Udvar

Tárgy: Udvar Szomb. Jan. 10, 2009 9:32 am

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Vendég

Szia Yora.*Köszön Kozta a lánynak.*Az én nevem Kozta Dragomir és ma érkeztem.*mutatkozik be.*

Vendég

*Mikor elengedi a srác kezét, és meghallja a nevét, elkerekedik a szeme.* -Dragomir? Ez érdekes... Hol laksz? *kérdezi, kezd puhatolózni a fiú kiléte körül, mert neki gyanús, hogy rokonok. Aztán Yora érkezik és jól ráijeszt, mert csuklya alatt kezd hozzá sugdolózni.*
-Jaj, szia, Yora. Megijesztettél. Ja, folyamatosan. *mondja arra, hogy még mindig rendetlen a szőrmókja.*

Vendég

-Örvendek Kozta Dagomir.-*Mondja majd megint szőrmókját figyeli aki lefekszik a földre és békésen szuszog.*-Deyan én mindig a szívbajt hozom rád!-*Mondja nevetve és lehúzza csuklyát.*-Megszokhatnád ha éjszaka kint vagyok akkor mindig csuklya van rajtam.-*Mondja és végig néz az új diákon.*-Megint egy daimón nélküli?Bár megszoktam.Óvakodj a szőrmókoktól!-*Mondja majd ismét Deyanra pillant.*-Nem lehet hogy rokonok vagytok?-Kérdi kíváncsian és egy gyöngybagoly érkezik Yorához.*-Köszönöm.-*Mondja a bagolynak és átveszi a levelet, amit azonnal fel is bont.*-Ez nem lehet igaz.-*Motyogja és elteszi a levelet.*-Én lassan visszavonulok tanulni.A bármi gond van megtalálsz enge és Lara Corvin diák képviselőt az Ékszerteknős hálóban, vagy Deyan az Afriaki aranymacska hálóban.-*Mondja és madar a fülébe vijjog valamit.*-Jól menj de tíz óra előtt menj vissza a szobámba.-*Mondja a sasnak akimegint elrepül vadászni.*

Vendég

*Kozta értetlenkedve nézz.*Mi az a daimón?*kérdi*

Vendég

*Deyan az órájára néz, és észreveszi, hogy közeledik a tíz óra.* Lassan át kéne mennünk a központi terembe... *jegyzi meg, majd lassan elindul. Aztán Yorához fordul, mielőtt elmenne. De lehet, én gyanítom. *mondja, majd a lány elmegy aludni, ő meg megy Koztával a központi terembe.*
-A daimón az egy olyan kis állatka, ami a születésedkor együtt születik veled, és amiben benne van a lelked fele. Na de mesélj kicsit magadról. Hol laksz? Hogy hívják a szüleidet? *kérdezi kedves, barátságos mosollyal.*

Vendég

-Majd később elmondom de most mennem kell tanulni.Remélem találkozunk az órákon.Sziasztok!-*Köszön el és felkapja szőrmókját .*~Remélem megússzuk.Nem szeretném ha elkapnának.~*Gondolja majd futva elindul szobájába.*

Vendég

*Mikor meghallja a fiú hangját, megkönnyebbül, majd egyszerűen elkapja Chris karját, és rángatni kezdi maga után. Futás közben válaszol a kérdésekre, már amelyikre...* - Azt hittem, már vége van, na. Legalábbis reméltem. De hogy nézel ki? Körülbelül úgy, mintha... Oké, inkább nem mondok semmit. A hír pedig... Hát, hogy rossz vagy jó, az relatív, legalább nem a Roxfortba küldték a drágámat... Én se bírok vele, de még mindig jobban, mint James, őt csak lenézi, tőlem tart is egy kicsit. *Közben megérkeznek az udvarra, Chris minden bizonnyal még mindig nem ért semmit, de Ariana nem is segít neki túl sokat.* - Na, és akkor itt most várunk... És várunk... És imádkozunk, hogy hamarabb ideértünk, mint ő.

Vendég

- Úgy nézek ki, Ari, mintha egy szélparipa lökött volna fel. *Vigyorog szélesen, ártatlanul pislogva.* - Miééért, szerinted hogy nézek ki? *Kérdezi tettetett kíváncsisággal, figyelve Arira, immár szemöldökráncolva. Közben leérnek az udvarra, ahol karba fonja a kezeit, úgy néz a lányra, félrehajtott fejjel.* - Ari. Egy rövid kérdés, ami két szóból áll. Kiről beszélsz? *Kérdezi, de kezd egyre idegesebb lenni, valahogy ráragad a lányból... és rossz érzése van, nagyon rossz. Pedig még nem is sejti, mi vár rá...*

Vendég

- Ariana Emily Ravenwood? *Hallatszik egy hang a hátuk mögül. A vadőr kocsijáról pattant le nemrég az ifjú; első ránézésre látszik, hogy nemesi származású. Kinézetre olyan tipikus szőke herceg, szőke haj, kék szem. Végignéz a lányon, majd a mellette lévő fiún is, és valahogy furcsán megcsillan a szeme... Aztán a tekintete a szőrmókokra vándorol.* - Hát ezek a dögök meg? *Érdeklődik, miközben összefonja maga előtt a karjait.* - Be se mutatsz, Család Szégyene? *Pillant most a lányra, és csak várakozik, arra, hogy majd ő itt mindjárt be lesz mutatva, meg ki lesz nyalva a pici popója. Na persze. Mindenesetre a köszönés azért belé van nevelve, tehát biccent Chris felé.* - Üdv. *Majd a tekintete újra visszavándorol Arianára; a szemöldöke magasra szalad, ahogyan annak öltözékét méregeti.* - Tornacipő...? *Kezdi, nem sok jót ígéri hangon, de mielőtt befejezhetné, egy aranyos szőrmók jelenik meg mellette, mire elakad a szava, majd felháborodottan arrébb lép.* - Hát ez meg?! Ez a dög hozzáért a nadrágomhoz! Szégyen! *Akad ki, és szemeiből villámokat szór "szegény" kis állatra.*

Vendég

- Szélparipa? *Pislog, majd a következő kérdésre inkább nem is válaszol; már csak azért nem, mert ekkor egy hangot hall maga mögül. Lassan, vészjóslóan lassan fordul meg, ő is összefonja maga előtt a karjait, és villámló szemekkel néz a fiúra.* - Nem. Vagyok. Emily. Szótagoljam netán, akkor felfogod? Egyébként meg kértelek, hogy soha ne mondd ki a teljes nevem! Ennél még a Család Szégyene is jobb. *Fúj egyet, majd Chrisre pillant, és felsóhajt.* - Topher, ő az unokatestvérem, Lawrence Ravenwood. Law, ő Christopher, Topher. *Majd hirtelen a fiúhoz lép, egészen közel hajol a füléhez, és belesuttog, sőt, szinte sziszeg.* - Christopher Strife és Jack Darkfield örök tabu, értve vagyok, cousin? *Az unokatestvér szót direkt angolul mondja, majd hátralép, és angyalian elmosolyodik.* - Oh, ez? Ezt nem tudod lerázni, daimón helyett kapja, akinek nincs. Tartsd csak meg. ~ Megérdemled. ~

Vendég

- Aham, Jack jóvoltából... Rúnamágia... ne is kérdezd. *Mondja, majd a hangot hallva ő is megfordul, és végigméri a fiút. Abszolúte nem zavarja, hogy eléggé... köhm... érdekesen fest, eléggé elüt az elegáns Lawrence-től, és erre csak rátesz egy lapáttal az, hogy egyikük szőke, másikuk fekete. Amikor a fiú köszön, visszaköszön.* - Üdv... *Ő még kis érdeklődéssel szemléli az új fiút, szemei csak akkor villannak meg egy pillanatra, amikor Ari az unokatestvéreként mutatja be...* - Csak neked vagyok Topher... *Morogja kicsit a lánynak, majd csak felvonja a szemöldökét, amikor a fülébe sziszeg, majd jön a szőrmók.* - Nem kímél ez senkit és semmit. *Sóhajt fel, majd egyenesen a fiúhoz intézi szavait.* - Gondolom szeretnél szobát kapni... egyelőre egy várószobába tudlak bepakolni...

Vendég

*A szemei megvillannak, mikor a leány azt mondja, hogy a kis izé vele fog maradni.* - Ez hülyeség! *Rögtön el is vörösödik, mikor kicsúszik a száján a szó, amiért az apja minimum egy átokkal jutalmazná. Kihúzza magát, megköszörüli a torkát, és újrakezdi.* - Ez butaság. Ez a kis izé nem követhet engem mindenhová, nem véletlen nem mentem át a Másik Világba apáddal, én nem akarok daimónt. És úgy nevezlek, ahogy akarlak, Emily. *Ez már bosszú is, a másik becenévért.* - Ne aggódj Christopher, nem foglak így nevezni. *Mondja a fiúnak, majd mikor a lány a fülébe sziszeg... Nos, akkor egy nagyon, nagyon gonosz vigyor terül szét az arcán. Mostmár csak azért is ki fog kezdeni a fiúval, hogy az unokatestvérét bosszantsa...* - Ahogy gondolod, cousin. *Duruzsolja angyalian, ártatlanul; kissé meg is hajol, és kézcsókot ad a lánynak.* - Szavad számomra szent... ~ Pontosabban az ellenkezője. ~ *Majd újra Chris felé fordul, döbbenten néz rá, aztán hitetlenkedve Arira.* - Várószoba?! És a külön lakosztály hol marad?! Te bezzeg kaptál, mi? Csak velem szórakoztok.

Vendég

- Ahha, szóval Jack... Sejtem... *Elmosolyodik, kissé féloldalasan, és még mindig nem lehet biztosan tudni, pontosan mire is gondol. Chris Topheres mondatára mosolyog, majd a fiúra pillant.* - Beosztanád...? Én szerintem felmegyek a szobámba, és írok apámnak, hogy ezt mégis hogy gondolták a drágalátos testvérével. *Lawrence szavaira csak a szemét forgatja, és megvonja a vállát.* - Nekem aztán mindegy, Love. *Igen, ez már egy újabb becenév, pár fokkal irritálóbb a fiú számára. Unokatestvére duruzsolása, majd a kézcsók... Rosszat kezd sejteni, nagyon rosszat. De aztán elvigyorodik, és megveregeti a szőke vállát.* - Így jártál, öcsi. Egyébként meg nekem rendes szobám van, és pár nap múlva te is oda fogsz kerülni. Nem királyi lakosztály, és hárman laknak még ott rajtad kívül, de túl fogod élni. Ha meg nem... nos, akkor csak én járok jól. *Angyali mosoly, ők általában így beszélnek egymással, megjátszott érzelmekkel. Aztán pukedlizik, majd Chrishez szökken, puszi az arcra, és eltűnik, de az ajtóból még visszakiált.* - Sziasztok!

Vendég

*Csak nézi a rokoni jelenetet, halvány mosollyal az arcán. Neki aztán nincsenek rokonai a szülein kívül, és abból is több van a kelleténél, legalábbis Chris szerint. Ari kérdésére bólint.* - Azért vagyok, hogy embereket osszak be. Meg hát gondolom azért is cibáltál le. *Alig tudja visszatartani a nevetést a jelenet folytatása láttán, majd Ari elköszön, ő is visszapuszil, majd az eltűnő lány után int, majd visszafordul a fiúhoz kissé féloldalasan.* - Nem olyan rossz az a várószoba... és hamar kikerülsz onnan, és kapsz normál hálót. És ott se zavarnak majd nagyon szobatársaid, én is alig látom az enyémeket... *Próbálja barátságos, mit sem sejtő mosollyal bátorítani a fiút, majd fejével int, hogy kövesse.* - Gyere... Segítsek vinni a csomagokat? *Majd, ha Lawrence engedi, segít neki, és felvezeti őt a második emeletre. Még mit sem sejtő, és segítőkész.*

Vendég

*Az újabb becenévre megrándul az arca, a hátbaveregetésre meg még jobban, de nem szól. Viszont mikor a lány elmegy, a pukedlire válaszul mélyen meghajol.* - Viszlát, Miss Emi... *Még mindig duruzsol, ezt sokat gyakorolta, majd a puszira kissé elgondolkozik. Mi lehet köztük? James-től kellene megkérdezni, Ariana válaszaiban nem bízik; könnyen hazudhat, csak hogy őt csőbe húzza.* - Akkor is jobb lenne a külön szoba, de ha nem, hát nem... *Hogy Chris segíthet-e? Ó, ez Lawrence számára nem is kérdés. Ha a fiú nem tiltakozik, kapásból az összes csomagját rásózza. Ha tiltakozik, akkor is. Nehogymár ő, az úr cipekedjen... az a szolga dolga.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Márc. 31, 2009 9:02 am

*Domajan lép a kúriából az udvarra, azaz fut, mert üldözik szalad ahogy csak tud, de így is alig van csak mögötte a rátapadt kis szörnyike Mr Idegesitusz. Tudni illik hogy Rosetta megfertőzte ezzel Domajant, aki talált rá ellenszert, azt, hogy ezek a lények imádják az illatosat, így mindig egy illatosított gömbbel foglalta le a szörnyet, de most kifogyott a golyókból és szökni e kell. Mellesleg ez elég jó kondit kölcsönöz neki. Gyorsan körbenéz, majd amikor látja, hogy üres az udvar, egy erős intéssel 2-3 kilogrammos ütésnek megfelelő levegőidomítást használva megcsapta a szörnyet egy szél csapással. A 1,5 kilós kis szörnyike erre neki repült a legközelebbi fának. A fiú ezzel időt nyert, hogy tovább futhasson , így, hát vissza futott a kúriához, de nem ment be, csak a legközelebbi fa mögé bújt és alig vette levegőt, hogy azzal se csapjon zajt amivel felfedhetné magát. Most végignéz szétcincált kék farmerén és karomnyomos zöld pólóján.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Márc. 31, 2009 9:09 am

*Hamarosan énekelgetés hallatszik bentről a Kúriából(már amennyire a Kúria falai átengedik a hangot), aztán lenyomódik a kilincs és az udvaron megjelenik egy fekete hajú, kék szemű lány. A mai napon tetőtől talpig rózsaszínbe van öltözve, egyik kezében pedig egy csomag gumicukor található. A másikban pedig egy ketrec, melybe a szörnyecskéje van bezárva, így nem tudja őt bosszantani. Aztán a lány meglát az udvaron egy fiút és odaszökkenget hozzá* - Szia...*köszön neki mosolyogva, aztán kissé elgondolkodik. Tudja, hogy már találkozott a sráccal.* - Domajan.*végre eszébe jut a fiú neve* - Mi történt? Úgy nézel ki, mint aki most tért haza valami komoly csatából...*mondja, majd mikor meglátja a szörnyikét leesik neki, hogy mi történhetett.* - Úgy tűnik ilyen lassan mindenkinek van...*mondja, majd rámutat az apró szörnyecskére.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Márc. 31, 2009 9:22 am

*Domajan épp a szörnyikét figyelte, nehogy az észrevegye őt, amikor hirtelen kizökkentette a "szia" egy lánytól. Először neki is ismeretlen volt a személy, de azután a hangjából felismerte. * -Wanda. Szia. Hát ja ez a kór nagyon terjed. Csak azt nem tudom hol kezdődött. Nem baj úgy látszik leráztam.*Mondja végig suttogva. De előre ivott a medve bőrére, mert a szörny már ugrott is az arcára. Domajan késett reflexei miatt hanyatt esett a földre.* -Rictusempra!*Mondja pálca rántás után, mire a szörnyike nevetve és vihogva a földre esik és a saját hasát fogja.*-Na most. Suvickus!*Mire az állat odaragad a földhöz.* -Így már van időm.* Mondja a lánynak majd leül.* -Úristen a ruhám!*Mondja amikor meglátja szétszaggatott ruháját.* -Reparo!* Mire nagy szerencsével bereparálódik a ruházat.*-Úristen mennyi baj van ezzel a szörnnyel. Rájöttem, hogy amúgy az illatos dolgok vonzzák őket. Egy ideig adtam neki kölnivizes golyókat, de elfogytak....Pedig azzal játszott legalább, csak amikor az széttört.... A nyakam már a gondolatától belefájdul.*Mondja majd megmutatja a szétkapirgált nyakát.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Márc. 31, 2009 9:32 am

- Igen, nagyon gyorsan terjed. Bárkivel találkozik az ember, akinek nincs ilyen szörnyecskéje, azon nyomban annak az embernek is lesz...*mondja, majd lerakja a kezében lévő ketrecet a földre, és belerúg egyet, mire a kis szörnyecske odasétál a rácshoz, és mérgesen néz Wandára.* - Szóval vonzák őket az illatos dolgok? Érdekes...*mondja, majd előveszi azt a listát, ahová felírta, hogy mi mindent kell tudni ezekről az apró szörnyecskékről, és ezt is hozzáírja.* - Na szóval: Eddig annyit lehet tudni ezekről a lényekről, hogy feltett szándékuk, hogy a gazdájukat bosszantsák, olyanok mint a daimónok, van akinek a daimónja változik át, ha ketrecben vannak akkor is próbálnak rosszalkodni, és amit most írtam hozzá, hogy vonzák őket az illatos dolgok...*mondja, aztán lenéz a szörnyecskére.* - Szívesen adnék neked is egy ketrecet, de sajnos már nincsen több. Két nyúlketrecem volt, és az egyiket odaadtam Kidának, hogy be tudja zárni a szőrmókot.*mondja, aztán eszébe jut, hogy van nála egy illatos babarózsa a kalapján.* - Ennek a virágnak viszont még egy darabig jó illata lesz...*mondja, aztán leszedi a kalapjáról a virágot, és odaadja a szőrmóknak.* - Ezzel ellesz egy darabig...

Tárgy: Re: Udvar Kedd Márc. 31, 2009 9:55 am

*Domajan hallgatja a lányt, majd megfogja a kezét amikor oda akarja adni a virágot a szörnynek.* -Ne! Nem azt mondtam, hogy vonzzák őket az illatos dolgok, csak szeretik. Tapasztalat. Ennyi, de nem vonzzák őket. Úgyhogy tedd vissza nyugodtan a virágot. Mellesleg szép kalap.*Mondja, majd elengedi a kezét, persze eddig sem szorította, csak szinte ráhelyezte a kezét. Most pedig a szörnyikéjének dobott egy falat kenyeret hogy lefoglalja.* -Ja még egy tapasztalat. Szeretnek enni. De én nem pazarolnék rá pénzt, szóval ha hangos adj neki egy kenyeret meg... EZT!.*Kiabál fel amikor talál a zsebében még egy tizes zacskó kölnis golyót.* -Ezt csak úgy hívom, hogy Domajan KG-je. Valójában ez egy kölnivízzel töltött üreges vasgolyó.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Márc. 31, 2009 10:01 am

- Jól van, akkor nem adom neki a virágot.*mondja mosolyogva, aztán visszatűzi a kalapjára a rózsaszín hajnalkát.* - Akkor ezt is felírjuk...*És szépen leírja a papírjára, hogy a szörnyecskék szeretnek enni.* - Én inkább ketrecbe zárom, az jobban lefoglalja.*mondja aztán megnézi az illatos golyót.* - Kölnivel töltött üreges vasgolyó? Érdekes, még sosem láttam ilyet...*mondja egy mosollyal.* - de úgy tűnik a szörnyecskét eléggé lefoglalja...

Tárgy: Re: Udvar Kedd Márc. 31, 2009 10:14 am

*Domajan mosolyog ahogy felidézi a régi emlékeket, amikor az árvaházban megcsinálta a vasgolyót.* -Eredetileg ez egy védekező eszköz, csak alapból alig volt 5 milliméteres és a kóbor kutyák orrához dobtuk ha láttuk hogy támadni készül, így az erős szagtól összezavarodtak az érzékszervei és így nem tudtak utánunk futni ha menekültünk. Ezt azután erdőkben a eltévedtünk jel is volt, mert robban és rákötöttünk egy madzaggal egy gyufaszálat aminek a végét meggyújtottuk és eldobtuk, így robbant.*Mondja és már sír is annyira nevet a régi emlékeken.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Márc. 31, 2009 10:19 am

- Értem. Szóval kutyák ellen védekeztetek ezekkel...*mondja, majd elneveti magát ő is. Neki sosem volt része ilyen kalandokban.* - És amikor eltévedtetek és ezt felrobbantottátok, akkor mások meg megtaláltak titeket gondolom...*mondja mosolyogva, majd látja, hogy a fiú még mindig nevet. Lehet, hogyha ő is átélte volna ugyanígy nevetne, de valahogy így nem érti a vicc lényegét.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Márc. 31, 2009 10:31 am

*Domajan látja a lány értetlen arcát és egyből "válaszol" is rá.* -Egyszer az történ, hogy 4-en, Árpi, Mack, Max és én egy erdőben voltunk amikor rájöttünk, hogy elvesztünk. Mivel, mind nagy viccelők és tapasztalt erdőben eltévedők voltunk, így tudtuk mit kell tenni, hát eldobtuk a gömböt véletlenül pont egy Szamócás bokor közepébe. Az felrobbant, de nem is ez a poénos, hanem, hogy azután lefutottuk a 2,5 méteres "maratoni futóversenyt" nyomunkban 2 kaptárnyi méhhel és egy "házaspár" medve párossal.*Mondja alig érthetően a nevetéstől. Majd amikor az arát megtörli rálát az órájára és meglátja, hogy már 12:27 van.* -Azta baráti légkörben, hogy telik az idő, már ebéd van. Wanda? lenne kedved velem és Mr Idegesitusszal ebédelni?*Mondja, majd levonja a falatozó állatról a ragasztót, megvárja, hogy egyen majd.* -Immobilus!*És a hóna alá kapta az állatot. Ha vele a tart a lány akkor feláll és nevetgélve beszélgetve elmegy vele ebédelni, ha nem akor elköszön tőle és elmegy egyedül.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Márc. 31, 2009 10:36 am

- Á értem... akkor gondolom jó gyorsan futhattatok.*mondja nevetve.* - Az idő tényleg jó gyorsan telik, de én még nem megyek ebédelni, majd egy kicsit később. Egyelőre még van egy kis elintézni valóm a szobámban... meg levelet kellene írnom anyunak. Szia.*köszön el mosolyogva, aztán elindul a szobája felé.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar