Udvar

Tárgy: Udvar Szomb. Jan. 10, 2009 9:32 am

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Diák Hozzászólások száma : 10 Kaszt :

-Öööö persze ... Timynne Gorvale-nak hívnak és Allidon szakos vagyok * felelte Timynne közbe a tekintetével végigmérte a lányt* ~Prefektus... akkor mégse vagyok elveszve tiszta szerencse hogy pont egy Prefektussal futottam össze ~ * Timynne megigazította az arcába csapódó hajtincseit majd újra a láynra nézett*

Vendég

*Mila szem elkerekedik egy pillanatra a szak hallatán, majd természetesen újra kiül arcára a közöny.*
-Allidon. Remek. Én allidonos prefektus vagyok, szóval a lehető legjobb emberrel futottál össze!-*kacsint egyet a lány, majd megfordul és elindul. Közben hátranéz:*
-Gyere, felkísérlek a vendégszobába,mert lassan takarodó és nem akarlak megbüntetni, hogy kint jársz!- *néz hátra a válla fölött Mila és újra rákacsint a lányra. AZtán újra megindul, jelezve a lánynak, hogy kövesse.*

Vendég

*Zoro baktat kifelé az udvaron, már nagyon türelmetlen, hiszen pár napja írt levelet a szüleinek, hogy küldjék utána a kutyáját, mert már nagyon hiányzott neki. De egyenlőre még nem kapott választ így nem tudja, hogy mi lesz. Ebben a tudatban jött ki ide, és reméli, hogy talál magának valakit akivel beszélgethet.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Márc. 20, 2009 3:16 pm

*Leia-án egy közepesen vastag pulóver de még így is fázik, látszik ahogy remeg, nem valami kellemes látvány de az ő baja.
Melette daimonja Oran aki egy idegesítő felborzolt szőrű állattá vált. Valami vírust kaphatott el bozonyára, de Leiát írtóra idegesítette. Oldalán váltáskája papírral és cerúzákka, amit Oran majdnem sikeresen leráncigált volna ha a lány fel nem emeli. Ezek után megpillantotta Zorot és odament hozzá megkérdezni mi újság vele is történtek e ilyen fura dolgok.- Szia Zoro veled történtek mostanában fura dolgok? - támadta le egyből ezzel a kérdéssel*

Vendég

*Lyra lép ki a Kúria kapuján, és az udvarra siet. Jobb kezébene gy ketrecet fog, ami bár le van takarva egy fekete ronggyal, mégis hangos, ideges morgást hallani belőle. Likőr. A lány mögött egy fehér nyuszi, Lola, és egy beagle kutyakölyök, Vodka araszolnak. A szőkeség ma egy egyszerű csőszárú farmert visel sötétzöld pulcsival, és sötétzöld tornacipővel. Jó kedvét az sem ronthatja el, hogy Zorot találja az udvaron, bár szerencsére Leia is vele van. A lány haja kibontva, most frufruja ismét eltakarja bal szemét, pedig erről már leszokott.*
Sziasztok! mi újság? *Köszön mosolyogva szaktársainak, majd egy padhoz sétál, lecsüccsen rá, és letezsi a füldre a ketrecet, ami hangosan megrázkódik.*

Diák Hozzászólások száma : 1233 Kaszt :

*Ebben a szeles időben nem valami sokan merészkednek ki a kúria falai közül, de mégis akadnak kivételek. Mint például Nicol is. Aki imént lépte át a kapu ajtaját macskája társaságában, akit ott fel is vett a karjaiba és úgy haladt tovább. Nagy téli kabátját már levetette és egy tavaszit vett fel helyette, ám ez nem volt olyan bölcs döntés a részéről, mivel kint meglehetősen hideg van. De mostmár mindegy is, neki már tavasz van.. Az udvar felé vette az irányt, ami rögtön a kúria mellett található. Először, csak beszélgetés foszlányok hangját hallja, majd egy pár pillanattal később meg is pillant egy kisebb társaságot akik közül már néhányat ismer is. Léptei kicsit szaporábbak lesznek és egyenesen a diákok felé halad. Mikor már elég közel van int is nekik.*
-Sziasztok!
*Mondja egy mosollyal és feltesz még egy kérdést is.*
-Csatlakozhatok én is?
*A mosoly még mindig arcán van és akkor sem sértődne meg, ha netán nemet mondanának. Most egyenlőre csak álldogál ott a kis társaság mellett és sorra nézegeti az ismerős arcú emberkéket.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Márc. 20, 2009 3:34 pm

*Hamarosan énekelgetést hallhatnak az udvaron lévők, majd a kúria ajtajában megjelenik a szökkengető Wanda. A mai napon tetőtől talpig rózsaszínbe van öltözve. Kezében jó szokásához híven egy csomag gumicukor található. Ahogy kimegy az udvarra meglát egy kissebb tömeget, majd odamegy hozzájuk. Zoro-nak nyom az arcára egy puszit, a többieknek meg csak köszön.* - Sziasztok.*majd mindenkit végigkínál a gumicukrával.*

Vendég

Ahogy itt ül, még mielőtt bárki megérkezne, a kis szörnyecskéje kezd el utána ugrálva meg gurulva megérkezni, de mivel még nem harapott ma bele a fiúba, agy ma még nem rúgja el. Majd Leia jelenik meg az udvaron*
Szia, hát kaptam egy ilyen kis izét ami nem szál le rólam, más nem. Veled?*kérdez vissza a lánytól, majd közben Lyra érkezik meg*
Szia, hát semmi érdekes, *mondja a lánynak*Veled?*kérdez vissza tőle is, majd Nicol jön ki a Kúriából*
Szia, persze gyere csak nyugodtan, hogy vagy?*kérdez tőle is de nála már változtat egy kicsit, majd ahogy itt beszélgetnek, Wanda is egyszer csak közéjük érkezik, és a fiú viszonozza is neki a puszit.*
Szia. Miújság?*kérdezi meg a lánytól, miközben vesz ő is a gumicukorból, majd utána ő is leül a padra, és int a többieknek, hogy jöjjenek ők is és üljenek le*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Márc. 20, 2009 3:59 pm

*Leia már kissé lenyugodott és már kevésbé fázik. Majd meg pillant egy ismerős lányt Lyra-t köszön neki és látja, hogy vele is hasonló dolog történhetett mint Leia-val. Majd egy kevésbé ismerős lányt azután pedig egy még kevésbé ismerős lányt azután pedig le ültek a padra. Leia érezte, hogy nagy a feszültség most itt, így hát megkérdezte a többiektől is.- Veltek történt valami érdekes?*

Vendég

*Furcsa, hogy Zoro szörnyen mérges volt, mikor elmondta neki az igazat, és most mégis. Olyan más. Talán a Wandával való kapcsolata dobta fel, hiszen Lyra is megvolt Asennel, bár már napok óta nem látta. Bár kicsit félt ettől a találkozástól, most mégis örült, hogy a prefektus srác nem rohant el, mikor meglátta. Ölébe veszi Lolát és Vodkát, majd megjelenik Nicol, és közben válaszol zoronak.*
Köszönöm, egész jól, és te? Ja, és gratulálok.. *Mondja, miközben integet Nicolnak. *
Szia! Rég láttalak, mi újság? *Köszön a lánynak, miközben a nyuszit és a kutyust simizi. Furcsa, hogy nem bántják egymást, pár nap alatt teljesen összeszoktak, és már Lola sem fél sem gazdájától, se Vodkától, sőt még Smeraldával is megbékélt. Ahogy az állatait nézi ismét léptek zaját hallja, és megjelenik Wanda. Neki is int, majd mikor puszit vált a fiúval, kissé félrefordítja a fejét, hogy ne lássa, nem bunkóságból, csak még nem szeretné látni. lehet, hogy ő szúrta el a dolgokat, és talán így mind a kettőjüknek jobb volt.*
Ti féltek a vizsgáktól? *Kérdezi meg az "egybegyűlteket", akik közben leülnek hozzá a padra, ő pedig lábát a ketrecre teszi, amiben az az ördög Likőr lakozik. Miközben a többiek válaszolnak, egy közeledő barna szőrcsomót vesz észre, aki Nicol felé tart. És igen. A lánynak még nincs. Fájdalmasan felnyög, és belerúg saját ketrecébe.*

Diák Hozzászólások száma : 1233 Kaszt :

//Nic NJK//

Tárgy: Re: Udvar Pént. Márc. 20, 2009 4:47 pm

- Hát igazából velem nincs semmi különös.*mondja mosolyogva miközben leülnek egy padra.* - Nem történt velem semmi érdekes...*válaszol Leia kérdésére is.* - Én egyáltalán nem félek a vizsgáktól, szerintem nagyon érdekesek és izgalmasak lesznek.*mondja a lány nevetve Lyrának.* - Miért, te félsz?*kérdezi nevetve.*

//Fagy.//

Vendég

*Már nagyon sötét van. Szinte alig látn, csak a Kúria ablakiból kivilágító fény ad egy kis láthatóságot az Udvarnak. Ilyenkor már nem sokan vannak kint. Sőt, szinte senki. A nagy tölgyfaajtó mégis nyikorogva kinyílik és egy sötét alak lépdel ki rajta. Mila az, egy fekete talárt vielve. A csuklya most nincs a fején, így a gyenge szél fújja hosszú, fekete, göndör haját. Körbenéz, majd előveszi pálcáját és elmotyog egy Lumost mire kis fénygömb jelenik meg pálcája hegyén. Ezzel világítva maga előtt az utat, kedvenc padjához sétál, ami egy hatalmas tölgyfa alatt helyezkedik el. Lassan leül, majd körbenéz. Felnéz az égre, amin egy pár csillag világyt. Milát mindig elcsábítják a csillagok, így tekintete most is az égen marad.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Márc. 22, 2009 7:01 pm

*A lány maga mögött furcsa, halk neszre lehet figyelmes, hogy ha nincs teljesen elmerülve a csillagokban. Ha megfordul, akkor pedig egy sötét alakot láthat. Nem talárt visel, hanem egy egyszerű fekete nadrágot és hozzá egy fekete pulcsit, mely felett egy fekete kabát is van. Nincs túl meleg, tehát az ember elviseli még a télies öltözködést, Astor legalábbis úgy gondolja, hogy nem árthat. Haja szépen fésült, mint mindig és a sötétből először csak a zöld szempár ad egy kis fényt. A fiú melett egy farkas is sétál, aki hamarabb észreveszi a lányt, mint társa, de nem megy oda hozzá, ő most kiélvezi az éjszakát és sétálgat egy kicsit ezen a friss levegőn. Astor viszont nem olyan, mint a daimonja, ő amint megpillantja, hogy nincs egyedül, a pad felé kezd el sétálni, majd lassan megkerüli azt és végül megáll a fekete hajú leányzó előtt. Úri módón meghajol előtte, majd kezét kinyújtja a lány felé. *
- Szép estét! Astor Seymour vagyok. Nekem kihez van szerencsém? *kérdi, majd ha a lány elfogadja a kezét, akkor egy apró csókot lehel rá és utána a padra pillant. *
- Esetleg szabad ez a hely? Ilyenkor bármi megtörténhet egy magányos hölggyel. *jegyzi meg apró mosollyal az arcán és a választ meg se várva foglal helyet a leányzó mellett. *
- Amúgy mi járatban vagy itt ilyenkor egyedül? *kérdi szemeivel a lányt figyelve. Na nem mintha nem mászkálhatna ilyenkor valaki egyedül, de jelen helyzetben ez a kérdés volt a fiú szerint a legmegfelelőbb, na meg valahol el kell kezdeni a beszélgetést. *

Vendég

*Mila tekintetét még mindig az égre szegezi, teljesen leköti a figyelmét a sok fényes pont a sötét égen. Valahogy soha nem tud tőlük elszakadni, szereti őket. Hogy miért? Talán mert olyan izgalmas, hogy mi lehet odafen.t Senki nem tudja, csak találgatnak. Talán odafent, egy másik fényes ponto egy másik lány ugyanezt csinálja: ül a padon a sötétben és azon gondolkozik, vajon mi van odafent. De ez nem ilyen egyszerű. E mögött azért sokkal többvan, sokkal bonyolultab a helyzet. Ezért a lány egy sóhajtás kíséretében elszakítja tekintetét az égről és ekkor egy fiút pillant meg maga előtt. Egy zöldszempár: ez azelső amit meglát és bizony beleborzong. A fiú be is mutatkozik és Mia kézcsókra nyújtja a kezét, amit meg is kap. Elmosolyodik és el is pirul, de ez nem látható: sem azért, mert igen sötét an, sem pedig azért, meg alapból van egy kis pirosító a lányon. Mint mindig. Fekete szeme megcsillan, majd ahogy a fiú helyet foglal mellette, kicsit arrébb csúszik a padon, hogy kényelmesen elférjen Astor is. Ezzel válaszol is a kérdésére, miszerint igen, szabad az a hely és örül a társaságnak. Mila a fiúra néz és titokzatosan elmosolyodik. Pálcája fényében arca igen bájos, vörösre festett szája igen kívánatos és szeme is titokzatosan megcsillan, ahogy egy titokzatos mosoly is kiül arcára.*
-Mire gondolsz?-*kérdezi arra a kijelentésre, hogy bármi megtörténhet egy lánnyal.*
-Talán jön egysötéttbe öltözött idegen és...-*kezdi a mondatot Mila, de nem folytatja. Elmosolyodik és a földet kezdi el nézni magam előtt.*
-Nem bánnám...-*jegyzi meg halkan. Majd ismét a fiúra pillant.*
-Sétálok egy kicsit. Szeretem az esti friss levegőt-*jegyzi meg Mila, majd a fiúra néz.*
-És te? Védtelen lányokat keresel a sötétbe?-*kérdezi mosolyogva Mila. Szeme ismét megcsillan, ahogy belefúrja Astor zöld szemébe.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Márc. 22, 2009 7:19 pm

*Amikor a lány kinyútja a kezét, a kézcsókot valóban megkapja, de persze nem túl hosszú ideig tart. A pirulást tényleg nem veszi észre a fiú, de ez nem is gond. Már nem hatják meg a zavarba jövő lányok, elég sok jár azokból a Nezabarba és néhányan igen csak zavaróak tudnak lenni. De persze mindenkinek ad egy esélyt, senkit se katulyáz be. Majd csak megtudja, hogy ez a leányzó milyen is valójában. A sminket megfigyeli, nem minden lány sminkeli magát ebben az iskolában, főleg nem ilyen nagyon, de ez persze nem negatívum, csupán csak aprócska megfigyelés. *
- És? Inkább én kérdezem, hogy te mire gondolsz? Mivel a mondatot nyitva hagytad, így kíváncsi lennék a végére. *mosolyodik el és egy kicsit bizony furcsának találja a lányt, de ez sose baj. Végre valaki, aki egy kicsit másabb, mint a többiek. Legalábbis eddig úgy tűnik. *
- Mondjuk ha nem bánnád, akkor az azt jelenti, hogy én azt tehetnék veled, amit csak akarnék? Mert ugyebár a fantáziámra bíztad, hogy mit tenne veled itt egy idegen...mint például én. *arcán gonosz mosoly fut át, majd a lány szemeit kezdi el tanulmányozni. *
- Hogy sétálsz? Nekem úgy tűnik, hogy inkább csak ülsz egy padon és az eget kémleled...egyedül, mint aki nagyon gondolkozik valamin...vagy valakin. *beszél egy kicsit tovább, majd lassan feláll és kezét a lány felé nyújtja. *
- De ha már azt mondtad, hogy sétálsz, akkor hát gyere, sétálgassuk egy kicsit. Mert még a végén rossz véleménnyel leszel rólam és azt hiszed, hogy lányokra vadászom. *vigyorodik el és bizony még mindig nem tudja a fekete hajú leányzó nevét. *
- Viszont ha tovább szeretnéd élvezni a nagyszerű társaságomat, akkor el kell árulnod a neved. *a bemutatkozás eddig egyoldalú volt, ami soha nem jó dolog, mert Astor is kíváncsi azért, hogy kikkel találkozik az iskolában. *
- Ja és visszatérve az előző mondatodhoz... te ezek szerint egy védtelen lány vagy? *néz végig a lányon, mert végülis annak tűnik, de hát ki tudja. Arcán ismét megjelenik az a fiúra jellemző mosoly, ami egy kicsit gonoszkás, kicsit olyan Astoros, amit bizony még nem sokan ismernek a Nezabarban.*

Vendég

*Mila elmosolyodik és még mindig Astor szemébe fúrja saját szemét.*
-Nos igen. A fantáziádra bízom a mondat befejezését. És igen, mivel én csak egy lány vagyok, Te pedig egy fiú, valóban. Azt tehetsz velem, amit akarsz. És ha bízom a férfi fantáziákban, úgy érzem, nem fogom megbánni azt, amit szeretnél...-*mondja titokzatosan, kihívóan mosolyogva Mila és egy lehelletnyivel közelebb csúszik a fiúhoz. Persze annyira nem feltánően, nem lehet annyira észrevenni, hacsak a fiú nem koncentrál annyira a közöttük lévő- egyre csökkenő- távolságra. A gonosz mosolyra Mila felhúzza a szemöldökét és ő is titokzatosan elmosolyodik. Mikor Astor megjegyzi, hogy nem is sétál, Mila elneveti magát.*
-Nem, valóban nem sétálok. De idáig el keleltt jönnöm. És bizony sétáltam, nem repültem- *magyarázza Mila kissé gúnyosan, de azért annyira nem hallatszik a hangján. Nem is az a célja, hogy bunkónak tűnjön a fiú előtt. sőt! Úgy érzi, hogy ez a beszélgetés egy apró kis izgalmas kalandnak ígérkezik. Ahogy Astor feláll, és a kezét nyújtja Milának, a lány ismét elmosolyodik. Mjad eddig keresztbefont lábát leteszi biccent egyet a fiú felé és elfogadva a kezét, feláll. Lassan elindulnak a kikövezett úton és Mila Astorra pillant. Illetve felpillant, merthogy a fiú majdnem egy fejjel magasabb, mint Mila.*
-Miért? tényleg nem lányokra vadászol? -*torpan meg Mila. Szeme kikerekedik és kiül arcára a rémület és a meglepődés. Majd elmosolyodik és a tovább sétálú fiúba karol.*
-Oké. Igen, tovább élvezném a társaságodat, ha nem haragszol. DE ehez biztosan hogy szükésges a nevem?- *válik titokzatossá Mila hangja.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Márc. 22, 2009 7:38 pm

- Szerintem a mai világban egy lány is érhet ugyanannyit, mint egy fiú, főleg, hogy ha minden igaz, akkor te is tudsz varázsolni. És azt se tudhatod, hogy én mennyire értek jól a pálcámhoz...tehát előfordulhat, hogy te győznél le engem, ha bármivel is próbálkoznék. *mosolyodik el, persze jól bánik a pálcájával, de ezt Milának nem kell tudnia. Viszont a furcsa beszélgetés egy kicsit kezd zavaró lenni a fiú számára. *
- Amúgy meg nem szeretnék semmit se tenni veled. Csupán csak megláttalak és gondoltam, hogy csatlakozom hozzád. Tehát ha így nézzük, akkor jól jártál, mert most már van társaságod. *nem akar lehangoló lenni, de nem az a csajozós fajta, főleg nem ismeretlenekre fog hajtani, még ha valaki nagyon is szépen néz rá... valahogy ő nem ilyen. A közöttük lévő csökkenő távolságot nem veszi észre, mivel ahhoz túl hamar kelt fel és a lányt is persze felsegíti, hiszen azért nyújtotta ki felé a kezét. *
- Igen...gondoltam, hogy ide sétáltál... de mindegy. *mondja és nem veszi magára a gúnyos megjegyzést. Ő nem úgy gondolta, de azt a lány is tudhatja. Ahogy a lány feláll, akkor veszi csak észre, hogy bizony nála is magasabb. De ez nem zavarja, megszokta már, hogy az itteni diákokhoz képest általában magas. *
- És tényleg nem, bármilyen hihetetlen. *pillant a lány szemeibe. Nem azért jött ide hozzá, hogy felszedje, inkább csak barátkozni, de erre valószínűleg Mila is rá fog jönni... Közben ahogy a lány belekarol, elkezdenek sétálni és Boley is követi őket, a fiú daimonja. *
- Szükségem van bizony a nevedre. Mert tudod mit? *kezdi a mondatot, majd kezéről lefejti a lány kezét. *
- Ha nem árulod el a neved, itt hagylak egyedül a sötétben, másra bízva azt, hogy azt tegyen veled, amit csak akar. *szemei megcsillannak a sötétségben és úgy fúrja bele a zöld szemeket a lányéba. Kíváncsian várva annak reakcióját. *

Vendég

*A séta elég rövidre sikeredik, hiszen Astor, úgy néz ki megsérőtdött. Mila ezt észreveszi és visszafogja magát, visszavonulót fúj magának.*
-hé! Oké, nyugi. no para. Nem akartalak megbántani, oké?-*néz kissé bocsánatkérő szemekkel a fiúra. Nem tudja, hogy most mit tegyen, de hát nincs mit tenni, be kell muttkoznia, különben a fiú itt hagyja a sötétben. Nem mintha Mila félne, de jó fejnek tűnik a srác és nem akarja, hogy ilyen hamar lelépjen. Habár lassan itt takarodó ideje és nem lenne tanácsos kint lenniük. főleg, hogy Mila prefektus is, így "pldát kell" mutatnia a fiúnak. *
-Nos, nem mintha félnék a sötétben, de rendben. Mila Boyka-*mutatkozik be és határozott mozdulattal kezet nyújt a fiúnak, jelezve, most kezet akarfogni, nem kézcsókot vár.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Márc. 22, 2009 7:49 pm

- Én teljesen nyugodt vagyok, csupán csak úgy gondolom, hogy illik bemutatkozni és te már elég sokáig húztad a dolgot. *mondja és nem sértődött meg, csak egy kicsit furcsa számára, hogy így nyomul valaki, aki még elég jól is néz ki és bizony külsőleg Astornak is nagyon tetszik. De a fiú egy kicsit nehezen bírja ezt elviselni, hisz van neki barátnője, akihez hűséges, tehát nem akar még csak véletlenül se semmi rosszat tenni, de Mila folyamatos csábítgatása már kezdett túl veszélyes játszmába kezdeni, mivel Astor is férfiból van és a végletekig ő se bír magával, ha már valaki így felkínálkozik neki. Nem hülye, érti, hogy a lány mire utalgatott eddig.
Viszont a séta most megáll és a lány végül csak bemutatkozik neki. *
- Szóval Mila. Akkor hát örvendek. *egy aprót biccent, majd nem túl erősen megvárja a kis kezet, ami tényleg kicsinek tűnik az övében. *
- Most már folytathatjuk is a sétát hölgyem. *mondja és arcán ismét mosoly jelenik meg. Most már elégedett, végülis csak elérte amit akart, megtudta a lány nevét. *
- És mondd csak Mila, mióta jársz ide, a Nezabarba? *teszi fel az első kérdést, ami érdekli jelen pillanatban. Ezek igaz a szokásos kérdések, de még is fontosak tudnak lenni.*

Vendég

*Mila érzi, hogy Astor kicsit kimértebb vele, vagyis tényleg megsértődött, de minimum furcsának találta, hogy Mila kicsit úlságosan is nyomult. De meg kell vallani: az első benyomás mindig fontos: és Milának azelső benyomása a zöld szempár volt, ami észveszejtően döglesztő. Még most is, ha Astor szemébe néz, bizony bizsergés fut át a teste minden porcikáján.Ahogy kezet fognak, Mila is biccent egyet és belefúrja szemét Astor zöld szemébe. Ismét jön a bizsergés, majd érzi, hogy Astor keze mekkora az övéhez képest. A két kézre néz, és elmosolyodik.*
-Mekkora kezed van!- *mondja és kinyőjtja a fiú ujjait és a sajátához méri. Mjad megrázza a fejét.*
-Bocs-*mondja kissé zavartan nevetve, majd a séta folytatására bólint egyet.*
-Rendben, menjünk!- *szegődik ismét a fiú mellé és mellette lépked. Az első kérdés: az eddigi beszélgetéshez képest elég unalmasnak tűnik. De Mila elhatározza, hogy nem hagyja csak úgy annyiba a dolgot.*
-Decemberben jöttem-*válaszol röviden. Mjad a fiúra néz.*
-Na és Te?-*kérdez vissza. Nem valami bő válasz, de ezt megszokhattuk Milától. Bár mostanába sokkal nyíltabb, mint eddig volt. Főleg ilyen jóképű fiúknak...*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Márc. 22, 2009 8:02 pm

*A fiú is visszavesz egy kicsit a beszélgetésben, nehogy véletlenül is félreértsen valamit a lány és nehogy megbántsa, mert azt még csak véletlenül se akarja. Figyeli a lány szemeit, amik elég sűrűn találkoznak az övével, de ez nem baj, hiszen a fiú számára nagyon fontos a szemkontaktus és mivel nem szokott zavarban lenni, így soha nem is fordítja el a fejét. Ha a lány akarja, nézze csak nyugodtan a szemét. Senki sincs rajtuk kívül jelenleg az udvaron, tehát félreértésre se ad okot ez a dolog.
A kézfogás is megtörténik, majd a lány megjegyzi, hogy Astornak bizony nagy a tenyere és ezt a fiú se bírja megállni nevetés nélkül. Összemérik kezeiket, majd ahogy elengedik egymásét, Astor elkapja a lány kezét és valahogy úgy irányítja, hogy Mila ismét belekaroljon. *
- Héé, semmi baj nincs. És tudom, hogy nagy kezem van. *még mindig mosolyog. Nem akarja azért azt, hogy Mila azt higgye, nem lehet Astorhoz érni, mert ez nem úgy van ám. Tehát nincs miért bocsánatot kérni sem. Szemeik ismét találkoznak, majd ha minden igaz, akkor el is indulnak tovább az úton. Még van egy kis idejük takarodóig, tehát nem siet sehova. *
- Hát én már régebb óta. Szerintem nemsokára egy éve lesz, hogy ide járok. Még visszagondolni is durva, hogy mennyi minden történt velem ebben a suliban... na meg a vizsgázás.... azt valahogy soha nem fogom elfelejteni. Azokat a stresszes napokat, amik persze idén is várnak rám. *mondja mosolyogva, mert eléggé szokott izgulni. A szülei miatt muszáj jól teljesítenie, ezért ha valamiből nem 100%-os vizsgát tesz, akkor már kellemetlenül érzi magát. Nem stréber, csupán csak maximalista. *
- Amúgy imádom ezt a helyet. Örülök, hogy ide jöttem, mert elég sok barátot szereztem itt, meg ismerősöket is, akiknek a listáját bővítem folyamatosan. *most is épp szerzett egy új ismerőst, akivel talán még barátok is lehetnek majd egy idő után, mert ki tudja, hogy milyen sűrűn fognak majd összefutni a jövőben.*

Vendég

*Ahogy AStor is elneveti magát a kézösszemérésen, Mila megnyugszik. Mégsincs akkora baj, mint gondolta. A fiú irányítja a kezét, hogy belekaroljon, így Mila meg i teszi. Bár kicsit összezavarodik, hiszen nem tud kiigazodni a fiún. Néha tök távolságtartó, néha meg apró jeleke ad, mintha akarna Milától valamit. De a lány megállja, hogy tovább húzza a fiú agyát és flörtölgessenek. Elég csak, hogy néha csendes, mégis sokatmondó pillantást váltanak. Legalábbis Mila számára elég sokatmondó pillantások. Ahogy ismét elindulnak a kis úton, a beszélgetés ismét folytatódik. Astor igen bőbeszédű, ez tetszik a lánynak, hiszen legalább nem tök csendben sétálgatnak a sötétben. Tekintetük elég gyakran találkozik, hiszen Mila figyeli Astort, mert ő beszél. Mjad mikor befejezi a történetét, Mila elmosolyodik.*
-Igen, én is szeretem ezt a helyet. Kellemes mégis izgalmas. És kedves emberek is vannak itt -*mondja és a fiúra kacsint.*
-Nos, ezek szerint másodikos vagy-*jegyzi meg Mila titokzatosan mosolyogva.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Márc. 22, 2009 8:13 pm

*Jó szokása a fiúnak, hogy összezavarja maga körül az embereket. Nem szereti, ha valaki kiigazodik rajta, az már veszélyes lehet a fiú számára. Így is kicsit zavarja néha, hogy Millie már kiismerte, azaz alakulgat már a lánynak. De Mila még nem ismeri és addig szép a világ. Tehát most a lány ismét belékarol és sétálgatnak tovább a sötét éjszakában. Persze nem mennek annyira el a kúriától, mert ki tudja, hogy mikor akar valamelyikük bemenni. Ne kelljen már túl sokat feleslegesen gyalogolni még vissza a suliba.
A tekintetek néha találkoznak, de ebbe semmi rossz sincs, legalábbis ez a páros szerint nincs. Mindkettőjük élvezi a helyzetet, a kellemes időt és persze a társaságot. *
- Szerintem azért nem minden ember kedves, na meg van néhány, akik igen csak fárasztóak, de hát mindenhol vannak ilyenek. *jegyzi meg, mert persze, hogy nem ért ebben egyet a lánnyal. Annyira sok barátja nincs, hiába jár ide már elég régóta. *
- Amúgy igen, másodikos vagyok. Na és te? Én már annyit beszéltem, de te szinte végig csak hallgatsz. Tán valami baj van? *pillant itt ismét a lányra, mert reméli, hogy nem bántotta meg semmivel se. Ki tudja, a lányokat nem lehet kiismerni, olyan furcsák tudnak néha lenni... Na persze gondolja ezt egy olyan srác, mint Astor, akin néha még nehezebb is kiigazodni, mint egyes hölgyeken.*

Vendég

*A párocska, elég furán mutatnak így, sétálgatnak körbe-körbe a Kúria udvarán. Bár az udvar elég nagy, így nem nézik őket hülyének, hogy tényleg csak körbe-körbe mennek. Lassan visszaérnek oda, ahonna elindultak, a kis padhoz. *
-Na igen. Én is ismerek pár olyan emberkét, akivel nem valami jó a kapcsolatom-*mondja Mila és itt Aalira gondol, akivel igen nagyot veszekedtek a medencéknél. *
-Én is másodikos vagyok. De vizsgázni most fogok először. AZ elsőt otthon, Moszkvában végeztem--magyarázza Mila. Nem tudni, hogy a fiú érti-e, hogymit magyaráz, dehát egy próbát megér.*
-Nos, nem vagyok valami nyílt ember. Nem szeretek sokat elárulni magamról, hiszen bárki felhasználhatja ellenem-*jegyzi meg titokzatosan mosolyogva s ismét a fiúra néz. Mjad hozzáteszi:*
-De ha bármi érdekel, kérdezz bátran!-*bíztatja a fiút.*
-Bár lassan jó lenne bemennünk, mert lassan takarodó. És hát prefektus vagyok, így nem kéne kint kóricálnunk-*kacsint a fiúra.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar