Erkély

Tárgy: Re: Erkély Kedd Nov. 29, 2011 4:26 pm

First topic message reminder :

-Oh, így már értem. *Pillant a gyűrűre. Mondjuk tényleg nem a megszokott formájú darab, manapság nem sok fiú visel gyűrűt, főleg nem ilyen régies kinézetben. A fokhagyma kérdésre picit azért behúzza a nyakát. Végülis tényleg buta kérdés volt, de mit tudhat egy sima ember ezekről a dolgokról, főleg ha az amúgy egyáltalán nem ért a sötét dolgokhoz.* -Napirend...és étrendbeli változás ugye? *Próbál a helyzettel viccelődni picit, de még egyelőre saját maga számára nem teljesen vicces a helyzet. A többire figyel nagyon és hallgatja a beszámolót. Erről nem tudott, de akkor nem valószínű, hogy sikeres lesz a téli nagy karácsonyozás.* -Oh, értem, akkor jó eséllyel nem lesz esély nyugodt ünneplésre. Kár. *Szontyolodik el egy kicsit, de amikor a srác megfogja a kezét mosolyra vált a kissé legörbült szájszeglet. Közelebb húzódik, és belesimul az ölelésbe.* -Akit? *Áh, nem akar ő kierőszakolni semmit, meg amúgy is lehet, hogy pont nem is tudna mit kezdeni egy szemtől szembe megkapott információval. Végül aztán kicsit újfent elbizonytalanodik.* -Én tényleg nem tudom mit kezdjek veled...annyira mások vagyunk nem? *Kibontakozik az ölelésből.* -Veled túl sok rossz történt, velem pedig túl kevés, és ez gátat verhet közénk. Én nem tudnám végignézni azt, hogy te valakit... *Sejthető, hogy a befejező szó a "megölsz".* -Sőt még, ha tudok róla se biztos, hogy tudnám kezelni. *Teszi még hozzá.* -Vagy talán idővel? Vagy szerinted van, ami áthidalhat ilyen különbségeket? Azt se gondolnám, hogy jó kedvvel jönnél el velem bevásárolni, én pedig nem tudom magamat meghazudtolni. Sok minden fontos nekem, ami a te értékrendet szerint biztosan csak...butaság és jelentéktelenség. *Oldalra dönti a fejét picit. Talán, amit Nicolas lát benne nem több csak szimpla vonzalom, netán valami olyat, ami a saját sötét múltjából időnként visszarántja, de lehet hogy soha nem tudna azonosulni ezzel.*

Vendég

- Nem nincs itt rokonom, tudom hogy jó szak örülök is hogy ide kerültem. *Mosolygott a lány a fiúra.* ~Erről igazán le kéne szoknom hogy mindig mosolygott biztos idegesítő lehet másoknak.~ *Gondolkozik el, de azért hallja mint mond a fiú neki.* -Hát én kőkeményen öt napja vagyok itt. Időm mint a tenger nem fárasztasz vele.
*Legyint. Látja hogy a fiú észre vette a bokáját és már rá is kérdezett.* -Nem, nem tört el. Csak kibicsaklott vagy megzúzódott nem tudom. De amúgy ez úgy történt hogy az egyik barátommal kosaraztunk és az utolsó dobásnál felugrottam bedobtam de rosszul érkeztem a földre. Alig tudtam először felmenni a harmadik emeletre. *Magyarázza el a fiúnak*

Vendég

* Nem küldték el a lármás érkezés után, sőt még mosolygott is a lány úgyhogy közelebb sétált a korláthoz. Ami elég kicsi számára, de ügyes és bizonyára nem fog átesni rajta, úgyhogy nekitámaszkodik.* - Nagyon örülök Dory. * Biccent a lány bemutatkozására. Nem látta még őt itt a suliban, de valakire nagyon emlékezteti.* - Nincs a suliban valaki rokonod? Úgy emlékeztetsz valakire. Testvér, rokon, ilyesmi? * Kérdi miközben próbálja kitalálni miért is ilyen ismerős a lány arca neki.* - Belsirion jó szak. * Bólogat a lánynak. Biztosan örül, hogy oda került. Exan viszont jobban örült volna az Eramirnek, de mindegy is. Közben a szőke leányzó feltesz egy kérdést.* - Neem, én már itt vagyok pár hónapja. Elég hamar beilleszkedtem, de ahogy látom ezzel neked sem lesz problémád. Már ha új vagy persze, mert én nem láttalak még erre egyszer sem. Szóval mióta vagy itt kedves Dory? * Kérdi mosolyogva. Közben észreveszi, hogy a lány lábán fásli van. Kissé meglepődik de megvárja amíg a leányzó befejezi a mondandóját és majd utána kérdez rá.* - Hogy miért is jöttem ide? Hú hát ez egy nagyon hosszú történet, úgyhogy nem is fárasztanálak vele inkább. * Legyint.* - Á nem ülök le, sajnos túl nagy mozgásigényem van, úgyhogy inkább állnék. * Mondja nevetgélve.* - Amúgy mi történt a lábaddal? Eltörted? Pedig nem is vagy olyan régóta itt, ha jól sejtem persze, de erősíts meg.

Vendég

*Dory, épp azon gondolkozik hogy mikor jön már valaki, ekkor belépett egy magas fekete hajú srác. Elmosolyodik amikor hangosan felkiált, de őt nem zavarja.* -Ó, semmi baj mindenkivel megeshet. *Mondja mosolyogva a lány* -Dory Karen, belsirion ahogy láthatod. *Rá mutat, és ő is kihúzza magát.* -Új vagy? Vagy már régen itt vagy? *Kérdezi mosolyogva a lány eddig akivel találkozott és régen itt volt azok csak magasabb rangú személyek voltak.* -És miért jöttél ide? Apropó leülsz? * S a mellette lévő székre mutat. Leveszi a fáslit a bokájáról. És várja hogy a fiú válaszoljon a kérdéseire.*

Vendég

* Újabb este amit barátok és társaság nélkül kell töltenie. A kúria folyosói üresek. Miközben céltalanul bóklászott a kúriában, elkezdte számolni hány tanulót látott. Mindössze két diákot, az egyik Sawier, a szerencsétlen szobatársa, akit nem is lehet az emberek közé sorolni, hiszen elég nyomott a srác. A másik pedig egy stréber szemüveges kockás pulcsis fiú. Miközben Exan elsétált mellette és jobban szemügyre vehette, bizton megállapította.* ~ Ez is biztosan önszántából marad a kúriában a nyáron.~ * Lazán zsebre tett kézzel sétál a kúria első emeletén, viszont egy kis friss levegőre vágyik, és mivel pont az erkély közelében van, egy kicsit kimerészkedik. Többnyire nappal járt az erkélyen, nézte a naplementét a féltünde fiú. De az este is biztosan ugyan olyan jó lehet. Szinte hangtalanul nyitja ki az ajtót, még nem nézett körül, úgyhogy nem látta a szőke leányzót aki nézelődik az erkélyről. De miután megfordult látta, hogy nem egyedül van. Hirtelen jó kedve lett, hiszen azt hitte, hogy már mindenki hazautazott, most mégis akadt talán társasága.* - Nahát! * Kissé hangosan hagyta el a szó, tünde ajkait, nem ijesztésnek szánta, csak megörült.Közelebb sétált a szőkéhez.* - Bocsi a hangos érkezésem miatt. Csupán azt hittem, hogy már mindenki hazautazott a nyárra és a kúria egyedül az enyém. * Humorizál és villant egy mosolyt. Az éjszaka kellemesen cirógatja az arcát. Ébenfekete tincseibe belekapott a hűs szellő és az arcába sodorta.* - Be sem mutatkoztam, Exan Frostburn vagyok. * Mosolyog, a ház nevét nem mondja mellé, hiszen mellkasán ott virít az allidonos kitűzője. Megpöccintve mutogat rá, miközben daliásan kihúzza magát.*

Tárgy: Re: Erkély Szer. Jún. 20, 2012 7:32 pm

*Érzi magán a fáradtságot, éppen ezért a figyelme egy picit kienged, de persze ettől még hallja, és érti is amit a lány mond. Örül neki, hogy tudta követni, hiszen régebben sokszor mondták neki, hogy hadar, de most szerencsére ez nem került elő.*
-Az utazással nem volt bajom, meg úgy alapból is, nem olyan rossz. Rengeteg helyet ismerek, körülbelül minden országba vannak ismerőseim, meg elég jó kapcsolataim, de tudod jobban örültem volna, hogyha átlagos tinédzser életem lett volna. De mindegy is, nem akarom itt sajnáltatni magam.
*Mondja, miközben megfordul, és kinéz a messzeségbe. Reméli, hogy nem sértődik meg a lány, amiért hátat fordít neki, és úgy hallgatja, de körbe akart nézni, és ez sajnos máshogy nem lehetséges.*
-Ne izgulj, engem egyáltalán nem zavar, hogyha valaki nem aranyvérű. Szerintem ez semmit sem jelent. Apám mugli, anyám pedig csak egy igen gyenge jós. Nincs mit tenni, de én ettől még lehetek elég jó, bár nem tudom, hogy az vagyok-e, nem is ez a legfontosabb szerintem. Szerintem mindenkinek meg kellene tanulnia élni varázslat nélkül is, de ez csak egy privát vélemény.
*Reméli, hogy ezzel nem kerülnek nézeteltérésbe, de ha igen, az sem zavarja majd túlzottan, kibírja. Nem kell, hogy mindenbe egyetértsenek. Ásít egy nagyot, majd visszafordul a lány felé.*
-Bocs, nem akartam bunkó lenni, csak körbe akartam nézni. Tudod, elég gyönyörű ez a hely. Legalábbis annak tűnik. Most viszont nekem mennem kell. Ki vagyok teljesen merülve, szóval bocsi, de muszáj.*Nem mentegetőzni akar, csak éreztetni a lánnyal, hogy jól érezte magát vele, és hogy nem miatta akar lelépni.*-Örülök hogy találkoztunk, és remélem, hogy hamarosan újra látlak. Feldobtad az estémet. Jó éjszakát.*Persze megvárja, mielőtt a lány is elbúcsúzik tőle, csak utána lépked el határozott léptekkel az erkélyről.*

Vendég

*Örömmel veszi hogy a fiú a korlátos dolgot viccnek veszi. * Ez csak véletlen baleset volt *Nevet a lány és most úgy érzi még egy jó barátra talált. *Végighallgatja figyelmesen a fiú beszámolóját és csak a végig fűz hozzá valamit.* -Biztos kifárasztott mindig az a nagy utazás. Én nem bírnám. Az én apám orvos de ne érts félre nem mugli hanem aranyvérű varázsló. Anyám meg Auror és ő is aranyvérű. Szerintem kitaláltad hogy én is az vagyok. De én nem vagyok olyan mint a legtöbb hogy bunkó meg ilyesmi. Hát igen nem sok idő. Igen már megszoktam, igen félig meddig megismertem. Hát a sportcsarnokban voltam ahol kosaraztunk az egyik barátommal és az utolsó dobásnál, felugrottam bedobtam utána pedig rosszul érkeztem le és kibicsaklott. *Próbált minden kérdésre válaszolni. Nagyon kedves srác látszik hogy szeretne találni barátokat.*

Tárgy: Re: Erkély Szer. Jún. 20, 2012 7:09 pm

-Megnyugtató!
*Csak ennyit mond. Ez vonatkozik mind a székre, mind arra, hogy nem áll rossz helyen. Ezután már csak hallgatja a lányt. A korlátos dolgon jót mosolyog, és először úgy van vele, hogy nem fűz hozzá különösebb kommentárt, de egyszerűen nem tudja magában tartani, szóval inkább kimondja.*-Ez igazán rendes tőled. Ki tudja, lehet egyszer az életemet fogod megmenteni.*Jót mosolyog a saját hozzászólásán, majd csak hallgatja tovább a lányt, aki elmeséli, hogy mi is van a lábával. Ez kissé ironikus, mert hát eddig még arról volt szó, hogy Theodort kellene megvédeni, most meg fordult a kocka, és úgy tűnik, hogy a lány nem tud vigyázni magára. Sebaj!*
-Hát, ahogy elnézem kettőnk közül még mindig te vagy az, akinek nagyobb szüksége lenne korlátokra. Én megtudok állni sérülés nélkül.
*Miközben ezt mondja picit felhúzza a vállát. Nem akarja végigmondani az egészet, hiszen mindenki tudja, hogy mi is lenne a vége, akkor meg minek fölöslegesen beszélni? Főleg azért nem kell, mert elmondja Dory, hogy honnan is származik. Nos, Tednek kicsit tovább fog tartani, hiszen neki eléggé hosszú az a lista, hogy honnan jön.*
-Jó neked, hogy van egy ilyen biztos pont az életedbe. Tudod, az én szüleim diplomaták, és eddigi életembe végig utaztunk. Alapvetően amerikai vagyok, szóval ott születtem, és azt tartom leginkább hazámnak, de sokkal többet voltam más országokba. Spanyolországba, és Angliába elég sokáig éltünk. Ide pedig Oroszországból költöztem át. Tudod, meguntam az utazgatásokat, és mondtam anyáéknak, hogy vagy maradjunk egy helyen, nekem mindegy, hogy hol, de egy helyen, vagy pedig hagy jöhessek ide, és élhessek itt. És hát, amint látod ez a suli nyert! Reméljük, hogy minél többek örömére.
*Nem fogta rövidre, de nem látta azt a lány arcán, hogy unná, épp ezért vette a bátorságot erre. Nem igazán tudja, hogy mivel is folytassa a beszélgetést, de valamivel muszáj lesz, mivel utálja a csöndet. Épp ezért szólásra is nyitja a száját.*
-5 nap. Az sem sok idő. És megszoktad már a helyet? Megismerted? Amúgy mit csináltál a lábaddal? Valami érdekes kaland?

Vendég

-Te tudod de ha leakarsz ülni itt lesz . *Mondja mosolyogva a fiúnak. Látszik hogy nagyon ismerkedni akar a srác ezért még egy kis vigyor és kijön a képére.* -Legközelebb ha erre jársz és ha én is itt leszek akkor megpróbálok valami korlátot oda varázsolni ha jössz.* Nevet a lány és remélte hogy a fiú nem vette sértésnek.* -Dehogy állsz rossz helyen nyugodtan maradhatsz ott engem nem zavar. *Aztán elég sok kérdést feltett a lánynak de őt nem zavarja mert ő is ilyen volt mindig kérdezett.* -Hát ahogy láthatod a bokám kibicsaklott és unatkoztam az ágyba először leakartam menni a birtokra de azt már nem bírta volna a lábam ezért csak ide jöttem le. Én öt napja vagyok itt. Itt élek Bulgáriában apukámmal,anyukámmal, és a bátyámmal. És te honnan jöttél?[

Tárgy: Re: Erkély Szer. Jún. 20, 2012 6:47 pm

*Mikor hellyel kínálja a lány, akkor arra is ideje, hogy válaszoljon, máris csinálja a másik széket a lány. Ez egy picit fura, de hát nincs benne semmi rossz, szóval átsiklik fölötte. Azonban a választ nem kerülheti meg. Nekidől a korlátnak, és úgy válaszol.*
-Áhhh! Nem ülök le, de azért köszi. Tudod, elég sokat ültem ma, jól esik kicsit állni is. Amúgy igen, új vagyok. És még csak ma érkeztem, szóval ez az első napom itt. Ma délelőtt jöttem meg. Egyenlőre próbálom felfedezni a sulit. Azt hiszem, hogy kisebb nagyobb sikerrel megy csak a dolog. De azt legalább tudom, hogyha ide ki akarok jönni, akkor vigyáznom kell. Itt azt hiszem, mindig halálfélelmem lesz. De sebaj!
*Úgy tűnhet, hogy nem is lehet belé fojtani a szót, de ez nem igaz. Amint észreveszi, hogy sokat beszél, egyből abbahagyja a dolgot. Kezeit zsebre rakja, és egy picit elgondolkozik. Most vette csak észre, hogy éppen a lány előtt áll a korlátnál, és takarhatja a kilátást.*
-Rossz helyen állok talán?
*Kérdezi mosolyogva. Bízik benne, hogy leolvasható az arcáról a jókedv, de hogyha nem, akkor majd megpróbálja kissé intenzívebben kifejezni az érzéseit. Viszont éppen itt van az ideje, hogy egy kicsit megismerje a lányt, főleg, ha már akkora szerencséje volt, hogy egy eléggé kedvesnek tűnő hölgyet sodort elé az élet.*
-És te? Mióta vagy itt a suliban? És honnan jöttél?
*Úgy érzi, hogy muszáj rákérdeznie az ilyen apróságokra, tudja, hogy tiszta sablon szöveg, de ezeken is át kell esni egyszer, ahhoz hogy megismerhessük a másikat.*

Vendég

* A nagy gondolkozásból egy fiú döbbenti ki aki majdnem ki esett az erkélyen.* -Vigyáz nehogy kiessél itt nekem. *Kuncogott a lány a fiún utána egy kicsit elmosolyodott hogy bemutatkozott.* -Szia Dory Karen új vagy ugye? *S a kezét nyújtotta a fiúnak. Biztos benne hogy új de hát ő is új csak öt napja van itt.* -Fú, de bunkó vagyok leülsz? *Előhúzza a varázspálcáját és varázsolt még egy faszéket.* -Gyere, új le nyugodtan. Hogy, hogy itt vagy? Mikor érkeztél az iskolába? *Kérdezi a lány a fiútól mosolyogva. Reméli hogy nem ijeszti el a srácot a kérdéseivel.*

Tárgy: Re: Erkély Szer. Jún. 20, 2012 6:29 pm

*A délutáni találkozása Patrikkal kicsit feldobta a napját. Örül neki, hogy ilyen hamar megismert valakit, de persze ennyi esemény még nem elégítette ki a kalandvágyát. Miután egy kicsit pihent, ismét felkerekedett, és elkezdte róni a kastély folyosóit. Ugyanabban az öltözékben maradt, mint délután. Sötétkék rövidnadrág, fehér póló és tornacipő. Eléggé bizonytalan, hiszen nem tudja, hogy melyik terembe lehet esetleg benyitni, és melyikbe nem, éppen ezért inkább csak sétálgat. Majd valaki aki már ismeri a helyet megmutatja neki, hogy mi merre hány méter.
Éppen egy folyosót keresztezett, amikor meglátta, hogy egy lány sétál el egy erkélynek tűnő hely felé. Utána ment, hiszen ki tudja, lehet olyan szerencséje lesz, hogy megint egy barátságos emberbe botlik.
Ő is kilépett az erkélyre, igaz, ez előtt még bénázott egy kicsit, hiszen majdnem sikerült kiesnie, de meg tudta tartani az egyensúlyát. Biztos benne, hogy ez feltűnt, az éppen ücsörgő lánynak, éppen ezért nem is nagyon akarta titkolni a dolgot.*
-Szia! Ted vagyok, és bocsi az előbb kicsit béna voltam, majdnem elég emlékezetesre sikerült a belépésem! Ugye nem zavarlak?
*Kérdez rá, miközben maga mögé mutatva próbálja tudatosítani a lányban, hogy mire is gondolt a bénázással. Bízik benne, hogy nem ez lesz a beszélgetés vége, de hát ki tudja? Lehet, hogy eleve nem szimpatikus a lánynak a szőke fiú, még annyira se, hogy egy fél órácskát beszéljen vele. De azért a reménykedik benne a srác, hogy nem így lesz.*

Vendég

*Dorynak nagyon fáj a bokája a ma esti kosarazás miatt ezért be van fáslizva a bal bokája. Valamelyik nap hallotta hogy két gyerek beszélgetett egy erkélyről az első emeleten, eldöntötte hogy oda fog menni. Legjobban a birtokra akart menni de a bokája nem bírná. Felállt az ágyáról kivett egy piros farmert,egy fehér Nike pólót, egy rózsaszín papucsot a szekrény tetejéről elvette a pálcáját s beledugta a farzsebébe. Tízperc alatt leért az első emeletre és körülbelül ugyan ennyi kellet hogy megtalálja az erkélyt. Amikor megtalálta akkor kinézet, és gyönyörű szép látvány volt. Nem volt olyan szép mint a kilátónál de ez is megtette neki. Elővette a pálcáját a farzsebéből s egy faszéket varázsolt hogy leülhessen. Leült és várt reménykedve hogy hátha ide talál valaki és tudnak majd beszélgetni.*

Tárgy: Re: Erkély Csüt. Jún. 14, 2012 1:40 pm

* Svesyn éppen arra gondolt, hogy senki nem jön, amikor is megjelent egy korából és kinézetéből ítélve Nellondi illető, de hogy mit keres itt, arról fogalma sincs. * - Öööh... Üdvözletem, mit szeretne? Keres valakit? * Teszi fel a kérdést, majd elfogadja a jobbot, és erősen kezet szorít. * - A neved... Francia? * Teszi fel a kérsdést ami a férfi érkezése óta igencsak zaklatja, és szeretne rá választ kapni. * ~ Elég fura figura, kicsit túl közvetlen, talán be van szívva, akkor inkább távolodok. ~ * Gondolja, és elkezd apró lépésekkel az ajtó felé hátrálni. Ha esetleg nem beszámítható a pali, akkor jobb távol maradni tőle. * - Nos, örülök, hogy megismerhettelek. * Préseli ki ajkai közül a szavakat, és egy mosolyt is erőltet szájára. *

Tárgy: Re: Erkély Csüt. Jún. 14, 2012 1:32 pm

*Már reggel elég meleg időre ébredt fel ezért fehérbe öltözött. Más sok nő mondta neki,hogy milyen jól áll neki a fehér, mert ki emeli a szeme színét és amúgy is vissza, veri a napfényt nem lesz olyan melege.*~Fene egye meg tegnap a suli udvarán, hagytam a cigimet.~Gondolja közben a motorához lép és elindul a suli felé. Odaérve észre veszi, hogy a tanuló az erkélyen ül, és onnan néz szét.~Fel lépek már ahhoz a fiatal sráchoz legalább összeismerkedek vele és lehet, meg tudok valamit Arti húgomról is~. Ezekkel, a gondolatokkal indul el az erkély felé. Lépcső tetejére érve meg szólítja a srácot.*- Szevasz Scott André vagyok.*Mutatkozik be, és kezet nyújt.*

Tárgy: Re: Erkély Csüt. Jún. 14, 2012 1:19 pm

* Svesyn a mai napot sem fogja tanulással tölteni, főleg hogy megint rémálmai voltak a nekromágia tankönyv miatt. Nos, így inkább az erkélyre megy, és ott néz ki a fejéből. Nos, még mindig nem tudta megszokni a magasságot, így most is enyhefélelemmel néz le, de megnyugodva tapasztalja, hogy már nem fél annyira, mint régen, tényleg jó hely ez az iskola. Itt olyan sok barátot szerzett, és olyan érdekes dolgokat tanulnak. Talán ha ma is találkozna valakivel. a tegnapi lány, Shana kedves volt, de idő előtt el kellett onnan mennie. De most az erkélyen próbál elcsípni valakit akit megismerhet, vagy valamelyik ismerős arcot. Nos, egyenlőre senki nem jön, így egy egyszerű széket idéz magának, amiből beláthatja az egész birtokot. *

Tárgy: Re: Erkély Szomb. Május 19, 2012 7:27 pm

*Patrik egész nap csak tanult de már ő elolvasta az egész könyvet. Úgy döntött hogy kicsit elmegy levegőzni. De nem akart a birtokon egyedül sétálni ezért csak az első emeleti erkélyre ment. Gyorsan felkapott egy nadrágot,egy pólót s bele dugta a lábát egy cipőbe. Kicsit fáradt volt de szerinte egy kis levegőtől sokkal jobban érezné magát. Látszott rajta hogy fáradt de mint mindig életvidám volt. Amikor leér az első emeletre akkor végigsétált a folyóson s kiment az erkélyre. Annyira jó volt egy kicsit levegőzni.

Tárgy: Re: Erkély Csüt. Május 10, 2012 5:14 pm

//fagy//

Tárgy: Re: Erkély Csüt. Május 10, 2012 5:00 pm

*Nat a mai napot a szobája étrendezésével tölti. Miután tegnap Exan olyan remekül összeszerelte a könyvespolcát, ma végre van ideje rá, hogy teli is pakolja. Már csak egy polc maradt üresen, de valószínűleg ez nem sokáig lesz így. Miután a pakolással végez, úgy dönt, kimegy egy kicsit a szabadba. Nincs viszont kedve egyedül mászkálni a birtokon, és különben is levelet vár, ezért csak az első emeletig megy, ahol kilép a folyosó végén található erkélyre. Persze az erkély szinte sosem üres, így most is meglátja Svesynt, amint egy széken ül, és szemlátomást nagyon gondolkozik. Halkan közelít hozzá, hogy ne ijessze meg, majd ráköszön.*
-Szia, Sves. Mi újság? *Miközben a fiú válaszára vár, egyszer csak egy kis barna kuvik röppen az erkély korlátjára, a lábához egy levél van kötve. Nati odalép hozzá, és a madár az ujjára ugrik.* Szia Pavel. *Üdvözli mosolyogva, miközben megsimogatja a fejét.* Mit hoztál nekem? *Kérdezi kedvesen, majd zsebéből bagolycsemegét vesz elő, és odakínálja a bagolynak, aki hálásan fogadja el.*

Tárgy: Re: Erkély Csüt. Május 10, 2012 4:48 pm

*Svesyn a mai napot pihenéssel akarta tölteni, hiszen rendkívül sokat tanult a szobájába zárkózva, készülve a Sötét Hatalmak Elűzése órára. Ezért szobájából az első emeletre, onnan az Erkély felé vette az irányt, ami nem volt teljesen célszerű, hiszen ha belegondolunk abba, hogy Sves tériszonyos, értjük miért. Amint odaért az üveg tolóajtóhoz, elhúzta, majd kilépett, lenéett az öntöttvas korláton, a talajt nem volt olyan megnyugatót látni, azonban az a tudat, hogy mágiával van kipárnázva, megnyugtatta. Megint lenézett. * ~Így már nem is olyan ijesztő, talán kijjebb merészkedhetek. ~ * Gondolja, majd gondolatait tetté avanzsálja, és kijjeb lép, abban a pillanatban félve ugrik vissza, talán mégsem volt olyan jó ötlet. De hát ő ilyen, soha nem adja fel. Megint kilép, most egy jóval kissebb lépést, mostmár egyáltalán nem szédül. Így kifelé araszolva eljut egészen a korlátig, ahol nem áll meg, egyenesen lenéz. A bitokot látja, vagyis egy kis részletét, feljebb emeli fejét, látja a Lélekölő hegységet, a mocsarat, egyszóval mindent, ami a Nezabar telkének része. * -Hűha, ezt nevezem én kilátásnak. * Kiáltja el magát, az udvaron tanuló gyerekek érdekesen néznek rá, de ez nem nagyon érdekli. Amint visszalép, kicsit megnyugszik. * ~Na ezt az akadályt is legyőztük. ~ * Gondolja, majd odalép az ajtóhoz, akkor inkább meggondolja magát, és visszamegy, leül egy általa varázsolt székre, és elkezdi nézni a kilátást, közben gondolataiba merül. * ~Elméletileg hamarosan vizsgázom, még el sem gondolkodtam azon, hogy itt maradok e nyáron, gondolom a Diáksegédség ezt megköveteli, meg nem tudom mit kezdenék ott. ~ *Ekkor megcsillan Diáksegédi jelvénye a napfényben, ez csak tovább erősíti kötelesség tudatát, még biztosabbá teszi abban, hogy az iskolában marad, remekül érzi magát, mégis hiányzik innen valami, valaki inkább, akivel beszégethet, bánja, hogy nincs daimónja, az olyan sok diáknak van, de neki pont nincs. Talán majd lesz, ezzzel csak magát nyugtatja, hiszen tudja, vagy vele születsz, vagy soha nem lesz. *

Vendég

* A következő jelenet már teljesen ismerős volt, szinte ugyanígy megtörtént már vele ez, átesett már egy ugyanilyen csalódáson, de végülis ha jobban belegondol, nem vonhatja kérdőre a lányt a viselkedéséért, hiszen ő senki , talán csak barát, de azzal is csúnyán bánik ha annak vallja. A lány hirtelen határozottsága meglepte. Ahogy hallgatta a mondatokat csak megrázta a fejét.* - Evangeline... miről beszélünk?? Voltak már rossz tapasztalataid? Nekem igen.. * Teszi hozzá, nyugtató de mégis ideges hangnemében, a most kapott pofont nem venné jó néven, hiszen ő csak őszinte és ezért cserébe nem ezt érdemelné. Talán túl őszinte és túl sokat képzelt bele az egész helyzetbe, egyértelműen leszűrhető a lány gesztusaiból és és szavaiból is. Aztán a szőke kijelentette, hogy olyan lenne mint az a másik véla lány Exan múltjából, akiről egyszer már mesélt is neki.Majd a végén visszakérdezett, hogy ő sem akarhatja ezt.. Exan olyan fejet vágott mint aki egy hosszú kóma után újból felébred. Szomorúan és kiábrándultan nézett a lányra a szavak hallatán, még egy csalódást nem tudja hogyan viselne el. A szokásos derűs mosoly jó időre el fog tűnni most a fiú arcáról. Halkan suttogva válaszolt.* - Nem.. azt valóban nem szeretném. * Gondolkozott el, sajnos elég nehézkes és érzelmek terén nem olyan rugalmas, bár Evával még annyira komoly dolgok nem történtek, ez talán a tündék jellemzője, ami benne is megtalálható. Harcol amiért érdemes, a nemes célokért és az igazságért, szerelemért és minden egyéb jó tulajdonságért ami Evangeline könyvének címlapján is megtalálható volt. Az utolsó kérdés, hogy mit is szeretne a fiú. Amit szeretne az most már nyilvánvaló, hogy nem elérhető számára.Egy beletörődött mély sóhaj hagyta el a száját.* - Most magyarázzam el újból, hogy mit szeretnék? * Kérdezte, közben unottan háttal nekidőlt a korlátnak.* - Tudod mit? csak annyit mondj, hogy érdemes e várnom.. * Kérdi közben elindul az ajtó felé, amit hallani fog tiszteletben fogja tartani. A köztük lévő faj különbségen még úgy mélyrehatóbban el sem gondolkodott, nem jutott el odáig, mivel a ködös gondolatoktól csak az orráig látott, avagy az előtte álló Evangelinéig. Exan anyja kifejezetten gyűlöli a vélákat, mondjuk minden más fajt is ami nem tünde, de a vélákat még annál is jobban. Ez volt az egyetlen egy ellenérv ami eszébe jutott először. De ő mindig is a saját útját követte, nem hallgatott másra.Mivel nemsokára 10 óra el kellett hagyniuk a helyszínt ezért együtt elindultak lefelé a lépcsőn, az ajtó halkan záródott be mögöttük, a lámpák még nem világítottak a lépcsőn levezető úton, így Ex csak tapogatózva, nehezen jutott le, de Eva előtt állt, ha a lány sem látna a sötétben és elesne akkor lenne ami felfogja az esését.*

Tárgy: Re: Erkély Szer. Május 09, 2012 7:30 pm

*Arcának piros rózsái nem akarnak eltűnni és Eva azt érzi tőlük, hogy izzik a bőre. Hiába tisztult ki minden egy pillanat alatt valahogy most se képes megérteni, hogyan is jutottak odáig. Visszagondolva saját szavaira legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében, most pontosan olyannak látta magát, mint azokat a vélákat akiket megvet. A tünde megerősíti szavait, miket épp csak elsuttogott, de nem csak azt, hanem gondolatait is. A lány lehunyta a szemeit és lehajtotta a fejét pár másodperc erejéig. Mélyet sóhajtott, hogy aztán felnézzen, de sokkal határozottabb volt a tekintete.* -Mindig mikor így megyek le a Jeniliába, csak pillanatokat akarok lopni az életembe. Igen, játszok mások érzéseivel, de ez általában kölcsönös. * Hangszíne kitisztult, vállalja azt amit tett és felkészült arra is, hogy akár megüti a fiú. Persze belül tisztában volt azzal, soha nem emelne kezet egyetlen nőre sem, tegyen az bármi rosszat ellene. A további szavakat pedig valahol nem tudja megérteni, vagy inkább csak kételkedik abban, hogy ez lehetséges. A kék szemekbe néz és szinte elveszik azokban, ezért egy percig csak áll némán, hátát az ajtónak vetve. Most ő az aki határozottan elállja az utat. * -Igen értem, csak azt nem, hogyan történt. * Kicsit gondolkodott, Exan félig tünde, ő véla és ez egy akadályt képezhet kettejük között. A másik pedig hogy Evangelinének jelenleg nincsenek olyan érzései a fiú felé. * -Olyan lennék csak mit az előző véla az életedben, azt pedig Te se akarhatod. Magad mondtad, játszok mások érzéseivel. Egyáltalán mit szeretnél? * Fakadt ki a végére, hirtelen több kérdés, érv, ellenérv is felvetült benne. *

Vendég

* Mikor a lány visszafordult bezárni az ajtót Exan is rásegített, kezét aztán nem vette le onnan. Ebben a pózban most végre a szemébe tudott nézni rendesen. Ahogy a lány suttogta a szavakat visszakérdezett.* - Én? .. igen, mi tényleg.. * Exan soha nem hazudott, és mivel neki többet jelentett játéknál érthető, ha tisztázni akarja, és mivel Evangeline nem lépett ki az ajtón erre most van a legjobb időzítés. * - Igen , de ezen az egészen miért lepődsz meg.. ott ültél egyedül.. egy piros kihívó ruhában, azt hitted, hogy majd vidáman elsétálok melletted? * Kérdi egykedvűen. Kezét leveszi az ajtóról és előresétál. A lány utolsó kérdésére olyan nézéssel válaszol, hogy abból totálisan egyértelműen le lehet szűrni az érzelmeket, ijesztő.. Kellemetlen és kínos az az egy perc kínos csend ami következett ezután.* - Én azt érzem, hogy össze vagyok zavarodva.. és a másik amiről megbizonyosodtam.. hogy te Evangeline játszol mások érzéseivel. * Fakadt ki végül a fiúból, de ez érett már, kérdés volt, hogy mikor robban, ha a lány még mostanáig sem tudta feldolgozni amit mondani próbál akkor még jobban nyomatékosítja utolsó egyszavas válaszával.* - Igen! * Mondta ismét a lány felé fordulva, kedve támadt volna most neki elhagyni a helyszínt, nem tudta, hogy mi lesz ezután, a lány biztosan kerülni fogja, vagy végül újból minden visszakerül a régi kerékvágásba.Ezen elgondolkozott.Nézte a madarakat, nézett mindenfelé amikor végre megállapodott a tekintete a lányon.* - Én nem tudok csak a barátod lenni érted? És te pláne nem segítesz azzal, ha ilyen akciókat csinálsz..

Tárgy: Re: Erkély Szer. Május 09, 2012 6:53 pm

* Továbbra sem tekintett a fiúra, aki láthatóan joggal nagyon haragos a múlt este történtekért. Evangeline számára már az is igazán elkeserítő volt, hogy a fiú kénytelen volt védelmezni őt. Ekkor még csak az volt az egyetlen kellemetlen emlékdarabkája, hogy beleült valamiért a tünde ölébe. A vélában volt egyfajta félelem afelé, hogy olyasmit csinált ami már visszafordíthatatlan. Azonban a fiú útjára engedte volna, szíve szerint rohant volna, de lassan lépett csak ki a folyosóra. Alig lépte át a küszöböt mikor villámcsapásként érték a fiú szavai, a zöld szempár meredten nézte azt a pontot amit a kilépés pillanatában. Érezte ahogy a gerincén kúszó érzés erősödik benne, első mozdulatai darabosak voltak, de visszafordult bezárva az a ajtót. Szótlanul bámulta a földet, képtelen volt most már másra gondolni, egyetlen szó visszhangzott a fejében. Erőt vesz magán és a fiú elé sétál, hangosan nyel egyet , hogy aztán fejét felemelve találkozzon a pillantásuk. Elsőre csak azért fordult vissza, mert hitt a fiúnak, de most hogy a jégkék szemekbe néz a szavakhoz határozott képek társultak, amikhez mondatok. Evangeline fejében hirtelen minden a helyére került, hitetlenkedve gondolva végig az egészet. * -Te jó ég... * Suttogta maga elé a szavakat. * -Te... mi tényleg? * Hiretelen azt sem tudta mit is kellene kérdezni. * -Valóban azt érzed? * Hangja továbbra is halk volt, arcáról könnyedén leolvasható a vívódás és a döbbenet.*

Vendég

* Mintha számított volna rá, úgy állta el a lány útját, aki ki akart jutni az erkélyről, de tőle nem tudott.* - Már itt is akarnál hagyni? * Kérdi, de nem áll el az útból, köszöni szépen nagyon is jól elvan ott.* - A legfontosabb részeket nem is említettem még. * Fújta a magáét, de amikor látta, hogy a lány szomorú, hogy gondot okozott, már pedig valljuk be, hogy igen, mégis megtört egy kicsit. Maga előtt keresztbe tette karját és úgy nézett a lehajtott fővel közeledő szőkére.* - Ezt akkor is meg kell beszélnünk.. nem menekülhetsz el.. * Mondta fagyosan de megenyhült, a harag tovaszállt és ő is érezte a hideget, ez lesz az egyetlen oka, hogy félreáll az ajtóból, ezzel utat adva a lánynak, nem tartja vissza ha menni akar, nem egy erőszakos típus. És ezt már többször is bebizonyította, ő nem erőlteti másra az akaratát. A lány valószínűleg leszalad majd az erkély csigalépcsőjén, de mielőtt még elhagyná a helyszínt.* - Arra biztos nem emlékszel, hogy volt egy csók igaz? * Kérdi, majd ha a lány válaszol akkor figyelmesen végighallgatja. Ha itt hagyja a fiút akkor Ex még megvárja a naplementét és utána ő is visszaindul, nem törődik azzal, hogy megfázhat az erősen fújó széltől. A szépségért szenvedni is kell.. Hát max akkor majd megfázik. Ha viszont nem hagyta el mégsem a helyszínt hanem itt maradt akkor tovább meséli neki az elmúlt este történéseit.*

Tárgy: Re: Erkély Szer. Május 09, 2012 6:26 pm

*Nem tudja mire is számítson most a fiútól, annak sincs tudatában, hogy milyen viselkedést is produkált a Jeniliában. Az is lehetséges, hogy megbántotta a másikat. Kedve lett volna elszaladni, méghozzá nagyon sürgősen. Ráadásul a tünde úgy kerülgeti akárcsak a ragadozó a prédáját, ezért megpróbálja magát összehúzni. Evangeline eddigi élete során talán soha nem volt ennyire kellemetlen szituációban. A táj lassan félhomályba burkolózott, a véla önmagát ölelte át, hogy kevésbé fázzon a lassan lehűlő levegő miatt. Ám hiába az éjszakai hideg, a fiú szavai nyomán lángrózsák nyíltak ki Eva arcán melegséget árasztva. * -Sajnálom, hogy gondot okoztam. * Lehajtott fővel elindult volna a kijárta felé, még a táskájával se foglalkozott, azonban a tündefiú ott tornyosodott. Különös érzés kezdett el felfelé kúszni a gerince mentén, de nem tudta megmondani miért is. Az a nagyon nagy balsejtelme volt, hogy ennél azért több történt. Hacsak a fiú nem akadályozza meg, akkor bizony a szőkeség megpróbál távozni, holmiját hátra hagyva. *