Udvar

Tárgy: Udvar Szer. Jún. 24, 2009 7:12 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Tárgy: Re: Udvar Kedd Júl. 28, 2009 9:19 am

*Samantha figyel, bólogat, és a pótvizsgás dolognál összeszaladnak a szemöldökei. Valahogy úgy emlékszik, hogy most nem lehet vizsgázni. Rögtön elő is kotorja jegyzet füzetét, gyorsan belelapoz, és meggyőződik róla, hogy jól emlékszik. Majd elmosolyodik és így válaszol.*
- Öhm. Ha 24-éig nem fejezted be a vizsgákat, akkor a maradékot kénytelen leszek a pótvizsga időszakban azaz augusztusban megcsinálni, mert most nincs vizsgáztatás.*mondja a lány és nagyot sóhajt.*
- Egyébként pedig sk mindent lehet csinálni ha itt maradsz. Meg prefektusként van épp elég dolgom. Nekünk nyáron is van elég sok dolgunk nem csak évközben.*mondja a lány.*
- És, hogy hogy nem mentél haza-kérdezi a lány.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Júl. 28, 2009 9:30 am

*Elgondolkodva hallgatja a magyarázatot. Elégedetten elnyúlik a padon.*
- Hát ejnye, akkor tényleg nincs mit tenni. Nah, nem baj, inkább utóbb *mosolyog a lányra, majd egy nagy nyújtózkodást követően visszatornázza magát ülőhelyzetbe.* Tudom, hogy sok mindent lehet csinálni, de ez néha olyan semminek hat, hogy csak na! Viszont én leginkább levelezgetek az otthoniakkal. Ezért sem mentem haza. Elég hírt kapok, és minél később jelenek meg az ajtóban, annál jobban örülnek nekem. Figyeled a stratégiámat? *Kérdezi vigyorogva, majd az állatok felé fordulva tovább magyaráz Samanthának.* Különben meg azért, mert nagybátyámmal azt beszéltük meg, hogy maradjak itt egy darabig és kutatgassak. Hátha sikerül találnom valami érdekeset. Jövőre megyek haza, akkor már unokahúgommal is többet tudnék foglalkozni. És te? A prefektusi elfoglaltságok miatt maradtál, vagy csak úgy? Esetleg fiú van a dologban? *Kérdezi féloldalas mosollyal, csillogó szemekkel.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Júl. 28, 2009 9:35 am

*Samantha mosolyogva hallgatja a lányt.*
-Azért sok sikert a maradék vizsgához.-mondja majd a lány kérdésére válaszol.*
-Ők pelék.-mutat a kisállatokra.* - ókusok családjába tartoznak.
-Egyenlőre a prefektusi munkák miatt maradtam, de majd haza is megyek. Ne. Nem fiú van a dologba. Az én barátom 22 éves tehát már végzett egy éve, egy másik varázslóképzőben. Tehát inkább haza vágyom, mert csak nagyon ritkán láthatom,és általában csak levelezünk.* Ésd a családom is nagyon hiányzik.*meséi a lány majd az órájára pillant.*
-Már ennyi az idő. rohanomm kell. ne haragudj. Majd még beszélünk. Szijja.-*köszön el, és elrohan.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Júl. 28, 2009 9:48 am

- Köszönöm, majd igyekszem *mondja, majd mosolyogva figyeli a lány beszédét. Bólogatva hallgatja, majd mikor a lány felpattan kissé megilletődve dől hátra.* Semmi gond, menj csak. Még biztosan találkozunk, szia *int egyet a lány után. Pár percig még üldögél egymagában, majd lassú, komótos léptekkel elindul a Kúria irányába.*

Vendég

*Már rég nem mondható az idő "korán"-nak, igy nem is mondom. Mila ma 9 körül fel is kelt és már régen elvégezte a szokásos reggeli teendőket: vagyis felkelt, lezuhanyzott, felöltözött, sőt még reggelizett is. Lassan itt az ebéd is. Egy piros fűző van rajta és egy fekete háromnegyedes nadrág. Na meg a szokásos sportcipő. Hosszú, fekete haja most fel van tűzve. Mivel már mindennel végzett, a kedvenc elfoglaltságának hódol: sétálgat a szabadban és ha talál egy jó kis helyet, akkor olvas. És hamarosan ki is néz egy nagy lombos fát magának. Lassan odasétál, majd leül a puha, zöld fűre. Szerencsére már nem harmatos, a Nap már régen felszáritotta. A szál egy kicsit fúj, igy Mila egy tincsét folyton a lány arcába fújja. A lány kissé mérgesen tűri füle mögé a haját, majd felnéz a fára, ahonnan hangokat hall. Madarak és mókusok. Hát persze! Itt a parkban sok van. Mila megvonja a vállát, majd kinyitja a könyvet és olvasni kezd.*

Vendég

~Mondták már hogy ritka rosszul nézel ki?~*hallja a daimon hangját miközbe éppen kilépnek az udvarra a tigris úgytűnik ma megint vicces kedévben van a srác pedig csak megrántja a vállát*~Szerinted mennyit aludtam. Nemtudom 3-4 óra? á-á most haggy*a srác bele is folytja a tigrisbe a szót, amúgy fekete nadrág és rövidújjú van rajta haja most összefogva omlik a hátára bár meleg van de a srác attol még úgytűnik nem akar megszabadulni az efféle viselettől, mondjuk mindketten most kelltek ha azt az 1 órát a srác számáról alvásnak lehet nevezni eléggé véreres a szeme is. De úgy tűnik nincsenek egyedül legalábbis a srác lát valakit még kint úgyhogy ha már itt van egy kis beszélgetés belefér. Lassan oda ér a fához azon gondolkozik hogy ismeri e a lányt de úgy rémlik mintha már beszéletk volna \\Legalábbis az usernekXD\\ *
-Szebb reggelt.*köszön eléggé nyugodt hangon amikor meglátja hogy olvas *-Zavarok?*Lehet kicsit hülye megfogalmazás de a srác most kellt ahogy az user is

Vendég

*Mila lassan olvasgat. Most valahogy annyira nem köti le a könyv, mint tegnap este. Persze érdekli, de most valahogy szivesebben nézelődne, vagy hallgatná a madarak koncertjét és hasonlók. De azért nem rakja el a könyvet. Csak olvas tovább. Néha sóhajt egyet és felnéz. Egy ilyen felnézés alkalmával pillantja meg egyik évfolyamtársát. Még nem találkoztak (!), de Mila ismeri a srácot, hiszen együtt jártak órára.*
~Mika? Nem sok jót hallottam róla. remélem nincs rossz kedvében~*gondolja Mila. Majd sóhajt egyet.*
~nem leszek bunkó...~*morogja magában, igy mikor a fiú odaér hozzá, elmosolyodik és felnéz rá.*
-Szebbet? Hát kössz... - motyogja a lány. furcsa köszöntés azt meg kell vallani. De hát ez van. Mit vár az ember egy Naxeldirestől? *
~Oké Mila fejezd be!~*korholja le magát a lány és megnézi a srácot. Eléggé végigméri a srácot, talán zavaró is lehet, majd ismét elmosolyodik.*
-Nem, gyere ülj le. Izé... - pillantja meg a daimónt is. Mila soha nem tudja, hogy mit is kell csinálni egy daimónnal. Külön kell kezelni, vagy együtt, vagy meg kell szólitani vagy hasonlók. Igy most látszik rajta, hogy zavarban van.*
-Üljetek le! - szól és arrébb csúszik, hogy a srác és a daimónja is árnyékba kerüljenek.*

Vendég

*Hát lehet hogy kicsit rosszul fogalmazott egy pillanatra meg is rándul az arca a daimonja meg csak felmorran*~mekkora bunkó vagy a nagybáttyádnak több illemtanra kellett volna járatnia..... Hagyd abba. De ha az vagy ]Zorr kussolsz,. Jó~*szokásos baráti eszemecsere a srác és daimon között*-Bocsi úgy értem szebbet mint az enyém*mondja és le vágódik az árnyékba*-Te is második évfolyamra jártál ugye?*kérdezi valahogy nem ugrik be hogy látásból ismeri e csak vagy dumáltak e*-Mika. Ez az idegesítő bundás meg Zorrat*mutat a daimonra aki úgytűnik a fa másik oldalán tök jól elvan a karmai élesítésével a fán közbe a srác próbálja magát össze szedni agyilag. Ha állmos tud eléggé bunkó is lenni mint a köszönéséből megtudhadtuk minden esetre azért nem elitélni azért mert DArk szakra jár még képes ő is a jómodorra*

Vendég

*Mila látja, hogy Mika arca kicsit megrándul.*
~ennek meg mi baja van?~*gondolja magában Mila és csak a srácot nézi. a daimón annyira nem érdekli. Persze őt is megnézte ugyanúgy, ahogy Mikát, de inkább több figyelmet fordit a srácra, mint az állatra. Ő valahogy sohasem vágyott daimónra. Minek? Egy állatra sem tud vigyázni, nem hogy a daimónjára. Szóval örül hogy nincs. Na meg gyakran szeret egyedül lenni. És ha ott kószálna körülötte valami állat, akkor... Szóval nem. A lány valahogy érzi, hogy most eszmecserét folytat a két élőlény itt mellette, igy tapintatosan elnéz a messzeségbe. Nem mintha bármit is hallana a beszélgetésből. Mikor Mika megszólal, visszafordul hozzá és belenéz a szemébe. Majd komoly arccal bólint egyet.*
-Most megyek harmadikba - jelenti ki büszkén Mila és egy mosoly fut át az arcán. Amikor bemutatkozik, biccent egyet.*
-Örülök! - mondja ismét egy kis mosollyal kisérve, majd az állatra néz.*
-Idegesitő? Ugyan miért? - kérdezi kiváncsian. Mikor Zorrat a fa mögé megy és elkezdi élesiteni a karmait, Mila egy pillanatra megijed és a háta mögé néz.*
-Mit csinál? - suttogja Mikának.*

Vendég

*Hát minden esetre úgytűnik hogy a daimon-ember beszélgetés egy időre vége szakadt jó is nem lenne éppen előnyös ha most egymás torkának esnének a srác és a lélekpárja*-Harmadik? Akkor majd még lehet össze futunk pár órán, nekem is megvannak a vizsgáim bár mondhatni szerintem ezek könnyebbek voltak mint az elsősök*mondja bár lehet hogy az is közre játszik hogy ez már a második év sejti hogy zajlanak itt a dolgok és tudja mire kell készülni*-Hát ha lenne daimonod akkor rájönnél. Kicsit néha nem hiányzik hogy valamivel lassan a 17. életévedet töltöd*mondja mosolyogva hiszen a finn hősünk már nemsokára nagykorú*-De ne érts félre attol még szeretem csak néha tud idegesítő lenni, a reggeli morgásával, mindig beszól ilyesmi*próbálja vázolni az okokat amiktől néha a haját tépné, ő is hátra néz majd kicsit elmosolyodik*-Hát élesíti a karmait, szegényem nagymacskából van*mondja egy félmosollyal majd vissza áll a komorság, *-Amúgy mit olvastál?*kérdezi kicsit hátra dőlve a fának kicsit jó a pihi főleg a jó öreg "kongresszusi" hónap után*

Vendég

*Mila elmosolyodik. Majd elgondolkozva nézi a fiút, ahogy mesél neki, hogy harmadikban is találkoznak. Szinte megbabonázva nézi a lány. Mika biztosan észreveszi és hülyének nézheti a lányt. Majd Mila észreveszi magát és lesüti a szemét.*
-Igen. Valószinű, hogy találkozunk az órákon - teszi hozzá ő is és egy mosolyt küld a fiúnak. Milának azért nem voltak könnyűek a vizsgái, hiszen a második évet kezdte itt a Nezabarban. Az első évet Moszkvában töltötte egy kisebb mágusiskolába. Ezt meg is osztja a fiúval. Majd a daimónokra terelődik a szó és Mila elneveti magát.*
-Na igen. Örülök is, hogy nincs. Nem vedd sértésnek meg semmi, de... Valahogy nem tudnám elviselni, hogy mindig valaki lábatlankodjon mellettem - mondja Mila, de ezt is kissé suttogva, hogy Mika daimónja ne hallja meg. Bár ehhez nem sok reményt fűz a lány. Sóhajt egyet, majd füle mögé tűr egy kósza hajtincset. Mika kérdésre felveszi a maga mellé tett könyvet.-
-Oh, hát semmi extra, csak egy krimi - mutatja a fiúnak a könyvet. Mika elolvashatja a cimét: A fekete ház.*
-Igazán izgalmas, bár mugli könyv - teszi hozzá Mila és megvonja a vállát. Nem tudja, hogy Mika hogy fog reagálni erre. Vajon ő is egy aranyvérű srác, aki eltaszit minden mugli dolgot maga mellől?*

Vendég

*Észre venni észre veszi kicsit össze is szűkülnek az íriszei de nem tudja mire vélni a dolgot ő csak beszél és beszél majd abba hagyja*-Amik már itt vannak nemsokára egy hónap talán és már kezdődik is a tanév nem mondom jó rövid szünet .Ezalatt még haza is kéne utaznom van egy elintézetlen ügyem*mondja kicsit komor mosollyal bár ez amolyan tisztelet tétel inkább mint ügy*
-Áh valahogy én is így vagyok ezzel de ha lenne megszoknád én is ezt teszem. Nem lehet ellene mit tenni a daimon a saját részünk egy szilánkja. Nem Hocrux vagy ilyesmi de ha meghal akkor nagyon rossz dolgok történhetnek*mondja kicsit elhúzva a száját közbe a daimon vissza is jön és kifekszik a srác mellé hanyatt kicsit hempergődzik a fűben hogy hallotta e jó kérdés*-Érdekes lehet néha szoktam olvasni én is ilyesmit de egyre kevesebb az időm rá*mondja komoly hangon. Neki nincsenek nagyon gondjai a muglikkal pedig aranyvérű lehet ha a szülei nevelték volna mugli gyűlölő lenne de mivel a nagybáttyánál élt más a helyzet*-érdeklődsz a varázstalan dolgok iránt?*kérdezi , kicsit komorkás arccal pedig csak szimplán kíváncsi*

Vendég

*Arra, hogy mindjárt itt a tanév, Mila elmosolyodik és a Kúria felé néz.*
-Én már várom - motyogja. Majd a fiúra sandit, hogy mit szól ehhez.*
~Hülye stréber Allis, mi?~gondolja Mila és egy nagyobb, szélesebb mosoly jelenik meg az arcán az előbbinél. Majd Mikára pillant.*
-Hol laksz? - kérdezi a lány, bár tudja, hogy semmi köze hozzá. És valóban. Szóval ha a srác nem válaszol, Mila akkor sem sértődik meg, hiszen tisztába van vele, hogy mit illik és mit nem kérdezni. A daimónos dologra Mila csak vállat von.*
-Persze, ha születésedtől veled van, megszokod. Mint egy csúnya anyajegyet, vagy egy nagy orrot vagy hasonló - mondja Mila és elneveti magát. Persze rájön, hogy többnyire olyan példákat hozott, amik csúnyák. Igy kicsit zavarban van, mikor Zorrat ismét megjelenik. Nem tudja hallotta-e. Amikor Mikára néz, látja, hogy valószinű ő is ezen gondolkozik, hogy vajon a "bundás" hallotta-e. Mila elmosolyodik, ahogy Zorrat fetreng a fűben.*
-Ahogy látom jól elvan! - bök fejével az állat felé. Majd mikor Mika egy igen érdekes kérdést tesz fel, Mila mélyen a szemébe néz. Sötétbarna szemei kissé összeszűkülnek. Próbál olvasni a fiúban, hogy vajon miért kérdezte ezt és mi lenne a legmegfelelőbb válasz. Nem nagyon tud mit kiolvasni belőle, igy úgy dönt, őszinte lesz:*
-Nos. Az érdeklődés az túlzás, de igen, vannak érdekes dolgok a mugliknál - mondja Mila kissé titokzatos hangon.*

Vendég

*Követi a pillantást így már nemsokára ő is az épületet bámulja*-Ezzel én is így vagyok így valahogy elég nagy a semmit tevés meg jó lenne már többet tudni sokkal többet*mondja kicsit komor hangon talán idegesség is megcsillan benne. Ez az egész főleg a konferencia óta van mióta van egy kis betekintése hogy "mivel állnak szembe" *-Szükségünk is lesz arra amit tanulunk remélem most már lesz valamivel komolyabb mint eddig*mondja komoly hangon majd válaszol is a kérdésre*-Rovinemi. Az észak finnország vagyis inkább már Lappföld része de igazából az is Finnföld*magyarázza a lánynak bár álltalába az északiak szőkék ő viszont fekete hajú. *-Ó azért nem így van az igazat megvallva azért más egy magunkon hordott jegy mint egy olyan rész ami a lelkünk része. Átérzünk dolgokat amit a másik ha neki fáj nekünk is. Ez valamivel komlikáltabb*mondja egy félmosollyal*
-Ahha elég jól álltalába sokszor csinálja*mondja miközbe a tigris morranva ide oda hempereg a fűben majd megáll és a két beszélgetőre figyel. A srác érzi minha bele akarnának látni legalábbis a pillantásból de nem igen zavarja a dolog*-Hát engem a sportjaik nem fogtak meg viszont van pár dolog amit érdekesnek tartok, olyan mint a például a jéghoki, az egy jó sport*mondja kicsit derültebb hangnembe*

Vendég

*Mila nem érti, hogy mire gondol a fiú. "többet tudni". Nyilván ő is szeretne már többet tudni, de neki nincs konkrét célja. Nem fenyegetik gonosz emberek, vagy varázslók, akikkel esetleg meg kellene küzdenie. Aztán eszébe jut a mostani konferencia és elgondolkozik, hogy talán Mika is volt és arra gondol. Mila sóhajt egyet.*
-Igen. Nem ártana többet tudni... - ismétli meg ő is azt, amit a fiú az előbb mondott. *
-Lappföld? Ott lakik a Mikulás, nem? - csúszik ki a száján a lánynak. Egy pillanatig, mig kérdez felcsillan a szeme és egy gyermeki mosoly ül ki az arcára. Aztán köhögni kezd.*
-Khhm- Bocs. Ezt nem hagyhattam ki - néz fel a fiúra vigyorogva. Aztán sóhajt egyet és legyint.*
-Ne haragudj.
*A daimónos témára csak megvonja a vállát. Valóban nem ért hozzá és nem is akar. Örül, hogy neki nincs egy kihelyezett lélekdarabja. Persze arra azért kiváncsi lenne, hogy milyen alakban jelenne meg. Ezen elgondolkozik, majd a fiúra néz:*
-Mika... Nincs olyan varázslat, amivel meg lehet nézni, hogyha lenne daimónom, milyen alakba jelenne meg? - kérdezi a fiút. Bár tudja, hogy ez valószinű hülyeség. De azért reménykedni szabad. Mikor a mugli sportokról kezd el beszélni, Mila vág egy fintort.*
-Nem szeretem a sportokat - jegyzi meg szárazon.*

Vendég

*Hát nem ártana*zárja le a témát ő már csak várja hogy valamit magára szedhessem varázslatokból a kérdésre először furán néz majd kicsit felnevet ami eléggé fura nála*-Elviekben ott lakik de mi már keresztül jártuk az egészet és valahogy nem találtuk sehol se. Szerintem északi sark inkább*mondja mosolyogva majd megrázza a fejét*-Semmi gáz értem a viccet*mondja most már kicsit komorkásabban. TÉnleg érti mégha néha nem is látszik rajta*-Szerintem nem legalábbis én még nem hallottam ilyenről*feleli komoly hangon miközbe a daimonja felé néz*-DE ha lenne lehet inkább nem használnám végén még valami rosszat látnák*mosolyodik el kicsit majd vissza áll a komolyság is*-Igazából én se annyira csak egykettő próbáltam ki de hosszú távon nem kötnek le. MAradok inkább a tanulásnál most úgyis az a dolgom aztán majd meglátjuk mi lesz a hetedik év végén. Talán jöhet az Aurori állás vagy talán valami más.....*mondja bár ezalatt kérdéses mit ért.*

Vendég

*Mila kicsit izgul, hogy vajon mit fog reagálni Mika a Mikulásos szitura, de látja, hogy a fiú tényleg vette a poént.*
-Biztos elköltöztek a Hótündéreivel - kacsint a fiúra, majd megmagyarázza:*
-Öhm. Oroszországban nem Krampuszok vannak, hanem Hótündérek. Mindegy... - rázza meg a fejét Mila és elneveti magát. A varázslatra - hogy nem létezik, kissé elszomorodik, de vállat von. végül is nem is érdeklik a daimónok. Neki nincs és nem is lesz. Ez van. Mjad talán a patrónusából kiderül. Csak sajnos még ahhoz sem ért nagyon.*
-Nos, ez van - jegyzi meg egy apró mosoly kiséretében.*
-Végül is annyira nem is fontos - teszi hozzá.*
-Ne haragudj, de nekem most mennem kell. Remélem még találkozunk. Ha máshol nem, hát az órákon! - kacsint a fiúra, felkapja a könyvét és besiet a Kúriába.*

Vendég

-Hótündér?*kérdezi kicsit értetlenül de a végén bólint*-Áhá értem *mondja kicsit félmosollyal majd lassan bólint*-Jól van. Még biztos másnem órán. Szia*köszön el egy intéssel majd lassan ő is feltápászkodik és Zorrattal együtt elhagyják az udvart*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 31, 2009 9:04 am

* Pierre reggel korán kelt. 6 óra felé Dínó beugrott az ágyába és ráfeküdt a gazdijára. Így Pierrének nagyon kényelmetlen lett és felkelt. Elővette kedvenc könyvét és azt olvasta, hogy ne zavarjon senkit a készülődéssel. Amikor már eljött az ideje végleg felkelni megmosakodott felöltözött és elment reggeli után nézni. Végre a kutyák is felkeltek, úgy 10 óra felé ezért ők is kaptak reggelit aztán elindultak sétálni.Most az udvaron kötöttek ki. Pierre leült a padra és rajzolni kezdett egy kislányt. A kutyák játszadoztak egymással.

Vendég

*Mila ma elég későn kelt, de végül is igy végzett már minden fontos teendőjével. Felöltözött, megmosakodott, reggelizett. A tegnapi korán kelést most egyensúlyozta azzal, hogy ma kicsit később kelt fel a szokottnál. Bár ez senkit nem érdekel és szobatársai is régen otthagyták már. Mivel unatkozott és egyedül volt, úgy döntött, hogy sétál egyet. De ja vű-je van, hiszen tegnap is kb. ugyanezt csinálta. És akkor szerencsére lett is társasága: Mika. Most is az Udvar felé tart, átvág a folyosón, az előcsarnokon, majd kilép a napsütésbe. Egy piros-fekete top van rajta és egy piros szoknya. Ma elég jó kedve van, igy nem kell félni attól, hogy esetleg bunkó lesz, vagy valami hasonló. Egy kis fekete táska lóg a vállán. Benne könyv, ital és papirlapok vannak. Na meg a pálcája. De azt nem kell senkinek sem tudni. elég könnyen elérhető helyen van, igy Mila nyugodt szivvel teszi a táskájába. Na meg itt nem nagyon kell tartani attól, hogy használnia kellene. Bár ki tudja, hogy mikor fordulhat egy nyugodt, kellemes nap egy kinpokollá, ha megjelenik valami furcsa szerzet. De ez a nap elég nyugodtnak igérkezik. Legalábbis eddig. Lassú léptekkel ahhoz a fához indul, ahol tegnap leült. De útközben megpillantja Pierre-t. Elmosolyodik, majd a fiú felé veszi az irányt.*
-Szia Pierre! -köszönti szaktársát - na meg prefektusát a lány. Aztán leül mellé a padra és nézi, hogy mit rajzol a fiú.*
-Nem is tudtam, hogy szeretsz rajzolni - jegyzi meg Mila érdeklődve. Bizony ő is szeret - csak éppen ő nem tud.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 31, 2009 9:29 am

* Pierre csendben gondolatiba meredve ült a padon amikor lépések zaja csapta meg a fülét. Felnézett és látta egy szaktársát közeledni. Tovább rajzolgatott amikor közvetlenül mellette hangokat hallott. Abbahagyta a rajzolást és figyelt a csatlakozó lány szavaira.
- Szia Mila. * Mondja a lánynak aztán csendben árnyékolta a kislány arcát. Göndör fürtjei és csinos arca olyan lett mint a húga. Pedig nem is Bernadettet akarta lerajzolni csak egy lányt.
- Pedig már egy ideje foglalkozok a rajzolással. * Mondja neki mosolyogva aztán elővesz egy képet a lánykáról és ode tartja a a grafit rajzhoz.
- És mit csinálsz mostanában? * Kérdezte a lánytól.

Vendég

*Liliana, megérkezett az iskolába. Mivel új és szokatlan neki a környék ezért, nem kószált el sehova, nehogy eltévedjen.
Tetszett neki az iskola, gyorsan szemeivel körül is nézett, majd látott egy üres padot és leült, várta hátha valaki útba fogja tudni igazitani, hogy merre is menjen a lány.

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 31, 2009 10:55 pm

//Szia, csak arról szeretnék szólni, hogy látom még új vagy, de 10 óra után a karakterek nem tudnak az udvaron tartózkodni, szóval a te karaktered majd csak hajnali 5 óra után tud megérkezni, de azután majd valaki tud jönni, beosztani téged//

Vendég

// Rendben köszönöm.//

Vendég

*Liliana, ahogy suli felé közeledve azon tűnődött, hogy milyen lehet majd az új suliban. Ahogy meglátta, az iskolát, belépett és szét nézett az udvaron. Mivel nem látott, senkit, így fogta magát és leült egy padra. Nem szeretett volna eltévedni. Majd ha jön valaki bíztos útba igazítja.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar