Udvar

Tárgy: Udvar Szomb. Jan. 10, 2009 9:32 am

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Tárgy: Re: Udvar Vas. Márc. 22, 2009 8:28 pm

- Szerintem mindenki így van ezzel. Nem kell mindenkivel jóba lenni és én követem is ezt az elvemet. *mondja mosolyogva és közben sétálnak tovább, egészen addig, amíg közel nem érnek a kúria bejáratához, ahol Astor megáll. *
- Moszkvában? Az szép hely lehet. Ott még soha nem jártam. Mondjuk érdekelne, hogy miért is jöttél át onnan, de azt majd máskor meghallgatom, mert nekem most mennem kell. Van még egy kis elintéznivalóm, de remélem, hogy nemsokára majd újból találkozunk. *jegyzi meg titokzatos mosollyal az arcán, majd a lány további szavain elneveti magát. *
- Nyugi, én nem akarom felhasználni ezeket az információkat ellened. *vigyorodik elismét, majd amikor a lány is megjegyzi, hogy be kéne menniük, akkor azért megkönnyebbül, hogy nem csak itt hagyja kint egyedül Milát. *
- Szóval prefi vagy. Én is voltam még régen, de az már tényleg a múlt. Bár élveztem, viszont a sok kislány nyaggatása egy idő után már nagyon idegesített. *mondja még mindig mosolyogva és végül tényleg búcsúzóra fogja. *
- Na de akkor további szép estét Mila. Nézz körül, hogy nem mászkál-e valaki még idekint ha gondolod. Bár én soha nem tettem ilyet. *kaccsint a lányra, majd végül elengedi és elindul a kúria felé. Az ezüst szőrű farkas is követi a gazdáját és így lépnek be mindketten a kúriába és most már a szobájukig meg sem állnak. *

Vendég

*Egy fiatal srác érkezik megaz udvarra egy szürke rövidujju póló van rajta fekete farmerral, a fiú mostanába egyre jobban járatos az iskola környékén legalábbis most már úgy érzi megtalálja a helyét. Nemsokára talán már lesz egy kicsit több ideje is mászkálni és felfedezni a sulit. Bár már egy kissebb ideje itt van de az az elutazás nagyon nem kellett volna, így még néha nem találja meg amit szeretne. Igazából most sem volt semmilyen célja azzal hogy idejött egyszerüen csak szeretett volna kicsit sétállni, nomeg szereti a friss levegőt.*~kicsit olyan mint otthon~*gondolja magába miközbe lassú lépéssekkel halad előre az udvarba, kicsit talán mondhatni ránézésre hogy nem is itt van lelkileg de néha álmodozó típus és túl sokat gondolkozik.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Márc. 23, 2009 2:20 pm

*Hana ma is kissé szeleburdi, vagyis inkább el van varázsolva, Bár ő sem igazán tudja mitől ilyen jó a kedve, de ma már a fél kastélyt végigénekelte én táncolta. Persze mindezt mosolyogva, tüllszoknyában, és topban, na meg a lila topánkájában. Most éppen kipöürdült az ajtón és az udvaron ugrálgat és énekelget, kissé elkalandozva, mikor hirtelen azt veszi észre, hogy már csak egy lépés és máris nekimegy valakinek. Hirtelen megáll, kissé megdermedve, ámde mosolyogva pislog az illetőre, majd inkább bemutatkozik.*
- Szia, Hana Jessica Dentry vagyok.*Mondja, s bemutatkozás közben enyhén meghajol szokása szerint, tisztelete jeléálül*
~Remélem nem haragszik amiért majdnem nem vettem észre, se elgázoltam.~*Tűnődik picit el.*

Vendég

*Eléggé el van ő is bambulva hogy a közeledőt ne vegye észre, csak amikor megtörténik az ütközés. Nem ideges inkább kicsit meglepett de amikor meglátja hogy egy lánnyal ütközött kicsit elmosolyodik*-Szia. Juho Heilamen*mutatkozik be, kicsit elcsodálkozik a meghajláson nem ismeri ezt a fajta szokást de minden esetre ő is próbálja utánozni*-Öhm látom nem csak én voltam ma kicsit elvarázsolva*mondja mosolyogva igazábol nem mérges hogy belementek megeshet bárkivel, lehet még vele is megfog amilyen formája van mostanába*- Öhm Eramiros vagy?*néz lefelé a kitűzőn mintha a viharmadarat látná annyiból meg már megtanulta hogy az az Era jele bár reméli nem téved*

\\Fagy\\

Vendég

*A Nap süt, bár nem valami erősen. Egy hosszú, fekete utazótalárt viselek, hiszen az idő még elég hideg, hogy ne húzzak fel semmit. Bőröndömet húzom magam után. Megérkeztem. Végre. Itt állok a Nezabar Varázsló- és Boszokányképző Szakiskola kapuja előtt. Felnézek a hatalmas toronyokra és szívem hevesebben kezd el dobogni. Sóhajtok egyet, majd egy pillanatra becsukom a szemem. Arcomat a Nap sugarai felé fordítom és beszívom a lágy szellőt, ami a Kúria előtt szálingózik. Talárommal is vad játékba kezdenek, majd mikor a szél arrébb vonul, kinyitom a szemem és körbenézek. Nincs itt senki. De biztosan jön valaki. Bár lehet, jobban szeretném egyedül felfedezni a Kúriát. Soha nem szerettem, ha segítenek nekem. Nem is szoktam elfogadni az ilyenfajta segítségeket. Egy újabbsóhajtás hagyja el az ajkaimat, majd lenyomom a nehéz vaskilincset és belépek a Kúria területére. Egy pillanatot várok, hátha megszólal valami riasztó, esetleg kutyát rohannak meg és tépnek szét, vagy csak simán kijön valaki elém. De nem történik semmi ilyesmi. Megfordul a fejemben, hogy így bizony bárki, akár egy gonosz betörő vagy akárki bejöhet. Azátn ismét eszembe jut, hogy hiszen ez egy Mágusiskola tele varázslattal és rejtéllyel. Na meg izgalmakkal- jut eszembe és bizseregni kezdenek a csontjaim. Imádom az izgalmakat és a csínyeket, így biztos, hogy sok olyan helyen fogok járni, ahol majd nem kellene. És remélem, hogy találok magamhoz társat, akivel együtt csibészkedhetek. Nos, kezemben a bőröndömmel lassan megindulok a Kúria épülete fel és próbálom kitalálni, hogy vajon mit is tegyek újsdonsült Nezabaros diákként.*

Vendég

*Már sötét van. A Hold nem látszik a sok felhő miatt. Lassan érkezem a Kúria ajtajához, majd kilépek az Udvarra. Friss levegőre vágyom. A lábamat már lejártam ma, de nem sok emberrel találkoztam. Furcsa. Talán mert még hét eleje van és nem mindenki fogta még fel. Végülis mindegy, majd talán holnap találkozok valakivel, akivel esetleg beszélgethetek vagy ilyenek-gondolom és kilépek az Udvarra. Megcsp a hideg, így összébbhúzom magamaon a talárt. Délután, mikor jöttem igen jó idő volt, de sajnos azóta már lehűlt a levegő. Nem hiába, sajnos még nincs igazi tavaszias idő. A hideg, a tél még mindig itt koslat az éjszakákba. Körbenézek. Az Udvar teljesen kihalt. Persze, kinek jut eszébe ilyenkor kint sétálni a hidegben? Előhúzom a pálcámat és elmotyog egy Lumos-t. A kis fénygömb megjelenik a pálca hegyén és így egy 1-2 méteres kört világít be magam előtt. Egy kis kikövezett úton állok. Furcsa, erre nem is emlékszem, mikor jöttem- gondolom, majd elindulok az úton messze a Kúriától. Padok és fák mellett haladok el, de nem állok meg. Tudni akarom, hova vezet a kis út. Kíváncsiságom hajt, nem is nézem, hogy merre haladok, cska ak is utat követem, ami néha kanyarog egyet, néha egyenesen távoldik a Kúriától. LAssan haladok, hiszen sötét van és ezt a terepet még nem ismerem. Bárhol bárki leleskedhet rám, így szívem kissé hevesbben kezd el dobogni, mikor hátranézek és meglátom, hogy bizony elég messze kerültm a Kúriától. DEhát ez van. A kaland az kaland-gondolom, sóhajtok egyet és folytatom az utam a kis kikövezett úton.*

Vendég

- Állj már meg, te átok! *Hasít bele a kiáltás a kinti csendbe, majd hamarosan feltűnik az udvaron a gazdája is. Daimónja után fut, hiszen nem távolodhat el tőle, de a vadmacskának eszében sincs megállni; feltett szándéka kifárasztani a lányt, hiszen tudja, hogyha ő elfárad, a gazdája is. Ariana végül kétségbeesett lépésre szánja el magát; egyszerűen a macskára veti magát, de persze nem kapja el... A daimónt továbbviszi a lendület, de pár méter után fájdalmasan nyávogva megáll, és a földre rogy; Ariana is felsikolt, majd csak zihálva letámaszkodik a földre a kezével, és nem tud felállni. A lelkébe tépett bele a fájdalom, mintha ki akarna szakadni onnan bentről valami... Valami értékes.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Márc. 24, 2009 1:10 pm

*Andrey kilép a Kúria kapuján. Valami nyüszítést és üvöltést hallott, amikor nagy bánatára a könyvtárba kellett volna mennie ebéd után. Amikor kinéz meglátja Arianát és a daimónját. Nem tudja miért vannak ilyen távol egymástól, és hogy miért sikoltozik Ariana.*~Vajon mi történhetett?~*kérdezi magától és odafut Arianahoz, hogy segítsen neki felállni. aztán eszébe jutott, amit a daimónokról olvasott.*"A daimón nem mehet távolabb a gazdájától, úgy 15 méternél tovább!!!"*Andrey látja, hogy Ariana szenved*-Invito Pereus!-*mondja andrey és rámutat a daimónra pálcájával.*

Vendég

*Csak ül a földön, és mélyeket lélegzik; alig érzékeli, hogy Andrey mellélép, a begyűjtőbűbáj pedig egy daimónra természetesen nem hat, de Pereus közelebb mászik a gazdájához, és a fájdalom enyhül, lassan elmúlik. Ariana kissé könnyes arccal tápászkodik fel a földről, majd Andrey-re pillant.* - Heló... *Kissé fáradtan, megtörten mosolyodik el, majd elgondolkozva félredönti a fejét.* - Nincs kedved gyakorolni...? Béna vagyok EVI-ből, nagyon, nagyon rámfér a gyakorlás... Sabbia, esetleg? *Böki ki az egyik igét, ami elvileg homokot idéz. Vagy az egy másik...? Nem, ez lesz az. Meg sem várja igazán a választ, már előkotorássza a pálcáját a zsebéből, és három különböző irányba pöccint a pálcával, egymás után.* - Sabbia! *Ejti ki az igét, de nem lát semmi változást...* - Lehet, hogy értelmesebb lenne betonon gyakorolni, vagy padlón, ott még látszódna a kevés homok is... *Pillant Andrey felé.*

//fagy//

Tárgy: Re: Udvar Kedd Márc. 24, 2009 4:23 pm

-Ne légy úgy letörve!Nem vagy béna, csak gyakorloni kell! Én nagyon sokat gyakorolok, mert félek a vizsgáktól!-*rázza át a hideg Andreyt amikor kiejti a "vizsga" szót a száján. Majd előveszi a pálcáját és*-Sabbia-*mondja és pöcint 3 felé. Erre egy marék homok jelenik meg a fűben.*-Látod múltkor még csak egy csipet volt-*néz Ariana-ra mosolyogva és egyben bátorítoan.*-Csak próbálgasd! És ha már megy akkor megcsináljuk a házifeladat párbajt!!!-*mondja andrey barátságosan.*

Vendég

- Nem, én tényleg nagyon béna vagyok elemi varázslatokból. De, valahogy majd csak sikerül... *Mondja kissé elgondolkozva, miközben odébb sétál, ahol nincs annyi fű, ott kicsit jobban lehet homokbuckákat építgetni. Int Andrey-nek is, hogy jöjjön oda, majd utána beszél tovább.* - A vizsgáktól én is tartok kicsit, de a félévin is átmentem valahogy... *Jegyzi meg kissé elgondolkozva, miközben a pálcát pörgeti az ujjai között, aztán megfogja, és három különböző irányba pöccint vele.* - Sabbia! *Ejti ki érthetően, mire mintha egy csipetnyi homok megjelenne a földön... Na hát kösz szépen.* - Az EVI-vel hadilábon állok... meg az SVH-val is, tulajdonképpen. De majd csak sikerülni fog... *Felsóhajt, és újrapróbálja; három pöccintés három különböző irányba.* - Sabbia! *Egy kis homok a földre, Ariana pedig megrázza a fejét.* - Megőrülök. *Morogja, és Andrey felé pillant.* - Milyen párbaj?

Tárgy: Re: Udvar Kedd Márc. 24, 2009 4:39 pm

-Az a feladat, hogy gyakoroljuk a Sabbiát és a másik varázslatot kombinálva egymásbal kell gyakorolni.-*mondta el Andrey Arianának a leckét. Közben ő is gyakorolt, de most neki se jött elő semmi.*-Fura egy mágiaág ez az EVI. Nagyon szeszélyes irányítani az elemeket, főleg, ha azok nem engedelmeskednek.-*morgolodik és közben a 2-dik próbálkozásra megint egy marék hullik a földre.*

Vendég

- Szerintem nem kell kombinálva, csak az egyiket... *Mondja, kissé összeráncolva a szemöldökét, majd pöccintget.* - Sabbia! *Egy maréknyi homok hullik a földre, de ez még mindig nem homokbucka. Törekedjünk a legjobbra, gyerekek.* - Good, better, best. Never, never rest, 'til your good is better, and your better best. *Motyogja maga elé csukott szemmel, angolul, az anyanyelvén, csak hogy lenyugodjon, reményt kaparjon össze, ilyenek...* - Előbb vagy utóbb csak sikerül, de nem szeretem. *Jegyzi meg még meg, majd újrapróbálja. Három pöccintés három különböző irányba...* - Sabbia! *Ejti ki, mire újra megjelenik egy maréknyi homok, és az előző tetejére hullik. Daimónja viszont megunja ezt az egészet, nemes egyszerűséggel a fogai közé veszi a nadrágszárát, és rángatni kezdi a kúria felé.* - Hékás! *Szól rá Ariana dühösen, majd lemondóan pillant Andrey-re.* - Na én megyek... szia! *Azzal hagyja elrángatni magát...*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Márc. 25, 2009 3:49 pm

*Az angol származású ifjú Anaze névre hallgató gyermek lép ki a kúriából, egyenesen az udvar felé véve irányát. Oka, mint általában, komolyabb most sincs, hogy miért pont ezt a helyet választotta, csak gondolt egyet, és ide jött. Kellemesnek találja az udvar nyugalmát, békéjét, mely mostanában itt uralkodik, legalábbis ő ezt látja, hallja ki a helyből, mikor Ő a közelében van, vagy pont ott van, mint ahogy most is lesz pár másodperc múlva. Ruházata teljesen szokásos, fehér ing, mely ezúttal kissl ráncos, avagy gyűrött, és egy farmernadrág, ám utóbbin direkt vannak "ráncok", ez a fazonja a famernak. Ezt is ma vette le elősszöra polcról, hiszen csak pár olyan ruhája van, mely kilóg a sorból, és valami specialitása van. ERgyáltalán, polója kevés van a fiúnak, természetesen azért akad vészesetre, de nem szívesen viseli őket. Az ing az ő választása ruha terén. Cipője teljesen átlagos, fekete és vörös színekben "pompázik". Kissé elüt ruhájától, de mit lehet tenni. Ilyen ekdve volt, hogy így öltözködjön, hát ezt választotta. Egy táska lóg le válláról, igen, ez is megszokott már a fiúnál, talán akkor is amgánál hordaná, ha üres lenne, hiszen ki tudja, mikor akar majd valamit elrakni, és akkor majd jól fog jönni, ám ezúttal akad tartalma is, bár nem sok. Papír, íróeszköz és egy könyv. Ezek bújnak meg a régi táskában, más nincs is benne. Van még egy valami, amit mostanában nem igazán hordott magával, ez pedig nem más, mint a fémes táska a hátán. Egyetlen, ekdvenc hangszerét takarja ez, eprsze ez kívóülről nem látszódik, hogy mi is a tartalma, egyesek valóüszínűleg meg is ézik, hogy minek járkál egy ember méretű dobozzal a hátán, de úgy gondolja, hogy alapból remek állóképességfejelsztés is neki, ha nála van, emelett úgy tartja kedve, hogy zenélgessen kicsit.*
~Nah lássuk csak... Van-e itt kint valaki.~ *Tűnődik el, ahogy körbetekint a padokon, majd a fák alatt, mellett, sőt még a tetejükre is ránéz, hátha valaki felmászott, ám egyellőre egy árva lelket sem lát. felsóhajt, kisslé örükl is neki, hogy egyedül van, nem szeret közönség előtt játszani, de azért már megszokta, hogy valaki halglatja, vagy esetleg nézi is, miközben hangszerén játszik. Kedvenc padja felé veszi az irányt, melyre ha leüól, pont elnéz az iskola mellett,a messzi tájra, már amilyne messzire lát, a hegyekig. Pár másodpercig gyönyörködik még a táj nyújtotta szépségben, majd hááról lecsatolja a dobozt, és maga elé helyezi. A fém csatokat felpattintja rajta, arca elmosolyodik ahogy meglátja chellóját. Lassan kiveszi, és a hozzá kellő eszközöket is, majd beálíltja, hogy játszani tudjon. Eleinte hangolgatni kezdi el, régen ahsználta már, talán ki is jött a gyakorlatból,e zt nem lehet tudni. Egyelőre legalább is még nem, csak majd ha elkezdett rajta játszani. Amint végzett mindegyik húr beállításával, elkezdi kedvenc zenesámát játszani rajta. A hangszerbúl halkan jönnek ki eleinte a hangok, majd egyre hangosabban, és egyre tisztábban, de azért arra figyel,hgoy ne játszon túl hangosan. VÉletlen sem akarná emgzavarni a rtnuélók nyugalmát, vagy esetleges szerelmespárok turbékolását, amenyniben vannka a közelben.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Márc. 25, 2009 4:15 pm

*Egy lány lép ki a napfénybe. Szőke haja csillog, két coffba van fogva, és narancs szín szallagal van átkötve. Ruhája egy kicsit szokatlan. Most épp egy japán iskolásra hasonlít, aki az egyenruhájában flangál. Hoszú ujjú felsőjét kék csíkok díszítik a nyakánál és az ujjánál. Gallérja szépen vasalt, és narancssárga selyensállal van átkötve. Szoknyája a térde fölé ér, alján szintén kék csíkkal. Hosszú zokniaja teljesen fehér a cipőjével együtt. Bár az öltözete elég lengének tűnik, egy csöppet sem fázik, hála a hőburoknak. Nagy szemekkel pislog a rügyező fákra, a földből kibújó ibolyákra. Viszont lépten nyomon megbotlik valamiben. Egy olyan valamiben, amit mesziről nem is nagyon lehet látni. Egy kis szörcsomő szerű állatkába, aki lépten nyomon Laura lába felé kapkod éles kis karmaival.* ~Hagyd már abba!... Nem én! Fázok! Vissza akarok menni!... Ki tart vissza? Ssss! Te is hallod?... A kornyikálást? Már rég... Nem kornyikálás! Szerintem szép!~ *Erre a szörmók idegesen fúj egyet. A lány a fülét hegyezi, és követi a szellőben úszó dallamot. Végül egy kis séta után meglátott egy fiút, és kétség sem fér hozzá, hogy a fiútól származnak a hangok. Csendesen oson, hogy ne zavarja meg a játékban, ugyanis szívesen hallgatja a zenét. Végül mégiscsak megszólal.*
-Szia... öhm... zavarlak? Laura vagyok, és ő itt Robi... *Mutat a kis szörcsomóra. Aztán áll ott, és várja mi lesz.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Márc. 25, 2009 4:27 pm

*Csöndesen játsza dallamát, hol pörgős, hol teljesen lassú zene, melyre az emebrnek,v agy ép pmás lénynek valószínűleg még a ekdve is megjöna táncolásra, ki tudja, már akinek tetszik, talán tényleg meg is jön. A húrokat nézi, s játékát, bár olykor becsukja a szemét, és csak a dallamot jtászogatja, ismeri mráa számot eléggé, hogy emgtehesse. Ez volt a elgelső dal, amit emgtanult eljátszani. Pont efféle, becsukott szemű puillanatában érkezik meg Laura a szőrcsomójával, így eleinte észre sme veszi, s ő sem szólal meg, ezért a jelenlétéről nem tud semmit, s mikor ismét kinyitja a szemét, azok ismét a húrokra szegeződnek, ahogy megpendülnek, s ujjaira, ahogy lefogja a húroakt, hogy kiadják a hangokat, nah meg persze a cvonóra is, s rajta a kezére, mely csak úgy "úszik" a levegőben, kettészelve azt. Hamarosan ám megtöri a lány hangja a fiú játékát,s erre meg is áll egy kcisit, s feltekint, ekkor pillantja meg. Kicsit sme tűnik ismerősnek iylen kinézetben nekia lány, epdig alapból valószínűleg látta, már ám ezúttal úgy tekint rá, mitn akit életében nem látott.*
-Áh, szia. *kösözn oda, bal kezébe véve a húrt, jelezvén, hgoy egyelőre megállt a zenélésben.* -Anaze White, eramíros. *Ejti ki szakját is, lévén bár a kitűzője ott virít ingjén, a nagy hangszer pont takarja azt, úgyhogy nem árt, ha megemlíti, baja úgysem származhat belőle senkinek. Elivleg legalábbis.* -Nem gond, egyáltalán nem zavarsz. Örvendek a találkozásnak. *Jelenik emg arcána tőle teljesen megszokott nagy mosoly. Teljességgel barátságot tükröz, és örök jókedvet, még ha nem si telejsen igaz rá. Ha szomorú lenen sme mutatná ki mások előtt, nem aza fajta, aki csak úgy emgosztja midnenkivel érzéseit. Maximum legjobb barátaival, ám hiába van itt több mint másfél éve, a legjobb barátja még midnig otthonából ismert. Nehezen barátkozik, mindig is nehezebn barátkozott, ennek oka valószínűleg előélete, ahogyan élnie kellett.* -Mi járatbane rrefelé? *Kérdi, miközben kissé furcásn tekint rá a lány "állatkájára". Gondolja, hogy valószínűelg valami daimon lehet,v agy iylesmi, midnenesetre iylesféle "izét" még csak nem is látott életében egyszer sem.*

//fagyi//

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Márc. 26, 2009 12:01 pm

* Navi lassan, méltóságteljesen sétált végig a udvaron daimonja, Zora kíséretében, mint mindig, csak most azzal a különbséggel, hogy gyönyörű, fehér bundájú farkasa most egy idegesítő, szőrmók bőrébe bújt és éppen a hajában hintázik. Fehér nadrág, fehér pólót viselt, alkalmazkodva az itteni öltözködési szokásokhoz. Haját is ma kivételesen nem tűzte fel, hanem engedte, hogy barna fürtjei szinte a földet súrolják. Sosem szokta fennhordani az orrát, most sem azért viselkedik méltóságteljesen, mindössze ennek annyi az oka, hogy ilyen neveltetésben részesült hazájában. Majd mikor Navi megunta, hogy imádott daimonja az ő haját nézi játékszernek, megfogta a szőrmókot és inkább a mellkasához tette, hogy oda csimpazkodjon. *
~ Jajj, vajon mikor változik már vissza az én kedves daimonom farkassá.. ~ * elmélkedik, majd Zora-ra néz. * ~ Hiányzol.. ~ * gondolja, majd az égre néz és felsóhajt.

Vendég

*Egy fiatal srác érkezik meg az udvarra. Bár kérdés hogy a fiatal hol keződik ő maga most jár a 16 évesek rögös ösvényének közepe felé, kicsit sétállni vágyott nomeg a szabad levegő is sokat számít. Tisztítja az agyat és a lelket, amire most a srácnak szüksége is lenne. Fekete pólót visel kékes fehér farmerral kabát vagy más öltözék nincs is rajta hiszen nem érzi a hideget. LEgalábbis ez az idő neki már elég jónak számít. Kicsit körbe néz amikor ki ér látja hogy sokan nincsenek de azért nincsen egyedül*~hmm kiváncsi vagyok hogy hol lehetnek ilyenkor a népek~*gondolatai szanaszét járnak, miközbe lassan lépked lefelé a lépcsőn. Lát egy lányt végülis kis vacilálás után úgy dönt egy kis beszélgetés lehet hogy jót is tesz nomeg nem unatkozik amikor oda ér hozzá egy kis mosollyal köszön*-Szia. Juho Heilamen Allidon*mutatkozik be bár reméli nemzavart meg semmit így azért meg is kérdezi*-Ugye nem zavarok,?*kérdezi hiszen elég hülyén állhat ha valakit csak így leszólítanak vagy akármi*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Márc. 26, 2009 12:15 pm

* Mikor meghallja a fiú hangját, ránéz, majd elmosolyodik. Épp ez a mosoly segített neki abban, hogy feleszméljen gondolataiból végre, és ne sajnálja, ami daimonjával történt, majd megszólal. *
- Szia, az én nevem Navi Hime. Örülök, hogy találkoztunk.. Már régen nem volt társaságom. * mondja kedvesen, majd mikor a kezét nyújtaná a fiúnak, hogy így is köszönhessen neki, daimonjára mintha féltékenységi roham tört volna rá, nekiugrott a fiúnak, és elkezdte ráncigálni a pólóját. *
- Úr isten, ne haragudj, szegény nincs magánál! * kiált fel, majd megpróbálja leszedni róla, ám csak annyit ér el vele, hogy a nagy huza-vonában hátraesik a földön. Lassan felül, majd zölden világító szemeivel a fiúra néz. *
- Kérlek, nézd el neki, ő valójában nem így néz ki, eredetileg ő Zora, az én daimonom, aki fehér farkas.. Csak.. Ez a vírus.. * mondja egyre hallkabban, mert kicsit szédülni kezd, amikor az esésnél beverte a fejét. *

Vendég

*Szia...*akarná tovább folytatni amikor jön a daimon a srác szerencsére megtámaszkodik bár lehet hogy ha fél pillanattal előbb ugrott volna a farkas a srác már a földön lenne minden esetre próbál ellentarcsot adni, vagyis nem engedni magát bár nem mondhatni hogy fél inkább csak meglepődött, amikor a lány segít rajta és hátra esik lassan megcsóválja a fejét*-Semmi baj, megesik az ilyesmi*mondja egy kissebb mosollyal ami vissza tért az arcára majd a kezét nyújtja a lány felé hogy segítsen felállni, ha elfogadja akkor persze segít is*-Öhm, gyakran meg szokott ez esni? AMúgy hallottam hogy mostanába a daimonok is furcsán viselkednek legalábbis volt már egykét ember akinél észre vettem lehet valami betegség*mondja igazábol nem tud jobbat mondani*-Megvagy nem verted be magad?*kérdezi közbe majd a kitűzőre néz*-Allidonos vagy igaz? Akkor szaktársak vagyunk, amúgy én se vagyok nagy társasági de néha kell a beszélgetés*mondja mosolyogva a lánynak*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Márc. 26, 2009 12:29 pm

* A daimon újra visszaköltözik Navi hajába, közben morog Juho-ra. * - Nyugi, Zora.. * mondja halkan, majd mikor a fiú a kezét nyújtja neki, elmosolyodik, megfogja a kezét, és feláll. * Köszönöm.. * mondja halkan, majd leporolja magát. * Igen, én is allidonos vagyok.. Bár még eléggé újonc. Még csak 3 hete vagyok itt.. * majd ismét a fejét kezdi fogni, mert még kicsit mindig szédül. * - Egyébként igen, ez egy betegség.. Fogalmam sincs mitől jön ki ez a daimonokon, de akinek nincsen, még annak is megjelenik egy szőrős kis golyó magamellett, hogy idegesítse. * magyarázza, majd mivel a kis szőrgolyó a feje tetején még mindig morog a fiúra, előveszi a zsebéből ocarina nevű hangszerét, és játszani kezd rajta egy altatót, aminek hatására az átváltozott daimon elalszik a fején. * - Egy gonddal kevesebb.. * mondja mosolyogva. *

Vendég

*Csak mosolyogva bólint miszerint érti. Mákraneki nincsen daimonja így nem kell emiatt aggódnia legalábbis azt hiszi*-Nincs mit*mondja megintcsak nyugodt hangon majd felsóhajt lassan*-Hmm én már itt vagyok egy kis ideje de szerintem ugyan annyira újonc vagyok mint te, egy éve jöttem de aztán majdnem egészen idáig otthon voltam. A család haza hívott*mondja komoly hangon de még mindig egy kis mosollyal*-Mondjuk úgy hogy egy hosszabb kénszer szünetem volt szóval én se vagyok annyira ismeretes erre. CSak most kezdem felfedezni a dolgokat*mondja hiszen ez így is igaz bár hogy sokmindent ismer már azért túlzás de egykét helyen már járt. Amikor a lány lenyugtatja a daimont megint csak mosoly jön*-Hát legalább vanegy kis nyugi, amúgy nem tudom hogy mi de lehet vírus*mondja kicsit komolyabb hangon*-De ha el tudod altatni akkor az már jó. Ténleg te honnan jöttél?

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Márc. 26, 2009 12:42 pm

* Figyelmesen végighallgatja a fiú történetét, mindig érdekli, hogy mi történik másokkal. * - Hm.. Értem.. Igazából nem tartozik rám, miért kellett hazamenned, de azért érdekelne.. * jegyzi meg halkan, de inkább témát is vált, mert úgy gondolja, ha a fiú szeretne beszélni róla, az előbb már megtette volna, amikor szó esett róla, és inkább válaszol a fiú kérdésére. * - Mint látod, tünde származású vagyok, de csak félig, édesanyám ember volt. Franciaországban nevelkedtem, apámat csak enm rég ismertem meg, pont anya halála előtt pár órával. * mondja szomorúan, majd hogy Juho ne kezdjen el sajnálkozni, inkább mosolyt erőltet az arcára. * - De az a célom, hogy ebben az iskolában majd új "családra" lelek. Próbálok új embereket megismerni, de eddig valahogy mindig az lett a vége, hogy egyszer beszéltünk, aztán utána össze se futottunk.. De neked biztos vannak barátaid. Egy ilyen kedves fiú biztos nincsen egyedül. * mondja kedvesen, közben az alvó daimonját kiveszi a hajából, és a kezében tartja. *

Vendég

-Igazából nem titok anya és apa válik így most két helyen élek az eggyik Finnország a másik Anglia, és most volt róla szó hogy hogy kinél leszek a tárgyalások meg sokáig húzódtak de a végén megoldhatták a pártatlanságot szóval mind a kettőnél lehetek. Attol még nem olyan könnyű*mondja mosolyogva ő próbálja elfelejteni a dolgokat de nem lehet mindent pár nap alatt valamihez több idő kell. Közbe hallgatja a lányt*-Azt észre vettem,*mondja majd a fülére mutat*-Ilyen formájú ritkán van embernek*mondja mosolyogva látszik hogy nem gúnyból beszél, a többire csak bólint nem is akarja hogy úgy tűnjön sajnálja. Az nem segít semmin*-Szerintem biztosan sikerülni fog*mondja mosolyogva, majd kicsit megcsóválja a fejét*-De a suli nem kicsi, lehet csak kerülitek egymást én se találkozok sok emberrel akivel már egyszer egyszer igen node még nem jelenti azt hogy nem is fogok*mondja majd kicsit elmosolyodik*-Nincsenek, nem volt időm nagyon barátkozni, hogy kedves vagyok e azt meg nem tudom, csak önmagam vagyok*mondja mosolyogva*-De köszi*teszi még hozzá kicsit gyorsabban*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Márc. 26, 2009 12:58 pm

* Végighallgatja a fiút, majd gondolkodni kezd, végül úgydönt reagál a vele történtekre. * - Tudod.. Pontosan tudom, hogy mennyire nehéz az ilyet feldolgozni. Nekem sosem voltak barátaim, mindig ott volt nekem anya, és Zora.. Anyu egyben volt a legjobb barátom, Zora pedig szintén.. Hárman mindig mindent kibírtunk.. De aztán.. * akarja folytatni, de nem tudja, mert a hangja elcsuklik, és mivel enm akar a fiú előtt sírni, inkább nem is folytatja tovább, inkább megfogja az egyik fülét. * - Én sosem szégyelltem, hogy csak félig vagyok tünde, ki sem közösítettek miatta.. Ráadásul van pár előnye is. * mondja mosolyogva, majd a lábaira mutat, melyek nem súrolják a földet, hanem pár centivel a föld felett jár. * - Mindenesetre.. Egy baráttal máris több van. * mondja mosolyogva a fiúnak, majd ránéz. * - Esetleg nem megyünk el valahova sétálni? Szép ez az udvar, de ez az egyetlen hely, amit az itttartózkodásom alatt már kb. 300x is láttam.. * mondja kicsit nevetve, majd várja a fiútól a választ. *

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar