Lelkek Kapuja

Tárgy: Lelkek Kapuja Hétf. Jan. 25, 2010 8:56 am

First topic message reminder :

Különös terem ez. Megnyugtató, de mégis rettegést is hozhat. Amint belépsz egy kisebb terem, ahol állsz. Nem nagy ez, csupán néhány négyzetméter, afféle, mint egy oltár szent nyughelye.

Körben a falak mellett kőpadokat találsz, melyekre leülhetsz elmélkedni életedről, utadról ebben a valóságban. Megnyugtató a hely, ha lelkedben nincs vihar, de ha gondjaid akadnak talán épp itt fognak felkorbácsolódni, de lehet, hogy megtalálod a választ a benned dúló kérdésekre.
A bejárattal épp szemközt kőkaput látsz, afféle oltár, melynek faragása rémisztő, de mégis mestermunka. Emberek alakjai törnek fel a föld felől, nyúlnak a kapu felé, lelkek, kik távozni készülnek, vagy épp maradni szeretnének. A kapu kerek, benne zöld, s néha lilás fények kavarognak. Óvatosan lépkedj közel, ki tudja, hogy nem jön-e át valami, vagy nem ránt-e át valami téged a másik oldalra. És, hogy mi a másik oldal? Az még titok, talán a túlvilág, talán egy másik világ, talán a holtak otthona, tán élők lakják. Annyi biztos, hogy keveseknek adatott meg, hogy átkeljenek itt, ami válaszokat ad sok kérdésre. A kavargó fények sokakat löktek már vissza a padlóra, akik megérinteni próbálták az örvényt.
Igyekezz hát csendben lenni, hallgasd a suttogást, mely bejárja a termet, ki tudja, tán meghallod rég elhunyt szeretteid hangját is, kik tanáccsal szolgálnak, vagy csak azt mondják jól vannak, ne aggódj értük. De az is lehet, hogy olyat hallasz, amit nem kellene, sikolyokat, haragos kiáltást, amitől megfagy ereidben a vér.

//A kapun csak mese keretén belül lehet átlépni, mesélő felügyeletével.//

írta Cirelin de Sovalon

Vendég

* Karen keserűen felkacag. Okos és kedves? Nem hiszi. Az okosság.. minidg mindenből átlagosan jó, a kedvesség meg. Borzasztóan szeszélyes. Néha mint egy kezes bárány, néha akár maga az ördög. Talán kigúnyol, talán a hátad mögött megvéd. Nehezen kiismerhető személy, viszont akit a barátjának tekint a mellet mindig kiáll és egy pillantásából is megérti szavát. Bár nem szkott mogorva lenni az emberekkel, de nagyon kedves sem. Álltalában közömbösen viselkedik. Persze minidg akad kivétel és ezt a helyzet vonja magával. Tekintetét elszakítja a hivogatón kavargó zöld fényről és a földre fordítja.*
- Talán igazad van... Szerintem aki itt átlép többet ném jön vissza. Legfeljebb külső segítséggel. Nagyon ellehet keseredve az, aki arra szánja rá magát, hogy ezt a lépést megtegye. Bár nekem is megfordult már a fejemben, de soha nem tenném meg. Talán.. talán csak akkor, ha már úgy érzem, hogy rajtam semmi nem segít és nincs már kiút. Akkor inkább ezt választanám az öngyilkosság helyet. * itt elhalgat egy pillanatra. Milyen furcsa. Egész életében arra let nevelve, hogy élvezni kell az életet és hálát kell adni érte. Most mégis az öngyilkosságon jár az esze.*
- Miért van olyan érzésem, hogy aki ezen a kapun átlép az nagyobb kínokban részesül, mint aki egyszerüen megöli magát?* kérdi halkan. Talán választ sem vár a hangosan kiejtett kérdésre.*

Diák Hozzászólások száma : 59 Kaszt :

*jake lassan a lányra néz.Arckifejezésében megértés és érdeklődést lehet vélni de ki tudja , hiszen soha nem tudják meg mi van a kapu másik oldalán .De talán pont abban van a kapu varázsa hogy olyan elérhetetlen és lehet hogyha valaki átmegy rajta sosem fog úgy gyönyörködni benne mint most Jake és Karen . Talán soha többet nem találna semmit érdekesnek. Ennek az esélye olyan borzalmas hiszen még előttük az élet és ha semmi nem lenne érdekes az életben olyan szürke lenne és unalmas.*
-Olyan nincs hogy senkinek ne hiányoznál.Ha nem térnél vissza valakinekbiztos hiányoznál ... bár nem ismerlek túl régóta kár lenne egy ilyen okos és emellett kedves lányért.
*mondja majd egy kedves mosolyt dob a lány felé.Jacob életfilozófiája mindíg is az volt hogy élj úgy hogy eemlékezzenek a tetteidre de ha esetleg szembemennének veled ne ismerjenek meg.Jake nem mindíg szűkszavú de ha úgyérzi így helyes akkor inkább kussol minthogy megbánja úgyhogy gyakorlatilag két egyéniség veszett el benne . Egy csendes és néha figyelmes és egy nagydumás ragadozó .Rajta múlik melyik énjét mutatja de kissé komlikást és rejtélyes eyénisége néha megkapó néha pedig egyenesen taszító . Talán ez is megváltozna ha átmenne akapun és tá ő is megváltozna.*

Vendég

olvadunk]

* Karen elgondolkozva néz Jakere. *
- Hm.. én nem tudom. Szerintem nem mennék át.* tekintetét vissza fordítja a kapura.* Annyi kérdésre választ kaphatnék... és nem kéne itt szenvednem hónapokk óta. Talán soha nem térnék vissza... És minden jobb lenne. Lehet, hogy nem is hiányoznék senkinek.* elgondolkozik. Meginogni látszik a hite, mi szerint, egyszer mindent elvesztünk, de mégis érdemes élni. Hisz új embereket ismerünk meg, barátokat szerzünk és boldoggá tehetünk egy másik ember számára egy pillanatot. De mi van ha mégsem így van? Ha egész életemében egyedül sínylődik és soha senkinek nem szerez egy boldog percet? Akkor még minek maradna itt?*

Vendég

*Gaea érkezik a Lelkek Kapujákoz ilyen korai órán. Eléggé zaklatott lélekkel. Az egész éjszakát szinte átforgolódta, így még reggeli előtt lejött hogy amire napokig nem tudta rászánni magát, azt most megtegye. Napokig olyan érzése volt, mintha a kapu hívná. És a kapun keresztül pedig a szülei. Gyáva lenne? Nem hinné. Csak éppen nem biztos hogy hallani akarja a hangjukat. Mert ha a szülei a hangjukat hallatják a síron túlról, akkor nagy baj lehet vagy jön. És azelől futni illik ... állítólag. Csakhogy a struccpolitikával nincs megoldva semmi. És tudja jól, ha valóban a szülei próbálnak neki segíteni a túlvilágról, akkor azt visszautasítani akkora botorság, mintha saját kezüleg végezne egy befolyásos emberrel többezres tömeg előtt. ... És hogy miért ez a hasonlat? A szülei halála egyértelmű magyarázat erre. Orvgyilkosság áldozatai lettek mindketten. És most valami történik, amibe nincs belelátása. Valami, amit jobb elkerülni, vagy bátran kiállni ellene. Valami, ami akár az életét is megváltoztathatja. Hogy milyen irányban, azt nem tudni, de hogy meg fogja változtatni, az bizonyos.
Gaea belép az ajtón, és halványszürke ruháját rohadó-szürkévé színezi a Kapuban kavargó anyag. Néha zöld villámszerű valamik színezik az örvényt, de ezen kívül a kapu nyugodt, és semmi sem töri meg a körülötte lévő csendet, nem úgy mint álmában, ahol sikolyok és hörgések hallatszanak belőle, és karok, rothadó végtagok nyúlkálnak át a kapun, hátha meg tudnak ragadni valakit vagy valamit kapaszkodás céljára, vagy hogy átrángassa a másik oldalra. ... De most a kapu csöndes. Túl csöndes. De a lányt nem lehet átvágni. Tudja jól, hogy az is csak illúzió, mint az átjárás a többi világba, a holtak világába. Illúzió csupán. Mint az ő élete is. A létezése, és ennek az egész helynek a létezése. Olyan illúzió, amihez sok ember kellett, hogy létrehozza, de akkoris csupán illúzió. Óvatosan körbe sétálva nézelődik, egyik szemét folyton a kapun tartva, a másikkal a szobát körbe kémlelve. De nem lát semmi különöset. Csak a furcsa faragványokat a falon, amik az álmát idézik. ... Leül egy padra az ajtóval szemközti falnál, és hátát a faragott falnak támasztva próbál megnyugodni. Még a szemét is becsukja. A kín mintha kissé enyhülne benne, de hamar rá kell jönnie, hogy csak újult erővel támad rá, ... hullámokban. Egyre erősödően.
A lány nem akar bekattanni, de tudja jól, hogy ez nem is efféle. Ez nem olyan. Egyszerűen TUDJA hogy nem az agya játszik vele. Ahhoz több kellene. És ha a szülei elvesztése miatti trauma okozta blokkok lassan is nyílnak ki, ha kinyílnak valaha egyáltalán, az nem okozhatja elméje ilyetén formájú elborulását. ... A feszültség és a fájdalom egyre nagyobb, egyre jobban lültet, míg már nem tudja elviselni, becsukott szemmel tűrni. Hát kinyitja a szemeit. Feláll a padról, és a kapu alé áll. Nem, nem akar átmenni rajta. Eszébe sincs! Csak választ vár. ... És vár ... A lába kihűl, az agya letompul, ... és csak vár. Nemt udja mennyi ideig állt is ott, vagy mennyi ideje hogy a szobába bejött, de neki óráknak tűnik. ... És rá kell jönnie, hogy innen választ nem kap. Ne számítson válaszra. A kaputól ne.*
~Viszont mástól igen!~ *Jut az eszébe, hogy hétvége van. És bizony Nellond szabad kirándulóhely ilyenkor a diákoknak.*
*Sarkon fordul, rothatzöldre váltott színezetű ruhája szinte mögötte lebben, nem is rajta, olyan gyorsan hagyja el a főhadiszállást. Siet a reggelizőhelyére, majd Bátoral lemegy Nellondba Jóst keresni, aki segít megfejteni, mi is lehet a baj.*

Diák Hozzászólások száma : 59 Kaszt :

*A lány merev kőszobor ábrázata kissékomoran ülepedik a szobára és átragad Jakere is majd mikor suttogva kérdeztőle a lány ugyan csak suttogva válaszol neki hiszen olyan mintha csak álmodnának , egy nagy valóságos álom halad szemük előtt.*
-Naná hogy átmennék
*suttogja maga elé mert valahogy az a zöld fény olyan hívogató és ki tudja ? talán mindent megváltoztatna ha egyszer átmehetne...*

//Méjhűtőbe raktuk a játékot//

Vendég

* Elnézi amint a fiú leül mellé és kevés gondolkozás után válaszol neki.*
- Hm... általában? Semmi. Egyik nap követi a másikat, az idő meg csak múlik. Néha veszélybe sodrom a saját életem, esetleg másét is, vagy csak egyszerüen majdnem kitöröm a nyakam. Nálam már ez a megszokott.~ Na meg persze a kialvatlan éjszakék és a bogyók utánni rohangálás, meg a stressz és az egyre megdöbbentőbb vislekedésem.~* Teszi még hozzá csak gondolatban. Tekintet ismét a kavargó fényre vándorol. Holtak... ha talán át tudna menni... talán minden jobb lenne. Arca felveszi a kőszobor ábrázatott és csak néz ki a fejéből.*
- Ha átmehetnél, megtennéd? Átlépnél a kapun?* suttogja a fiúnak, anélkül, hogy ránézne.*

Diák Hozzászólások száma : 59 Kaszt :

*Jacob igazából csak örül hogy van egy beszélgetőpartnere erre az igazán hosszúnak igérkező estére.A lány elmeséli hogy mi szél hozta erre.Jake megtudja érteni hiszen lényegében ő is az álmatlanság miadt van itt .Ahogy látja leülni a lányt rájön hogy az ő lábai is kezdenek fáradni már így leül a lány mellé.*
-Hát én igazából csak ... gondoltam körbenézekl.
*Hallatja hangját de aztán rájön hogy igazából nincs túl sok fogalma miről is tudnának beszélgetni így csakfeltesz egy sablon kérdést ám egy extra csavarral ami kb. annyit jelent hogy más szavakat használ mint általában.*
-Na és mi a helyzet úgy általában?
*kérdezi bár tudja hogy elég snassz a szövege de sosem ment neki nagyon az ismerkedés inkábbb saját baráti köréhez húzott és nem sok új embert ismert meg itt pedig mindenki idegennek számít.*

Vendég

* Elszakítja tekintetét a misztikus kaputól és Jakere néz.*
- Örvendek Jake. Karennek hívnak.* mutatkozik be ő is. A második és a vezetétk nevét nem tartja fonotsonak megosztani a másikkal. Tekintetét gyorsan végig futtatja a mellete állón. Szép, kreol bőre van. Az ő falfehér bőrével teljesen ellentétben. *
- Nem vagyok fáradt és úgy gondoltam kicsit körülnézek, legfeljebb olvasok egy könyvet, de azt hiszem ez most nem aktuális.* feleli és körbe pillant a szobában. Nem messze tőlük egy kőből faragott pad helyezkedik el. Könnyed léptekkel oda sétál és helyetfoglal. Lábát keresztbe teszi, két kezével a padon támaszkodva néz vissza a fiúra.*
- És téged mi szél hozott erre?* kérdi érdeklődve, ezzel "vissza dobva a labdát" Jakenek.*

Diák Hozzászólások száma : 59 Kaszt :

*Jake olyanynnyira elgondolkozik ezen a fényen és annak forrásán hogy észre sem veszi hogy közben egy teljesen másik személy is sétál a főhadiszálláson.Jake eléggé elnmerül a kapuban ahhoz hogy észre se vegye a lányt aki hamarosan kissé felébreszti abból a kis álomból amit a smaragdzöldvillódzás okozott.A lány kérdésére terszészetesen egy köszönés után meg is válaszolja.*
-öö... Szia! Hát igen kissé bódító.
*hallatszik Jake kissé még félénk hangja de amint kisssé összeszadi magát már a lányra fiyel és kinkábbb ő kérdezne a lánytól hiszen eléggé cikis lenne ha arról kezdenék faggatni hogy miért ilyen kuka és hogy volt képes teljesen elmerülni egykis zöld fénytől.*
-Egyépként hogyhogy errefelé vitt utad? ... abropó Megudhatnám a becsületes neved? Amúgy én jake vagyok.

Vendég

* Lassú léptek zaja töri meg a Főhadiszállás csendjét. Egy női alak bontakozik ki a gyér fényben. Egy pillanatra megborzong. Nem tudja mi okból törtétn ez, majd csak rá fogja arra, hogy ilyenkor már nincs túl meleg egy szál fekete, térdigérő ruhában. Aludni még nincs kedve, így inkább erre felé vette az irányt. Beljebb lépve a helyiségbe, hirtelen zöld fény villágítja meg sápadt bőrét. Össze ráncolt szemöldökkel közelít a nyitott ajtó felé, mej mögött valószinűleg megtalálja a fény forrását. Ritkán jár ezen a helyen, így azt sem tudja, hogy mi lehet abban a szobában. Az ajtóban megtorpan. Elképesztő látvány tárul szemi elé. Egy gyönyörű kapuszerüség, mely csak űgy árasztja magából a smaragd zöld fényt. Az előtt pedig neki háttal egy fiú áll. Gondolkozik egy kicsin, hogy megzavarja-e vagy inkább menjen el, de végül az elsőt választja. Beljebb megy és halkan oda lépdel az ismeretlen személy mellé. Tekintetét most a kapuról, a fiúra emeli.*
- Khm... Hello!* köszön neki kissé zavartan.* Gyönyörű igaz?* kérdi a lelkek kapujára vissza pillantva, de ahogy jobban elnézi inkább hat rémisztőnek mintsem nyugtatóan szépnek. Megbabonázva nézi miközben hátán a hideg fut végig.*

Diák Hozzászólások száma : 59 Kaszt :

* Jacob úgydönt ma kissebb kiruccanást tesz az éj leple alatt. Nem akar bajbakerülni "MÉG" így semmiféle tiltottt helyet nem keres csak eyyszerűen a főhadin bóklászik.Egy fekete bőrdzseki van rajta egy farmer és az elmaradhatatlanul egyszerű fehér póló. Barna haja éppp úgy áll ahogy még kikelt az ágyból ,na jó nem épp úgy mert elkapta kicsit a szél még délelőtt ami átrendezte kissé a torzomborz frizuráját .Lassacskán Jake bejárja a helyet amíg észrevesz egy olyan szobát amit eddíg épp elkerült így be is megy és egy igencsak furcsa kaput talál ott ami szinte megbabonázó zöld színnel fénylik. Jake betérve még az ajtót is elfelejti becsukni maga után mert olyan lebilincselőnek találja a kapu zöld fényét és kidolgozott mintáit.*

Vendég

- Néha. Néha tényleg eszembe jut, hogy milyen jó lenne... de aztán valami elég gyorsan kiveri a fejemből... általában egy új üzlet. Vagy valami olyan dolog, ami... izgalmas. * Mondja komolyan, majd a lány szemeibe néz. - Az a nagy helyzet, hogy mindig sikerül lekötnöm magam. Nem nem vagy tébolyodott. És messze is állsz ettől. Csak annyi a diagnózisom, hogy neked nem kellene más, csak hogy valaki szeressen. Szeretet hiány. Ennyi az egész. Jó persze... az az "Ennyi" az azért nem olyan egyszerű.* Mondja komolyan. Majd a testvéres kérdésre megrázza a fejét.
- Egyke vagyok. Ezért önző. Mivel önző vagyok Egoista, mivel egoista nagyra tartom magam, mivel nagyratartom magam bunkó vagyok, mivel bunkó vagyok, látszik, hogy egyke.* MOndja mosolyogva a lánynak. * - És neked?

//Valszeg Vihar miatt Fagyás//

Vendég

*A lány feje csak teljesen elvörösödik. Kb annyira, mint amikor a Hárman párban ittas dolgo volt. Mindenesetre csak leszegi a fejét.*-Nem..tényleg nem vagyok ilyen, csak néha esik meg velem... A lány csak megrázza a fejét, majd a fiúra néz.*-Te nem szoktad néha azt érezni, hogy milyen jó volna, ha valaki magához ölelne, vagy, ha valaki azt mondaná, hogy szeretlek?*kérdezi meg a lány elgondolkodva, majd csak egy keserves mosoly megy át az arcán. *-Tébolyodott vagyok, de komolyan...*~Vagy csak szimplán magányos..~*teszi hozzá gondolatban, majd a fiúra mosolyog.*-Lehet, hogy nincs önuralmam, de azért csak nem kéne lekötni...*válaszolj, miközben elkezdi lobálni a lábait.*-Van testvéred?*teszi fel az egyszerű általánios kérdést, majd ránéz Filippre.*

Vendég

*Filipp hallgatja a lányt, majd aztán csak mosolyog egy sort.*
- Semmi baj. Tudom én hogy nem vagy ilyen... legalábbis nem állandóan. az meg, hogy véletlenül olykor olykor ilyen vagy... nos megesik. Engem nem zavar olyan nagyon, de... azért csinnyán az ilyen kitörésekkel. Nem minden pasinak jön ám be ez a stílus.
* Mondja mosolyogva, miközben megcsóválja a fejét. Nem lemondó, vagy lenéző ez a mosoly... Sokkal inkább bíztató.
- Nem tudom hogy mi a baj... legalábbis nem látom át teljes egészében. De azért ne aggódj. Megesik, hgy a legjobb nők vannak elhanyagolva az élet elején nem igaz? Én nem egyszer hallottam már ilyesmiről. * Mondja mosolyogva. Majd csak figyeli a lányt.* - Ne csináld már... nem szórsz el mindent.. .sőt. Örülj neki, hogy nem kell msot lekötnöd magad. de komolyan. * Mondja halkan.*

Vendég

*A fiú szavaira csak hümmög egy sort, majd csak elmosolyodik. A lány csak zavartan pislog a fiúra.*-Jaja lenti központ..khm..vágom én...*Aztán a szavakra csak felvonja a szemöldökét, de hangosan nem szól semmit.*~Jaa perszee türelmesen, hát egy ideje azt csinálom, de mindegy is...~ˇ*mondja magában. Csak bólint a fiú szavaira, majd a kérdésre csak vállat von.*-Nem tudom, talán csak...nem tényleg nem tudom...*mondja a lány őszintén.*-Eléggé meggondolatlan vagyok...Előbb cselekszek aztán gondolkodok...De nem mindig van így...*mondja a lány aztán csak vállat ránt. A lány végül felsóhajt, majd a fiú szemeibe néz.*-Ne haragudj nem akartam..csak..nem tudom..Nem ilyen vagyok amúgy...*mondja a lány ami igaz is. Fejében a gondolatok csak úgy kavarognak. Maga sem tudja, hogy mit akar. Ami azt illeti eléggé szégyenli magát és ez látszik is rajta, ugyanis a lány most kezdett el vörösödni.*-A fenébe is, hogy mindent elrontok..*csattan fel hirtelen, miközben körbenéz. Pillantása az egyik kőpadra esik.*

Vendég

* A srác keze már mozdulna a Colt felé, ám erre semmi szükség. Susan elengedi. A kérdésre megcsóválja a fejét.*
- Frászt. Én nem játszadozom a nőkkel. Én a Játékosokat ismerem fel. Én is az vagyok...csak az üzlet terén. Nem szokásom nőkkel játszadozni. Mint azt mondtam neked... MÉG nem vadászok.
* Majd a következő szavakra is felvonja a szemöldökét. * - Szép vagy... csak rosszul választasz. Én meg...elég hidegvérű vagyok ahhoz, hogy ne veszítsem el a fejem, és ne adjam át az irányítást a lenti központnak... ha érted mire célzok. Azzal, hogy rárohansz valakire, nem mész semmire. Nem így kell..."hódítani". Ez csak egy apró észrevétel. Mindig lassan, és türelmesen kell taktikázni. Nem lerohanni valakit* Nem. Filipp nem fut el. De nem is hagyja, hogy rámásszanak. Ő kedveli Susant. De mint barátot. És ezt közli is vele.*
- Szép vagy... mi több...gyönyörű. De Susan. Én barát vagyok... nem játékszer. Ha valakivel játszani akarsz...az ne én legyek. Engem ugyan ennyivel el nem üldözöl. De... Susan... mire fel ez a vilsekedés? Elmagyarázod?
* A kérdése nem számonkérő. Csak egyszerűen érdeklődő. Szeretné megérteni a lányt.*

Vendég

*A lány érzi, hogy nem nagyon tudja "meghódítani" a fiút. A saját fajtám szóra csak elkerekednek a szemei.*-Nocsak szóval te is csak játszól a nőkkel?*mondja a lány halkan aztán a fiú szavira csak vállat von.*-Hm...Ezek a férfiak mindig azt akarják amit nem kaphatnak meg, de felkínálod nekik akkor meg ellökik...*mondja a lány, aztán csak elengedi a fiút.*-Ami nem megy azt nem kell erőltetni!*mondja aztán csak végignéz magán.*-Mindenki azt mondja milyen szép vagyok, de senkinek sem kellek..vagy esetleg max csak arra..*mondja a lány, majd csak eszébe jut az erőszakoskodó Simeon. Csak megcsóválja a fejét.*-Fel kellet volna pofoznom...*mondja ki hangosan a gondolatait, majd a fiúra pillant.*-Mindenkit elüldözök magam mellől....*mondja a lány miközben újra visszatér a régi csendes Susan. Szemeiből eltűnik a "játszadozás". Újra szomorúan csillognak.*-Gyakran teszek meggondolatlan dolgokat..*mondja halkan a lány, majd csak egy keserves mosoly fut át az arcán. Lehet tényleg bánja a dolgot. Nem csodálkozna, ha Filipp sikítva rohanna el.*

Vendég

* Mikor közelebb rántják, a keze automatikusan mozdul. Jobb tenyere a lány hasára csúszik, és ott marad, hogy egy bizonyos távot adjon a testek között. Végig hallgatja a lányt. Arcán nem tükröződik zavar. De vágy sem, hogy magához húzza Susant. Más tuti élne a helyzettel. Ő nem.*
- De igen. Néha kegyetlen játékokat űz az élet... De most... szépen megkérlek, engedj el. Mondtam, hogy korai lenne, és ne haragudj. De nem vagyok játékszer. Mert látom a szemedben, hogy csak játszol. Felismerem a saját fajtámat.
* Mondja komolyan, majd tol egyet a lányon, hogy az hátha elengedi. Ha nem, akkor majd tovább próbálkozik.*
- Hidd el... a te szemeidért is sokan megőrülnének... De most nagyon rossz ember felé nyúlsz. * Mondja komolyan, miközben próbálja magáról letolni a lányt. Elég izmos... ez nem tart neki sokáig ha erősen próbálja. De egyenlőre még nem akarja, hogy a lánynak esetleg fájjon. Ezért finoman, de kifejezetten határozottan próbálja eltolni. Ha esetleg Susan tovább menne, és megpróbálná lekapni, az holtbiztos, hogy kudarcba fog fulladni, mert ezután már erre is számít.*

Vendég

*A lány csak tovább játszadozik úgy látszik el van. A fiú szavaira csak halkan felnevet. Elismeri igaza van a fiúnak, de hangosan nem mondja ki. A Janás dologra csak elmosolyodik.*-Jana kedves és szeretem...*mondja a lány, majd egy gyors mozdulattal közelebb húzza magához a fiút. Lábaival átkarolja a fiú derekát.*-Ugyan, ki mondta, hogy nem szeretem a kalózokat?*kérdezi meg halkan. Keze óvatosan a fiú arcához csúszik.*
-Ezek a szemek....Sok lány oda lehet érte!*mondja még mindig sejtelmesen. A fiú kijelentésére csak halkan felnevet.*-Hát néha öngólt is kell lőni, néha hibázni is kell...*mondja miközben rákacsint Filippre. Hideg kezével a fiú hajával kezd elbabrálni. Arcán egy sunyi mosoly suhan át. Nos, igen ilyen amikor kihasználja azt a bizonyos szépségét.*-Az élet néha kegyetlen játékot űz velünk nem de?*kérdezi meg miközben végig simít a fiú arcán.*

Vendég

*Filipp nagyon is jól látja, hogy pillanatnyilag őt tekintik játékszernek. Hogy a fenébe ne látná... hiszen ő is mindíg ezt csinálja, csak éppen az üzlet vizében.*
- De...majd egyszer... valamikor. * Mondja halkan, sóhajtva. Majd a segítségnyújtásra is mond valamit.* - Nem tudatosan. De kértél. Üvölt rólad, hogy nem vagy túl jól, és van valami probléma. * Mondja komolyan, majd mikor a lány rákérdez az öltözködésére, csak vállat von. - Ez az én stílusom. Mindenkinek van valami... ha megnézed a Báthory lányt, nos... neki elég változatos. Pláne mostanság. Átment Xenába, míg előtte inkább mondtam volna rá valami... kerge kommandós tyúkot. Kívnácsi vagyok, mikor fog jönni a Szamurájkisasszony.
* Csóválja meg a fejét.* - Na látod... én is mindíg ezt mondom... ami igaz az ki kell mondani. Csak TE nem vagy hajlandó elhinni azt, amit én mondok. Látod látod? Most öngólt lőttél kicsilány.*

Vendég

*A lány arcán megjelenik egy sunyi mosoly, amikor látja, hogy a fiú kicsit megborzong. A válaszon csak tovább somolyog. Halkan szinte suttogva szólal meg.*-És nem is szeretnél majd?*kérdezi meg majd kezeivel a fiú ujjait kezdi el babrálni.*-Hm...Milyen kár, nos viszont szép dolog, hogy csak a tanulással és az üzleteléssel foglalkozol...*mondja a lány kissé közömbös hangon. Tisztára póker arc a lány. A fiú utolsó mondatán csak elmosolyodik.*-De hát én nem kértem és mégis megpróbálsz segíteni...*mondja halkan, majd csak még közelebb hajol a fiúhoz. Csak játszadozik vele, de hogy miért azt talán ő maga sem tudja. A majmocska köszönetére csak könnyedén vállat von.*-Ugyan, ami igaz azt meg kell mondani!*mondja a lány hetykén.*-Amúgy mi ez a kalóz feeling?*kérdezi meg még mindig sejtelmesen mosolyogva. Hideg kezei továbbra is a fiú ujjain nyugszanak.*

Vendég

* Filipp feltartja a kezét megadóan, amikor arra esik a szó, hogy ne feszegessék a témát.*
- reeeeendben. Én meg se szólalok. * Közli hamiskás mosollyal, majd mikor a lány végigsimít a nyakán hideg ujjaival a srác megborzong egy pillanatra, majd figyeli Susan szemeit. Az ametiszt lélektükrök csillognak a zöld fényben. Majd aztán megfogja Susan kezeit, és lassan levezeti, és elengedi.* - Tudod... nem. Nincs barátnőm. Egyenlőre nincs. Kicsit... korainak érzem még... a barátnőzést... meg úgy... mindent, ami ezzel kapcsolatos. Pillanatnyilag a tanulásnak, és az üzleteknek szentelem a figyelmem. No meg annak, hogy másoknak segíthessek, ha kérik.* Mondja mosolyogva. Érdekesmód Susannak a fejébe meg sem fordulhat, hogy "Na msot beégettem magam", vagy hogy "Ezt a szívást..." vagy egyebek. Ugyanis a fiú szájából olyan természetesen hangzanak a szavak, hogy szinte az ember nem is várt volna mást.* - Köszönöm Susan. * Mondja a majmocska a lánynak. Kellemes női hang ami a lényből jön.*

Vendég

-Jó...jó hiszek neked!*mondja a lány, halkan majd a következő szavakra csak felsóhajt. Gondolatai elkalandoznak múlton. Egy pillanatra lehunyja a szemét, majd újra kinyitja. Pillantása a fiúra esik, majd csak teljesen érzelem mentes hangon szólal meg.*-Filipp szerintem ezt a témát ne veszegessük tovább...Most valahogy nem vagyok abban az állapotban.*mondja a fiúnak arcizmai teljesen meg vannak feszülve sőt az egész lány olyan mint aki szöget nyelt. A megállapításra csak bólint.*-Igen valóban Dorothy a második nevem...Inkább otthon hívnak úgy...*válaszolja aztán, csak elhallgat. A következő szavaikra csak elmosolyodik.*-Elég sokat csalódtam már...ÉS most a másik nemre gondolok!*mondja a lány a közömbösen. Aztán csak vállat von. Fejében egy furcsa gondolat suhan át. A lány csak elgondolkozik egy pillanatra majd a fiúra pillant.*~Ő nem csinált velem semmi rosszat....És? Attól még használhatod úgy mint egy játékszert...De...~*kötekedik saját magával lány. Akár meg is jelenhetnének a kis angyalok a vállán. A lány csak felveszi a kifejezéstelesen arcot, majd egy sejtelmes mosolyt varázsol az arcára. Kicsit előbbre dől a fiúhoz, majd szép zöld szemeivel a fiúéba néz.*-Tudod kicsit csodálkozom, hogy egy magadfajta fiúnak nincsen barátnője....*mondja a lány, miközben ujjait végig futtatja a fiú nyakán. A lány keze mint mindig most is jéghideg talán kicsit csiklandozó lehet az érintése. Szemeivel szinte próbálja elkábítani a fiút. Aztán csak a kis majmocskára pillant.*-Aranyos...*mondja halkan, majd csak kíváncsian figyeli a Filipp reakcióját.*

Vendég

- Hát... nem is tudom. Lehet hogy mindenki előtt csak dícsért. De ha elhiszed nekem, ha nem, én őszinte érzelmeket láttam a szemében. Mi okom lenne hazudni neked? Nem ismerlek annyira, hogy esetleg féljek kimondani az igazat nem? * Kérdi komolyan. A fú szemeiből eltűnik az a gondolkodó fény, és egy kemény, határozott lép a helyére.*
- Biztos hogy a TE apád volt az üzletfelem. Ebben nagyon biztos vagyok. És azt is tudom, hogy büszke rád. Szerintem... a legbüszkébb akkor lenne, ha végre a sarkadra állnál, és nem csak bólogatnál rá, mint egy jó kislány.
* Vezeti tovább a szálat. Hogy mennyire beszél komolyan? Teljesen. Hogy mennyire hiszi hogy igaza van? Totálisan. Majd a lovaglásra is bólint.* - Igen... Az én imádott kis Dorothym. Jól sejtem, hogy Dorothy a második neved? * Kérdi a fiú magabiztosan. Majd figyeli a lány reakcióját. A kérdésre, hogy miért kedves a lánnyal, csak egy hamis mosolyt ereszt meg.*
- Rád esett a szerencsés választás, hogy azok között az emberek között legyél akivel nem vagyok bunkó. * Mondja mosolyogva, majd aztán csak megvonja a vállát.* - Miért? Olyan hihetetlen, hogy valakivel ok nélkül kedves legyek? Tuuuudom Tuuuuuuudom... a pasi csak akkor hoz virágot a lánynak, ha: 1: Akar valamit, 2: megcsalta. No én nem így működök. Én azért vagyok veled kedves, mert kedves akarok lenni, és mert te egy nagyon értékes lány vagy... csak nem hiszed el.
* A kis majmocska a fiú fején csak bólogat hevesen.*

//Fagy//

Vendég

*A lány, ha tudna akkor biztosan még jobban elsápadna, de mivel így sem valami sötét börű ezért ez kicsit nehezen megy neki. Arca pillanatok alatt felveszi a márvány szbor kinézetet. Szemeiben valami sötét, vad fény villan meg.*-De az...*mondja a lány. Majd csak a foúra pillant.*-Ez nem..mindegy..lényegtelen...Meg különben is mások előtt mindig dicsér..*mondja a lány, majd csak elkezd pislogni. Amikor az válaszol csak a fiúra néz.*-Hát én csak amolyan "Kötelező úrihölgy lovaglást" végezk!*mondja a lány, halkan, majd a macskákra csak elmosolyodik.*-Azok aranyossak...Miaú..*mondja a lány egy sejtelmes mosollyal az arcán.*-Egyébként meg nem is vagyok szép!*mondja a lány makacsul. Nos, igen önbizalama az nincsen, de makacskodni meg tud.*-Különben miért vagy velem ilyen kedves?*kérdezi meg a lány teljesen váratlanul. Arca teljesen kifejezéstelen. Szemei bódítóan csillognak.*-Nem értelek...*teszi még halkan hozzá, miközben a fiú szemeibe néz.*