Udvar

Tárgy: Udvar Pént. Szept. 18, 2009 12:52 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Vendég

*Ariana lazán tudna rá válaszolni: egy fiú, akivel tegnap találkozott a teaházban, és beszélgettek, mert kapásból volt közös témájuk. Ennyi. Pereus persze hozzátenné, hogy egyelőre ennyi, de ez már valóban a jövő zenéje... És Ariana szerelmi ügyekben határozottan nem bízik már a látnokságában.* - Jaja, csak amilyen "jó" vagyok az elemi mágiákból, nem tudnám túl sokáig fenntartani. Meg nem tudnék mellette másra koncentrálni, úgyhogy eléggé macerás lenne. Nem húzódunk be a labirintusba? Már ha rá tudom venni a lábaimat, hogy keltsenek fel innen végre. Velem? Hát... *Megvonja a vállát.* - Szakítottunk Dean-nel, de gondolom, ez azért már eljutott hozzád. Meg talán az is feltűnt, hogy Jana pocsékul van az utóbbi napokban: megsúgom, szakítottak Chris-szel. Aztán meg összejött az öcséddel, de ez már mellékes. *Az utolsó mondatot jóval halkabban mondja, és Samantha érezheti, hogy nem érinti őt túl jól Faith és Jana kapcsolata. De hogy miért, azt persze a lány sem tudhatja biztosan.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Május 28, 2010 1:14 pm

-Menjünk...*mondja, miközben feláll, majd a lány kimondja a dolgokat, mire össze is rogy, és térdel előre leesik a földre.*-Te jó isten..Micsoda?*kérdez vissza. Nem, még nem jutott el hozzá, ahoygan a dolgok mostanság soha nem jutnak el. Alig volt a fekete özvegyben. Itt ott aludt el, és amúgy is folyamatosan össze vissza kóbolrolt az utóbbi időben.*-Miért, mi történt deannnel. Jaj istenem, ez szörnyűű jól vagy azért ?*majd meghallja a Janás dolgot. És hát nos nem a legjobb a kapcsolata egyikkel sem,de azért még sápattab képet vág, mint az előtt.*-Velük mi történt ? *majd meghallja, hoyg az öccse és Jana. Hát nos, eddig felállt, most viszont visszarogyot, és elterült a földön. Valószínűleg ájultan...*

Vendég

- Melyik micsoda? *Pillant fel, majd halványan, kissé keserűen elmosolyodik.* - Barátokként váltunk el. Megmondta, hogy még mindig szeret, de... nem szerelmes belém, és... én ezt elfogadtam, mert más lehetőségem nem nagyon van. Nem állhattam neki hisztizni, hogy márpedig nem hagyhat el, nemde? Azzal is csak azt értem volna el, hogy haraggal válunk el, aminek meg nincs értelme. A gyűrűt is visszaadtam neki, bár... utólag belegondolva meg kellett volna tartanom, emléknek, de már nem kérhetem vissza. Pofátlanság lenne, nem? *Elgondolkozik, majd felel a kérdésre is.* - Szakítottak. De... nem tudom pontosan az okokat. Meg azt sem, hogy Faith és Erica miért mentek szét, de tény, hogy megtörtént, és Jana összejött Faith-szel. *Elvileg ezeket Samantha még hallja, utána egyszerűen összeesik. Ariana ijedten hajol fölé.* - Hé, Sam, minden oké? *Előhúzza a pálcáját, és a lány mellkasára bök.* - Stimula! *Ezzel elvileg sikerül felkeltenie.* - Oké, oké, én sírógörcsöt kaptam, mikor meghallottam, úgyhogy nem mondhatom jogosan, hogy ne akadj ki... De Chuck szerelmére, jól vagy? Azért elájulni talán mégsem kéne.

Vendég

[ olvadunk Izabellel]

* Türelmesen végig hallgatja a lányt, majd csak elgondolkozó tekintettel bámulja a földet. Hárfa. Az szép. Hm...érdekes. Ő hat évig zongorázott, mégis imádja a zenét. Főleg az erősebb kategóriájut, mint például a rock. A zongora darabokat is nagyon kedveli, de az neki túl kevés lenne. Túl nyugodt az ő természetéhez, persze mindenkinek szügsége van egy kis nyugalomra egy feszült nap vagy túlpörgés után, mikor nem zavarja senki, csak a saját godolatai az egyedüli társasága. Az utőbbi időben egyre gyakrabban van egyedül... Fejéből kiveri a már lassan zavaró gondolatokat és Izabelre pillant.*
- Igen, hat évig zongoráztam. Aztán abbahagytam.* feleli és hirtelen egy rég nem tapasztalt érzés tör rá. Jó lenne egy kicsit zongorázni. Na, majd ha lesz ideje akkor ellátogat a szíház terembe. Úgy emlékszik mintha ott lenne ilyes hangszer.*
- Takarodó? Az tíztől van. Az után már csak az annak kijelölt helyen lehet tartózkodni. Mint például a központi termek, a Jelina teaház, vagy a szakod főhadiszállása.* világosítja fel a lányt türelmesen, majd az ójrájára pillant.* Negyed kilenc. Még van majdnem két óra addig.

Vendég

* Egy tincset kiemelt a hajából és föl nézett*
- És mégsem alidonos vagy-mondta inkább mint sem kérdezte
~ Kicsit már fáj a lábam a sokk üléstöl~
*Fölállt és lenézett a lányra*
- Lenne kedved sétálni?

Vendég

* Hát igen... Karenben van valmi más, valmi furcsa, talán már gonosz erő, mely lassan de biztosan keud kibontakozni belőlle. Nem véletlenül került a Naxlerdirbe és nem az Allidonba , annak ellenére, hogy tud zongorázni- már amenyit megtanult hat év alatt- és rejzolni is szeret. *
- De, persze! Menjünk.* egyezik bele és felpattan a földről, majd még mielőtt bármerre is elindulnának még lehajol a piros labdáért.*
- Na, és merre szeretnél menni?* kérdi miközben körbenéz a környéken egy érdekesebb hely után kutatva.*

Vendég

- nem ismerek itt nagyon semmit de talán valami kajáldába megéhezte
~ jó lenne ha a lány bemutatna valakinek de nem támadhatom le. csak szép finoman.~
- talán mehetnénk olyan helyre ahol többen vanak. mondjuk abba a tejázóba? persze csak ha nem lenne nagy baj.
*tétován állt és gondolkodott*

Vendég

- Rendben. Akkor menjünk a teaházba. Gyere, mutatom az utat.* mosolyog lá a lányra és elindul Nellond felé.*

Diák Hozzászólások száma : 59 Kaszt :

*Jake nem túl sokat beszélt az alatt a rövid út alattt amit megtett a főhadiszállástól az udvarig de nem is nagyon volt rá szükség.Lassan halad az egyik pad felé. Ideális hely hiszen az egyik Tölgyfa tövében van.Kellemesnek ígérkezik hisz a fa lombján át szépen tör át a nap fénye.*
-Nos szerintem megvan hova ülönk.
*Mondja majd fejével a pad irányába int és mikor odaérnek le is ül.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Május 30, 2010 3:10 pm

*Robert a fekete gitártokkal a hátán lépdel az udvaron. Lába alatt csikorog a talaj, ahogy erőteljesen törtet előre. Fogalma sincs, hogy mi baja van, de hogy mogorva, az biztos. Vagy legalábbis nem a legjobb a hangulata. Nem határozottan mérges, vagy valami, csak... csak nem mosolyog, ami nem túl megszokott tőle. Zeus, a vadászgörény bizonyára előre kiszagolt valamit, mivel most villámgyorsan leszökken a fiú nyakából, és elillan, mint a szél. Robot pillanatnyilag nem érdekli, a gitárját hangolja, de lassan feltűnik neki a dolog, hogy Zeus hova is tűnt. Máris Karen ölében fekszik, ha a lány nem lökte le magáról. És ott van valami fiú is. Egy ismeretlen fiú. Vagyis ő nem ismeri, és ez a lényeg... hisz Karennel van. Cseppet feldúlja a dolog, de egy erőltetett mosoly - vagyis inkább vicsor -, keretében szökken hozzájuk. Először a srácnak nyújtja a kezét, és be is mutatkozik. Ha az elfogadja a jobbot, talán egy kicsit túl erősen szorítja meg. Kelletlenül sziszegi a fogai között:*
- Rob vagyok. Robert Beawer.
*Ezután Karenhez fordul. Puha csókot nyom a lány szájára, ha hagyja magát, azután leül mellé, és megfogja a lány kezét. A gitárt a padnak támasztja.*

Vendég

* Követi Jaket egy padhoz és ő is helyet foglal a fiú mellet. Már épp kérdezne is tőle valmit, mikor apró lábacskák zajára lesz figyelmes és a következő pillanatban már egy vadászgörény fekszik ölében. Egy igazán ismerős görény.*
- Zeus! Te meg mit keresel itt?* néz az állatra értetlenül. Nem igazán szokott egyedül elmászkálni, álltalában mindig Rob körül... somfordál. Hirtelen kapja oldalra a fejét és rögtön meg is pillantja a fiút amint feléjük tart. *~ Nem tűnik valmi vidámnak..~* Megenged magának egy nagyon halk sóhajt, majd csak összeszűkült szemmel figyeli a két fiú bemutatkozását. Érzi a feszültséget a levegőben.*
- Khüm... Szia Rob!* köszönti és hagyja, hogy az lágy jókot nyomjon ajkára. Kicsit arrébb húzódik mikor a fiú leül mellé, majd csak egyik szemöldökét felvonva pillant rá, mikor az megfogja kezét. *~ Mi ez a hirtelen romantika? ~*
- Mi járatban erre? * kérdi a most érkezőtől negédes mosollyal.*

Diák Hozzászólások száma : 59 Kaszt :

*Jacob hirtelen megpillantja a kis állatkát Karen ölében és az alapján ahogy a lány felismerte a kisállatot valószínüleg a gazdája is ismerős neki .KAren és ő nem is ülnek túl közel sőt még az se lenne lehetsége hogy a kezük összeérjen így abszolút félreérthetetlennek látszik hogy csak beszélgettek , de úgytűnik a most érkező srác ezt nem így vélte ,már a fogadtatás alapján.Jake elfogadja a jobbot és állja a szorítást .*
-Hello haver! Jake vagyok.
*benne aztán semmi feszültség hiszen tudja hogy nem tett semmi rosszat.Érzi hogy Karen átja Rob idegességét de ki nem látja? Igazából nem tesz semmit csak annyit mond Robnak -mégha a hazugság nem egészen rendes dolog is-*
-Karen sok jót mesélt rólad.
*kissé rosszul érzi magát a hazugság miadt -ami lényegáben nem is olyan nagy hisen csak annyi hogy Karen nem nagyon újságolta hogy lenne barátja -de reméli Karen érti hogy miért mondta ezt.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Május 30, 2010 3:59 pm

*Felkapja a fejét Jake kijelentésére, és ravaszan Karenre pillant.*
- Valóban? És mégis miket?
*Kérdezi kíváncsian. Valahogy nem hiszi el a dolgot... De ha valóban úgy van, ahogy a fiú mondja, annak örül. Megint Karenhez fordul.*
- Talán megzavartam valamit?
*Kérdezi felvont szemöldökkel.*
- Egyébként csak sétálni jöttem. Néha nem árt a friss levegő. Meg gitározgatni akartam, de úgy néz ki, találtam jobb elfoglaltságot.
*Kacsint kedvesen. Zeus egyre jobban fészkelődik Karen ölében, keresi a legkényelmesebb pózt.*

Vendég

* Karen mosolyt erőltet arcára. *~ Hogy ez milyen kínos!~* Szenved magában. Nem tudja, hogy most hálás legyen-e Jakenek a kis hazugságért vagy ideges legyen, mert hirtelen nem tud rá mit mondani. De végül is, kedves a fiutól, hogy próbál segíteni rajta és oldani a hangulatott. Hálás pillantást küld Jakefelé. *~ Köszi, csak kár, hogy én vagyok a nagyon béna, hogy nem tudok erre most mit mondani.~* Összeszedi magát és bájosan Robertre mosolyog.*
- Ohh... ne legyél olyan kiváncsi. Tudod, hamar megöregszel és az egyikünknek sem lenne jó.* kacsint ravasz mosollyal a fiúra. A következő kérdésre elhúzza a száját. *~ Minek kell mindent félreérteni?! Férfiak!~* Csóválja meg a fejét és nyomatékosan Rob szemeibe néz.*
- Nem zavartál meg semmit! Most találkoztunk és gondoltuk váltunk pár szót a friss levegőn.* mondja olyan hangsúllyal mintha egy 5 éves gyereknek beszélne. Tudja, hogy a fiú nem szereti ha így beszélnek vele, de Karennek már kezd fel menni a pumpa. Francba! Már megint magyarázkodot! Mi a fenéért magyarázkodik ha nem tett semmi rosszat?! " Soha se magyarázkodj! A barátodnak nem kell, az ellenséged úgyse hiszi el." Cseng füleiben a mondat, amit még egykor az apja mondott neki. Idegesen pillant körbe valmi téma után kutatva, mikor tekintete meg akad a padhoz támasztott gitáron. Pillantását Robra emeli.*
- Gitározol? Nem is tudtam. Mióta?*

Diák Hozzászólások száma : 59 Kaszt :

*Jake hirtelen észreveszi a hálás pillantást ami jól esik neki hiszen nem nagyon szeret hazudni senkinek de ha megköveteli a helyzet akkor muszály néha egy kis hazugság,persze ebből nem csinál rendszert.Látja hogy szegény Karen nem nagyon tud mit mondani de hirtelen nem tudja kisegíteni és ha valami hamisat mond azonnal lebuknak így nem marad más végignézi aszerelmesek beszélgetését majd ha végeztek akkor ő is meg akar szólalni, már csak azért hogy még tovább oldja a hangulatot és már ő sem feszült és reméli hogy sem Rob sem Karen nem az .~Ajjaj... ezt épp csak megúsztam ,még jó hogy nem kezdtem el az "ááá... olyan sok mindent mesélt " című mondókát ,mert azonnal átlátna rajtam. de bakker miért magyarázkododom? nem csináltam semmit .Még 20 centinél közelebb sem ült hozzám.~ Ilyenkor nagyon haragszik magára hiszen tényleg ártetlan de mégsem tudná bebizonyítani hisz azt sem kell tagadni hogy értető miért védi Rob annyira Karen másoktól.*
-Tényleg .Ha úgy is gitározni akartál mutass valamit.
*Vetődik fel benne az ötlet ám talán nem éppen helyesen hiszen ki tudja mi lessz rá a válasz. Lehet hogy örömmel játszana de lehet hogy inkábbbbb csak magának szokott játszani és kényelmetlen lenne neki , na de mindegy .~ Ha már elkezted fejezd is be.~*
-Én úgy se tudok gitározni úgyhogy attól ne tarts hogy elkezdem itt a kritikust játsani.
*Neveti el magát és ezt tán vehetjükn védekező megszólalásnak mert eléggé elkell itt neki . Kényelmesen elhelyezkedik és nézi mi történik.Ha hall egy kis gitárszólót akkor biztos élvezni fogja már ha kicsit jobb lessz annál amit ő tud ... magyarul két hangot ismer rajta kb.Remekbeszabtt kis időtöltésnek ígérkezik így Jake szerint jól ellesznek.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Május 30, 2010 5:12 pm

*Felvonja a szemöldökét. Eléggé feltűnően terelik a szót, de... De mindegy is, megbízik Karenben.* ~Lehet, hogy... paranoiás vagyok?!~ *Komolyan megfordul a fejében a gondolat. Karen az első, khm... komoly kapcsolata, ha ezt annak lehet nevezni. Nagyon reméli, hogy nem csak ő gondolja kalandnál többnek a dolgot. Amikor mindketten felvetik a gitározás ötletét, lepillant a hangszerre. Nem így tervezte a délutánt, de mit tehetne? Egy kiskoncertbe nem hal bele. Vagyis nagyon reméli, hogy nem. Lehajol, kicipzározza a tokot, és nyakába akasztja a gitárt. Leveszi a bőrszíjon függő "Robby Boy" feliratú pengetőt - a marha barátaitól kapta búcsúajándékként - és végigpengeti az összes húrt, hátha valamelyik hamisan szól, de nem, jól sikerült hangolnia. Megköszörüli a torkát.*
- Mióta játszom? Mióta az eszemet tudom.
*Aztán végre elkezd játszani... Az első [Only admins are allowed to see this link], ami eszébe jut, biztos ismerős Karennek is, és Jake-nek is. Hamis hangok nélkül játssza a vidám dallamot, szemét lehunyja, egészen belemerül a dologba.*

Vendég

* Szerelmesek? Nem, itt még nincs szó szerelemről. Persze mindeketten komolyan gondolják a kapcsolatukat, legalább is Karen részéről ez nem csak egy kaland, de a szerelem az túl nagy hatással bíró szó. A lány szereti a fiút, de nem szerelmes belé. Igazából nem is nagyon tudja, hogy milyen is ha szerelmes az ember, hisz még nem volt az. De őszintén, nem is kiváncsi rá. Úgy gondolja, hogy az csak megbolondítja az embert és nem tud reálisan gondolkodni. Azt látja amit látni szeretne. A másik fél hiába csinál bármi marhaságot, neki akkor is úgy tűnik, hogy jót tett, vagy sokkal elézőbb vele szenben, mintha mondjuk egy másik személy tette volna ugyan azt. Nem, neki nincs szüksége erre a rózsaszin ködre körülötte. Ha szereti Robot, akkor azért szereti aki, nem azért akinek látni akarja.
Mikor a fiú közli vele, hogy már nagyon rég óta játszik kicsit elszégyelli magát. Hogy jön az ki, hogy még azt sem tudod, hogy a barátod gitározik? De mostmár mindegy. Próbál a zavaró érzésről tudomást sem venni. Mikor meghallja a dalt amit Rob elkezd játszani, nem bírja ki és hangosan felnevet. Gyorsan szája elé kapja a kezét, hogy elfojtsa kacagását de nem birja ki. Próbál lenyugodni, hogy ne szakítsa félbe a fiút, majd miután az befejezi bocsánat kérően rátekint.*
- Jaj, neharagudj, nagyon jól játszottál, nem azon nevettem hanem... hanem, mivel mugli családban nőttem fel* itt Jakere pillant. Ő még nem tud semmit Karen kilétéről.*
így kicsi koromban minidg videójátékoztunk és ez a kedvenc játékom háttérzenéje volt.* mondja kissé zavartan, majd csak várja, hogy a többiek mondjanak valmit.*

Diák Hozzászólások száma : 59 Kaszt :

*Felfedezni vélhető egy kis évődés de mire a zene megszólal mindenki élvezi sőt Karen még el is neveti magát ,ez érthető hiszen még Jacob is emlékszik valami ilyesmire ,talán egyszer játszhatott Mariot mikor a mugli unokatesójánál volt akit egyébként főleg azért mert két évvel fiatalabb is nála és lány Jake úgyérzi mindíg megkell védenie a fiúktól . HA jake találkozik Joanyval és kissé több időt tölt vele mint egy röpke találkozás a ávézóban a lány aktuális fiúját levizsgáztatja.Ez kb. másfél órányi csesztetést jelent és ha nem borul ki akkor átment a vizsgán.De mivel épp nem az unokatesója pasiit vizsgáztatja inkább a beszélgetésre figyel.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Május 30, 2010 6:44 pm

*Elmosolyodik Karen nevetésén. Nem az volt a célja, hogy fapofa arccal üldögéljenek, sőt. Direkt játszotta ezt, saját lelki nyugalmának megőrzése végett, vagyis inkább a kedvét akarta feldobni. Sikerült. Görcsbe rándult gyomra ellazul, szája puhán csukódik össze.*
- Semmi gond Karen. Mr. Nemkritizál, van vélemény?
*Felvonja a szemöldökét, de azért vigyorog. Zeus viszont nem tűrte ilyen jól a zenét, most felháborodottan fészkelődik, hisz Rob megzavarta az álom nyugalmát.*
- És amúgy ti mit csináltok itt?

Vendég

*Kedves mosolyt küld Robert felé. Úgy tűnik feloldódni látszik a hangulat. Zeus fészkelődésére csak megcsóválja a fejét és ujjai hegyével elkezdi simogatni annak hátát. Majd a simogatás lágy vakargatásba megy át. Persze csak ha az állatott nem zavarja és nem pattan fel idegesen Karen öléből. Egy ideig csak figyeli a görényt, majd felpillant a fiúkra. Először Jakere majd Robra. Aztán ismét Zeusra. *
- Amint látod űlünk.* jegyzi meg epésen, majd csak megvonja vállát.* Semmi különöset. Kicsit filozófáltunk az élet fontos dolgairól.* hangsúlyozta ki a "fontos" szót. Hangja kissé gúnyosan csengett. Fontos dolgok? Ha talán még érnénk is azzal valamit, hogy ilyesmin jár az eszük és elmélkednek. De nem, semmit nem érnek el vele. Max annyit, hogy saját magukat idegesítik fel a tehetetlenség érzése miatt. *
- Jake! Még nem is kérdeztem. Te honann érkeztél?* emeli szürke tekintetét a kreol bőrü fiúra.*

Diák Hozzászólások száma : 59 Kaszt :

*JAke amint befejeződik a szám érzi hogy a hangulat oldott és már hülyülnek is és főleg az hogy Rob kezdett vele viccelődni mert így úgymond feljogosítva érzi magát egy pár poénra márha eszébejut eggyáltalán némi humor.*
-Határozzottan *kis hatásszünet* vicces volt.
*Böki végre ki,majd amint a következő kérdésre választ ad Karen újabb téma merül fel ezúttal Karen által. Úgytűnik most inkább őt bombázzák kérdésekkel ami egyáltalán nem rossz mert ez határozottan - ha nem is szimpátiára,de legalábbis - érdeklődésre utal.*
-California a szülőhazám .De tényleg ti honnan jöttetek ?
*Hallatszik és vigyorog eggyet majd a fejében cikázó gondolatok mint voillámok cikáznak át fején.~Karen mintha mondta volna ,de mit is mondott ,holszületett? Ja tényleg nem is mondta csak úgy emlékeztem de nem.~*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Május 30, 2010 7:32 pm

*Összeszűkül a szeme, ahogy Karenre néz. Elengedi a lány kezét - amit a gitározás után ismét megfogott -, és kicsit szomorkás hangon kérdezi a lányt.*
- Karen... megbántottalak valamivel? Haragszol rám?
*Valahogy nem tud Jakere figyelni. Nem néz rá, csak szárazon válaszol: "Toronto, Kanada". Még mindig a lányt nézi. Zeus, gazdája viselkedését látván, ijedten szökken le a lányról, és bekúszik a pad alá. Még nem látta Robot ilyen furán viselkedni. A fiú nem dühös, nem szomorú, hanem... hanem valami más. Érdekes arckifejezéssel ül a padon, vörösesbarna szemei elsötétülnek, szinte feketévé válnak. Ajka megremeg. Nem szól többet.*

Vendég

- Szófiából.* válaszolja egyszerüen a fiúnak. Ekkor tekintete saját kezére siklik. Melyet már nem fog senki.. Egy ideig csak nézi szótlanul magányos bal kezét, majd lassan Robra emeli szürke pillantását. Csak nézi de nem mond semmit...
Ekkor Jacob, elnézésüket kéri, további kellemes estét kíván majd felálva a padról elsiet. Karen csak egy pillanatra néz rá.*
- Jó éjt Jake!* ejti ki a halk szavakat de tekintetét már ismét Roberten legelteti. Összeszűkölt szemmel néz rá, majd kérdőn megbillenti fejét és felhúzza szemöldökeit.*
- Ezt mégis miből gondolod? * halkan beszél de hangja mégis kissé felelősségre vonó. A lány nem hiszi, hogy bármilyen módon is okot adot volna a fiúnak ezt feltételezni. Pillantása megkeményedig, már nyoma sincs benn az előbbi kedvességnek. Egyszerűbb lenne csupán csak biztosítani róla a fiút, hogy ilyesmiről szó sincs, de ő tudni akrta a válaszát. Talán túlságosan kegyetlen. Hisz egy pillanat erejéig mintha félelmet vélt volna felfedezni a másik tekintetében. És ahelyet, hogy megnyugtatná magyarázatott követel tőle. Igen ő Karen Dimitrova. Nem Cizz, vagy Kenedi- a nevelő szülei által választott keresztnév és az ő vezetéknevük- hanem Dimitrova. Az aranyvérmániás, sznob ősök leszármazotja.. *

// Jakenek el kellet mennie és kérte, hogy írjuk ki.//

Tárgy: Re: Udvar Vas. Május 30, 2010 8:02 pm

- Hűvösen viselkedsz. Elutasítóan.
*Nem valami bőbeszédű válasz. Ő az előbb csak intett Jakenek, most ismét Karent nézi. Nem szól. Tekintete még mindig sötét, de szinte semmilyen érzelem nincs benne, csupán hangja árulkodik. Épp nyitná a száját, amikor... Zeus bukkan fel, felkapaszkodik a lábán, és figyelmezteti az időre. Bizony, takarodó van. Feláll a padról, átveti hátán a gitárt.*
- Nos, én nem szeretnék pontlevonást, de nem tudom, te hogy vagy ezzel. Velem jössz?
*A lány ha jön, ha nem, ő elindul. Ha nem követik, elköszön, ha követik, majd a félemeleten, a harmadik és a negyedik szint között. Végül majd bedől az ágyába, de aludni nem fog tudni, az biztos.*

Vendég

* Mondana valamit de egyszerüen nem bír megszólalni. Egy ideig gondolkozik azon, hogy itt maradjon-e, majd arra gondolva, hogy év vége, nem akarja a szakja eséjeit pont most lerontani, feláll a padról és Rob mellet haladva sétál a Kúria felé. Fekete ruhája meglibben egy váratlanul érkező lágy szellőtől. Szótlanul haladnak egymás mellett, egyikőjük sem szólal meg. Felérnek a fiú hálószobák fojosójára. Karen a törkában érzi a szívét.
Mielőtt még Robert benyitna szobájába, hirtelen mozdulatott tesz. Elkapja csuklóját így kényszerítve azt, hogy felé forduljon. Szürke tekintetét belefurja a most jéghideg sötét tekintebe. Szólásra nyitja száját... majd becsukja. Rá pillant a másikét fogó kezére, majd ismét az elutasító szemkre. Kezét leemeli annak csuklójárol és szótlanul nézi, hagyja, hogy az ott hagyva a folyosón belépjen szobájába. Mereven nézi a fiú után becsukódó ajtót. Szörnyü érzés keríti hatalmába... az elvesztésnek a lehetősége. Csak bámulja a tömény fát, majd megfordul és lassú léptekkel a harmadik felé veszi az irányt. De még a lépcsőig sem ér mikor megáll és falnak vetett háttal, lassan lecsúszva a hideg kő padlóra kezeibe temeti arcát..*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar