Udvar

Tárgy: Udvar Kedd Okt. 21, 2008 6:49 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Tárgy: Re: Udvar Pént. Okt. 24, 2008 2:52 pm

*A monológ közben a lány szemeibe könny szökken. Mikor a fiú elhallgat, Laura becsukja a szemét, amitől egy könnycsepp csordul le az arcán. Hirtelen felindulásból feláll, és lepofozza a fiút. Sírás elfolytása közben kiabálni kezd.* -Hogy teheted ezt velem? Ha tudni akarod, beteg voltam! *Felkapja daimonját a földről, és félig futva elindul. Nem a kúria felé megy, csak elmenekül a semmibe. Lelke mélyén, azomban szeretné, hogy Quarion kövesse. Hogy miért is? Na arról még a lánynak sincs fogalma.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Okt. 24, 2008 2:57 pm

*Nem igazán zavarja, hogy a lány sírni kezd, hisezn ez természetes, de a pofon már érzékenyebben érinti. Arca elfordulva marad, úgy, ahogy a pofontól megállt. A lány elindul sietve, erre már ő is feláll. Két lépés után gyengéden elkapja a karját, és maga felé fordítja.*
- Nem szeretném, ha haragban fejeznénk ezt be. De tudod... Van, hogy rosszul fejezem ki magam, elnézést kérek. *Mondja szemlesütve. Majd Laurára pillant. Szemében kételyt keres. Sokan utálják, ha valaki így nézi őket. Azt szokták mondani, hogy nem szeretik, ha beléjük látnak... Quarion viszont pont ezt az ellenszenvet használja ki, és csakazértis ezt csinálja.*

Diák Hozzászólások száma : 70

*Az ég felé nyújtózkodva lépeget a zöld gyepen, a pezsdítő mozdulatok közben még az sem zavarja, hogy fél dereka kint van sötétlila garbós felsőjéből, ahogy nagy serényen próbál felébredni. Érthetetlen okokból kifolyólag mostanában fő tevékenységévé az alvás vált, talán ez az oka annak is, hogy folyamatos ólmos fáradtságára hivatkozva nem mozdul el a Vidra háló háromméteres körzetéből.
Leeresztve karját végigsimít vörösesbarna tincsein, hogy ne legyen túl kócos a hatás, és egy pad után kezd kutatni tekintetével, 360°-os fordulatot téve saját tengelye körül. Pillantása először elsiklik az éppen drámázó ifjú pár mellett, és megakad egy ülőalkalmatosságon, amihez odabaktatva be tudja kötni kanárisárga tornacipőjét, így lecsökkentve annak az esélyét, hogy úrilányosan pofára esik a sétáló diákok szeme láttára. Azonban miután megmenti magát figyelme az előbb kihagyott részlet, a két idegen felé irányul. Lassú, jól megfontolt léptekkel indul el feléjük, hogy ha nagyobb hisztiroham, vagy egyéb kártékony cselekvéssorozat bontakozna ki gyorsan meg tudja gondolni magát, és elindulni a másik irányba.
Valószínűleg nem haladhatott olyan lassan, mint szeretett volna, ugyanis pillanatok alatt eléri a célszemélyeket. Pár másodpercig tekintete társai között cikázik, aztán nagyot nyel, és használja rég nem hallott csengő hangját.*
- Sziasztok. Zavarhatok? *Kis szempillarebegtetést végez Quarion és Laura irányába. Lélekben már ellépdelt tőlük, mivel a lány könnyei eléggé megingatják szocializálódási elhatározását.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Okt. 24, 2008 3:16 pm

*Miközben fut, megfogják a kezét. Valahogy megfordul...és ebből egy ölelés lesz. De tényleg csak a tehetetlenség miatt... A végeredmény egy szoros ölelés lesz. Pillanatokon bellül a meleg könnyek már Quarion vállát áztatják. Már megszokta az ilyenfajta helyzeteket. Gondolataiban már 2 évvel ezelőt jár. Egy másik fiúval beszél, máshol, de az ok ugyanaz. Kinyitja a szemeit, és újra a jelenben jár. Quarion vállán sír. Felemeli a fejét és a fiúra néz. Remegő hangal megszólal. Közben elengedi Quariont, és két lépést tesz hátra.* -Megértettem. Nem...nem haragszom. De...most megyek... *Felveszi a kis vidrát, hátatfordít, és elfut a rejtett tisztás felé. Ki akarja szellőztetni a fejét.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Okt. 24, 2008 3:26 pm

*Quarion nem akart ölelkezni, de ha ez kell ahhoz, hogy megtudja vigasztalni, akkor ez van. A lány zaklatott, könnyen ki lehet találni. Nem veszekszik Quarionnal, inkább elrohan.* - Szia. *Mondja Quarion lehangoltan, szokásos komor arca nem tükröz semmi érzelmet. Ekkor Quarion hegyes fülét egy ismeretlen hang üti meg. Miközben felé fordul, szemei újra jéghidegek lesznek, egy röpke pislantás alatt. Teljes testtel elfordul, és bal lábával egy fél lépést hátrébb lépve, karjaival nagy ívet megtéve, tünde létéhez méltóan meghajol.*
- Szervusz. Quarion Galanodel, Eramír. Örvendek. *Mutatkozik be az idegennek, és kiegyenesedik. Szemeit a lány szempárjába mélyeszti... Hát igen, ő sem maradhat ki a szokásos "most-beléd-nézek" szemkontaktusból, ami következtében Quarion beleláthat a lelkébe. Ez már a fiúnak ösztön, és művészi kiváncsiság. Szereti megtapasztalni a jellemek és személyiségek személyenként való másságát.*

Diák Hozzászólások száma : 70

*Értetlenül, egy pillanatra szinte meghökkenve pislog az egyedüllétet választó lány után, majd megrázva fejét egy gúnyos mosolyt ereszt meg. Szereti ő a szappanoperákat... Csak egy nagy adag cinizmussal áll hozzá.
Nagy szerencséjére azonban a pár másik tagja észrevette, így beszélgetőpartner nélkül már biztosan nem fog maradni. A széleskörű meghajlást fejcsóválva nézi végig, majd angolosan pukedlizik egyet ő is. Igaz, hogy közben nem kicsi vigyor kúszik fel az ajkaira. A tünde szokásokkal semmi baja... csak feleslegesnek tartja az ilyet, gúnyos viselkedése is sugallja ezt.*
- Dhaila Lancaster, allidon. *Viszonozza az alapgesztust. A veséző pillantással nem lehet rá hatni, se nem töri meg, se nem idegesíti. Rezzenéstelen arccal állja a tekintet, ám íriszeiből semmit nem lehet kiolvasni, sokkal bonyolultabb és összetettebb lélek ahhoz, hogy a macskás szempár eláruljon róla bármit is.*
- Sajnálom, hogy megzavartalak titeket. Remélem nem miattam ment el. *Hangneme egyáltalán nem árulkodik arról, hogy valóban megbánta e azt, hogy megszólította a drámázókat, sőt. De a formát meg kell adni.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Okt. 24, 2008 3:45 pm

*Félrehúzza a száját, majd megszólal.* - Hát akkor legközelebb nem hajolok meg, te tudod. *Mondja, majd zsebrevágja a kezeit, és nagy lendítésekkel. lassan, de nagyokat lépkedve elindul a pad felé. Úgy viselkedik, mint valami bolond. Hát igen... Akkor ilyen, ha vagy ideges, vagy olyan napja van, hogy feladja a komolyságot. Ma inkább az utóbbi van.*
- Nem zavartál meg semmit. *Mondja hátrafele a lányra pillantva. Sarkonfordulva leül a padra, ahol addig ült, és az otthagyott könyvét ölébe veszi. Hogy néz ki? Sokak számára a régóta olvasgatott könyve az, aki még nem olvasta eddig, hogy hogy néz ki, annak itt le van írva: az egész borító piros, az elején egy fekete bundájú, gonosz, sárga szemű vérfarkas feje van, és néhány repülő sakkbábú. Darren Shan Démonmester c. könyve. Quarionnak még nem volt ideje teljesen végigolvasni, de mostmár mindjárt végez vele. Márcsak 50 röpke oldal. De ez az ilyen könyveknél nem sokat jelent.*

Diák Hozzászólások száma : 70

- Ne, kérlek ne érts félre. Igazán szép szokás, csak... mosolyra fakaszt. *Néha áldja magát a jó beszélőkéjéért. Ennyi burkoltan, illedelmesen még semmit nem tudott megfogalmazni. Tényleg nem a megbántás volt a célja...*
- Jó, akkor megnyugodtam. *Sóhajt fel színpadiasan. Felvont szemöldökkel figyeli a tünde srác padhoz való rohanását, és azt, ahogy társaságban veszi fel hőn szeretett könyvét. Gúnyos cöhhentést hallat, éa összefonja maga előtt karjait, úgy lépdel ő is a padhoz.* Na, most érzem úgy, hogy zavarok. Igazán érdekes olvasmány lehet. *Les bele a sorokba, miközben Quarion fölé hajol. Legyőzi egy könyv... még ilyet sem ért meg véla lányunk.^^*
- Te mióta vagy itt? *Érdeklődik, ezt szánja utolsó próbálkozásnak, mert egyre jobban csábítja az az ötlet, hogy másik kommunikatívabb élőlényt keres.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Okt. 24, 2008 4:21 pm

*Quarion félvállról veszi a cöhhentést, majd amikor a lány olvasni kezdi a könyvét, akkor hirtelen hátrahajol, és becsukja. Átnyújtja a lánynak, hogyha esetleg nézegetni szeretné, ottvan.*
- Oh, elnézést kérek. Ezt nem illik, csak tudod jó könyv... Najó, nem keresek kitérőt, illetlen voltam. Elnézést. *Lesüti a szemét, úgy válaszol.* - Most vagyok másodikas.
*Nem tudja, mi ütött belé, hogy így viselkedik. Azaz tudja, de még nem viselkedett így publikusan. Ilyenkor van az a vidám pillanata, hogy mindent bolondozva csinál. Ekkor még laza mosolyokat is képes küldözgetni, de annak még nincs itt az ideje. Érzi, hogy Dhaila nem igazán ilyen emberrel akar most ceverészni, de ez nem igazán izgatja.*

Vendég

*Ééés bereppen a képbe egy plusz harmadik embergyermek: Eric. De rég járt friss levegőn... összvissz két napja, mikor nyaralni voltak Lanával. Cöhh, egyeseknek jól megy, csak úgy kimaradoznak...
S mit látnak becses szemei? Dhai... és még valaki, de az meg nem érdekes, szóóóval : Dhai*
-És én, aki azt hittem, hogy kihaltál ebből a suilból. Szervusz.- *kellemes, ha a lány mellett szólal meg ezzel frászoltatva. A másiknak csak biccent*

Diák Hozzászólások száma : 70

*El is veszi a felajánlott könyvet, megszemléli annak tartalmát miközben Quarion magyarázkodik. Ezután vissza is nyújtja a zsákmányt, és farzsebeibe csúsztatja kezét.*
- Nem történt semmi. *Rázza meg a fejét, ezzel nyomatékosítva szavait.* Akkor gondolom már régóta. Én nem vizsgáztam... pedig elvileg lehetett volna. *Sóhajt fel, igaz nem néz ki úgy, mint aki nagy szívfájdalmat érez az elmulasztott kötelezettség miatt. Jobb neki így, hisz amúgyis kihagyta a fél évet, úgy csöppent az iskolába.
Már készülne leülni a tünde mellé, mikor egy ismerős hang ijedt ugrásra készteti, mivel nem szokott hozzá hogy a füle mellől kapjon ilyen szívmelengető szavakat üdvözlésül. Szaggatottan veszi a levegőt, és Ericre sandít.*
- Örülnél neki, mi? Ekkora mázlid neked sem lehet gentleman. *Villantja jól ismert szemtelen mosolyát a srácra, majd hirtelen ötlettől, elhatározástól, és elmebajtól vezérelve annak nyakába veti magát. Ilyet sem lehet Dhailatól látni minden hónapban.^^* Ismerős arc, ismerős arc, ismerős arc.... *Ujjong suttogva Croft úrfi fülébe, majd hátrál is tőle egy-két lépést.*
- Khm, izé... Jó látni.

Tárgy: Re: Udvar Pént. Okt. 24, 2008 4:51 pm

*Quarion végighallgatja a lányt. Már épp mondana valamit, amikor mégegy idegen lép a színre. Még őt sem látta. Biccent neki, másra nem igazán méltat szót adni. Hamár a lánynak úgyis van beszélgetőpartnere, akit ráadásul ismer, belemer lapozni a könyvébe, és kinyitni ott, ahol folytatnia kellene. Elkezd olvasgatni, de nem igazán van hozzá most kedve. Miközben ölében van kinyitva a könyv, övéből elővesz egy mentolos cukrot, és beveszi a szájába. A könyv megint becsukott állapotba kerül, a hegyesfülű pedig feláll, és az ösvény másik oldalára, a fűbe sétál, és nekidönti a hátát egy nagy tölgyfának. Most sötét ruhájával együtt beleolvad a fák árnyékába, főleg, hogy már ilyan késő van. Kezei zsebében vannak megint. Innen látja a fiút meg a lányt is, bár elsősorban az előtte fekvő avart nézi.*

Vendég

*Minden másra számított: pofonra, üvötlésre, sikitásra, ami kiviszi a dobhártyáját, csak egyedül a nyakbavetősdire nem. De ez van. Elkapja a hölgyet, biztos kézzel, nehogy egy fűben landolás legyen a végeredmény*
-Én is örvendek... kivételesen.- *valami furcsa, kicsikét gunyoros mosoly bújkál az arcán. Mi tagadás, jó egy élő, ismert arcot látni*
-Amúgy nem vagyok gentleman, csak egy egyszerű diák.- *vagy nem, de ez mellékes most*
-Ha akarod, beköltözök hozzád és láthatsz naponta.- *nyevlölt. Nem gondolta komolyan-Lana meg is tépné érte*
-S mi újság veled amúgy?- *igenigen, rég látta a lányt*

Diák Hozzászólások száma : 70

- Dehogynem vagy az. Régebben folyamatosan ezt szajkóztad, a világ, vagyis iskolamegmentő, likvidálós terveddel együtt. *Csóválja meg rosszallóan a fejét. Úgy tűnik a mi Ericünk megváltozott.*
- Nem is olyan rossz ötlet. *Kap a szavakon, újból elmosolyodva.* Van egy olyan érzésem hogy jobb társaság lennél, mint a mostani szobatársaim. *Kit érdekel egy bedurvult albínó.^^ Különben is ráférne a srácra egy alapos hajigazítás, még erre is jó okot szolgáltatna.
A kérdésre felsóhajt. Erre most jöhetne a sok, értelmetlen, jelentés nélküli szóáradat, miszerint csak a szokásos van vele, ugyanúgy tengeti a napjait, és a többi. Nagyot sóhajt, és belekarolva Ericbe menetirányba fordíítja. Még fejét hátrafordítva elköszön Quariontól, és a két fiatal nekiindul a birtoknak, hol szűkszavúan, hol egy picit bővebben mesélve egymásnak a hónapok történéseiről.^^*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Okt. 24, 2008 5:26 pm

~ Ficsúr... ~ *Gondolkodik a nemrégiben megjelent srácról, majd biccent a távozó lánynak. Ellöki hátát a fa törzsétől, és kiballag az ösvényre. Keze még mindig a zsebében van, és valószínűleg így is fog maradni. Körbenéz az ösvény két vége felé, majd megvonja a vállát. Sarkon fordul hirtelen, és azokkal a nagy és hosszú katonaléptekkel elindul fütyörészve a Kúria ajtaja felé. Elgonlkodik azon, ami ma történt. Nem ártana neki is gyakorolnia a varázslatait, fejlesztenie magát, mert igaz, hogy aeromágiát még alig tanultak, az eddigieket be kéne tanulnia alaposan. Például nem ártana, ha egy emberméretnyi ködöt elő tudna varázsolni, nemcsak egy kis foszlányt... Igen, nem ártana. Valószínűleg holnap a Gyakorlóteremben lesz... De most egyenlőre felmegy a szobájába, vagy ki tudja hova.* ~ Vajon Wanva hazaért már? Messze van a hőn szeretett Pilis, de ennyi idő alatt már meg kellett tennie az odautat. Remélem anyámék nem sokat szórakoznak a válasszal. ~

Tárgy: Re: Udvar Pént. Okt. 24, 2008 6:16 pm

*Esti, sötét, hideg. Tipikusan olyan időszak, mikor Odron és Jack kimennek, számukra nappali sétájukra, mely másnak inkább későesti séta. Távol a tömegtől lép ki a fiú fekete árnyékként a Kúriából, majd egy kisebb ösvényre tér rá. Zöld-szürke sál a nyakában, köpenye magán, éppen elég meleg, pláne, hogy alatta pulcsit is visel. Egyszerű cipő, egyszerű nadrág, mellén jelvények, maga mellett a foltos-csíkos nőstény ocelot lépdel az arany nyakláncával egyetemben, bár ezt a fiú minduntalan nyakörvnek titulálja, és, mint ilyet, lealacsonyítónak. De a nősténynagymacska szépségét és hiúságát csak táplálja az efféle ékszer, és tartása ettől még büszkébb, még kecsesebb és kényesebbé válik, ahogy a hidegben szőrét borzolja a szél, és óvatosan lépked előre. Jack kezei zsebrevágva pihennek, ahogyan szépen, lassan sétál egyedül az egyik kishalt udvari ösvényen a maga tempojában. Határozott, és kimért léptek. Mondhatni olyan, mintha céllal andalogna.*

Vendég

*Egy lány tűnik fel az udvaron, és egy bőröndöt vonszol maga után. Szőke haj, kék szem, liliomos tornacipő, ankh és egyéb ékszerek, prefektusi jelvény, denevéres kitűző. Eddig ismerős a kép, de mit keres mellette az igencsak daimónnak kinéző vadmacska...? Nos, ez egy megfejtésre váró rejtély. Most megáll, kisöpri szőke haját a szeméből, majd ráfókuszál a tőle nem messze álló fiúra. Éppen Jack háta mögött áll, és Odron esetleg észreveheti, de ha mázlija van, nem árulja el a fiúnak. Leteszi a csomagot, majd halkan tesz pár lépést, mire teljesen Jack mögé kerül. Hátulról a vállára teszi a kezét, aztán megszólal.* Bú.

Tárgy: Re: Udvar Pént. Okt. 24, 2008 6:35 pm

*Az Arianától nem messze álló fiú tévképzet. Jack igenis halad, mégha lassan is, de minden bizonnyal célzattal előrefelé. Odron kellemesen sétálgat, és, ahogy fúj a szél, neki nem kedvez, nem érzi meg a lány illatát, csak a lépéseket, meg a vonszolásokat hallja, mivel annak van hangja az avarban. Hátranéz, aztán elképed, mikor meglátja azt a valamit. Hátán feláll a szőr, és halkan morogni kezd, miközben megáll. Jack egy ideig még sétál, majd megtorpa, és ekkor teszi Ariana a vállára a kezét. halálos nyugalommal fordul meg, egyik szemöldökét felvonja.* -Mit jelentsen az új háziállatod? ~Mágikus.. nem lehet.. nem lehet.. Mi nem lehet?~ *kérdez vissza Jack gondolatban, miközben Odron továbbra is eléggé idegesen csapkod farkával, figyelve azt a másik nagymacskát Ariana mellett.* -Amúgy látom, sikeresen túlélted a napokat, amiket apáddal töltöttél, és nem maradtál sokáig. Vagy.. talán átváltoztattad és ő ez a becses állat? *kérdések özöne, nem, a daimon csak Odronban emrül fel, aki meg nem nagyon hiszi el a dolgokat, így egyelőre csak áll idegesen, Jack meg érdeklődik.*

Vendég

*Jó, akkor nem áll, hanem halad, tök mindegy. A kéz vállra tétele akkor is meg van, és az a lényeg, nem? Odron morgására csak halványan elmosolyodik, a vadmacska pedig meglapil a fűben, de ha tudna, minden bizonnyal ő is vigyorogna, méghozzá nagyon. Mikor Jack megfordul, a fiú várható reakciója ide vagy oda, Ariana nem bír magával, és azonnal megöleli.* Szia! Akár hiszed, akár nem, rettentően hiányoztatok mind a ketten. Rendben, jó volt újra látni James-t, meg minden, de akkor is. Jó, hogy megint itt vagyok. *Mondja mosolyogva, miközben azért elhúzódik Jacktől.* Kikérem magamnaaak! *Kezd el nyafogni a vadmacska a "háziállat" szóra.* Pont annyira vagyok háziállat, mint az a csíkos macska ott melletted, akit minden bizonnyal rendesen elvertek, erre utalnak a foltjai. *Jelenti ki kissé sértődötten, Ariana pedig lazán megvonja a vállát.* Ja, ő csak Pereus. És nem, nem az apám. Ő otthon maradt, mázlimra, és még engem is elengedett, bár ezt gondolom, látod.

Tárgy: Re: Udvar Pént. Okt. 24, 2008 6:55 pm

*Mikor a lány hirtelen emgöleli a fiút, akkor az egy cseppet emgdöbben.* -Hejj, nah azért az érzelmi kitörésektől.. Mindegy.. Jó, hogy itt vagy. *mondja, és végül halványan elmosolyodik, és meglapogatja finoman a lány hátát. Nem teljes visszaölelés, csak afféle félsiker. Mikor az állat a lány mellett emgszólal, Jack továbbra is a lányra figyelmez, emg annak szavaira. Konstatálja, hogy ebszélő vadmacskát kapott a lány.* -Utat talált odaátra, vagy onnan jött régebben? Mármint apád.. *teszi hozzá, közben Odron rettentően emgsértődöik, és felhúzza magát Pereus szavain.* -Mit akarsz te anyaszomorító? Méghogy elvertek?! És Csíkos? Neked még az igazi nevemet is akkora tisztelettel kellene kiejtened, mintha minimum az atyaúristen volnék. *morogja, majd nekirugaszkodik, és kissé emglapul, ahogy a nagymacskák szoktak.. támadás előtt..* -Megkapod a magadét! *és, mielőtt Jack bármit tehetne, az ocelot, bár nem éppen nagy, hatalmas lendülettel, és kiengedett karmokkal veti rá magát erre a bizonyos Pereusra. Karmolja, harapja, öli, ahol éri.* -Aham.. csak Pereus.. *néz rá a lányra kérdő tekintettel, maga előtt összefont kezekkel, majd közelebb lép a viaskodókhoz.* -Odron, elég legyen ebből! Több tisztesség és méltóság is lehetne benned, hogy nem alacsonyodsz le hozzá! *mondja, és, mivel az ő daimonja nem tágít, így igyekszik valahogy ketté szedni a verekedőket úgy, hogy melléjük térdel, hajol, és kezével igyekszik. Egymás verekedéséből úgyis sérülések fognak származni.*

Vendég

Az érzelmi kitörések is kellenek "néha"... *Mondja mosolyogva, majd kissé összereáncolja a szemöldökét, és végigméri a fiút. Valami nincs rendben... Valami... hiányzik... De bárhogy gondolkozik, sehogy nem tud rájönni, mi az. Megvonja a vállát, és felel a fiú kérdésére.* Az előbbi. Ezt akarta velünk közölni, és ezért rángatott haza. *Mikor Odron megsértődik, Ariana már lépne oda hozzá, hogy kibékítse, de aztán az ocelot a vadmacskára veti magát. Pereus reflexből félreugrik, és így valamennyire ki tudja kerülni a támadást. Valamennyire...* Naaaa! Tessék békénhagyniiiii! *Nyivákol a macska, és próbál nem támadni, csak védekezni. Nem akarja bántani se Odront, se rajta keresztül Jacket, de hát mit csináljon, ha őt itt ölik?!* Odron, arra nem gondolsz, hogy ez nekem is fáj?! *Szisszen fel Ariana. Bizony, nem valami kellemes érzés ha az ember daimónját csépelik.* Jól van na, bocsánat! De nem vagyok háziállat, ezt mond meg a gazdádnak is! Daimón vagyok, kikérem magamnak! *Macskaszokáshoz híven fúj egyet-kettőt, és ha Odron még mindig nem állt le, akkor behúzott karmokkal, de ad neki egy jó nagy pofont.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Okt. 24, 2008 7:11 pm

-Néha. *erősíti meg a lány szavait. Jackről egyelőre nem nagyon hiányzik semmi, lelke tovább fagy minden egyes nappal, de amúgy olyan, mint volt.* -Az derék, mert átjárót nagyon nehezen lehet találni, mert akik onnan jöttek, egy idő után elfelejtik, avagy nagyon nagy titokban tartják. Mégis minden tele van daimonokkal, ami furcsaság.. de ez van.. emberi világ.. *mondja beletörődően, Odron epdig nem hagyja magát, teljesen emg van sértve, és elborult az agya. Jó erősen belekap az állat oldalába, mire Jacknek sikerül elkapnia, és elfognia.* -Engedj a brigantihoz! ostoba! Biztos francia, francia kutya! Csigán élő aljas, elvetemült mmmmmm..!! *a végére a fiú már a száját is befogja, hogy ne morogjon itt össze-vissza szitkokat szórva, és elátkozva mindenkit mindenkinek. Kapálózása közben kieresztet karmokkal csapkod, Jack sebződik, Odron magában is kárt okoz, míg végül valahogy, nagy nehezen csak lenyugszik, így már csak mocorog erőteljesen.* ~Viselkedjél, mert kobzás lesz a vége! Napra állítalak.~ *azzal ledobja a macskát a földre, aki puffan, de talpra esik, emgrázza magát, fújtat, majd leül, és sebeit nyalogatja.* -Briganti.. *sziszegi zárószóként, majd Jack kezdi el feljebb tűrni talárját, megnézve, mennyit vétett a daimonja ellene, és maga ellen.* -Én kérek elnézést a kirohanásáért, csak kényes a származására, és rühelli, ha becézik. Te meg ne őt szapuld, ha én bántalak. Tudod, más erkölcsi normák szerint élünk. *mondja előbbit a lánynak, utóbbit annak vadmacskájának.* -Minden rendben Ari? vagy nagyon belédkapott őfelsége? *enyhén irónikus hangsúly az utolsó szónak, régebben a lány istenítette annyira az ocelotot, lámcsak, isten támad teremtményére, vagy mifene? Valami ehhez hasonló dologgal csak le lehet írni.. isten támad hívőre, vagy mi.. Értitek, Na.*

Vendég

*De igen, valami határozottan hiányzik... Viszont Ariana ha fejen áll, akkor se jön rá, hogy mi... Csak hallgatja a fiú szavait, de mintha el se jutnának teljesen az agyáig. Mikor Odron belekap Pereus oldalába, akkor a daimón és Ariana egyszerre jajdulnak fel. A lány térdre esik, és az oldalához kap, és mintha egy könnycsepp is megcsillanna a szemében. Ezt nem kellett volna... Odronra villan a szeme, és ha szemmel ölni lehetne, az ocelot minden bizonnyal holtan esne össze. És vele együtt Jack is... Hát igen, ez már mellékes. Pereus sértődötten mered az ocelotra, villámló szemekkel. Ariana kitörli a könnyeket a szeméből, majd nagy nehezen feláll. Mikor Jack megkérdezi, hogy minden rendben van-e, akkor felnevet, keserűen, kissé gúnyosan.* Peersze, minden rendben. A harmonikusságtól ordítok, és attól könnyezek. Ez nálam már csak így van. *A hangjából süt a gúny, és Odron körülbelül itt ásta el magát. Hogy örökre, vagy csak egy bizonyos időre, az még rejtély. Ariana tekintete most Jack mellkasára siklik, és csoda, hogy nem jelenik meg a feje fölött a kigyulladt villanykörte. Meg van, mi hiányzik!* Jack! A TS jelvényed... Hol van? Ugye... nem azért vették el, mert levittél Nellondba? *Félve kérdezi, és süt a hangjából, hogy igencsak szégyelli magát. Nem kellett volna, jobb lett volna ha felkeltik Jozefet... Varázslatos pillanat volt, de úgy látszik, minden ilyenfajta varázslatnak ára van.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Okt. 24, 2008 7:25 pm

*Gyors események, mikor Ariana földre esik, jack azonnal kap utána, és, ha teheti, feltámogatja a lányt.* -Hát, érdekes egy lény vagy, hogyha ettől kezdesz el ordítani, és könnyezni.. Na, mutasd az oldalad, bekötözöm neked. *és, ha a lány engedi, akkor Jack szépen előveszi a pálcáját, és pár ügyes mozdulattal, emg egy ferulával szépen bekötözi a lány oldalát, hogy biztosan ne fertőződjön el, ne legyen koszos, és miegyebek. Nem volna jó itten tetanus oltásért sorban állni. Odront azonban nem hatják meg a villámló tekintetek, csak mosakszik tovább. Jack pedig kissé emgijed, mikor a lány felszólal.* -Megszorítottam az oldalat, vagy mi? *aztán meghallja a kérdést, meg a felkiáltások újabb sorozatát, és csak halványan elmosolyodik, miközben halálos nyugalommal teszi el a zsebébe a pálcáját.* -Mély levegő, nyugalom, megmondtam, hogy gond nem lesz belőle. *mikor kiveszi bal kezét a zsebéből, akkor már Tanársegédi jelvénye is nála van. //Mert szerepjáccósan még nincs elvéve tőle// Érdeklődve, parzsló szemekkel néz a lányra.* -Még megvan, és ha rajtam múlik, emg is marad! Nem fogja Grey-Kingston elvenni az összes órámat, megy ez nekem, bizalom emgmarad. *mondja, kissé kihúzva magát, majd felszisszen, mert az a pár karmolás neki is mélyre sikeredett, végül zsebrevágja jelvényét.*

Vendég

*Mikor Jack utána kap, szinte reflexből löki el a kezét, a lehető legmesszebbre. A mondatért cserébe csak egy gyilkos pillantást kap, majd mikor be akarja kötözni az oldalát, Ari csak megrázza a fejét.* Jó ez így *Mondja kurtán, hidegen. Bezony, otthon egész végig így kellett beszélnie - kivéve az apjával, mert vele azért nagyobb tisztelettel, különben kapott rendesen -, és még csak most ért vissza. Nem jött ki a gyakorlatból. Bár abból nehéz is kijönni, amiben tizenöt évig benne volt... A fiú következő mondatára mégis halvány mosoly játszik az arcán, de tényleg alig látható. A jelvény láttán csak biccent, aztán újra hideg, kifejezéstelen álarc zuhan az arcára.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar