Udvar

* Érdeklődve figyeli a többieket miközben rászánja magát és lehuzza a fejéről a csuklyát, s azon gondolkodik ~Honnan ismerte meg Tony? Ennyire jelegzetes a hangom?~ Nos mivel egyenlőre nem tud jobb elfoglaltságot felnéz az égre és egy elégedett mosolyal nyugtáza hogy szép éjszakánk van. *

* Evangeline elmosolyodik majd végülis ráhagyja a dolgot, de legalább tudja hogy Tonyval kicsit vigyázni kell. *
-Ebben az esetben az én éjszakai sétám ezzenel végetér. * S elindul a Kúria felé hogy minél előbb olyan helyre érjen ahol még szabad lenni és nem fogják megdorgálni. Bár kit érdekel, nem fog megszakadni egy kis büntető munkába. ~Ami nem öl meg megerősít~ Gondolja miközben egyre inkább fut a lépcsőkön. Még jó hogy olyan nagy a házuk és sok a lépcső, megtanult gyorsan feljutni mindenhová. Persze volt rá példa hogy elesett, de most a társalgó felé igyekszik s belöki annak ajtaját. *

*Réka lejön az udvarra és leül egy székre *~bárcsak lehetne valami normáisat csináln~

-Szia. rowle Réka vagyok.mutatkozik be majd feláll.*
-Bocsi mennem kell.*mondja és felmegy a vendéghálóba.*

*Miután aali megunta kúriában álldogálást, elfelejtvén, hogy a szobájába akar menni, kilép az udvarra. Látja, hogy itt sincs senki. Csirri pedig megint örül, hogy levegőn lehet, ezért egyből el is száll. Most Aali nem ellenkezik, engedi, hadd tegye azt a madár, amit ő akar. Szerencsére jó idő van, ezért nem kell félnie attól, hogy megfázik. Besétál a középre, (az udvaréba) és lecsüccsen a hozzá legközelebb álló padhoz, hogy sütkéreztesse a fejét a napon.
Csak későb veszi észre a lányt az udvaron. Feláll, és odamegy hozzá.*
-Szia! Aali White vagyok, 14 éves, árnydalnok lány.
*Hadarja egy lélegzettel. Közben megnézi magának a lányt. ~Csini. Csak nem tudom, hogy kicsoda. ~ Nem meri megkérdezni, ezért reméli, hogy majd a másik lány megmondja magától.*

-Szia! Sabrina Baxter vagyok. Holtak őries.Gyere ülj le!
*mondja ő is végigszemléli a lányt*
-Még nem láttalak erre.

*Megnyugodva leül a lány mellé.*
-Pedig már voltam itt. Jó, annyira nem sokszor. Télen nem nagyon szeretek kint lenni. Hideg van. De ma nem. Szerencsére.
-Mondjuk. Furcsa. Hiszen még csak ferbuár eleje van. És...Ragyog a nap. De az csak jó. Nem?
*Mondja a lánynak, és várja a válaszát.*

*Kris sétál ki az udvarra. Körülnézve látja, hogy nincs kint senki, így leül egy padra, és nézeget ki a fejéből. Gondolkozik emberekről, a családjáról, hálótársairól, sokmindenkiről.*

*Mikor feltűnik a lány, ő is elmosolyodik.*
-Szia. Kristen Maria Sokorow vagyok. Persze, hogy nem zavarsz. *mosolyog továbbra is. Szemügyre veszi a hópárducot*
-De szép! Hogy hívják? *kérdezi kíváncsian. Ő is szeretne egy ilyet! Bár a tigris jobban illene hozzá.*
-Te mióta vagy itt? *jön a következő kérdés. Aztán már csak a válaszokra vár*

*Mikor a párduc megszólal, kis híján leesik a padról. Azért visszaszerzi az egyensúlyát, és ülve marad.*
-Öhm. Örvendek. *néz az állatra. Majd megrázza a fejét, és válaszol Faynek.*
-Én is tavaly novemberben jöttem. És aziskola nagyon teszik. Az a legjobb benne, hogy lehet énekelni. *mosolyog. Bár jó idő van, ő mégis didereg. Így jár az, aki egy vékony hosszú ujjú pólóban jön ki az udvarra.*
-Én most megyek be. Még biztos találkozunk. Sziasztok. *köszön a lánynak és daimónjának, majd berohan a kastélyba.*