Társalgó - Játék terem

Diák Hozzászólások száma : 37 Kaszt :

First topic message reminder :

A Társalgó központi terméből összesen három ajtó nyílik, tehát ez is közöttük van. Már maga az ajtó is erősen figyelemfelkeltő, ugyanis a felirat általában random színek között váltogatja magát, néha teljesen megbolondulva mozognak a betűk, villog, szóval szinte önálló életet él.
Ahogy belépsz egy egész méretes termet találsz. Persze nem óriási, de olyan kényelmes méretű. Sok minden akad itt. Egy nagy szekrény, ami szinte mindig zajoktól hangos. Van benne mágikus önping-pong, amivel egyedül is játszhatsz; vagy épp néhány doboz varázslósakk; különleges minikviddics, ahol te irányítod a játékosokat; érdekes társasjátékok; varázsló activity és még amit csak el tudsz képzelni és mágiával bír.
A szobában több asztalt és széket is látsz, itt próbálhatod ki a méretes szekrény különböző játékait, szórakozhatsz barátaiddal. De persze, ha úgy kényelmesebb, a kényelmes szőnyegen is elheveredhettek kipróbálni egy társasjátékot.
Találsz egy zenegépet is, persze nem árammal működik. Sokféle zenét megtalálsz benne, válogathatsz kedvedre, de azért légy tekintettel a többi ittlévőre is, hátha nekik egész más az ízlésük. A terem egyébiránt hangszigetelt, tehát a zene nem zavarja sem a Központi terem, sem a Nyugalom termének élvezőit.
A mágia fontos, de mégis ha jól megnézed találhatsz itt mugli játékokat is. Talán nem ismered őket, ezért akad a falon 1-1 rövid leírás a használatukról, abból megtudhatod mi is a pontos lényegük. Akad itt csocsó-asztal és darts is, no meg egy kisebb minibiliárd, és egy flippergép is helyet kapott, amit úgy fest az iskola külön rendelésére készítettek, mert a pálya kialakítása is a Nezabart idézi. Ezt azért egy kis mágiával megspékelték, így valamivel nehezebb, mint egy sima flipper, ugyanis a golyó van, hogy osztódik, vagy apróbb méretűre összemegy, netán eltűnik és hirtelen egy másik ponton tűnik fel.
írta Cirelin de Sovalon

Vendég

*A fiú csak vigyorog szélesen, majd csak vállat von. Lapjait az asztalra teríti, egyértelműen nyerésre áll... Amikor hozzáérnek a lábához szemöldöke egy pillanatra a magasba szalad aztán a lányra kacsint.* - Nyertem szöszi. *Mondja, miközben újra kinyújtja a nyelvét, de most még kacsint is egyet... * -Nos? *Teszi fel a kérdést mosoloygva, miközben közelebb hajol a lányhoz. Végigsimít annak az arcán, majd csak még közelebb hajol hozzá. És megcsókolja... Hosszan, édesen csókolja a lányt, aztán amikor véget ér elmosolyodik.* - Még egy ilyen jó játékot, de most mennem kell. *Mondja a lánynak, miközben feláll és elindul a második emelet felé...*

Diák Hozzászólások száma : 77 Kaszt :

*A lány vigyorogva megnézi lapjait majd a fiúra mosolyog*
-Ugy is veszítesz- *mondja kacéran, majd ő is emel, és közben a fiú arcát figyeli, meg akarja jegyezni minden egyes arcvonását. rosa mocorogni kezd a szákben, és az asztal alatt lábuk össze ér, ő nem húzza el a lábát, csak pirulva mosolyog, és várja a fiú reakcióit.*

Vendég

*Amikor a lány kijelenti, hogy az egy érdekes történet csak vállat von, látszólag nem akar komolyabban belemerülni. A kérdésre csak vállat von.* - Nekem mindegy, tudom, hogy nyerek szóval... *Mondja a fiú, de szemei csintalanul csillannak meg, majd a lányra pislant.* - Ha vesztíek adsz egy csókot. *Mondja a fiú vigyorogva, mindenesetre csak a lányra néz. És, user most hirtelen nem vágja a szabályokat, de Roger elkezd játszani. Szépen felrakja a lapokat, majd emele a téten...*

Diák Hozzászólások száma : 77 Kaszt :

*A lány csak mosolyog a srácra, mikor az kidugja nyelvét Rosa lába megremeg. Zavartan, mosolyogva ül le, várva a nagy játék kezdetét.*
-Hmm, már egy ideje ide járok, de nem ismerek még senkit, ez egy bonyolult történet...-
*mondja a lány és tekintetével a fiú pillantását keresi.*
-Mi lenne ha valami tétben játszanánk?-*kérdezi a lány csíntaln mosollyal.*

Vendég

*Amikor a lány ásit csak megvonja a vállát. Ki tudja, mit forgat a kis agyában... Ha tehetné akkor...Khm.... Mindenesetre hagyja, hogy a lány kikapja a kezéből a paklit, de amikor az elkezdi kevergetni akkor szépen visszeveszi tőle. A kérdésre csak félrebillenti a fejét, majd egy sármos mosoly villant a lányra.* - Még szép. Karibi csoda vagyok. *Feleli, miközben kidugja a nyelvét, aztán csak leül az asztalhoz. Int a lánynak, hogy üljön vele szembe. Elvégre úgy lehet jól pókerezni. Mondjuk ketten user sem nagyon tudja, hogy mire mennek, de ez van a fiú osztani kezd miközben a lányra pislant.* - Egyébként régóta jársz ide? Furcsálom, hogy még nem láttalak...*Mondja a fiú egy halvány mosollyal az arcán.*

Diák Hozzászólások száma : 77 Kaszt :

*A lány mosolyogva nézi a fiút és figyeli a papagájt is. Mikor a fiú azt mondja neki hogy szép elpirul, de mivel talpra esett leányzó ezért ásítva felel*
-Mondták már páran, de kösz a bókot-
*mondja a lány majd ásítás után huncut mosollyal figyeli a fiút. A srác egy paklit vesz elő, és Rosát kirázza a hideg, régen otthon sokat játszott testvérével.*
-Játszunk-*felel sátáni vigyorral az arcán majd a paklit kezdi el figyelni, Feláll, odasétál a sráchoz és kikapja a kezéből a paklit, amit meg is kever ő is, igen furmányos, látványos módon, hogy lássa a srác, hogy nem egy kezdővel hozta őt össze a sors eme szent helyen.*
-És mellesleg, neked mondták már, hogy jól nézel ki?-*kérdezi Rosa, egy gyermeki, ártatlan mosollyal.*

Vendég

*Na, igen a madár felreppen a srác válláról, amikor az lehuppan a lány mellé. Amikor a lány bemutatkozik csak biccent egyet, majd válaszol is.* - Mondták már, hogy szép vagy? *Kérdezi meg totál szórakozottan, miközben a lányt kezdi el nézni, aztán csak felpattan, majd egy póker paklit vesz a kezébe.* - Akarsz játszani? *Teszi fel a kérdést, mosolyogva, miközben kevergetni kezdi a lapokat, de nem is akárhogyan. Látszik rajta, hogy jól tud játszani a gyerek.*

Diák Hozzászólások száma : 77 Kaszt :

*Amint belép egy fekete hajú fiú a lány odakapja tekintetét, szíve igen szaporán kezd verni. Mikor a fiú leül mellé, ő rá mosolyog.*
-Szia Roger, én Rosalin Aljana vagyok -*mutatkozik be, majd szemeivel végigpásztázza a srácot, és mosolyog.*

Vendég

*Hangso káromkodás hallatszika folyosóról, majd egy fehér inmges fiú is betoppan a játékterembe. Hosszú, fekete haja kb a háta közepéig ér. Kék szemei ragyognak akár a zafír, no meg a vállán is van egy papagáj. Kész főnyeremény... Legalábbis látszattra egész kellemes. Mindenesetre,a mikor belép a terembe rögtön megpillantja a szőke hajú leányzót, mire hangosan elfüttyenti magát.* - Oh, szépség a láthatáron. Roger vagyok. *Mondja a fiú, miközben lepattan a lány mellé.* - És a kegyedet, hogy hívják? *Teszi fel a kérdést, miközben egy sármo mosolyt villant a lányra.*

Diák Hozzászólások száma : 77 Kaszt :

*Rosalin egy fekete ruhácskában, magassarkúban besétál a játék terembe, szőke haja a vállára amlik, arcán unalom ül. Mióta magához tért, nem találkozott egy árva lélekkel sem, senki, de senki nem volt azóta a közelében. Elötte meg, egy csomó dolog eltűnt, minden olyan furcsa számára. Kinéz magának egy kényelmesnek tűnő fotelt a teremben, és egyenesen oda battyog, leül, térdeit felhúzza, és mosolyogva figyeli a semmit. Azóta a bizonyos eset óta felszabadult, mosolygós mindig. Kis idő múltán a falon egy pontot kezd el vizslatni, és élvezi a kellemes hőmérsékletet, és mélyen belemerül a semmittevésbe.*

Vendég

*Tamás csendben figyeli, ahogy a lány távozik, és nagyon elégedett. Hiszen ha nem fordult volna vissza és nem akad össze a tekintetük az mondja veszett fejsze nyele. Nem érdemes tovább erőltetni. De így igen. Mert láthatólag Karen egy része nagyon is akarta a dolgot. Tamás pár perc után szintén távozott.*

Vendég

*Szürke szemeivel figyeli amint a fiú feláll a kanapéról és felé közeleg. Hallja a másikat, de szava talán el sem jutnak tudatához. Hátrálni kezd, és egészen addig lépked, míg csípője neki nem ütközik az egyik játékgépnek. Kész, vége, tovább nem tud menni, hisz ebben a pillanatban Tamás elér hozzá és karjaival átkarolja derekát. Még mielőtt bármit is tehetne a mozdulat sorozat folytatódik és puha ujjak simítanak végig lágyan sápadt arcán, majd rózsaszín ajkain. Túl későn reagál és szája éppen, hogy összeér a másikéval, ám ekkor mintha villám csapott volna belé, kapja el fejét.* - Neeem! *Kiált fel kétségbeesetten és megpróbálja kiszabadítani magát az ölelő karok közül. Ha úgy nem megy, akkor más eszközökhöz folyamodik, de így vagy úgy lefejti magáról a kezeket. Jobb tenyere hangosan csattan a fiú arcán. Egy pillanatra még összetalálkozik tekintetük, majd Karen hátat fordít és szinte kirohan a teremből, az ajtó hangos csapódással záródik be utána.*

Vendég

- Biztos vagy te ebben? *kérdezi Tamás gyengéd hangon mosolyogva. Egy kicsit jobb lett volna a ha az a csók sikerül. De nem adja fel ilyen könnyen.*
- Mert innen ahol én ülök ez nagyon nem így néz ki. *Jegyzi meg és a kanapéról fel állva a lány felé közeledik. * - Azt látom, hogy igen is akarod. Az ajkaid duzzadtan várják az én ajkaimat. *Jegyzi meg és mikor oda ér Karenhez átkarolja a lány derekát, és oda simul hozzá.* - Mert pontosan ez az amit akarsz, de félsz attól, hogy mi lesz ha elfogadod ezt az örömet. *Mondja miközben a bal kezével felnyúl és végig simít a lány arcán. Majd az ujjai hegyével annak ajkain.* - Ne ellenkezz, hiszen nézz magadra, te is akarod! *És mintegy végszóra az ajkait újra a lány ajkai felé közelíti. *

Vendég

*Pillantásával figyeli a fiút... Látja, amint annak keze felemelkedik, majd megérzi a kéz gyengéd érintését kecses nyakán. Az érzés annyira ismerős... És ekkor a lány fejében beindul a vészjelző, mely vörös fényével egyre gyorsabban lüktet. Akár a vér az ereiben. Tudja, hogy el kéne löknie magától a fiút, de mégsem tesz semmit. Csak hagyja, hogy az simogassa nyakát.* ~akik tudják, hogy mit akarnak. akik bátrak, és élvezik az élet pillanatait...~ *Visz hangzanak fülében a fiú szavai, miközben végignézi, amint az lassan felegyenesedik és közelebb hajol hozzá. Egyre közelebb és a távolság félelmetes gyorsasággal fogy köztük. És épp ilyen gyorsasággal kapja el Karen is a fejét az utolsó pillanatban. Felpattan a kanapéról és a szoba közepén állva néz a szaktársára. Szemei szikráznak, ám hogy a dühtől vagy valami egészen mástól... azt nem lehet tudni.* - Én tudom mit akarok! *Jelenti ki határozottan, hangja erősen rekedtes.* - És az nem ez. *Mellkasa hevesen hullámzik, miközben beszél.*

Vendég

- Igen az olyan nők, mint te. *Ismételte meg magát Tamás még mindig a lány ölében nyugtatva a fejét. És nem tagadás egyre jobban élvezte ezt a pozíciót, hiszen egy gyönyörű nő ölében volt, és a kilátása alulról pazar volt. Felnyúlt és gyengéden simogatni kezdte annak nyakát. Remélte, hogy az eddigi dolgok után ezt is hagyni fogja.*
- Akik szexik és vonzóak, kikben van valami csodálatos tűz. Valami vadság, ami erőt ad nekik. Az olyan nők akik tudják, hogy mit akarnak. akik bátrak, és élvezik az élet pillanatait. *Mondja Tamás és felülve a lány felé fordul egészen közel húzódva hozzá. Egy pillanatra a lány szemébe néz fogva tartva a lány szemeit a saját tekintetével, majd közelebb hajol. egyre közelebb és közelebb, hogy meg csókolja a lányt. Amit ha Karen nem akadályoz meg, egy szenvedélyes tüzes, vágytól fűtött csodában teljesedik ki.*

Vendég

- Oh... milyen sokat tud valaki rólam. *Jegyzi meg csipkelődve, hangja gúnyosan szeli át a szobát. Nem mintha nem lenne némi igazság, abban amit a fiú mond, ám mindezt nincs honnan tudnia.* - És mégis honnan gondolod, hogy annyira tüzes vagyok? *Néz rá kérdőn, hangja per pillanat egész hűvös. Mikor Tamás az ölébe hajtja a fejét, szemöldökei a magasba szöknek és döbbenten pislog rá. De nem mond semmit, nem löki el magától. Ugyan úgy ül mint ez idáig. Figyelmesen végighallgatja a másikat, majd mikor befejezi arcán egy halovány félmosoly suhan át. Ám az utolsó mondatot nem tudja szó nélkül hagyni.* - Ó igen? Az olyan nők mint én? Mert, én milyen vagyok? Ha már ennyire ismersz... *Mi történik? Talán a nekromanta leányzó kezd felengedni?*

Vendég

*A naxis fiú arcára egy árnyalatnyival csibészebb vigyor költözik.* - Nos azt egy szóval sem mondtam hogy az lennél. De jól nézel ki így fehéren. esetleg ha nem tetszik a tisztaság és jóság hasonlat akkor mondhatom azt, hogy te vagy a fagyos jégkirálynő. De igazából, ha rád nézek több szenvedélyt látok benned, hogy ezt mondjam. Te inkább vagy tüzes, mint jeges. *Jegyzi meg majd egy pillanatra távolabb húzódik a lánytól, de csak azért, hogy a következő pillanatban a kanapén végig terülve Karen ölébe, a harisnyás combokra hajthassa a fejét. Onnan néz fel egyenesen a lány szemeibe.*
- Bocsi, így kényelmesebb mesélni. szóval, ennek több oka van. Az első a családi örökség vagy hagyomány. A Báthory család évszázadok óta ezzel keresi a vagyonokat. A másik pedig, hogy van érzékem a halott keltéshez. A síron túli energiákhoz. Volt már rá példa régebben, hogy kiskölyök koromban mágikus energia kitörés gyanánt előszólítottam pár zombit a sírjából. Elég meglepő volt, de nekem van gyomrom is az ilyenekhez. Apámnak gyakran segítettem bizonyos munkák során. Fel sem merült, hogy ne naxis és nekromanta legyek. De mostanában jobban csábítanak az olyan nők mint te...

Vendég

*Szemeit szorosan a padlóra szegezve hallgatja a fiút. Nem néz fel rá. Furcsa, egymásnak ellentmondó érzések kavarognak benne. Egyrészt jól esnek neki a kedves szavak, másrészt pedig felettébb idegesítik... Már maga a tudat, hogy flörtölnek vele. Főleg úgy, hogy neki... Mindegy, lényeg, hogy nem jön be neki annyira. Mikor szaktársa leül mellé, megfordul fejében a gondolat, hogy feláll, ám ennek ellenére nem tesz semmit. Továbbra is ugyan úgy ül, meg sem mozdul, még csak arrébb sem csusszan. De mikor Tamás megjegyzi, hogy szerinte még egész jól is áll a lánynak az új hajszín szürke szemeit rászegezi, szépen ível szemöldöke felszökik.* - Ez?! *Néz rá megrökönyödve, aztán csak lágyan megingatja fejét.* - Lehet... de ez nem én vagyok. Sem tisztaság, sem jóság. Sem pedig őszinteség.... *Suttogja a szavakat és az utolsó mondatott olyannyira halkan ejti ki rózsaszín ajkain, hogy a mellette ülőnek csak érthetetlen mormogásként hallatszik. A feltételezés, hogy ő maga a megtestesült jóság, már akkor elbukik, ha ránézünk a mellkasán található jelvényre. Naxeldir... Nem lehet általánosítani, de mégis. Ezen a szakon van valami... valami sötét. Felegyenesedik, hátát kényelmesen az ülő alkalmatosság háttámlájának támasztva, jobb kezét is felteszi rá, és hosszú ujjaival megtámasztja per pillant szőke fejét. Így figyeli a fiút egy ideg, némán, mozdulatlanul.* - Van sejtésed arról, hogy miért pont erre a szakra kerültél? *Szólal meg váratlanul, remélve, hogy ezzel kicsit többet megtudhat a mellette ülőről.*

Vendég

*Nagyon tetszik neki a lány zavara, mikor bókol neki. Nem lehet nem észre venni azokban a szürke szemekben. Úgy dönt nem hagyja ennyiben a dolgot, és folytatja a flörtölést a lánnyal. Kíváncsi mi lesz az eredmény*
- A szépségedet nem tudja tönkre tenni egy ilyen apróság, mint a megváltozott hajkoronád színe. *Bókolt tovább miközben egy fél pillanatra a lány combjain nyugtatja a szemét ott ahol a ruha fel gyűrődött. Majd lassan oda sétál hozzá, és mellé ül. Egy pillanatnyi csendben figyeli Karen arcát.*
- Nos szerintem nem is áll rosszul neked, ez a haj. Csak még hangsúlyosabbá teszi a gyémánt módjára szikrázó szemeidet. Akár csak egy misztikus szépség. A bőröd pedig csak fehéren és egészségesen ragyog fel ettől az árnyalattól. Olyan vagy mint maga a tisztaság és jóság. Egyszerűen csodálatosan nézel ki.

Vendég

*Zavartan áll a fiú előtt, ki szép szavakkal bókol a lánynak. Nagyokat pislogva néz rá és csak hátrál egy lépést. Hát igen, nem árt megtartani a tisztes távolságot. Már majdnem megszólalnia, hogy a lényeget, hisz kissé türelmetlen, de erre már nincs ideje, mivel Tamás kiböki meglepődöttségének okát. Szürke szemei az arca elé emelt szőke tincsekre siklanak, és ekkor megvilágosodik.* - Hogy az a... *Morogja majd csak fejét arrébb húzva, haja kicsusszan a fiú kezéből. Teljesen el is felejtkezett a mérgezett csoki hatásáról.* - Remekül nézek ki, mi? *Néz a másikra, aztán lemondóan megcsóválja fejét.* - És még ilyen , vagy ennél cifrább lesz két napig. Megettem valami mérgezett csokit, ami miatt változik a hajszínem. *Magyarázza és kedvetlenül rogyik le a nem messze tőle elhelyezkedő kanapéra.* - De miért pont szőke? *Le se tagadhatná, hogy nem kedveli a világos hajszíneket. Mármint saját magán, mert hogy porcelán fehér bőre miatt, neki szörnyen állnak. Csak még sápadtabbá teszi. Ruhájával egyébként most egyáltalán nem foglalkozik.*

Vendég

// fémipari tehetség ----> Olvasztár//

*Tamás nézi ahogy a lány mérgezett egér módjára felpattan, és a táskájához siet. Addig nem is gondolja, hogy talán nem természetes dolog történik amíg Karen a veszett keresgélést be nem fejezve siet hozzá vissza és kérdezi mi nézni való van rajta. Persze a fiú szíve is fájdalmas emlékekkel van tele, és rengeteg bizonytalan érzéssel. De nem bírja ki, hogy ne flörtöljön egy kicsit Karennal. Hiszen olyan kihívó ahogy a lány a combján kissé felcsúszott tunikával választ követel. Egy szívdöglesztő mosolyt villant*
- Sok minden. Talán a mosolyod, ami meg olvasztana egy jéghegyet is, vagy talán a csodálatos szemeid. Melyek világosak és csillogóak, mint a csillagok. *Mondja és mivel a lány szinte közvetlen előtte áll előre nyúl, és lágyan beletúr a lány hajzuhatagába. * - De azt hiszem te most a hajad állapotára gondolsz. *Mondja a fiú és egy platina szőke tincset halász a lány szemei elé.*

Vendég

*Oké, a fiú figyelembe sem veszi megjegyzését. Nem gond, Karen szerint talán jobb is ha nem mond semmit. Aztán az a rész következik, hogy a lány döbbenten mered az előtte állóra, és nem tudja, hogy most mégis mi a fészkes fene történik.*
- Mi... mi az? Miből gondolod, hogy metamorf mágus vagyok? *Néz rá zavartan, és egyre jobba kezdi aggasztani, hogy nem tudja okát annak, amiért szaktársa illyes fajta érdeklődést mutat iránta. Valószínűleg nem a bájosságáért. Idegesen pattan fel a székről és lép oda táskájához, melyet fogalma sincs, hogy mégis miért hozott magával, hisz általában nem hord magánál ilyesmit. Türelmetlenül kutat benne valamit, majd miután láthatóan nem találja hevesen fordul vissza Tamás felé. Egyáltalán nem foglalkozva azzal, hogy váratlan felpattanása okából ruhája kissé felgyűrődve tapad rá.*
- Oké, légy szíves mond el, hogy mi van rajtam annyira nézni való. *A drágaságnak még véletlenül sem jutna eszébe a mai csokis kis incidens.*

//fagy//

Vendég

- Szent Voldemort! *kiált fel Tamás meglepetten miközben átváltozik a lány haja.*
- Csak nem metamorf mágus vagy? Még sosem találkoztam eggyel sem. *És máris fokozott érdeklődéssel figyeli a lányt.*

Vendég

*Felvont szemöldökkel hallgatja végig a fiút, majd miután az befejezte így szól.*
- Azt hiszem ne fejeztem ki magam elég pontosan... én a LELKI felkészülésre gondoltam. Tudod, kedv, hangulat, ilyenek. De bocsáss meg, hogy ezt kérdeztem, ha számodra ez csak is egy minden évben ismétlődő formaiságot jelent. *Annyit tudni kell, hogy Karen nem a legérzelgősebb típus, őszinte érzéseit is nagyon ritkán mutatja ki, és még nem is vallásos. Viszont ő e hajcihő háta mögött többet lát, mint a fényűző csillogás. És a szőr feláll a hátán, mikor valaki elkezdi mesélni a családi helyzetét. Pontosítva inkább dicsekedni vele, még ha ezt nem is akartból teszi, másoknak ez jön le.
Mindezek ellenére a lány még nem mond véleményt a másikról. Két alkalom, mikor beszéltek pár szót, az ehez kevés. Na meg ennyi alapján nem is ítélheti meg az embert... Mindenesetre mást nem fűz a témához. Egy ideig csak némán mered maga elé, aztán hirtelen furcsa érzés fogja el. Gyanakodva pillant fel a fiúra, ám ezt az érzést nem ő váltja ki belőle. Valahogy olyan más... miközben észre sem veszi, hogy sötétbarna haja, lassan, fokozatosan vált át platina szőkébe. A mai mérgezett csoki...*

Vendég

- Óóó az ünnepek sokkal egyszerűbbek ha az ember vagyonos, mint én. Csak küldök egy baglyot, és máris fogad minket a tulaj zárás után a legjobb árú cikkekkel. Vagy esetleg össze pakolja egy bőröndbe a portékát, és ő jön a kastélyba bemutatni az árút. Szóval nem kell tolongani lökdösődni. A házat, pedig a manók díszítik fel úgy is. Szóval nekem elég csak élvezni a gyümölcsét a dolgoknak. De tudod mit tartottam furcsának mindig is? Egy mugli vallási ünnepet mennyire átvettünk mi varázslók is. Aztán persze rá jöttem, hogy ez a mugli születésű varázsló diákoknak köszönhető. Hiszen ők hozták a mi világunkba ezt az ünnepet. *Mondta a fiú, majd hirtelen elhallgatott.*
- Túl sokat beszélek igaz?