Udvar

Tárgy: Re: Udvar Vas. Dec. 26, 2010 7:13 pm

First topic message reminder :

*Egy leányzó sétálgat, a szemét az elpusztult növények látványa vonzza, és lépten-nyomon igyekszik őket feléleszteni, segíteni nekik, különféle Természetmágiás varázslatokkal, mint Természetes körülmény teremtésével, gyógyításokkal, amikhez ért. Vagy dalol nekik valami gyógyító dalt, hátha... Csak jönne össze. Nem véletlen sétálgat itt, ugyanis amikor megtudta, hogy Andi jön, azonnal előterjesztette az egész vezetőségnek, hogy ez a diák az övé, bármelyik szakra is kerül. Mikor észreveszi, illetve, mikor Tria észreveszi, azonnal felkapja a fejét. Akármennyire fájós-lábú, és akármennyire anti-mozgékony, azonnal a lány felé veti magát, vagy inkább rá? Igyekszik azért úgy vetődni, hogy el ne essenek, akárhogy kétszer akkora mint a leányzó.* - Andiiii! *Jön a szájából a csata kiáltásszerű megszólítás és szépen öleli, szorítja, hisz olyan rég nem találkoztak. A macska nagy zöld szemeivel pislog rájuk és kicsit mintha mosolyogna... Bár a macskaszájával mindig olyan, mintha mosolyogna.*

Vendég

*Az érkező Karennek persze visszaköszön.* - Szia. Igen, valóban rég. *Feleli halványan mosolyogva, majd csak figyeli a kisebb közjátékot... És a Hamon fejére kerülő koronát. Ő érzi, hogy meg akarja szerezni minden áron... És meg is fogja. Mégsem erőlteti meg magát különösebben, telekinézissel próbálja magához húzni a koronát. De hogy pontosan miért is, azt nem tudja.*

//telekinézis 1. szint: kisebb tárgyak lebegtetése (max. 3 kg)//

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Jan. 15, 2011 4:33 pm

[Law, Hamon]

*A vállszorításra halván félmosoly suhan át az arcán, és megfogja Law kezét, majd leveszi a válláról.* -Itt minden rendben pajti. Te lettél többen. Majd mesélj! *Tereli a témát, és mutatja, hogy nem fáj, de minden állatban, főleg kutyafélében látja valamennyire a sajátját. Nem irigy, csak fáj neki. Amikor megmozdul nála a fog, majd eggyé válik a hattal, akkor kissé idegesen lép egyet hátra, nem igen tetszik neki a csontkorona, és erőteljesen úgy érzi, valami nincs vele rendben. Afféle hatodik érzék ez. Botját, amit msot szerzett, finoman fogja meg, mégis határozottan, mintha csak támadni készülne, vagy védekezni, még maga sem tudja, mire lesz szüksége. Leköveti a korona útját, majd figyeli, ahogy rákerül Hamon fejére. Halkan hümmögve ráncolja össze a szemöldökét, miközben közelebb lépdel Hamonhoz.* -Minden rendben van? -Kérdezi enyhe féltéssel, mert ez mégiscsak összeállt, mégicsak varázstárgynak kell lennie, és amikor azok gazdát választanak maguknak, nem mindig szerencsés dolgok következnek be. Teljesen immunis a vonzó mágiára, de hatodik érzéke súgja neki, hogy itt valami nincs rendben. Hamon mellé sétál, mindenféle támadó szándék nélkül, és megáll mellette, majd a többiekre pillant. És látja a riadt tekinteteket, a támadó szándékot, és azt, hogy itt valami tényleg nincs rendben.* -Mit érzel, Hamon? *súgja ismét a fiúnak, immáron tényleg súgja, elhalkítva hangját.*

Vendég

*Énekelget nem túl hangosan és látja, hogy szépen lassan gyülnek az emberek az Udvarra. Érdeklődve figyeli, hogy vajon most mi fog kisülni ebből. A gitárt a hátára erősíti és figyel. Az ismerősöknek int és ha elég közel vannak akkor köszönöm is. De inkább nem megy oda senkihez. Majd mikor már egy páran összegyültek, néhány ember nyakában lévő fog nyaklánc egy koronává alakul és Hamon fejére száll. Elég érdekes látvány azért. Nem minden napi.* ~ Ez most mi akar lenni? ~ *Kérdi magától nyugodtan. Talán túl nyugodtan is. Ő semmiféle vonzást nem érez a korona irány így csak nézi a többieket és persze Hamont is. Hisz nála van az "imádott" tárgy. Kicsit közelebb sétál a fiúhoz, de még így is nagy a távolság közöttük. Végülis úgy tünhet, hogy csak a fákhoz megy, pedig a többiek viselkedését akarja csak megfigyelni és a koronát biztos távolságból. Hisz arra vágyakoznak annyian.*

// Írok, csak nekem nincs ichlet. ^^ //

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A varázslatok titkok erdejéből a kis tündérke, Culiel szelleme jelenik meg a semmiből, és szörnyűlködve lebeg közéjük. Leveri Hamon fejéről a koronát, és ráparancsol* Bugyoláld be! *Aztán körbenéz.* Nem a ti hibátok. Egy szörnyű ereklye került most a kezetekbe. Hónapokkal ezelőtt azt hittétek, hogy elpusztítottátok az épületek alatt rejtőző erőforrásnak tartott iszonyatot, ám az így csak elszabadult, és erősebb lett. Az őskor egykori teremtményeit már az igájába vonta, ereje sokkal nagyobb lehet, mint eddig bármilyen fenyegetésé. És nem hinném, hogy azért, mert kiszabítottátok, ismerné a hála érzését. Ez olyan, mint egy dzsinn, aki a szabadulása után azon áll bosszút, aki kordában tartotta. A rém egy nyári kirándulásotok helyszínére vette be magát, és a fogak az első lépés, amit tett ellenetek. Mágiája segítségével ereklyét forrasztott belőlük, és ez a korona most ellenetek törhet. El kell pusztítanotok, de csakis a dínók földjén lehetséges ez, egy ősi pozdorjával, a Fekete Kalapáccsal. Többet nem tudok, de ha van bennetek bátorság, felhasználva anyám egykori erejét, oda tudlak juttatni benneteket. *Végül eltűnik nagy szikrázással, és a helyén egy vörösen pulzáló térkapu marad.*

Vendég

//NJK, bocsi. Nem vagyok túl jól, és még azt is figyelni kell, hogy anya mikor jön be, és így nem megy. Sajnálom Kaen, a következő részre jobban leszek, ezt pedig olvasom. :S//

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Jan. 15, 2011 4:43 pm

~Egész kényelmes viselet.~ *Ingatja kicsit a fejét jobbra, majd balra, próbálgatva az újdonsült tárgyat a fejét, miközben arra lesz figyelmes, hogy a mellette ücsörgő farkas feláll és morogni kezd többek felé is.* -Mi a gond barátom? *A farkas láthatóan elég ideges a nyaka táján is felfelé mered a szőr és a farka sem mered békésen az égnek, hanem egyenesen hátrafelé áll, szintén felborzolt szőrrel. Ő is körbepillant és látja a morcos tekinteteket, aztán persze támadások is érkeznek, bár jó eséllyel Ari mágiája tényleg nem lehet erősebb egy ereklye befolyásoló erejénél. A telekinézis megérzésekor pedig azonnal a fejére szorítja a koronát, majd a közeledő Szevérre pillant. A kérdésre bólint.* -Velem igen, de a többiek mintha kissé irigyek lennének... *Húzza el a száját, majd az újabb kérdésre csak megrázza a fejét.* -Semmi különös, ugyanúgy, mint eddig. *A farkas egyébként láthatóan Szevérre nem morog, közel is engedi, ezért beszél vele Hamon is minden gond nélkül. Aztán Culilel érkezik, aki leveri a fejéről a tárgyat. Kissé megrázza a fejét, mint aki valamelyest eddig kába volt, majd figyel a szavakra.* -Szóval...sosincs nyugtunk, világos. *Végül aztán vállránt, majd újfent Szevérre pillant.* -Akkor azt hiszem nincs sok választási lehetőség, mert ez a cucc nem maradhat itt, tehát el kéne pusztítani. *Be is lép a térkapuba.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Jan. 15, 2011 4:45 pm

* Bármennyire is várja nem törik ki a káosz amire számított és ez talán még jobban is kezdi el zavarni, mint, hogy a korona még mindig más fején van. Végül azért az események mozgásba lendülnek és kiderül a korona valódi mivolta. Természetesen az átkozott és gonosz tárgyakat el kell pusztítani, ezt mindenki tudja, de Shawn nagyon kétli, hogy még a megvizsgálásuk előtt. Ez elszabadult lényegében entitásról sem halott még idáig, de az érvelés után még elképzelhető is lehet. Így minden esetre úgy tűnik idáig, hogy a többiekkel együtt kell menni és az út során úgyis fognak újabb dolgok kiderülni... *
- Használd ezt a bebugyoláláshoz. * Mondja miközben a tértágított erszényéből előhúzott pokrócot rádobja a koronára. * - És szerintem induljunk minél hamarabb, hisz ennek a közelében minden pillanatban veszélyben vagyunk. * Világít rá a tényre és a többiekkel nem is foglalkozva ő már el is indul a térkapu felé. *

Vendég

*Chelo mellett álldogál épp, miközben szürke szemeivel az itt lévőket figyeli. Egy ideig teljes nyugalom van, attól eltekintve, hogy már mikor jött furcsa, megmagyarázhatatlan vonzást érzett... kíváncsisága felülkerekedett rajta, így itt kötött ki. Most pedig szemeit képtelen levenni egy tőle vagy tíz méterre álldogáló fiúról. Ismét az az érzés... de most már intenzívebb. Látja amint a fogak felvillannak, majd egy koronát alkotva Hamon fejére kerülnek. Alsó ajkát beharapva figyeli a különös "ékszert", és mintha nem is ő irányítaná a testét monoton léptekkel kezd el haladni a fiú felé. Csak egy cél lebeg szemei előtt... a korona. Kell neki az a korona! Miért? Mert... mert muszáj! Érzi, hogy szólítja... Hogy Karen szerencséje, vagy sem, de a lány még időben észbe kap valamennyire, és ahelyett, hogy puszta kézzel rontana neki a fiúnak, pálcáját elővéve próbálja megszerezni amit akar.* - Invitó korona! *Mondja ki a primitív varázsigét, mely valószínűleg semmit sem fog használni, de ebben a pillanatban képtelen normálisan, tisztán gondolkodni. Ám még mielőtt bármi is történne hirtelen megjelenik egy kis tündérke, akire igazából Karen nem is figyel, hisz még minidg a korona hatása alatt van. Csak akkor kap észbe, mikor a tárgy be lesz bugyolálva valamibe, és emitt nem tudja őt-őket vonzani. Mikor felfogja, hogy a kicsiny lény miről is beszélt nekik, szemei nagyra kerekedve merednek a semmibe.* - Hát ez csodás. Nem is tudom, hogy hogy juthatott egyáltalán eszembe olyasmi, hogy nem sokára vége van ennek az egésznek... *Morog magában, de ő is odalép a térkapuhoz. Kimerült, fáradt... pont jókor jön ez is. Mindenesetre a lány nem lép vissza, nem húzza el a csíkot. Ha már így áll a helyzet, akkor ő is ott akar lenni amikor elpusztítják a koronát. Közelebb lép, és egyszerűen csak átlép a térkapun.*

Vendég

*Nem kell azt a kezet levenni, a szorítás után rögtön elengedi, mielőtt még kitörne ez az egész "harc" a koronáért. Viszont a varázslatára nincs szükség. Megjelenik egy tündér, méghozzá egy szellem, aki hirtelen leveri Hamonról a koronát, aztán beszélni kezd. Áhá, szóval el kell pusztítani a koronát. Felvonja a szemöldökét, és összefonja maga előtt a karjait.* - Hogy miért keveredünk bele mindig valamibe... *Morogja, de hogy megy-e, az elég hamar eldől, Amber ugyanis lelkesen veti magát a kapu felé.* - Kalaaand! Gyere, Lawrence, zúzzuk szét azt a koronát! - Amber, vááárj! *A kiáltás viszont későn jön, a dingó már bele is ugrik a mágikus kapuba. Lawrence felsóhajt, de ha véletlen egyedül kell mennie, választása így már akkor sem nagyon van... szóval pálcát ragadva ugrik daimónja után.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Jan. 15, 2011 4:48 pm

*Hamon szavaira, majd a farkas morgására csak iegesebben szorítja meg a botot, és finoman bólogat.* -Remek.. Talán a korona az oka, lehet, hogy valami komolyabb erejű.. *de be se fejezheti a mondatot, mert ekkor jelenik meg a tündér, és lerepül Hamon fejéről a korona, mire a fiú azonnal behúzza a fejét, és elhajol, nehogy nekimenjen vagy a szellemlénynek, vagy a koronának. A vékonyka hangot csak hallgatja, hallgatja, hallgatja, és vesz egy mély sóhajt, majd megforgatja a botot maga körül, néhány ügyesebb csuklómozdulattal. Hamon szavaira csak biccent egyet, afféle beletörődéssel.* -Tudom már miért szeretem ezt az iskolát. Itt tényleg soha nem lehet azt mondani, hogy soha.. És ennek Sosem lesz vége.. *mosolyodik el halvány, keserűbb mosollyal, majd figyeli, ahogy a koronával együtt a fiú is eltűnik a térkapuban, aztán Lawrence-re pillant, halvány félmosoly az arcon, intés a fejjel, és végül Szevér is beleveti magát az izgalmakba. A dingo lelkesedésére meg csak elneveti magát, zuhanás közben.*

Vendég

*Mindenki a koronát akarja, és azt veszi észre, hogy ez alól csak Szevér, Hamon, és őmaga a kivétel. Elég érdekes. Majd hirtelen belebeg egy tündér és leveri Hamon fejéről a koronát.* - Ööö... *Mond ennyit maga elé értetlen arcot vágva és hallgatja a törpét amolyan megvilágosult fejjel. Bár azt még mindig nem érti, hogy tudtak ők ellen állni a vonzásának, de hát az most mindegy is.* ~ Fekete Kalapács? Az mi? És hol van? ~ *Hirtelen elgondolkodik és közelebb sétál a tündérhez és kérdezne is, mire az egy vörösen púlzáló térkapuvá válik. Na igen, ennyit a kérdésekről.* - Szerintem menjünk. *Jelenti ki minden aggodalom nélkül a hangjában maga elé. Ami elég érdekes. Vajon mi történhetett, hogy mostanában ilyen bátor lett? Belép a többiek után a térkapun és figyel. Pálcája már kezében. A másik kezében meg az egyik tőre. Mindenre felkészült.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

//Braziliába fogok írni, ott keressétek majd a hszemet hamarosan.//

Tárgy: Re: Udvar Vas. Jan. 16, 2011 3:43 pm

*Hűvösbe hajlik az este. A fák susogásukkal siratják a lenyugvó téli napot, amely a Lélekölő hegység komor sziluettjei közt tér nyugovóra, hogy holnap ismét beragyogja a fagyos eget. Ezzel egyidejűleg egy ifjú tünde lép ki az épületből. A fölé tornyosuló kúria fenyegető árnyékát megtöri az előcsarnokból kiáradó fénytömeg. Ebben állva a fiú a sötétség és világosság tökéletes keverékét adja, hisz körötte fényár, azon kívül az árnyak világa, de a fényárban az ő árnyéka teret ad a sötétségnek. Eiron Arwel is hasonló jelenség. Tündeként képviseli az Élet misztikumát, az erőt, amely egyben tartja ezt a világot, míg énjének másik fele sokkal sötétebb. A szelíden kegyetlen halál képviselője, fogékony a sötét művészetre. Hát igen, sok titok lappang eme acélos szemekben és eljön majd az idő, amikor a titkok kirobbannak belülről és végül Eiron lesz az, aki tán megváltja a világot. A fiú a távolba réved. Hosszú, fekete köpenyt visel. Hirtelen mozdulattal fordul meg, becsukja maga mögött az ajtót, amivel megszünteti a fény-sötétség különös harmóniáját és mondhatni átadja magát a szürkületnek. Nem megy messze az épülettől, csupán lelépdel a bejárati kapu előtti lépcsőkön, majd megállapodik a talajon. A szél egyre-másra felfújja ezüstös haját és fekete köpenyének szegélyét.*

Diák Hozzászólások száma : 26 Kaszt :

*Nem csak a fiúnak támad kedve az Udvaron lézengeni. Az egyik fa alsóbb ágán egy lány ücsörög. Haja szoros lófarokba fogva. Ruhája egy térdig érő farmerből áll és egy zöld pólóból. Eléggé a megfagyás szélén áll, de azért tartja magát, mert csak azért is! Szája már lila és reszket, de ő bizony nem fog beöltözködni minden féle nagy kabátokba. Kardja az oldalán lóg, macskája pedig a lány ölében kuporog. Szeme magabiztosságot sugároz. Lábait lóbálja, csak hogy meginduljon benne a vérkeringés, habár ez akár egy bájos szokásnak is tűnhet. Amíg otthon volt az iskolából hazateleportálás miatt, addig fogadott Roberttel, hogy kinn fog ülni 2 órát nyárias öltözékben. Persze ezt a fiú nem láthatja, mert ő Los Angelesben van de Hope nem az aki nem tartja be a fogadást. Még 40 perc és bemehet. Érkezik egy tündér fiú is az Udvarra. Nem sok kedve van a lánynak társalogni és talán a fán is ücsörögne egy csomót még, ha a túlzott láblógatás következtében és súlya miatt nem szakadna le az ág.* -Hoppá! *A macska talpra esik és Hope is, mivel nem voltak annyira magasan. Pont a fiú előtt ér földet.* -Szia! *Kisebb lenézés van a hangjában, ahogy megszólítja az idegent.*

Diák Hozzászólások száma : 40 Kaszt :

*És hogy a Belsirion legyen többségben, Denny is megérkezik. Zsebre teszi a kezeit. Haja -mint mindig- kiengedve omlik a vállára, amit éppen a szél fújdogál. Már ha éppen feltámad. Ha nem, akkor csak egy-egy tincse emelkedik egyet, ahogy lép egyet-egyet. Két -eddig ismeretlen- alakot lát meg. Leveszi a kapucniját a fejéről, és odalép hozzájuk. Egy kék felső, és kék farmer van rajta, tornacipővel.*
-Sziasztok. *Hangja egy csöppet álmos, és szemei is erről árulkodnak, hogy nem aludt eleget. Maga sem tudja miért. Pedig túlzottan jó alvó is. És alig várja, hogy legyen ismét órája, a tanárnővel. Amilyen unszimpatikus volt az elején, olyan szimpatikus lett neki az óra végén.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Jan. 16, 2011 4:31 pm

*Eiron eltűnődik az élet csodáján: miért sarjad új életre a fűszál, ha majd egyszer elszárad és miért szárad el, ha utána újból kihajt... Annyira sokrétű kis világunk, hogy még a legnemesebb, leghatalmasabb mágusok, tündék, a legősibb lények sem foghatják fel a Teremtés csodáját. Mindazonáltal a világ sokszínűségét igyekszik a tündefiú minél jobban megtapasztalni, nem csak a szép és pozitív jelenségeket, hanem az olyan csodákat is, mint az elmúlás. Gondolataiból egy, a földre éppen leeső lány zökkenti ki. Hűvös pillantással méri végig, nem tudja mire vélni a látványos beugróját. Mindazonáltal kedvesen bemutatkozik, és mint minden tündében, benne is van tartás, így hát...* Üdvözletem! *Hangzik az igen egyszerű, érzelemmentes, kissé talán hideg üdvözlet. Adelaida lenézően tekint a srácra? Érdekes... hogy mik elő nem fordulnak itt... Ekkor jelenik meg egy szaktársa, akinek a fellépésén nem lepődik meg, hisz számtalan diák van az iskolában, és nem csoda, ha sokan a levegőre vágynak. Őt azonban nincs kedve szavakkal illetni, így csak biccent felé, viszont ez a biccentés sem sokkal kevesebb, mint korábbi üdvözlete, amellyel az allidonos lányt illette. Néhány napja van csak itt, így még nem alkotott teljeskörű véleményt az iskoláról, de annyi világos, hogy ez egy egészen más világ, mint az a hely, ahonnan ő származik.*

Diák Hozzászólások száma : 26 Kaszt :

*Hogy ő lenéz valakit? Megesik, habár általában csak ez a stílusa. A hideg üdvözletre csak vállat von. Érkezik még egy fiú, aki elég vidámnak tűnik ezen a borús éjszakán is. A lány karjai tiszta libabőr lesz, szája reszket, de akkor is betartja a fogadását, nehogy már az a zakkant nyerjen ellene. Ha már más nem igazán akar bemutatkozni ő megteszi.* -Szia! Ho-hope va-vagyok. *Hangja reszket, mivel vacog de még megy neki a beszéd csak kissé szakadozva. Hát igen. Öltözéke nem pont erre a hűvös téli estére való, de ha már fogadott. Lucifer közben beindul és támadásba lendül Denny lába felé. Úgy tűnik a macska eléggé elvadult. Ahogy az egyetlen itt lévő lány észreveszi a macsek akcióját próbál rászólni, na nem mintha hatna vele sokat.* -Lu-lucifer! E-elég lesz! *Persze a nem a hűségéről ismert cicus korántsem hagyja abba a fiú nadrágjának illetve lábának karmolását. Mi erre az indoka? Egyszerűen nem szereti az embereket, pont mint gazdája. Persze Hopenak nincs különösebb baja senkivel, csak hát ő nem az a "legyünk örökre barátok" típus.*

Diák Hozzászólások száma : 40 Kaszt :

*Nem csodálkozik azon, hogy Szaktársa nem köszön neki. Bár, a múltkor találkozott egy féltündével, akivel elbeszélgettek. Hogy elég jól, az túlzás, de azért na... Ő valahogy még is másabb volt, mit ez a tünde, akivel most találkozott.*
-Szia! Denny. Melyik szak? *Rákérdez, egy halvány félmosolyt megeresztve. Közben a tündére pillant megpróbál társalogni vele is. Azért a lánynak külön bemutatkozott. Közben a haját kisöpri a szeméből, és megpróbálja normális helyzetbe teremteni.*
-És, te, melyik szakra jársz? *Hangjában nem fedezhető fel sem a hidegség, sem semmi egyéb érzelem. Egy félmosolyt megereszt, aztán mindkettő személyre figyel. A macska elől elhúzza a lábát, minden próbálkozásánál.*

Diák Hozzászólások száma : 26 Kaszt :

*Az idő lejárt, a fogadást megnyerte így hát inkább lelép, mielőtt megfagyna.*
-Ne haragudjatok fiúk, de me-mennem kell, sok a tanulnivalóm. *Ez persze nem igaz, de semmi pénzért nem mondaná meg, hogy fázik. Lucifert leszedi a fiú lábáról(akinek valószínűleg ki szakad a nadrágja hála a macska karmainak), majd egy gyors köszönés miatt beszédeleg a jó meleg Kúriába.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Jan. 16, 2011 5:11 pm

*Akkor még szerencse, hogy Eiron nem ember, ha Adelaida nem szereti az embereket. Kissé érdekleten beszélgetés indul meg Denny és Adelaida között, de szerencsére a lány fázik annyira, hogy visszatérjen a kúriába.* Semmi jelentősége nincs annak, hogy melyik szakra járok. *Mondja Eiron kimérten, egyszerűen.* Ettől függetlenül megosztom veled, hogy a belsirionosok nemes táborát erősítem. *Árulja el mégis szakját. nem ellensége ő senkinek. Attól, hogy sötét talányok kavarognak elméjében, még elég szociális, persze csak amolyan tündemódon.* Gondolkodtál már azon, hogy mi végre vagyunk? Egyik álmomban madár voltam, éreztem a szél erejét, éreztem a végtelen szabadságot. Ezzel szemben mikor felébredtem összetört minden. Viszont álmom oly valóságosnak hatott... tünde vagyok, aki azt álmodja, hogy madár, vagy pedig madár vagyok, aki azt álmodja, hogy tünde?! *Kezd meg egy komoly filozófiai gondolatot Eiron. A tündék már csak ilyenek, elvontak, nemesek, méltóságosak. A közember nem értheti, hogy mi végre rejlik ennyi erő a fák népében...*

Diák Hozzászólások száma : 40 Kaszt :

-Nekem aztán édes mindegy. Én senkinek nem vagyok ellensége. Nem is leszek, csak annak, akit úgy hoz a sors. *Bár nem látszik rajta, kapizsgál azért valamennyit ő is a filozófiából, bár nem sokat.. Ő eleve nem ilyen alkat.*
-Én is belsirionos vagyok. *Jelenti ki nemes egyszerűséggel. Mintha azt mondta volna, hogy a vasárnapi ebéd csirkehús lesz. De nem az lesz. Ő ilyen. Szolidabb alkat, és nem is elegyedik harcba, vagy valami másba ok nélkül.*
-Hmm.. Érdekes.. Az álmok sokszor fedik a valóságot, viszont néha az egyszerű, ám de mégis oly tágas képzelet határait feszélyezik, hogyha az elszabadul, még annál is nagyobb gondolatok törnek felszínre. Amik többek, minden vágynál, és álomnál. *Ez nem okoskodás, pusztán egy kijelentés. Közben int a távozó lánynak, és észreveszi hogy a nadrágjának annyi. Hurrá.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Jan. 16, 2011 5:30 pm

*Teljesen mindegy, hogy Denny kinek az ellensége. A magasabb létformában nem létezik ilyen. Eiron egyszerre gyakorlatias és elvont személyiség, egyszerre képviseli a fényt és az árnyakat, a jót és a rosszat. Benne egyesül mindenki által képviselt értékrendje. Ez jelenti a magasabb létformát, az igazi létezést... ami továbbra is egy megfejetetlen titok. Kifejezetten örül neki, hogy Dennyvel tulajdonképpen megindult egy intellektuális eszmecsere.* ~Hát az emberek közt is akad valaki, ki nem eleve elrendeltetett...~ *Gondolja magában és bujkáló mosoly jelenik meg az ifjú arcán.* Valóban, az álmok világa túlságosan sokrétű ahhoz, hogy megérthesd... ki tudja, talán ez az elszabaduló Erő taszít majd minket pusztulásba, vagy emel fel az égig. *Fűzi tovább a gondolatmenetet Eiron. Sok eszmét láttunk már megszületni a világ története során. Olyan eszmék, amelyek nyomorba és halálba taszítottak többezer embert, viszont léteztek olyanok is, amelyek fogaskerekei voltak a Teremtésnek és születésük új medret ásott az Élet folyójának.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Jan. 16, 2011 5:58 pm

//fagyunk//

Diák Hozzászólások száma : 40 Kaszt :

*Mondjuk, ha most tudná, hogy re gondol Eiron... De nem tudja, nem is akar mások gondolatában olvasni. Dennyben inkább a jó oldal tükröződik vissza, de mivel ő is emberből van, ezért benne is lehet gyűlölet. Vagy éppen harag. Nem tudja mire vélni a tünde mosolyát, de ezt egyelőre nem mutatja.*
-Az Erő, melyről oly sok ember tart oly sok mindent, és annyi hatalmat kecsegtet, amennyit a gyarló sötét, és gonosz lelkek éppen elegendőnek éreznek. De ez az Erő valójában igazságot teremt, a jó és rossz között, még ha nem is látják. Soha nem tudni, mit hoz a sors, vagy éppen a jövő. Kik emelkednek fel a világ trónjára, vagy éppen kit taszítanak le róla. Viszont álmodnunk szükséges, hogy megértsük a valóságot. Akkor is, ha ez a valóság az Erő. Mely bölcsebb, minden elborult elméjű embernél. *Pont ő beszél, mikor ő is ember.*

//Ezt muszáj megírnom, de akkor is fagy.//

Vendég

*Kimerülten rogyik le a fűbe, elég szép sebesülései vannak azért... legtöbbet már begyógyított, meg persze a képesség is használ, de a fájdalom még nem múlt el. Az utolsó kör enyhén betett neki. Mindenesetre most ruhájával, és az esetleges vízzel mely a földön van nem foglalkozva, dől hanyatt és csukja le pilláit. Mélyeket lélegzik, fáradt... A párbaj végére már majdnem azt is elfelejtette, hogy miért is van ott. Csak annyi járt a fejében, hogy ki áll előtte, és hogy épp őt akarja bántani... *

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar