Társalgó - Központi terem

Tárgy: Társalgó - Központi terem Szomb. Szept. 25, 2010 7:37 pm

First topic message reminder :

A közös Társalgó a Pentagramma alakú Labirintus középpontjában található. Belépve a nehéz faajtón egy ötszög alakú hatalmas terembe térsz be. A terem a szakok színeit viseli, ám egyik része sem különül el szakonként a másiktól. Itt a Varázslóképző hallgatói közösen tudnak felkészülni az órákra, elkészíteni a házi feladatukat vagy csak szabadidejüket eltölteni, ha nemcsak csak saját szaktársaikkal van kedvük diskurálni.
A padlón csillogó vonalak futnak végig a négyszög csúcsaihoz, mely lefelé fordul, így jelképezve a belépőnek a fekete mágia jelenlétét a teremben. Az átlók pedig négy csillagot rajzolnak ki a márványpadlón, melyekbe a négy szakvezető címerállatai jelennek meg. Az így kirajzolódó négy háromszög mindegyikében négyszög alakú asztalok vannak körülüttök kényelmes székekkel. A teremben körben állványok és polcok vannak, melyeken a diákok megtalálhatják, ami a tanuláshoz vagy egyéb alapismeret megszerzéséhez szükségeltetik, így könyveket, leírásokat és néhány tárgyat is, melyek azonban csak szakavatott kezekben éledhetnek fel.
A teleport persze itt is lehetséges. A hallgatók a saját szakjuk címerállatára ráállva és egyszer megpördülve balra saját tengelyük körül máris saját főhadiszállásukon teremhetnek.
írta Cirelin de Sovalon

Vendég

- Hát reménykedjünk, hogy nem is lesz. *Mondja mosolyogva. Ő lehet, hogy maradna. De csak akkor ha az nem direkt törne ki. Ha az igazgató akarná és tenne is érte akkor persze ő is szépen húzna haza.* - Igen az a kedvencem. Hát a babarózsaszín... nagyon nem nekem való. *Mondja ki őszintén ő is. Lehet, hogy másnak tetszik, de ő úgy van vele, hogy amig csak máson látja addig jó.* - Azok jók. Nekem a Dalmágia, Asztrál-Mentál mágia, és a Hangmágia. Ez a három. *Mondja ismét csak mosolyogva.* - Nem lenne kedved egy sétához? Én kezdem unni ezt az ücsörgést. *Mondja nevetve. Közben nyújtózkodik is egyet, majd csak hallgatja a lány válaszát.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Pént. Feb. 18, 2011 4:07 pm

-Na igen. Kíváncsi vagyok, mikor lesz háború sulik között. Mert eddig még csak az nem volt.
*Mondja roppant vidám hangon, ami aztán nem illik a témához. De ez van. Ezektől minden kitelik, és a végén még tényleg bekövetkezik. Na de akkor ő húz haza, és nem fogja érdekelni. Ez egy iskola, nem pedig kiképzőtábor.*
-Szóval a lila a kedvenced. Én nem szeretem, nagyon lehangol. De a rózsaszín az, ami kiveri nálam a biztosítékot. A babarózsaszín, fúj.
*Ad hangot véleményének. Na igen, ő mindig őszinte, és néha nem érdeklik mások érzései. A következő kérdésen elgondolkozik.*
-Hát, talán a dalmágia. Meg a bűbájtan, mert az könnyű. Na és neked?
*Kérdez vissza, miután elmondta az övét. Közben elhelyezkedik, mert sikerült az előbb felvennie egy kényelmetlen testhelyzetet.*

Vendég

*Csak bólint egyet a lány mind a két mondatára és a kérdésre is gyorsan válaszol.* - Én is. Legalább is még. *Mondja nevetve.* - Ebben az iskolában már nem biztos. *Célozgat itt a sok élet veszélyes dologra. És, hogy sablonos? Nem baj az, legalább beszélgetnek. A következő kérdésre újabb mosoly húzódik a szájára.* - Általában, de van amikor lila-fehér. *Hát igen, neki már csak ilyen ízlése van. Gondolt is ma reggel rá, hogy felvehetne fehéret, de tegnap az volt rajta, így ma inkább a fekete mellett döntött.* - Neked melyikek a kedvenc óráid? *Kérdi a lánytól még mindig mosolyogva. Ezt sok embertől megkérdi, így most Enikőtől is.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Pént. Feb. 18, 2011 3:48 pm

-Ja igen, régen volt.
*Jegyzi meg arra értve, hogy régen találkoztak. Neki Rékával ellentétben egyáltalán nincs jó kedve, csak ezt gondosan elrejti. Minek kösse mások orrára, hogy éppen milyen hangulata van. A kérdésre csak az általános választ adja.*
-Megvagyok. És te?
*Sablonos beszélgetés, remek. Most tényleg nincs szociális hangulatban, nem is érti, minek jött ide. De ha már itt van, nem fog csak úgy lelépni egy "Bocsi, de mégsincs kedvem beszélgetni" mondattal. Réka kedves vele, ám tőle valahogy távol áll ma a kedvesség. Persze most nem akar nagyon bunkó lenni, de azért megpróbálja érdeklődő hangon megkérdezni a következőt.*
-Mondd csak, te mindig lila-fekete színkombinációjú ruhákat veszel föl?

Vendég

*Nyugodtan üldögél, olvasgat és irkálgat, mikor a csöndet az ajtó nyitódása töri meg. Azon át érkezik Enikő, akivel már elég régen találkozott leányzónk. Talán még novemberben vagy decemberben. A köszönésre csak egy nagy mosoly húzódik a szájára és így köszön a lánynak.* - Szia Enikő! Rég láttalak. *Jegyzi meg, miközben elrakja a könyvet és folytatja is.* - Csak olvasgattam kicsit. És mond csak, hogy vagy mostanában? *Kérdi a lánytól kedvesen. Nagyon jó kedve van, mostanában folyton. Talán azért mert mostanában jó sok régebbi ismerősével fut össze. Vagy csak a szimpla jó kedv ami mindig látható rajta.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Pént. Feb. 18, 2011 3:25 pm

*Nem csak Réka unja halálra magát. Na persze Enikőnek az órák sem érdekesek, kivéve, ha valami jót tanulnak. Nem érti, hogy másnak mitől érdekes az állandó életveszély. Na mindegy, nem foglalkozik vele. A legfőbb célja egyelőre úgyis az, hogy ne bukjon meg semmiből. Belép a társalgóba, citromsárga ruhában, pink fülbevalóval,ugyancsak pink nyaklánccal, és persze pink harisnyában. Haja be van fonva, végén citromsárga gyöngyös hajgumi, a lábán pedig legújabb citromsárga tűsarkúja. Az biztos, hogy feltűnő jelenség. Odasétál Rékához, akivel talán már találkozott. Nem szokta megjegyezni az embereket, csak ha az illető mély nyomot hagy benne.*
-Helló. Mi jót csinálsz?
*Kérdezi, majd leveti magát a lány mellé egy fotelba.*

Vendég

*Allidonos leányzónk ismét az iskolát rója unalmában. Ha nincs óra vagy valami érdekes program amit szerveznek akkor elég unalmas tud lenni a diák élet. Bár ez lehet, hogy csak Rékával van így. Ruhája amúgy fekete póló lila felirattal, lila rakott skótkockás szoknya, fekete cicanadrág, fekete magassarkú, lila sapka, lila haja felkötve, oldalán pálcája és tőrei, nyakában meg félholdas nyaklánca és oldalán egy válltáska. Nyugodtan lép be a szobába és leül a saját szakálatánál lévő asztalhoz. A táskából elővesz pár lapot és egy tollat, majd egy könyvet. Először csak olvasgatni kezdi a magyar könyvet, majd írni kezd a lapokra.*

Vendég

-En a Bika cápában lakom.*mondja Al, s látja a lányon hogy nagyon tanakodik valamin. Meg is kérdezi:*-Min tanakodsz? Olyan rejtélyes vagy mióta a cikkröl beszélgetünk.*és ránéz Leiara.*-De nem akarok kíváncsiskodni, csak feltünk. Akkor megyünk? *kérdezi a lánytól.*

Vendég

- És ő is angyalokkal keveredik össze? *Dönti félre a fejét, de arról mélyen hallgat, hogy az idősebbik báty, meg a lakótársa, aki nem ember, igazából szerelmesek.* - Én a bátyámat évek óta nem láttam. Az idősebbet. Külföldön él, ott végezte az egyetemet, és nem is jár haza. *Kicsit megrántja a vállát, de látszik rajta, hogy fáj neki a dolog, nem veszi ennyire könnyen. Ben morogva borzolja a szőrét az "édes" megnevezésre, és morog valami olyasmit, hogy őt ugyan ne édesezzék, de Leia finoman az orrára koppint.* - Nyugi, Benny. *Utána halványan elmosolyodik.* - Benedict daimón, azért tud beszélni. Ő nem egyszerű állat. *Azt nem jegyzi meg, hogy a hermelin eredetileg simán Ben, csak az utóbbi pár hónapban hosszabbította ezt meg Benedictre. Lényegtelen információ.* - Felmehetünk ha gondolod, már elég későre jár. Én a feketeözvegyben lakom. És te? *Azzal felsétálnak a harmadikra, ahol alighanem elköszönnek egymástól.*

Vendég

-Hát, mindenképp el olvasom majd valamikor, mert a történet kicsit hasonlatos a bátyámra. O is eléggé sokszor mellé nyúl, meg hasonlók. Mióta anyuék meghaltak azóta valahogy másik világban él mint én, de azért jó maradt a kapcsolatunk.*mondja Al, s kicsit elharapja a mondat végét és lenéz kicsit szomorúan maga elé.* Edes hermelined van, nekem is van egy vadászgörényem, de semmi kunszt, csak egy egyszerü afféle "mugli" állat. Nem tud semmit, nem úgy mint a tiéd. Hamarosan majd beküldenii a tesóm, remélem már itt lesz. Nincs kedved feljönni a hálókba?*kérdi Al a hasonlóan vörös lányt, hisz tudja hogy lehet hogy neki is jött valami, mert több lány kapott ma ajándékot.*

Vendég

- Áh, semmi gond, mindig ilyen. *Zavart mosollyal vállat von, majd megrázza a fejét.* - Nem, már nem annyira. Az év első napjaiban jöttem, szóval itt kezdtem a második félévet. Az első félévben még a Roxfortba jártam, de apa nagyon összeveszett az igazgatóval... *Elharapja a mondatot, és inkább nem fejezi be. Úgyis sejthető a dolog vége. Mikor a lány felveszi a cikket, eléggé elvörösödik, és hebegni kezd.* - Hát... csak... szeretem ezt a könyvet, meg... szóval, szerintem egészen jó. *Nem, a világért se vallaná be, hogy ő írta. Kicsit megköszörüli a torkát, hogy elmúljon a vörösség.* - Egy lányról szól, akinek a bátyja belekeveredik valamibe, amiről az elején még ő sem tudja hogy micsoda, de így a másik bátyjához kell költöznie Franciaországba a húgával együtt, és akkor ott élnek az idősebb bátyjával meg annak a lakótársával... Aztán kiderül, hogy a bátyja lakótársa nem ember, és hogy neki is köze van ahhoz, amibe a fiatalabbik bátyja belekeveredett... Hát bonyolult, inkább olvasd el. Vannak benne angyalok is. *Halványan elmosolyodik, mintha ez döntő érv lenne arra, miért kell elolvasni.* - Miért lennék egyedül? Itt vagy.

Vendég

-Ne haragudj hogy így megilyesztettelek titeket, nem állt szándékomban. Csak azt akartam megkérdezni, hogy segíthetek e valamiben. Azt hittem eltévedtél vagy ilyesmi, még nem láttalak erre felé. Uj diák vagy?*és felvette a földröl az újságcikket.* -Miért van ez nálad? Miröl szól? Még nem olvastam? *nézi a kezében lévö ujság darabot Al.* -Amugy én Alanois vagyok, de hívj csak Alnek, így hív mindenki.*és kezet nyújt a lánynak óvatosan, mert nem akarja a kisállatot megijeszteni.*-Miért ülsz itt ilyen egyedül? *kérdezi Al.*

Vendég

*Békésen alszik, alukál, a hermelin viszont kezd ébredezni a nyakában. Nyújtózik, ásít, majd megpillantja Alanoist, aki - az ő szemében - alattomosan settenkedik feléjük...* - Leiaaa, ébresztőőőő! *Adja le rögtön a vészjelzést, majd leugrik a lány ölébe, és hátát púposítja, mint valami macska. Még a szőrét is igyekszik felborzolni, és nagyon haragosan mered Alanoisra. Leia a kiáltásra szintén felriad, és elejti a papírt, ami így a földre esik. Valóban egy kivágott újságcikk, méghozzá egy kritika egy könyvről, bizonyos Szilánkos mennyország címűről, amit Lucy Morning írt. A lány kipislogja az álmot a szeméből, és meglepetten néz fel Alanoisra.* - Szia. Ne haragudj, csak Ben kicsit paranoiás... Öh... mi a helyzet...? *Kérdezi bizonytalanul, miközben felhúzza a lábait, és magához öleli a hermelint. Eléggé elesetten, visszahúzódóan pislog fel a lányra.*

Vendég

*Alanois alig várta hogy végre visszaérjen az iskolába. Orájára pillantott, és ahogy bement a központi terembe meglátott egy alvó kislánynak tünö aranyos kis személyt. Nem akarta megzavarni, de gondolta szól neki, hogy már elég késö van, és kényelmesebb egy ágy. Lassan meg is közelítette a lányt...*

Vendég

*Egy viszonylag alacsony lány tartózkodik összegömbölyödve az egyik fotelben. Vörös haja egészen az arcába lóg, így alig látszanak a szeplői, ökölbe szorított kezében pedig az ujjai között egy papírdarab lapul. Valamiféle újságkivágás, vagy hasonló. A nyaka köré egy hermelin tekeredik, ami egyrészt sálként melegíti, másrészt még inkább eltakarja az arcát. Egyébként egy kék blúz és egy vörös, térd alá érő rakott szoknya van rajta. Láthatóan békésen alszik, és elég mélyen, így nem eszmél fel azonnal, ha valaki belép a társalgóba. Talán nem ez a legkényelmesebb hely, és furcsa is, miért nem jutott el a szobájáig, de amíg fel nem ébred, ennek oka alighanem rejtély marad.*

Vendég

*Amikor a lány könnyei elerednek, hát nem kerüli el a lány figyelmét elvégre van egy hiénája aki alultól látja a világot, így aztán tökéletes rálátása van a lány arcára. Jana amint tudatosul benne a kép, csak felsóhajt.*
- Azt hiszem iszonyatosan félreértettél. Nem, nem akarod. Nem akarom, mert akkor biztos, hogy bajod esne... és ezt nem akarom. Érted már?
*Kérdi, majd megsimogatja a lány fejebúbját.* - Nyughass már... nem csináltál semmi rosszat. Csak... egyszerűen féltelek... és ezért nem hagyhatom hogy vigyázz rám. Érted?
* Kérdi komolyan.*

//Fagy...//

Vendég

*Szemöldöke egy pillanatra a magasba szalad, elengedi Jana kezét helyette a sajátját kezdi eltördelgetni... Aztán jönnek a következő szavak, mire egyszerűen nem tud mit felelni. Nem tudja, hogy mit mondjon, vagy hogy egyáltalán válaszoljon-e valamit? Szíve fanyarul szorul össze, miközben próbál levegőt venni. Fejét lehajtja így hosszú szőke haja tökéletesen takarja el az arcát. Kezei ökölbe szorulnak, de ez sem segít semmin, könnyei mint mindig most is elerednek, akár egy kellemes nyári zápor... Nem néz sehova sem, tekintete csak az ölében lévő kezekre esik, de már azt sem látja tisztán a könnyek miatt.* -Te...te nem akarod? *Kérdezi rekedtes, elhalt hangon, de továbbra sem néz fel. Neki tökéletesen megfelel így, a hajától úgy sem látják az arcát. Nem mer moccanni sem csak ül, mint aki szöget nyelt.* - Tudom, hogy sokat vagyok velük, de... *De nem fejezi be a mondatot, mert a hangja elcsuklik. Ő, pedig néma marad, nem tudja már, hogy mit feleljen...*

Vendég

*Jana ajkain csak végigszáguld egy mosoly, ahogy Susanból a régi sebezhető lány lesz, majd lassan ismét elenyészik, és csak az a melankolikus "fáradtság" marad helyette. A lány szavaira kicsit félrebiccenti a fejét.*
- Ugyan... hagyd... nem kell megköszönnöd. Te döntöttél úgy, hogy ilyen akarsz lenni. Nem az én érdemem.
*Köti az ebet a karóhoz, majd amikor a lány azt mondja, hogy a srácokkal jól érzi magát, akkor csak biccent.* - Ennek örülök. Őszintén örülök. *Mondja ismét egy halovány mosollyal, majd amikor Susan arra kéri, hogy fejezze be a mondatát, csak biccent egyet.*
- Te olyanná váltál, amilyen szerettél volna lenni... én olyanná, amilyen nem. De ez így van rendjén. Ami meg azt illeti, hogy vigyázni fogsz rám...
* Megrázza a fejét. Holló haja a fehér szövet előtt tökéletesen láthatóan repked ide-oda.* - Ezt nem szeretném. Én nem az a fajta vagyok akire lehet vigyázni. Ön, és közveszélyes vagyok. Nem tudsz megvédeni. Vagy én védem meg magam, vagy senki... ne haragudj... de ezt nem szeretném. *Mondja komolyan a lány. Majd csak a végén ismét megvonja a vállát.* - Nem tudom miért hordok mostanság fehéret... csak... úgy miért ne.*

Vendég

*Szemöldök felvonás, pedig mintha régebben nem csak a kezét fogta volna meg a lánynak... Nos, az elküldéses dolgot inkább mellőzzük.
Amikor a lány megszólal, Susan érzi, hogy a szája teljesen kiszárad némán hallgatja a lányt... Annak szavai, mintha ostorcsapás szerűen érnék, mindenesetre nagy nehezen vesz egy mély levegőt.* - De...de ii..iigen. Te mu..mutattad, ee..egyedül lehet rá sem találtam volna. *Mondja a lány dadogva, és egy röpke pillanat erejéig ugyanaz a kislány, aki volt.* - Amióta velük vagyok, más lettem. *Mondja a lány, de neeem nem kell félreérteni. Ő ezt egyáltalán nem bánja.* -Amikor a temetőben voltunk én...én akkor megfogadtam, hogy vigyázni fogok rád. *Mondja halkan elhalva. Úgy látszik néha, muszáj neki elgyengülnie... Zöld tekintete a lány ruhájára siklik, majd jön a félbehagyott mondat, mire szemei megvillannak és úgy néz a lányra.* -Fejezd be kérlek... *Hallatszik a sóhaj szerű kérés, aztán a ruhára is kitér.* - Félre ne érts semmi bajom, de mi ez a sok fehér mostanság? *Kérdezi meg, miközben most már teljesen a lány szemeibe fúrja az ő smaragd zöld pillantását.*

Vendég

*Amikor a lány leül mellé, és megfogja a kezét, akkor Jana csak félig felvonja a szemöldökét. Majd hallgatja a lány szavait. Bólint egy kicsit. Igen. Tisztán emlékszik az esetre. Chris is lehívta, hogy segítsen neki, erre mind a ketten elküldték a fenébe Janát noha csak burkoltan. De akkor is. A lány a végén szintén biccent egy újabbat.*
- Én nem csináltam semmit. Én mutattam egy utat, amit te nem akartál járni. Majd később, nem tudom minek a hatására, de mégis csak ráléptél. Nekem nem kell megköszönnöd semmit.
* Biccnet a lánynak. De persze mosolyog. Nem cinikus, és egyáltalán nem bántó a hangszín amivel mondja. A testét amúgy a láthatatlanná tévő köpeny alatt egy fehér hosszú szoknya, és egy fehér blúz fedi. Egyedül a lábán lévő acélbetétes ami fekete. Azt viszont meg kell hagyni, hogy a lány manapság túl gyakran öltözik fehérbe.*
- Te azzá lettél, amivé valahol mindig szerettél volna....
*Bólint a lány felé, de a mondatot függőben hagyja. Nem fejezi be, és nem mondja tovább. Kérdés vajon mi lett volna a vége.*

Vendég

*Ha nem lenének szobatársak akkor is felismerné a hangját... A lány kérdésére egy rövid biccentéssel felel. Némán hallgatja a lány szavait, miközben tekintetét végigfuttatja a lányon. Amikor az egy újabb zeneszámot tesz be csak félrebiccenti a fejét... Nem mond semmit. Mit mondjon egyáltalán? Csípőjét nekitámasztja a fotel hátuljának, és úgy pislog le a másikra lányra. Figyeli annak a mozdulatait, ahogy a macskával szórakozik. Végül fogja és ellöki magát a foteltól közelebb lép Janához, majd szépen leül mellé. Kezébe veszi a másik lány kezét, majd rápislant. Egy kis ideig nem szólal meg, de aztán...* -Tudod mostanában sokat gondolkoztam magamon... Emlékszem, amikor beállítottál egy zsák ruhával és fel akartál öltöztetni én pedig nem engedtem. *Meséli a lány, de hogy miért? Talán maga sem tudja még, hogy mire akar ezzel kilyukadni. Kisebb szünetet tart, miközben félig a lányra pislant. Ujjaival gyengéden cirógatja a másik kezét, végül tekintete újra tova siklik és folytatja.* - Én, köszönöm. Azt hiszem sikerült kihoznod belőlem azt, aki mindig is akartam lenni. *Mondja, hangja túl nyugodt, mintha minden olyan lassú lenne a lány számára. Zöld szemeit félig Marijanára veti, miközben egy félmosoly is megjelenik a hófehér pofin.*

Vendég

*Sejtette, hogy Susan fel fogja ismerni... elvégre nem egyszer hallhatta Janát énekelni. Szobatársak, vagy mi a fene. Így aztán a számot még Sharonnal végigénekli duettben, majd amikor véget ér, akkor Susan megindul felé. A mondatra, hogy akárki is mutassa magát, csak kissé kísérteties tónusban kuncog fel.*
- Sokszor amit nem látsz, jobb ha nem látod. Nem véletlenül rejtik el a mágiát is az egyszerű emberek elől nem igaz?
* Sóhajtja halkan, de tökéletesen érthetően. Amikor Susan kinyúl felé, csak hagyja, hogy az leemelje róla a régi szövetet, amit anno rúnaórán csinált. Imádja ezt a köpenyt, és nem kevésszer használta már. Amikor homlokon csókolják, csak elmosolyodik. A kérdésre, hogy merre járt, megvonja a vállát.*
- A Temetőben sétáltam amikor feljött a hold, és beesteledett. Imádom amikor a köd megüli a sírkertet, és a sírköveknek csak a felső része látszik ki. Olyankor imádok ülni a tejszerű ködben, és figyelni a semmit.
*Vonja meg a vállát kicsit melankolikus mosollyal, majd csak a zenegéphez lép, és betesz egy számot most ő. Nem mást mint az előző zenekar Utopia című számát. Lagmar marad a lány mellett nem messze. Így ha keresik, akkor már határozottan fellelhető a hiéna alakú elmosódás. A lány ölében természetesen az elmaradhatatlan zombimacska is ott pislog.*

Vendég

*A szőke hajú csak halkan dúdolja a dallamot, néha bele énekel... Aztán nyílik az ajtó, amit nem igen lát, viszont Darwin a szobában rohangál és ha Lagmar nem vigyáz akkor neki mehet. Kb úgy viselkedik, mint aki betépett. A lány csak felkapja a fejét is a hangirányába néz, aztán feje visszahanyatlik a párnák közé és felsóhajt.* - I'll find you somewhere. I'll keep on trying, until my dying day... *Énekli a lány lágy hangon, majd csendben marad inkább. Hagyja, hogy véget érjen a szám, csak azután pattan fel és néz körbe.* -Bárki is légy mutasd magad. *Feleli halkan, de ahhoz még is eléggé hangosan, hogy a lány meghallja. Lassú, kissé talán tétova léptekkel indul meg arra az irányba, ahol Jana lehet. Amikor odaér csak megáll a "semmi" előtt, kezét a levegőbe nyújtja, majd ha tudja akkor leveszi a lányról a köpenyt. Zöld szemeit a másikra veti, majd úgy szólal megmosolyogva.* -Merre jártál báránykám? *Kérdezi kicsit közelebb lép a lányhoz és kap egy csókot a homlokára. Darwin eközben még mindig a szobában rohangál, majd nemes egyszerűséggel végig vágja magát a földön és lihegve dobja fel a talpait.*

Vendég

*A Halál csöndjével kísérve sétál a lány végig a folyosón. Testén most is egy láthatatlanná tévő köpeny burkolja körbe, így aztán ő nem látszik. Lagmar egy elmosódott foltként csak annak aki nagyon figyel. Aki esetleg nagy Sci-fi fan, az kapásból gyanakodhatna a Predatorra. Azonban az is csak Lagmar.
Lassan a társalgó felé veszi az irányt, majd amikor benyit, éppen hogy csak kinyitva az ajtót, amire talán csak azok figyelhetnek fel, akik az ajtót nézik... mert hogy hangot nem ad, az biztos. Majd csak némán lép be a terembe, és az egyik sarokhoz sétál, és megáll, nekitámaszkodik a falnak, és csengő, mélyebb hangon, mint Sharoné ő kezd neki a második versszaknak. Valószínűleg a magnó mágiáját használja ki, és némítja el magát az éneket.*
- Lost in the darkness, try to find your way home
I want to embrace you and never let you go
Almost hope you're in heaven so no one can hurt your soul
Living in agony 'cause I just do not know
Where you are...
* Majd ismét visszakapcsol a magnón imádott énekesnőnk, és a refrént már a semmiből felcsengő hanggal együtt énekli. A láthatatlanná tévő köpeny továbbra is rajta van.*

Vendég

*Hosszú fehéres- szőke haja majdhogynem a derekát verdesi, miközben a folyosó csendjét egy magassarkú koppanásai verik fel. Zöld szemei tompán merednek előre, ahogy megy, valamin úgy látszik igen el van gondolkodva. Ruházatát tekintve egy hosszú, mélyvörös, pánt nélküli ruháról beszélünk, mely szépen kiemeli a lány karcsú alakját. Hófehér kezein egy csipke kesztyű szalad végig, mindenesetre a lány már egy jó ideje rója az iskola folyosóit. Mindezt persze céltalanul, viszont most irányt vált és egyenesen a Társalgó felé veszi a lépteit. Darwin ugrál végig mellette, mint aki meghibbant, előre rohan, bevárja a lányt, aztán pedig újra. Mindenesetre a lány benyit a társalgóba, amikor felméri, hogy az üres csak elmosolyodik. Cipőjét lerúgja magáról, majd lassú léptekkel a zenegéphez sétál, keresgél, majd végül egy számot nyom be... Ezután fogja magát és elfekszik a párnák között. Darwin, eközben a teremben rohangál a lány ajkait egy sóhaj hagyja el, miközben zöld szemeit lehunyja ő maga pedig csak fekszik.*