Udvar

Tárgy: Udvar Szer. Ápr. 08, 2009 6:27 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Tárgy: Re: Udvar Kedd Jún. 23, 2009 5:21 pm

*A felajánlott traktort kicsit túlzásnak tartja, de szorult annyi jólneveltség belé, hogy nem röhög szembe a lánnyal, inkább csak bólogat, ráhagyva a dolgot. Ám a tanárt emlitve megcsóválja a fejét, ez neki sem tetszik. Egy ilyen ember szerinte ne legyen tanár. Aztán ismét felcsillan a szeme a kapát meg a gereblyét látva. És már a megfelelő pad is megvan, amit azért Nimcsike megvizsgál, ami abból áll, hogy felnéz az égre, vajon elég napfény fogja e érni kicsiny kertecskéjét. Vigül megbizonyosodik róla, hogy veteményesnek épp megfelelő, persze ekkor már Krestry jócskán dolgozik, de nem baj, Niema is hamar beéri a munkával. A gereblye jól mutat a kezében, látszik, hogy már máskor is használta.*-A kecsketej nagyon finom.-*Bólogat hevesen.*-Van, de sajnos az otthon maradt. otthon többet is tartunk.-*jegyzi meg. és valóban, belegondolva ő is elég rég ivott utoljára fincsi kecsketejet.*-Valahonnan nem tudnánk szerezni egy új kecskét?

Vendég

*Serényen kapálgat, s mikor aztán már nagyon belelendül a munkába még dudorászni is kezd. A családja himnuszát énekli, ami a kukoricáról meg a trágyáról szól, mégis nagyon szép...a maga nemében páratlan.*-Ó, hogy új kecskét? Hát, beszélhetek a szüleimmel erről, bár nem hiszem, hogy elküldenék Bucit, mert az egész falu az ő tejét issza. Senki sincs meg egy napnál tovább Buci teje nélkül. Na, már most biztos felmerül benned a kérdés, hogy hogy tudja ez a kis kecske ellátni az egész falut. Rejtély, de egész nap dől belőle a tej.*És ez tényleg így van, Kestry egy csöppet sem tőloz. Amióta az eszét tudja, a családja abból él meg, hogy Buci tejét árulja. Igen ám, de Buci csak Kestry bátyjának hagyja, hogy megfejje. Nem egyszerű jószág.*-De talán kérvényezhetnénk az igazgatóknál. Van az a lilafejű nő, láttam a múltkor, hogy fehér a szája széle. Vagy tejet ivott, vagy...*Lánykánk azonnal a szájára csap, hogy egyáltalán felmerült benne egy ilyen rossz gondolat. Megbotránkozik magán, nem érti,mi van vele, hisz olyan kis ártatlan, erre meg ilyen gondolatai támadnak. Nem sokat kell háborognia magán, hisz eljön az ültetés ideje.*-Ültettél már paradicsomot, vagy megmutassam?*Az egyik palántát Niema kezébe adja, a másikat magánál tartja arra az esetre, ha a lány egyedül nem boldogulna, de a munkába még nem kezd bele.*-Szóval biztos ők is szeretik a kecsketejet. Mi lenne, ha a kert után bekopognánk az egyikükhöz és megkérnénk, hogy szállíttassanak ide egy kecskét. Vagy többet, hogy mindenkinek jusson, aki szereti.*Nagyon meg van elégedve az ötletével, bár nem biztos, hogy Kaen mester vagy Cirelin úrnő is ennyire díjazná.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Jún. 23, 2009 5:43 pm

*Gereblyélget, és megbújó mosollyal a dalocskát hallgatja. Még most sem nevet, mert aranyosnak találja. Nimcsi nem tud előállni hasonlóval, persze, féltündéknél talán nincs is iylen szokás. Aztán mikor végeznek egyik paradicsom palánta a kezébe kerül.*-Fog ez menni, de szerintem csináljuk együtt. Te az egyiket, én meg a másikat. Mit szólsz hozzá?-*Néz vigyorogva a lányra. Aztán a nő leirását hallva azonnal ráismer az igazgatóasszonyra. Az elharapott mondatot meg nem érti, jobban mondva azt nem tudja, miért lett elharapva, nem mit user, aki jót mulatott rajta, legnagyobb fájdalmára.*-Ő bizonyára Cirelin úrnő, az Allidon szakvezetője.-*Magyarázza újdonsult kertésztársának, miközben a palántával foglalatoskodik.*-Azért olyan sötét, mert ő egy éjtünde. legalábbis ez a suóbeszéd, de én nem tudom, hogy igaz e. Hiszen az éjtündék elméletileg csak a föld alatt érzik jól magukat vagy valami ilyesmi... szóval nem tudom. De majd utána nézhetek a könyvtárban, ha gondolod.-*Mosolyog barátságosan. Aztán a következő feltevlst ismét csak szorgalmazni tudja.*-Persze, én benne vagyok, hogy felkeressük őket. Bár én még egyiküknél sem voltam. Te voltál már náluk?
*Aztán megpillant egy másik lányt is.*-Szia!Nincs kedved csatlakozni? Az öntözésben még segithetsz.-*Köszönt a lányt, majd rögtön egy ajánlattal is szolgál, nehogy szegény teremtésnek megártson a magány.*i

Vendég

*Elkerekedik a szeme, még sosem hallott az éjtündékről.*-Éjtünde? Ó, azt hittem, hogy valami festéket használ. De hogy őszinte legyek, az is felmerült bennem, hogy szedermérgezést kapott. Persze csak azért mertem erre gondolni, mert láttam már ilyet. Nem is olyan rég kedvenc Earl bácsikám túl sok szedret evett, sőt, csak azon élt...valami diéta miatt. Először csak a füle meg az orra kezdett lilulni, de mivel ettől függetlenül tovább ette a gyümölcsöt, az egész feje elkékült. Szörnyű történet. Azóta kezd kicsit fakulni, de még mindig alig mer emberek közé menni.*Mesélés közben persze a ültetgeti az egyik palántát, hogy beérje "Nimcsit", nem akar alulmaradni, hisz ezen a téren nagyon otthon van.*-Nem, még sose jártam náluk. De majd csak megtaláljuk a szobájukat, hisz itt minden olyan nagy betűkkel ki van írva, mint a reptereken. Lehet, hogy még dicséretet is kapunk ezért a jó kis ötletért.*Ennek persze a legkisebb esélyét se látná épeszű ember, de Kestry sose volt és nem is lesz az. Ő már csak ilyen kis bohó és naiv és földműves. Már épp nyitná a száját, hogy tovább részletezze ötletük fantasztikusságát, mikor megérkezik az új lány. Azonnal odarohan hozzá és őt is megkínálja egy kis répával.*-Szia! Én Kestry vagyok. nem kérsz répát? Nagyon egészséges, remélem szereted.*Vidám pofival tartja még mindig a lány előtt a répás dobozt, reméli ismét elfogadják zöldségeit.*-Ha kész vagy te is a palántákkal, akkor elkezdheted öntözni, azonnal segítek én is. Ez egy nagyon fontos állomása a növények gondozásának, nem szad se túl sokat, se túl keveset. Aztán ha végeztünk mindennel, meg is látogathatjuk az igazgatókat.

Tárgy: Re: Udvar Kedd Jún. 23, 2009 6:19 pm

-Jaj szegény. Nem volt gyógyitónál? Biztos van avalami ír a bajára.-*persze, mert őt úgy tanitották, hogy minden bajra van egy jó kis gyógynövény, ami segit. Aztán Trency átmegy a lányhoz, hogy megkinálja őt is a fincsi répával, eközben Nimcsi befejezi az ültetést, és nekilát az öntözésnek, ügyelve, hogy se túl sokat, se túl keveset ne öntsön szegény parikra. Mikor végez ügyesen összesúrólja két kezecskéjét.*-Kész is volnánk. Nagyon ügyesek voltunk. Mit szolsz hozzá, van elég vizük?-*Pillog Trency-re.*-Persze, ha gondolod, felkereshetjük őket most is. Kinél próbálkozzunk előbb Cirelin úrnőnél vagy Kaen mesternél?-*Pislog szaktársára válaszra várva, ő ebben igazán tanácstalan.*-Nem bánod, ha még vezsek egy répát? Egészen megéheztem az ültetésben.-*jegyzi meg korgó gyomorral, ami persze csak Nimcsi számára hallható.*

Vendég

*Úgy tűnik az allidonos lányka faképnél hagyja őket, így több répa jut nekik. Ez nem baj, mert ki tudja, hogy mikor jön rájuk a farkaséhség.*-Ó, pompás. nem is gondoltam volna, hogy ilyen jártas vagy a zöldségek terén. A vízmennyiség pontosan megfelelő. Se nem túl sok és nem is túl kevés.*Azzal beledugja az ujját a sárba, hogy ellenőrizze...hát, hogy ellenőrizzen valamit, ami nagy rejtély, így ide user le se írja.*-Szerintem kezdjük Kaen mesternél, mert ő kevésbé fura alak. Ha annak a nőnek tényleg szedermérgezése van, akkor biztos nincs túl jó kedve. És szerintem az van, mert én biztos tennék ellene, ha ilyen árnyalatú lenne a bőröm. *Még mielőtt indulnának Niema kér egy répát, s erre a kérésre hogy is mondhatna nemet Trency.*-Persze, vegyél nyugodtan. Tudod nagyon fontos hogy az ember akkor egyen, mikor éhes és ne halassza túl sokáig.*Mikor új barátnője elveszi a zöldséget, elindul a kúria felé, hogy felkeresse Kaen mestert, vagy esetleg Cirelin úrnőt, aki egész biztosan szedermérgezésben szenved, csak úgy, mint Earl bácsi.*-Szerinted megengedik, hogy mi gondozzuk őket? Vagy ez is olyan közös dolog lesz? Sőt, szerinted egyáltalán belemennek?*Választ nem vár, azonnal mondja tovább a magáét.*-Miért is ne mennének bele. Ez egy olyan ajánlat, amit vétek lenne kihagyni.*Ekkor már bent jár a kúriában, s Niema minden bizonnyal követi.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Jún. 23, 2009 6:44 pm

-Otthon gyakran segitek az anyukámnak a házimunkában.-*Mosolyog válaszként a lány megjegyzésére. Örül, hogy szakktársa szerint is pont jól adagolta a vizet.*-A te kertedet még nem öntözzük meg? Úgy tudom, hogy nyáron csak este és reggel szabad öntözni a növényeket, különben kiperzselődnek és elpusztulnak a hőségtől meg a naptól.-*Magyarázza. Szóval a végén még az is lehet, hogy a másik veteményest is megöntözik, csak ezután indulnak meg a Kúria irányába. persze, répát majszolva.*-Nem tudom, csak órán találkoztam velük. De remélem, jól fogják fogadni az ötletet, végül is közegészségről van szó.-*Magyarázza, miközben szép lassan elérik a Kúriát, utána már csak azon fáradoznak, hogy megtalálják Kaen mester szobáját.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Jún. 24, 2009 5:59 pm

*Egy zöld munkaruhás öregúr pipázgat éppenséggel a fenyegető égbolt alatt ülve, fél szemmel felsandítva. Nagyot szív a pipájából, miközben egyik kezét a pipáján tartja, másikkal a pas háttámláját támasztja, lábaival kényelmesen támaszkodik, a padon ülve.* -Ne próbáld meg! *veszi ki egy kis időre a pipát a szájából, majd füst karikákat kezd el eregetni, aztán a szájában hagyja a pipát és megigazgatja szemüvegét. Sapka a fején, tekintete pedig még mindig a háborgó égboltot fürkészi. A pad szélének támasztva gereblye, olyan nagy, amivel a leveleket szokták összesöpörni, valamint egy seprű. Egyszerű, háziseprű. A férfi egész eddig dolgozgatott, most végre rágyújtott a pipára. Újabb füstkarikát küld bele a vakvilágba, miközben lehunyja egy kicsit a szemeit, majd a környéket fürkészi. Lóg az eső lába, nem számít tehát társaságra.*

Vendég

*Az öregúr éppenséggel téved, hiszen társasága akad. Tény ugyan, hogy a fekete ruhás lány nem a kúria felől érkezik, hanem éppen oda igyekezne vissza, valahonnan a tölgyes felől, de ez persze nem mond sokat, hiszen elég sok minden van a tölgyes felé, annak közelében, az mellett. Zsebredugott kézzel sétál, kissé lehajtott fejjel, de mosolyogva. Ma valahogy egész nap jó kedve van, igen, a délelőtti eset hatással volt az egész napjára; pozitív hatással. Szőke haja fekete szalaggal van összekötve, mellette pedig ott sétál a vadmacskája, és a mókus sem marad le mellőlük nagyon. Végül felnéz, és megpillantja az öregurat. Egy ideig habozik, de végül arra jut, hogy így első ránézésre kedvesnek látszik, aztán... majd meglátjuk. Szóval közelebb sétál, biccent, és leül Ned bácsi mellé.* - Csókolom... *Köszön reflexből, majd kissé megköszörüli a torkát.* - Jó napot. Ariana vagyok. Mit tetszik itt csinálni, amikor mindjárt eső lesz?

Tárgy: Re: Udvar Szer. Jún. 24, 2009 6:30 pm

*Dörög az ég, miközben Nedelcho kényelmesen pipázgat. Mikor emgérkezik Ariana, akkor lepillant a lányra, majd fel az égre.* -Nem lesz. *jelenti ki olyan határozottan, mintha ő felelne az időjárásért.* -Mellesleg kedveském, pipázgatok a munka után. És egy hozzád hasonló kicsilány mit csinál idekint a lábasjószágával, hogyha egyszer úgy hiszi, hogy mindjárt eső lesz? *kérdezi kissé előredőlve, sejtelmesen mosolygva a bajsza alatt. Igen, van neki, méghozzá szép ezüstös-őszes szinezetű.* -Amúgy pedigleg nem fog esni, csak megint megy odafent a tekemérkőzés. Mindig ez van. Az égiek gurigatnak, a földiek meg rettegnek. Oda se neki! *legyint, mire ismét mennydörög. A férfi bosszúan dől hátra és néz fel.* -Nem megmondtam, hogy elég legyen odafent? *sandít fel, majd a lányt kezdi el szemlélgetni, egyik karját a mellkasa előtt keresztbe téve.* -Ariana.. az bizony szép név. Szép, angol név. Te sem vagy idevaló. Meg se lepődök. Én magam Nedelcho bácsi vagyok, vagy röviden Ned bácsi. *válaszol, így, emgkélsett bemutatkozással, miközben tovább méregeti a lányt. Szép példány.*

Vendég

*megjelenik egy olivazöld ruhában fekte cipő és fekte sál kivételesen kalap nélkül a kezében egy piros táska van a lába mlett pedig a macskája Joshepine leül egy padra és néz maga elé mereng valamin habár maga se tudja min gondolkozik hogy mégis miért van itt sóhajt egy nagyot majd leveszi válláról a táskáját és maga mellé teszi megsimogatja a macskáját és újra maga elé mered*

Vendég

*A köszönés az elején elmarad, de Ariana észre sem veszi, kellően ledöbben ezen a határozott kijelentésen, és ő maga is felpislog az égre.* - Honnan veszi, hogy nem lesz? *Őszinte kíváncsisággal kérdezi, hogy ugyan miért ilyen biztos benne a férfi, nem kérdőre vonva, hogy hogy mer ilyet állítani, amikor egyértelmű, hogy nemsokára esni fog. A lábasjószág szóra Pereus kissé sértődötten nyávog fel, majd felugrik a padra, küld még egy sértett pillantást Ned bácsi felé, aztán összegömbölyödik a padon Ariana mellett.* - Én kint voltam a rózsakertben... Már voltam ott délelőtt is, csak nemrég visszamentem, most meg már menni akartam a kúriába, csak megláttam a bácsit. *A "bácsi" szó csak kicsúszik a száján, kissé el is pirul utána, és bocsánatkérően pislog, de reméli, hogy az öregúr nem sértődik meg, hogy le lett bácsizva. De hát tényleg bácsi. Csak lehetett volna úrnak is hívni, vagy mit tudom én... Mikor a férfi felnéz, és ráparancsol az égre, hogy elég legyen, akkor Ariana felnevet, majd bólint.* - Igaza van Ned bácsinak, tényleg nem lesz eső. Nem mernek azok a cseppek idáig leesni, ha Ön rájuk szól, ha véletlen el is indultak, hát erre majd visszafordulnak félúton. *Semmi gúny nincs a hangjában, a szeme sem gúnyosan csillog, inkább kedvesen.* - Igen, valóban Angliából jöttem... De ezek szerint Ön bolgár, nemde? *Ekkor viszont újabb diák sétál ki az udvarra, akiben Ariana szaktársára ismer, és odaint neki.* - Amaranta! Ide gyere! *Szól oda a lánynak vidáman, majd hátradől, és csak pislog, Ned bácsiról Amarantára, meg vissza.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Jún. 24, 2009 6:52 pm

-Látod ott azt a nagy, fekete madarat, kicsilány? *mutat az egyik nagyobbacska varjú felé, aki eléggé magasan cikázgat az égen.* -Ha esni fog az eső, a madarak alacsonyan maradnak, és nem repülnek az égen olyan magasra, mert nem akarnak megázni, és a vihartól ők is félnek. Az állatok mindig mindent jobban tudnak. *engedi le kezét maga mellé, miközben pöfékel még egy keveset. A lány szavaira és pironkodására elmosolyodik a maga kedves, nagyapós mosolyával.* -Nincs abban a szóban semmi baj. Megéltem már egy bizonyos kort. *biccent, aztán hátradől, és csak pöfékelget tovább jóízűen. A láyn felnevetésére csak figyelgeti halványan mosolyogva a lányt. Szemei is kedvesen, barátságosan fénylenek.* -Hát még mennyire! Emlékeznek azok még a régi szép időkre, mikor személyesen mentem fel hozzájuk, hogy rájuk parancsoljak. Le nem jönnek azok. *somolyog egy keveset, beszéd közben persze kiveszi a pipát a szájából, hogy érthetőek legyenek szavai. Mikor a lány odaszól a másiknak, érdeklődve fordítja arra a fejét.* -Nocsa, nocsak, egy újabb ifihölgy. Csak nem esőnézőbe fáradtál ki, jógyermek? *néz Amarantára érdeklődve, kíváncsian, pipával a szájában.*

Vendég

*felocsúdik és feláll a táskáját újra a vállára veszi és csettint a macskájának hogy kövesse elindul Aiana és a férfi felé mikor megérkezik megszólal* Szia Ariana ! Csókolom. *mosolyog majd leül *

Vendég

*Mikor a férfi a madárra mutat, akkor arrafelé néz, és megszemléli a varjút, majd visszapillant Ned bácsira, és hallgatja a szavait.* - De a felhők meg azt mutatják, hogy eső lesz. Akkor ez miért van? *Igen, a kisunoka kérdezget a nagyapától, mert ő okos, és öreg, és sokat tud. Jellemző kép, nemde? Ariana a nagyapós mosolyra csak szégyenlősen vonogatja a vállát, azért örül, hogy nem lett nagyon leszidva.* - És az mikor volt? *Kérdez azért vissza, mikor az öregúr arról beszél, hogy személyesen ment fel ráparancsolni az esőcseppekre, hogy le ne merjenek hullani. Mikor Amaranta végül leül melléjük, akkor felé fordul.* - Mi újság? Voltál szakkörön? Strandolás volt az eramiros szakvezetővel... Én az unokatestvéremet hajkurásztam, születésnapja van a hülyének, de nem találtam sehol.

Vendég

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Vendég

*Hűvös tekintetét végighordozza a jelenlévőkön és az érkezőkön. A köszönőknek biccent, majd távolról kiszúrja Jacket. Az utolsó találkozás nem sült el a legjobban, kicsit hullák lettek és a fiú megint elkezdett hősködni, amit Estella ki nem állhat. Figyeli, ahogy Jack és Odron megérkeznek, a kis vízgömböt meg lazán kikerüli. Lusta ahhoz, hogy elővegye pálcáját, egyszerűen csak arrébb lép. Köpenyének a széle kicsit nedves lesz, mert nem mozdult olyan gyorsan arrébb, de ez cseppet sem zavarja a lányt. Hűvös tekintetével végigkíséri szaktársát, majd ridegen megszólal.* - Más módszerrel is lehet köszönni. *Mondja a szokásos hangnemben, majd biccent Odron felé.* - Hogy s mint? *Kérdezi mindkettejüktől, tudomást sem véve arról, hogy Jack épp Christ vagy Arit akarja kiszúrni az emberek közt.*

Vendég

*Agusta jelenik meg az udvaron, mint felügyelő szerv, aki viszi a diákokat. Kis bőröndj elekicsinyítve, kezében botja, s pálcája az övében. Nem bízik ő senkiben, és úgy érzi, a gyerekek felvigyázására nem elég gy pálca, ahhoz nagyobb erősugárzó kell. Fekete köpenyben érkezik, melyen szép ezüst minták futnak, s egy szürke kalap pihen a fején. ~ Már előre várom hogy végre német szavakat halljak~ örül előre, s aztán végig néz a gyülekezőkön* - AKik kiválasztottak lettek a konferenciára, jöjjenek ide körém!~ bármeyik percben itt lehet az a valami~ gndolja, a távolt kezdni nézni*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Júl. 01, 2009 4:04 pm

*Ann érkezik meg Deyan után az udvarra. Nem megy ki még vélatlenül se, csak az ajtóból nézelődi egy darabig. Egyre többen gyűltek össze az udvaron, és a lány ettől gondolkodóba esik* ~Vajon hányan térnek vissza épségben?~ *próbálja a gondolatot terelni, de amíg Deyant viszont nem látja élve vagy holtan, addig ez fog a lány eszében járni... Aztán oda siet még deyanhoz, és egy mondatot mond neki* -A tündék kísérjék minden lépésedet- *és egy ékszert tesz a fiú kezébe* -Ezt őrizd meg, és vigyázz rá, amíg vissza nem térsz- *majd a lány vissza megy a Kúriába. Nem akar ugyan is mindenki előtt síni. És a tanárok is megjönnek. Itt az indulás ideje... Az ékszer egy tünde medálion, és aki viseli, arra tényleg a tündék vigyáznak... Ann elindul tehát a hálója felé, miközben egy dolog, illetve személy jár az eszében* ~Deyan... Deyan... Deyan...~ *majd el is alszik a lány, és egy időre megszűnik a fájdalma.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar