Udvar

Tárgy: Udvar Szer. Jún. 24, 2009 7:12 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Tárgy: Re: Udvar Kedd Júl. 21, 2009 5:38 pm

*Aaron csodálkozva hallgatja a lányt. Ennyire még nem lőtt mellé vele kapcsolatban. Ő azt hitte valami gond van, erre a lány boldog. Így utólag logikus a dolog, nem is érti, hogy miért nem jutott eszébe ez a dolog. Aztán amit mondott Ana, az hihetetlen. A lány kimondta, amit mindketten éreztek. Nem gondolta volna, hogy kettejük közül ő lesz az, aki ilyesmit mond.*-Igazad van! Tényleg ez lehet a gond. Mert ugye levelekbe nem lehet mindent elmondani, de hogyha ugyanúgy egymás mellett lettünk volna, akkor az egész életünk teljesen máshogy alakult volna. Legalábbis szerintem.*Mondja, majd át is tér a másik kérdésre, amit a lány feltett.*-Anyu? Remekül van, nem kell érte aggódni. Tudod, hiszen ismered. Minden helyzetből ki tudja magát vágni, szerintem élvezi az életet.*Mondja a fiú. Aki nem ismeri annak talán ez úgy hat, mintha nem lenne túl jó véleménnyel az anyjáról, de reméli, hogy Ana azért még megérti. Abban biztos hogy tudja, hogy Aaron szereti az anyját, meg persze az apját is, de a varázslóval már régen nem találkozott, és vele nem is levelezett úgy mint szeretett húgával.*-És apa? Gondolom ő is sokat változott ebben a pár évben.*Nem tudja más témára terelni a beszélgetés menetét, de nem is akarja. Ahogy a testvére is mondta, újra össze kell szokniuk, de ehhez elengedhetetlen, hogy ismét mindent megtudjanak a másikról.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Júl. 21, 2009 5:51 pm

*A lány csak szótlanul nézi végig, hogy mit is mond neki Aaron. Nos bólogat teljes mértékben, de részben olyan rossz neki ez a helyzet. Mondhatni nem tarthatja vele végig a szemkontaktust furcsa, mert eddig apjával és nagyszüleivel mindent megértettek, most újra kell kezdeni az egészet. meg kell szokni, hogy más nem tudja, mi is történt vele. ráadásul egyben még természetesnek is kell mutatkoznia. Nos eléggé nagy fába vágta a fejszéjét, de menni fog, nem adja fel, hiszen ő már csak ilyen.*
-Hát apa rendben van. Kicsit megöregedett néhány őszhajszála is lett, de boldog és én is az vagyok.
*Hát ez egyáltalán nem úgy sikeredett, mintha boldog lenne, a végére egy mosolyt is facsar, de nem jól hat az összképe. Aranybarna szeme most érdekesen csillog. Tudja, hogy nem sokáig titkolózhat, de megteszi. Ha mást nem majd ha nagyon kérdezősködik bátyja akkor majd elmondja, de most még nem. Nem is sejtheti, ennyiből biztosan nem.*
-Tehát anya elvan. csodálom, hogy nem talált magának valaki mást. Mert ugye apa az még rendben van, de hogy anyu nem. Nos meglep egy kicsit.
*Tudni illik véla anyucijuk van így tényleg érdekes, hogy egy pótapa jelölt sem tűnt fel a láthatáron. Hát igen régen volt ,szép volt ,jó volt, elmúlt és kész. Mindesetre már álldogáltak eleget Ana leült a padra újra.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Júl. 21, 2009 6:03 pm

-Héj, ki mondta hogy nem talált magának mást? Csak tudod, én egyikőjüket sem viseltem jól, ezért elég rövid kapcsolatai voltak anyának. De most eljött az ő ideje, hiszen egy évig tuti nem megyek haza.*Mondja mosolyogva a lánynak. Lehet hogy az előbb rosszul fogalmazott, de ezzel nem foglalkozik, hiszen minek is tehetné. Inkább máson jár az esze.*~Az előbb az a mosoly nem volt túl őszinte. Mintha valami baja lenne, de nem tudom mi lehet az, és nem tudom, rákérdezzek? Muszáj leszek, ha nekem nem, akkor ki másnak mondhatná el? És csak nem akar már éveken keresztül titkokba verve élni.~*Gondolatai után, nagy levegőt vett. Leült a lány mellé, és a szemébe nézett. Reméli, sőt tudja, hogy a lány nem hazudna neki soha, de tényleg soha. Ha mégis, akkor nagyon nagyon fordult velük a világ. De ebbe bele se mer gondolni a fiú. Nem tudja, hogy más felé kéne-e terelni ezt a beszélgetést, csak egy dologban biztos, mégpedig abban, hogy meg akarja tudni az igazat. Megfogta húga kezét, mert úgy érezte, hogy valami baj van, és akkor kérdezte meg a dolgot. Bízott benne, hogy valamit segít a lánynak.*-Biztos hogy nincsen semmi gond Ana?

Tárgy: Re: Udvar Kedd Júl. 21, 2009 6:16 pm

-Igaz, gondolhattam volna, hogy összeszed fickókat, de még szép tőle, hogy legalább figyelt rád és a véleményedet is meghallgatta nem csak a maga feje után ment. Apa még mindig szereti anyát. Tudom, hiszen látom rajta. Úgy fáj néha ránézni, hogy még mindig szenved a válás miatt.
*Anastazia csak ül és nézi testvérét. Mintha magát látná fiúba öntve, jó ez nem nagy csoda, ha már ikrekről van szó... Aaron akár magáról is elmondhatja ugyanezt ha ránéz testvérére. Kérdésre úgy tesz, mintha csak elbambult volna. Választ most nem ad legalábbis rögtön, mintha csak bambulna, semmi baj sincs.*
-Jaj nem mi lenne? Csak egy kicsit tudod furcsa és egyben jó is, hogy itt vagy. Nehezen lehet megszokni. Amúgy én minden leveledet őrzöm. Így visszanézve eléggé érdekes. Írásod is sokat változott. Ahogy fejlődött a jellemed úgy változott az írásod is. Képzelem én mennyire csúnyán írogattam, most meg még csúnyábban.
*Neveti el magát és a távolba mered, pontosabban egy távolabbi pontba, mert ugye itt kicsit zárt a tér, hiába is van az udvaron.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Júl. 21, 2009 6:28 pm

*Hát nem erre a válaszra várt a fiú egyik kérdésben sem, de nem faggatózik tovább. Majd el mondja neki a huga, hogyha úgy látja jónak. Elengedi a lány kezét, és leveszi róla a tekintetét. Másfelé néz, és úgy beszél a lányhoz.*-Hát tudod anya nagyon szeret minket. Az az igazság, hogy szerintem ő is tisztában van vele, hogy apa szereti őt. Nem tudom, lehet hogy valamikor összejönnek. Ki tudja?*Mondja húgának, majd fel is áll a padról. Egy picit elsétál, majd visszanéz testvérére, és úgy folytatja.*-Tudod, amikor 8 évesen elváltunk, akkor azt hittem, hogy sose látlak többet. Persze így érettebben már nem hittem volna, hiszen még anya se állíthatott volna meg, de olyan jó hogy itt vagy. Senkivel nem tudtam soha úgy beszélgetni mint veled. Talán ha otthon maradok, akkor Thomas-al, de vele se volt ugyanolyan. Nem tudom, mintha csak neked tudnám kiönteni a szívem, és te is tudod, hogy levélbe nem ugyanaz.*Biztos benne, hogy testvére érti, hogy miről beszél, de az hogy erre mit fog válaszolni... Ezután elmosolyodik, mert felidézi a lány egyik mondatát.*~Képzelem én mennyire csúnyán írogattam, most meg még csúnyábban.~*Erre egy frappáns választ akar adni, ami véleménye szerint sikerül is neki.*-Hát, tényleg nem írsz valami szépen, de nekem azok a betűk aranyat értek. Nekem az is jó lett volna ha csak firkálsz valamit a lapra, és úgy küldöd el. Az a lényeg hogy tőled jött.*Mondja el Ana-nak az igazat.*-Tudod, lehet hogy az nem a jellemfejlődésnek köszönhető. Nem változtam én annyit. Egyszerűen csak megtanultam festeni, ami akár az írásomra is hatással lehet, de ki tudja? Az is meglehet, hogy neked van igazad.*Csak beszél és beszél. Teljesen megfeledkezik magáról, mintha csak levelet írna. Abba is mindig sok mindent írt, és mivel nem jött rá egyből reakció, így próbált minél több mindent belesűríteni. De most itt van a tesója élőben, szóval neki is meg kell szólalnia.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Júl. 21, 2009 6:52 pm

*Nos igen itt van él és virul és magában bosszankodik. Körübelül a következőket értette meg az első beszédsorozatból: Szüneeeet... Anya szeret...szüneeet... apa szeret...szüneeet...összejönnek...szüneeet. Így egy kicsit gázos a helyzet, de próbál nem mellé nyúlni a dolognak. *
-Nos lehetetlennek tartom...hogy anyu és apu... újra összejöjjenek.
*Nyögte ki talán valami ilyesmi volt az egész, ha nem akkor nagy a baj. Egészen megrémült mikor testvére fogta magát és felállt csak úgy, teljesen háttal volt neki és még azt sem látta, hogy beszél-e vagy sem. Izgult nagyon is. Még nem akarja, hogy kiderüljön, bár eléggé furcsán viselkedhet, majd mikor hirtelen visszafordult testvére gyorsan hátradől a padon, mintha misem történt volna. Látta, hogy mit beszél, hiszen távolra tökéletesen lát, jobban is mint Aaron, ez nem jelent nagy gondot.*
-Nem kell panaszkodnod szépen írsz az tény. Szebben is mint én. Tehát te a művészet terén vagy jártas. elég érdekes, mert én meg inkább a harc terén. Lehet fordítva kötöttek be minket, mert általában a lányok művészkednek a fiúk meg hadakoznak.
*Most így belegondolva tényleg eléggé érdekes. Kicsit talán fiús lány Ana.*
-Amúgy jó, ha nekem kiöntöd a gondolataidat, hiszen erre vagyok itt neked részben.
*Emeli fel a karját, melyen ott van az ezüst karkötő és benne az írás is. Ránéz és elmosolyodik.*
-Már nem is tudom, hogy mikor kaptam tőled. De nem vettem le azóta csak mikor megtisztogatom csakis kizárólag akkor veszem le. Sokat jelent nekem ez az egész. Nagyon egyedül éreztem magam és hiányoztál
*A mondat utolsó részét már a fiú szemeibe mondta.*
-Amúgy ki Thomas?
*Hirtelen ez a név szökött be gondolataiba

Tárgy: Re: Udvar Kedd Júl. 21, 2009 6:59 pm

*Mosolyogva hallgatja a lányt, most nem tud azzal sem foglalkozni, hogy szerinte szüleik nem jönnek majd össze. Csak annak örül, hogy itt van a lány. Mással nem foglalkozik.*-Hát igen, a művészetek. Tudod engem csak ez érdekel, meg ugye a kvidics. Nem tudom hogy erre itt lesz-e lehetőség. Amúgy valószínűleg ezért is kerültünk ezekbe a szakokba. Neked a harc, nekem meg a zene, a tánc, ilyesmik. És miért pont a harc? Sose voltál ilyen harcias csajszi, vagy rosszul emlékszem?*Kérdezi a lányt, majd megöleli ismét. Nagyon hiányzott neki, ezt nem titkolja, és ki akarja használni minden pillanatát az együttlétüknek. Elengedi a lányt, hogy ismét a szemébe nézhessen. Gondolkozni ráér később, most beszélgetni kell.*-Thomas? Nem írtam róla? Ő volt a legjobb barátom, ő volt az egyetlen akivel rendesen kijöttem.

Tárgy: Re: Udvar Kedd Júl. 21, 2009 7:11 pm

-Most, hogy így mondod igen ismerősen hangzik a neve. Annyi mindent írtál nem győztem olvasni.
*Nos igen különbözőek lettek, más és más érdekeket képviselnek, bár jó lenne, ha azonos szakba járnának, de ez most már teljesen mindegy. Végül is láthatják egymást minden nap ahányszor csak akarják. Ez régen nem adatott meg nekik, nem volt lehetőség csak úgy találkozgatni, ha kedvük szottyant. Azért eléggé nagy távolság volt közöttük.*
-Tudod annak adok hálát, hogy sikerült mindkettőnknek idekerülni, sikerült felvételizni és igazad van, nem lényeg, hogy melyik szakban vagyunk. Amúgy azóta vagyok ilyen harcias, amióta apánk ezt tanította neki idézem. "Egy lánynak sosem lehet tudnia, hogy mivel fog szembeállni, így jobb ha megtudod védeni magad, az esetleges meglepetésektől!" Nos ezeket mondta és hálás is vagyok érte, hiszen nem bántam meg. Mindenhez értek. Adj kezembe egy kardot és megvívok akárkivel.
*Tyűűű tényleg tűzről pattant csajszi lett. de szereti, ha kaland az élet. Eddig is volt része benne, most is akar, csak fél, hogy nem hallja meg a körülötte zajló eseményeket.*
-Na és te mióta vagy ilyen jaj szentírás a könyv és szeretem, ha játszhatok zongorán típus?
*Mondja kicsit gúnyolódva, de nem bántásként, egyáltalán nem annak szánta.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Júl. 21, 2009 7:24 pm

-Értem! Hát tudod ezek a dolgok sose mentek nekem. De amúgy nem csak fegyverekkel lehet megvédeni magad. Hiszen láthatod, én is itt vagyok.*Mondja mosolyogva a lánynak. Nem akar erről vitázni, és nem is fognak. Teljesen más eszméket képviselnek, de ez azért lehet, mert bár ikrek, de nevelésüket szinte csak egy szülő végezte.*-Lehet hogy azért van ez, mert ahogy mondtad is, apa inspirált erre, engem is any vezetett be a művészetek világába, és hát tudod, azóta szerelmese vagyok ennek. De azért nem úgy van a dolog ahogy te gondolod. Zongorázni például még nem tudok, de már gyakorlok azon is.*Mondja még mindig mosollyal az arcán. Érti ő a tréfát, de nem tudja, hogy mit is mondhatna erre. Inkább annyiba hagyja a dolgot, hiszen miért kéne mondani erre bármit is? Olyan amilyen, kész!*-És akkor a varázserőd? Azt nem is használod ha esetleg harcolni kell? Csak a kardod?*Ez szinte felfoghatatlan neki. Nem érti, hogy mit akarhat a lány egy varázsló ellen karddal.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Júl. 21, 2009 7:28 pm

*Begördül Jozef konflisa, és egy fiatalabb leányzó száll le róla. Termetre mindössze egy itteni negyedikes diáknak lehetne nézni, első ránézésre tiszta cserediák. Talán kevesen nem is fogják elhinni, hogy ő az, ami. Már amennyit majdan megmutat magáról. Int a ssofőrnek, és elköszön tőle, megköszönve ezzel az eddigi utazgatást, szállítást, segítséget. Megáll, körbenéz, maga mellett lebegtetve a koffereit. Felsóhajt, belezsagol a levegőbe lehunyt szemekkel, próbálja letapogatni a helyet, megérezni az itteni kellemes légkört, már amennyire kellemes lehet. Haja rövidre van nyírva, sötétbarna, szemei pedig világosabb színekben pompáznak, pontosan kivehető színük persze nincsen. Szürkés-kékes árnyalattal rendelkezik, bár néha kifejezetten opálosan fénylik fel. Ami furcsa, és jellegzetes rajta, az nem a zöld színű, hosszú szoknyája és a világosabb, fakóbb, de ugyanúgy zöld ingje, amit visel, haem a furcsa levendula illat, ami körbelengi. Félredönti a fejét, lép pár bizonytalan lépést előre, aztán megáll. Mintha csak várna valakire, vagy valamire, ami megindítja az útján.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Júl. 21, 2009 7:34 pm

*Hát bizony jogos a kérdése testvérének, de erre is tud válaszolni.*
-Nos természetesen ugyanúgy varázsolok nem kell aggódni, használom a varázspálcámat csak tudod sokszor a varázslás nem ér semmit sem, mert egy olyan mágussal állsz szembe, aki hatalmasabb nálad. No ilyenkor jól jön, ha valamit konyítasz is a fegyverekhez. Nem mindig vehetsz észre egy repülő tőrt azért.
*Erre példát nem tudnak mondani Ana, de ez user igen, mert más karival már megtörtént, de ez mellékes.*
-Tehát anyu vezetett bele ebbe. Kíváncsi lettem volna, hogy ha együtt maradnak akkor miket tanultunk volna. Ott van anya a művész lélek, aki inkább a lágyabb megoldásokat választja, míg ott van apa aki a nyers erőt és a tudatosságot rögzíti beléd. Szép kis ellentétek mit ne mondjak.
*Hát igen a két testvér is ellentétben áll egymással, de nem a viszonyuk ilyen, hanem szokásaik. Sóhajt egyet a lány. Megint eszébe jutott, hogy csak el kéne mondania, hogy mi is történt vele, de most már attól fél, hogy megharagszik Aaron rá, hogy ennyi éven át miért titkolta stb. Szinte már látja is a jelenetet, már le is olvassa a szájáról.*
-Majd mondok valamit holnap, ami fontos, de most nem tehetem. remélem megérted. Ha nem haragszol most elmegyek lepihenek fáradt volt a napom, neked is jót tenne.
*megöleli a fiút ad neki búcsú puszit is, majd megfordul és elszalad. nem akarja, hogy kérdésekkel bombázza meg, maradjon a holnap titka.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Júl. 21, 2009 7:46 pm

*Aaron heves bólogatások közepette hallgatja a lányt.*~Tényleg, mi lett volna velünk akkor? Vagyis ki lett volna belőlünk? Mert az biztos hogy mások lettünk volna. Akkor sokkal jobban hasonlítanánk, és nem is tudom.....~*Gondolatai mélyed a fiú, melyekből csak akkor ocsúd fel, amikor megkapja a búcsúpusziját. Nem tud reagál, mert szinte nincs is magánál, ez így értehtő, de a lány talán sértésnek veszi.*-Persze, akkor holnap beszélünk. Addig is szia, és aludjunk jól hugi!*Mondja a lánynak, majd nézi őt, amint elsiet a kúria felé.*
~Nem is tudom. Annyira megváltozott, és ezt még most is nehéz megszoknom. Nem értem, pedig annyit beszéltünk, és mégis, mintha semmit nem tudnék róla. Jó lenne ismét egymással lenni, és átbeszélgetni az éjszakákat. Remélem egyszer lesz rá lehetőségünk. Bár nem tudom, talán itt a suliba nem tudom lehet-e. Vagyis, mit is mondott az a tanár? Társalgó, valami klub, ilyesmi helyeken lehet lenni, remélem egyszer lenézünk. Jaj Ana, annyira hiányoztál.~
*Hasonló gondolatok közepette gyalogolt vissza a kúriába. Nagyon könnyen meg tudja jegyezni az útvonalakat, így gyorsan feltalált a hálószobájába.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Júl. 21, 2009 7:59 pm

*Lassú léptekkel sétál vissza az udvarra a fiatal nő, valahonnan a tölgyes felől; ő is eléggé zöldesen van öltözve, fehér blúz, sötétzöld szoknya, és világosabb zöld kendő, csak a vállára terítve, mert azért így estefelé hűvös van, még nyáron is. Egy alakot pillant meg az udvaron, csomagokkal, mire arrafelé veszi az irányt, és mikor a fiatal nő mellé ér, megszólítja.* - Üdvözlöm a Nezabarban! Most érkezett, ahogy látom... Linnet Parker vagyok, sötét varázslatok használatát tanítok jövőre az elsősöknek. Ön hanyadikosnak jelentkezett? *Igen, könnyedén diáknak nézi kollégáját, de hát valamennyire rá lehet fogni a sötétre, meg arra, hogy valóban igazán fiatalnak néz ki Safira.* - Legjobb lenne bemenni, kijárási tilalom van.

Tárgy: Re: Udvar Kedd Júl. 21, 2009 8:18 pm

*Idegesen toporog, mintha tényleg csak egy új diák lenne itten. Próbálja felidézni a férfi nevét, akitől a levelet kapta, de nem sok sikerrel megy neki. Aztá végre eljön érte valaki. Az első ember, és ő is úgy kezdi ahogy. Megveti a lábait, és felsóhajt.* ~Az első.~ *vesz egy mély levegőt, és kihúzza magát.* -Szép napot, Safira Desierto vagyok, és a Naxeldir szak leenő, illetve beiktatástól számított szakvezetőhelyettese vagyok. Köszönöm a szíves fogadtatást, kolléga. *mondja egy halovány mosollyal az utolsó szót, finoman ízlelgetve. No igen, eléggé fiatalos a kinézete, majd hozzászokik. Pontosabban majd mások is hozzászoknak.* -Ne ejtse át a fiatalos külsőmet, jól tartom magamat, Pawnee indiánok földjéről származom, és az ottaniak eléggé közeli kapcsolatban állnak a természettel ahhoz, hogy a harmóniájuk miatt, nos.. Remélem érti a lényeget. Minden esetre szívesen venném, ha kisegítene. A tanári szobába esetleg elvezetne? *kérdezi, miközben a táskái ismét megemelkednek a földről, és ő egy halovány, cinkos mosollyal méri végig a nőt.* ~És nem az utolsó. Hosszú időszak lesz ez..~ *gondolatai egy kissé elkalandoznak, de csak pár pillanatig, utána ismét a nőre figyelmez.*

//Freeze//

Tárgy: Re: Udvar Szer. Júl. 22, 2009 10:06 am

*Bella és daimónja sétálgatnak az udvaron, így dél tájban. Már elég régóta fent van, ma korán kelt. Bár eddig nem csinált semmi érdembelit, most mégis kikívánkozik a levegőre. Szokásos fekete talárjában sétálgat, alatta egy póló és halásznadrág. Nincs kedve leülni egy padra sem, így inkább csak sétálgat a néptelen udvaron, abban reménykedve. hogy hamarosan jön majd egy ismerős vagy ismeretlen akivel elbeszélgethet. Tekintetét az égre emeli és gondolataiba mélyedve áll meg egy pad mellett. Gyorsan le is telepszik, kezével hátul támaszkodik és nézi a fénylő, kék eget. Pár régi emlék, ami így hirtelen beugrik neki, így most merengve a múlton várakozik valakire. Leonidas a lány mellett telepszik le és a környéket pásztázza aranysárga szemeivel*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Júl. 22, 2009 10:26 am

*Nyilik a Kúria ajtaja kicsit nyikorogva és az Eramiros szőkeség lép ki az ajtón.Még elég új de már sokat megtudott az itteni életről.a kis vöröscsíkos macskája most is ott van az oldaltáskájában. az udvaron megpillant egy lányt . végül odamegy hozzá hisz szeretne barőátkozni így rohamos léptekkel ér oda a lányhoz.*-Szia! *mondja kedvesen és mosolyog mellé.*- Én Cerridven Paderau Afon vagyok.*mondja majd rohanva ozzáteszi.*-De hívj csak Cerrinek//Mond: Kerri//*mondja majd kedvesen mosolyog.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Júl. 22, 2009 10:34 am

*Bella kicsit elgondolkozott, így csak akkor veszi észre a közeledő lányt, amikor az már majdnem odaér hozzá. Végül mégis a köszönés az, ami kiragadja a múltbéli emlékek közül és hozza vissza őt a valóságba. Mosolyogva fordítja tekintetét a lányra, aztán mivel ő bemutatkozik, így Bellának sem ártana* - Szia. Arabella Jagusia *mondja el nevét, a szak meg úgyis látszik kitűzőjén, így ezt most hanyagolja* - Ő itt Leonidas, a daimónom *mutat a fekvő hópárducra aztán visszapillant a lányra* - Nem ülsz le? *kérdezi barátságos mosollyal, aztán arrébb csúszik, hogy a lány is elférjen a padon, amit egyenlőre egymaga elfoglal* - Mi szél hozott ki az udvarra? *kérdezi, persze egyáltalán nem számon kérően, csak kíváncsian, ilyenkor elég kevés diák szokott kint tartózkodni, bár ő amúgy sem szereti a nagy tömeget, ezért pont megfelel neki ez a hely*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Júl. 22, 2009 10:54 am

*A lány kedves mosolyának nagyon örül majd mikor a lány bemutatkozik megszólal.*-Szép neved van.Az én cicám pedig ott Napóleon.*mutat a táskában bujkáló kiscicára.*- Hát én csak ismerkedni és sétálgatni akartam.*mondja majd mosolyog egy nagyot.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Júl. 22, 2009 11:01 am

*Hallgatja Cerrit, aztán amikor megdicsérik a nevét akkor elmosolyodik* - Köszönöm, a tied is szép *na igen, ritkán dicsérik meg a nevét, de azért jól esik neki ez a dolog, szóval örül. A cica nevén elmosolyodik, bár meg kell vallani, hogy aranyos az állatka, már amennyit lát belőle a táska miatt* - Igen, ez nagyon jó ötlet, csak az a baj, hogy ilyenkor nincs senki az udvaron. Rajtam kívül persze. Nem tudom, lehet a meleg az oka, de mindenki inkább a Kúriában tölti az idejét *kezd el beszélni, nem igazán szokott egyszerre ilyen sokat, de most valahogy belemerül a dologba* - És régóta vagy már itt a suliban? *kérdezi meg kedvesen, aztán csendben várja a választ. Daimónja pedig néha a lányt fürkészi tekintetével, néha pedig a messziségbe mered* ~Valamikor haza kellene látogatni, nem gondolod? Nem tudom, még van egy hónapunk~ *beszélgetnek, aztán újra Cerri felé fordítja minden figyelmét*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Júl. 22, 2009 11:20 am

*Cerri örül hogy megdicsérik a nevét hisz általában csupán furcsának tartják ezt a nevet.* -Én is kszönöm a dicséretet.*mondja majd Napóleon nevén Arabella elmosolyodik. Hát ez van ... ha egyszer az a neve akkor nincs mit tenni.Cerri szerint is ez a helyzet mivel ha körbenézünk az udvaron akkor csak egykét mókust láthatunk a fán egyészen pontosan egy darabot. A lány megint megszólal és kérdez így cerri már válaszol is.*-Nem ,tegnap jöttem.*mondja szaktársának mosolyogva ... Általában nem ilyen vigyorgó tejbetök de ma ilyen napja van ... hamarosan elhelyeszkedik a padon amíg a lány daimonjával társalog majd a kiscicus is előbújik a táskájából.mivel pici még sokszor kell enni adni neki így cerri előhúz a táskájából egy kiscicáknak való tápot majd hagyja hogy a picicica egyen egy kicsit.majd megszólal amikor már Arabella is ráfigyel.*-te honnan jöttél ide?*kérdezi majd némán várja a választ.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Júl. 22, 2009 11:31 am

*Hát ebben a suliban sok furcsaság van, így a neveken a lány már meg sem lepődik, sőt nagyon tetszenek neki az ilyen különleges nevek. A cica nevén meg csak azért mosolyodik el, mert az állat neve is olyan különleges mint a lányé* - Nagyon aranyos a cicád *nézi pár pillanatig az előbújó állatot aztán újra a lányra tekint és hallgatja a válaszát* - Értem, akkor még nagyon új vagy *igen, a lánynak különleges a megfigyelőképessége, de nem kell róla tudomást venni* - És vannak már diákok akiket ismersz? *kérdezi, ő nagyon későn kezdte el az ismerkedést, hiszen amikor idekerült még elég zárkózott típus volt. Most már azért nyíltabb, de még ez sem az igazi* - Nos én Magyarországról érkeztem, de a szüleim itt éltek Bulgáriában, csak aztán elköltöztek mielőtt megszülettem *elég kusza a múltja, nem is nagyon szokott róla beszélni, de ha kérdezik, természetesen válaszol* - És te honnan érkeztél ide hozzánk? *na igen, néha furán fogalmaz, de el kell nézni neki*

//fagy//

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Júl. 23, 2009 12:11 pm

*Samantha sétál le az udvarra, két kis kedvencével, akik nagy boldogan ülnek a vállán. A két kis pele imád a szabadban, és legszívesebben be se mennének soha a szobába. Elys és Maryc két nagyon virgonc, de szót fogadó pele. Samantha gyönyörű és könnyű kék ruhát visel. Fekete haja lágyan lobg utánna a szélben, és ahogy dalalol, és néha körbe forog, csodálatosan néz ki. A titanic szövegét énekli, lágy csilingelő hangján.*
-Éjszakák és álmok, rád várok és szállok
Újra élek mindent ott fenn,
Elrejt egy csillag, de ott vagy én hívlak.
Újra élsz egy szívben itt lent.

Nézz rám az éj ablakán,
Vár ma rád ott a fényben
Nézz rám,
A múlt rejt, de a szív nem felejt.
Téged hív, érted harcol
Ne ébressz fel álmomból!*hangja messze száll. A két kis pele, pedig a közelében ugrál a fákon, és bokrokon.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Júl. 23, 2009 12:19 pm

*Emily fáradtan érkezik az udvarra. Szőke haja összefonva lobog mögötte, zöld, pántnélküli ruhát és szandált visel. Szeme is zölden villog. Kutyája, a kis palotapincsi is mögötte lohol, sokkal éberebben mint gazdája. Amikor meglátja az ismeretelen lányt, gyorsan a jobb válára rakja a haját, a kigyózó sárkány-fraok eltakarása végett. Nem bánta meg, hogy magára varratta, de nem szeret vele dicsekedni. Amikor látja, hogy Aphrodité a patak felé veszi az irányt, gyorsan utoléri és felkepja, megjd nyugodt léptekkel a lányhoz lebeg.*
- Szia, Emily vagyok. A kutyám, Aphodité. Allidonos vagyok. Nagyon szeretek beszélni, és alig tudom befogni, úgyhogy jobb, ha te beszélsz, mert lyukat beszélek a hasadba. Jézus, mit mondtam?! Ez szóismétlés volt. De gáz.

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Júl. 23, 2009 12:32 pm

*Samantha élvezi a nyári napsütést mikor egy másik lány érkezik az udvarra. Figyeli a szőke hajú lányt, aki elég fáradtnak tűnik. Mellette lohol a kiskedvence is. A kis palotapincsi nagyon aranyos, és Elys és Maryc rögtön ismerkedőre fogja.*
- Szia Samantha vgayok, és tudom melyik szakra jársz.*mosolyog a lányra, majd kacag.*
- Semmi gond én is szeretek beszélni. Ja és igen ők Elys és Maryc, a két kis pelém.*mutatja be kedvenceit is.*
- Hé, azért csak finoman.*Szól rá a két kis pelére, akik már lassan fogócskázásba akarnak kezdeni a palotapincsivel, azaz Aprodithével.*
- Ha nem tévedek első évfolyamos vagy. Igaz? Hogy állsz a vizsgáiddal?-érdeklődik a lány kíváncsian, miközben lehuppan egy padra, és int a fáradt lánynak,hogy ő is üljön le.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Júl. 23, 2009 12:41 pm

*Nagyon édesnek találja a kis peléket, még sohasem látott belőlük egyet sem. Leül a lány melé, ásítozik egy sort, majd válaszol a kérdésre.*
- Igen, még csak elsős vagyok... Sajnos. A vizsgákkal....
*Eltűnődik, masjd sóhajt egy nagyot.*
- ... hát azokkal nagyjából sehogy.
*Emily fészkelődik de nem tud mit kezdeni magával. Közban Aphrodité vidám játékba kezdett a kis pelékkel, de Emily nagyon fáradt, úgyhogy füttyent eggyet, és fel is áll a padról. Kutyája már a lábánál ól és szomoró pillantással nézi játszótársait.*
- Annyira fáradt vagyok, hogyha nem megyek el lefeküdni, összeesek. Örültem a találkozásnak, remélem még találkozunk, Samantha.
*És elindultak a Puma háló felé.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar