Nellondi temető

Tárgy: Nellondi temető Szer. Aug. 05, 2009 4:06 pm

First topic message reminder :

Nellondi temető - Page 20 Nellondi_temeto

Nellond külső kerületén fekszik a Temető. Hatalmas vasrácsos kapui már messziről észre vehetőek. Általában nyugodt és csendes a környék. Ha az ember betéved ide, biztosan halálos csend fogadja. A temetőben van néhány fa, az arra járók egy szépen karbantartott járdán tehetik meg útjukat. A temető északi végében egy kisebb épület is észre vehető. Talán a temető őr háza. A sírok között is sokféle van, akadnak melyek rendezettebbek, újabbak, de ahogy az ember halad tovább a hátsó sorokba talál elhagyatott már-már kusza bokrokkal benőtt fejfákat is, melyekről már a hajdani nevek sem olvashatóak le. A járda mentén elég sok pad sorakozik, ahova az ember leülhet pihenni vagy csak elmélkedni, nappal a béke és nyugalom helye. Éjszakánként viszont különös rideg hely, ki tudja a hideg szellő mellett még mi fordul meg a jéghideg sírtömbök között, s kérdés hogy az ember csupán az éjszaki szél sikolyát hallja e?

Tárgy: Re: Nellondi temető Szomb. Jún. 19, 2010 3:41 pm

[Auror küldetés]

*A fiú nem tud megmoccanni, mert benne van az elméjében, hogyha moccan, akkor a férfi is azonnal lő... És a halál nem éppen a legcsábítóbb, így 16-17 évesen. Susan megjelenik, azonnal felé fordulnak a szemei, őt figyeli, miközben az állkapcsa megfeszül, az agya pedig szépen pörög, hogy mit is kéne tennie. *
- Sakk matt. Ki szeretne a kölyök halálának az oka lenni? *Kérdezi, őrült hangon, felvihogva, miközben felvillan körülötte egy kékes derengés, mintha valami mágikus pajzs lenne. Védelem... De hogy milyen típusú mágia ellen, azt nem tudni. Noel mozdul, azonnal a keze lendül, de nem a pálcás keze, hanem a másik, amelyikben a tőr volt. Röppen, egyenesen a férfi lábába, hogy olyan ideget találjon el, amivel semmiképpen nem tud majd moccanni... És szépen elgurul, azzal a lendülettel, nehogy azért még a férfinek eszébe jusson - mert látszik rajta, hogy nem hülye - lelőni őt. Az Avada Kedavra pedig azonnal röppen, zöld fény telíti meg a sötét helyet. Noel pedig a másik sírkő mögött lélegzetvisszafojtva húzódik össze. De a valószínűleg megsebzett félőrült nem tudni mit csinál ezután. *

Vendég

[Küldi]

*A lány csak halványan visszamosolyoga fiúra, majd csak ugye jön a balhé. Mindenesetre a tűzgolyó becsapódik és azért pár emberkét szépen megpörköl. A lány csak körbenéz, majd látja, a hogy Gavril megidézi a villámketrecet. Darwin csak morran egyet, amikor mögéjük lép egy szmély. A lány reflex szerűen fordul meg, majd már emeli is a pálcáját. Azzal megrajzol egy fél szivet, majd az áldozata felé pöccint vele, közben persze az igét is kimondja.*-Norvius!*mondja a lány, majd, ha midenigaz az ember egy Infarktus átokot kap. A lány csak körbepillant, majd próbálja Noelt keresni valahol.* ~Nézd ott van..meg valami pasi is van ott..~*mondja Darwin, majd, ha a lány követi akkor ugye átvergődnek a fiúhoz. Zöld pillantása egy pillanatra a férfi szemeibe fúródik. A lány már emeli is a pálcáját, de aztán megáll a levegőben a keze nem csibál semmit. csak hol Noelre, hol a férfire néz.*

Vendég

[Auror küldetés]

*Azért szép kis kalnad, egy fős túlerő van, bár az John valószínűleg két embert lazán eltesz láb alól. Így a diákoknak is marad egy-egy tag, akivel el kell bánniuk. Gavril ki is nézi magának a legközelebbit, és már csúsztatja is ki a pálcját az alkarédője alól. Annyira nem érdekes a helyzet, hiszen csak muglikkal van dolguk, de pisztolyuk van, így mégis vigyázni kell majd velük. Az üldözőjét gyorsan le is tudja kapcsolni. Két függőleges vonalat rajzol egymá mellé a levegőben, közben mosolyog az ellenfelére.* -Dolus Fulmen *Villámketrecet idéz a tag köré, os pont olyan közelre próbál, hogy a meglepetés hatására nekimenjen, és áramütés érje az embert. Közben az auror is jól halad, bár még nem harcképtelenek az ellenfelei majdnem kiiktatta őket.*

Tárgy: Re: Nellondi temető Szomb. Jún. 19, 2010 3:16 pm

[Auror küldetés]

*Susanre mosolyog, ő az, akiben egyedül megbízik a csapatból, iletve a diáktársaival nem szokott baja lenni, de azért Susan felé táplált bizalom erősebb. Figyeli az eseményeket, bekészített pálcával, fegyverrel, de amikor meglátja, hogy visszahátrálnakm és emberek jönnek ki a kriptából, üldözve őket, egy percre még lapulva marad, hiszen Susan azonnal varázsol, várja, hogy megoldják e a helyzetet és egyáltalán szükség van e a beleszólásba. Elég nagy önuralom kell, mert megérzi magában a világmegmentő hajlamot, és legszívesebben ott bunyózna a forgatagban. De lehet, hogy várni kéne még... A nagy várakozásban, lesésben a sírkő mögül, ami mögött elbújt egy kisebb ördögi kacaj hangzik fel. A fiú azonnal hátrafordul, a többiek még távolabb vannak, lehet, hogy magukkal törődnek és észre se veszik de... Egy hasfelmetsző beütésű, sötét köpenyes, őrült arcú férfi áll fölötte, illetve a mögötte lévő sírkövön ücsörög, kezében a pálcájával, amit egyenesen a fiú felé fog. * ~ A francba. ~ *Siklik át azonnala gondolatain, miközben a többiek észreveszik őket... vagy nem. De cselekedni majd a következő pillanatban fog csak.*

Vendég

[Küldi]

*A lány csak némán figyeli az eseményeket. Jobban mondva nem szól semmit. Aztán, amikor Noel fenn marad csak zöld szemeivel rápislog a fiúra.*-Itt maradok veled! rendeben?*mondja a fiúnak, majd, ha az beleeggyezik akkoir ott marad vele. legalábbis úő ott maradna a fiúval, de a fossza elindul Gavrilék után. A lány csak megforgatja a szemeit, majd csak elindul a lépcsőn, amikor az auror visszafordul csak rámorran. Vagyis nem ő hanem a daimon.*-Mi a halált csinál maga féleszü barom?*kérdezi meg a lány kissé ingerülten. igen látja, hogy jön pár gazfickó, no, de akkor is ne meneküljön vissza hanem csináljon valamit. Mindenesetre csak hagyja, hogy az auror vissza menjen ő maga pedig reflex szerűen csinála pálcájával egy fektett nyolcast, aztán jöhet az ige is.*-Orbus Ignem!*kiáltja a lány és, ha mindeigaz akkor egy tűzgolyó repül ki a pálcájából egyenesen a társaság felé.*-Darwin..*Int a daimonnak majd ő maga is elkezd visszafelé menni. Amikor felér csak vet egy lenéző pillantást az aurorra.*-Látja csak a pálcáját kell használni..*morogja oda, majd csak diáktársira pislog. Kicsit felhúzta magát az auror bénázásán.*

Vendég

[Auror küldetés]

*Meglapul valami dudva tövében, és várja, hogy ők is akcióba léphessenek, mert ez a puszta várakozás nem tesz jót senkinek sem, a gyilkos még mindig szabadon van.* ~Legyen már tiszta a terep, vagy induljon el valami balhé, mert lassan már az életemet elunom.~ *Futó pillantást vet a társaira, ők is ott szeretnének lenni, elől, a gyilkos közeében, de muszáj maradniuk. Gavril imái beteljesülnek, úgy tűnik az auror visszatér, bár a fejét takarja, mintha védeni akarná valamitől. Annyira nem lehetett valami ügyes, hizsen menekül, nyomában a kriptában lévőkkel. Úgy tűnik az alak nem volt egyedül, de társai aki vele vannak biztosan nem vettek részt a gyilkosságokban. Talán valami bűnbanda lehet, vagy szekta.*
-Akkor egy kicsit visszább, és megpróbáljuk feltartóztatni őket, várunk egy kis erősítést. *Úgy tűnik a gyilkos nincs a támadók között, még a kriptában várja pribékjei győzelmét.*

Tárgy: Re: Nellondi temető Szomb. Jún. 19, 2010 2:40 pm

[Auror küldetés]

*Egyértelműen felvonja a szemöldökét, amikor a férfi azt mondja, hogy egyedül akar előre menni és ők bújjanak el. Látja, hogy a társai önfejűek, illetve Susan azonnal előre menne, a férfi után, de ő maga úgy érzi, hogy jó lenne, ha valaki kint maradna, erősítés gyanánt, vagy ha történik valami, akkor tudjon titokban, meglepetéssel segíteni rajtuk. És persze, akármennyire nem bízik az aurorban, még is csak van ennek egy kis logikai értelme. Így hát lassan lemarad, de a hang forrása felé figyel, és körbe, hátha van más is, aki lesből óhajt támadni, csak éppen nem a gyilkosra, hanem rájuk. John visszapillant, és hosszú hollófekete haja mögül, sötéten ülő szemeiben valami elismerésféle csillan, vagy talán köszönet a meg nem érdemelt bizalomért. A köszörülés pedig egy földbe vájt kriptához vezet, ahová lépcsők vezetnek le, és homályos fény látszódik belülről. Noel pedig lesben áll, pálcájával, dobótőrével, és legerősebb fegyverével, az öklével is, hogy figyelje a többieket, és pásztázza a terepet, gubanc esetén ott legyen, időben. *

Vendég

[Auror küldetés]

*Amikor belelőzik csak vállat ránt. Igazából nem is érdekli megha érdekelné akkor sem kezdene el most vitatkozni. A fossza csa valami fújtató hangot ad ki az auror felé. A lány megforgatja a szemeit, majd csak rápillant Noelre, amikor az odajön hozzá. Körbenéz, hogy nem-e hallja-e őket valaki majd, csak némán biccent.* ~Hallottad?~*teszi fel a kérdést Darwinnak, mire az csak csap egyet a farkával. Nos, akár igennek is lehet venni. Mindenesetre a hangra is felfigyel a lány.* ~ Ez mi?~*kérdezi meg, de a lány csak le pisszegi. Az auror szavaira csak felvonja a szemöldökét. Nem ahhoz ő túlságosan is makacs, hogy kimaradjon a buliból.*-Héé minket meg itt akar hagyni?*teszi fel a lány a kérdést, persze halkan, hogy csak az éríntett hallja meg. A lány csak megforgatja a szemeit, majd rápislant Noelre. Az aurorok egyértelműen a köszörűlés hangjába indultak el...Ahogy közelednek a hang egyre csak erősödik.*

Vendég

[Auror küldetés]

*Nem valami hatalmas csapat, de annál elszántabb, az biztos. A csapat mögött halad szépen csöndesen, és fedezi a hátukat, nehogy arról támadják meg őket.* -Arra bűjhatott el, vigyázzatok, ahogy közeledünk! *Az auror hangja óva intő, bár talán a tanoncok is átérzik a helyzet fontosságát. Gavril egyre nyugtalanabb, a kalandozó vére egyre jobban hajtja előre, és mondja neki, hogy ne törődjön semmivel, az auror oldala pedig taktikusságra inti.* -Bújjatok meg valahol, én közelebb lopódzom. *Közli velük, és hátraflé int kezével, hogy bújjanak el, és nem menjenek, amíg vissza nem tér, vagy valami nem történik.*

Tárgy: Re: Nellondi temető Szomb. Jún. 19, 2010 2:08 pm

[Auror küldetés]

*És a szőke hajú lányt meg a daimonját jó néhány alak követi, illetve egy azonnal meg is előzi. Az auror nem engedi, hogy egy diák haladjon elől, így beelőzi, és gyakorlott, kutató tekintetével körbefordul, nyomokat keresve, hogy merre is találhatják a férfit. Éjszaka van, olyan kilenc lehet, csak néhány kirendelt lámpa-oszlop fénye világítja meg a temetőt, amelyben gyanús, köd szerű képződmény úszik. Hátborzongató, de Noel például pont az, aki ilyentől nem fog megriadni. A pálcája egyik kezében, a tőre a másikban, bár könnyű dönteni, hogy melyikkel támadna szíve szerint először. A Tőrrel, természetesen. Susan mellé lép, pillantásait a lányra függeszti, és pszionikus mágiával üzenne neki, ha nem félne, hogy akkor túl gyorsan kimerül a mágikus ereje. Jó lenne valami auror varázslat, hogy tudjanak társalogni csapatban, de jobb hijján csak odasúg, míg szabadnak tűnik a pálya.*
- Csendesen... Nyomokat kell keresnünk, hogy melyik kriptában bújt el az a férfi. De ha kineszel minket, akkor biztosan nem találunk rá. *Súgja, majd pillantásait John-ra veti, bizalmatlanul, és sietős, de halk léptekkel követni kezdi. Az auror kézmozdulatokkal jelzi, hogy merre haladjanak, merre kutassanak. Egy távoli helyről pedig halk... köszörülés szer hang hallatszik. *

Vendég

[Küldetés]

*Egy szőke hajú lány alakja bontakozik ki a homályos úton. A lány csak felsóhajt, majd lepillant a mellette kullogó daimonra.* ~És ez mi is pontosan?~ *teszi fel a kérdést, mire a lány csak ciccent egyet. Majd válaszol a kérdésre.*~Hát ilyen...Ilyen auror tanonckodás..De majd meglátod..~*mondja a lány, majd tovább is halad egészen a temetőig. A lányon egy hosszú fekete köppeny van. Alatta egy ujjatlan felsőt visel. A lány csak megáll a temető kapujánál, majd hátra pillant. Nem mer egyedül bemenni? dehogyis nem mer. Mindenesetre azért illene megvárni a többieket.* ~És most?~ *teszi fel a kérdést Darwin, mire a lány csak ránéz.*-Várunk!*jelenti ki, majd csak vár...*

Tárgy: Re: Nellondi temető Kedd Ápr. 06, 2010 10:32 am

//Fagy... Bocsi, de mennem kell. :S//

Tárgy: Re: Nellondi temető Kedd Ápr. 06, 2010 10:29 am

*Nem éppen egyértelmű a válasz, látszik a koboldon, hogy nem biztos magában, sőt abban sem, hogy miért állította meg a férfi. Kicsit felvont szemöldökkel figyeli a koboldot, nem megy túl közel hozzá, hogy szegény aprócska srác ne törje ki a nyakát, amikor felnéz rá. De nem kell félre érteni, a férfinek semmi gondja az apró termetűekkel... Ameddig élnek, addig semmi baj. *
- Ó, hát csak azért érdeklődtem, hátha éppen meg akarod etetni magad a vámpírokkal. Tudod, két vámpír mászkál a városba, és közkedvelt vacsorájuk a temetőbe betévedt ember. Habár, a szellemvilág sem szereti a látogatókat. *Mondja, teljesen nyugodt hangon, olyasféle tényközlés szerűen, miközben ellép Krasimir elől, hogy ne állja el az útját, ezzel jelezve, hogy bátran mehet, ahová csak akar, ő csak szólt.
- Fényes nappal nincs veszély, csak amennyiben huzamosabb ideig maradnál itt. Amúgy Xavier vagyok. *Toldja hozzá, röviden, nem akar teljes mértékben bemutatkozni, úgy sem tudja, hogy kivel áll szemben, habár elég ártalmatlannak tűnik.*

Tárgy: Re: Nellondi temető Kedd Ápr. 06, 2010 10:17 am

*Elhallgat, mikor megpillantja Xaviert.. Bár valószínűleg a férfi már meghallotta. Jobb lesz, ha az ilyen dolgokat legközelebb otthon intézi el... Ott legalább talán nem hallják meg.* - Öhm... Olyasmi. *Kicsit elgondolkodik, hogy ez a vadidegen férfi tulajdonképpen miért is akarja tudni, hogy mit csinál a temetőben, de egyelőre inkább nem teszi fel a kérdést. Csak végigméri tekintetével Xaviert, de végül nem bírja megállni. Muszáj megkérdeznie.* - Miért érdekli? *Tőle szokatlanul flegmán beszél, de kis méretéhez újabban kisebbségi komplexus is társul... Amióta rájött, hogy milyen kevés kobold él a városban. Persze a többiek nyilvánvalóan nem éreznek így. Szóval ezzel a hangnemmel próbálja palástolni rossz érzését. Okos, nem?* - Tudtommal a temető nem tiltott terület... Vagy igen?

Tárgy: Re: Nellondi temető Kedd Ápr. 06, 2010 10:11 am

* A férfi nyugodtan üldögél, kezében egy tejes flakonnal. Kissé hátradől, a támaszték hideg, de biztos, kidőlni úgy sem fog a súlyától. Oldalán ott lóg a fegyvere, kabátja elterül a hideg kőlapon, miközben jobb tenyerével, amin ott van a bőrkesztyűje, támasztja magát. Lassan a szájához emeli a tejet, és kortyolgatni kezd, mint aki éppen piknikezik... *
- Ó Zhivah, egész szép ez a nap... Épp ilyen szép volt az a nap is, amikor összeismerkedtünk. *Mondja, arcán egy kis mosollyal, miközben végigsimít a kőlapon. Ugyanis éppen egy síron ücsörög, és a sír támlájának dől a hátával. Mikor dalolászásra lesz figyelmes, a tejesüveg koppan a sírkövön, és a férfi azonnal felugrik a sírkő tetejére, és a fegyvere kattan a kezében. De még a kabátja takarja ezt a fegyvert... Ugyanis nem valószínű, hogy az élőholtak dalolásznak, tehát jobbára nincs mitől tartania. Illetve, nincs mit visszaküldenie a pokolra. Elég filmbeillő az a pózolás a sírkő tetején, de amikor észreveszi Krasimirt, akkor azonnal leugrik onnan, felkapja a tejes üveget, és a fiú elé lép.*
- Hova-hova? Csak nem egy délutáni temető-túra? *Kérdezi, méregetve a fiút, kicsit felvont szemöldökkel, de a hangja nyugodt, és igazából nem is érződik rajta, hogy feltétlenül tudni akarja a választ. *

Tárgy: Re: Nellondi temető Kedd Ápr. 06, 2010 10:03 am

*A fiatal kobold fiú lép be a temetőbe. Elhúzza a száját, hiszen amikor elindult otthonról a "nyugi anya csak sétálni megyek" magyarázat kíséretében, nem egészen erre gondolt. De nem baj, ha már egyszer itt van, akkor körbenéz egy kicsit... Nagy baja talán nem lesz belőle. Kezeit farmerja zsebébe dugja, úgy sétál a sírok között, halál nyugodtan (értitek a poént, ugye?), magában halkan énekelgetve. Túlzás lenne azt állítani, hogy nincs hangja, habár az éneklés nem igazán neki való... Még akkor sem, ha a dal nem éppen egy lírai remekmű, hanem inkább valami... Egészen más. Lényegtelen. Szóval halkan énekelgetve sétálgat, titokban arra vágyva, hogy valaki megzavarja.*

Vendég

*A magyarázkodásra csak lágyan megrázza a fejét - igen, jól tudja a húga, hogy úgysem tudja ezt megérteni. *- A tőr itt marad. Ha kell, kijövök ide naponta akár többször is, de itt marad. Tudod, hogy ez fontos nekem .. * kérlelte testvérét, szinte könyörögve, főleg az utolsó mondatnál. Nagyonis fontos neki, képes érte bármit megtenni. Csak úgy mellékesen jegyezte meg az előbb is azt, amit megjegyzett; ha egy ember, vagy akármilyen lény elvinné, nem telne bele túl sok idő, és meg is találná, és annak .. Lenne esélye ugyan, hogy túlélje, hisz' a béke az első - de a legtöbb fajzat annál ostobább, mintsemhogy békét kössön. Akkor meg nincs kegyelem .. Figyelte, ahogy húga feláll a sírtól és lepallja ruháját, majd egy gyertyát hív a sírhoz, és meggyújtsa azt. Kissé ismét megrándultak arcizmai - teljesen feleslegesnek találta ezt is, sőt, csak figyelemfelkeltésnek .. * - És az a millió teremtés mind túl gyáva ahhoz, hogy elő merjen bújni .. * jegyezte meg kissé fennhangon, reménykedve, hátha erre a mondatára mégis "előjönnek" azok a lényeg, aminek persze nagyon kicsi volt az esélye. *- Való igaz, az emberek annál félénkebbek, hogy ide merészkedjenek .. Mennyi bátortalanok!*sóhajtott Adelaida is fel, miközben újra futva körülnézett, és szelíden húgára pillantott. *- Gyere, menjünk. Nincs már itt semmi keresnivalónk .. * suttogta halkan, majd testvérét maga elé tessékelve elindult vissza Nellondba - azonban, egy óvatlan pillanatban visszafordult, és egy suhintással kioltotta a loboó gyertya fényét - nem kell a figyelemfelkeltés. Majd gyorsan visszafordult, és ártatlanul követte húgát, aki bizonyára semmit sem vett észre az egészből ..*

Vendég

- Épp ezt mondom, hogy igenis érzi, nem csak észreveszi. Nem fizikailag.. *Halgat el, hiszen tudja: a falaknak beszél, Adelaida nem érti, vagy nem is akarja érteni Heather mániájt. A "követtél" szóra elgondolkodik.. nem is mondta Adelaida, hogy nem mehet, bár azt sem sugallta igen, hogy nem mehet vele.* - Nem is csak a sírra értettem.. *Mondta mostmár egy fokkal hangosabban.* - Nem értem, hogy minek kell itt tartanunk a tőrt, ha otthon biztonságban lenne, nem kellene te annyiszor ide gyere.. *Hangoztatta, mert nővére sokkal többször jár a tőr miatt ide a temetőbe mint Heather, aki most is csak véletlenségből kísérte el. Feláll a sírkőről, s leporolja a fehér ruháját, mert bármennyire is ügyelt, nem sikerült teljesen megvnia a portól, s a fehéern igen meglátszik, de nem bánja, hiszen hamar rendbehozhatja. Az egyik szomszédos sírkőre pillant, mert nemigen tud gyertyát csináló varázslatot.* - Invito! *Mondja, az egyik gyertyát magához hívva, s azt a sírkőre téve, majd meggyújtva. A gyertya köré megintcsak a fával csinált védelmet, a levelekből szép ívet csinált, hogy vezesse a láng fnyét, majd megszűnteti a Lumos-t, majd válaszol Adelaida mondatára.* - Kit akarsz ide? Ember nincs, de a természetben millió teremtés körülvesz.. *Vesz egy kisebb levegőt, majd folytatja.* - Az emberek gondolom esténknt félnek idejönni. Na meg a Nezabar diákjai szerintem sokkal jobban féltik az életük, minthogy csak úgy idejöjjenek, főleg ilyenkor. Azt hiszem meg ilyenkor nem is járkálhatnak. *Sóhajt fel. Emlékszik még az iskolai éveire, nagyon is szeretett kisdiák lenni, akkor mégjobban szeretett társaságban lenni, mostanság meg kerüli a kapcsolatokat. Nővérén kívül nem is láthatja senki mást Heathert ilyen gyakran.*

Vendég

*Húga ismerős, nyugodt hangját meghallva lágyan mosolyogva hunyja le szemeit, de annak mondata végére már a mosoly eltűnik arcáról, s türelmetlenül rebegteti meg szempilláit. * - Nem arról van szó, hogy nem veszi észre .. Nem érezheti, elvégre halott .. suttogta egészen halkan, az utolsó szót meg már-már sziszegve, mint egy kígyó. Csillogó szemei vörösen izzottak fel, kissé bosszúállóan, majd elfordult; de csupán pár percig. Kissé feszengve fordult vissza testvéréhez, már normálisan, vagyis, teljesen hétköznapian - már ha egy fél-tündét lehet hétköznapinak hívni. * - Mellesleg meg, érzem, természetesen. Csak nem úgy, ahogy te .. Nekem .. más érzés .. * kissé megrándult arcizma, miközben figyelte, ahogy Heather szemöldöke feljebb csusszan, és végigméri tekintetét. Érzéstelen arccal figyelte húga ténykedését, aztán majd amikor megszólalt a lány, idegesen elkapta a fejét. *- Követtél. Nem kellett volna velem gyere; semmi értelme. Nincsen semmi célom, tudod, ez csak egy szeszély .. * mondta halkan, még mindig nem tekintve fel testvérére. *- A sírral meg nem, nem akarok semmit. Csak te szoktál .. A tőr még megvan, tehát nincsen semmi gond. Bár ajánlom is, hogy egyik emberfajzat se lopja el .. Túlságosan hamar megtalálnám .. * mondta mellékes, mégis kissé ijesztően. Türelmetlenül nézett körbe a sötétben, kissé megemelkedve, majd csalódottan hajtotta le a fejét. Pár percig csak merengett, majd ismét Heather-re pillantott. *- Nincs itt senki .. * fintorodott el, mire gyönyörű arca eltorzult; aztán ismét elkomorodott, és türelmetlenül beletúrt vörös hajába.*

Vendég

*A fák teljesen körülölelik a sírt, Heather meg a végeredményt csodálja. Nos, nem lett annyira jó, mint ahogy várta. Vagyis, helyesbítve jó lett, csak nem úgy lett jó, ahogy Heather eltervezte. Adelaida megszólal, mire Heather azonnal kontrázik, nyugodt hangon.* - De érzi. A fák erejét mindenki érzi, mégha nem is veszi észre. Nem hiszem el, hogy te nem érzed... *Adelaida is megérinti a sírkövet, persze neki is felizzik, hiszen nemhiába testvérek, s ami a legfőbb: fél-tündék, akik kapcsolatban vannak a természettel, bár Heather jobban el van káprázva a természettől, Adelaida a harcosok életét akarja követni, Heather számára a gyógyítás az első. Adelaida kijelenmtésére Heahter felvonja a szemöldökét, s gyorsan átvizsgálja nővére tekintetét, a mosolyát persze nem sikerült elkapnia. Megint lehajol a sírhoz, s az egyik ágon végighúzza a tenyert, amire az továbbnövekedett, értette Heather üzenetét.* - Adelaida.. *Szólal meg Heather, majd elcsuklik.* - Te nem akarsz valamit csinálni? *Kérdi, Adelaidára tekintve.* - Mármint úgy értem.. gondolom hogy nem csak hiába jöttünk. *Mondja, miután csend állt be. Mert igen, nem Heather akart ide jönni, hanem Adelaida, aki nem mondott okot. Tudja mindkét fél-tünde, hogy ki van a sírba eltemetve, de nem beszélnek róla, hiszen minek? Nincs semmi közös téma, mindketten ugyanannyira ismerték őt, s Heather hisz abban hogy a természet megóvja a halottat a halála után is.. Adelaida kevésbé, vagyis Heather szerint, sosem vallanak egymsnak, bár testvérek..*

Vendég

*Valóban, a nellondi temetőben két fél-tünde jelenik meg - noha egyik sem szokott gyakran ide járni, főleg nem a kisebb, most mégis itt van mind a kettő, bár igaz, hogy Heather csak Adelaidát kisérte el. Az utóbbi kissé magasabb volt, mint a másik, és ő haladt elől, lassan, alig hallhatóan lépkedve. Egy lenge világos, narancs színű ruhát visel, hátán egy sötétkék, vékony köpennyel. Adelaida menet közben végig bámul előre, merev és komor arccal, a sötétséget kémlelve, mígnem el nem érnek a célhelyre - vagyis egy gyönyörűen kivésett, kvarc sírhoz. Pálcája köpenye ujjából előcsusszan, s egy suhantással az ő pálcája végén is megjelenik egy apró fényfolt - igen, csak egy apró, hiszen nem akart feltűnést kelteni. Csak némán figyelte, ahogy felizzanak a sírfelirat betűi, és a sírkövet körülfonják a fák ágai. Oldalra sandított, egyenesen húgára, miközben halkan megjegyezte. * - Minek? Úgysem lesz jobb neki .. Úgysem érzi .. * mondta halk, mégis dallamos hangot, miközben ismét visszapillantott a sírkőre. Pár percig még bámulta, majd lehajolt, és megigazította a fénylő tőrt. Fejét oldalra biccentette, és úgy, lehajolva figyelte a feliratot, a nevet. Pálcája visszacsusszant köpenye ujjába, miközben kezével óvatosan végigsimított a feliraton. Az ismét felizzott aranylóan, de csupán pár másodpercig. Sóhajtott egyet a fél-tünde, majd lassan felállt, és visszalibegett testvére mellé. * - Csinálj, amit akarsz .. Most nem fogom kritizálni .. * lehelte neki, miközben arcán átfutott egy halvány mosoly, amit húga aligha láthatott meg. Majd visszafordult a sírkő felé, és várta, hogy megszólaljon a mellette álló fél-tünde.*

Vendég

*A sötétségben két körvonal rajzolódik ki a nellondi temetőben. Két törékeny teremtés, két fél-tünde: Heather Lassenien, és nővére azok, akik megjelennek a temetőben. Heather a nővérét kísérte el, ő egyedül nem is igen szeret járkálni. A kisebbik Lassenien a szokásos öltözékében, abban a fehér nyári ruhában van, mint általában, más-más kiegészítővel, most például egy smaragzöld köpennyel a vállán. Mindkét ány arca merev, nem néznek egymásra, a kisebbik meg a pálcájával van elfoglalva, amiből az a cseppnyi fény árad. Heather nővére megáll, kiesik a pálca megvilágított helyének a részéből, Heather meg nem szól, ő is megáll az egyik sír mellett. Megint elfogja az a kísértés, hogy valami szpet csináljon az addig unalmasból, amit már nővére nem is egyszer kritizált, hogy mindig ebben jár az esze. Szorosabban markolja a pálját és megérinti a sírfeliratot, aminek a betűi aranyszínben csillannak meg egy másodpercig, és a sírkőt a fák vékonyab ágai körülfonják. Heather képes az ilyesmikre, hiszen sok éve evvel foglalkozik, s nagy összhangban van a természettel, de még van amit javítson a képességein.*

Tárgy: Re: Nellondi temető Szomb. Feb. 27, 2010 5:23 pm

//Meg azt nem igazán nézitek, hogy azután már nem állok le mesélni, miután az életkedvemet is sikerült porba taposni, hogy frissítek, frissítek, nézem, nem jött senki, pedig 6 óra, és 6-kor kezdődik a program. Az órák is hatkor kezdődnek, tehát a tanár, jelen esetben mesélő hsz-e 6:00-kor kerül elküldésre. Szóval nullára csökkent kedvel már nem igazán van az embernek ihletése mesélni, akkor sem, ha mint említettem a szokásos 5-10 perces késéssel 20 ember esik be.//

Tárgy: Re: Nellondi temető Szomb. Feb. 27, 2010 5:13 pm

//Nem a nellondi kari a lényeg, lehet jönni sulissal, hanem az, hogy megtiszteljük a mesélőt azzal, hogy normális időben érünk oda, mert 1. az ő mesélési idejéből megy el amennyit késünk, 2. nem tud tervezni, hogy hány ember lesz. 3. úgyis elmegy a vége előtt a fél brigád, legalább annyival tovább tarthatna. Mivel a társaságban alapvető emberség sincs, mi is így fogunk hozzáállni mindenkihez. Van jobb dolgunk is.//

Tárgy: Re: Nellondi temető Szomb. Feb. 27, 2010 5:09 pm

// Négy játékos én is hsz-t írtam mikor észre vettem, hogy kicsúsztam az időből * azért még reménykedik//

» Nellondi karakterek