Az eramir torony

Vendég

First topic message reminder :

A nyugati régióban találod az elemisták, látszatra romos, elhagyatott tornyát, ahová idegen nem teheti be a lábát. A csigalépcsőn felére azonban megbizonyosodhatsz arról, hogy jó helyen jársz.
Egy kör alakú, tágas teremben találod magad. A lábad alatt forró homok, amiből óriási pálmafák nőnek ki. A terem közepén egy hatalmas szökőkút áll, ami több méteres magasságba lövelli sugarait, hogy aztán vízesésként leérjenek a földre. A szökőkút körül padok vannak, amin a diákok ülhetnek, és élvezhetik a nyári meleget. A levegő mindig kellemes, hála a néha nekilendülő kellemes szellőnek, és az olykor megjelenő felhőpamacsoknak.
A terem többi részén kényelmes párnák, alattuk puha szőnyegek, mind színes, és változatos. Ha felnézel láthatod nappal van-e vagy éjszaka. A tető mindig az aktuális napszak kinti képét tükrözi.
A sivatagi teremből három ajtó nyílik. Az egyik a közös társalgóba vezet. Itt már padló van a lábad alatt, a falat narancssárga és kék árnyalatú tapéták borítják. Itt kényelmes székekre, és asztalokra lelsz, és sok-sok könyvre, ami nem csak a tananyaggal foglalkozik. A teremben találsz még egy szobrot is, ami az elemsiták jelképét ábrázolja. Ha megérinted a csőrét, visszajuthatsz a társalgóba.
Ha visszalépsz a központi terembe, és a kúttól jobbra lévő ajtón mész keresztül akkor az évszakok termében találod magad. Ez a terem mindig az adott évszaknak megfelelő, legyen akár tél, tavasz, nyár vagy ősz. Még néhány apróbb állatot is találsz ebben az elvarázsolt teremben.
Ha újból visszamész, ám ezúttal a baloldali ajtót választod, egy apró kis egyszerű teremben találod magad. Itt gyakorolhatod azokat az igézéseket, amelyeket az órán tanultál. De nem kell aggódnod, ha bármit elrontasz, mert a terem automatikus védelme megsemmisíti igézeted annak ellentettjével.

[Only admins are allowed to see this image]

Tárgy: Re: Az eramir torony Kedd Jún. 17, 2008 12:25 pm

*Gurskovity lépteinek hangja közelít a torony felé. Nagy zajos léptekkel közelít picit ideges is.... Amikor odaér megnyugszik gyorsan el kezd lépkedni Curtis felé. Lihegve megszólítja:*
-Szia! Éppen erre jártal és gondoltam felugrok... sokat hallottam már felőled:D. Ám te nem hiszem, hogy ismernél: Domajan Gurskovity. Te pedigCurtis ugye?*

Tárgy: Re: Az eramir torony Kedd Jún. 17, 2008 12:25 pm

*Elmosolyodik, majd odasétál Curtis mellé.*
-Én is jól vagyok, bár mostanság, az elmúlt két napban történtek velem furcsa dolgok... *sóhajt egyet, és ő is kibámul az ablakon. Lelki szemei előtt feldereng egy pillanatra az, ami a vízesés mellett történt, de amilyen gyorsan jött, úgy is múlt el.* Ma délelőtt pedig összefutottam Rosettával, és beszélgettünk egy kicsikét. Ez a napom eddig jól alakult, de ki tudja, mi lesz még... *Rámosolyog Curtisre, de azért reméli, hogy ma már semmi rendkívüli nem történik vele, azt nagyon nem szeretné. Aztán jön az új fiú, akit Nikorina még nem ismer.*
-Szia! Nikorina Grozda *mutatkozik be neki.*

//Domajan, lécci színezd a hsz-eidet//

Tárgy: Re: Az eramir torony Kedd Jún. 17, 2008 12:30 pm

*Gurskovity kiújja megát és akkor döbbe rá, hogy nincsenek egyedül...:*
-Ó bocsáss meg annyira rohantam, hogy nem vettelek észre... Én Domajan Gurskovity vagyok. Téged, hogy hívnak?
*Mostmár a lány felé fordul. Félresöpri hosszú zöld haját a szeméből és kezet nyújt a lánynak.*

Vendég

*Miután végighallgatta Nikorinát, kérdőn tekint a lányra, s ha már arca kérdez, hát tolmácsolja szavakban is*
És még is mi furcsaságok történtek veled mostanában,már ha megtudhatom. Ha nem akkor is meg akarom tudni
*Ekkor egy apróbb mosolyt eresz meg a lány felé, majd érkezik az új diák. Rögtön odakapja a fejét*
Szia, én pedig Curtis Glinterleer vagyok, örvendek a szerencsének. Hívj csak Curtnek, vagy Curtisnek, ahogy tetszik neked
*Közben illedelmesen kezet nyújt*

Tárgy: Re: Az eramir torony Kedd Jún. 17, 2008 12:42 pm

*Gurskovity picit összezavarodott... Vár egy pillanatot és visszafordul Curt-höz:
-Örvendek.
*S kezet ráz a fiúval. Újra visszafordul a lányhoz ám most meg is fogja a kezét és kezet csókol neki.*

Tárgy: Re: Az eramir torony Kedd Jún. 17, 2008 12:47 pm

*Csodálkozva néz az új fiúra. Nem csak a viselkedése lepte meg (még soha, egyetlen fiú sem csókolt neki kezet!), hanem az is, hogy zöld színű a haja. Curtis kék hajához már hozzászokott, de ez neki még új.*
-Örvendek a szerencsének *köszön azért illedelmesen. Aztán visszafordul Curthöz.* Nos, tegnap a Tölgyesben találkoztam Katával és Amaliával, aztán elkezdett esni az eső, és benyelt minket a sár. Valami alagútféleségben értünk földet, nyakig sárosan, és ránktámadt valami farkasforma lény, de szerencsére sikerült elmenekülnünk, és kijutnunk. Tegnapelőtt meg a vízesésnél... *Itt elharapja a mondatot, és Domajanra pislant. Valahogy nem szeretné elmondani a történteket egy ismeretlen előtt, hiszen az azt se tudná, hogy miről is van szó.*

Vendég

*Domajan tettén maga is meglepődik, hisz az rendben, hogy valaki illedelmes, na de hogy kezet csókoljon...*
~Biztos valamely úri család sarja lehet, vagy egyszerűen csak ilyen régimódi? Ki tudja~
Sár? Farkasforma lény? Az alagútról tudtam, ott már én is jártam. Fura hely az biztos. Elég rémisztő volt az az este. De mi volt a vízesésnél?
*Látja, hogy Nikorina a fiúra tekint, így inkább nem is faggatja. Inkább az újfiúhoz fordul*
Na és mondd csak, hogy hívhatunk téged?

Tárgy: Re: Az eramir torony Kedd Jún. 17, 2008 1:17 pm

*Végül azonban Nikorina összeszedi magát, hiszen úgy látja, Domajan nem is nagyon figyel rájuk.*
-Lent voltam tegnapelőtt a vízesésnél Anastasiával és Rosettával. Emlékszel arra a kottásfüzetre, amit a Tazmánördögből hoztam el? Kitépte a kezemből a szél, és összekapcsolódott Rose tükrével... Nagyon furcsa volt. És... és.. Megjelent. Nem a szelleme volt, inkább amolyan emléklenyomat... *Curtisre néz. Szándékosan nem mondta ki a nevet, tudja, hogy így is meg fogja érteni.* Hát ez történt... Eléggé felkavart, mert olyan furcsa, hogy... hogy meghalt... *Hát igen, szegény Nikorina megint a sírás határán áll.*

Vendég

*Először még nem teljesen érti, hogy Nikorina miről is beszél, de aztán felfogja, hogy barátjukról, Szevérről van szó.*
Várj várj, lassabban, nem értem, hogy füzet, meg tükör, meg ő, és hogy mi van, mi történt?
*De mikor látja, hogy a lány a könnyeit visszafojtva küzd érzelmeivel, inkább abbahagyja a kérdezősködést, s bár tőle meglepő lehet, vigasztalóan átöleli a lányt.*
Sajnálom őt. Nekem is hiányzik Szevér. De tudod mit? Majd máskor elmeséled, ha majd ketten leszünk, és úgy érzed, hogy kész vagy rá. Én most elmegyek. Legyél jó, és nyugodj meg.
*Kiengedi öleléséből a lányt, majd int a fiúnak is, s elindul a társalgóba a teleporthoz*
Sziasztok. További szép napot*Azzal távozik a teleporttal*

Tárgy: Re: Az eramir torony Kedd Jún. 17, 2008 1:28 pm

*Meglepő is Nikorina számára, hogy Curtis megöleli, de az elmúlt időszakban már annyian megölelgették... Lassan kitehetné magára a "Nem vagyok plüssállat, ne ölelgess!" táblát magára. Na jó, ez csak vicc^^.*
-Nekem is hiányzik, de nagyon... Szia! *suttogja, aztán Curtis elmegy. Egy darabig csak néz utána, majd sóhajt egy hatalmasat, és ő is a teleport felé indul. Biccent egyet az új fiúnak, aztán elteleportál macskájával együtt.*

Vendég

*Thomas kivételesen teljesen egyedül, magányosan érkezik az eramir főhadiszállására. Ledobja mgát az első fotelbe, amelyik elé kerül. Közben leveszi talárját. Hátát a fotel támlájának támasztja és elgondolkodva néz körbe a teremben.*
~Hm... De rég voltam itt... Csak úgy repül az idő... Lassan készülhetek a pótvizsgára is...~
*Gondolja kissé letörten. Karjait egymásba fonja és sóhajt egyet. Nem, mintha ez segítene rajta, de egy kis megkönyebbülést hoz a szívére. Kissé lejjebb csúszik ültében. Lehumyja szemét és felidézi, hogy mit is tanult az elmult évben. Az eredményen ő is elcsodálkozik. Egyszerűen semmi értelmes nem jut eszébe.*
~Hm... Hát ennyit ért a tanulás... Egyetlen olyan dolgot sem tudok felidézni magamban, amit számonkérhetnek a pótvizsgán... Lehet, hogy Thomas Defreund rövidke pályafutása ezzel véget is ért?~
*Teszi fel magának a rettegett kérdést. Szemei még mindig lehunyva pihennek arcán. Nagyjából az álom és a valóság között járhat.*

Tárgy: Re: Az eramir torony Kedd Jún. 17, 2008 7:47 pm

*Egy kobold lány sétálgat be éjnek évadján a toronyba, átvág az első szobán, körbenézni, hogy hátha talál itt valakit. Mikor meglátja Thomast, szinte nekifutásbóla nyakába ugrik. Kissé felszabadult a lányka éppen, örül, hogy látja, és ilyen későn nem fogja magát kontrolálni semmi pénzért. Kicsit azért meglepő ez a vetődés, és a fiú élehet kapásból le is löki magáról... Ha ez nem így lenne a lány akkor is elengedi néhány másodpercen belül és a földön landol.*
- Szia! Bo...Bocsi ezért, csak nagyon rég találkoztunk és.. Jólesett. *Mondja egyszerűen a kobold lányka kicsit elpirultan, de igazán nem nagyon. Csak egy egész aprót. Inkább beszédbe kezd, hogy ne legyen semmiképp zavart csend.*
- Hogy vagy? Hogy mennek a vizsgák? Nem olyan könnyűek azért... *Mondja, de azért arcán bizakodó mosoly. Kicsit megigazítja vörösödő hajtincseit, pontosabbana füle mögé biggyeszti, s zöld szemeivel végig járja a termet, hátha volt egyáltalán más is itt és látta a bravúros nyakba ugrást. *

Vendég

*Thomas már lassan átlépne az álomvilágba, mikor egy váratlan látogató a nyakába ugrik, ezzel felriasztva Thomas-t. Mikor a srác először pillant az ölében lévő lányra, nem ismeri meg a félhomályban és kérdő tekintettel néz rá, ám mikor az lehuppan a földre és megigazítja hajtincseit, Thomas számára láthatóvá válik rég nem látott szaktársát, Rosetta-t. Egy gyors szemdörzsölés után a lány felé fordítja fejét, aki ekkor már fel is tette első kérdéssorozatát. Thomas úgy dönt, válaszol is rá, mielőtt megkapja a következő kérdéseket a lánytól és gondolkodnia kellene. Valahogy most nincs a TOP-on.*
-Stia Rose! Nincs semmi gond, nem történt semmi baj...*nyugtatja meg az ifjú koboldlányt*Hát... Megvagyok. élem az életem, mint bárki más... Több-kevesebb sikerrel... És veled miújság?*kérdez vissza*Hát... Idáig négy vizsgámat javították ki, ebből kettőből már buktam is...*mondja kissé lelombozódva*Te hogy haladsz velük? Esetleg együtt fogunk pótvizsgázni?*kérdezi és szemében apró fény csillan.*
*Nem azért, mert rosszat szeretne a lánynak, hanem azért, mert nem akar egyedül lenni a pótvizsgázók között. Mellesleg még azt sem tudja, hogy kik buktak még rajta kívül.*

Tárgy: Re: Az eramir torony Kedd Jún. 17, 2008 8:05 pm

*A kobold lány először mosolyog, majd ahogy hallja, hogy a fiú már is megbukott két tárgyból kicsit nagyokat pislogva mereng rá. Egyikl lábáról a másikra dölöngél, míg nem még is úgy dönt, hogy egy közeli fotelbe leül, hogy ne kellje áldogálnia. Tekintete gyönyörű kérdő és érthetetlen tekintet, majd kiis bki a kérdéseit.*
- Mi a fenéből tudtál megbukni?.. Mi a fenékből? *Javítja ki saját magát, hisz a fiú két tárgyból is megbukott. *Amúgy.. Velem nincs sok újság... *Legszívesebben kibökné azonnal a Delt ügyet, de nem akarja, hisz a fiúnak gyakorlatilag semmi köze nincs hozz. * - Hát.. Nem áll szándékomban pótvizsgázni. A teszteket töltöttem ki, de azok jól sikerültek többé kevésbé. *Mondja a kobold lányka majd kicsit megdörzsölgetia karját, hogy melegedjen. Nem túl feltünően, hisz tudja, hogy a fiú környezetében mindig mindenki fázik, és nem akar ő is az egyik a fázós ligájának tagjai közül lenni. Inkább gyorsan leereszti a kezét és ráveti tekintetét a fiúra tövábbra is kíváncsian.*

Vendég

*Thomas, mivel nem igazán tud mit csinálni, csak mosolyog Rose kérdő pillantásain.*
-Hát.. Biztosan meg fogsz lepődni, de Legendás Lények Ismeretéből*mondja egy hatalmas mosoly kíséretével, mivel ez a tárgy köztudottan nem megy neki*és Bűbájtanból... Bár az utóbbiból nem is értem, hogy miért... Igaz, a gyakorlatom kissé gyenge lett, de hát most mit csináljak?... Majd pótvizsgán jobban szerepelek... Legalábbis remélem...*fejezi be a hosszú válaszát.*
*Thomas tekintete valami különös oknál fogva Rose kezére vándorol, így észreveszi a dörzsölő mozdulatot. Egy halovány mosoly ismét feldereng arcán. Miután Rosetta leül, ő feláll és a lányra teríti talárját.*
-Csak, hogy ne fázz meg a közelemben...*adja a csendes magyarázatot, majd leguggol a lány elé.*
*Valahogy nincs kedve visszaülni a fotelba. A lány látványa ismét visszahozta az ifjú fél-véla srácot a valóságba.*

Tárgy: Re: Az eramir torony Kedd Jún. 17, 2008 8:27 pm

- Jajj Thomas... Mondtam, hogy gyakorolnunk kellet volna...*Elhúzza a száját, ugyanis ez a ké tantárgy volt az, amit ha jól emlékszik megigért a fiúnak, hogy majd gyakorolnak. A kobold lány lemondóan sóhajt fiúra nézve, azért nem hitte volna, hogy szerencsétlen megbukik..Nem látszik ilyen bénának, se butának se, hogymegbukjon.*
- Meg kellett volna keresned... na , jó, de azért pótvizsgán tényleg menj át! *Mondj halkabbra fogva a hangját, igazán szívesen segített volna. Mikor a fiú közelebb lkép hozzá, s ráteríti a talárját picit elhúzza a száját.* ~ Úgy néz ki mégis észrevette...~ - Köszönöm, de..igazán nem szükséges... *Szabadkozik a lány, s szépen lassan lehúzza magáról, voisszanyújtva.* - Nem fogok megfázni..Egy picit gyengébb a szervezetem és sokat fázok, de igérem most nem fogok megfázni, tessék! *Mondja, miközben nyújtja a ruhadarabot. Kicsit azért zavarban van, hogyígy visszautasítja egyrészt, másrészt azért,mert a fiú éppenséggel ott guggol előtte, s nem ment visszaülni a fotelbe.*

Vendég

*Thomas türelmesen hallgatja végig Rosetta szavait.*
-Most már majdnem mindegy... És megígérem, hogy igyekezni fogok... Nem akarok évet ismételni...*mondja csendesen.*
*Mikor Thomas meghallja Rosetta ellenvetését és visszakapja a talárt, elmosolyodik.*
-Gyengébb a szervezeted?*kérdez vissza derűsen*Gyenge kifogás Rose... Mondtad volna inkább azt, hogy most azért is ki fogom bírni...*mondja Thomas, mivel úgy gondolja, hogy erről van szó.*
*Visszeveszi talárját, a hátára teríti, majd nekitámaszkodik a terem falának és csak néz, és csak néz, és csak néz. Tekintete Rosetta arcán állapodnak meg és rezzenéstelenül a lány szemeit fürkészik.*

Tárgy: Re: Az eramir torony Kedd Jún. 17, 2008 8:45 pm

*A kobold lány picit megszeppen, mikor a fél-véla fiú a másdik variációt, miszerint azért is kibírom szavakat mondja jobban pártolja. Valójában a kobold lány tényleg elég gyenge szervezettel rendelkezik,ezért is beteg jónéhányszor. Mázli, hogy miután esettt Nellondban ő nem fázott meg. INkább csendben marad, s tekintetével végig figyeli, ahogy a fiú feláll, a falhoz sétál, s neki veti a hátát..A szeme szépen emelkedik, majd zavartan fut össze Thomaséval. Gyorsan elpillant,majd kicsit megköszörüli aa torkát és szépenbeszélni kezd. *
- És..És..*Nem jut eszébe semmi, egy árva téma se, de gyorsan beugrik valami.* - Az lenne még a..vicces, ha én mint főprefektus megbuknék. Általában példát kéne mutatnom, nem? *Kérdez vissza zavartan, cska, hogy ne egyedül beszéljen.* - Bár.....Úgy sem vagyok túl jó prefektus...*Mondja halkabbra fogva a hangját, bevillan néhány kép még akorról, amikor kezdett.*

Vendég

*Thomas továbbra is csendesen fürkészi a lány tekintetét, ám mikor pillantásuk találkozik egy picit ő is elpirul. Lesüti szemét, majd, mikor már eltűnik arcáról a vörös szín, ismét a lányra figyel. Csak akkor tér ismét magához, mikor Rosetta beszélni kezd.*
-Hát.. ő... hm...*kezdi zavartan, mikor már ismét visszalibbent a valóságba*Hát... Van benne valami, de te úgysem fogsz megbukni... A prefektusok pedig a legjobbak... A főprefektusi címet pedig ki kell érdemelni... Ha ezt sikerült elérned, akkor nem lehet olyat feltételezni, hogy nem vagy jó prefektus...*mondja csendesen*Egyébként szerintem sokat várnak el a prefektusoktól... Minél nagyobb rangot kapsz, annál nagyobbak az elvárások... Jó, valamilyen szinten ez érthető... Csak nem értem, az miért lenne akkora baj, ha egy főprefektus bukna meg valamiből... Mondjuk az tény, hogy engem is meglepne, de akkor is... Bár ilyenre nem hiszem, hogy valaha is sor kerülne... hiszen, mint az imént mondtam, ti vagytok a legjobbak...*fejezi be véleményezését.*
*Mivel kezd zsibbadni a lába, inkább mégis leül a fotelba, ahol az imént ült. Tekintete ültében ismét összetalálkozik Rosettaéval, de most nem pirul bele. Csak elmosolyodik.*

Tárgy: Re: Az eramir torony Kedd Jún. 17, 2008 9:01 pm

*Végighallgatja a fiú szavait, némileg bólogatva, majd azért néhány szóval ő is közbeszól, mikor a fiú elhallgat, s szépen lassan leül. Már ő is próbál nem elpirulni, de ez esetében igen nehézkes, halvány pír ismét ott leledzik épp oly halványan szeplőskés arcán. *
- Szerintem én egyáltalán nem vagyok...jó. Úgy értem talán azLLi-ből vagyok jó, ha tantáryakatnézzük, amúgy meg a szabályok híve se vagyok.. Mikor be akartam tartatni valakivel egy szabályt azonnal nekem ugrott, hogy biztos csak azért merem, mert főprefektus vagyok.. De..Ez már rég volt, és a kinevezésem után néhány nappal...Borzalmasan éreztem magam... *Lassan lerúgja a lábáról a szamndálját felhúzza a lábát a fotelbe kicsit fészkelődve, rádől és nagyot sóhajt.* - Csak azért szóltam rájuk, hogy ne éjfélkor kezdjenek el párbajozni a Társalgóban....*Toldja hozzá elfordítva ttekintetét. Akkor ismerte meg Atanast, ő volt az aki szépen leoltotta, ahogy a mai emberek mondanák. A lány ott helyben elsírta magát, olyan borzalmasan érezte, hogy a fiú szinte megvetéssel beszél. Most persze el nem sírja magát, csak néhány kis homályos könycseppecske van a szemében, amit sietve kipislog, nehogy észrevegye Thomas..Persze lehet, hoghy ezzel elkésett, lehet hogy már észrevette. Mindenesetre a fiának igaza van, ez a sok felelősség a válán van és néha már teher is.*

Vendég

*Thomas lassan kezd álmosodni, de azért sem hagyja faképnél a lányt. Türelmesen végighallgatja a lány véleményét, de mikor meghallja azt, hogy a lány azt mondja, hogy ő nem jó prefektus, kénytelen-kelletlem köhint egyet, jelezve, hogy ezzel nem ért egyet. Miután a lány levette szandálját és kényelembe helyezte magát, befejezte a történetet. A vége eléggé meglepte Thomas-t.*
-Rájuk szóltál és még nekik állt feljebb?*kérdezi láthatóan meglepetten*Én, mikor megérkeztem és először szólt rám egy PREFEKTUS, nem főprefektus, csak prefektus, én már akkor azon gondolkodtam, hogy min kellene változtatnom, nem még leállni vele vitatkozni...*mondja élesen.*
*Mkor befejezi mondandóját, előveszi pálcáját, int vele egyet, mire még egy fotel siklik Thomashoz. A fiú felrakja rá lábait, ezzel kényelembe helyezve magát. Ám ezzel a mozdulattal lemondott a könnycsepp látványról, így nem is tűnik fel neki, hogy Rosetta elszomorodott kissé.*
-Szerintem lazítanod kellene egy kicsit... Elvégre itt a nyár... Talán kicsit visszavehetnél a tempóból... Mondjuk az is igaz, hogy nyáron jobban kell ügyelni a rendbontókra...*veti fel maga ellen az ellenérvet*De egy kis pihenés senkinek nem árthat... Még a legjobbaknak is szükségük van pihenésre...*mondja, a legjobb szócskával Rosettara célozva.*
*Kényelembe helyezi magát, tekintetét a plafonra szegezi és gondolataiba mélyed.*
-Egyébként te nem utazol el valahová a szünetben?*teszi fel kíváncsian a kérdést.*
*Thomas előzőleg úgy döntött, hogy ő sz iskolában tölti a nyarat, de nem szeretne egyedül maradni. Rosetta pedig kellemes, sőt elbűvölő társaságot nyújt neki. Tekintetét ismét Rose szemeire szegezi, s a válaszra várva eltűnődik azon, hogy vajon mi lenne, ha... De ezt a gondolatát egyelőre nem szeretné felfedni, úgyhogy inkább csendben marad.*

//Fagy, amég Rose vissza nem tér közénk//

Tárgy: Re: Az eramir torony Szer. Jún. 18, 2008 1:49 pm

*Amalia érkezik Villyi-vel a főhadiszállásra. Amalia leül egy fotelba és vár.*
~Remélem jön majd valaki. Unatkozok egésznap. Ahoz képest, hogy szülietésnapunk van.~
*A lány elővesz egy könyvet és elgezd olvasni. *

Tárgy: Re: Az eramir torony Szer. Jún. 18, 2008 2:29 pm

*Egy aprócska kobold lány érkezik az Eramir toronyba, először a szobájába ment Delttől, majd azonnal ide vette útját, hátha végre megtalálja a kis ünnepeltet. Mikor belép, s látja, hogy itt van Villyiés Amalia azonnal a háta mögé bújtatja a kis tekercset, meg még miegymást, amit ajándéknak szánt. Fejében sokminden zajong, de most próbálja mindet elnyomni, és arra koncntrálni, hogy egész halkan odaosonjon a barátnőjéhez. Legalábbis ő annak tekintit mióta csak az iskolában van a lány. Mögöttük sopmfordál a lány, majd egy hangos kiáltással rájuk ijeszt.*
- BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT! *Azért nem olyan hangosan, és nem a fülébe kiáltja a lánynak, csak úgy, hogy még is ijesztő és jócskán hallgató legyen. Pár lépéssel elébe kerül és még mostmár vigyorogva dugja a áta mögé az ajándékokat.*
- Szaisztok.. *Monja egy nagy mosollyal.*

Tárgy: Re: Az eramir torony Szer. Jún. 18, 2008 2:33 pm

*Amalia olvasás közben Villyit simogatja. Amikor meghalja a hirtelen jött hangot elejti a könyvet. *
-Szia.
*Üdvözli a kis kolboldot.*
-Köszönöm.
*Mondja egy nagy mosoly kiséretében.*
-A frászt hoztadrám.
*Mondja neki Villyi.*

Tárgy: Re: Az eramir torony Szer. Jún. 18, 2008 2:38 pm

*Rosetta kicsit tovább vigyorog, majd megköszörüli a torkát és Villyire tekint.* -Ne haragudj, nem akartalak annyira megijeszteni. *Szabadkozik gyorsan, a könyvet leguggol és felveszi nekik. Gyorsan odaadja, majd ismét megszólal. Hangja boldog, de néha kiérződik belőle, hogy igen furcsa napja volt.*
- Szóva...Drága ünnepeltjeim... *Kezd bele egy mosollyal, majd magaelé veszi az ajándékot. Egy tekercs, ami valószínüleg egy rajz, s egy kis dobozka van ott. Gyorsan átnyújtja a lánynak majd elmosolyodik.*
- A rajzot és ami a dobozkában van én csináltam, bár Apukám küldött alapanyagot egy levélben... *Mondja a kobold lány, s reménykedik, hogy tetszeni fog nekik. Ha ktekerik a rajzot, akkor ők vannak rajta, Amalia mosolyogva, és ölében Villyi, a dobozka pedig két ékszer rejt. Egy karkötőt és egy olyasféle nyakláncot, de macskanyakra valót. Mind a kettő rezes színű, mert a kobold lány úgy gondolta az illik legjobban a kicsi daimon bundájához. Nem valami egyszerű ékszer, igen szépen meg van csinálva a lánc, s apró kis díszek lóügnak le róla, többnyire rézbefogott kis kövek.*
.- Remélem tetszik... *Toldja még hozzá, s várja a reakciót.*

» Az eramir torony
» Eramir Torony - Szoborterem