja másképp az utat. Amúgy az, hogy Krasmirra így le kell néznie, neki is ugyanolyan kényelmetlen, mint amennyire a koboldfiúnak.* - Csak kitalálunk.. egyszer biztosan. A koboldoknak nem jó a tájékozódásuk? * kérdezte ezt, teljesen jogtalanul. Körülbelül semmit se tud a koboldokról, csak azt hogy hogy néznek ki, meg úgy tudja hogy elég közel állnak a természethez, persze ez is csak vélemény. Nincsenek kobold ismerősei, így nem is nagyon olvas utánuk.*

Tárgy: Re: Nellondi temető Vas. Júl. 18, 2010 10:38 am

*Krasimir a könyörtelen bérgyilkos... Már ez az abszurd feltételezés is eléggé komikusnak hat. Valószínűleg már kitagadták volna... Zsebéből elővesz egy zsebkendőt és kifújja az orrát, majd a lány bemutatkozását hallva elmosolyodik, és bólint egyet.* - Értem. Örülök, hogy megismerhettelek Heather. Mellesleg nem, teljesen mást akartam kérdezni... Ehhez nekem semmi közöm, mindenkinek szíve joga, hogy mikor jön ki a temetőbe. *A társalgás némileg oldottabban folytatódik, Krasimir kezdi magát kissé jobban érezni...* - Igazából engem az érdekelne, hogy merre találom a kijáratot? Sehogy sem találtam el odáig, akármerre kerestem. Tudod sokszor voltam már itt, de eddig midnig kitaláltam segítség nélkül is. *Mondja most már felfelé nézve. Kicsit kényelmetlen számára hosszútávon ez a testtartás, arcáról leolvasható, hogy jobban örülne, ha Heather leülne, vagy leguggolna. Vagy ha mégsem, maximum nem néznek egymás szemébe, ennyi.*

Vendég

*Tenyerével megsúrolja egy helyen a sírkövet, ahol úgy véli hogy a halott neve található. Csak egy kicsivel nyúl arrébb, de nemsokára megkapja, s letörli a port, hogy a név látszódjon. Adelaidának igaza van, Heather túlságosan ragaszkodó és naív. Egy másodperc erejéig az is átfut az agyán, hogy ellenőrzi a kard ott van-em a helyén, de gyorsan letesz róla, mivel nagy feladatnak tűnik számára, amit csak a nővére, Adelaida tud megcsinálni, aki bölcsebb és okosabb, s tapasztaltabb nála. Ujjaival még mindig a síron lévő betűket tapogatta, amikor egy hirtelen zajra nagyon megijdet, s majdnem annyira összerezzent, mintha saját maga lenne a tüsszentő.Szemeivel azonnal a környéket kezdte el pásztázni, félni egyenlőre még nem félt, mert az csak a legostobább komikus történetekben fordulhat elő, hogy egy támadó a tüsszentésével leplezi le magát. Majd megpillantja a hozzá kicsinek mérhető lényt, akit első pillantásra koboldnak néz a füleiről ítélve.* - Szia! *Viszonozza a köszönést, dem nem annyira lelkesen mondja a nevét. Valamiért azt jobban szereti titkolni.* - Heather Lassenien. * Mondta, majd a szemeit várakozóan kissé összeszűkíti, amikor a koboldfiú kérdésrt készül feltenni. Gondolva, hogy mit akar kérdezni, közbeszól.* - Ha arra akarsz rákérdezni, hogy mit keresek én itt, akkor csak egy sírhoz jöttem.. amit esetleg gyakrabban is kéne látogatnom. *Mondja.* - Persze ha más amit akarsz kérdezni.. *Mondta, a fejét félredöntötte, egy bocsánatkérő mosollyal a száján.*

Tárgy: Re: Nellondi temető Vas. Júl. 18, 2010 9:55 am

*Hiába "hegyesfülű" ő is, attól még nem olyan jó a hallása. Érthető hát, hogy nem veszi észrea a fél-tünde lépteit, csak akkor, amikor az már a közvetlen közelébe ér. Figyeli egy darabig a lány ügyködését, de nem szólal meg. Mivel azonban kicsit meg van fázva szegény, eltüsszenti magát, ezzel felhívva magára a figyelmet.* - Öhm, szia... *Mondja, amikor már elkerülhetetlen.* - Krasimir Waylan vagyok... *Mutatkozik be kissé bátortalanul. Nem foglalkozik a sírral, amihez a lány jött, nem az ő dolga.* - Kérdezhetek valamit? *Kérdezi félszegen, a földwt bámulva.*

Vendég

*A temetőben nem hallatszik a fél-tünde nesztelen lépkedése, egyedül a világoslila ruhája széle az, ami neszt csinálhat ezen a rideg helyen. Egyáltalán nem szokása ide egyedül kijönni, legutóbb is nővére, Adelaida társaságában jött. Csak egyetlen egy sír érdekli őt, amelyikhez akkor is jöttek. Heather észre se veszi, hogy rajta kívül valaki tartózkodna itt, s körül se néz: minek? Az emberek ha Nellonban járnak, akkor is csak a szép utcák meg az érdekes boltok környékén fordulnak meg, eszük ágában sincs ide jönni, pláne hogy ide biztos nincs egy rokonuk se temetve a Nezabar-i diákoknak, vagy esetleg nem is tudnak róla. Amikor a sírhoz ér, ugyanúgy egy gyertyát invitál egy másik sírrol az övékre, mert mindig kimegy a fejéből, hogy hozzon, s gyertyát barkácsolni viszont nem tud, ő a nyakláncokat meg a bizsukat tudja jól elkészíteni.*

Tárgy: Re: Nellondi temető Vas. Júl. 18, 2010 9:40 am

*Ismét a temetőbe tévedt, bár már távozni készül éppen. A baj csupán az, hogy fogalma sincs, merre kell mennie. A legjobb az egészben, hogy már hónapok óta Nellondban él. Na de mindegy. Pálca nincs nála, így kiteleportálni sem tudná magát. Egyetlen felszerelése egy tőr, de azzal most nem sokra megy, hacsak nem fedezi fel eddig rejtett mágikus tulajdonságait. Melyek persze nem léteznek. Fáradtan, nagyot sóhajtva leül az egyik sírkőre. Ha kicsit magasabb lenne, talán kitalálna a sírok és kripták útvesztőjéből, de így ez igencsak bonyolult dolog a kobold fiúnak. Még ha fajához mérve nagynaak is mondható..*

Tárgy: Re: Nellondi temető Vas. Jún. 27, 2010 5:38 pm

A temető kapujánál áll kivont pálcával és feszülten vár, de úgy látja, hogy biztonságba van. Már éppen menne el amikor furcsa érzése van. Tudja, hogy mit kell tennie, de nem tudja, hogy honnan. Mivel ez egy verseny gondolja emiatt történhetett, úgyhogy neki is állna egy neki testhez álló feladathoz, a nyomozáshoz, ha csak nem állnák az útját. A temetőőr jelképesen keresztbe teszi a bejáratnál az alabárdot. * Bocsáss meg, de hamarosan temetés lesz és csak nemeseket engedhetek be. * Kezeit zsebébe csúsztatja, a fiú, hogy feladata mellé kapott-e valami megoldást is, de ujjai csak egy dobozt tapogatnak ki, amit most nem akar előhúzni. * - Ez esetben bocsásson meg egy pillanatra, mindjárt visszatérek. * Majd pár sarok után betér egy sikátor szerű leágazásba. Mélyre természetesen nem merészkedik, hiszen tudja, hogy Nellond utcái milyen veszélyesek, főleg, hogy nem rég ebben a temetőben halt meg egy auror. Előveszi, hogy mi lehet a ládikában, de csak egy üres fadoboznak bizonyul. Viszont egy kicsit elgondolkodva, hogy hogyan juthatna be elkezdi feldíszíteni a dobozt átváltoztatás tanon tanult varázslatokkal. Az utolsó órán is pont ezt csinálta, így szerencséjére még tapasztalata is van benne, hogy az aranyozás és ezüstözéssel, hogyan díszítse. Ez az immár díszdoboznak avanzsált tárgy viszont csak az egyik kellék a bejutáshoz. A másik egy varázslat, egy hangmágiás varázslat. Ha nem lenne szüksége arra, hogy az őrtől is kérdezhessen dolgokat akkor semmiféle módon nem folyamodna ehhez, hiszen a tantárgyak közül a hangmágia talán az egyetlen amit nem kedvel. Egy kis kört rajzol az álla körül miközben kiejti a következő szavakat. * - Dulcedo Nixor. * Majd a torkát megköszörülve megszólal. * - Ez így jó lesz? * Kérdezi gyengéd ellágyult hangon hála a Dallamhang nevű varázslatnak. Az emberek magához édesgetése nem áll mesze a fiútól, de ettől a kedves dallamos hangtól amit teremt mindig kirázza a hideg. Viszont egy tagadhatatlanul hasznos varázslat, ezért is alkalmazza most. Az őrhöz visszamenve már előre köszön. * - Jó estés sajnálom, hogy az előbb csak úgy elrohantam, de majdnem elfelejtettem ezt. * Mondja és zsebéből elő húzza a most készített ékszeres dobozt. * - A polgár mester lányától kaptam az egyik partin, de sajnos, mint látja már nem tudom vissza adni neki személyesen, így szeretném ha legalább halála után visszakapná... * Hangja a végére már elcsuklott és nem tudni, hogy a színészi játék vagy a mágia hatására, de az őr beveszi. * Nem is tudom, hogy mit mondjak. * És miközben ezeket mondja az alabárdot ami idáig a fiú előtt volt félre húzza és a falnak támasztja. * Jöjjön, elkísérem. * És elindul vezetve az utat a gyilkosság helyszínére.
Ismerős sírkövek mellett halad el a fiú, ahogy végre odaér a helyszínre, a látvány nem túl kellemes ( nem mintha a fiút zavarná). Pálcáját reflexszerűen kezében tartja miközben a nyomokat vizsgálja és, hogy közelebbről megnézze oda megy és lerakja a dobozt a tetem mellé, ahogy az arcára néz valami szemet szúr neki. Nem biztos, hogy igaza van, de lehet, hogy tudja a megfejtést és emiatt kérdezni akar valamit az őrtől, de mikor megfordul nem az történik, mint amire számított. A temetőőr egy gyors mozdulattal kiveri a pálcáját a kezéből és egy késsel el kezd közeledni felé. * - Nyugodj meg, hamarosan személyesen is átadhatod azt a hülye dobozt. * Vihogja az őr miközben közeledik. Shawn nem az a fajta aki túlságosan lesokkolna egy ilyen helyzetben, így miután elvesztette pálcáját már rögtön ezernyi más ötlete van, hisz van itt megoldás bőven. Jobb kezét végig húzza a bal csuklóján lévőkarperecen és közben elsuttogja a varázsigét . * - Contremisco... * Az őr egy pár pillanatig döbbenten nézi a fiút, hiszen egyáltalán nem ilyen reakcióra számított, majd végül mikor összeszedi magát előre döf egyet. * Nyugodj meg nem kell, majd mesze vinni téged! * Kiáltja teli torokból. Viszont jelen esetben a szúrás a lehető legrosszabb választás volt, igaz erről a temetőőrnek fogalma sem volt. Shawn miután gyermekkora óta vívott egy szúrás elöl könnyedén tud elhajolni még ha fegyvere nincs is és ő csak egy egyszerű ütést mér a másik mellkasára. Viszont a koncentrált erőlökés hatására az az ütés olyan erőssé válik, hogy a férfi 4 métert hátra repül és egy sírkőnek csapódva elveszti az eszméletét.
Visszapillant a lányra, hogy meggyőződjön valamiről. * - Nem nem ő volt, valaki másnak kellett tennie... * Majd észreveszi, hogy vérnyomok vezetnek az egyik kriptához és azokat követve egy kőtömböt talál rajta egy versikével. Mielőtt még mondana bármit is a földről immár újból kezébe vett pálcájával végig követi a vérnyomot, de nem akar a fejébe férni, hogy a gyilkos, hogy tudott, ilyen óvatlan lenni vagy, pedig, hogy miféle csapda várja bent. Miután kimondja a versikének tárgyát a kőtömb elhúzódik az útból és immár beengedést nyert a kriptába, ami ha nem figyel az ő sírhelye is lesz.
Amikor óvatos léptekkel halad lefelé a lépcsőn a végénél egy alakot lát háttal állva neki. Meg se tud mozdulni amikor az alak megszólal. * - Miért zavartad meg nyugalmamat? * És amikor megfordul Shawn látja azokat az ezüstös szempárokat és a sajátjait már rögtön félre is rántja, de az a pár pillanat épp elég volt ahhoz, hogy felismerje a gyilkost. * - Miért tette? Miért pont őt? * Teszi fel a kézenfekvő kérdéseket és bal kezét elkezdi mellkasához szorítani míg jobbjával a pálcát rászegezi. * - Nem kell tudnod, hisz te most itt úgyis meghalsz. * Jön az egyszerű válasz, de közben Shawn nem ezekre a szavakra figyel hanem sajátjait mondja, magában. * ~ Intertempus...~ * A lány apja, ahogy felé vetődik hihetetlen gyors még így Belső idő alkalmazásával is csak épphogy tud kitérni a támadás elől. Szerencse, hogy ez a varázslat sikerült, hisz igazat megvallva nem mindig megy a fiúnak. Ezek után bal kezébe egy ezüst tört ragad az erszényéből miközben jobbjával varázsol. * - Lumierien. * Ejti ki az igét az "u"-t kicsit megnyomva miközben felé suhint és minden maradék mágikus erejét bele adja, hisz tudja, hogy nincs más esélye ez ellen a túlélésre. Az éteri fény megjelenése közben már mozdul is a fiú a lény felé egész testével és immár bal kezében tartott tőrét a lény szívébe mélyeszti. Legalábbis oda céloz és szerencséjére talál is. A lény egy utolsó pillant a fiú szemébe, majd elveszti emberi alakját. Shawnnak nincs ideje feleszmélni se, mert megint minden megváltozik és ismét a Nezabarban találja magát immáron végezve a versennyel.

// Köszi a játékot, jó volt végre játszani olyan nagy szünet után Very Happy

És azt hiszem nem meglepő, hogy ismét ki lett az utolsó Razz

//

Tárgy: Re: Nellondi temető Vas. Jún. 27, 2010 4:11 pm

//Köszi Ari és Andrey! Jövőre nem sok esély van rá, hogy lesz.//

Tárgy: Re: Nellondi temető Vas. Jún. 27, 2010 4:04 pm

*Nellondi temetőtől kicsit messzebb repül ki a térkapuból. Lesöpri a ruháját, megnézi, mindene megvan e, és táskájából egy Athamét vesz elő.*~Utálom a temetőket..~*majd azt a pálcatartóba csúsztatja. Ezután elindul a temető felé, de az őr nem hajlandó beengedni. Ezt kissé zokon veszi, de megérzi a szűk zsebében rejtező kis fadobozt. El is indul visszafelé, majd távolabb, háttal az őrnek előveszi a kis ládát. Majd pálcáját, és mormol egy varázsigét.*- Tesoro Gaza!*mondja ki, mire egy kis tetszetős, gazdagon díszített ládikót varázsol, és újra visszamegy az őrhöz, aki vonakodva beereszti őt, majd oda is kíséri. Ott azonban rátámad, amire kissé meg is ijed a lány, de gyorsan odakap a kezéhez, és kimondja az igét.*- Ingens Virtus!* Herkulesi erő, amivel ad egy szép balegyenest a támadó őrnek, amivel ki is üti rendesen szegény embert.*-Mocsok!*mondja a lány, majd elindul a vérnyomok után egy kripta fele, oda is ér, majd elindul lefelé. Elér az akadályhoz, ahol elolvassa a verset, mire szemei megvillannak, előhúzza a tőrt a tartójából, és rávarázsol.*- Argent Neut!*majd ezüstösített tőrrel a kezében, kimondja a jelszót, és feltárul a kripta. Ott is van az ellenség, akit látva a lány, azon nyomban cselekszik.*- Destructeur Hurlons*majd a vámpír ezüstös szemébe néz, és hatalmasat sikolt rá. Ezzel fizikai fájdalmat okozva a lénynek, még ha nem is ijed meg a látványtól, akkor is ki van iktatva. A lány sikít, és közben egyre közelebb megy. Majd egyszer csak abbahagyja, és a férfiba dobja a tőrt. Semmi hezita nélkül, ügyesen, minden bizonnyal célba találva. A vámpír elporlad, a lány pedig végre végzet..*

//Nagyon jó volt *-------* Gratulálok.. Kár, hogy eddig mindig kihagytam, mert nagyon élveztem DD Nagyon jóó Very Happy

Gratulálok hozzá =) Mind a 4őtöknek =)//

Vendég

*Meglepődik, mikor Nellondban találja magát, hiszen eddig sosem hagyták el az iskola területét. De hát ez a döntő, rendhagyó kör... és a végső finálé. Kihúzza magát, mikor tudatosul benne, hogy idáig eljutott. Meghallja, hogy meghalt a polgármester lánya... a temetőben... felsóhajt, és odasiet, de sehogy nem akarják beengedni.* - De hát én nemes vagyok! Tudja, Ravenwood, nem hiszem, hogy még nem hallotta... *Próbálkozik esetlenül, de igazából... tényleg nem látszik rajta a származása. Ezzel maximum azt érheti el, hogy lecsukják, amiért egy neves aranyvérű család tagjának adja ki magát. A zsebeiben kutat, hogy valami igazolásra alkalmas dolgot találjon, és megleli a ládát. De ez csak egy teljesen egyszerű láda... Arrébb kullog, majd mikor látótávolságon kívülre ér, maga elé veszi a tárgyat.* - Tesoro Gaza! *Suttogja maga elé a kincsesláda igéjét. Szerencsére az átváltoztatástan nagyon az erősségei között van, így csak végighúzza a pálcát a ládán hosszában, jobbról balra az ige kimondása közben. Arany díszítést, drágaköveket bűvöl a ládára egyetlen varázslattal, majd azt nagy peckesen cipelve állít vissza a temetőőr elé, bemutatva, hogy igenis gazdag. Az kelletlenül ugyan, de be is engedi. Ariana körülnéz, de ekkor fel is vijjog a vészjelző a fejében. Épp időben hajol el a temetőőr támadása elől, és körvonalazódik a fejében a gondolat, hogy akár ő is lehet a gyilkos, vagy minimum a cinkosa. Viszont a férfi kiüti a kezéből a pálcát, mire elmosolyodik, bár kissé keserűen.* ~ Mintha csak ez lenne... ~ - Repulsio! *Süvölti az igét, miközben X alakban teszi maga elé a karjait úgy, hogy a csupasz csuklója a karpánton feküdjön. Így elvileg ha a temetőőr leszúrja, a saját mellkasába áll bele a tőr, pontosabban ott jelenik meg a seb... és ez így is történik. Célirányosan megy az egyik kriptához, a vérnyomokat követve, és megtalálja a verset.* - ... *Suttogja maga elé a megfejtést, és az elmozduló kőtömbön át bejut a kriptába. Látja a gyilkost, és tudja, hogy gyorsaságban esélye sincs lekörözni.* ~ Hacsak nem... ~ *A mellkasához szorítja a pszionikus karperecet.* ~ Intertempus. ~ *Mondja ki csak gondolatban az igét, majd villámgyorsan mozdul. A belső idő által felgyorsítva a vámpír felé suhint.* - Lumierien! *Az éteri fénnyel talán megzavarja, hiszen az gyűlöli a fényt... És a megzavarás néhány pillanata Arianának elég arra, hogy az ezüst tőrt beledöfje a gyilkosba.*

//Köszönöm ezt az egész versenyt az összes mesélőnek. *__* Voltak húzós, nehéz részek, de végülis csak a végére értem... ^^" (Ezeket az egész versenyre értem, nem csak a maira.) Nagyon élveztem, remélem, lesz majd még jövőre is. Smile

//

Tárgy: Re: Nellondi temető Vas. Jún. 27, 2010 3:32 pm

*Csak megrázza a fejét, majd elindul a temetőőr felé. Lendületesen akar bemenni, de egy laza mellbevágással máris megállítják, amire felszisszen. A temetőőr hörgős nevetése, és azok a bizonyos szavak, amik cseppet sem kedvesek, és kellemesek, de a fiúnak szegezi őket, egy cseppet felpiszkálja Jack dühét. A zsebébe túr, mintha keresne valamit, aztán belécsap a felismerés, és int a férfinak, hogy egy pillanat, és visszatér. Kiropogtatja a nyakát, miközben elfordul, kiveszi zsebéből a fadobozkát, keze rácsúszik a díszes, lila derengésű tőrre, és a mozdulata egy pillanatra ledermed, de aztán tovasiklik a keze.* -Tesoro Gaza. *ejti ki a szavakat, pálcájával a megfelelő mozdulatokat végezve el, és egészen felüdülés neki az átváltoztatás a sok elemi mágia után. A doboz szépen alakul, enyhe ezüst dízsítéssel, frappáns, könnyed, nemesi család címerével, egy vörös griff az ábra, és különböző kacskaringók. A kiszínezett dobozzal a kezében tér vissza a fiú, és nemes egyszerűséggel a férfi kezébe nyomja, majd kihúzza magát, és int neki, hogy engedje be. A colwellek megbízásának híre egészen más mederbe tereli a beszélgetést, és a kapuk kinyílnak. Az ocelot fenségesen lépdel a fiú mellett, egyenesen a színhelyig. A fiú nekiáll, hogy megvizsgálja a dolgokat. A vért, az esést, a feldúlt helyeket, ott maradt ruhadaranokat, és egyebeket, amiket ilyenkor meg szoktak nézni. Szemeiben az értelem szikrája lobban, amikor úgy érzi, rájön valamire, és a férfi felé fordul, aki ezen könyned mozdulattal pálcátlanítja a fiút, aki hátrább lép egy fél lépést. Az ocelot idegesen morog, de Jack leinti.* -Hé! Ez meg mire jó? Nem kell ide erőszak, beszéljük meg.. *mondja, kezeit maga előtt tartva, látható helyen, majd spontán köhögési rohamot szimulál, mintha baja lenne, elfordul, és a nyakához kap, a benne levő AMM medálon perdít egyet, és maga elé suttogja a Bájolás varázsigéjét.* -Necessitas amicus.. *aztán felnéz a férfira, kissé kiegyenesedve.* -Tehát.. Nem akarok semmi rosszat, csak annyit, hogy vezess le a kriptákba, mert valami úgy hiszem, hogy rájöttem! *mondja a fiú, egészen meggyőzően, de valamiért a dolog nem akar működni. A férfi indulna, de egy pillanatra megremeg. Az ocelot azonnal támad, mielőtt a fiú visszahívhatná, és hátulról leteríti a fickót, beleharapva annak vállába, karjába. A férfi emgbotlik egy sírkövön, a fiú pedig egyszerűen felkapja a pálcáját.* -Jó, ha így, akkor így. Vezess! *kiált rá, immáron sokkalta erőteljesebben, az ocelotot visszább hívva, akinek fogai immáron vörösek a temetőőr vérétől, Jack pálcája pedig ismét a kezében van, ami szintén erős fegyver, így az őr enged, és a fiút tovább vezeti. Az őrt lehagyva a fiú elsiet a kriptába, majd megáll a kőtöbm előtt, végigolvassa, és az arcán halvány, elégedett mosoly suhan át, ahogyan azt az egy szót ejti ki. A kőtömb feltárul, és bent a fiú meg is pillantja azt a bizonyos valamit, aminél gyorsabbnak kellene lennie. Keze a PSM karperecre siklik.* -Cretum Nervus. *súgja az adrenalinbomba igéjét, és látja, ahogyan a vámpír mozdul. Egyszerűen.. látja.. És ő is mozdul, szinte azonnal, oldalra vetődik, és pálca helyett a tőrét rántja elő. Az ezüstözött tőrt, amibe egy kisebb rúnát vésett, aminek hatására tüzesebbé tette, hogy úgy mondjuk.* -Floisse.. *súgja a szót, amivel ki tudja oldani a tüzességét, és a lángoló tőrt megforgatja a kezében. Lángol is, ezüst is, biztosan hat, csak el kell találnia vele a lényt. Oldalra vetődik, a lény elzúg mellette/felette, a fiú pedig éppen akkor cselekszik, amikor a lény átsuhan felette. Egyszerűen ledöfi a lényt, aki elporlad, miután felsikított, Jack pedig, ha minden igaz, visszakerül mindennek a kezdetére, erőteljesen kifáradva és leharcoltan.*

Vendég

*Dühöng magában, amiért nem tudja meggyőzni azt az idióta temetőőrt. Elvonul a kaputól, és előhúzza a zsebéből a fadobozt, és a pálcáját. Jobbról balra végighúzza a pálcáját a dobozon.* - Tesoro Gaza! *Kincsesládát használ. Gyönyörű, de csicsás dobozt varázsol. Megmutatja az őrnek, aki kénytelen beengedni a temetésre.
Odabent váratlan fordulatot vesz a dolog, ugyanis az őr kiüti a kezéből a pálcáját.* - Hé, mit képzel? Nem illik így bánni egy hölggyel! *Haja a szemébe hullik, de azért még kitapintja a pszinokis karperecét. Mutatóujjával megérinti, és kimpndja a Herkulesi erő varázsigéjét.* - Ingens Virtus! *Teljes erővel ágyékon rúgja a férfit, aminek nem igazán tud ellenállni, mivel alapban is fáj, hát még ezzel a varázsigével. Igen, user gonosz...
A kriptába siet, ahol követi a vérnyomokat, de egy kőtömb elállja az útját... Gyorsan elolvassa a versikét, ami ugyan elég gagyi, de kitalálja a megoldást, és hangosan ki is mondja. Mikor bejut, egy mocskos vérszívóval találja magát szemben... Nagyon gyors, nem sok esélye van. Csak egy, és ha elvéti, Rose-nak annyi... A verseny szempontjából legalábbis. Fordított négyszöget rajzol, majd a vámpírra céloz.* - Acrenus! *Leggyorsabb csapás, valószínűleg az egyetlen varázslat, ami szóba jöhet. És vége van... Átjutott.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

1.Gyilkossági ügyben nyomozol. Megtudtad, hogy a polgármester lányát holtan találták Nellond temetőjében. Gyorsan odasietsz, ám a temetőőr nem akar beengedni, mert hamarosan temetés, és csak nemeseket engedhet be. De hogyan bizonyíthatnád, hogy te is az vagy? Van ugyan a zsebedben egy fadoboz, de hát még csak díszes faragás sincs rajta, pedig ha szebben nézne ki, bizonyára el tudnád hitetni a temetőőrrel, hogy van elég pénzed, hogy itt legyél.
2. A temetőőr végülis nagy nehezen beenged, és bekísér a gyilkosság színhelyére. Körülnézel, és már éppen lenne ötleted, hogy mi lehet a megoldás, amikor kiderül, hogy a temetőőr összejátszott a gyilkossal. Egy gyors mozdulattal kiüti kezedből a pálcát, és készül rá, hogy ledöfjön egy tőrrel. Puszta kézzel vajon mi esélyed lehet ellene?
3. Ha sikerült legyőznöd a fickót, akkor már biztosan közel jársz a megoldáshoz. Lemész a kripták egyikéhez, ahova vérnyomok vezetnek, elképzelhető, hogy szegény lány még valahogy megsebezte a gyilkost. Ám egy kőtömb állja utad, rajta egy versike.
Éji lény, ne félj
Hogy sokáig élj,
Idd felebarátod vérét,
Ettől az élet szép,
Hát igen, bugyuta kis kínrím, de hát a gyilkos nem egy észlény. (na meg km béna költő) Ha kimondod a választ (üziben Kaennek), akkor a kőtömb elmozdul, és be tudsz lépni a végső helyszínre.
4.A gyilkos már vár rád. Ezüstös szeme hipnotikusan mered rád, maga a lány apja az. Mozgása villámgyors. Mielőtt egyet mozdulnál biztosan megöl. De akkor hogyan lehetsz gyorsabb mint ő?

Tárgy: Re: Nellondi temető Vas. Jún. 27, 2010 3:11 pm

*Szó szerint kivetődik a térkapuból, ami idáig vezetett, és a fehér murván végiggördül, egy halk kiáltással. Felhorzsolja az oldalát, hempereg, az ocelotta együtt, végül emgáll a forgásban, és hasra vetődik, úgy tud megállni. Az ocelot emgrázza magát, és feljebb tápászkodik, a fiú azonban fogait, száát összeszorítva próbálkozik meg, nagyjából ugyanezzel. Halkan felszisszen, miközben ültéig felküzdi magát. Az ocelot aggodalmasan pillant a fiúra, aki int neki, hogy a terepet figyelje, ne őt, azzal tovább maradhatnak életben. Jack lassan körbepillant, és, amikor eljut a tudatáig, hogy hová is keveredett, akkor hirtelen áll talpra, kissé meginogva, nekitántorodva egy sírkőnek.*

Tárgy: Re: Nellondi temető Szomb. Jún. 19, 2010 7:49 pm

[Auror küldetés - A "néző"]

* Miután elindultak az auror központból jó szokásához híven ismét megpróbált feltűnés mentesen leválni a csoportból, ami úgy tűnik, hogy félig meddig sikerült is, hiszen diák társai nem hiányolták, pedig együtt indultak. Mágiájával próbálta jelenlétét rejteni, ahogy együtt haladt a többi aurorral, viszont mindig le volt maradva tőlük. Látta, hogy John tapasztaltan és kiválóan vezette az auror tanoncok csapatát a temető kapujától, egyre mélyebbre és mélyebbre az ellenséges területre. Neki viszont nem volt sok kedve kockára tenni a bőrét ilyen körülmények között, így szokásához híven megpróbált biztosra menni. Amikor ő is beljebb merészkedett és meghallotta a furcsa hangot jobbkezében tartott pálcájával rögtön varázslásba kezdett. A levegőbe egy kicsi eldeformálódott háromszöget rajzolt miközben a varázsigét suttogta. * - Safentum Mordem. * Ekkor egy fekete füstgolyó röppent ki a pálcájából, ami egy kémrigó alakját öltötte fel. Viszont ezt a lányt ő most nem azért hívta ide, hogy a további felderítésekbe segédkezzen. Az erszényének mélyéből egy kisebb papírlapot húzott lő és író eszközt. A kaputól nem messze lévő legkülső sírra helyezte a lapot amíg megírta az üzenetet, majd azt a madárral visszaküldte az auror központba, erősítést kért. Ezt, mint később kiderült John is észre vette, ellenére annak, hogy Shawn megpróbálta elrejteni magát, de egy figyelmes auror szemei elől nem könnyű elbújni. Innentől kezdve figyelmesen és biztos helyről figyelte csupán a történéseket és mintha csak egy mérkőzést nézett volna a résztvevők tudását és megmozdulásait elemezte magában. Amikor Noel-t meglepik és egy pillanatra érdekes helyzet alakul ki izgatottan dől előre a sírkövön, amin ül, hogy jobban megtudja figyelni azt a kékes derengést, ami a férfit veszi körül. Ahogy a gyilkost figyeli, teljesen meglepi, hogy Noel, milyen gyorsan mozdul és sikerül túl élnie egy olyan helyzetet, ahonnan normális embernek esélye nem lett volna a kijutásra. Ezzel ismét nőtt eggyel azon emberek száma akik érdeklik. Aztán meglepetés meglepetést követ, szemtanúja lesz egy Avada kedavrának, sőt kettőnek! A második, pedig egy aurortól szármozik, pedig köztudott, hogy ez még számukra is tilos. Majd egy lövés dördül el és Johnt hátulról mindenféle mágia nélkül lelövik. Shawn feláll a sírkőre, amin idáig ült, hogy jobban lásson és onnan figyel tovább. Úgyis mágia védi, hogy ne vegyék észre és úgy tűnik, hogy ilyen sűrű történések között, úgysem erre felé fognak nézelődni. Viszont, ahogy John testére szegezi a tekintetét, megállapítja, hogy ezt nincs esélye túl élni. Egy pontos lövést kapott a tarkó környékére, lehet, hogy kvibli volt az elkövető, de látszik ezen az egy lövésen, hogy nem kezdő. Látja, hogy az auror csapat megint ketté szakad, ami véleménye szerint nem a legbölcsebb döntés, de ezt nincs kinek szóvá tennie és meghallja a közelgő lépteket is, így a távozás mezsgyéjére lép. Nem a főkapun távozik hanem a sírok közt elbolyong a keleti oldalnál lévő kerítéshez és azon át lép meg, hogy ne nagyon fusson össze senkivel. Ahogy elindul visszafelé az iskolába, halkan fütyörészik. Jó kedve van, hisz egy remek műsornak lehetett szemtanúja és sok dolgot tanult belőle, megérte eljönni számára...

Tárgy: Re: Nellondi temető Szomb. Jún. 19, 2010 6:58 pm

[Auror küldetés - Lezáró]

*Mikor leérnek az emberek, és Gavril szépen ráhárít, akkor természetesen mindent megmutat és mindent megmagyaráz az ideérkezőnek. Aztán otthagyja a vérfagyasztó kriptát, és kisétál, egyenesen Susanhez. Közben persze megkapják a szokásost, hogy felelőtlenek, meg minden, de Noel azonnal túllendül rajta és John holttestéhez igyekszik. *
- Már nem ölt volna többet a gyilkos. Már csak az igazságért halt meg. *Egy apró sóhaj hagyja el a száját, aztán a többiek felé fordul, visszatakarva a hullát.* - A számára nem tetszőt már bevarrták, tehát már nem lett volna érdeke ölni, csak ha lebuktatják. És ez történt most. *Egy fáradt pillantást ejt Susan felé, aztán mindenki elindul, de nem haza, legalább is Noel nem tér haza. Inkább az auror központba megy, jelentést tenni, amíg friss az emlék. *

// Köszönöm a részt vevőknek és azoknak, akik elolvasták a játékokat, megszerkesztett formában hétfő este lehet nálam jelentkezni, akit érdekel : ) Meg persze leadom a feljebb valóknak. //

Vendég

[Auror küldetés]

*A kriptába is leért a aurorcsapat többi része, elől a felettes, aki rögtön faggatózni kezd. Gavril azonnal előre lép, és átveszi a szót, őt már ismerik a nellondi kapitányságon a tavalyi esetből kifolyólag.*
-Jó napot kívánok! Fülest kaptunk, hogy a sorozatgyilkosságok elkövetője itt tanyázik, és egy auror segítségével jöttünk letartóztatni. Csatába keveredtünk, ahol sajnos a férfi meghalt, de a gyilkos is. A estre még bővebben kitérek. Több bizonyíték is van itt lent, hogy ki a gyilkos, csak jöjjenek le kapirgálni. A fotók magukért beszélnek, a fegyvert pedig Noel megmutatja maguknak.*
-Mostantól a helyszín a mi irányításunk alatt van, köszönjük, hogy közreműködtek, de innentől átvesszük a dolgok irányítását. Sokat kell még tanulniuk, feleőtlen volt, mi it műveltek, a kollégától is nagyon felelőtlen volt. Eredjetek vissza az iskolába, majd még lesz beszélnivalónk veletek. *Amint befejezte a mondanivalót Noelra figyel, miközben tessékeli a diákokat kifelé a kriptából.*

// Úgy tűnik a játék fagyott - Aurora //

Tárgy: Re: Nellondi temető Szomb. Jún. 19, 2010 4:45 pm

[Auror küldetés]

*Biccent Susan felé, hogy maradjon itt a gyilkossal, aki valószínűleg nem sokára fel fog ébredni a Stuporból. Azért Noel még a biztonság kedvéért egy láncot rárak a férfira, és csak azután fordul Gavril felé, csak azután indul el felderíteni a kriptát. Elkezdenek kutatni, majd nem sokkal később egy ügyes mozdulattal a fiú elfordít egy fotót, mögötte pedig egy gombot talál. Lehetne akár csapda is, de mára már elég volt az izgalomból, így amikor megnyomja nem egy nyíl repül a fejébe, hanem egy rekesz nyílik a falból, ahol a gyilkos fegyver van. *
- Ezzel ölte meg az embereket. Szemét... Gyilkos... *A tekintete tűzben ég, főleg, mert az adrenalin és a halálfélelem még nem hagyott olyannyira alább benne. Kint pedig valóban az urorok jelennek meg és azonnal Susanhez mennek. *
- Mi történt itt? Kik ezek a halottak, sérültek és ki van ott letakarva? *Kérdezi az egyik auror, majd mikor leemelik a holttestről a köpenyt azonnal az összes elnémul és megáll... A főnökük a következő pillanatban teleportál ide, és ingerülten szól a lányhoz, észre se veszi a történteket.* - Már megint Te? A Temetőben? Ki engedte meg, hogy... *Elnémul, ahogy tekintete rátéved a holttestekre. *

Vendég

*A lány csak bólint Noel szavaira, majd, amikor az elkezdi dorgálni az aurort, még a daimonja is felkiált. Minden olyan gyorsan történik a lányank ideje sincs felfogni, hogy mi történik. Amikor észbekap, már csak a halott Johnt látja. Amikor a többiek bejelntik, hogy lemennek körülnézni ő csak biccent, majd a gyilkos felé fordul akitől feltehetőleg nincsen már pálca.*-Öhm én itt maradok vele...*mondja a lány, majd csak közelebb lépked a gyilkoshoz. Az csak rákacsint a lányra, mire az csak vet felé egy lenéző pillantást.*-Héé kislány..Sgeíts nekem..*suttogja a lánynak, mire az csak telejesen kifejezéstelen arccal mered a férfire.*-utánna olyan életed lesz..*suttogja még mindig neki, mire a lány csak elvégzi a helyes pálca mozdulatot, majd kimondja az igét.*-Stupor!*mondja a lány, majd a férfi csak elájul egy kis időre. Pillantása a fiúk felé esik.*

Vendég

*Hősi halált halt aurorunk, de jó cél ügyében tette. Garil is csak némán nézi az eseményeket, majd amikor már elszállt az esemény hatása, Gavril rögtön elvette a fegyvert a lestuporozott áldozattól.* -Jól vagy Noel? Nézzünk szét lent, amíg van mivel, azt javaslom. *Pálcájá elől, úgy halad lefelé a kriptába, de semmi oka az aggodalomnak a kripta üres, csak ők vannak odalent. Úgy tűnik ezt használtál hadműveleti központként, mivel az egész hely ki van dekorálva az áldozatok fotóival, és hullaházi fényképeikkel is. Ennyi bizonyítéknak már megteszi, de még biztos va itt más is ha jobban utána járnak.* -Én körülnézek erre! *Fiókokban kezd el matani. Közben kintről lábak dübörgées hallatszik, talán ideért az erősítés.*

Tárgy: Re: Nellondi temető Szomb. Jún. 19, 2010 4:19 pm

[Auror küldetés]

*Látja a villanást, és egy pillanatra kitágul a szeme, majd újra fellélegez, mikor érzi, hogy még egyben van, időben elvetődött. A fogai között fújja ki a levegőt, aztán a következő villanásnál újra összerezzen. Nem látja, hogy ki lő le kit, tehát a szíve nagyon gyorsan kalapálni kezd, félve, hogy az ő társai közül fog meghalni valaki, a dolgok közepette nem is hallja ki, hogy ez John hangja volt, nem az őrülté. Lassan feláll a földről, a tekintete összekapcsolódik az aggódó szőke lányéval. Kissé szórakozottan felemeli a kezét, megvakargatja a tarkóját és válaszol.*
- Semmi bajom, nincs semmi baj. *Mondja a fiú, majd gyorsan leengedi a kezét, és a tekintete Johnra vándorol. * - Maga eszement, ez egy Tiltott Varázslat volt, még magának Sem szabad használni, tehát... *Folytatná, de jöna puffanás, és John is összeesik... Noel azonnal a már menekülő pisztolyos felé mutat a pálcájával.* - Stupor! *A varázslat röppen, a férfi összeesik, elkábulva, a kezéből kicsúszik a fegyver. Johnt szépen fejbe lőtte, így Noel kissé gyomorforgatónak tartja a dolgot, nem is bír felé nézni egy ideig. Nagyot nyel, hogy lent tartsa a dolgokat, majd lassan John köpenyével letakarja a hulláját. Nem... NEm akarja nézni. *

Vendég

[Küldi]

*A lány csak áll némán. Amikor Noel rá néz, akkor az láthatja, hogy az igéző zöld szempárban most az aggodalom fénye csillan meg. Amikor a férfi felvihog, akkor a lányt egy pillanatra kirázza a hideg. A fossza is csak ott áll a lány mellett. Talán most még jobban lelapul a földre, mint szokott. A lány látja, hogy a férfin valami mágikus pajzs lehet, de nem szól semmit. Csak felsikkant, amikor Noel a férfibe akarja vágni a tőrt. A szíve mintha egy pillanatra kihagyna. Aztán, amikor a tőr célt talál csak felenged a lány. Amikor a férfi kilövi a halálos átkot. csak lehunyja a szemeit. Közben John is leszerelte a megmaradt muglikat, kvibliket. Mivel Leonardo összecsuklik a tőrtől ezért a halálos átok is jócskán célt téveszt. Egyenesen John felé indul meg, aki nagy okosággára ugyanazzala zöld fénnyel válaszol. A sorozatgyilkos ugye, bár holtan esik össze..A lány csak nagyokat pislog, majd rögtön Noelhez rohan.*-Uramisten jól vagy Noel?*kérdezi meg aggódva a lány, majd csak a fiú szemeibe néz. Darwin meg csak elkezd körbenézni. Pillantása épp Johnra esik, majd már szólna is.*-Héé ember mögötted..*mondja kellemes férfi hangján. A férfi mögött egy fegyveres kvibli áll. Úgy látszik valahol megúzta magát. Mindenesetre most john mögött áll. Keze már a ravaszon van és meg is húzza. John pedig holtan esik össze.* ~Pech ennek is annyi..~*mondja a daimon, mire a lány csak felkapja a fejét.*

Vendég

[Auror küldetés]

*Miután hátul leintézték a pribékeket, azonnal Noel segítéségre siet. VAgyis sietne, ha nem suhanna át az a bizonyos zöld fény a temetőn. Azonnal földre veti magát, és a férfit nézni, ilyedt arccal. Aki talpon van a vidéken az John, aki teljesen felsimerve a veszélyeket azonnal támadásba lendül. Három taknyos kölyök van itt, ha akármelyik meghal őt okolják, és ha a gyilkos tovább garázdálkodik, akkor meg valószínűleg halott, mivel ebből a csatából már vagy győztesen, vagy halva távozhat. Az avadára avadával válaszol, csak ez tehet pontot a párbaj kimenetelére.* -Avada kedavra! *Újabb zöld fénycsóva repül, de ez már talál is, a feltételezett sorozatgyilkos holtan rogy össze.* -Végre! De még mi lehet bent?

» Nellondi karakterek