Udvar

Tárgy: Udvar Kedd Okt. 21, 2008 6:49 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Tárgy: Re: Udvar Szer. Okt. 22, 2008 7:46 pm

* Lilia a meglepődöttségtől szóhoz sem jut. A szája teljesen kiszárad, elfelejt nyelni, levegőt venni.. még pislogni is. Feltett egy kérdést .. és szinte biztos benne hogy őszinte választ kapott. Őszinte válasz.. egy olyan embertől, aki nem mutat érzelmeket, aki támad védekezés gyanánt.. általában piroskákat eszik, farkas bőrbe bújva. *
- Jártok.. aham... Takeshi.. szerintem nem zavar már nála sok vizet.. vagy én igy látom.. szóval bántja a dolog.. hogy igy alakul.. hiszen ők elég jó páros voltak. ...
* a lány eközben elgondolkodik néhány dolgon.. hisz sok minden van amit el tudna mondani.. bár talán nem a fiú az a személy, aki erre érdemes.. vagy legalábbis még nem bizonyított.. felé nem.. arról hogy kitartó, és őszinte.. *
- Ami pedig a kérdésedet illeti.. Ismered Lya-t.. szóval.. nem hiszem hogy játszik.. vagyis én vagyok talán az egyik legjobb barátnője.. és tudnék róla, ha hátsó szándékai lennének.
* A lány ennél a mondatnál végig a fiú szemeibe néz.. ezzel is sugallva őszinteségét.. igazából nem is érti magát.. miért is mond ő ilyeneket Darrell-nek.. hiszen nem lenne kötelessége.. csak hát.. ahogy a fiúra néz.. lát benne fantáziát.. és ez az, ami megingatja.. *

Vendég

*Bizony az ingovány egy kis szerencsével jóra fordítható...pláne ha alatta olaj mező van. És ugye az olaj mezőn szrzettbenzinnel meglehet tankoni a sülyedő városi Jeppet arra fellehet rakni a disznókat, és a birkákat a három kismalac és nyáj árából pedig vehetünk egy Piroska sportautót, amivel felszedhetünk egy Tündérkét az anyos ülésre. És attól már felugorhat az ember vércukor szintje...Ettől édes az élet...
Remek terv nem? Csak az ingovány kell...És már itt is van.
De visszatérve ehhez a történethez. Jeremy ravasz egy fiú, inkább annyira mint egy róka, mintsem egy farkas. És a lány őszinte tekintete amiben a gyanú egyetlen jele sem csillan meg boldogságot ébreszt Jeremy szívében...És egy újabb szálát jelent a reme kis pókhálójában.
Lilia jobban ismeri Lyat, és ha nem jétszik neki az csak könnyebb...De ha jétszik jelenleg az se gond. Takeshi már nem akadály számára, és ezt Jeremy már nagyon rég tudja...*
- Köszönöm, hogy megnyugtatsz...-*Biccent a lánynak, tudja ha most megölelné, vagy túljátszana azonnal lebukna. Így azonban tökéleteset alakit....Még maga Colombo sem jönne rá, mire készül.
- Menjünk szerintem be...Sötétben veszélyes ez a rész...~Sok a farkas...~*Az ajtó felé néz.Ami kellemes melegségel némán suttog hivogatva feléjük.
Mivel olyan édesen csalogatja őket, halgatnak hivó szavára és bemennek*

Vendég

*Sabrina érkezik meg az udvarra, hiszen már elég régen jött már ki a friss levegőre. Hosszú tallár van rajta alatta pedig rétegesen fel van öltözve. Mert már őszre jár az idő és elég hűvös van. Naphosszat csak a szobájában üldögélt és nem jött egyáltalán ki. Most azonban rászánta magát és végre a szobája árnyékából kilép. Majd szippant a friss levegőből.Aztán megszólal.* -Hm... de régen éreztem már a friss levegőt.*Mondja, de ez igaz is rá. A sápadt leányzó végre kivirul és csak nézi az udvart és figyel. De aztán amikor már körbepillant és nem lát senkit sem. Nem is csoda ilyen korai órákban.Rászánja magát és szépen odaballag egy padhoz, majd szépen leül és sóhajt egyet. Ahogy éppen veszi a levegőt látja a leheletét és furán tekint mindenre. Majd ezt gondolja.* ~ Óh hát ilyen régen jártam erre, jesszusom, hogy megváltozott minden. Gyönyörűbb lett minden és sokkal szebb, mint ezek előtt. ~ *Ezt gondolja, majd hátradől a padon és kezeit a zsebébe teszi.*

Vendég

*Hmm igen, komor a reggel sárga hídeget sugárzó időben. Elég sok levél hullott már a tarkabarka lombokról a földet befedve, átadva színét. Azért néha a szél gondoskodik arról hogy az ajzat ne legyen olyan túl zsúfolt. Egy levél szál, a sápadt fél-véla kezében. Majd egy zserge pillanat s a levélt porrá égeti pálcájával. Öltözete fekete fűzős fekete palástal. Mellette a furamód éles szemekkel pásztázó Leo. Lizzy lassan de körültekintően halad előre, egy lányt vélt felfedezni. Taláb kissé vinyodást keltő lehet Beth mint mindig. Mert kék szemei mindig hidegen érintik bárkit akire rá néz. S most még arca is sápadt mint a porcellán. Érdekes.* ~nem változik, bevette azt az átkozott gyógyszert mondtam neki hogy nem kellett volna, csak ne szóljanak be neki könyörgöm különben eleven szét átkozza az egyed fejét, veszélyes ilyenkor kint sétálnia de Beth megállíthatatlan...~*Leo gondolatait hallhatjuk, még Beth néha le le pillant daimonára, lassan hátulról a fák árnyékolásából a fekete alak feltűnik, s határozott jeges hangon szólal a lányhoz.* -üdvözlet! *Kimérten biccent a novícius, s végig néz Sabrinán* ~jó ideje nem lehetett kint, nem ismerem , de iker testvérem ismerte hmmm....~ *egy pillanatig elidőzik majd leül a lány felé* -ne vedd tolakodásnak, de mi járatban erre? *Be sem mutatkozik a prefektus, de hát minek? minden naxeldíres diáknak tudnia kell prefektusuk nevét nem? meg ráadásul Lizbeth képviseli őket a diáktanácsban is amit ők szavaztak meg. Egy szó mint száz felesleges bemutatkoznia nézzenek rá a jelvényére ás ott a válasz.Leo időközben inkább hátúl letelepszik, most nem szeretne túl közel lenni gazdájához, főleg hogy nincsenek túl nagy bizalommal egymás iránt*

Vendég

*Sabrina csak nézelődik a távolba, majd lehunyja szemeit, de egy falevél ráesik a fejére. Ez egy picit megijeszti a lányt, de az arcáról nem lehet ezt leolvasni.Kiveszi a kezeit a zsebeiből. Majd leveszi azt a falevelet a fejéről, majd ezt gondolja.* ~ Hm.... egy ilyen kis falevél megilyeszt jesszus akkor mi lesz még később. Mi történhetett velem, hogy egy levél is képes megijeszteni pont engem. Aki mindig erős volt jesszusom....~ Miközben elmélyed a gondolataiban fogja természetesen a levelet és eközben megszóllytják őt. Aztán szépen lassan feleszmél a valóságba és kitörli gyorsan a gondolatait. Örül, hogy társaságot kaphat, de ezt nem lehet leolvasni az arcáról és sehonnan. Gyorsan leejti a kezéből a levelet.Aztán megszólal és látja, hogy a lány aki hozzá jött az prefektus és tudja is hogy ki legalábbis sejti hiszen ismerni a lány ikertestvérét. * -Szia! Hát... kijöttem már egy kis friss levegőt szívni, mert már elég régen jártam már a friss levegőt. Óh párdon még besem mutatkoztam, ha nem ismernél még- Sabrina Baxter vagyok és szintén naxeldíres. Hm... ahogyan látom Lizbethnek hívnak. *Mondja a lány kellő komorsággal és nagyon komolyan. Most nincs kedve mosolyogni egyáltalán, nincs jó kedve. Jobban mondva nincs hangulata semmihez.* -Ha már így megkérdezted én is visszakérdezek. Hm.... te mi járatban vagy erre??? *Kérdez is vissza majd kérdez is a lánytól.* -Hogy vagy?? Mi újság veled? *Megkérdezi majd ismét kényelembe helyezi magát és szépen beteszi ismét zsebeibe a kezeit.*

Vendég

*Leveleket lassan felkapja a szél, de nem természetes szél Beth egy ismert elemi mágiát használ amit forgó szélként is lehet használni, a lány tekintete hideg s kisebb forgó szelet támasztva körülettük lévő összes levelet messze repíti.* -neked sincs jó kedved, sápadt vagy akár csak én! Nem volt társaságot akár csak nekem! talán mindketten remény miatt jöttünk, talán azért hogy rendbe jöjjenek a dolgok....*Halk rejtelmességbe cseng hangja, Leo csak szendén pásztázza a lányokat szimplán hallgatózik* -valami sejtésem volt arról hogy ki vagy, te az ikertestvéremet Anne Wagnerként ismerhetted. Mond csak mennyire kedvelnek téged a csökönyös ember fajtájúak? *Nos igen mint mindenhol Beth véla énjére hallgat mindig s többnyire a szerint is él. Előszeretettel határolja el magát minden más fajtájúaktól, nem becsüli le őket de nagyon furmányosnak kell annak lennie aki nő a Beth szemébe. Azonban a véla vérűekkel teljes mértékben bizalmas. Viszont legyen egy egyén bármely fajtájú mindig tisztelettel viselkedik, eléggé kiszámíthatatlan természetű akár csak az ereje amit nem tud kontrollálni.* -gondolkoztál már azon mi az igaz út az életedben? hogy mi a célod? ~ szokatlan kérdés, ezt most totál nem értem miért kérdi, saját gazdám jól ismerem de mindig túl tud járni mások eszén....nem értem...~*Leo ezekben a gobndolatokban mered gazdájára s erőssen koncentráll mit is akar ebből Beth kihozni*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Okt. 23, 2008 9:28 am

*Ivor lép ki az udvar kövére, még ebéd előtt kicsit levegőzni akart. Daimonja Herceg is vele van. Az udvaron sincs sok ember , főleg ismerős,így keresnek egy nyugodtabb zugot és ott helyezkednek el. Ivor elővesz egy könyvet,amit nemrég kapott és olvasni kezdi,közben nagyokat szippant a friss levegőből és a hűs szellőkből.*

Vendég

*Sabri hallgatja a lányt és csodálja is, amiért ilyen szépen össze tudja szedni a gondolatait és mondatokba fogalni. Aztán szép lassan megszólal.* -Hát igen igazad van nem volt társaságom és jöttél te egyedül voltam. *Mondja majd kicsit csönbe marad majd ismételten megszólal.* -Igen igen ismertem Annet. *Fűzi hozzá a gondolatát ő is.* -Hát nem szoktam ismerkedni, inkább begubózva élek és ha csak tehetem kerülöm az embereket és a többi lényt. Persze nem bántásból mondom közel ne álljon hozzám. Pusztán csak azért mert nem szeretek társaságba nagyon lenni. Természetesen vannak barátaim és őkk csökönyösek de megpuhítottam őket. Akkor mindig felveszem az álarcom és leplezem a bús komor énem. *Mondja el szépen és érhetően a mondani valóját.* -Na és te hogy állsz velünk? *Kérdezi hiszen a kiváncsiságot nem tudja leleplezni.* -Még nem igazán, mert amibe eddig csak belefogtam... Hm.. hogy is mondjam mindig balul sült el. Ezért nem tervezek és nem gondolkom, nincs is ezért célom. De ha valami közbeszól mondjuk a halál hát azt sem vetem meg. *Mondja majd visszakérdez.* -Na és te gondolkodál róla?? Na és mióta vagy prefektus? *Kérdezi hiszen nem tud nagyon semmit a külvilágról.*

Vendég

*A két lány üldögél a padon s szóváltásuk a hideg időben kezd jóval érdekesebb lnni, mindketten rejtelmességbe beszélnek, de megértik egymást. Szó mi szó kevesek értik meg Lizbethet de Sabrinával egy húron pendülnek valamelyest. Bár a fiatal novicíusunknak jóval összetettebb a helyzete mint azt gondolnák az itteniek. Ezért sem barátkoznak vele, egyrészt már is az hogy prefektus ráadásul eléggé jól tanul. Másrészt eléggé hideg prefektus, nagyon ritka az az eset mikor az ő keze alól szabályt hágott siákok nem kerültek volna büntető munkára. Az újakat nem szeretettel fogadja hanem tisztelettel, mindenre kitér minden apró részletre még ha tudják is a diákok hogy miért? egy apró mondat ami általába elhangzik az újaktól való első órában való búcsúzáskor: Viszlát a büntető munkán! Kicsit se kedves de megérthető, inkább tisztelettudónak lehet vélni a fél-véla egyedet. Fura mód nagyon sokan hallottak már Evangeline árulásáról, de senki nem tudott a fél-vélával szót érteni, kivéve Jacket és Lizbethet. De térjünk vissza,Lizbeth semmi jót nem sugalló tekintete a lányra mered miután bicententett egyet az eramíros fiúnak* ~ismerte Annet...érthető~ -Halál nemaz út vége hanem egy új kezdete. Célom nincs s oldalon se állok, nem vagyok se jó, se rossz, inkább egy olyan illető aki megfigyel s akkor csap le mikor már nem marad hátra semmi csak győzelem. Barátaim? nincsenek. Nem vagyok nyitott könyv, senki nem tud rólam szinte semmit, ha tudnak valamit is az kb a negyede az egész történetnek. Magányos farkas vagyok, hogy miért? Nem érzem magam szimpatikus egyénnek, nem járok senkinek se a kevébe. Csak magamért vagyok, ezzel nem ártok senkinek. Prefektus? nos nagyon sokáig voltam diákképviselő még az elsők közt. Sokan lemondtak, elmentek ilyenek. Majd egy nap kb 1 hónapja a mester úgy döntött bizalmát jobban kifejezi s prefektusra emelt. Ez szintén viszályokat szított hisz pont Jack Darkfield helyét kaptam meg....De mesélj nekem azokról az időkről amikor még nem voltam itt voltál, valami rangon szakon belül?

Vendég

*Sab hallgatja a lányt, közben megérkezik egy eramíros fiú. Nem köszön neki, mivel még nem is ismeri. Mivel nem jön oda hozzájuk Sab nem is hajlandó felállni és üdvözölni az újdonsült fiút. Nem nagyon zavarja hogy mit gondolhat róla. Egy a fontos az, hogy egy Naxeldíressel beszélhet. Vagyis az ő szakjáról valóval. Ha a fiú úgy dönt, hogy odajön ám legyen Sab a kellő komolyságával üdvözli őt és ha teheti be is mutatkozik. De nem hiszi mármint Sab , hogy odajönne a fiú mivel egy könyvet lát az eramíros kezében. Természetesen látja, de inkább Lizbeth szavaira figyel ügyet sem vesz a fiúra. Hallgat és hallgat, majd megszólal. Pár perc szünet után.* -Nos igen a halál valaminek a kezdete... *Elakad a szava, mert eszébe jut az egyik diáktársa aki elment sajnos az iskolából. Aztán erőt vesz magán és megszólal.* -Nah igen néha jobb lenne meghalni... Hm... hát igen minek is a barátok, hogyha nem láthatjuk őket. Fölösleges. Látod én azért szoktam naphosszat a szobába lenni. Mert nincs értelme, hogy bárkivel is barátkozzak. Mindig csak átvernek. *Mondja sejtelmesen, nem akarja a multat felidézni. Majd gratulál a lánynak.* -Akkor khm... utólag is gratula a kinevezésedhez. Biztos remek prefektus vagy, a többiekkel pedig valóban nincs mit foglalkozni. *Mondja a lány majd nyel egyet.* -Hát igen betöltöttem két posztot is. Az egyik a prefektus vagyis ami te is vagy. Élveztem nagyon a kihívásokat, de aztán valami megváltozott és inkább diákképviselő lettem. Az azonban nem tartott sokáig. Mert inkább lemondtam és akkoriban sokat kellett tanulni és nem bírtam erővel. Hm... Jack helyett vagy.... öhöm szép teljesítmény de tényleg. Hát mit is mondhatnék.... nagyon jó volt egykoron és most is. Az igaz, hogy voltak bonyoldalmak, de még mindig áll az iskola. Ennek pedig örülni kell. *Mondja majd rákérdez.* -Hm... tényleg te biztosan hallottál a sötétség kegyenceinek a támadásairól. Nos hát igen én azt is megéltem és szerencsére túl is éltem. *Közben nyújtózkodik majd feláll.* -Óh ne haragudj rám, de most mennem kell. Legközelebb még beszélünk. Szia!*Elköszön majd igyekszik bemenni az iskolába. Néha még hátrapillant majd eltűnik.*

Vendég

-köszi, viszlát! *komor de rövid a búcsúzás mint emberektől mind a környezettől. Gyors az az idő még Beth szobájába ér Daimonával, mindössze egy képet fog most kezében s az Nick képe*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Okt. 23, 2008 10:28 am

*Ivor mostmár eleget volt kinnt kicsit fázik is ezért úgy dönt elindul befelé.Feláll és sietős léptekkel indul el a kúria felé.*

Vendég

*Halk nesz hallatszik egyre közelebről. Mintha egy könnyű ruha súrolná a földet. A léptek nesze nem is hallatszik. A halk neszhez tartozó személy pedig nem más, mint Delice kisasszony. Könnyű vajszínű selyemruhát visel, melynek aljára félkör alakban őszi színekben pompázó levelekez hímeztek. Vállán ezúttal egy fehér palást nyugszik. Csuklyája a vállára van hajtva, így láthatók a nő bársonyos vonásai. Szőkésbarna haját, egy gyönyörű élénk narancssárga színű ázsiai liliom díszítí, kiemelve a nő barátságos gesztenyebarna szemeit. A nő arcán boldog mosoly húzódik. Az udvar felé tart. Lassú kecses léptei, alig vernek neszt az avarban.*
~Milyen gyönyörű az őszi táj.Színes, mint az élet, pedig alvásra készül.~*fut át az agyán és egy pillanatra megáll gyönyörködni egy lassan aláhullú vöröses levélben. Mikor a levél földet ér, lehajol érte, és kecses vékony újjaival, óvatosan felveszi azt.*
-Színes halál.*suttogja, és szélnek ereszti a levelet. Tovább indul az udvar, és egy dalt dúdol halkan. Ősi tünde nyelven szól a dal, így keves érthetik annak szövegét. Egy régi varázslatos dal. Az álom dala az melyet, most halkan dúdol a fiatal féltünde nő. Mágikus dal, de ezúttal senkire nem lesz hatással, csak a környező fákra. Mikor a dal végére ér, valami furcs érzés fut ár rajta. És hangosabban kezd egy másik dalt énekelni. Ezt is tünde nyelven teszi, de ennek semmi hatása nincs, hisz nem varázsdal, mikor az udvarra ér, lelassítja lépteit, és úgy halad tovább.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Okt. 23, 2008 3:19 pm

[Az első találkozás az, ami meghatározza a többi módját is.]

*A szakvezető-helyettes után, csak éppenséggel az ellentétes irányból, a tölgyes felől sétál az udvar felé egy tünde, nesztelen léptekkel. csak az avar reccsen meg, ahogy rájuk tapos véletlenül, de szinte ennek is elmúló hangzása van, mintha nem is történt volna semmi, csak a szél rezgette meg a fákat. Légiesen, szinte repülve halad, miközben magában gondolatkavalkádot színez, mint általában szokott...
Az ő ruhájának színe a természettel egyenértékű, de ez talán nem is meglepő, elvégre egy köpeny az, mely a tündék keze által lett szőve. Néhány helyen egy levél van beleakadva, de azokat nem szedi le, szereti, ha látszik rajta az, hogy mennyire szereti a természet minden egyes motívumát, valamint nem is figyeli azt, hogy mit rejt hátán a ruhanemű, inkább csak gyalogol, gondolkozva.
Éneket kezd el hallani, fülel szinte azonnal, reflexből. Minden bizonnyal az udvar felől jön, a tünde nyelven íródott dallam, mely sejtelmesen suhan át a fák között, és érkezik meg a fülkagylóba, mely összeszedve a rezgéseket továbbítja a következő hangfeldolgozó állomásokra.*
~Vajon ki lehet ez, kinek hangja földöntúlian gyönyörű..?~
*Teszi fel magában azt a kérdést, amire választ csak akkor fog kapni, ha megfigyeli, mégis kihez van szerencséje. Egy bokor mögé lapul, elvégre a gonosz sosem rest, bárki lehet az, így nem fogja magát felfedni. Ki tudja, hogy mennyi utálója van itt, akik csak várják, hogy rossz hangulata, pillanata legyen, amikor gyenge, és támadnak... Az aljas alantasság gyöngyszemei... Az ellenfelek sosem aludnak, ők mindig éber szemmel figyelnek.
Amint elsétál mellette a vajszínbe öltözött nőszemély, ki ruhájába az őszi színkavalkádot is belehímeztette, megpillantja az arcot, mely egy féltündét takar, méghozzá a szakvezető-helyetteség. Delice kisasszonyt. Kissé talán túlságosan nagy merészséggel pattan ki a bokor mögül, és sétál a járdaszeglethez, ahol végigméri dalmágia tanárját, majd mélyen meghajol, köszöntve a nálánál tapasztaltabb nőszemélyt. Lehet, hogy a faj között van ellentét, de a félvérekkel amúgysem volt sosem gondja, és a tudást elismerni... Talán ezt mindenki kedveli benne.*
- Bonjour, madame.
*A meghajlásból kissé feltekint, és figyeli a nő reakcióját. Lassan felemelkedik, és észbekap, hogy talán bemutatkozni nem ártana... Ilyenkor jön elő az, hogy mennyi mindent kell még tanulnia, amit reméli, hogy egyszer meg fog, hiszen ez a célja. De azért azt mégiscsak tudja, hogy milyen egy első találkozás... És most nem jut eszébe, nem cselekszik annak megfelelően..? Micsoda viselkedés ez, kérem szépen!?*
- A nevem Goraph Pierront Werthover, és a szakának egyik diákja volnék, nevezetesen másodikos. Talán már látott az óráján, elvégre aktív látogatója vagyok.
*Nem hízelkedik, csak valami ismérvet kell adni, ahol már láthatta őt a nő, ez nagyon fontos dolog... Így lehetséges, hogy pár kínos szituáció elkerülhető, és biztosabb az alap, amelyre lehet építkezni.
A fiúról első ránézésre lerí, hogy igazi művészlélek, ám mégis van benne egy kis tartás. A legtöbb zeneszerző elengedve magát, flegmán, hanyagul jár, de ő nem, a hátába mintha egy cövek lenne állítva, úgy néz a tanárra kihúzva magát, de azért ujjain meglátszik az, hogy gyakran zongorázik, vagy zongorázott, hiszen ujjai erre alkalmazkodtak. A hárfát is minden bizonnyal tökéletesen pengetheti, és a gitárt is, mindenféle húros, fúvós hangszert, talán egy zenepolihisztor..? Nem, csak volt ideje mindent alaposan kitanulni, és mesterei a lehető legjobbak voltak, de talán ez most mégsincs így..

Itt az erre szakosodottak legjava oktatja őt éjt nap alá téve.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Okt. 23, 2008 3:30 pm

*Ann érkezik meg az udvarra. Egész nap azon filózott, gondolkodott, hogy vajon hogyan kérhetne illendő formában bocsánatot Ruperttől. De nem akarja a "bocsánat" szócskát kimondani Rupert előtt. Akkor érzi Ann, hogy még rosszabbul lenne, mint amikor beszélgettek a társalgóban. Szegény lány...még mindig felcsigázza a gondoloat, ha arra gondol, hogy Rupertnek van párja...De majd csak belenyugszik. Hiszen az idő gyógyítja a sebeket* ~Mit csináljak? És vajon az ő számára mi lenne a jó?~ *majd tovább szőtte a gondolatait* ~De hát nem tartott vissza egy kicsit sem a társalgóban, pedig megtehette volna, még sem tett egyetlen mozdulatot sem azért, hogy megállítson...Vagy nem jutott semmi az eszébe?~ *ekkor úgy érezte, hogy elsírja magát, de mégis vissza tartotta a könnyeit* ~Jó barát Rupert...És ha nem is lehetek vele, legalább beszélgettünk, de most már semmi...~ *a lány teljesen csüggedten lépett ki az udvar köveire, de amint meglátta Eleonore úrnőt elfelejtette minden bánatát és gondolatát, majd mosolyogni kezdett.* -Jó napot kívánok Delice úrnő. Hogy szolgál az egésszége?- *ekkor vette észre, hogy egy tünde áll mellette, mármint a tanárnő mellett, Ann-nel pedig szemben. Mivel a lány még nem ismeri az ifjú tündét, így a tünde szokásoknak megfelelően üdvözli, mivel a lány negyed-tünde, majd bemutatkozik illedelmesen.* -Ann-Tabitha Serenity, allidon szak.- *majd figyeli a tanárnőt és a diáktársát.*

Vendég

*Elmerül a dalban amit énekel,, és élvezi az őszi nap utolsó erősebb sugarait, így ne csoda, hogy megrezzen mikor a tünde fiú előugrik egy távolabbi bokor mögül. Arcán mosoly húzódik, hisz egy diák az, bár nem tagadás kézfeje megfeszült egy pillanatra kristályberakásos botján. Mikor a fiú odalép, és köszönti őt, ős is köszönti a fiút.*
- Greeting young gentleman.*üdvözli angolul a fiút, hisz végülis angol származású az ifjú nő, Apró főhajtás. Bal keze vékony ujjai pedig palástja szélére kulcsolódnak. Gesztenyebarna szemének fürkésző pillantásával figyeli a fiút, miközben az bemutatkozik neki. *
~Uhh szép hosszú név. Mire ezt is megjegyzem.~*fut át az agyán, és magában még jobban elmosolyodik. A nevekkel kissé hadilábon áll. Jó pár száz diák jár ide, és ennyi nevet megjegyezni....*
-Ezek szerint nekem már nem kell bemutatkoznom.*mondja, és csilingelve kacag egy rövidet, majd fürkésző tekintete újra a fiúra szegeződik. Haját az őszi szél, egyre sűrűbben lebbenti meg.*
- Örülök, hogy személyesen is megismerhetlek. *teszi hozzá a tanárnő mikor egy másik diák is megjelenik az udvaron. Ann az. Őt már ismeri a tanárnő, és a nevét is sikerült megjegyeznie. Mélységes szomorúságot pillant meg a lány arcán, se mikor az észreveszi őt, elmosolyodik, és már csak szeme élyén lehet észrevenni a szomorúságot.*
- Greeting young lady.*üdvözli őt is angolul, majd mélyen a lány szemébe néz. Próbál rájönni i lehet a lány problémája, de nem sikerül. Ann a fájdalmát mélyen a szívébe zárta.*
-Köszönöm, nagyon jól szolgál.*válaszol mosolyogva dallamos hangn a lány kérdésére, és közben egy aggódó kérdést is feltesz.*
-Csak nem valami baj van?*kérdezi a lányt, és reméli választ is kap, de azt is megérti ha a lány nem akar válaszolni. Hisz mindenkinek lehetnek saját dolgai amit nem szívesen oszt meg másokkal. Eleonóre mindössze szeret segíteni diákjainak, ha tud, vagy azok segítséget kérnek tőle.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Okt. 23, 2008 4:06 pm

[Zavaró tényezők... Söprés következik.]

*Hát igen, a Nap utolsó fényei érkeznek meg a Földre, majd lassan, de biztosan eltűnik a horizonton, átadja helyét a Holdnak, hogy mesterséges fényével terítse be a Földet. Most a nyugati félteke élvezheti ki a napsugarak cirógató ölelését, minden bizonnyal nagy boldogsággal, elvégre minden egyes pillanatot ki kell élvezni ilyen téren ebben az évszakban. Így, ősszel, amikor minden megváltozik, a levelek színe beárnyasodik, bevörösödik, sárgásodik, és szinte minden egyes nap egyre inkább rövidebb, az éjszakák meg nőnek, dagadnak.
Végignéz a kristályberakásos boton, szinte végigpásztázza szemével, majd elégedetten pillant fel arról, kissé talán hirtelen. A tanár lassan köszönti őt, angol nyelven, melyet megért, elvégre világnyelv, neki is oktatták, ámbátor sosem kedvelte igazán. Túlságosan durva az ő franciás, tündés szájszerveinek, melyek már ezen hangok képzéséhez alakultak. Hol ebben a nyelvben a lágyság..? Itt szinte csak a keménység van jelen.
A név valóban hosszú, de mégis kellemes hangzású, a francia "r"-ek, és orrhangzók szinte belemásznak a fülbe, és közvetítik a szájnak, amikor szükség van a kiejtéshez. Ez a szerencse a francia nevekkel, bonyolultnak tűnnek, de olyan könnyen meg is jegyezhetőek, mivel egyedien csilingőek, amik alapból tesznek hozzá egy kellemes hangzást.*
- Nos, való igaz, tisztában vagyok vele, hogy ki is a madame.
*Mondja nemesi egyszerűséggel, nem fűzi tovább a dolgot, majd mikor a nő megköszöni, hogy megismerheti a fiút, csak biccent egyet, kissé megelégedve, elvégre eléggé nagy örömet okoz az neki, hogy egy tanár megjegyzi őt, egy örök életre, talán... Legalábbis ezen monológból ezt lehetett kivenni, a fiú így értelmezte. És ez a megérzés általában be is szokott válni.
Hirtelen egy lány is megjelenik, akinek gondja-baja kissé ki van ülve az arcára, erre a diák is, tanár is egyaránt felfigyel, csak a különbség annyi, hogy Goraph nem teszi szóvá, míg a tanár azonal érdeklődni kezd. A tünde csak biccent, majd elmond egy nevet, kissé erőltetve.*
- Szép estét. Goraph Pierront Werthover, allidon, második évfolyam, szintén.
*Darálja el gyorsan, majd hallgatja a lány reakcióját, illetve a tanár-diák közötti kommunkációt, ami lefolyik. Ő addig inkább fogja magát, és elkalandozik kissé a gondolatok felé, hajója más partok vizeit kezdi el mosni merészen. A távoli fákat nézi, illetve a szél suhogását hallgatja, mintha egy teljesen más síkban lenni, de természetesen még mindig a valóságban él, és ott van, csak éppenséggel a gondolatai keltek szárnyra messzire.
A jövőjét fejtegeti magában, majd mikor újra csend ülepszik le, akkor térnek vissza a jóslatokból a gondolatok, és koncentrálnak a való világra. A tanár felé fordul, majd megszólal mély, jellegzetes hangján.*
- És, hogy van manapság a tanárnő..? Illetve a hölgy..?
*Fordul később a lány felé is, persze csak illemből, igazándiból csak Eleonóre napjai érdeklik, egy kisdiáké nem igazán, sajnos ő el van most bújtatva a tanár árnyéka mögött, most Miss. Delice alakja emelkedik ki. Talán más helyzetben a negyed-tünde is elől lehetne beszélgetés terén, de most sajnos ez nem adatik meg számára, a tünde szemszögéből. Bár negyedvérrel még találkozott, de nem sokban különbözik a véleménye a félvérektől... Nem tehetnek róla...

Csak a vér sokkalta szennyezettebb, 3/4-ed arányban.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Okt. 23, 2008 4:25 pm

*Ann örül annak, hogy Delice úrnő nem tekintett el affelett, hogy a lány most milyen hangulatban van, ezért hát a lány válaszol is a tanárnőnek, hiszen megbízik Delice tanárnőben* -Tanárnő, ha nem zavarom Önt, akkor beszélgethetnénk valamikor négyszemközött? Nagyon fontos lenne a számomra.- * hajtja le a fejét illedelmesen egy csöppet, és várja, hogy a tanárnő mit fog erre reagálni. Látja a lány, hogy az ifjú tündét lenyűgözte a tanárnő szépsége. Nem hiába ő csak negyed-tünde...pont e miatt nincs helye sem az emberek, sem a tündék között...De pont ezért akar harcossá válni, és ezért tanult és tanul is kardforgatást a harcos foglalkozású nagyapjától...*

Vendég

*A tanárnő mosolyogva a figyeli a gyerkeket. Majd Goraph kérdésére röviden válaszol, miközben egy erősebb szélfuvallat meglebegteti nehéz palástját.*
- Zsúfoltan telnek a napjaim, és elég elfoglalt vagyok, de minden nap sétálok kicsit.*mondja mosolyogva, majd a lány felé fordul.*
-Most a napokban, ha megkeresel a lakosztályomba, akkor szakítunk egy kis időt beszélgetni.*válasuol a lánynak, majd az égre emeli tekintetét, ahol mindjárt lemegy a nap.*
-Ne haragudjatok, de most vissza kell térnem a papírmunkához.*mondja szomorúan. Szívesen maradna még.*
-Jó volt beszélgetni kicsit. Sziasztok.*köszön el majd sietős léptekkel elhagyja az udvart. Palástja szegélye végig neszezik az avarban. Mikor visszaér lakosztályába, rögtön a dolgozószobába siet, és nekiáll a dolgainak.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Okt. 23, 2008 5:02 pm

//fagy//

Tárgy: Re: Udvar Pént. Okt. 24, 2008 1:44 pm

*Nyílik a Kúria kijárata, és zöld köpenyben Quarion lép az Udvar ösvényére. Kezében egy nyitott könyv, és azt lapozza lassan, a lapokat sokáig nézve. Felemeli fejét, és körbenéz.* ~ Nincs valami meleg. ~ *Fekete, hosszúnyakú pulóver van rajta, és sötétkék farmer. Kisétál az út közepére, és leül az egyik padra.
A fákon még csak most kezd meglátszódni az ősz, eddig egészen jól bírták. Igaz, van egy-két jobban lombkoronáját vesztett tölgy, és egyéb fa, de a többségnek még javában megmaradt. A szél ennek ellenére, természetes őszi jelenségképpen néhány levelet hordoz magával.
A hegyesfülű tündefiú kinyitja a könyvét, és valahol a közepe után olvasni kezdi.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Okt. 24, 2008 2:06 pm

*Újra nyílik a hatalmas tölgyfa-kapu. Laura lépdes sebesen kifelé. Daimonját a kezében tartja. Pontosabban a kis vidra a lány kötött pukcsijába kapaszkodik, és rágja az a néhány megmaradt bolytocskát, ami a még a pulcsi nyakáról lóg. A hosszú trapéz szárú farmek leér a földig, és elfedi a szürke edzőcipőt. Az eget figyeli, ahol bárányfelhők úsznak, de már gyülekeznek a ronda esőfelhők. Szerencsére észreveszi, hogy egy fiú ül az egyik padon. Pillanatokra megáll benne az ütőér.* ~Jesszusom... Ez Quarion....~ *Sarkonfordul, és a lehető leghalkabb lépteivel elindul a kapu felé. Imádkozik, hogy a fiú men veszi észre.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Okt. 24, 2008 2:12 pm

*Quarion látja a szeme sarkában, hogy valaki kijött. Kitalálja, hogy ki az, és amint megfordul az illető, meg is bizonyosodik róla. Fejét nem mozdítva, komor arccal és jéghideg szemmel rápillant. Megvárja, míg a lány tesz néhány lépést visszafele, majd csak azután szólal meg. Keze épp lapozni akart.*
- Nem vagyok süket, és nem tudsz átvágni. *Mondja, majd visszafordítja a fejét a könyvre. Lapoz, majd folytatja az olvasást. Laurára néz, megint úgy, mint az előbb, így meglehetősen gonoszul néz. De a hegyesfülű nem akarja megijeszteni, odébb ül, és olvas megint. Ezzel azt jelezte a lánynak, hogy foglaljon helyet. Quarion nem tűr ellentmondást.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Okt. 24, 2008 2:24 pm

-Én...én...nem akartalak átvágni. Csak...őőő...nem akartalak zavarni... *Sajna a lány képtelen jól hazudni, és ezt ő is észreveszi, úgyhogy inkább befogja a száját. Helyette inkább lassú léptekkel elindul a pad felé, és leül. Gyanítja, hogy Quarion valamit mondani akar neki. Ezért rá is kérdez a dologra. Kissé bátortalanul szólal meg, szemeit a földre szegezi.* -Mit... mit szeretnél mondani? Vagy csak... Szóval mi van?

Tárgy: Re: Udvar Pént. Okt. 24, 2008 2:32 pm

*A kifogásra Quarion csak hümmög egyet. Laura leül mellé. Befejezi még az éppen olvasott mondatot, csak hogy feszítse a húrokat, majd becsapja a könyvet és az ölébe fekteti. A szemben lévő padra pillant, majd kis idő után Laura szemeibe néz.*
- Nos. Régen láttalak. *Mondja, és hagy egy kis hatásszünetet.* - Keveset találkoztunk mostanában. Hiányoltalak egy darabig, aztán pedig megszoktam. Végülis én rossz emberismerő vagyok lányok terén, de tanultam a leckéből. *Köhhent egyet.* - De nem terelem el a szót: sok volt ez így, hogy ennyi ideig mégcsak nemis hallottam rólad. Eközben elhidegültem tőled, és szerintem ez nálad sincs másképpen. *Keresztbe teszi kinyújtott lábait.* - Tehát szerintem a legegyszerűbb, ha nem folytatjuk, és inkább tekintsük meg nem történt dolognak az egészet. Hiszen... Semmi sem volt szinte. *Most kérdően néz a lányra. Aztán hátradől, hiszen nem vádolni akarja a lányt, bármennyire is úgy tűnt.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar