Udvar

Tárgy: Udvar Szer. Jún. 24, 2009 7:12 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Tárgy: Re: Udvar Pént. Aug. 21, 2009 12:14 pm

- Én is nagyon örülök, gondoltam melléd ülök. Amúgy sem ismertelek még.*bájosan rámosolyog a fiúra, hogy elbűvölje.* - Biztos magányos voltál itt egyedül*kicsit közelebb csúszik és les sem veszi a szemét róla, még akkor sem mikor hallja, hogy kedvenc diáktársa mögé lép. A bocsánat kérésre viszont hátrafordul.* - Ne szólj hozzám*mondja nagy hangsúlyt fektetve mindegyik szóra. A virágot nem veszi el, inkább durcásan elfordul. A kérdésre gonoszan elvigyorodik. persze ezt egyik fiú sem láthatja.* - Ő itt az új barátom pontosan*ragadja meg Cyprian karját és szorosan mellé ül, majd kedvesen rá mosolyog*

Vendég

*A fiú magára erőltet egy vigyort, de a kezében, már széttrancsírozta a virágot. Nagyon dühös lett. De keveredik benne a szomorúság is.
-Ohh...hát...sajnálom. Pedíg én...nagyon sajnáltam.
*Szinte majd felrobban. Az agyában elpattan valami. Legszívesebben felemelné az öklét és...De nem teszi meg. Az erőltetett vigyor, olyan Pitonos komorságba csap át.
-Éééés...honnan jött a te kedves...Barátod!
*Erőlteti meg a barátod szót a végén.
-Fogadjunk ő nem erdélyi?

Tárgy: Re: Udvar Pént. Aug. 21, 2009 12:41 pm

- Csak, hogy a sajnálat nekem nem elég*feleli határozottan. Bosszút akar állni a múltkori miatt. És ezt úgy tudja legjobban véghez vinni, hogy egy másik fiút vall a barátjának. sajnos csak így tudja elérni a célját. Amúgy esze ágában se lenne kedvesnek lenni ezzel a Cypriánnal. Most ő színészkedik egy kicsit, hogy azt higgyék róla milyen kedves lány.* - Mi?*hökken megy egy pillanatra, aztán elkomorodik.* - Semmi közöd hozzá*pirít rá a fiúra és odabújik a másikhoz. Még soha nem csinált ilyesmit, de nagyon utálja, hogy egy olyan fiúhoz kedves, akit még nem is ismer. De muszáj úgy tennie, mint aki szereti... Belül irtózik az egésztől. Nem akar kedves lenni! Az nem az ő stílusa...*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Aug. 21, 2009 12:49 pm

*Cyprian kissé döbbenten halgatja a kialakult szópárbajt ~remek,most én is belekeveredtem akaratom ellenére!Nah mindegy,ha már ugyis benne vagyok. . .*Cyprian akkor döbben meg igazán,amikor a lány jobban odabujikj hozzá~ha jollátom,ezt a srácot meg a féltékenység szétveti mindjárt*Cyprian elöbb a lányra,majd a fiúra néz-Ha jolsejtem akkor te most tulzottan nemkedvelsz engem*mondja Cyprian,miközben ujra a fiura pillant

Vendég

*Máté ismét csak felvonja a szemöldökét.
-Nyugalom barátom...én..Senkit SEM! kedvelek...Mi abban a jó? Valakinek ezt is kell csinálni.
~Hát jó...ha harc, hát legyen harc.
-Éééés...itt találkozgatok?
*Majd ekkor ránéz Annára, majd a szája elé tartja a kezét, ugyanazzal a pókerarccal, mint eddig.
-Milyen romantikus! Emlékezz Március idusára...
*Morogja az utolsó mondatot Máté, majd leül melléjük.
-És mióta? Tudod...ezek a románcok nem tartanak sokáig...ilyen idős korban. Erről hamar le kéne szokni...árt az egészségnek. Apropó!...az iskolában engedélyezett a szivar használata?
*Néz rá ismét a lányra. Szemében többnyire a félelem van, de most egy kis gyűlölet is keveredik benne.

Tárgy: Re: Udvar Pént. Aug. 21, 2009 1:14 pm

- Nem baj, ha nem kedvel*mosolyog Cyprianra.* - Elég, ha én kedvellek*kacsint egyet, majd a patakot kezdi nézni. Közben magában átkozza ezt a napot. Minek kellett neki ezt csinálnia? Sokkal egyszerűbb lenne, ha hagyná a fenébe és nem játszadozna itt. Nem is kellene féltékennyé tennie Mátét... Igaz is, miért akarja egyáltalán féltékennyé tenni? még maga se tudja...* - Hát persze, senki mi?*kérdezi gúnyosan és jelentőségteljesen ránéz.* - Bizony itt. Ez a kedvenc helyünk tudod, olyan szép emlékek fűznek ide*célozgat a múltkori esetre. Mindegy, most már úgy is benne van. Inkább csinálja. Máté megjegyzésére nem reagál, csak mérgesen néz maga elé. Közben persze végig szorítja Cyprian karját.* - Ez nem lesz egy sima románc. Tovább fog tartani, mint gondolnád*veti oda hidegen* - Nem, nem lehet. Még csak 14 éves vagy... Tiltott az ilyen.*

Vendég

*Máté sóhajt egy nagyot, majd ránéz a lányra.
-Figyelj...
*Simítja végig a haját, majd hozzá kezd.
-Benned...többet látok. Többet érzek. Nem tudom mit...nem tudom miért. Te más vagy nekem. Ugye érted?
*Csillan fel a fiú szeme, majd megkönnyebbülten sóhajt. Ezek után 2 kézre áll, és kuncog.
-Tudod...tömören ennyi. Nem akarok túl nyálas lenni. Most már...el fogadod tőlem ezt a virágot?
*Ekkor fél kézzel odanyújtja neki.

Tárgy: Re: Udvar Pént. Aug. 21, 2009 1:40 pm

*A vallomás kissé váratlanul éri, és az elején csak néz maga elé tágra nyílt szemekkel. Aztán lassan kezd magához térni.* - Nekem ebből elegem van!*pattan fel mérgesen. Vesz egy nagy levegőt, majd bele kezd.* - Nem kell virág, utálom a virágot.*mondja nem épp kedvesen visszautasítva a gazt. Ő már csak ilyen...* - Elegem van! Jól van ő itt, nem is a barátom. Azt se tudom, hogy ki ő, de nem is érdekel. Csak eljátszottam ezt az egészet, mert...*elhallgat és dühösen fúj egyet, sarkon fordul, majd elcsörtet a kastély felé. Ott megáll a fal mellett, majd leül.* - Hülye egy helyzet...*morog maga elé.*

Vendég

~Háh tudtam! Bejött! Imádom hogy én nyerek!
*A fiú boldogan eldől 1 kézről, majd nevetni kezd.
-Őrület...imádom ha ideges...egyszerűen. Nem hiszem el!
*Máté odasétál, majd ránéz.
-Nocsak nocsak?...fordult a kocka? Csak nem bezúgattalak a szakadékba? Ki szívat kit? Mondtam hogy engem nem érdemes idegesíteni. Viszont...olyan édes vagy mikor ideges vagy.
*Az egésszel azt akarja elérni, hogy mágiát küldjön rá, de mivel prefektus, nem teheti. De ő akkor is ezt akarja. Erre megy a játék. És addig nem hagyja, amíg végre el nem jár a keze.
-Olyan...zavarban vagy. Elrontottam a játékod?
*Mosolyog gonoszan a fiú. A büszkeségtől majd felrobban. Viszont rettentően fél...most nagyon. Fél a következményektől. Mi lesz ezután? Egyszerűen iszonyodni kezd. Úristen...ez meg fog ölni?...miért mondtam ezeket? Miért csináltam ezt? Na most végem...A fiú lába remegni kezd. Próbálja leplezni a félelmét, megint kevés sikerrel. A hirtelen büszkeség, félelembe csap át.

Tárgy: Re: Udvar Pént. Aug. 21, 2009 1:54 pm

- Ezt nem hiszem el*fogja meg a fejét idegesen, mikor Máté felé sétál. Miért kell ezt csinálni? Mindig ilyen helyzetbe kényszeríti, pedig kedveli a fiút. Csak, itt van ez a csak. Ő nem olyan, aki egyhamar kimutatja ezeket az érzéseket. Ráadásul úgy hasonlít a régi tanító mesterére is. Nem tudja mit csináljon. Egy fele a legszívesebben a fiú nyakába ugrana, de a másik inkább elmenekülne előle. Melyiknek engedjen?* - Nem érdekel. Roppant büszke lehetsz magadra. Hagyj békén*kiált rá mérgesen, majd elfordítja a fejét. Hülye helyzet bizony. Tanácstalan. És ideges. Legszívesebben elfutna, de ezt a büszkesége nem engedi.* - Nem vagyok zavarban*feleli határozottan. A szokásos mérges arckifejezés, zavart nem lehet észrevenni az arcán. Elrejti, mint mindig. Vissza akar vágni ezért. Valami hatásossal és ennyi. Akkor talán jobban lenne, nem lenne ennyire feszült.* - Petrificus totalus*villám gyorsan rántja elő a pálcát és mondja ki az első igét, ami eszébe jut. Ha sikerül akkor a fiú eldől, mint egy zsák krumpli.*

Vendég

*A fiúnak csak ennyit sikerül kinyögnie.
-Mi a jó?...
*Majd eldől...nem mozdul. Meredten az eget nézi. Most biztosan ezt gondolja.
~megtette...megtette! Most mit fog tenni? Itt hagy? Megver? Kizsebeli? Na jó...erre ne is gondoljunk. Biztos lesz valami. Legközelebb gondolni kellesz erre. Persze csak azért nem tudtam kivédeni, mert varázsló...én meg csak most kezdtem...és közel volt. Mit várnának tőlem?

Tárgy: Re: Udvar Pént. Aug. 21, 2009 2:02 pm

- Ezt neked drágám*nevet fel gúnyosan.* - A te hibád, te akartad, te idegesítettél.*fel áll és úgy beszél a fiúhoz. Megkönnyebbülten fúj egyet. Hát megtette és most tényleg jobb lett. Sokkal jobb. Újra határozottnak érzi magát, megint a helyzet magaslatán áll és ezúttal nehéz lesz onnan letaszítani.* - Te zavarsz mindent össze, míg nem voltál nekem nem kellett olyan dolgokkal törődni, mint a szeretet.*mondja elgondolkodva. A varázs hamarosan úgyis megszűnik. Nem szól semmit inkább, csak vár. Kissé arrébb megy, mert kitudja, lehet, hogy visszatámad a fiú.*

Vendég

*Máté hamarosan megmozdul, és felnéz.
-Mi?...mi a?..Hát ez....azért durva volt...nem ezt vártam!
*A fiú egészen a falhoz csúszik.
-N...nem tehettem róla! Csak...vissza akartam vágni!
*Most már tisztán látszik rajta a félelem, amit nem is leplez...most nem is tudná.
-Prefektus vagy!...ezt...nem lett volna szabad!
*Ismét nem néz a lányra. Megint el-el tekintget.
~Szedd össze magad ember! Mi vagy te nyuszi? Banda főnök voltál...vedd elő azt a stílusodat!
*Nem megy neki. Az elejétől fogva fél a lánytól. Valsózínűleg azért, mert még ilyennel nem találkozott az utcán. Főleg nővel, aki így viselkedett volna vele. Nem tudja kezelni a helyzetet. Nincsenek itt a barátai, akik megoldanák helyette. Teljesen elveszett. És ezt a lány is tisztán láthatja. Rettentően fél...leplezetlenül.

Tárgy: Re: Udvar Pént. Aug. 21, 2009 2:12 pm

- Ah, hagyjuk*sóhajt és inkább úgy dönt, hogy hagyja egyenlőre hagyja az egészet. Nem tetszik neki, hogy a fiú így fél tőle. Vagyis másnál tetszene, de annál, akit kicsit is kedvel, nem. Ez így nem jó.* - Nem érdekel, hogy mi vagyok. Árulj be, nyugodtan. Nem zavar!*kiált rá mérgesen, majd az ajtó felé indul.* - Utálom, hogy félsz tőlem*hangja halk, de még a fiú hallhatja. Pár lépés után belép a kastélyba és a szobája felé indul. Megint fáj a feje és kikészült.*

Vendég

*A fiú gúnyosan elmosolyodik.
-Istenem...mennyire jól tudok hazudni!
*Nevet fel, majd ő is elindul befelé.
-Imádom! Annyira jól tudom alakítani magam. Kedvemre játszhatok velük.
*Beszél félhangosan, majd eltűnik a folyosókon.

Diák Hozzászólások száma : 28 Kaszt :

*Nagy várakozást megelőzően végül begördül Jozef Bomontov hintója az udvarra, és egy szempáráztatóan gyönyörű szőke leányzó száll ki belőle. Hosszú, selymes haja feltűzve, és egy lila pulcsiban, hozzáillő fekete nadrágban és egy fekete tornacipőben látható a talán vélákat is megszégyenítően szép lány. Felemeli a szemöldökét, és a hintóból még valami kijön. Egy róka, akit elválaszthatatlan kötelék fűz Blanche-hoz. A lelke egy darabja, állatalakban. Apja, Jonathan révén rendelkezik daimónnal, akárcsak nővére és bátyja, az ikrek.* ~Máig sem értem, mi értelme volt otthagyni a Beauxbatons-t. Ha a Roxfortba nem követted őket, miért épp ide? Tudod a családi kötelékek nagyon erősek, és két... rég vagy inkább soha nem látott rokon, is előkerült, kíváncsi vagyok rájuk, főleg arra a Larissára, a fattyúra. Ostobaság lenne elhamarkodottan ítélkezned, Blanche. Majd én tudom, mit miért teszek. Te inkább csak legyél jóban Pereussal, és fogd be a szád. Bocs... nem akartam, csak elég fura, hogy a semmiből előjön ez a két trónkövetelő, ráadásul az egyik apja már így is ki van tagadva!~ *Veszekszenek telepatikus úton, és szép lassan elindulnak a Kúria felé.* - Ez hallatlan! Hol a személyzet? Egy prefektus? *Mondja az üres udvart nézve, és bőröndjeit maga után húzva indul a felháborodásos szünet után. Levágja a csomagjait a harmatos fűbe, és csak egy kicsi hiányzik, hogy dühében megint tüzet idézzen a tenyerére. Oké, csak egy lángocska volt, de akkor is furcsa. Tulajdonképp összpontosítás kérdése.* - Olyan nagy kérés lenne egy csomaghordó? *Teszi fel a költői kérdést, és leül a bőröndjére, és Louis Vuitton táskájából előkerül egy müzliszelet, amit idegesen kezd el rágni.* - Ariana azt mondta, kijön elém. Hát marhára nem! Pedig még a vonatom időpontját is megmondtam. Kész röhej. *Sziszegi maga elé, és fejcsóválva mered a semmibe, aztán pár perccel később idegesen szétroppantja a kezében a gabonaszármazékot, és eldobja. Azonban az lángra kapott, azaz megégett a csomagolása. Maga felé fordítja a tenyereit, amikből apró lángocskák fénylenek.* - Tűzmágus vagy... *Mondja száját eltátva Modeste, és elismerően bólint.*

Vendég

- Ha mondjuk kicsit jobban körülnéznél... *Hallatszik az unott hang valahonnan Blanche háta mögül, és ha az hátranéz, egy vadmacska ül mögötte a földön, farkával lustán legyezgetve magát; egyik mancsával egy mókus tart kordában. Aztán Ariana is előbújik a köpeny alól; kékeslila köpeny, a lány szépen összehajtja és a kezeibe fogja, majd kissé félredöntött fejjel, szája sarkában játszó halvány mosollyal. Szőke haja fekete hajgumival van lófarokba kötve, a lányon pedig fekete rövidujjú póló, és drapp színű háromnegyedes nadrág. Lábán kopott tornacipő, rárajzolva pedig egy fekete liliom, filctollal.* - A személyzetet nem igazán szokták kiküldeni az új diákok elé, és a prefektusok sem várnak itt, általában az új diákok érkezése után jelennek meg, főleg odabent az előcsarnokban, ahol a festmények már viszik is a hírt szerteszét az iskolában, hogy új diák érkezett. Így értesül róla a prefektus is, és felkíséri az újoncot. A csomaghordó igen, nagy kérés lenne, tekintve hogy egy pálcamozdulattal képes vagy felemelni és lebegtetni a csomagjaidat, ha pedig még ehhez is túlzottan el vagy kényeztetve, akkor egészségedre. Ha pedig Ariana azt mondja, hogy kijön eléd, akkor Ariana minden bizonnyal kijön eléd, legalábbis megpróbál, de neki is van magánélete, valamint szakmegbízotti kötelezettsége, ami miatt nem biztos, hogy kiér a vonathoz, és a pályaudvaron tud fogadni. *Könnyed hangon, mosolyogva mondja ezeket végig, majd elhessegeti a lányt kezével.* - Egyébiránt szervusz. Na szállj le a bőröndről, hogy tudjam lebegtetni. James nem tudod, melyik vonattal jön? Már csak ő hiányzik. Amúgy meg a tűzzel nem mindig szerencsés játszani... Megölelsz amúgy, vagy egy hercegi sarjtól ilyesmit ne várjak, mert összegyűrődik a ruhád?

Vendég

*Egy újabb szőke, kék szemű alak érkezik a kúria felől. Magas, fekete, egyenruha-szerű ruhában van. Csoda, hogy még mindig nem szokott rá a tányérsapkára. Pedig jól állna neki, na. Szemüvege mögül valószínűtlenül kék szempár szegeződik a két Ravenwood-lányra... igen, Faith jön. Igen, észrevette őket. Igen, halovány mosollyal az arcán közelít unokanővérei felé* - Nocsak, Blanche... nem is tudtam, hogy te is idejössz... bár meg se lepődök igazán. Szép napot, kishercegnő. *Igen, ez a második biccentés Arianának szól, majd összefonja kezeit a tarkóján, úgy figyel kék szemeivel egyik lányról a másikra.* - Mi a helyzet? *Hangja csevegő, de figyelő... éber. És azért elvárja a választ.*

Diák Hozzászólások száma : 28 Kaszt :

*Ó, hőn imádott nővérének daimónja máris megjelenik, és Modeste egyből odaugrál - persze útközben egyszer beüti orrát - és megnyalja Pereus arcát, mint egy kutya. Holott nem sok köze van a kutyákhoz, de Modeste már csak ilyen. Blanche fejében is megfordult már, hogy használja a varázstudását, ha már egyszer aranyvérű, de most cseppet sem volt hangulata elővennie a pálcáját.* - Értettem, Ariana hadnagy. *Mondja halvány mosollyal, és felugrik a bőröndről, és egy szélesebb mosoly és felvont szemöldök után végül megöleli nővérét. Egy-két perc után elengedi, és mosolyogva pillant a lányra.* - Na, és van valami fiú, vagy valami? Udvarló, szerető, férj, ágyas... tudod, egy másik feled. Aki nem Pereus. *Pillant a vadmacskára, akire Modeste még mindig csillog szemekkel mered. Ekkor megjelenik Faith. Modeste ijedten hátrál, és vadul menekülne.* ~Blanche! Blanche, meneküljünk innen! Hallgass! Itt maradunk. Nem adunk neki okot... semmire.~ *Bólint, és kedves mosollyal üdvözli unokatestvérét, aki dacára annak, hogy fiatalabb nála, sokkal magasabb is.* - Hát, tudod nem hagyhattam egyedül a családom, és apa is nyaggatott, hogy jöjjek ide. Franciaország is csodás volt, de Bulgária talán még érdekesebb. *Mosolyog rá, tökéletesen leplezi a rettegését, nem mond túl sokat, de eleget beszél. Az évek során megtanulta mit tűr el Faith, és azt is, hogy mit nem - persze ezt más kárán.* - Már csak öt nap van a születésnapomig, gondoltam tarthatnánk egy családi összejövetelt, csak van itt valami terem születésnapokra, nem? Még valami... Crystalt és Larissát is meghívjuk? *Kérdezi rokonai reakciójára várva, és közben Modeste-et nyugtatgatja, és az már majdnem teljesen le is nyugodott.*

Vendég

*Pereus hátrébb lép, mikor Modeste megnyalja az arcát, de inkább csak a meglepetéstől, aztán már boldog nyávogással kever le a daimónnak egy pofont, persze behúzott karmokkal, finoman, inkább csak meglegyinti, játékból. Ariana a hadnagy megnevezésre felnevet, majd átöleli húgát, és egy jó ideig nem akarja elengedni, aztán a kérdésekre felvonja a szemöldökét.* - Hé, lassabban! Vőlegényem van Faith Blackfire személyében, de igazából már dolgozom rajta, hogy felbontsuk az eljegyzést, ő úgyis kerekperec kijelentette Nathanielnek, hogy nem fog elvenni, szóval ő nem bánja. Ezen kívül kedvesem van, akinél igazából még csak remélem, hogy majd egyszer a vőlegényem lesz, de Faith úgy tudja, hogy Halloween-kor eljegyzés, szóval ha összefutsz vele, neki így mondd, ha véletlen kérdezi. Egyébként Dean Bloodwood a neve. *Ekkor persze Faith még nincsen hallótávolságon belül... de hamarosab a macska halkan, figyelmeztetően nyávog fel, mire Ariana a kúria felé pillant... és néhány másodpercig ledermed, majd halvány, de az előbbinél sokkal inkább erőltetett mosollyal fordul vissza Blanche felé. Aztán Faith megérkezik, és köszön... Ariana újra rápillant, rámosolyog, majd a fiúhoz lép, és átöleli. Rövid, de szoros ölelés, aztán már hátrál is.* - Szervusz, Faith. Apa úgy gondolta, nem szép dolog, hogy mindenki itt van, csak az én testvéreim nem, ezért tegnap kaptam a hírt, hogy nem csak James, de Blanche is ide jön, ezért nem tudtam még neked szólni. Különösebb helyzet pedig nincs, Blanche megérkezett, megkaptam hogy kész röhej, hogy nem voltam képes kimenni érte a vonathoz... *Itt egy pillanatra Blanche felé néz, majd vissza Faith-re.* - Egyébként pedig bekísérni készültem a kúriába, a harmadik emeletre. Blanche, szerencsére már le van adminisztrálva az érkezésed, apa elintézte, hogy ezt gyorsan tegyék meg, így nem kell a várószobában dekkolnod, ahogyan Faith-nek sem kellett... Szóval a makákó hálóban te leszel a negyedik és egyben utolsó lakó. *Persze mikor húga nevét mondja, akkor felé fordul, és a neki szóló részeket már rá nézve mondja el. A születésnapos részekre elmosolyodik.* - Nem felejtettem el, ne aggódj, de nem tudom, mennyire lehet összehozni egy ilyen családi összejövetelt... de megpróbálhatjuk, végülis bálterem van, talán tudok rá szerezni engedélyt, hogy aznapra megkapjuk úgymond. És igen... szerintem jó lenne meghívni Crystalt és Larissát, mégiscsak a féltestvérünk, meg az unokatestvérünk...

Vendég

*Ariana átöleli, mire fél kézzel végigsimít a lány haján, üdvözlésképp, de közben Blanche-ot figyeli.* - Blanche, tudod, hogy nem szeretem, ha megjátszod magad, és eljátszod, hogy mennyire örülsz nekem... legyél csak őszinte, a rókádról úgyis üvölt, hogy mit gondolsz igazán... elég a szemébe nézni. *Néz le Modeste-re, jéghideg, vibrálóan kék szemeivel, majd vissza a lányokra.* - Születésnapi parti... jól hangzik. Gondolom drága nővéremet se hagyjátok ki... *Néz egy pillanatra az ég felé, majd vissza a lányokra. Eléggé kedélyesen beszélget... de azért érezni a feszültséget a három rokon között. És erősen megkérdőjelezhető, hogy Blanche csak mások kárán tanult volna... ismervén Faith természetét.* - Tényleg, Ariana... nem tudod, napközben merre találom Lawrence-et, és az ikerlányokat? Már csak velük nem találkoztam az ismert arcok közül... vagy riadóztattad őket, hogy kerüljenek el? Bár gondolom Lawrence riasztását megtette Nathaniel meg Gabriel... *Eközben persze az idősebb lányra néz, direkt neki intézi a szavait... de azért Blanche-on is ott a figyelme, még ha nem is így látszik.*

Diák Hozzászólások száma : 28 Kaszt :

*Eszébe jut - mikor Ariana Faith-nek tart beszámolót -, hogy James vonatáról is kérdezte őt Ariana, de mivel nem tudja hogy a bátyja mikor szándékozik jönni, így válaszolni sem nagyon tudott volna.* - Remélem tágas szobák vannak itt. Nem tudom a Roxfort milyen volt, de a Beauxbatons-ban kifogástalan volt az étel és a szobák is nagyon stílusosak és nagyok voltak. *Mondja mosolyogva, és ha Faith nem lenne itt, akkor valószínűleg még tovább ecsetelné, mennyi minden más volt mint a Beauxbatons-ban. Ott királynőként bántak minden diákkal, lesték mindenki szavát. Blanche prefektus is lett, és remek munkát végzett a művészetekkel foglalkozó ház igazgatásában.* - Remélem összejön, és kapunk engedélyt. Talán valami rögtönzött darabot vagy jelenetet is csinálhatnánk. Igen, jó lenne meghívni őket, de én még nem igazán ismerem őket, és apa szerint Larissa nem valami kedves vagy kedélyes... *Mondja lassan elindulva a kúria felé, remélve hogy haladni is fognak, és nem kell itt ácsorogniuk, amíg Faith azt nem mondja, hogy mehetnek. Modeste is lassan követi gazdáját, és valószínűleg már Ariana is elindult velük együtt.* - Faith, nekem semmi bajom veled. Csak Modeste igazán fél, olyan dolgoktól is, amik nem rejtenek kimondott veszélyt. A szakadéktól is fél, pedig nem ugrik bele. Nem kóstolja meg a tortát, de tudja hogy édes. *Mondja komolyabb hangnemben, és igazat is mond... részben. Faith-szel nincs baja, csak azzal, hogy lelki terrorban tartotta őt, és Arianát is. James-ről pedig jobb nem is beszélni, hálát adhat amiért lány, és nem fiú.* - Na gyere ide. *Mondja Faithnek, és szeretetteljesen megöleli. Most nem akarja magát megjátszani, vagy ilyesmi, talán épp ideje lenne fátlyat borítani a csúnya dolgokkal teli múltra... Elengedi unokatestvérét, és halvány félmosollyal válaszol.* - Persze, Samanthát is meghívjuk, az egész családot. Leszámítva persze a szülőket, ez most a fiatal generáció ünnepe lesz. *Mondja arra célozva, hogy mind a négyen - Meriel, Valeriel, Faith és Blanche is - elsősök lesznek, és remekül elmegy majd ez az év. Bár erősen megkérdőjelezhető, hogy ez a remek év gyorsan menne el.* - Ariana, mutasd az utat. *Mondja biccentve neki, és elindul a kúria felé, Ariana oldalán, míg Modeste pedig Pereus mellett halad.*

Vendég

*Valahogy elég hamar visszakerül Faith mellé, hiába hátrált el, mire észbekap, már megint a fiú mellett áll, hozzábújik, úgy hallgatja a szavait, közben pedig felváltva pislog fel Faith arcára, valamint Blanche arcára. Néha pedig tekintete elidőzik a daimónokon, vagy éppen a mókuson.* - Ő is rokon, szóval meg kellene hívni... De Blanche dönti el. *Mondja halkan, Samanthára célozva, bár tulajdonképpen Larissát és Crystal-t is Blanche dönti el, de ez mellékes. Mikor a nevét hallja, újra felpillant Faith-re, majd megvonja a vállát.* - Igazából fogalmam sincs. Valerielt és Merielt én is ritkán látom, Lawrence pedig... hát ha nem a szobában kuksol, akkor nem tudom, merre járhat. *Őszintén beszél... valóban fogalma sincs, merre vannak rokonai napközben.* - Éppen ezért nehéz összeszedni mindenkit, mert én mindenkinek tudom, melyik a szobája, de szét vagyunk szóródva az egész iskolában... *Majd Blanche felé fordul.* - Négy ágyas szobák vannak, majd te megítéled, neked mi számít tágasnak... én nem tudom igazán megmondani, mi jól elférünk, de talán csak azért, mert elég kevés időt töltök a szobámban. Legtöbbször a birtokot járom, vagy a temetőben vagyok, éjszaka is sokáig járőrözök. *A rögtönzött darabra viszont felcsillan a szeme.* - Az nagyon jó lenne! Szólni kell Nathanielnek... *Az már más kérdés, hogy ki mennyire tudna a darabra koncentrálni Faith jelenlétében, a kisugárzását érezve.* - Larissa... csak még furcsa neki ez az egész, ahogyan nekünk is. Szerintem őket is meg kell hívnunk. *Mikor Blanche elindul, Ariana felpislog Faith-re. Igen, ő nem mozdul engedély nélkül... de most csak tekintettel kérdez, majd kissé elhúzódik a fiútól, és megfogja a kezét, pontosabban inkább a csuklóját, másik kezébe pedig a pálcáját veszi elő. Egy pálcamozdulat, egy ige, és Blanche csomagjai a levegőbe kerülnek.* - Nos, akkor... Erre. *Mondja halkan, de még mindig Faith felé pislog, vajon indulhatnak-e... Aztán ha a fiú elindul, akkor Ariana is, a csomagokat maga előtt lebegtetve, a harmadik emelet felé.*

Vendég

*Blanche szavaira, hogy nincs vele baja, csak halványan elmosolyodik, de nem viszonozza az ölelést. Amikor a lány végre elengedi, akkor szólal meg ismét.* - Nathaniel is ezt mondta, hogy nincs velem baja... *Mondja, és hangján hallatszik, hogy roppant mód elégedett, hogy sikerült Nathaniel érzéseit az ellentétére fordítania szinte teljesen.* - És Blanche, Blanche, kedves drága Hófehérke. A daimónod a részed, ergo ha ő retteg... te is... *Suttogja, és megvillannak egy pillanatra a szemei.* - És úgy gondolod, hogy velem kapcsolatban nincs mitől félned? Ejnye... azt hiszem túl rég találkoztunk... *Hangjában fenyegetést érezhet Blanche... elég határozottan. És nem, neki esze ágában sincs fátylat borítani a múltra... inkább felfedné azt, felelevenítené a fájó sebeket a rokonaiban. És mondhatni, hogy jó úton halad. Samantha meg lesz hívva ez van. A színdarabra nem is mond semmit... pedig igazán élethűen el tudja ám játszani az ártatlan-gyámoltalan-kisfiú szerepét. Komolyan. És mivel neki nincs ellenvetése, elindul a kúria felé, a lányokkal egyetemben.*

Vendég

*Máté lép ki az udvarra a kapun. A haja most szabadon van engedve, így az időnként az arcába lökődik. Körbenéz, majd egy elégedett mosollyal a falhoz lépdel, leveszi a cipőjét, és leül a fal mellé, szokásos módján. Felhúzza az egyik lábát, és olyan gengszteresen elhelyezkedik.
-Ismét egy unalmas nap.
*Morogja maga elé, de közben kicsit mosolyra van húzva a szája. Lassan becsukódik a szeme, és relaxál.

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar