Udvar

Tárgy: Udvar Kedd Okt. 21, 2008 6:49 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Tárgy: Re: Udvar Szer. Jan. 07, 2009 6:48 pm

*A fiú magányosan álldogál, egyedül, míg nem hirtelen meghall egy hangot, egy erős ajtó csapódást, amikor Laura kirohan a Kúriából. Azonnal arra felé fordul ,először fel sem fogja, hogy ki lehet az, csak akkor, mikor meghallja a keserves zokogást, és a lány elszalad mellette egy kicsit távolabb... Talán nem vette észre? Hisz az arcát takarta, Robi pedig még gyorsabban száguldott mellette. A fiú felvonja a szemöldökét és a lány felé nyújtja a kezét, hátha még elkaphatja.*
- Laura?... Várjatok! Mi történt? *Kérdezi a fiú, de már csak a futás hangját hallja, a lány egyre távolodik, nem állt meg, leghet meg se hallotta már... A fiú szépen elindul, sietve, a lány és daimonja után, hisz egyáltalán nem tudja, hogy mi történhetet, meg persze meg kell vigasztalnia a lányt. Egyenesen utánna fut, magyarul elviekbena Rejtett Tisztás felé. *

Vendég

*A buddhizmus szerint szenvedés nélküli életet csak úgy élhetünk, ha folyamatosan előrehaladunk, újabb és újabb mérföldköveket érünk el az életünk folyamán. Ivellios reméli, hogy ezzel a lépéssel, hogy tanárnak áll, fontos tettet követ el. Vándorlása, zarándokútja itt ért véget, a Nezabar birtokán. Hosszas gyaloglás múltán elérkezett az Udvarra egyensen a Tibeti hegyektől. Igen, gyalog jött, náluk ez volt a szokás. Egyesült a természettel. Kedves mosoly húzódik fáradt, de lelkes arcán, amint megáll. Előtte az iskola épületének hatalmas méretei és idomai meredeznek. Ivellios sóhajt egyet.*
~ Végre itt vagyok. Buddha tanútja végéhez ért. ~ *Mielőtt még tovább indulna, megigazítja táskáját, és elnézelődik.*

Alapító Hozzászólások száma : 187 Kaszt :

*Nyílik a kúria bejárati ajtaja, egy fiatal nő lép ki, sólyommal a karján, melyet vastag bőrkesztyű véd. Időnként kell a madárnak a mozgás, hisz a nélkül teljesen elgémberednének a szárnyai. Könnyed léptekkel halad végig a fűvös levegőt beszippantva, majd meglendíti kicsit a lezét.* -Egy óra múlva ugyanitt. *Mondja még a madárnak, aki igaz nem daimon, de mégis elég közel áll gazdájához. Aztán meglátja a távolban a férfit, láthatóan most érkezett. Felszalad picit a szemöldöke.* ~Új tanár?~ *Nincs tisztában mindennel, ami az iskolát érinti, sőt, alapvetően elég kevés dologgal van tisztában, de ez is előfordul. Végül aztán felé veszi az irányt, hátha tud neki segíteni, egyelőre úgy fest eléggé el van veszve.* -Öhm...helo, Moana Hine vagyok, bűbájtan tanár, és ön? *Pillant rá. Fura neki ez a kopasz fej, meg tibeti cucc, nem nagyon látott még ilyet, hisz Hawaii-hoz képest az szinte szó szerint a világ másik felén van, olyan messze nem járt még, a bubbhizmusról meg történetesen nem is nagyon olvasott.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A tölgyesen át egy nagyobb csoport (cirka 30-40 fő) lépdel az iskola felé. Főleg japán túristák, akik felháborodottan vartyognak, amikor a fényképezőgépeik egymás után mond csődöt a birtok mágikus kisugárzása miatt. Az élükön egy jó vágású, jól fésült szőke szakállas férfi. Derüsen lépdel közelebb, birkaként követik a túristák.*
Szép délelőttöt. Bent is szabad nézelődni? *furcsálkodva méregeti a két tanár idegen öltözetét.*

Vendég

*A barátságos mosoly tartósan megmarad, mikor egy hölgy áll elé, és bemutatkozik. Ivellios meghajol lassan.* - Ivellios Relent, örvendek. Elemi varázslatok ismerete tanár leszek itt a Nezabarban. *Mutatkozik be ő is, majd kiegyenesedik. Éppen szóra nyitná a száját, mikor a háta mögül nagy zsibajt hall. Fél testtel elfordul, hogy a hang irányába nézhessen, és megpillantja a turistacsoportot.* ~ Japán turisták... Ezek mindenhol ottvannak!? ~ *Aztán egy férfi tesz fel egy kérdést, de az újonc tanár nem igazán tudna válaszolni, nem tudja még, hogy mi itt a szokás. Kérdő arckifejezéssel fordul a leendő kollégájához.*

Alapító Hozzászólások száma : 187 Kaszt :

*Már épp újra a férfihez fordulna, és javasolná, hogy keressenek valami ideiglenes szobát, vagy ilyesmi, mikor megjönnek a túristák. Kissé elkerekedik a szeme, nem is nagyon érti, hogyan jöttek át a kúria védővonalain, meg a mocsáron, a hegyeken.* -Nem, nem nézhetik meg, és kérem távozzanak, ez magántarület. *Mondja határozottan. Keze a pálca közelében, nem igazán tetszik neki a dolog, csak úgy bejönnek ide japán túristák? Túl sok mindent történt az iskolában az utóbbi időben, hogy ez csak valami véletlen legyen, mostanság mindennek meg van az oka. A sólyom ott köröz fölöttük, egy pillanatra felnéz rá, hátha lát valami reakciót a madáron, akad-e vajon más is a távolban, vagy egyáltalán magyarázat rá, hogy kerültek ide a túristák.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Ezek tényleg japán túristák, és Bulgáriában elég sok látnivaló van, és biztos összekeverték a neszebar-i üdülőparadicsommal. Mágiát nem használtak, így nem is nagyon vette őket észre az iskola védőrendszere. Muglik, tehát csak egy régi romot látnak az épület helyén. És fényképezni akarnak.* Mi ákárni szuferir! *Hajlonganak. Az idegenvezető pedig barátságosan mosolyog.* Biztos van itt valami múzeum is, ugye? Fizetünk érte. Sokat! *Előhúz egy jó vastag kötegnyi rúbelt.*

Vendég

*Muglik, látszik rajtuk, nem valami nagy értelmiségi szintűek.* ~ Látszik, hogy japánok. Mindig csak akarnak, és követelnek, de a nemet nem értik. ~ *A mosoly már eltűnt arcáról.* - Nem hallották, ez magánterület! Kérem távozzanak! *Inti a csoportot és a férfit ő is. Nem kezdene el a nemértésre varázsolgatni, mert az nagy port kavarna a mugli világban. Hiehetetlennek tűnne, és még többen sereglenének ide. De nem is idegeskedik. A Tan azt tanítja, hogy békésen oldjunk meg mindent. A lelék harmóniája a fő cél. Másképp az egyensúly megbomlana. Így csak vár, és mérgesen néz.*

Alapító Hozzászólások száma : 187 Kaszt :

*Még jó, hogy nem egy óra kellős közepére állítottak be ilyen nagy bátran. A pálcája azért a keze ügyében van, mert mégis csak ki tudja. Talán túl jó álcáról van szó...talán tényleg mulgik nem lehet tudni, az a biztos, ha eleve mindenre fel van készülve az ember. A rúbel nem érdekli, elég jó fizetést kap egy ilyenn ívós iskolában.* -Nem kérem, nincs múzeum. *Szúrós szemmel néz még mindig a férfire. Immár az új kolléga is beszállt az elhajtásukba, de úgy fest nem nagyon akarnak érteni belőle.* -Azt hiszem kicsit elkeveredtek a térképpel. Jónéhány kilóméterrel arrébb találnak múzeumot, és látnivalókat, erre felé nem. *Teszi még hozzá, sejthető, hogy valami üdülőtelepet, vagy hasonlót keresnek, jobb lenne, ha szépen arra is vennék az útjukat.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Jól is teszik, hogy ennyire óvatosak. A japán túristák arca eltorzul, és áttetsző lidércalakot vesz fel. Arcuk helyett vigyorgó csontvázfej, csuklya takarja rothadó testüket, bár nincs valódi anyaguk, mert testük anyagtalan kísértet. Csalódott sivitással próbálnak támadni, de az udvaron nincs hatalmuk, túl közel az épület. Nem lehet tudni, hogy mi a céljuk, de elhátrálnak, és a tölgyes és a mocsár felé veszik az irányt, majd eltűnnek. Az biztos, hogy mostantól e két terület nem biztonságos a diákok számára, amíg a rejtély meg nem oldódik.*

Vendég

*A Shaolin pap arca kissé elkomorul, zavart érez az erőben. Itt valami nagyon furcsa. Kezeit maga mögé teszi. S a várt furcsaság meg is jelenik, a túristák átváltoznak gonosz lényekké, de nem támadnak. Ez furcsa, de tétovázni nincs idő, hiszen veszélyesek ettől függetlenül. Már messzebb járnak, de Ivellios keze előre lendül, és egy fehér gömb száguld ki a kezéből, de már későn.* - Mindegy. Javaslom, hogy erről értesítsünk valakit, mert ez így nem jó. *Kiegyenesedik, megigazítja táskáját. Arcára mosoly húzódik vissza.* - Valami bűzlik itt... De nem én voltam. *Még a komoly és sötét pillanatokban is megéri egyet virulni, hiszen a nevetéstől tovább él az ember. A kolleginára pillant, hogy mit szán következő lépésnek.*

Alapító Hozzászólások száma : 187 Kaszt :

*Tudta ő, hogy nem keverednek csak úgy túristák a birtokra, tudta... Meg is történik, amire számított, a japánkák átalakulnak, nem épp kedves lényekké, viszont nem támadnak, ami tényleg meglepő. Lendül a pálca, és erős fényvarázst küld utánuk, kísértetek, nem komálják a fényt. Talán azért eléri őket, de lehetséges, hogy nem. Ez esetben a férfire pillant.* -A Tölgyes és a mocsár nem biztonságos, amíg ezeket nem űzzük ki onnan. Mihamarabb cselekedni kell. *Határozottság...na ez az, ami sosem volt az erénye. Mit is kéne most tenni? Szólni a tanároknak? Netán elindulni és levadászni a lényeket? Ahhoz lehet, hogy ketten túl kevesek lennének. De lezárni a Tölgyes, úgyis akad olyan botor diák, aki bemerészkedik a tiltás ellenére is, habár ez már nem az ő felelősségük. Habozik még egy pillanatra. Hiába van itt régebbóta, mint az új kolléga, fogalma sincs, mi lenne most a jobb megoldás.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A varázslatok hatására elhullik pár lidérc, nem nem számottevően, és szinte azonnal meg is jelenik helyettük annyi, amennyi eltűnt. Mintha állandó számuk lenne, mindig áll valaki az elhullottak helyére. És megfigyelhető érdekesség, hogy pontosan kettéválnak, tehát ugyannyian mennek a tölgyesbe, mint a mocsárba. *

Vendég

*Még gyanakvóan pislog a lidércek után. Furcsa neki is, hogy kettéválnak.* - Látja? Két különböző irányba mennek. Egyik csapat arra, a másik meg amarra. *Fejezi ki magát egy kis mutogatással együtt. Kicsit szorong amiatt, hogy nem ismeri nagyon a Birtokot, éshogy így kell kifejeznie magát. Idővel bizonyára mindnre fény derül a területről és a környékről, msot még csak olvasott a helyről.* - Akkor mi a teendő? Szólunk az illetékeseknek, szakvezetőknek, vagy ilyesmi? Mert ketten inkább ne menjünk utánuk, ki tudja, hogy mit találunk ott. *Hümmög egyet.* - Viszont lehet, hogy az idő csak erősíti őket, de inkább nem vállalnék akkora kockázatot, hogy mártírkodjunk ketten... *Mondja, majd Moana szemeibe néz.*

Alapító Hozzászólások száma : 187 Kaszt :

*Aurornak készült, mindig is az szerett volna lenni, de a szülei végül más pályára irányították. Valamelyest vannak ismeretei a lidécekről, bár nem sok. Akiket kilőttek, újak állnak a helyülbe, és fura mód két csapat indul el, egyenlő számban. Ez is biztosan jelent valamit. Tétovázik egy pillanatra, végül hátatfordít a kúriának.* -Óvatosak leszünk, de rá kell jönnünk mi folyik itt. Láthatóan célzatosak, tartanak valahová, azt kell megtalálni, aki iránytja őket, aki miatt újra alakot tudnak ölteni. *Igen...ritka, de most határozott. Nem tehetik meg, hogy kutatkodnak, nézelődnek, szólnak másoknak, arra most nincs idő, és addig ki tudja mi történik. Tétova diákok sétálnak be a lidércek csapdájába.* -Ön dönt, hogy jön-e, avagy sem. *A hölgyemény el is indul a Tölgyes irányába. Egy pillanatra azonban mégis megáll. A sólyom, mely vele van ugyanis nem egyszerű lény, lát a szemeivel, ha erre koncentrál. Megpróbálja hát látni, hogy a lidércek pontosan merre is tartanak, vagy van-e velük valami...bármit a segíthet. Csak után indul a Tölgyes felé.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A sólyom csak annyit közvetít a nő felé, hogy két gyerek van most a fák között, akik mellett elhaladt a lidércsereg. De nem bántották őket, mintha le akarnának valahol telepedni. Most nem látszanak. De így látatlanban hogy semmit nem tudnak róluk, kérdéses, hogy érdemes e elindulni.*

Vendég

- Kémkedni lehet, persze. Ömm... *Széttárja kezét, és lenéz magán végig. Nem igazán ehhez készült.* - Ömm, nem azért, hogy hátráltassam, de ezzel a nagy táskával a hátamon nem igazán leszek valami csendestárs... Zörög a cuccom, hogy konkrét legyek, és még mozognom sem egyszerű. Előbb le kéne pakolnom valahol... *Mondja savanyúan, és sajnálkozóan. Tényleg nem tanácsos ilyen felszereléssel kommandózni. Nem lenne előnyös sem, mert ha felfedezik őket, akkor tényleg bajba kerülnek. Mindenképp fontos lenne a dolog, hogy megnézzék, de veszélybe sem akarnak kerülni, se fogságba, ha arról van szó...*

Alapító Hozzászólások száma : 187 Kaszt :

*Végül mégsem indul el, a látvány, és a férfi szava visszazökkenti saját valójába.* -Nem bántották őket...de mégis mit akarhatnak? *Csúszik ki a száján, majd az új ismerősre pillant.* -Furcsa, láttam, a sólymom szemével, nem bántották a gyerekeket, csak, mintha le akarnának telepedni, furcsa. *Értetlenkedve mered maga elé, nem igazán érti az egészet. A férfi csomagjai tényleg eléggé zajosak lennének, szóval végül sóhajt egyet.* -Igaza lehet, akkor előbb pakoljon le...aztán szólunk erről a szakvezetőknek, ők majd megmondják mi is a teendő. *Picit azért örült volna valamiféle kalandnak, hisz szereti az ilyesmit, de tény, hogy elég fiatal még, ezért kissé hamari is, nem mindent gondol át teljesen. Szóval végül a kúria felé indul e.*

Vendég

*Furcsán bólint egyet.* - Tényleg furcsa... Értem... *Megsimítja kezével tar fejét, és zavartan elmosolyodik.* - Megtenné értem, hogy segít nekem itt tájékozódni? Hálás lennék, mert nem tudom még azt sem, hogy ilyenkor kihez kell fordulni. *Mondja zavartan, majd sietősen kapkodja lábait, hogy utolérje Hine kisasszonyt. Remélhetőleg segít az újoncnak.*

Vendég

*Deyan érkezik az udvarra, kicsit szomorúan. Már nagyon hiányzik neki Aravis, hisz pont ma egy hete, hogy nem látta a lányt. Leül egy padra, és kinyitja az egyik tankönyvét, de nem tudja értelmezni a mondatokat, csak betűket lát betűk után. Rövidesen be is csukja a könyvet, és gondolataiba mélyed.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jan. 08, 2009 6:12 pm

*Egyszer csak egy lány sétál arra felé, a cicájával meg látja Deyant és odameggy hozzá.*
-Szia Deyan!!*Köszön rá a lány, a fiúra majd leül mellé.*
-Hát mit csináltál ma?*Kérdezi Nina, és elmosolyodik.*

Vendég

*Egyszercsak léptek zaját hallja, majd egy lány hang köszön neki. Felnéz az illetőre, és látja, hogy Nina az.*
-Szia, Nina!*köszön neki kissé fásult hangon. Nem a lánnyal van neki gondja, csak most az alaphangulata ilyen.* Semmi különöset, mégis elfáradtam. *húzza gúnyos mosolyra a szája szélét.* Tanulni próbáltam, meg Aravison gondolkodtam. Már nagyon hiányzik. Pont egy hete nem láttam. És még hátra van egy másik hét! *mondja a szemét forgatva, az égre tekintve. Erről is ő tehet, kellett neki ilyesmibe belemennie. Nagyon is világos neki most is, mint eddig bármikor, hogy Aravis az igazi. Pont ezért szenved most szegény.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jan. 08, 2009 6:32 pm

-Hát akkor tanulj tovább nem zavarlak.*Mondja a lány és nagyon sajnálja szegény fiút, de ő nem tehet semmit, ígyhát megfordul és elsétál.*

Vendég

*Váratlanul feláll a lány.*~Most meg hová megy? Nem vele van bajom...~
-Nina! Várjál már! *kiált a lány után, majd lustán feláll és a lány után megy.*
-Most meg hová mész? Nem veled van bajom. És hiába tanulnék, most úgyse megy. Legalább egy kis társaságom lenne. *mondja szomorúan, és visszaül a padra.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jan. 08, 2009 6:45 pm

-Jó akkor maradok!*Jelenti ki a lány , és szomorúan néz a fiúra.*
-Aj na egykis mosoly, na léci nelegyél már ílyen szomorú.*Mondja Nina és próbálja jókedvre deríteni a fiút, de nem nagyon síkerül neki.*
-Símogasd meg a cicát, na etől csak jobb lessz a kedved.*Majd rámosolyog a fiúra.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar