Udvar

Tárgy: Udvar Szer. Jún. 24, 2009 7:12 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Júl. 23, 2009 12:57 pm

*Aaron Drawer lép ki a Kúria területéről. A mai napon óriási hőség van, ezért is választotta a kinti létet, mert itt talán egy kis szellő fúj majd, de a benti idő számára elviselhetetlen. A fél-véla fiú ma egy térdig érő rövid gatyát, egy trikót, és arra egy inget vett föl, melyet egyáltalán nem gombolt be. Ezen kívül még tornacipője van rajta, mely általános viselet nála. Egyenlőre nem számít társaságra, csak úgy kijött levegőzni, de a amint kilépett meglátott két lányt. Az egyik éppen csak sietett befelé, neki futtában még köszönt a fiú.*
-Szia!
*De mivel választ sem kapott, így nem állt meg, hanem a másik lányt vette célba. Nem tudja, hogy milyen kedve van a lánynak, vagy hogy egyáltalán szeretne-e beszélgetni, de a fiúnak határozottan ismerkedni volt kedve. Legalábbis azok után, hogy meglátta hogy van kint valaki, mert előtte nem is tervezte úgy, hogy egyáltalán beszélget valakivel. Na de ha már így alakultak a dolgok, akkor odamegy a lányhoz, és beszélget vele. Abból egyikőjüknek sem származhat baja, maximum soha többet nem beszélnek, de ebbe bele sem mert gondolni, hiszen nem olyan szörnyű a fiú. Eddig senkivel nem ápolt ilyen viszonyt. Amint odaért, köszönt, és be is mutatkozott. Mielőtt azonban megszólalt volna, megköszörülte a torkát, és csak ezután nyitotta ki a száját.*
-Szia! Remélem nem zavarok. Aaron Drawer, hogy vagy?
*Nevét és szakját direkt nem mondja. Egyetlen oka van erre, mégpedig az, hogy fölöslegesnek tartja. Szakját le tudják olvasni a kitűzőről, az évfolyam meg teljesen lényegtelen a beszélgetés szempontjából. Tekintetét a lány kitűzősére, vagyis kitűzőire emeli. Látja, hogy szaktársával, mi több, szakjának prefektusával beszélget. Ez a titulus nem nagyon érdekli, hiszen mindketten csak diákok, semmi különbség nincs köztük. Kezével megigazítja hosszú barna haját, mert az a szemébe lógott, és nagyon zavarta őt. Egyenlőre nem akart sehova se leülni, mert mindeddig pihent, és most nagyon aktív. Inkább egy kis úszás, az esne neki jól ebben az óriási kánikulában. Bár az se biztos hogy teljesen le tudná hűteni őt, hiszen Kanadába, ahonnan ő jött ez az idő egyáltalán nem megszokott, ezért is kell még a fiúnak megszoknia ezt.
Mélyen a lány szemeibe néz, de semmit nem tud kiolvasni belőlük, de valamiért mindig a szemeket nézi meg elsőnek, akár fiúval, akár lánnyal kezd el beszélgetni. Miközben itt ácsorog eszébe jut testvére is, akivel már egy napja nem beszéltek, és így hogy ilyen közel vannak egymáshoz, hiányzik neki a lány. De nem tud mit tenni, a szobájába nem akar fölmenni, és sehol sem futnak össze. Ez van, ezt kell szeretni alapon indult el, és találkozott a vele szemben álló lánnyal.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Júl. 23, 2009 1:04 pm

*Samantha a lányra figyel, és hallagatja a válaszát. Nagyon fáradtnak tűnik. Nem aludhatott eleget. Mikor megszólal, hogy megy,ő is int a peléknke,hogy hagyják elmenni a kutyust.*
-Szia. Én is örültem a találkozásnak. Majd később még biztos beszélünk. *köszön el a lánytól, és miután Emily elment mélyen elmereng. Gondolkodik sok mindenen. Egy fiú hang riasztja fel gondolataiból. felpillant, és ott áll mellette egy szaktársa. Aki egy térdig érő rövid gatyát, egy trikót, és egy inget visel.*
-Szia. Egyáltalán ne zavarsz. gyere ülj le.*mondja és próbál visszatérni a földre, mivel mélyen elmerült gondolataiban.*
-Köszönöm jól vagyok. És te hogy vagy? Látom te is a friss levegőt választottad. Ki kell élvezni a jóidőt.*mondja majd hírtelen elvörösödik.*
-Jajj még be sem mutatkoztam. Samantha Cyen Elesmery vagyok, a szaktársad és egyben prefektus.*hadarja el gyorsan, majd várja a kérdésére a fiú válaszát. Közben megigazítja a ruháját.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Júl. 23, 2009 1:21 pm

*Miután végighallgatta a lány válaszát, leült a felkínált helyre. Nem biztos benne, hogy ülve jobb, de mivel állni sincs kedve, így inkább leül. A hogy vagy kérdésre számított, de azt nem tudja, hogy mit kéne válaszolnia rá. Általában azt mondaná, hogy jól van, de ez nem lenne teljesen igaz, de nem akarja problémáival a lányt untatni.*
-Remekül vagyok köszi. Vannak kisebb nehézségek az életbe, de ezekkel mindenkinek szembe kell néznie. Hát vannak nekem is ilyesmik, de csak apróságok, semmi fontos dolog.
*Meséli a lánynak, majd belekezd egy kis ismerkedésbe. Szereti az ilyesmit, bár nem tudja, hogy mennyi sikerrel jár most. Nem mindig sikerül megtalálnia a közös hangot másokkal, de ebben véla vére is segíti, legalábbis valamelyest. Igaz, hogy csak félig véla a fiú, de azért így is rá mindig szebben néztek, csábereje picit nagyobb mint egy átlagos embernek. Ezt ugyan soha nem használta ki, de mindig is örült neki hogy így van a dolog.*
-És te hogy vagy, Sam?
*Nem tudja, hogy ez-e a megfelelő becézési forma, de ez jutott elsőre eszébe, ezért ezt mondta ki. Reméli hogy nem zavarja ezzel a lányt, mert ha igen, akkor súlyos hibát követett el már a beszélgetésük legeslegelején.*
-Tényleg, mi a Samantha rövidítése? Nagyon mellé lőttem ezzel a Sam-el, vagy jobb szereted ha Samanthának hívnak, mert akkor nagyon sajnálom. Nem akartalak megbántani, de komolyan.
*Mondja a lánynak, majd mivel más témákra is kíváncsi, ezért másokra is rákérdez.*-És, mióta vagy itt a suliba, hogy érzed itt magad, és honnan jöttél? Huh, ez talán kicsit sok így egyszerre, de tudod nagyon kíváncsi ember vagyok, nem tehetek róla.
*Mondja, miközben száján halvány mosoly látszódik. Sok kérdése van, és még később mennyi lesz neki, abba talán még Samantha sem nagyon tud belegondolni.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Júl. 23, 2009 1:31 pm

*Samantha figyeli a fiú válaszát, és próbál mindent megjegyezni. Néha kezd elfelejteni dolgokat és akkor írtó ciki azokat újra megkérdezni.*
-Nyugodtan elmondhatod a problémáidat ha akarod. Engem ne zavar. szeretek segíteni az embereknek.*mondja mosolyogva, majd a hogy vagy kérdésnél beiktat egy kis kuncogást.*
-Erre a kérdésre kb 2 és fél perce válaszoltam, és még mindig jól vagyok köszönöm újabb kérdésedet.*mondja és a barátságos mosoly végig az arcán marad.*
-Én most leszek harmad éves, tehát két éve vagyok a suliban. Szeretem az iskolát. És egyébként Angliából jöttem. Apám híres trapéz artista, így tőle nagyon sokat tanultam ilyen téren. Anyám pedig negyed-véla. Ő tanított meg énekelni és táncolni. Nem véletlen kerültem erre a szakra.*meséli a lány, és örül, hogy beszélgető társra talált.*
-Semmi gond. Néha én is tudok sokat kérdezni. Szeretek beszélgetni, és új emberekkel megismerkedni.*mndja, moslyogva, és most ő kérdez.*
- Azért te is mesélj magadról. Mióta vagy itt? Honnét jöttél? Szereted-e ezt az iskolát? *kérdezi a lány és szemében csintalan fény csillan.*
- Én is tudok néha sokat kérdezni. Egyébként a Samanthát Sam-nek szokták becézni. Eltaláltad. És nem zavar ha becéznek.*mondja majd figyeli a fiú válaszát.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Júl. 23, 2009 1:41 pm

*Aaron hallgatja a válaszokat, és memorizálja őket. Mindenkinél meg kell jegyeznie majd ezeket a dolgokat, hiszen ez az alapja mindennek. Szerencsére jó a memóriája, szóval ezzel nem lehet gond. Amint a lány a beszámolója végére ért, ő is elkezd beszélni. Persze közben egy-egy viccesebb résznél nevetgél is, mind például amikor kiderül, hogy már érdeklődött a lány hogyan létéről. Nem is emlékezett rá, de ahogy mondani szokták, jobb kétszer mint egyszer sem.*
-Érdekes lehet. Artista, akkor te is tudsz ilyen mutatványokat? És látom elég hasonlóak vagyunk, legalábbis ilyen ismerkedős téren.
*Mondja, majd elkezd gondolkozni azon, hogy mit is mondhatna a problémákról. Egyszerűen nem akarja kibeszélni a testvérét, ezért is kell ennyit gondolkoznia ezen a kérdésen.*
-Problémák? Hát igen. Tudod, szívesen mesélnék, de nem lehet. Annyit elmondhatok, hogy valamit megtudtam a tesómról, de én azt a dolgot nem mondhatom el senkinek. Ezt csakis tőle tudhatja meg bárki is. Sose fecsegném ki a titkait, ez pedig olyan, hogy főleg nem, remélem megérted.
*Mondja Samanthának, majd elkezd mesélni a múltjáról is.*
-Én Kanadából jöttem. Apukám egy varázsló, de nem éltem vele sokat, mert a szüleim elváltak, és apu a húgommal költözött el, egy másik részére Kanadának. Én anyukámmal maradtam otthon, aki egy véla. Ő vezetett be a művészet világába, megtanított zenélni, énekelni, táncolni. Elég sok hangszeren játszok, ahogy anya is, és sok táncot ismerek, majdnem annyit mint ő. Az egyik legfontosabb dolog talán hogy fél-véla vagyok, de ezt azt hiszem már ki is találtad.
*Mondja a lánynak, remélve hogy semmi olyat nem mondott el amit ne lenne szabad, és minden olyat elmondott, amit el kellett mondania. Amikor ezzel végzett, akkor alány bejelenti hogy mennie kell. Ennek Aaron egyáltalán nem örül, de a muszáj az nagy úr. Ellene nincs mit tenni.*
-Ha menned kell akkor menned kell, nincs mit tenni. Remélem hogy hamarosan találkozunk, de addig is szép napot neked, érezd jól magam bármit is fogsz csinálni.
*Mondja, majd Samantha elindul a Kúria felé. Aaronnek fogalma sincsen, hogy mi dolga lehet ilyenkor egy diáknak, de talán prefektusi munkáit kell elvégeznie, talán nem. Az is lehet hogy nem élvezte a fél-véla társaságát, és ezért ment el, de az is lehet hogy nem. Egyáltalán nem akar tippelgetni, inkább hasznosabb dolgokkal tölti az idejét, mint például a gondolkozás. Még mindig nem tért észhez a tegnap hallottak felett, ezért gondolatai ismét ilyen irányba kalandoznak el.*
~Ana, beszélnünk kéne, de hol lehetsz? Menjek fel a szobádba? Vagy jobb lenne hogyha nem zavarnám? Mi lehet a jó döntés egy ilyen szituációban? Fogalmam sincs, valami tanács kéne, de kitől kaphatnék itt? Esetleg a húgomtól, de talán még tőle sem, legalábbis ebben a kérdésben tuti nem.~
*Miközben gondolkozik feláll a padról, és elindul ő is a kúria felé. Idekinn már semmi dolga sincsen, szóval inkább bemegy, hogy ott folytassa ezt a bonyolult eszmecserét önmagával.*

Vendég

*Ele érkezik az udvarra német juhász daimónjával, Hebrónnal. Úgy tudja, hogy itt kell gyülekezni egy bizonyos deramires program. Úgy érzi, hogy itt a helye, mivel a múltkor a bálon is eléggé meggyőzően bizonyította, hogy ő igenis jó harcos. Még nem sok mindenkit lát itt, úgyhogy csak leül egy padra, és várja, hogy történjen valami.*

Vendég

*Adam érkezik az udvarra majd várja a program kezdetét közben a láncot vizsgálgatja amit tegnap szerzett tőrével próbája nyitogatni hátha történik valami szavakat mormog hátha erre aktiválódik és folytonosan csak különböző ötleteket próbálgat majd szaktársait várja hogy beszélgessen velük majd egyszercsak észreveszi Elrost akivel tegnap kalandoztak*-Hé Elros szia, neked is szia Hebrón.-Üdvözletem!*mondja Aspasa is*-Ti is a programra jöttetek?

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Júl. 23, 2009 3:05 pm

*Ayla sétál le immáron felfrissülve az Udvarra. Ahogyan kilép az ajtón majdnem dob egy hátast.*
~Atyám, de meleg van...kellett nekem kijönni?~
*Igen kellett neki, mert már várja a mai napi programot, amit tervbe volt véve userke szépen eljött rá, mert az a nyavajás mozi nem jött össze neki ma, na de mindegy kanyar vissza Aylához. Nos ahogy kilépett majdnem elájult az idő miatt. Pólóban és rövidnaciban volt az igaz, de akár fürdőruhába is jöhetett volna ennyi erővel, bár az is vajmi keveset ért volna ilyen időben. Lassú léptekkel vág bele a köves-növényes Udvarba, ahol padok is várják, hogy leülhessen, de várhatják az biztos, hiszen egy szem kedve sincsen most üldögélni. Nem sokan vannak még annyi szent. Egy fiút lát nem is egy két fiút lát egyik padon üldögélve, így feléjük veszi útját, reméli, hogy nem zavarja meg a társaságáva őketl.*
-Sziasztok Ayla Madyzyn örvendek.
*Mutatkozik be szokványos hangnembe.*

Vendég

-Helló! *köszön az új lánynak* Engem Adam Saturdaynek-nek hívnak.*mondja*-Ő pedig a daimonom Aspasa a róka.-Szia!*köszön a róka is*-Agogy elnézem te egy Eramiros prefi vagy igaz?*kérdi a lánytól* majd a válasz után babrálja tovább a nyakláncát és vár a tanárra.*

Vendég

*Nemsokára Adam is érkezik, aki a tegnap talált nyakláncot vizsgálgatja.* -Sziasztok. -Üdv. *köszönnek Hebrónnal a srácnak meg Aspasának.* -Mizújság? Rájöttél már, hogy működik? Gondolod, hogy lennie kéne benne valaminek? *kérdi a srácot, mivel látja, hogy próbálja nyitogatni, de nem nagyon jön össze.* -Hmm... Talán Dey tudná, mit kellene csinálni. Ő már másodikos, talán tanult valami hatásos varázslatot... De mint tudjuk, ő most a betegszobában van. *mondja szomorúan. Igen, most már rájött, hogy milyen őrült volt, és hogy mennyire nem volt önmaga. Mindenkivel szemben utálatos volt, és még Ann-nal is meggyűlöltette magát. De már szerencsére kibékültek, és igyekszik, hogy ez így is maradjon kettejük között.*
-Egyébként, nem tudod, mi a program pontosan, mit fogunk csinálni? *kérdi kíváncsinak szánt hangon a sráctól, hogy elterelje a figyelmét a bűntudatáról. Közben egy lány is érkezik.*
-Szia, Elros Tiwele, elsős deris. -Hebrón, a daimónja.*mutatkoznak be a lánynak, de most nem látszik túl jó kedvűnek.*

Hozzászólások száma : 173 Kaszt :

*Ahogy a nagy Deridion és Eramir szakok ifjú tanoncai összegyűlnek az udvaron, nem sokkal 5 óra után egy furcsa lény jelenik meg előttük. Láthatóan nem is létezik, mégis itt van, van is teste, nincs is. Kicsit olyan, mint egy kísértet, kicsit olyan, mint egy pást, kicsit olyan, mint egy gondolat. Teste oroszláné, hátából nagy, színes szárnyak állnak ki és feje egy viharmadarat idéz. A furcsa lény olyan könnyedén lengi körbe a diákokat, mintha kísértet lenne, mégis létező állat. Íme hát a kalauz, mely elviszi a diákokat messzi tájakra, hogy ráleljenek az igazságra...*
-Üdvözletem! *Szólal meg végül a furcsa lény, kit Aurora Mediaris és Nil Vasileg közös erővel hozott ltére, hogy egy új kaland jöhessen el. A lény leszáll mellettük, majd csendbe burkolózik.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Júl. 23, 2009 3:12 pm

*Fred érkezik le az Udvarra,lévén úgy hallotta,hogy program lesz.Jó kis forróság van odakint,ezért ideiglenesen átvált zombi üzemmódra.Meglát pár diákot.
~Biztos ők is a programra jönnek.Hehe,táplálék~gondolja,aztán megrázza a fejét,és visszatér a normális gondolkodásra.Lesétál közéjük,és bemutatkozik nekik:*
-Heló,Fred Jackson vagyok!Ti is a programra jöttetek?Jó kevesen vagyunk,remélem lesz belőle valami.*-mondja várakozva.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Júl. 23, 2009 3:19 pm

*Nos igen jól látja tényleg eramires Ayla és prefi is, amit kitűzője is mutat, de nem szeret villogni vele, nem mint néhány egyaránt prefis diák... Nos ő nem ilyen fajta. de ahogyan bemutatkozik neki a srác máris jobbnak tűnik a program, legalább kedves diákokkal is összehozta a program.*
-Igen jól látod.
*Mosolyog egy kicsikét. Nem ismeri még egyikőjüket sem de ez sosem jelentett gondot. Körbenéz hátha jön még valaki, mert így eléggé kevesen lesznek, egyedül eramires meg eléggé hmm hogy is mondjam furcsa lenne.*
-Na és honnan és mikor jöttetek ide?
*Magyarán hol laktak ez előtt. Néha kicsit hülyén tud fogalmazni Ayla, de hát ez van. Sosem jöhet neki össze a dolog. Érdekes módon csak neki nincsen daimonja. Nem bánja, bár sosem tudja meg, hogy milyen is egy társ, aki mindig ott van a közelében. Hallott már olyanokról, akik kifejezetten bosszantónak találja, de olyat is, aki el sem tudná máshogy képzelni az életét. Nos ő meg szépen elvan így magában. Közben új diák is érkezik és még mindig nuku eramires társnak. Nem sokkal később egy lény szállt le közéjük. Kicsit meglepődött, pedig látott már elég sok furcsaságot. Köszönt is nekik, így ezt viszonozni kell.*
-Üdvözletem szintén.
*Mosoly és kedves arckifejezés. Talán bárgyúnak is lehetne tartani a lányt, de nem az, csupán ilyen a személyisége.*

Vendég

-Hát nem tudom mi lessz itt Elros de inkább fordulj meg és nézd a fura szellemet!*mutat arra az érdekes képződményre ami egyszercsak megjelenik a semmiből.*-Ömm, helló. *mondja a szellem féleségnek bár kicsit furán érzi magát hogy egy szellemnek kellet köszönnie.*-Helló Fred, én Adam Saturday vagyok és igen mi is a program jöttünk legalábbis én és Elros a fiu melletem.*mutat a féltünde srácra maga mellet*-Helló én Aspasa vagyok.*mutatkozik be a róka daimon Frednek*-Hát nem tudom Elros honnan én meg túl fiatalon menekültem a a családi birtokról egy csapat vérfarkas miatt így nem emlékszem honna jöttem csak arra hogy Angliából.*mondja a választ a lány kérdésére*

Hozzászólások száma : 173 Kaszt :

-Engem azrét küldtek, hogy elvislek titeket egy messzi tájra, mely mindannyiótoknak fontos lehet. Veszélyes út áll előttünk, de bízom benne, hogy mindenki túléli. Akkro hát induljunk! *Mondja az oroszlános viharmadár, majd felemelkedik megint, körberepüli a diákokat, majd valahogy magába olvassza őket és elrepíti őket Acaniel templomának bejáratához...*

//Otthon, Külföld -> Acaniel temploma//

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Júl. 23, 2009 3:30 pm

*Ayla még bólint egyet a kérdésére kapott válaszra, miszerint megértette. Frednek bemutatkozik, mert nem akar bunkó lenni, hiszen nem olyan fajta. Ezek után pedig az eseményeket figyeli. A lény beszél hozzájuk és egy helyre repíti őket. Első hallásra kiejthetetlennek tűnik Aylának, de erre több időt nem tud szánni. A lény körberepüli őket, majd egy mozdulattal összeolvadnak mindannyian és már el is tűntek innen.*

Vendég

*Egy fura szellem is megjelenik. Van is teste meg nincs is, hasonló egy kísértethez. Nem tudja ugyan pontosan, hogy mi is az, de ő kinevezte magában kísértetnek. A lény teste oroszlán, de szárnya is van meg csőre is, mint egy viharmadárnak.* ~Furcsa egy szerzet. Na mindegy, a lényeg, hogy ne akarjon ránk támadni.~*gondolja magában, majd a lény meg is szólal. Kedvesnek mondható módon köszönti őket, úgyhogy feltételezi, hogy ilyen szándéka nincs.* -Üdv neked is. *mondja, aztán egy másik srác is érkezik.* -Szia, Fred. Elros Tiwele, elsős deridionos. *mutatkozik be újra, aztán az eramires lányhoz fordul.* -Én Szaúd-Arábiából érkeztem, egy kisebb faluból. És te?*válaszol a lány kérdésére, majd visszakérdez.*

Vendég

*Adamet és többieket magába olvasztja a fura szerzet majd hirtelen egy rémes utazás kezdődik amire Adam többet emlékezni se akar minden kavarog körülötte mintha a fura lény egy félig élő zsupszkulcs és a rémes utazás után földet érnek a egy rém fura templom bejárata előtt ami valószínüleg a program célpontja lessz.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Júl. 23, 2009 3:42 pm

*Cerri eddig is a csapattal volt csak sajnos nem volt alkalma érvényesülni de most már aktívan résztvesz a programban.*

//Bocsi ... sajnos eddig kiment a fejemből de már itt vagyok.//

Vendég

//Klassz volt a mese így tovább//
*Adam érkezik a többiekkel együtt az udvarra ahonnan elindultak és Adam nem várakozik elindul fel a szobájába hogy tovább bontogassa a láncát hátha ki tudja nyitni viszont a lánytól tanult Sistem a perio varázslatot beírja a könyvébe és útközbe a medálját bontogatja.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Júl. 23, 2009 6:17 pm

*Ayla kíváncsisága nem is volt olyan rossz húzás, mint az user utólag gondolta volna. A kard megérintésével szépen elteleportálódtak egyenesen a kiindulási pontra vagyis az udvarra. Meglepődött a lány, hogy hirtelen eltűnt a lény is és a kard is. Hogy mi lett velük az kérdéses és talán soha nem fogják megtudni, de most nem ezzel törődik. A legfőbb dolog az, hogy visszakerültek. Megint egy kis kalandban volt részük. Először a kongresszus, most ez... mi jön még ezután? erre csak a holnap adhat választ. Ayla miután körbetekintett hol vannak és szépen lenyugodott, úgy döntött, hogy megy és lepihen. Mint minden kalandja után.*
-Nos sziasztok és örültem a találkozásnak! Még biztos összefutunk, ha nem is mindenkivel.
*Mondja a lány majd megfordul és a Kúria felé veszi az irányt, ahol majd az ajtóban eltűnik.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Júl. 28, 2009 8:39 am

*Samantha sétál le az udvarra, két kis kedvencével, akik nagy boldogan ülnek a vállán. A két kis pele imád a szabadban, és legszívesebben be se mennének soha a szobába. Elys és Maryc két nagyon virgonc, de szót fogadó pele. Samantha gyönyörű és könnyű kék ruhát visel. Fekete haja lágyan lobg utánna a szélben, és ahogy dalalol, és néha körbe forog, csodálatosan néz ki. A titanic szövegét énekli, lágy csilingelő hangján.*
-Éjszakák és álmok, rád várok és szállok
Újra élek mindent ott fenn,
Elrejt egy csillag, de ott vagy én hívlak.
Újra élsz egy szívben itt lent.

Nézz rám az éj ablakán,
Vár ma rád ott a fényben
Nézz rám,
A múlt rejt, de a szív nem felejt.
Téged hív, érted harcol
Ne ébressz fel álmomból!*hangja messze száll. A két kis pele, pedig a közelében ugrál a fákon, és bokrokon.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Júl. 28, 2009 8:57 am

*Lara táncos léptekkel közlekedik a Kúriában, majd apró szökkenéssel örvendezteti meg magát s a világot: az udvaron van. Jó ideje nem járt itt kint. Lenge, rövid kis vászonruhácskájába bele-bele kap a szél, ahogy hajába is. A szőke szálakkal vidáman játszik a gyenge nyári fuvallat, beterítve így a lány körül a levegőt. Mélyet szippant a friss levegőből. Szemeit lehunyja, ajkai lágy mosolyra húzódnak. Egy vidám, gyönyörű hangra lesz figyelmes. Tekintetével megkeresi a hangfoszlány gazdáját. Egy régen látott ismerős. Mosolyogva odasétál a forgó alakhoz.*
- Szia, Samantha! Rég láttalak, hogy vagy? *Kérdi mosolyogva, majd a lány két kísérőjét is szemügyre veszi. Rájuk valahogy nem emlékszik.* Szép napunk van ma.

Tárgy: Re: Udvar Kedd Júl. 28, 2009 9:04 am

*Samantha nagyon megörül, mikor egy ismerős szaktársával találkozik össze az udvaron. Széles mosoly húzódik végig az arcán. *
-Szia Lara. Én is rég láttalak téged. *mondja széles mosollyal a lány.*
-Köszönöm jól vagyok. Immár biztos,hogy harmadikosként kezdem szeptemberben az évet.*meséli mosolyogva, és leül. persze hellyel kínálja szaktársát is. Megigazítja szknyáját, és ragyogó, kíváncsi, és kicsit túlbuzgóságot sugárzó kék szemeit a lányra emeli.*
-És te hogy vagy, Hogy állsz a vizsgákkal? Mit csinálsz így nyáron?*kérdez egyszerre többet is a lány*
-Elys Maryc. Ne menjetek túl messzire.*szól a két kis kedvence után, akik már igencsak a határokat feszegetik, olyan távolságban vannak. de ahogy meghallják gazdájuk intő szavait, rögtön visszamennek és inkább a közelében játszanak.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Júl. 28, 2009 9:10 am

*Biccentve fogadj a felkínált helyet. Jól esik most a társaság. No meg a friss levegő.*
- Az remek, gratulálok... Bár csak én is már harmadikos lehetnék *ábrándozik, mert eszébe jut, hogy tavaly nem volt lehetősége vizsgákat tenni, így maradt elsős.* Én kérlek a vizsgák felénél járok. De talán lesz olyan isten, hogy 2 nap alatt be tudjam fejezni az összeset. Nincs kedvem pótvizsgázni. *Mosolyog a lányra.* Semmit, de azt a legnagyobb lendülettel. De most komolyan, mi dolog van, ha itt maradsz a Kúriában? Semmi. Legalábbis szerintem, itt mindenki sodródik az árral. Te mivel töltöd az idődet? *Figyel, válaszol, kérdezz. Bele kell jönni a dologba, de azért még megy neki. Szemei elkalandoznak a két kisállat után.* Ne haragudj, hogy megkérdem, de ők... szóval mik is?

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar