Udvar

Tárgy: Udvar Szer. Jún. 24, 2009 7:12 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Tárgy: Re: Udvar Szer. Júl. 15, 2009 6:14 pm

~Amúgy te is ilyen vagy...Hm, milyen?...hát aki ugrik az emberek nyakába...jah, de én még kicsi vagyok és cuki...Hát inkább nagy baba, néha nekem ez tűnik fel..Jól van na..~*Majd daimónjára kiveti a nyelvét. Ekkor tűnt fel neki a másik fiú, akivel addig nem törődött mivel nem szólalt meg eddig. Kiöltött nyelvvel néz a fiúra, mivel az pont akkor kezd el beszélni,amikor daimónjával beszélget.Aztán észbe kap és gyorsan behúzza a nyelvét..kicsit zavartan néz a fiú és reméli,hogy nem érti félre a dolgot, majd elkezd hebegni-habogni..*
-Az előbb...az nem ...nem az...nem úgy volt..nem..*Majd kicsit kifújja magát és úgy folytatja!*-szóval nem neked ment volna, csak kicsit meglepett,hogy megszólaltál, úgyhogy sorry érte.*Hát ma kicsit úgy látszik bal lábbal kelt fel daimónja vagy talán ő , mert a mai nap elég sokat vitatkoztak. Próbál figyelni a többiekre, majd a tünde fiú kérdéseire is válaszol.*
-Nem tudom miért jöttem le, vagyis inkább eredetileg nem idetartottam, csak mivel ismerős arcot láttam gondolotam idejövök..*Majd elkezd mélyen gondolkodni, valószínűleg azt számolja mióta is van itt pontosan, de valahogy csak saccolni tud..*-hát lássuk csak, körül belül egy hónapja vagyok itt, ez nem hosszú idő, de már kétszer kis hiján nyakam törtem, vagy hogy mondják..de valahogy itt ez a megszokott, ahogy látom, és ti?*Ő nem szerett magázódni, és remélhetőleg ezt a tündék nem veszik sértésnek.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Júl. 15, 2009 6:32 pm

*kicsit furcsa neki, hogy Toma úgy reagálta le a dolgokat, hát tényleg el van varázsolva no de mitől?? Hülye kérdés, mert az user tudja, csak Clémence nem tudhatja a dolgot. Nos az említett leányzó élvezi a társaságot, és hogy most többen is vannak, legalább újabb dolgokat tudhat meg a többiekről. Túlnyomórészt inkább csak hallgat, mert hát beszámolóval azt kell csinálni, no meg ő sem bunkó vagyis már nem... hogy közbevágjon a dolgokba. Toma a szájából húzta ki szinte a kérdést, így ez most megint elmaradt részéről. Aztán nagy meglepetésre Marq is megszólalt, talán belátta, hogy nincs miért parázni tőlük és meglepően megnyílt vagy legalábbis sokat beszélt. Fiúhoz képest. Kate kérdésére, most ő óhajt előbb válaszolni és meg is teszi.*
-Nézzük csak hát tavaly iskolakezdéskor érkeztem, ha jól emlékszek rá.
*Néz kérdően Savonnra, aki csak bólint egyet.*
-Azóta meg sok minden történt, de a legjobb dolog, hogy megismerkedtem Toma úrfival, valamint Jaejoonggal. Hát igen...
*Sóhajt fel egy pillanatra, mert eszébe jutott az a selymes hosszú haj és az aranyló szemek, majd magához térve folytatta.*
-Nos igen, jó itt lenni összességében. Nincs panaszom az biztos.
*kicsit elduruzsolta a dolgokat.*
-Na és bátyjával mi szél hozta éppen ide, ebbe az iskolába? Ne értsen félre nem azért mert rossz lenne... sőt! csak kíváncsiságból kérdezem.
*Majd Marq felé is tekintett. Most végigmérte a fiút, mert azt korábban nem tette meg, és végül megszólalt.*
-Melyik házba való kedves Marq úrfi?

Tárgy: Re: Udvar Szer. Júl. 15, 2009 6:48 pm

*A fiú még mindig csendesebb, mint szokott, ez köszönhető annak, hogy el van varázsolódva, és annak is, hogy usernek nincs nagyon ötlete, mit is mondjon szegény fiú. Hát megesik az ilyen* - Én valamivel Clémence kisasszony előtt érkeztem *mondja a kérdésre a rövid választ, aztán újra csendeb burkolózik. Ma nagyon furcsán viselkedik, bár lehet, hogy az is a gondja, hogy sokan vannak körülötte, soha nem szerette a tömeget és sokkal szívesebben lenne kettesben Clémence-vel, de hát ez van* ~Jaejoong, biztosan az udvarlója~ *fut át a gondolat a tünde agyán, majd kicsit megrázza a fejét, hogy kiűzze ezeket a gondolatokat. Még csak gondolni sem akar arra, hogy a hölgy valaki másé legyen, az nem lehet... vagy mégis?* - Azért vigyázzon magára, nehogy komolyabb bántódása essék *szánja ezt Kate-nek, aztán visszapillant a tündelányra és egy jó ideig még őt figyeli.*

Vendég

*Marquist kicsit meglepi hogy senkit nem érdekli kalandja a szellemmel, de ha nem hát nem. Nem erőszakolja rájuk azt amire nincs szükségük. Tovább lép a témán, de valahogy azt kell látnia hogy senki sincsen beszédes kedvében, mintha azzal hogy ő elkezdett beszélni a többiekből szívná ki a szavakat, vagy a kedvet. Reméli hogy ez nem így van, mert az azért furcsa dolog lenne.*-Marq úrfi? Huh, hát így sem szólított még senki, egy kicsit meg lepett a dolog. Nem maradhatnánk a Marq-nál?*Kérdezi a fiú, majd azért választ is persze a kérdésre.*-Én Allidonos vagyok, és amint látom ti Eramirosok vagytok.*Mutatott a kitűzőkre amiket persze mindannyian hordanak, hiszen ez kötelessége a diákoknak. A sajátjára is rámutat amin ott díszeleg a holló, ami az Allidonosok jele. Mivel mást nem nagyon tud mondani, majd arra gondolt hogy Kate is mondott neki valamit.*-Jaj Kate, semmi gond, felejtsük el!*Mondja a lánynak, majd átadja a szót.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Júl. 15, 2009 7:05 pm

*Kate megörül,hogy Marq nem haragszik rá, majd gyermeki kíváncsisággal az arcán a srác elé lép.*
-Juj én még nem taliztam allissal, muti a kitűzőtt muti,muti..*hát előjön gyermeki arca, de ez van, majd míg nézi a kitűzőtt közben válaszol Clémence-nak.*
-én végül is azért jöttem, hogy barátokat találjak és fejlődjem varázslás terén..a bratyóm, hát valami olyasmit magyarázot a bálon hirtelenjében, mivel veled volt inkább elfoglalva, ...most ,hogy így eszembe jut, nem is értem, mitől volt úgy bezsongva..*Gondolkodik hangosan és közben a kitűzőt bámulja.*-de a lényeg, hogy apa küldte, hogy kicsit megváltozzon, vagy mit magyarázott..az az iagság,hogy azóta nem beszéltem vele, és mikor összefutottunk,akkor is csak annyit kérdezett,hogy nem láttalak-e valahol, aztán sietett el....mégis mi van köztetek?*Kérdezte, még mindig ártatlan arccal, mert ő maga sem értette tesója viselkedését.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Júl. 15, 2009 7:23 pm

*Clémence közben figyeli, hogy besötétedik. Hát már jó ideje kinn vannak és a levegő is lehűlt, de csak minimálisan. Mégis kellemesebb az egész. beleszippant a levegőbe, és megtelik a tüdeje az este illataival, a most kinyíló virágok illatával valamint a fák kellemes illatával.*
-Nos igen előttem, nem sokkal érkezett, de jó, hogy azért még mindig tartozok valamivel Önnek, csak nem tudom, hogy mi is az. jaj már elfelejtettem. Nem világosítana fel?
*Kicsit nevetgél és megtöri az este moraját nevetésével, de nem érdekli túlzottan. Aztán meg Marqhoz fordul és egy kicsit felvilágosítja, de puszta jóindulatból hangsúlyozza szavait.*
-Nos tudja, ez már csak így szokás. Én nem szoktam tegeződni, csak, ha mondjuk már jó ideje ismerem az illetőt, de tündék között sem szokás, még ha egy háztartásban is élnek. Én például egy tündét sem tegezek, embereket meg még nem nagyon ismerek Önökön és Jaejoongon kívül.
*mondja tárgyaló hangon, de hát nem tudhatja, kinek milyen a modora, főleg, ha most először találkozik tündével az illető, no meg tünde-tünde között is van különbség. Mellesleg felfigyel Kate kérdésére és kicsit vörösödve, pontosabban kipirultan válaszol neki.*
-Hát, hogy is mondjam... eléggé szoros barátságban vagyunk. Hogy így mondjam. Talán kicsivel több is annál. De még semmi sem biztos.
*Próbálja leírni a kapcsolatukat, valójában nem akarta azt mondani, hogy belezúgott a fiúba, mert azt egy tündének nem illik mondani. No meg még mindig benne van a kétség, hogy ez működni fog-e kettejük között. Gyorsan témát vált.*
-tehát allidionos. Na igen csak egy kicsit ki kellett volna nyitnom a szememet, de hát ilyen sötétben még én sem látok teljesen jól, még ha tünde is vagyok.
*nevetgél egy kicsikét hozzá, majd inkább úgy látja jónak, ha meg sem szólal ezek után.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Júl. 15, 2009 7:32 pm

*Valahogy ő is felfrissül attól, hogy egyre jobban hűl le a levegő, ami persze nem több 1-2 foknál, de még így is jobb, mint az a nagyon meleg idő* - Igazán? *néz kérdőn Clémencére, aztán beugrik neki, hogy mire gondol a hölgy* - Igen, már emlékszem. Egy talár, amit még a földre terítettem és Ön ragaszkodott ahhoz, hogy kimossa *mosolyodik el halványan aztán csendben hallgatja Kate-t, bár nem neki szólnak a szavak, azért fülel. A gyermeki viselkedésre csak mosolyog egy jót, nem mintha bánná, vannak olyan emberek, akik soha nem nőnek fel, de ettől kerek az életük, nekik ez jó, Toma pedig nem szól bele, nincs is hozzá joga, meg amúgy sem tudna mit tenni ellene. Hátrál pár lépést, már csak a meghökkenés miatt is* ~Mi van közöttük? Szóval mégis csak az udvarlója...~ *gondolkozik magában* ~Nyugodj meg, lehet, hogy csak a lány értette félre a dolgokat... Nem, biztosan nem~ *rázza meg a fejét, mert ahogy látja Clémence még zavarban is van* ~Szoros barátság?... vagy annál több, de még nem biztos?~ *visszhangoznak fejében ezek a szavak, melyek most nagyon szíven ütötték szegény fiút és hiába tünde, azért neki is vannak érzései, amiket ha még tudatlanul is, de a tündelány megsértett. Vagy nem is tudom, mindenesetre a tünde most nagyon csalódott, mely ki is ül az arcára* - Nos azt hiszem, hogy én most távoznék, további szép estét Önöknek, a szerencse kísérje útjukon! Jó éjszakát! *int még aztán sarkon fordul és elmegy, persze mindenzt csak azután, hogy a tünde lány lereagálta a taláros kérdést, azt azért még megvárja és csak azután indul el kényelmes tempójában, miközben daimónjával társalog*

Vendég

*Mivel mondhatni senki nem vet fel semmilyen témát, ezért Marquis sem teszi. Ez a mai beszélgetés inkább egy amolyan tünde ismeret órára hasonlított.*-Köszönöm ezt a részletes felvilágosítást.*Nem tudja hogy mit mondhatna még, aztán az órájára néz, és rájön hogy elég késő van. Ezért úgy dönt hogy itt hagyja ezt a díszes társaságot.*-Későre jár, nekem mennem kell. Örülök hogy találkoztunk, és remélem mihamarabb látjuk egymást. Addig is sziasztok! Vagyis üdvözletem!*Próbálkozik kicsit magázóbbra venni a dolgot, de nem nagyon sikerül neki. Elindul a kúria felé, és meg sem áll a szobájáig. Vele együtt távozott Kate is, de nem együtt indultak el, csak Marq látta hogy a lány is elindult a kúria felé.*

Vendég

*Adam érkezik az udvarra nagyot szív a friss levegőből majd a kardját előhúzza és egy köszörú kövön elekezdi élezni egy fa alatt.~Egész jó itt a szabadban nem Aspasa~
~De egész kellemes de azért ma este aludjunk ágyban utoljára is sátorban aludtunk emlékszel~
~Igen vicces volt~
~Hát szerintem nem a sok állat meg bagoly miatt nem tudtam aludni~
~Jó akkor ma este szoba lesz~
~Rendben~

Diák Hozzászólások száma : 196 Kaszt :

*A srác eléggé vigécen érkezik mondhatni hogy szinte ugrik le a lépcsőkről eléggé benne van a turbó. A farkas daimon cask követi miközbe lassan megérkezve mindketten szinte egyszerre néznek szét az udvaron. Mondhatni hogy a srác kicsit sportol vagy fut de elég extrém környezetbe teszi ezt. Vissza gondolva elég mák hogy nem ment neki semminek. De ezen nem is gondolkozik sokat mert ismerős alak körvonalazódik felőle. LAssan oda battyog a sráchoz majd kézfogásra emeli a kezét*-Hali, megbarátkoztál a környékkel?*kérdezi miközbe a kardra vetül a pillantása*-Szép darab, családi erekje?*kérdezi miközbe ő maga is ledobja magát*

Vendég

-Igen mondhatjuk csak épp már a család nincs meg.De azért nem túl öreg 5 évesen kaptam legalább a vérfarkast megöli ezek szerint biztosan ezüst.Amúgy szép a daimonod vagy az a farkas csak meg akar enni?

Diák Hozzászólások száma : 196 Kaszt :

*Kicsit felnevet*-Nem nem akar , nem ez a profilja*mondja mosolyogva*-Amúgy Lyriel névre hallgat és a lélekszilánkom igen. Szelíd egy dög csak akkor támad ha engem bántanak*mondja egy félmosollyal majd bólint*.-Azért az már elég idős gondolom bánni is tudsz vele. LEgalábbis ha már van akkor erre saccolok*mondja miközbe ő maga a pálcáját veszi elő*-Nekem ez a fegyverem bár apámmal tanultam anno valamicskét kardforgatást de nem igazán maradt meg bennem.

Vendég

-Héj tudsz tanítani nekem néhány varászlatot jó néhányat megakarok tanulni én csak párat ismerek a sóbálványt a lefegyverzőt meg a fénymágiát tudsz tanítani pár támadást?*kérdi fiútól*-Egyébként én Adam vagyok. Örülök a találkozásnak.

Diák Hozzászólások száma : 196 Kaszt :

-Szerintem már találkoztunk párszor. Én Lionell vagyok*mutatkozik be bár ténleg úgy rémlik mintha már dumált volna a sráccal*-Hát az igazat megvallva éppen hogy még én is csak tanulom tanítani meg nehéz főleg hogy van egykét elég veszélyes. Emlékszem egyszer majdnem megvakítottam magam. AMúgy jövőre gondolom indul neked is a nagy tanulás. *mondja mosolyogva majd elő kapja a pálcáját és a srácra néz*-van egy tök egyszerü ige tüzet lehet vele gyújtani ismered?

Vendég

-Rémlik valam, Piroinitionak hívják?

Diák Hozzászólások száma : 196 Kaszt :

*Lassan megrázza a fejét*-Nem. Lacarnum*mondja egy félmosollyal majd a maga előtti kis füves részre mutat a pálcával*-Lacarnum*mondja ki és egy kissebb lángcsóvával be is gyújt néhány fűszállat amit aztán el is tapos majd a srácra néz remélve hogy nem lett füstös*-Mondjuk eltudtam volna oltani is csak nem jut eszembe az ige pedig az is már egy régi darab*mondja kicsit köhögve*

Vendég

-Lacarnum? Erröl se hallotam. Na nézzük.
-Lacarnum!*semmi*
-Lacarnum!*megint semmi*
~Hát három a magyar igazság még ha nem is vagyok magyar~
-Lacarnum!*végre összejön de hogy oltsuk felkapja kardját majd lapjával eloltja egy vaskos könyvet húz elő mad leírja Lacarnum ezután a könyvet elrakja és hallgatja tovább a srácot.*

Diák Hozzászólások száma : 196 Kaszt :

*Hát úgytűnik a füst után megint jött egy kicsike de a srác már neki is esik Kardlappal így Lionel meg se mozdul csak nevet*-Hát nemmondom azért ahhoz képest hogy nem akart össze jönni a végén mégis elég frankó lett*mondja még köhög hozzá párat majd elkomolyodik majd azért még a füstölgő fűrészre emeli a pálcát*-Karnas*mondja ki és egy kissebb vízcsóvát idéz meg ami biztos ami biztos eloltja bár lehet ezzel mégnagyobb gőz szabadul fel. Nem nagy vari de hasznos főleg ilyenkor*-Eszembe jutott *mondja komolyabb hangon*-Amúgy ne aggódj jó lesz az első év majd tanultok keményebbeket is*mondja mosolyogva*

Vendég

*Adam a Karnast is beírja a könyvébe*
-Kösz mindent most inkább felmegyek mert kicsit álmos vagyok. Viszlát!*köszön el a sráctól majd egy Lumos fénynél kicsit ásítózva elindul felfele a Kajmán hálóba.*

Diák Hozzászólások száma : 196 Kaszt :

-Jól van menj csak. Nincs mit*mondja egy félmosollyal majd ő maga is távozik az udvarrol hogy merre még jó kérdés talán társalgó vagy alvás.....*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Júl. 21, 2009 4:23 pm

*Anastazia lábai ide cipelték a lányt. Ahonnan jött oda megy vissza. Pontosan mondva azért is hurcolta magát ide, mert egy illetőt vár. Egy nagyon fontos személyt, aki az életében megfordult. Sok jó dolgon mentek át együtt, de az élet közbeszólt és el kellett válniuk, de most vagy legalábbis hamarosan újra találkozhatnak. Annyi év után ismét láthatja bátyját, aki tényleg a legfontosabb életében. Úgy tudja, hogy ma érkezik meg majd valamikor. Most lehet már itt van, de lehet, hogy még csak később fog jönni. Éppen ezért ezt a helyet választotta. Kilépve az Udvarra elgondolkodik egy csöppet. felmerülnek benne régi emlékei, sok csínytalanság, amit csináltak, majd az erdős kaland is.*
~Érdekes, hogy pont most jutnak eszembe. Eddig miért nem?~
*Kérdezi magától, persze a választ nem tudja rá. Leveleket, amit Aarontól kapott elhozta magával, persze szobájában hagyta, hiszen minek cipelje állandóan magával? Teljesen fölösleges. Élvezi most a meleget is. A lemenő Nap felé fordítja a fejét és beleszippant a levegőben. Narancssárga ruhájával majdnem beleolvad a háttérbe. Udvar tele van paddal, de ő egyikre sem ül le. Nem bírná ki az egyhelyben üldögélést. Inkább fel s alá járkál, mint aki türelmetlen lenne, pedig nem az, csupán izgul. Vajon mit mond neki? Vajon mit fog tenni, ha meglátja? *
~Mennyit változhatott azóta? Biztosan rengeteget. Már nem olyan kicsik. Biztos sokat nőtt ő is.~
*A lány most a növényeket nézegeti. Néha-néha a Kúria bejáratára pillant néha meg a másik irányt mustrálja. Végül úgy dönt, hogy leül. Biztos benne, hogy még nem érkezett meg bátyja, így olyan padot választott, amivel háttal ült az ajtónak és nyitva állt előtte az Udvar felöli rész. Táskája most vállán van. Teljesen felesleges volt magával hoznia ezt is, hiszen nem megy sehova sem. Bár részben félti azt a táskát, mert hát mégis az övé és nem is ismeri szobatársait sem, hogy tudja milyen természetük van és esetleg mi tetszene meg nekik Anastazia cuccai közül. Ül szótlanul és egy szál magában, dúdolna, de nincs kedve, meg úgysem hallaná meg. Madarak röpködnek felette, de hangjukat nem hallhatja csak elképzeli, milyen is volt régen a madárcsicsergés. Hosszú göndör fürtjei most redben sorakoznak és gumival össze van kötve mindegyik, így szemébe sem fújhatja a nyári szellő azokat.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Júl. 21, 2009 4:52 pm

*Aaron lép ki a napsütötte udvarra. Itt érzi igazán, hogy mennyire meleg is az idő. Amikor be ment, akkor a Kúria falai némi megnyugvást jelentettek neki az óriási hőség ellen, de idekinn nem védi őt semmise. Amint kilépett, a szokásos ruháiban, farmer, és ing, melyet hanyagul gonbolt be, azaz alul fölül kihagyva pár gombot, meglátta a drága testvérét. Nem akart hinni a szemének, azt hitte még nem érkezett meg a lány, de most itt van, végre, annyi év után ismét találkoznak. Aaron nagyon várta már ezt a pillanatot, és sokszor lejátszotta előre a szituációt. Sokféleképen kezdte el a beszélgetést, de most valahogy egyik megoldás se jutott az eszébe.*
-Anastazia!*Kiabál a lánynak, miután egyből gyorsabb lépésekre vált.*-Anastazia!*Mondja újra. A fiú megáll. Nem tudja hogy mi folyik itt. A lány nem fordult meg, hiába kiabált neki. Újra elindul, de kisebb lelkesedéssel. Már csak pár lépésre van a lánytól, amikor gondolatai elkalandoznak.*~Lehet hogy nem is ő? Nem, az lehetetlen. Nehogy már ne ismerjem fel a hugomat. Nem, az lehetetlen.~*Miközben gondolkozik, odaér húgához, és egyből eléáll.*~Annyira megváltozott, de mit is várhattam volna? Hiszen annyi év telt el, és mégis annyira hasonlít is a régi Ana-ra. Bár, mintha valami megváltozott volna. Talán nem ismert meg?~*Újabb monológ, amit magában mormolt el a fiú. Amint a végére ért, megölelte a lányt, és két puszit nyomott az arcára. Nagyon hiányzott neki, és úgy gondolta, hogy ez a legmegfelelőbb nyitás.*
-Szia!*Mondja még akkor amikor ölelik egymást. Ezután elengedi a lányt, és a szemébe nézve folytatja a beszélgetést.*
-Annyira hiányoztál Ana! Hogy vagy? Mivan veled? Mesélj el mindent.*Mondja lelkesen a fiú, majd hagyja, hagy beszéljen a lány is*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Júl. 21, 2009 5:03 pm

*Ana drága csak ül és vár és vár, majd csak annyit vesz észre, hogy előtte áll testvére, igaz volt egyfajta megérzése, de nem gondolta volna, hogy be is válik. Nem hallotta a kiabálását, nem is fogja sosem. Felnézett és elmosolyodott. Megölelte a fiút, de aztán gyorsan el is engedte, mert beszélt hozzá. Nézett fel rá és szemei a száját nézték, majd mikor az elmondott mindent megszólalt a betanult hangfrekvenciás beszéden. Már kisujjában volt az egész.*
-Szia Aaron, de örülök neked, annyira hiányoztál! El sem tudod képzelni mennyire. észre sem vettelek annyira belemerültem itt a gondolataimba.
*Még könnyek is megjelentek a szemeiben. Ő is megpuszilta a fiút miért ne tette volna?*
-Látod? Megsiratsz, pedig sosem tetted.
*Folytatja tovább, majd eszébe jut, hogy egy kérdést kapott a fiútól, válaszolni is kéne rá.*
-Mindent? Hát az nehéz lenne azért. Jaj hol is kezdjem. Végül is a levelekből azért tudod mi van velem.
*Persze csak nagyjából tudja, de nem számít.*
~Miért ne mondjam el neki? De nem akarom, hogy az első napja már rosszul teljen. Most jött ide, had élvezze a helyzetet. Nem fogom elrontani.~
*Mindenesetre most szemtől szembe álltak.*
-Jól megnőttél. Te jó ég és egészen jól nézel ki. Biztos buknak rád a csajok. Nem panaszkodhatsz azért.
*Kicsit megkócolja a haját a fiúnak, majd el is neveti magát. Nem tudja megállni.*
~Bárcsak hallhatnám a nevetését.~
*Hát ez is örök álom marad részéről.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Júl. 21, 2009 5:15 pm

*Aaron hallgatja húga szavait, de néha furcsa érzés fogja el őt. Nem tudja mitől, de úgy érzi, mintha a lány eltitkolna előle valamit. De nem tudja mit, és szinte biztos benne, hogyha fontos dolog lenne, akkor a lány megosztaná vele. Van viszont egy másik dolog is amit nem ért. Az nem más, minthogy valamiért nem tud eléggé közvetlen lenni a lánnyal. Sok minden változott kiskoruk óta, pedig Aaron azt szeretné, hogyha minden ugyanolyan lenne. Ez azonban lehetetlen, bárhogy is próbálkozik a fiú. Amikor összekócolják a haját, akkor ő is csak nevetni tud testvérével, hiszen mimást is csinálhatna. Közben azért azt is figyeli, hogy húga pár könnyet elejtett az érkezésekor. Ezt sem igazán érti, hiszen sosem volt olyan sírós fajta, és reméli hogy mostanra sem vált azzá a lány.*
-Mi a baj hugi? Miért sírsz?*Kérdezi testvérétől, de most kivételesen fogalma sincsen hogy milyen választ fog kapni. Sok minden megfordult a fejében, de egyik választ sem tartja valószínűnek, szóval inkább abba is hagyja a találgatást. Ana-tól akarja hallani a választ, hiszen ki más mondhatná meg.*
-Tényleg sok minden kiderült a levelekből Ana. És tényleg nem panaszkodom, a lányok tényleg szeretnek, de azt hiszem a fiúk viszont a te lábad előtt hevernek.*Egy picit vár, majd folytatja. Semmit nem tud magába tartani, úgy érzi, hogy most bármit kimondhat.*-Annyira megváltoztál.*Csak ennyit mond, hiszen ebben a két szóban minden benne van. Sok mindent szeretne még kérdezni, mert ugyan tényleg olvasta a levelekben hogy mi történt Ana-val, de azért jobban szeretné hallani is.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Júl. 21, 2009 5:28 pm

*Anastazia kicsit feszengve is érzi magát. Neki is szokatlan ez az egész helyzet hát még az is, hogy Aaronon is ezt látja. Nem csalja meg a szemeit semmi sem. Imser már minden kifejezést, hiszen ő így tud kommunikálni. azt is észreveszi, ha hazudnak neki. Mindent.*
-Látom ez így nem fog összejönni. Boldogságtól sírtam csak... csak tudod rajtad is érzem, hogy nem vagyunk olyanok mint nyolc éves korunkig. Megint össze kell szoknunk és hiába is írogattunk egymásnak, ez más lett.
*Ez volt a válasza a sírásra és a megváltoztál dologra is. Kettő az egyben dolog. Csak áll és nézi, ahogyan ikertestvére előtte áll és beszél. Bókra csak legyintett egyet.*
-Mellesleg nem döglenek én utánam azok a fiúk. Na jó talán egy kicsit, de lerázom őket, hiszen tudom, hogy erről anyu tehet csak. Tényleg, hogy van?
*Tér ki a családi részre. Édesanyjával már régen találkozott. Nagyon is régen. Nem is szereti annyira mint édesapját. Számára gonosz dolog volt szétszakítani őket és egyúttal édesapjukra is haragudott, neki már megbocsájtott.*
-Tudod mindkettőjükre nagyon haragudtam, hogy ezt tették velünk. De mostanra talán már megbékéltem, csak nem fogtam fel eleinte az egészet. Szerintem azért te is így voltál vele.
*Beszél és beszél. Most kiönti a gondolatait, amit levelekben nem tudott megírni.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar