Lelkek Kapuja

Tárgy: Lelkek Kapuja Hétf. Jan. 25, 2010 8:56 am

First topic message reminder :

Különös terem ez. Megnyugtató, de mégis rettegést is hozhat. Amint belépsz egy kisebb terem, ahol állsz. Nem nagy ez, csupán néhány négyzetméter, afféle, mint egy oltár szent nyughelye.

Körben a falak mellett kőpadokat találsz, melyekre leülhetsz elmélkedni életedről, utadról ebben a valóságban. Megnyugtató a hely, ha lelkedben nincs vihar, de ha gondjaid akadnak talán épp itt fognak felkorbácsolódni, de lehet, hogy megtalálod a választ a benned dúló kérdésekre.
A bejárattal épp szemközt kőkaput látsz, afféle oltár, melynek faragása rémisztő, de mégis mestermunka. Emberek alakjai törnek fel a föld felől, nyúlnak a kapu felé, lelkek, kik távozni készülnek, vagy épp maradni szeretnének. A kapu kerek, benne zöld, s néha lilás fények kavarognak. Óvatosan lépkedj közel, ki tudja, hogy nem jön-e át valami, vagy nem ránt-e át valami téged a másik oldalra. És, hogy mi a másik oldal? Az még titok, talán a túlvilág, talán egy másik világ, talán a holtak otthona, tán élők lakják. Annyi biztos, hogy keveseknek adatott meg, hogy átkeljenek itt, ami válaszokat ad sok kérdésre. A kavargó fények sokakat löktek már vissza a padlóra, akik megérinteni próbálták az örvényt.
Igyekezz hát csendben lenni, hallgasd a suttogást, mely bejárja a termet, ki tudja, tán meghallod rég elhunyt szeretteid hangját is, kik tanáccsal szolgálnak, vagy csak azt mondják jól vannak, ne aggódj értük. De az is lehet, hogy olyat hallasz, amit nem kellene, sikolyokat, haragos kiáltást, amitől megfagy ereidben a vér.

//A kapun csak mese keretén belül lehet átlépni, mesélő felügyeletével.//

írta Cirelin de Sovalon

Vendég

*Még mindig a fekete tallár van rajta ami reggel is rajta volt. Ám most leveszi magáról amikor belép. Lerakja az egyik kőpadra, majd csak körbenéz. Amúgy egy ujjatlan felső és egy szoknya van rajta fekete harisnyával. Szőke haja szokásosan a hátára omlik. A lány csak leül a földre, majd elkezdi figyeli az ott elhangzó susogásokat. Pillantása a kapu fel silik. Tekintete megállapodik a zöldes lilás kavalkádon ám gondolatai messze járnak. Néha kirázza a hideg de különösebb képpen nem fázik.*-I shot an arrow into the air, It fell to earth, I knew not where; For, so swiftly it flew, the sight. Could not follow it in its flight. I breathed a song into the air, It fell to earth, I knew not where; For who has sight so keen and strong, That it can follow the flight of song?*suttogja maga elé az angol verset, majd csak elmosolyodik. Tovább bámulja a kavalkádot, olyan akár mint egy kőszobor lenne csak.*

Vendég

- Arit? Akkor... menjünk hozzá ketten... Elvégre... a szeretőmet... "meglocsolni"... szemtelenség lenne nélkülem nem igaz? * Súgja a fiú fülébe cseppet remegő hangon. Ám Chris tudhatja, és remélheti is joggal, hogy a szeretőm szó csak amolyan... poén volt. Merthát mi más lenne? Jana csak egy emberi lényért rajong. Mikor Lillith mondja amit mond, a lány csak elmosolyodik, és megszólal.* - Lám csak lám... milyen kelendő is az én Kedvesem... nem igaz Lillith? De tudom, hogy te vigyázol rá, és jól bokán harapod, aki közeledni akar hozzá. * Mondja mosolyogva a spániel felé, akit közben Lagmar környékez meg, és szimatol meg csak úgy poénból. A lány combjai lúdbőrösek lesznek, ahogy a fiú ujjai végigsiklanak rajta. Közben eljátszik a gondolattal, hogy milyen lenne itt rámászni a srácra... És akkor eszébe jut, hogy itt bárki rájuk nyithat. Ám ez talán csak még jobban felcsigázza a fantáziáját.
- Gyík? Akkor... akkor valami... szépnek örülnék... mondjuk... egy mezei zöldnek. * Sóhajtja. A lány lehelete elég meleg, és édes, mintha folyton nyalókát enne. - Szerinted... a Roxfortban milyen lehet egy húsvét? * Kérdi halkan.*

//Fagy//

Vendég

- Skalpot, skalpot. Én csak segítenék a lányoknak, hogy nagyra nőjenek. Nemes cél vezérel. *Kacsint rájuk, mire Lilith megszólal.* Ilyenkor a lányok nem Chris után futnak sikítva, hanem elfele előle... Hééé, ez nem is igaz. Munkanapokon nem szoktak visítva utánam futni. Amúgy akiket úgy jobban ismerek. Arit például. *Amikor a kezét irányítják, meg a fülébe harapnak, akkor láthatóan kicsit megremeg a srác, de hajtincsei takarásában elmosolyodik.* - Hát nem tudom... eléggé tojásforma. Lehet, hogy... gyík. Kicsi gyík. A gyíkok... aranyosak. *Mondja, tettetett könnyedséggel a hangjában, miközben azzal a kezével, amit Jana fog, pontosabban a mutatóujjával, körkörösen simogatja, cirógatja a lány bőrét.*

Vendég

- Háhhh... Na mi van bébi? Mégis csak mész skalpot gyűjteni? Na mesélj... és kiket akarsz... megdu...khm... locsolni? * Kérdi szemtelen sóhajjal miközben ismét vágigcsókolja a fiú nyakát. Lassan kiemeli a kezéből a tojást, majd ismét elteszi. A fiú kezét megfogja, majd a combjára teszi, és ott húzza lefelé a szoknya szegélyéig, majd le a csupasz bőrre. Aztán ismét felfelé. Közben lassan a fiú fülébe harap. de csak finoman. Majd azt elengedve halkan szólal meg.*
- Igazából... én is majdnem ráléptem. Lagmar szólt, hogy vigyázzak. Nem tudom mi ez... de fogok neki csinálni valami kis fészket. de nagyon tetszik. Szép kis izé. Ha meg tényleg kavics, akkor így jártam. * Súgja kissé erotikus tónusban. Öhm... a húsvét nem a...termékenység ünnepe eredetileg? Dehogynem.*

Vendég

- Részletkérdés. *Vigyorog, miközben kisöpri szeméből a haját, majd előrehajolva megvizsgálja a tojást.* - Passzolom. Én tuti kavicsnak néztem volna, és otthagyom. Vagy belerúgok. Rosszabb esetben rálépek. *Rázza meg a fejét, majd nekidől háttal ugye a lánynak, amikor az átkarolja.* - Kiskoromban élveztem. Talán ez volt az egyetlen közös programom apámmal, amikor nem kiabált velem. Jártunk házról-házra, és meglocsoltunk minden lányt. Aztán apám rájött, hogy ezzel szerinte égünk, mert senki más nem csinálta ezt rajtunk kívül, szóval abbahagytuk. De az öreg nénik sokszor sajnálkoztak még később, hogy miért nem járok hozzájuk. *Csukja be a szemét, majd megrázza a fejét.* - Ha egy lánycsapat nagyon megbámult a szódásszifon miatt, akkor rájuk fújtam, de amúgy téged kerestelek. Holnap megyek körútra.

Vendég

Léptek vernek visszhangot a helyiségen, majd egy hang szólal meg. Jól ismert hang. És ezt Jana nagyon is örül a dolognak.
- Ugyan kicsim... nem kell neked bevizezned a pizsum, hogy anélkül láthasd az idomainat nem? * Kérdi mosolyogva az oltárról, majd a zsebébe nyúl, és elővesz egy szép kis tojást. Nagyon apró. - Kicsim... nem tudod mi lehet ez? Találtam idefelé jövet. Olyan kicsi... alíg vettem észre. * Mutatja, majd ha Chris elveszi, akkor hagyja, hogy megnézze. - Te... szereted a húsvétot? * Teszi fel mosolyogva a kérdést, majd felül, a srác mögé húzódik, és a lábát terpeszben tartva a fiú mögé ül, és úgy öleli át hátulról.* - Mi a helyzet Kicsim? Kiket locsoltál ma meg? Csak én maradtam ki a háremből? * Teszi fel vigyorogva a kérdést, miközben egy forró csókot lehel a srác tarkójára. Lagmar eközben oda rohan Lillithez, és nemes egyszerűséggel képen nyalja.*

Vendég

*Ajtó nyílik, és egy fekete üstökű valaki pillant be.* - Jóestééét! Affene, egész nap császkáltam, nem találtalak, erre mire felviszem a szobába a szódásszifont, hát nem rittig akkor találkozok veled? *Rázza meg Chris rosszallóan a fejét, félhosszú hajtincsei jobbra-balra lebbennek. Fekete póló van rajta, ugyanilyen nadrág, és tornacipő, ahogy beugrál a terembe. Igen, ugrál, ő az, aki még ilyen helyeken is képes ugrálni. Lásd, amikor Lawrence-et kergette gyakorlatilag a temetőben, és nem abból a célból, hogy elföldelje ugyebár. Lehuppan Jana mellé az oltárra, ha még ott ül a lány, és csak lazán lóbálni kezdi a lábait. Elvan.*

Vendég

A lelkek kapujánál halk ám mégis kemény léptek koppannak. Nemsokára a szürke követ Janácska középmagasnak mondható, karcsú alakja zavarja meg, majd a négy kopogós tappancs hangja, ami a daimónjának lábait jelzi. A lány ma kivételesen egy fekete fátyolból álló szoknyát, és a hozzá illő felsőt viseli, így... mondhatni lenge ruházatban sétál be. A kapu előtti "oltárhoz" sétál, majd felül rá. Lassan felteszi a lábát is, majd karjait maga mellett kinyújtva szemeit lecsukva, lefekszik rá. Halkan, szinte áhítattal szólal meg.*
- Xolotl... ajánlom neked lelkem... tartsd meg a te ragyogó szentségedben. * Mire az elsuttogott szavakra a kapun túlról zihálások, semmivel össze nem téveszthető hangok hallatszanak. Mire Lagmar epésen megjegyzi.* - Janácskám... te szűzáldozatnak meglehetősen csapnivaló lennél...* Ám választ nem igen kap rá a hiéna. A lány valóban hasonlatos most egy szűz lányhoz, aki az áldozó papra vár, az oltárra kifeszítve. Ám ajkain valahol mosoly ül. Akár az azték áldozatoknak, kik önként ajánlották szívüket a Füstölgő Tükör oltárán.*

Vendég

*Mi lehet annak az oka, hogy Estella képtelen felhúzni magát Jack szavain, még akkor sem, amikor oly lenéző és kioktató hangnemben szól hozzá? A lány mégis teljesen nyugodt marad, arcizma sem rezdül.* - Használni? Nem mondtam, hogy nem lehet. De szórakoztatóbb a vérüket ontani, látni a szenvedésüket. *Mondja némi őrült szikrával a szemében.* - Nem én irányítok és nem én hozom a nagy döntéseket, de ha lehetőség lesz rá, én a gyilkolást fogom választani, a vérontást, amely oly szép képet tár az ember szeme elé. *Mintha nem is ő beszélne, mintha valami szörnyeteg átvette volna az irányítást a lány szavai és cselekedetei felett. Egy pillanat alatt rendezi vonásait és újból ridegen tekint Jackre.* - Élvezni? Nem tudom, mit lehet élvezetnek nevezni a mocskos, bűzös féreglyukban, amely minket körülvesz. De biztosan van benne élvezhető is. Mindenkinek a saját dolga. *Mondja egyre ridegebben. Lassan már senkihez sem tud kissé kedvesebben beszélni, minden egyes szavában ridegség és távolságtartás van.* - Én várom már a jövőt, nem fogok megijedni egy kis haláltól és egy rakás ökörtől. *Céloz ezzel az emberekre. Feláll a földről, oly könnyedén mintha valami felrántotta volna, meg sem kell támaszkodnia a földön.* - Átjáróház, ez egész vicces. Pedig az előbb még elég élvezetesnek tartottad, most meg csak átjáróház.. *Mondja felhúzott szemöldökkel, tekintetében üresség honol.* - Én mentem. Majd még találkozunk. *Mondja, talán van némi sejtelmes hangzása e mondatnak, de Estella nem annak szánta. Csuklyáját gyorsan a fejére rántja, majd vet egy utolsó pillantást a kapura és kilép a teremből leopárdjával együtt.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Pént. Márc. 05, 2010 11:58 am

-A régi idők, letűnt korok maradványa vagy te is, én is, kiknek idomulniuk kell az új, másabb világhoz, de azt hiszem, nem fog ez akkora gondot okozni. Ebben a világban egyszerűek a szabályok, és már amúgysem tart sokáig. *mondja, miközben hol a kaput, hol a lányt figyeli, és annak újabb szavaira csak elhúzza a száját.* -Megint nem veszed figyelembe, mennyi mindenre lehet használni ezeket a diákokat is. Egyrészt az iskolának kellenek, mert néha hasznosak, másfelől az új hatalomnak is támaszkodnia kell egy nyájra. Az, hogy kevesebbet fognak fel a dolgokból, egy másik kérdés. a felesleges vérontásnak semmi értelmét nem látom. *vág vissza könnyed, mégis hideg hangnemben, miközben egyik keze ocelotja buksijára téved, amin finoman végigsimít, mint valami maffiózó.* -Pokol? Ez a világ? Úgy azt hiszem, én vagyok az ördög. Mert úgy élvezem, mintha a Paradicsomban mászkálnék. Ó nem, a Pokol csak az eljövendő, és nincs is olyan messze. Majd emglátod tenmagad is, amikor Dar visszatér.. *ábrándozik el egy cseppet, nekidőlve a mögötte kezdődő márvány szék, tárdeplő, padsoroknak. Kezeit összefonja tarkójánál, és kissé a távolba réved.* -Akinek előre megvan írva a sorsa, annak ez nem pokol, csak egy átjáróház.. *és itt nyitva is hagyja a gondoaltmenetet.*

Vendég

*Bólint a válaszra, némiképp egyetért.* - A sötétség mindig szebb a Nap fényénél, mely csak arra jó, hogy elvakítsa az embereket. *Mondja elkomorodva. Szaktársak...* - Már rég nem olyan a szak, mint amilyen egykor volt. *Sóhajt egy kicsit, bár ilyen érzelmi megnyilvánulást elég ritkán engedélyez magának. Arca újra rideg és komor lesz.* - Ez a kapu tökéletes lenne arra, hogy elnyelje az összes arra nem érdemes diákot. *Gondolatai tovább kalandoznak, de azokat már nem mondja ki hangosan. Igaz, hogy Jack nem egy ártatlan lélek, és nem viselné meg a fiút Estella elmélkedése, de a lány inkább megtartja magának. A fiú fölényességére csupán rideg pillantás a reakció.* - És az aki nem fél a haláltól, nem fél attól, ami majd egyszer vár rá. A halál úgyis csak egy kilépő ebből a pokolból, ami itt körülvesz. *Mondja és vet egy oldalpillantást a zölden kavargó masszára, majd újra belefúrja tekintetét szaktársáéba.* - De addig ezt a poklot ki kell használni és ki kell élvezni. *Gonosz mosoly suhan át arcán. Szavaiból nem lehet rájönni, hogy pontosan mire gondol, de az biztos, hogy embertársaira nézve nem épp a legelőnyösebb.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Pént. Márc. 05, 2010 11:47 am

-Idebent mindig este és sötétség uralkodik, és éppen ezért szeretem ezt a helyet. De mondhatnék akár Árnyas koradélutánt is, de az nem hangzik olyan kellemesen. *mondja nemes egyszerűséggel válaszolva, majd a lány szavait hallva, hogy mégis mi hozta le, és mi a véleménye a többi szaktársáról, csak legyint.* -Régi történet. Ami egyszer elkezdődik, néha sohasem ér véget, még ezen sötét időkben is, amikor tényleg csak az éj és a sötétség fog uralkodni, és átveszi méltó helyet. Ám még várat magára. *néz el a fiú egy kis ideig, pár pillanat erejéig a kapuba, az örvénybe, majd visszatekint a lányra.* -Hát persze, hogy nem foglalkozok olyan dolgokkal, mint amivel mások. Ha azt tenném, akkor éppen a következő órára tanulnék izmaimat megfeszítve, vagy kedélyesen csevegnék valakivel felesleges dolgokról. Tanulni vágyom, hatalmat, és nemsokára elérem.. Nem mellesleg, a kapu csak azokat rémíti meg, akik nem tudnak vele bánni, akik nem tudják kezelni. *mondja egy kissé fölényes félmosollyal.*

Vendég

*Tekintete néhol a pentagrammára téved, de csak egy pillantra, majd újra a fiú szemeit fürkészi. Nem fél háttal ülni a térkapunak. Fél egyáltalán valamitől? Jó kérdés, de akinek már a lelkét nem lehet az ép kifejezéssel illetni, az általában nem érez félelmet. Arca meg se rezdül, amikor a fiú hirtelen felnyitja szemeit.* -Estét? Furcsa, tán a világ tévedt el az időben vagy ez ifjú nekromanta nem figyeli a nap múlását? *Kérdezi ridegen, de valami furcsa mosolyféle bujkál szája szegletében.* - Erőszak árán? Talán mert a naxeldir olyanokat is befogad, akiknek semmi keresnivalójuk e szakon. Kíváncsiság vezérelt és lejöttem megnézni az új helyet, mely sok ember szívében rettegést kelt. *Válaszol a kérdésre, meglepően hosszan. Hangja továbbra is teljes hidegséget áraszt, de az a furcsa mosolyféle továbbra is megmarad.* - De nem csak én vagyok az egyedüli, ki e helyre lejön, egyedül. Mit sem törődve az előtte levő térkapuval. *Mondja ezt ő, miközben háttal ül a rettegett dolognak.* - Ráadásul olyannal foglalkozol, amely nem jellemző egy hétköznapi diákra. *Pillant a pentagrammára, benne a levéllel. Fogalma sincs, hogy ez most mire jó, de a felerősödő hangok, sikolyok nem zavarják.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Pént. Márc. 05, 2010 11:27 am

*Az ocelot, amikor meghallja, hogy valaki közelít, és megérzi az illatát a levegőben, akkor odapislog, és Estellát meglátva halkan morrant neki, meg a daimonjának, köszönésképpen. A fiú pedig csak koncentrál tovább erősen, és valamennyire sikerül is, amit akar, mondhatjuk így is. Az előtte levő pentagramma halvány fényben felizzik, ugyanolyan zölden, mint a lélekkapu, ahonnan mintha erősebben lehetne hallani a lelke áramlását, a sikolyokat, a halálos kísértetek utolsó, elvesző hangjait.. Aztán a fiúhoz szólnak, és egyik pillanatról a másikra pattannak ki a szemei, miközben gondolatai visszatérnek az eredeti medrükbe, ahonnan elmentek. Amikor egy hideg szempárral találkozik, akkor halvány mosoly suhan át az arcán, egy fél pillanatra, és lassan elengedi a kezeit az ölébe.* -Árnyas estét. Mi járatban itt, ahova még a legelszántabb Naxeldiresek is csak erőszak árán jönnek le? *kérdezi, miközben hideg tekintetét a lányéba függeszti, mögötte, a fiú előtt, a lelkek kapuja kellemesen örvénylik, mintha az előbb mi sem történt volna.*

Vendég

*Ismét megjelenik a világon bár már halottnak is vélhették sokan. Szokásos öltözékében villog: fekete miniszoknya, fekete-vörös fűző, amely tökéletesen karcsúvá alakítja, fekete térdig érő plattformos bakancs csatokkal az oldalán. Minderre egy egyszerű fekete köpenyt vett, melynek csuklyája a fejét takarja. Mellette lépked a leopárd. Most sem szólnak egymáshoz, egyre ritkábban beszélnek. Nincs semmi veszekedés köztük, csupán feleslegesnek tartják a beszédet, még gondolatban is. A főhadiszállás felé sétál, cseppet sem siet. Végül a legújabb terem meglátogatása mellett dönt, még sose látta, épp itt az ideje. Hangos léptekkel - milyen meglepő ilyen bakancsban - eléri az ajtót és benyit. Meglepetésére egy rég nem látott alakkal találkozik össze, aki meglehetősen érdekes szertartás vagy mit végez. Nem jön rá, hogy mit csinál, de nem is kérdez.* - Szia! *Köszön neki ridegen, közben néhány lépéssel megkerüli a fiút és leül vele szemben a földre és rideg tekintettel egyenesen a szemébe néz.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Pént. Márc. 05, 2010 11:16 am

-Lasan hozzászokok, semmiség.. De azt hiszem, hogy ideje lenne felhagynod az öncélú érvagdosással. Semmi értelme. *morogja az ocelot, miközben Jack éppen pár csepp vért csepegtet egy közepes méretű pentagrammára, aminek a közepén éppen a Jana által küldött levelet égetgeti elfelé. Az ocelot halkan felsóhajt, miközben farkát maga köré csavarja.* -Néha te is veszthetsz, nem mindig van ám igazad. Néha tévedhetsz.. *morogja az ocelot továbbra is, bár a fiú láthatóan nem veszi figyelembe. törökülésben leül a pentagrammal szemben, szemben a hatalmas kapuval, majd összeteszi maga előtt a kezeit, ujjait összeérintve, és csak erőteljesen koncentrál. Fekete alkimista jeles ing, fekete hosszúnadrág, tornacipő. Az ocelot pislogva figyel, kihúzva magát, figyelve, nehogy Jack valami ostobaságot csináljon, noha pontosan ő sem tudja, hogy mire készül a fiú a furcsa jelekkel a pentagrammban, egy hatalmas dimenziókapu előtt.*

Vendég

*A "szóval Rose" kijelentésen egy kicsit meghökken, de nem szól semmit, és nem is mutatja, hogy meglepődött volna.* - Aham... Rose. Olaszországból. *Valahogy ma nem igazán mennek neki az egész mondatok, de talán ezzel nincs is semmi baj. Sophia után most a padlót kezdi bámulni, mintha a fejébe vette volna, hogy minden egyes négyzetcentiméterét feltérképezi. Diego persze válaszol Guccinak, hiszen ő nem Rose, tőle ezt ezért el lehet várni.* ~Semmi baj, megszoktam már... Hozzászoktam, Rose mindig ilyen. *Skócia említésére aprót sóhajt. Sokkal jobban illene hozzá, mint Olaszország, de mégis oda született...* - Aha. Az jó hely. Ez meg... fogalmam sincs, most járok itt először.

Vendég

*Sophia csak vet a lányra egy pillantást. Aztán felsóhajt.*-Szóval Rose! Honan jöttél?*kérdezi meg a lány aztán csak várja a választ. A hermelin névszerint Gucci eközben oda motyog valamit Diegonak.*-~öhm bocs a modora miatt, most épp abban van, hogy büszke a feketemágiát képviselő családjára...~*jegyzi Meg Gucci majd megforgatja a szemeit.*-Skóciából jöttem..Amúgy meg miez a hely?*kérdezi meg a lány kicsit méregetve a helyet.*

Vendég

Fejét lassan a közeledő lány felé fordítja, és sötét tekintettel bámul rá. Ami egyébként nem meglepő, még úgy sem, hogy mostanában jó napjai voltak. Diego valamivel kedvesebb fogadtatásban részesíti az érkezőket. A hermelinnek barátságosan köszön.* - Ciao! *Rose nagy levegőt vesz, és ő is köszön, hiszen az udvariasságot fontosnak tartja, ha a kedvességet már nem is.* - Üdv. Rose Bridget Verona. *Feltűnik neki az érdekes hangsúly, de nem teszi szóvá.*

Vendég

*Gyors léptekkel közeledik. Aztán mikor meglátja az ismeretlen lányt akkor csak megáll. fejéről leveszi a csuklyát és így elővillanak lila szemei.*-Üdv!*mondja a lány most nincs valami jó kedvében.*~Nyugi~*suttogja a hermelin aki időközben előjött.*-Hello!*köszön oda a tigrisnek aztán csak elhalgat.*-Sophia Nevernight vagyok!*mondja a lány és Nevernight szót érdekesen kicsit megtólva mondja ki. Szóval most büszke rá, hogy melyik családból származik. Máskor pedig azt mondja nem is tartozik közéjük. Mindenesetre Sophia Nevernight érdekes egy lány. Számára múlt fájdalmai egyenlőek a jövővel.*

Vendég

*Fekete farmerben és bőrdzsekiben érkezik a terembe. Haját vastag, fekete hajpánttal fogta hátra még reggel, és azóta is így maradt. Ez a hely eddig ismeretlen volt számára, és ma felfigyelt az ajtóra, így egyszerűen muszáj volt időt szakítania egy kis kiruccanásra. Tekintetét azonnal a kapura emeli. Érzi, hogy Diego hozzábújik, és reszketni kezd. Jellemző, hogy minden ilyen helyzetben halálra rémül. Nagyot sóhajt, és a tigris minden tiltakozása ellenére belép, és leül az egyik hideg kőpadra.*

Vendég

- Nos... Faith... nem csak ennyi. Nagyon is ambíciózus... és a család nem látja át miért teszi amit tesz. Ő csak arra kíváncsi, mikor támad rá az első Ravenwood álmában, és próbálja majd megölni. És mindemellett... a terrorral egy olyan dolgot ad nekik, amiről nem tudnak. Kitartást és összetartást. A gyűlölet hozzá közelebb a családot egymáshoz. Faith... lenyűgöző személyiség. Ha nem lenne foglalt a szívem, esküszöm megpróbálnék vele összejönni. * Mondja a lány mosolyogva, majd mikor felé nyújtják a füzetet, azt elfogadja. * - Köszönöm szépen Tamásom. * Majd mikor a fiú elköszön, és mosolyogva ad neki két puszit.* -Jó éjt. És szép álmokat. * Biccent mosolyogva, majd mikor a fiú elsétál, ő a famulushoz fordul.* - Mond szépen... Sör.

Vendég

*Tamás rá mosolygott a lányra.* - érdekes amit mondasz. Nem tudom. faith-ről csak annyit hallottam, hogy rendesen terrorizálja a többi Ravenwoodot. Ez pedig őszintén szólva tetszik. Egy fiatal lány tartja sakkban őket. -*Majd oda nyújtotta a vázlat füzetét a lánynak.* - tessék nézegesd át ha tudod. Nekem most sajna mennem kell. De jó volt veled beszélgetni. Méri. -*Mondta most már vigyorogva és a lányhoz lépve kissé össze kócolta annak frizuját. Tudta ezt a nők nem szeretik. De akkor is.* - Szia

Vendég

- Ami azt illet... van benne igazság amit mondassz. De tudod... Most Faith példáját tudnám felhozni. Róla mit híresztelnek? Biztos hogy te is hallottál dolgokat. Hogy egy pszichopata, és egoista... Hogy képtelen szeretni, és ha szeret is, azt csak érdekből teszi. Hogy bántja a kissebbeket, és ebben leli örömét. Jól tudom? Szerintem ezt hallottad róla, ha hallottál valamit. * Mondja komolyan a lány. * - Ám azt se felejtsd el, hogy ha ez a mostani csoportosulás lesz az aki később a politikai elit lesz, akkor azt is tudnod kell, hogy azok a dolgok amiket én véghezvittem mellettük, vagy ellenük, igen is sokat fognak nyomni a latba. És ha megjelenek majd előttük úgy mint Báthory Grófnő, akkor bizony vissza fognak emlékezni, hogy veszélyes vagyok, és nem azért mert úgy öltözöm, hanem azért, mert akár a saját életem árán is megteszem azt, ami az én célom. * Mondja fejét felszegve, mosolyogva kuzinjára.*

Vendég

- pedig hidd el.. a politika már most kezdődik. Az a sok semmire kellő akik most idejárnak már most azt figyelik nézik ki is vagy. És felnőttként is erre fognak emlékezni. Arra, hogy úr voltál, vagy arra, hogy nem. Én sem vagyok kimondott aranyvér hívő. De a politika szerint ezt kell hinniük rólam. És hidd el annak is van előnye, ha gazdagnak hisznek. hamar meg lehet tanulni ki a talpnyaló és ki a szolgalelkű senki. Én tudom. Meriel sem a pénzemért szeret. -*Mondta Tamás a lány szavain gondolkozva.* - Apám is utálja ezt. de sajnos kénytelen rá a társadalmi kapcsolatok miatt. elvégre ki alkalmazna nekromantákat? A társadalom nagy rétege vet meg minket. az aurorok kergetőznek velünk. és csak arra hagyatkozhatunk..mit gondolnak rólunk. Ha gazdagnak, és hatalmasnak hisznek nem mernek kezdeni velünk.