Udvar

-Jah pontosan.*Nagyot nevet .*-Én is emlékszem fuuu ugye nincs harag?*néz a srác szemébe mosolyogva majd a könyvre vetődik a szeme.*-Mit olvasol?

-Aha az király mióta vagy prefektus.*Majd meg unva az álldogálást de ül a padra.*-Amúgy te hova valósi vagy?

-Hmm igazad van nem nagyon tűnsz finnek inkább varázsló tanoncnak.*-Szóval negyven éve az szép én csak Bulgária fővárosában Szófiában születem ott is élek kivéve ha itt vagyok.

-Az valóban szar dolog szerencsére engem nem akartak sose. Igazából nekem tök mindegy hol vagyok jól érzem magam úgy hogy. Milyen sportot szoktál csinálni lévén finn vagy gondolom a jégkorong amit szeretsz csinálni.

-Hát ilyen hobbi szinten foci, kosár ilyen átlagos városi sportok,de a síelést szívesen ki próbálnám.*Néz mosolyogva Tonyira.*-Nem megyünk be a sport csarnokba?

Jaj de izgulok! *mondta hangosan, mikor végre átlépte a kapukat.* -már csak kéne valaki, aki segít

*Irego érkezik az udvarra. eléggé fel van húzva. Nem is tudja igazán, hogy miért Vagyis miért leginkább. Azért, mert főhet a feje, hogy a szakvezetője vajpn mit fog kitalálni, vagy azért, mert Hrisztov valódi fenyegetés. Vagy mert csak simán nem szereti, ha a modorát kritizálják, mint ahogy azt sem, ha a dolgokból csak egy egészen kis részletet láthat: láthatja itt a sulit, és várhatja, hogy mikor jöhet Hrisztov, hogy megőlje. Épp magában fortyog, amikor meglátja a ismeretlen fiút. Elindul felé* ~Na még ez is... a legjobb időpontokat tudják választani~

*szépen néz a morcos lányra*új vagyok itt segítenél nekem?Nagyon fáradt vagyok, és szeretnék pihenn!

*Irego arcáról lerí, hogy a fiú alami rosszat mondott* Nem kell, hogy emlékeztess a kötelességemre. *mordul á a fiúra nm túl kedvesen. előotor a zsebéből egy ulcsot, és a fiú kezébe nyomja* Piton hálóban fogsz lakni, a fiúhálók a másodikon vannak *mordul rá a fiúnak. Na igen, még csak be sem mutatkozott, akkor ő miért tenné? áll, és várja, hogy van-e még kérdés*

*Köszönöm a kulcsot nagyon hálás vagyok*Erre megfordul majd visszanéz és sorsa felé indul.

*Irego a fiú után néz* ~szeretem, amikor ilyen könnyen megy minden~ *gondolja, majd elindul a tölgyes felé lassan járőrözni. Mélyen gondolataiba mélyed, miközben halad*

* A fiú lassan és fáradtan cammogott keresztül az udvaron. Keresett egy szabad padot és leült rá. Elő vette a táskájából az egyik könyvét és elkezdte olvasni. Nem nagyon tudott rá koncentrálni, mert elvonta a figyelmét az udvaron lévő összes diák. Remélte, hogy jön, majd valaki hozzá és felvilágosítja őt az itteni szokásokról. De leginkább azt remélte, hogy egyetlen ismerőse, Kata jön oda hozzá és tud vele beszélgetni. Ugyanis el akarta mondani neki, hogy kapott szobát Nagy koncentrálások közepette visszaterelte figyelmét a könyvére. Hátha most meg tud valamit tanulni belőle. Nem úgy, mint eddig, hogy órákig olvasta a könyveit és csak egy oldalnyi maradt meg benne. Ezzel a módszerrel nem tanult semmit. De egyszerűen nem tudott a könyvre koncentrálni és emiatt rögtön el is tette. Elővett egy másik könyvet hátha az jobban leköti a figyelmét. Sikerült is ez neki. A könyvet olyan érdekesnek találta, hogy nem is foglalkozott semmi mással.*