Udvar

Tárgy: Re: Udvar Vas. Dec. 26, 2010 7:13 pm

First topic message reminder :

*Egy leányzó sétálgat, a szemét az elpusztult növények látványa vonzza, és lépten-nyomon igyekszik őket feléleszteni, segíteni nekik, különféle Természetmágiás varázslatokkal, mint Természetes körülmény teremtésével, gyógyításokkal, amikhez ért. Vagy dalol nekik valami gyógyító dalt, hátha... Csak jönne össze. Nem véletlen sétálgat itt, ugyanis amikor megtudta, hogy Andi jön, azonnal előterjesztette az egész vezetőségnek, hogy ez a diák az övé, bármelyik szakra is kerül. Mikor észreveszi, illetve, mikor Tria észreveszi, azonnal felkapja a fejét. Akármennyire fájós-lábú, és akármennyire anti-mozgékony, azonnal a lány felé veti magát, vagy inkább rá? Igyekszik azért úgy vetődni, hogy el ne essenek, akárhogy kétszer akkora mint a leányzó.* - Andiiii! *Jön a szájából a csata kiáltásszerű megszólítás és szépen öleli, szorítja, hisz olyan rég nem találkoztak. A macska nagy zöld szemeivel pislog rájuk és kicsit mintha mosolyogna... Bár a macskaszájával mindig olyan, mintha mosolyogna.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 18, 2011 2:27 pm

*Mika sietős léptekkel vág át az omladozó, düledező, szétesőfélben lévő udvaron, és lehuppan egy viszonylag még ép, nem túl romos helyre, ledobja maga mellé a barna kis oldaltáskát, törökülésbe helyezkedik, és szőke haját a füle mögé igazítva felcsapja a most érkezett könyvet. Kvint hozta még délelőtt, a kis, szürke bagoly, akit a nővérétől kapott, annak örömére, hogy igen, a családjukban már egy boszorkány is leledzik! Na meg persze a könyvet is tőle kapta. Fedelén hatalmas, kék bálna rajza látható, benne szépen kidolgozva a szervei, és körülötte a tenger gyönyörű világa... Mi is lehetne a címe, ha nem "Tengerbiológia - nagyokról kicsiknek"? Már régen elkezdte volna olvasni, de délelőtt rendet rakott a szobájában, aztán ebédnél összefutott az egyik barátnőjével, és a nagy beszélgetésben valahogy lekeveredtek Nellondba, szóval még csak most jutott el odáig, hogy végre élvezhesse a könnyednek nem éppen mondható olvasmányt. Élvezettel megnyalja az ajkait, amikor felcsapja a borítót, majd a szemére igazítja az olvasószemüveget, amitől igazán úgy néz ki, mint egy szexi, fiatal titkárnő, végül pedig ellapoz a cím és a kiadót leíró rész felett. A lány megtörli a homlokát, átlapozza az Előszó feliratú oldalt, és rögtön belevág a közepébe, kikeresi magának a palackorrú delfin és az egysejtűek szisztémájáról alkotott különböző teóriákat tartalmazó részt. Más számára ez bizonyára igen unalmas és érthetetlen, de Mika szinte minden egyes szót ért, és csak úgy szívja magába a tudást a könyvből... Feltolja az orrán a vékony keretű, szögletes olvasószemüveget, és lapoz egyet.* ~Továbbá nem elhanyagolható az a tény sem, hogy...~ *Magában minden egyes szót jól megrág, hogy a fejében ragadjanak a dolgok. Napsütés, kék ég, egy tökéletes könyv... ez itt a riviéra! Csak a kastély ne akarna összedőlni ennyire.*

Vendég

*A válaszra csak bólint.* - Nyugi... Nekem is szokott ilyen érzésem lenni. Mondjuk ez most nem annyira csoda. *Mosolyog bátorítóan. Talán önmagát is szeretné meggyőzni.* - Elvégre, ez egy tök átlagos nap. Úgysem fog történni semmi. *Majd elindulnak az istálló felé, ő átmászik a kerítésen, majd a táskáját is felveszi a földről, átveti a válla felett, aztán követi Yant.* - Semmi különös. Edzettem kicsit Whittal... Talán megpróbálkozunk az ugratással, de előbb az alapdolgokat kéne felfrissíteni. *Válaszol, majd ő is üdvözli Diablót, aztán figyeli, ahogy Yan odaadja neki a répákat. Majd ha a fiú végzett, a kérdésre bólint, aztán megfogva Yan kezét, elindul ki, a kúria irányába, az udvaron át. Azonban bemenni nincs kedve... Így, ha meglát egy szabad padot, arra int a fejével, és ha a fiú beleegyezik, leül, majd csak némán figyeli a fiút. Nem tetszik neki, amit mondott. Persze, ez csak egy érzés, egy gondolat - nem jelent semmit.* - Szeretlek. Hidd el, nem lesz semmi baj. *Mosolyodik el halványan, majd megcsókolja a fiút.*

Vendég

*Kicsit eltünt az éterből. Hogy miért? A közelgő és zavaros sötét erők miatt, kicsit elege lett és úgy döntött párnapra haza utazik . A sors kiszámíthatlan, de hogy még halottak e ki tudja. Sorra járják a rejtélyeket érdekesebb dolgokra jutnak ám Brenda az idei kis kaland miatt teljesen más. Erősödött, de nem látszik rajta hiszen arca oly sápadt napok óta nem tudott aludni és inkább csak két dolog járt az eszébe.Hogy testvérével elbeszélgetett bizonyos dolgokról nem azt jelenti kibékültek csak csupán egész délután elbeszélgettek a Fürge Pataknál hányadán is állnak azután visszamentek az iskolába a lány automatikusan ment a szobájába, és átöltözött fekete halásznadrágba és fekete topba és a haja mint mindig kiengedve. Szeme alatt kihúzva, hogy azért még is kinézhessen valahogy azután a szobájában az éjjeli szekrényére pillantva rátekintett ahol egy bizonyos levél állt az apjától és nem nézte meg a mai napig. Talán jobban is tette majd az ágyra pillantott ahol kedvese ajándéka volt éppen hempergett a plüssel a kis kölyök kutyus akit nem igazán enged még ki a szobából majd pár hónap múlva. Egy két tőrét magához vett majd az udvar felé vette az irányt hiszen az órájára nézve három negyed öt van 5 órára kint kell lennie. Ahogy kifelé lépdel inkább csak azon csodálkozik, hogy a kastély még egyben áll.. Nem kéne összedölnie sem, de most gondolatai igen elkalandoznak. Ma nagyon jó kedvű látszik is rajta csak ne aggasztaná ez a sulis dolog.. rápillant egy Allidonos lányra aki olvass, nem köszön inkább csak úgy el van messziről néha-néha fel fel les az égre..*

Vendég

[Lil]
- Persze. Minden rendben lesz *bólint, nagy nehezen kifacsarva magából egy halovány mosolyt. Ennyire telik most tőle. És még ehhez is nagyon meg kell erőltetnie magát. Az ugratásra bólogat, biztos benne, hogy White jól teljesítene ilyen szerepkörben is. Aztán ugye elindulnak, és végül letelepednek egy padra az udvaron. Amikor a lány megszólal, aztán megcsókolja őt, kicsit eloszlatja a rossz érzéseit.* - Én is szeretlek *mosolyog rá, aztán ismét elkomorodik.* - De Lil... Ha esetleg mégis... Ugye emlékszel, mit ígértél? *kérdezi komolyan a lánytól. Bármi is lesz, biztos akar lenni abban, hogy a lánynak nem esik bántódása. Hogy ővele minden a legnagyobb rendben lesz...*

Vendég

- Gondolod, hogy van ennek bármi értelme? - Feszültségoldásnak jó. *Megvonja a vállát daimónja kérdésére, majd telekinézissel újra visszahúzza magához a tőrt, és újra beledobja a padba. Persze arra figyel, hogy ne legyen senki az útjában, na meg telekinézissel bármikor el tudja téríteni, látnoki érzékeivel pedig alighanem időben megteszi, tehát ha valaki berohanna elé, alighanem akkor sem történne baj. Láthatóan jól elvan, igyekszik terelni a gondolatait. Az elmúlt napokban azon gondolkozott, mégis hogyan tudnák visszahozni a szakvezetőket, na meg hogy mi történt Deneirával... hiszen ha ő nem volt velük itt, akkor minden bizonnyal nem halt meg. Vagy csak ő kombinál sokat? De az ének csarnokában már nem tudnak átjutni a tükrökön, tehát kénytelenek lesznek más utat keresni...*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 18, 2011 2:56 pm

*Wanda megérkezik az udvarra, keresztülmenve a romok között. Szokásosan rózsaszínbe van öltözve, kezében pedig egy csomag gumicukor van, ahogy az tőle már megszokott. Kicsit zavartan néz körbe a gyülekező diákseregen, mert fogalma sincs, hogy mit keresnek itt igazából. Körbenéz, de nem nagyon lát ismerős arcot, de mivel furának találja ezt a gyülekezést, úgy dönt, hogy leül a földre, és megvárja, sül ki ebből az egészből. Aztán rájön, hogy valamiféle szakkör vagy óra lesz, csak teljesen megfeledkezett róla, na meg nem is nagyon böngészte a kiírásokat. Úgyhogy odamegy Liliyához, és Yanhoz.* - Sziasztok. *köszön rájuk egy mosollyal, majd megkínálja őket gumicukorral.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 18, 2011 2:57 pm

*Egy csendes árny húzódik meg a tölgyes legkülső fái között, az árnyékos helyen, de mégis a jó levegőn. Lenn ül a fa tövében úgy, hogyha az egyik oldalra fordítja a fejét, az erdőt látja mélyülni, ha a másik oldalra, akkor a romos kúria magasodik tekintete előtt. Egyik lábát felhúzza, a másikat előre kinyújtja, mindkettőt fekete cipő fedi, rúnázott, így a néma léptek garantáltak. A porban egy fekete szoknya is elterül, és a fának egy sima, fekete póló dől. A lány nyakában láncon függ egy pár dögcédula, míg hófehér haja teljesen szabadon omlik előre, félig-meddig takarva sápatag arcát. Alig van rajta smink, mindössze szeme van kihúzva egy fekete szemceruzával, és ajkain csillog egy enyhe szájfény. Fekete bőröv pihen csípőjén, aminek egyik oldalára egy kis bőrtarsoly van erősítve, tér tágított, így sok minden elfér benne. Nem szólal meg, csak csendesen ül, nézi a tájat, az omladozni készülő iskolát, és a kék eget, a napfényt, ami a tölgyfák levelei között átszűrődik. *

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 18, 2011 2:58 pm

*Egy koboldlány jelenik meg a helyszínen, a napokban nagyon sokat tölt az udvaron, hiszen ki tudja, hogy mikor történik valami?... És eddig minden itt történt, nincsen jobb hely a várakozásra. Eléggé szomorú az arca, mert elborzasztja az, ami az iskolával történik... Pedig hiába szomorkodik, már megtörtént a robbanás, és a varázslat, ami miatt még tudnak járni-kelni a kúriában, kezd elmúlni... Vagy ilyesmi? Nem igazán tiszta neki a kép, de nem is baj, majd rájön, hogy mi is folyik itt. Chrissel azóta se beszélt, mióta... Szóval azóta, mióta látta a képességét. De senkitől nem hallott vissza semmit, nem is lenen oka Chrisnek így elárulnia. Mikor ideér csak leül valahová, miközben ellenőrzi, hogy minden nála van e. Nem kiemelt cselekvés, csak rutin, már volt ideje gyanakvóvá válnia az elmúlt napok és hetek miatt. *

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Az iskola most is kopár, kopott, szürke, mintha nem az lenne, ami.. Mintha az a bizonyos másik világ lett volna az igazi.. vagy csak egyszerűen, mintha soha senki nem járt volna itt igazából, és nem gondozta volna a helyet. Néhol egy-egy csontváz is előbukkan, de nem moccan meg, csak egy-két csontdarab, mely mementóként meredezik a semmibe. Az egyetlen fényes pont a diákok számára a másik diák. Az, akire éppen ránéznek, önmaguk ugyanis egészen fényesek ebben a kopott tájban. De persze a néma csend egy cseppet sem biztonságos, sőt.. félelmetes. Aztán valami vadul kaparászni és döngetni kezd a föld alatt, a föld alól, és mintha valami gejzír törne fel, egy kör alakú csapóajtó fedele tör fel, repül egészen magasra, majd esik darabjaira, amikor a földre érkezik vissza. Sima, fa csapóajtó, de mégis mintha valami megcsörrent volna mellette, amikor visszaesett, és mintha valami megcsillanna, ahogy a halovány nap néhány kései sugarai megvilágítják.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 18, 2011 3:00 pm

*Ryan futólépésben jött lefelé a 3. emeletről. Linával jól elvoltak. Rockyt lerakta a szobájában, majd megállt az Udvaron. Szétnézett. Voltak páran. Ha már van tömeg, akkor hátha vannak barátok, esetleg valami dolog...*

//Bocsi, megint későn vettem észre, hogy 3 perc és 5 óra/

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 18, 2011 3:04 pm

*Nem tart túl sokáig a nagy nyugalom, mert bár a többi diák nem zavarja - már megszokta, hogy hangzavarban, vagy mások beszélgetésétől zavarva kell olvasnia - ám a kaparászó hang, majd a csattanás, amivel az ajtó földet ér, igencsak elveszi a kedvét a könyvtől. Csak nincsen rá tekintettel az egész világ! Egy kicsit mérgelődik még, nem olyan sokáig, az azért távol áll tőle, majd felemeli a fejét, barna szemei a hang forrását keresi, és amikor megtalálja a földön, darabokban leledző ajtót, két lábra kászálódik, beledobja a táskájába a könyvet, a vállára akasztja a cuccát, és közelebb lépdel. Főként a csillogó cucc izgatja persze, szóval lehajol, és pálcáját maga elé tartva leskelődik, hogy vajon mi lehet az. Igen, azért annyira van szívbajos, hogy kirántott pálcával közelítsen.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 18, 2011 3:07 pm

*Ahogy éppen békésen üldögél a fája alatt, egyszer csak hatalmas robaj üti meg a fülét, ahogy a többi diákét is. A fehér hajú lány pedig egy mozdulattal pattan fel, és terem pár lépésből a tömegben. Látta a megcsillanó valamit, de valahogy nem az érdekli, hanem a csapóajtó, és hogy mi van alatta, mit rejt, és vajon mióta van ott. Valószínűsíti hogy mindenkit a csillogó cucc fog érdekelni szóval ö inkább az újonnan megnyitott helyszín felé tekintget. Vámpírszemmel, szóval ha sötét is van, ö azért lát valamennyit. Közben persze hangolódik a holtakra is, mert ez a szakterülete, valamint vért keres odalenn. Hátha akad.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 18, 2011 3:07 pm

*Mikor hallja a nagy robajt, azonnal felé kapja a fejét, kicsit riadtan, és talpra ugorva figyeli, hova esik le az a tárgy, ami felröppent. Nem akar nagyon szaladgálni azonnal, hiszen ha a fejére esik, az nagyon mulatságos lenne. Szóval megvárja, míg a földbe csapódik, majd érdeklődve előre surran, hogy megnézze, hogy mi is volt ez. Jelen esetben a csillogás vonja fel a figyelmét, szóval a csillogás felé oldalaz és azt kezdi el nézegetni. Pálcája persze már azonnal a kezében, bizalmatlanul. Nem kell, hogy újdonsült életét kapásból elveszítse. Közben a többiek felé pislog, ismerős arcokat keresve, meg nézve, hogy hátha van más, aki talált valamit, de egyelőre nem szól senkihez, a nagyobb figyelmét a csillogás veszi el. Koboldok, eh. És természetesen jól sejtette, hogy van aki a bejárathoz megy Közülük, tehát Laurával próbál egy pici szemkontaktust felvenni.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 18, 2011 3:09 pm

*A terület olyan, amilyen. Sajnos. Néhány csontváz a távolban.*~Addig a jó, amíg nem is mozdulnak meg.~*Majd a föld alól jön valami zaj.*-Ha ez valami lény, én... Teli van vele a hócipőm!*Az utolsó mondatára nagy hangsúly esik, szinte már ordibálja. Talán mindenki halljs. Egy fedél röppen a magasba, ami útjába Ryan nem szeretne kerülni. Míg a végén fejen is találja. Hallja, hogy valami mintha csilingelnr, és odarohan a fa csapóajtó fedélhez. Valami megcsillan. Vizsgálja a tárgyat, talán talál valami érdekeset.*

Vendég

*A néhány nap alatt észrevette a néma csendet, hiszen csak ők vannak itt - nincsenek daloló madarak, vagy akármi, ami hangot adna ki. Csak halk beszélgetés, más hang nem hallatszik. Még nem sikerült hozzászoknia, és nagyon reméli, hogy később sem lesz rá szüksége. Békésen dobálgatja a tőrt, mikor meghallja a kaparászást, döngetést. Telekinézissel visszahívja és az övébe tűzi az adamantit fegyvert, majd körbenéz, és megakad a szeme a csapóajtón. Észreveszi Rosettát és Laurát, akiknek int, de alighanem majd úgyis mindjárt egymás mellé kerülnek, ha leereszkednek, szóval előtte közelebb sétál. A csapóajtót már vizsgálják mások is, így ő inkább a lyukon néz le, hogy vajon mennyire lát valamit... Eleve jobban lát a sötétben, tehát ha az van lent, hátha akkor is kiszúr néhány dolgot. Azért vigyáz, nem hajol be annyira, hogy beessen, és reméli, hogy senki nincs vicces kedvében és löki be. Laura ugyanígy tesz, szóval rámosolyog a lányra - helyes volt a megérzése, úgyis egymás mellé sodródnak. Az ordibáló sráccal nem is törődik.*

Vendég

*A kaparászó hangra a fejét fel-, a pálcáját pedig előkapja. Yanra pillant kérdőn. Néma csönd, és minden mintha szürke lenne... Nem a legvidámabb környezet. De mi ez a hang? Lil felállva néz körbe-körbe, majd csattanás, és valami repül... Aztán földet is ér. Lil pedig pár másodpercnyi tétovázás után elindul felé, lassan. Nem tetszik ez neki... Nem megy túl közel, talán fél méternyire az ajtótól leguggol, és onnét figyeli a tárgyat, szemöldökét ráncolva. A vele szemben lehajoló allidonos lányra pislog kérdőn, úgy tűnik, egyelőre ő sem jutott semmire, így Lil fogja magát, és egy lépéssel közelebbről próbálja kideríteni, mi is lehet ez. Aztán, ha nem jut semmire, feláll, és inkább az általa megnyitott járat felé sétál el, azt vizsgálja. Vajon merre vezet?.. Nincs sok kedve lemenni..*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 18, 2011 3:12 pm

* Mostanában egyre többet késik. * ~ Igazán figyelhetnék jobban az órámra. ~ * Futólépésben igyekszik az udvarra, távolról már látja, hogy nem egy ember van már a helyszínen. Mikor megérkezik, igyekszik kifújni magát és érdeklődve néz körbe. Pár ismerősnek odabólint , majd keres egy jó helyet, ahol hallhatja a tanár szavát. Egy fehér alapon fekete rózsával tarkított ruhát visel, haját kiengedte. *

Vendég

*Az user tompa mindegy csak némán elgondolkozik a dolgokról azután amint meglátja barátnőjét odalép hozzá, de persze Wandára mosolyog hiszen még őt nem ismeri.* - Sziasztok!*Köszön nekik aztán a lány Wanda felé fordul.* - Mi még nem találkoztunk Brenda.*Mutatkozik be majd csontávazkra lesz figyelmes, amik nem mozognak. Majd ránéz valakire a lány érdekes módon fényesek furcsa a csend..*~Különös~*Még elmélkedik magában.*Majd a helyszín felé megy ami megnyillott és le le less.. Mindenesetre ő elindula járaton és szétnézz hátha talál valami érdekeset.*

Vendég

*Biccent Wandának és Brendának, mikor amazok odalépnek hozzájuk, de aztán meghallja a hangot, amire ő nem csak a fejét kapja fel, hanem azzal a lendülettel fel is pattan, és előveszi a pálcáját. Ez a legbiztosabb. Lillel együtt a csapóajtó felé megy, és állva, szemöldökét ráncolva figyeli. Aztán körbenéz, hogy a többiek mit csinálnak. A kiabáló sráccal nem nagyon törődik, helyette azokra emeli a tekintetét, akik odamentek a lyukhoz, azt figyelve, hogy vajon látnak-e valamit. Ő egyelőre nem csinál semmi különöset, és oda megy, ahová Lil is.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 18, 2011 3:17 pm

//Milena... egy kicsit el vagy tévedve. Wink

//

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 18, 2011 3:17 pm

- Szia. Wanda vagyok. *mutatkozik be Brendának, mikor odalép hozzájuk. Amikor pedig meglátja a csapóajtót, azonnal előveszi a pálcáját. Sokak számára elég vicces látványt nyújthat, egy lány rózsaszín cuccban, egyik kezében egy csomag gumicukorral, másik kezében egy varázspálcával.* - Mi legyen? Lemegyünk vagy elmenekülünk másfelé? *kérdezi a többieket, és látja mindenkin az ijedtséget. Ő is meg van ijedve kicsit, de próbálja elrejteni. Nem mutatja ki.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 18, 2011 3:20 pm

* Egyszerre csak kaparászó hangot hall, nem is nagyon távol tőle. Szemöldökét összevonja, majd megindul a hang irányába. Mikor megérkezik, meglepődve látja a széttört csapóajtót. * ~ Vajon milyen hely lehett itt? ~ * gondolkodik magában, de érdeklődve figyel körbe- körbe. Amint nézelődik, mintha valami csillogna a fűben. Érdeklődve hajol közelebb. * ~ Vajon mi lehet az? ~

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A csillogás nem mást takar, mint egy nyakláncot, ami nagyon ismerős lehet, főleg a kis kobold számára, aki már látta ezt a bizonyos valamit. Egy nyakék.. rajta egymedál, egy lila pók, egy nagyon is jellegzetes szimbólum. De mit keres ez a tárgy itt? Miért kell itt lennie? Ahogy a diákok közelebb érnek hozzá, intenzíven felizzik, de semmi ártalmas, vagy vakító fény, nem bánt, nem ráz, egyszerűen csak felizzik, mintha egy nyomra bukkantak volna. És ha ez itt van, talán a másik, a töübbi is itt rejtezik?
Két másik lány közben a lyukat figyeli, ami egy rövidebb csigalépcsőt takar, ami eléggé dohos, és poros, lent nincs semmi fény.. vagy egy folyosórendszer, vagy katakombák, vagy egy sima pince, nem lehet innen föntről látni. Laura érzékel valamiféle túlvilági befolyást, de nem sokat, mondhatni meghatrázohatatlan, mi is van odalent pontosan. Vért semennyit nem érez. Ahogy Ariana matat a lyuk körül, egyszercsak egy összegyűrt papirosba botlik a keze, amit, ha kibont, egyből felismer, de kérdés, mások felismerik-e. Gömbök vannak rajta, félősi rúnákkal, számokkal, a gömbök más és más színekben pompáznak. Két szín van benne, minden gömbnél más a domináns szín. Furcsa mód napok is vannak a gömbök alá írva. De még sem konkrét napok, inkább egy ciklikus lebontás.. 28 rublika, 28 gömb, 28 vésett rúna..*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 18, 2011 3:24 pm

//sajnálom Jack, nekem ez most nem megy Sad

de amint látom, nélkülem sem lesztek kevesen, szóval NJK :/ jó szórakozást! //

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 18, 2011 3:26 pm

[Ariana, mindenki]

*Hát igen ő is ugyanúgy gondolja, mint Ari, épp ezért az intésre felel, aztán majd úgy is összetalálkoznak. Bár mást nagyon nem lát, aki nagyon közel állna hozzá, így kicsit átmegy magányos farkasba. De maximum kicsit csapatmunkára bírja a népet, aki még a csillogó dolgot figyelik, már ha szükséges. Mikor meglátja a nyakéket, azonnal a kezébe veszi. és kicsit még kutakodva túr bele a homokba, vagy bármilyen is itt a talaj.*
- Ez Sovalon tanárnő medálja. *Mondja a többieknek, miközben vizsgálgatja a tárgyat, hátha van rajta valami új...* - De ennek Arianánál kéne lennie, nem?... *És ezzel már ott is vannak a karakterek, hogy Rosetta azonnal odaszól Arinak és már el is indul felé. * - Ari! Ari, nem nálad kéne lennie a pókmedálnak? Hogy került ide? Habár már azt sem értem, hogyha meghaltunk, a tárgyaink hogy lehetnek nálunk, de hogy ezt hogy találhattam itt?... Erre mi az ábra? *Kérdez rá, miközben a medállal a kezében odamegy a szőkékhez, de végig olyan hangon beszél, hogy mindenki hallja, nem elvonulva, titkolózva. *

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar