Udvar

Tárgy: Udvar Kedd Okt. 21, 2008 6:49 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Vendég

*Akoni lép ki az udvarra. Rétegesen öltözött fel a hidegre való tekintettel. Egy kicsit korán érkezett, de ő úgy van vele, hogy inkább legyen itt hamarabb, minthogy esetleg rá kelljen várni. Ezenkívül, ma ő lesz az egyik vezetője az Allidonos "seregnek", és nem akarja megváratni a népet, az első ilyen alkalommal. Természetesen még senki sem érkezett meg, amin nem is csodálkozik, hiszen ez így van rendjén. Leül egy padra, és ott vár. Maga elé néz, és csak néha-néha emeli fel a tekintetét, akkor is az ajtót figyeli, mert már izgatottan várja, hogy ki, mikor érkezik meg.*~Remélem jó sokan leszünk ma, bár ahogy hallottam, nem kell egy nagy tömegre számítani. Bár azért egy 10-15 embernek örülnék, mert ez biztos egy felejthetetlen élmény lesz, és szerintem ezt mindenkinek át kéne élnie. Na de bízzunk a legjobbakban.~

Vendég

*Gyorsított léptek koppanását lehet felfedezni, majd a lépcső egy nyikordulását, mikor Gabriel egy ugrással kerül le a földszintre, átreppenve 4 fokon, ebból is látszik, hogy igen jó kedve van ma, néhány lépéssel a hatalmas tölgyfaajtónál terem, keze könnyedén fonódik ráa kilincsre, s érzi, ahogy a hideg szél az arcába csapódik, de ez sem szegi hangulatát, majd mikor kint találja magát, jó erősen becsapja az ajtót, hogy ne kerüljön be még több hó az előcsarnokba.
Nem lepődik meg azon, hogy nem ő itt az egyedüli, szerinte természetes a diákok érdeklődése a kentaurok iránt, elvégre jófej lények azok, félig locak, félig emberek, s hősünk még sosem látott ilyen teremtményt, pont emiatt merészkedett ki a hűvös időjárásba.*
~Add istenem, add, hogy az erdőben, vagy ahol élnek azok az izék, ott ne legyen ilyen borzalmasan jéég hideg ~
*Dideregve jegyzi meg, miközben felhúzza a köpenye cipzárját, s fejére lendíti a csukyáját is, bár ezt inkább csak szokásból, ilyen rettentően sűrű, erős, és hosszú hajkoronával nem kell félni attól, hogy tarkójával, vagy homlokával akármi történjen, főleg, hogy az utóbb említett testrészre még fejpántot is rakott, mikor elindult a szobájából azt hitte, hogy még senki sem lesz itt, és bemelegedés céljából futni fog egy kicsit, de nem érkezett meg olyan korán, mivel majdnem minden érdekesebb festménynél, címernél elidőzött egy kicsit. Hirtelen megpillantja az egyik padon a szobatársát, így hát le is huppan mellé*
Hello, Akoni.
*Köszönti nemes egyszerűéggel*

Diák Hozzászólások száma : 100 Kaszt :

-Jajj ne mindjárt 5 óra! Sietnem kell! *Aletha az Északi Toronyt elhagyva, rohanva fut keresztül a folyosón, le a lépcsőn, hogy még idejében kiérjen az udvarra.* -Csak nehogy már az első nap elkéssek. *Pár perc alatt odaért és szétnézett vajon mennyien gyűltek már össze. Akadtak már páran. Aletha kissé zihált még, kiegyenesedett majd diáktársai után vette az irányt.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Jan. 03, 2009 3:57 pm

*Rowanda is kisétál az udvarra. A mélykék csuklyás kôpenye van rajta,alatta néhány melegebb gönc. Kiérve mélyet lélegzik a hideg levegőből és felrakja a csukylát af ejére. Meglátja két Allidionos társát és odasétál hozzájuk.* -Sziasztok! *kôszônti a két fiút, mikôzben egyik lábáról a másikra áll. Megigazítja az ezüst szinü hosszú selyemkendőt a nyakában. Szemét ôsszehúzva figyeli a havas tájat, és néha a nagy ajtó felé pillog, jôn e még valaki...*

Diák Hozzászólások száma : 100 Kaszt :

*Aletha ott áll dogáll egymagában.. Körül nézeget.* Meglát egy mélykék csuklyás leányt és megszólítja* -Szia! Én Aletha Apphia vagyok. Edinburg erdejéből jöttem. Még új vagyok, de úgy látom te már rég ide jársz. Hogy hívnak? *Kérdezte, szeme csak úgy csillogott választ remélve.*

Vendég

*Lassú léptekkel közeledik egy helyes kis fél-véla. Vörös haja két copfban, régi, Beauxbatons-os egyenruháját viseli. Egy világoskék top, egy könyékig érő vastag, sötétkék pulóver, ami szét van cipzározva, egy fehér-kék csíkos rakott szoknya, ami a térdéig ér. Egy fehér harisnya, és egy magassarkú, ami kék. Nyakában masniba kötött sál, ami szintén kék. Kezében pálca, vállán sötétkék félvállas táska, tehát egy kicsit fázik. Odasétál a többiekhez, és mosolyogva köszön.* Sziasztok. Avril Sheila Roseberg, Szakmegbízott és DiákTanács-tag.*mondja vidám hanglejtésben, és a többi emberkét kezdi el méregetni.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Jan. 03, 2009 4:13 pm

*Vica nyugodt léptekkel sétál az udvarra, ám belül nagyon is izgul. Eddig még nem vett részt ilyen programon. Már várja. Kicsi séta után már ott is van. Körbe pillant.*~Kezdünk gyülekezni.~*gondolja mosolyogva, majd közelebb merészkedik.* - Sziasztok. Vica Caroline Evans- * mutatkozik be, majd megáll egy fa mellett és vár.*

Hozzászólások száma : 50 Kaszt :

*A vándor magabiztos léptekkel jelenik meg az udvaron. Jobbára lányok, elvétve lát csupán sihedereket. Boglárkát most nem hozhatta, ez szükségszerű rossz, de a kenturok bizonyára nem örülnének egy másik patásnak. A hülhoni vállán egy tünde köpeny terül szét, színe a zöldellő mezőket idézi. Mivel a külhoniak máshogy számolják az időt, Cirdan nem vehető a többi fiúval azonos életkorúnak, ez meg is látszik az arcán. Markáns, jó kiállású ifjúról van szó. Az oldalán pálca helyett kard, akárcsak a természet összes gyermeke esetén.
A program izgalmasnak igérkezik, kár lett volna kihagynia.*
Szép délután a hölgyeknek és uraknak. *mormolja szeliden, és várakozóan nekidől az épület falának, arcán szórakozott mosoly játszik.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Jan. 03, 2009 4:19 pm

*Lassan Goraph is kikászálódik a szobájából, és magára kanyarítva az elhagyhatatlan tündeköpenyt, elindul az udvar felé, ahol már valószínűleg gyülekeznek páran, hogy elinduljanak a kentaurokhoz, egy szép kis látogatásra, hogy kiderüljön, mit is tartogat nekik a 2009-es év, illetve, hogy milyen szokásai vannak ennek a fajnak. Nem olyan rossz ötlet ez a program, vajon mennyi időbe tellett a szervezés..?
A szakvezető nem jön, minden bizonnyal őt hidegen hagyják a kentaurok, vagy még mindig betegállományban van a múltkori eset óta, így Akonival együtt Goraph lett a kísérőnek kinevezve. Izgatottnak nem mondható, szinte rutinosan veszi a dolgot, de azért a lelke mélyén ott van a szorongásnak az apró jele, amelyet próbál nem kimutatni, az gyengeség lenne, és ő nem akar gyengének megmutatkozni. Inkább marad a jól bevált álarcnál, ami természetesen most is fedi képletesen az arcát, mint minden egyes alkalommal, általában.
Zsebében ott pihen a tekercs, amellyel majd eljutnak a titkos ligetre, ahol a kentaurok élnek. Kezét végigcsúsztatja a korláton, a lépcső szélén, majd kisiet az udvarra, ahol álldogálnak már páran, minden bizonnyal ezekkel kell elmenniük. Odasétál, és előveszi a tekercset, melyet még nem nyit ki, várja, hogy a másik fiú elmondja a védőbeszédet, majd amikor ezzel végeznek, csak akkor szólal meg lassan ő is.*
- Figyeljünk egy kicsit Akonira.
*Adja át neki a tekercset, immáron szétnyitva.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Jan. 03, 2009 4:25 pm

*Szakos programja miatt Peter baktat az udvaron. Ma még nem nagyon mutatkozott. De nagyon kíváncsi, hogy vajon mit fognak látni. Hosszú fekete kabátot visel, mivel még mindig eléggé hideg van. Télen ez nem is lehet másként. Még éppen időben ért oda, mert már igen nagy tömeg áll és mind készen az utazásra. Lépteit megszaporázva siet oda, hogy ő se maradjon le.Sállal betekert arcából és sapkás fejéből nem sok látszik. Kezét zsebre téve közeledik. Körbe néz, de nem lát ismerős arcot. Legalább is olyat, amit jobban ismerne, mint látásból. Nem zavartatja magát, mivel már hozzászokott az egyedülléthez.*

Vendég

*Akoni látja, hogy szép nagy tömeg gyűlt össze. Úgy érzi, hogy most már nem kell tovább várni. Mivel Goraph is itt van, ezért akár indulhatnak is. Feláll, megköszörüli a torkát, és belekezd rövid beszédébe. Goraph odaadta neki a tekercset, már kinyitva. Szóval Akoni reméli hogy nem lesz sok dolga vele.*-Köszönöm Goraph. Szép napot mindenkinek! Remélem felkészültetek erre a nem mindennapi kirándulásra. Nagyon misztikus, és érdekes élőlényekkel fogunk találkozni, a kentaurokkal. Egy dologra szeretném felhívni a figyelmet. Arra, hogy senki ne tegyen megjegyzéseket. Még akkor se ha nagyon meg akar szólalni. Ez veszélyes lehet, hiszen a kentauroknak a saját kultúrájuk szent, és sérthetetlen. Ezt jól jegyezzétek meg. Két program lesz a kentauroknál. Az egyik helyen a kentaurok kultúrájáról hallgathatunk egy előadást, a másik helyen pedig egy bölcs kentaur fog jósolni. Mindkettő nagyon érdekesen hangzik. Legalábbis szerintem.*Mondja mosolyogva.*-Na de nem is húzom tovább az időm. Induljunk!*Ezután leteszi a földre a tekercset, elvégzi a szükséges dolgokat, amivel megnyithatja a kaput. Feláll mellőle, és elindul előre.*-Na menjünk is, gyertek utánam.*Mondja, ezután átlép a kerek teleporton.*

//Ha esetleg valaki késve jönne, az írjon a Otthon, külföld --> Titkos Kentaur Liget nevű topikba. És ha valaki így érkezne, akkor játssza ki úgy, mintha az elejétől itt lenne. És persze a következő hsz-e mindene az előbb megnevezett helyre menjen.//

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Jan. 03, 2009 4:29 pm

//Már mindenki a Kentaurok Ligetébe írjon, ne ide, hogy haladjunk is. Köszi.//

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Jan. 05, 2009 6:25 pm

*Sheila sétál komoly hangulatba az udvaron,fekete jó vastag meleg kabátjába.Kezén ott van a jól megszokott kesztyű,nyakába pedig a bordó sál..ez már valószínű nem lep meg senkit.Haja ki van engedve és csak úgy fújja a szél amikor kilép a kúriából*
~hideg van.áá nem szeretem a telet.~*tűnődik kicsit mérgesen az időjárás miatt és a környéket kezdni nézni.Nemrég itt volt a kegyenc támadás,de most minden úgy néz ki mintha itt se jártak volna és nem lett volna semmi baj..Lassan elindul egy pad felé.Nincs túl jó hangulata elvégre minden érzés vegyesen kavarog benne*
~szeretem..hülyeség~*agyal kicsit miközbe leül a padra.Szomorú egy kicsit de tudja minden rendbe jön.Most csak évezi a friss levegőt,és hogy nem kell a könyvei fölött görnyednie*

Vendég

*Nati és Dill érkeznek az udvarra. Nati jó melegen öltözködött, a hidegre való tekintettel. Vajszín farmernadrág van rajta és egy vajszínű tölcsérujju, hajónyakú blúz. Erre egy fehér pulóvert vett fel, s még egy piszkosfehérszínű, meleg vászonkabát is van rajta. Lábán bőrcsizma, haja két copfba van fonva, egy-egy vajszínű masnival megkötve. Magányosan sétálgat az udvaron, pontosabban, csak annyira magányosan, amennyire egy daimonnal rendelkező szeméj lehet, mivel Dill örök és hűséges társa, ki sosem mehet tőle tűlségosan távol. Nem néz körül, de valószínüleg nem is nagyon látna, mivel vastag sála eltakarja arca nagy részét.*
~Miért kell ilyen hidegnek lennie? Még a bundám is átfagyott!~ *Gondolja a kis mongúz, de ezt persze Nati is jól hallja.*
~Ne nyafogj, a végén még kiugrasztalak a bundádból.~ *Válaszolja Nati, természetesen gondolatban, majd legugol, így Dill könnyen a nyakába ugorhat, s egymást melegíthetik testmelegükkel.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Jan. 05, 2009 6:55 pm

*A nagy merengésbe először fel se tűnik neki hogy valaki itt van még..vagy hogy egyátalán a közelbe.Egy kavicsot kezd rugdosni maga elött és szórakozni rajta.Egyesek szerint most agyilag nem okés,de mindig ezt csinálja ha unatkozik vagy ha szomorú..esetleg magányos is.Egyre jobban gyötri hogy nincs vele senki,és gondolkoznia kell hogy mit tegyen..és annyi fájdalmas meg jó emléket kell most felszakítania és kivételesen ez most télleg fáj neki.Felnéz az égre majd maga mellé,amikor hirtelen megpillant valakit.Távolról nem igazán látja hogy ki az,ezért felkel és elindul a lány felé és megáll pont mögötte*
-Szia .Sheila vagyok*köszön hangosan és beáll a lány aki.Akkor veszi észre hogy a elötte lévőt ismeri is,csak nagyon rég találkoztak.*
-Te vagy az őő..*1jó vagyok a nevekből ~-Natasa.Rég találkoztunk.Hogy vagy mi van veled?*kérdezi kíváncsian miközbe még jobban összehúzza a kabátját.Nincs kedve még szenvedni főleg nem a szülinapán.*

Vendég

*Már messziről meghallotta a lány lépteit, tündefüleinek köszönhetően. Odafordult, s meglepődve fedezte fel Sheila alakját. Azt hitte, hogy a lány már régen itt hagyta az iskolát.*
- Sheila? Régen láttalak! Meg vagyok! Veled mi újság? *Kérdezi a lányra nézve, miközben megsimogatja Dill fejét, aki a nyaka köré tekeredve szunyókál, békésen. De csak félig alszik, közben szeme egy pillanatra felnyílik, hát ha meg kell védenie gazdáját, de aztán, mikor meglátja Sheilát, csak elmosolyodik, s visszahunya szemét.*
~Aludj csak! Minden rendben van! Csak Sheila az!~ *Nyugtatja meg a kis daimont, mivel érzi rajta, hogy felébredt. Különös ez a kötelék, ami kettejük között van, de egyszerűen el sem tudná képzelni magát a kis mongúz nélkül. Ismét megsimogatja a kis álatot, majd Sheilára figyel.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Jan. 05, 2009 7:17 pm

-Hát én is kb így vagyok de huu télleg nagyon rég találkoztunk most hogy belegondolok.Fél éve??.Nem hiszem hogy tudnék újdonságot mondani.*Ugyanaz van mint akkor.Tanulás..tanulás és tanulás.Maximum annyira hogy a nagynénémmel felvettem a kapcsolatot *válaszolja egy válrándítással és zsebre teszi kezeit.Egy pillanatra eszébe jutnak szülei,de nem nagyon sok emléke van velük a télre*
-Gyere ülljönk le ide*mutat a legközelebbi padra és ő már le is vágódik oda.nem mitha fáradt lenne de ott csak másabb.Elég közel van hozzájuk a pad ezért ha Natasának nincs kedve leüllni még akkor is hallhatóan tudnak beszélgetni.*
-De hideg van.Útálom a telet*jegyzi meg hangosan*
-Te szereted ezt?Nézd meg minden szép vagy ez már csípősen hideg.Engem meg ne csipkedjen*teszi még hozzá kicsit sértődött hangon,de ő már csak ilyen.Ha valami nem tetszik neki,azt nem nagyon tudja elfogadni és tenni se azért hogy jó legyen.*

//fagyunk//

Tárgy: Re: Udvar Kedd Jan. 06, 2009 5:47 pm

*Nem sokkal a teázás után erős, belső késztetést érez arra, hogy kabátját magára kanyarítva az udvaron keressen egy néptelen padot -remélhetőleg olyat, ahonnan vissza is talál- és arról lesöpörve a havat leüljön. Kesztyűjét már megint eltűntette valahová, úgyhogy a hidegtől lassan elgémberedő kacsóit a zsebeibe teszi, hátha ott nem fagynak meg. A hidegben sokkal jobban érzi magát, mint a teázó tavaszi részében. Sárgás, borostyánkő színű szemeivel a távolba réved. Amilyen sok esze van, a térképet a szobában hagyta.*

Vendég

*Egy fa alatt üldögél, és a távolt nézi. Haját és vállát már belepte a hó, a kopár ágak nem sok védelmet nyújtanak a lehulló hópelyhek elől. Jobb kezében zsírkrétát tart, lábai törökülésben, s azon rajta pedig rajzmappája szépnyitva. A kastélyt ábrázolja, amit most fest, igaz még nincs kész, de igazi remekmű lesz. Néha arrébbfújja a havat a mappáról, néha megrázza fejét. Igazából nem is zavarja ez a helyzet. A hó ropogására mentem felfigyel. Kidát pillantja meg, talán nem is rossz társaság, meg mi értelme is mindig rejtegetni a képeit.*
-Ismét szia, te is meglógtál? *Kérdi a lánytól, mikor az kicsit még messzebb van tőle. Így biztosan észreveszi. Bár ki ne menne oda egy olyan alakhoz, aki magasztos hóhullásban éppen csendéletet fest egy építményről.*
-Megmutassam a rajzaim? *Ajánjla fel, s megereszt egy szédítő mosolyt, melyet nagyon ritkán látni az arcán.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Jan. 06, 2009 6:08 pm

*Egy ismerősnek mondható hangra figyel fel. Oldalra dőltve a fejét próbálja megkeresni a hang forrását. Nagy nehezen kiszúrja -a térlátás előnyei- Ciriltt, s látva, hogy a fiú éppen rajzolgatás kellős közepén van, ő áll fel és lépked közelebb hozzá.*
-Szia, igen, mondhatni olyasmi. Nem igazán szeretem a tavaszt és az őszt.
*Jegyzi meg, utalva a teázó egyik részére. Kíváncsian pislog háztársára, hiszen amikor elejtette az előcsarnokban a lapokat, akkor eléggé úgy tűnt, hogy kincsként őrzi rajzait.*
-Igen, ha nem gond.
*Ereszt meg egy mosolyt ő is. Cir mellé lehuppanva fürkészi a félkész csendéletet. Nem igazán töri meg a csendet felesleges kérdésekkel, hagyja, hogy a fiú kiélje művészi hajlamait a rajzolás közben.*

Vendég

*Zsírkrétáját visszahelyezi tokjába, nem tud egyszerre két helyre figyelni. Rajzolni is egyedül szeret, mint általában minden művész. Bár ő már nem számít amatőrnek, mégsem várhatják el tőle, hogy túlszárnyalja magát. Arrébbcsúszik, hogy a lány odaférjen, még a fa alá. Nem véd sokat az a pár ág, de jobb mint ülni a semmi alatt, s várni, hogy hóember legyen az emberből.*
-Én a telet szeretem. Hasonlít hozzám. Nyugodt. *Mondja hangsúlytalanul, s elveszi térdéről a mappát. A lány felé nyújtja, hogy az kényelmesen tudja nézegetni. Elvégre, csak így lehet híres. Belenyúl kabátja zsebébe, és kihúzza belőle fekete sapkáját. Megrázza sötétbarna hajszálait, és a fehére húzza. Válláról is leporolja a havat, és rajzát, ami most készül, a mappa legaljába csúsztatja.*
-Nem válaszoltál a múltkor feltett kérdésemre. Honnan jöttél? *Kérdi ismét, és biztos benne, hogy most kap is választ. Arra viszont rájött, hogy sokkal felszabadultabban tud beszélgetni valakivel, ha kettesben van. Olyan feszélyeztettnek érezte magát a tolongásban, és a teázás nem tartozik kedvenc időtöltései közé.*
-Apám bolgár, anyám pedig magyar, de már nem él. Azért élünk itt. Van egy hugom, Beatrix. 7 éves és már nagyon megy az agyamra. *Kezd bele a családfájának mesélésébe. Kabátján feljebb húzza a cipzárt, és arcát félig belétemeti a puha sálba.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Jan. 06, 2009 6:37 pm

*Elfogadja az odanyújtott, rajzokkal csordultig telelévő mappát. Óvatosan nyitja ki, hiszen tudja milyen, ha egy olyan munka megy tönkre, amibe az ember szívét-lelkét beleadta. Sorban, érdeklődve nézegeti a képeket, amiket Cirill készített. Változatosak; egyik zsírkrétával, másik ceruzával készült, de akadnak festmények.*
-Mondtam, hogy Magyarországról, de lehet, hogy nem figyeltél.
*Arcára egy halvány mosoly húzódik, amikor a képek között megpillant egy farkast ábrázoló rajzot. Kezével óvatosan végigsimít rajta, mintha csak azt várná, hogy a képen lévő állat életre keljen és kiugorjon a festményből. Eközben kissé elönti a honvágy, pontosabban csak szíve farkasa után való vágyakozás. Ha szünet lesz, akkor az lesz az első, hogy hazamegy és a farkas nyakába ugrik. Már amennyire ez lehetséges egy ilyen állatnál.*
-Nekem apám magyar és anyám bolgár. *Kezdi ő is.* -Nekem csak egy bátyám van, de ő Skóciában él a feleségével. Valamilyen vár melletti tó vagy tó melletti vár szellemeiről ír könyvet, bár ha engem kérdezel, akkor nem sok lesz belőle.
*Mosolyodik el, ahogy visszagondol idióta bátyjára. Közben kivégzi a rajzokat, s továbbra is vigyázva teszi vissza őket a mappába.*
-Tényleg nagyon jól rajzolsz. *Mondja elismerően.* -Én is szoktam, de csak virágokat. Máshoz nem igazán értek művészetek terén.

Vendég

*Egész testével fordul a lány felé, hogy ne kelljen oldalra pillantania, ahányszor látni akarja az arcát. Nagyon ismerős neki a lány, esküdni merne, hogy talán látta már valahol. Annak arcát elnézve egy kis öröm lobban benne, hogy a képeiben gyönyörködnek. Mikor előkerül a farkast ábrázoló képe, enyhe mosoly jelenik meg ajkai szélén. Kidára pillant, látja rajta, hogy emléket hozott elő a kép.*
-Megtarthatod, a tiéd. *Kiveszi a képet a mappából, és a lány felé nyújtja. El is néz, nem akar semmi olyat hallani, hogy "Nem fogadhatom el!" és hasonlók. Az olyantól a falra mászik. Jobb kezét a feje tetejére teszi. Sajnálatra méltó módon tapasztalja, hogy a sapkája elázott. Kapucniját is a fejére rakja, majd feláll.*
-Mi lenne, ha elmennénk sétálni? *Ajánlja fel mosolyogva, már a lábai is fájtak a közel egy órányi üléstől.*
-A képeimet megnézheted később is, ahol mondjuk nem áznak el. *Vonja meg vállát kicsit erőltetve, majd szemei felcsillannak a lány válaszára.*
-Akkor te is félig vagy csak bolgár. *Ezt a következtetést nehéz volt levonni, főleg a lánytól hallottak után. Felsegíti őt a hóból, majd megindul a kastéllyal ellentétes irányba. Nem akarja látni, mert akkor késztetést érezne, hogy befejezze művét.*
-Szereted a farkasokat? Nekem egy kígyóm van. Riccardo. Elhoztam az iskolába, mert otthon midenki olyan tapasztalatlan, hogy egy hét alatt kinyírnák. *Nem igazán kedveli a családját, nagyon sokat várnak el tőle. Ezért is jött benntlakásos iskolába, és ne várják el tőle, hogy karácsonyra hazamenjen.*
-Az a Kiara nagyon furcsa lány. Utálom, ha nyomulnak. *A lány legelső mondatából kikövetkeztette, hogy valami nincs rendben. Mélyet sóhajt, majd egy ötlettől vezérelve levetődik a földre.*
-Elfáradtam. *Nála az öt perc séta is sok. Felpillant Kidára, és reméli, hogy az nem akar állni hosszú órákat, mert ő bizony csak sötétedéskor hajlandó bemenni a kastélyba.*
-Amúgy minek tanulsz ki? Én mindigis újságíró szerettem volna lenni. Vagy mondjuk oknyomozó riporter. *Elneveti magát jóizűen, majd megcsóválva fejét dől hátra a hóban.*

//FAGY//

Tárgy: Re: Udvar Szer. Jan. 07, 2009 6:31 pm

*Egy vak fiú lép a szabadba, szépen fel van öltözve, magyarul sehogy... Csak a normális benti ruhája van rajta, plusz egy köpeny, a barna kapucnis. Arcába belehúzza a csukylát, hisz a hideg csípi az arcát. De igazából máshol nem nagyon fázik... Előveszi a pálcáját, szépen megcsinálja magánaka Hőburkot, és leemeli a csuklyát a fejéről. Körbeforog arcával, de elsőre senkit sem talál itt.*
~ Olyan rég láttam Laurát... Annyira rég. Hiányzik már.. Vajon mi lehet vele?... ~ *Kérdezi magábana fiú, de persze nem tudja a választ. A fiúnak mostanság vannak a vizsgái, így eddig tanult a szobájában, már amennyire tudott, és amennyire szüksége volt rá. Nem egy link ember, így az évközben is tanult, nem csak most, a vizsgák előtt, és közben. Szépen felsóhajt, majd csak vár, kicsit sétálgatva, hátha észrevesz vaalkit, remélhetőleg Laurát. *

Tárgy: Re: Udvar Szer. Jan. 07, 2009 6:42 pm

*Laura felér a szobájába... Egy levelet talál az ágyán. Gorsan felbontja, ugyanis mintha a nagymamájától jött volna. És elolvassa. Majd hirtelen könnyek jelennek meg a szemeiben. A markába szorítja a papírt, és kirohan a szobából. Az ajtótr becsapja maga után. Adíg fut zokogva, míg az udvarra nem ér. Daimonja utána rohan. Laura lába máris fáj, de nem fog leállni, amíg a rejtett tisztásra nem ér. Pedíg az van a legtávolabb a kúriától. De most semmi nem érdekli, futnia kell... Elmenekülnie az igazság elől... Hangosan sír... még a vak is észrevenné, hogy nincs a legjobb bőrében...*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar