Udvar

Tárgy: Udvar Szer. Jún. 24, 2009 7:12 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Vendég

- Állj már meg, te! Három kör előnyöd van! *Hallatszik a kiáltás valahonnan a birtok távolabbi részei felől. Egy farkas lohol elég gyors tempóban a kúria felé, mögötte néhány méterrel pedig gazdája rohan, de már egyre inkább fogy az ereje. Ez egyelőre alig látszik rajta, legalábbis futás közben, viszont mikor a farkas végre lefékez, és Mátétól alig néhány méterre a földre rogy, akkor a lány is kimerülten terül el mellette. A hátára fekszik, lábait felhúzva, és kitör belőle a nevetés. Csak nevet és nevet, kissé fulladozva, nehezen véve a levegőt, de nevet. Aztán nagy levegőt vesz, felül, és nagy nehezen abbahagyja a nevetést, majd körülnéz, és megpillantja Mátét. Int felé, aztán négykézláb közelebb mászik a fiúhoz. Szőke hajú lány, körülbelül vállig érő hajjal, zöldeskék szemekkel, a nyakában pedig egy ezüst medál, rajta farkasmintával. Az igazi farkas nem mozdul, ő ott marad elterülve, ahol eddig volt, és mélyeket lélegzik.* - Heló! Sára, de amúgy hívj nyugodtan Sarah-nak, azt könnyebb kiejteni a külföldieknek. És benned kit tisztelhetek?

Vendég

*A fiú kicsit felvonja a szemöldökét a hirtelen események alatt. Ránéz a farkasra, majd utána a lányra.
-Czilley Máté szolgálatodra.
*Bólint a fiú, majd oldalra billenti a fejét.
-Talán ki tudom mondani a neved a nélkül is. Tanultam magyarul...egy kicsit. Román vagyok.
*Majd feltápászkodik, és térdre ül.
-Egyre több embert ismerek meg...Ez jó.
*Végigsimítja a szakállát, majd ismét a lányra pillant.
-Te régóta vagy itt?
~Hmm..vajon színészkedjek neki a személyiségemről, vagy hagyjam?
*Ezek a gondolatok járnak Máté fejében, de végül arra a dűlőre jut, hogy minek?...ha már mindenkinek más stílust mutatott, meg kell mutatni az eredetit is. Végülis egy idő után, arról sem lehet azt tudni, hogy eredeti-e.

Vendég

*Mila ma egész nap a szobájában kuksolt és olvasgatott. Igy most elég nagy fellélegzés, hogy kijött egy kicsit a szabad levegőre. Az idő már elég hűvös, igy egy hosszú, fekete póló van rajta, nem valami vastag, de pont jó, hogy a lány ne fázzon, illetve egy fekete farmer van rajta és egy divatos saru a lábán. Már sötét van, a Nap már régen eltűnt a horizont mögött. Mila körbepillant. Nem nagyon lát senkit - ez lehet a sötétség miatt, na meg amiatt, hogy valóban nincs senki az Udvaron. Sóhajt egyet a lány, majd kezeit gatyájának a szűk zsebeibe tömködi. Úgy nézelődik. Imádja ilyenkor este az eget nézni - ez a kedvenc napszakja, bár nem sokszor látható este idekint. Ilyenkor már legtöbbször bent van a Kúriában, bár van amikor még éjfélkor is kint ül a zablakában és nézi az eget, a csillagokat. Mint most. Elég fura látvány lehet egy hosszú, fekete hajó lány, aki feketébe van öltözve és az eget kémleli, nem a lába elé néz. De úgy látszik, Milának elég nagy szerencséje van, hiszen nem botlik meg semmibe. Majd az egyik padot veszi célul. Odasétál, majd felül a pad háttámlájának. Nézelődik egy darabig, de hamar megunja a helyzetet. Eszébe jut Marcus, a srác, akivel az utóbbi két estét töltötte.*
~Jó lenne, ha megint itt lenne~*gondolja a lány és elmosolyodik. Majd, hogy ne unatkozzon egy tűzlabdát idéz meg a tenyerében és úgy dobálja, mint más a teniszlabdát. Elég látványos és feltűnő dolog, de ez a lányt cseppet sem zavarja.*

Vendég

//Olvadás tegnapról ^^//

*Halványan mosolyogva bólint, mikor Máté azt mondja, hogy ki tudja ejteni a nevét, majd szépen törökülésbe tornássza magát, és az ölébe ejti a kezeit.* - Nos, akkor maradjunk a Sáránál ha lehet, igazából az sokkal közelebb áll a szívemhez, még akkor is, ha évek óta Sarah-nak hív mindenki... Na mindegy. Én viszont hamisítatlan magyar vagyok, csak a nagybátyám itt kint él Bulgáriában már közel húsz éve, mi meg olyan három-négy éve költöztünk ki mellé apával. *A következő szavakra megint csak mosolyog, majd bólint.* - Hát igen, sose árt minél több embert megismerni... bár én eddig csak négy embert ismerek, meg mostmár téged. Nem, nem vagyok itt régóta, tulajdonképpen csak néhány napja. *Neki eszében sincs színészkedni, nincs rá szüksége, önmagát adja. Farkasa közben feláll, kissé megrázza magát, majd közelebb lépked és lefekszik gazdája mellé, aki elgondolkozva kezdi simogatni a fejét.*

Vendég

*A fiú végig simítja a szakállát, majd ő is bele kezd.
-Az anyám volt magyar...az apám Bolgár. Tőlük tanultam a 2 nyelvet. Viszont a magyart csak töröm. Erdélyi vagyok. Én is most érkeztem nem rég. Őszintén, még alig ismerek valakit. De nem is baj.
*Néz maga elé, és kicsit tagoltan beszél, hosszú szüneteket hagyva. A stílusa kicsit komor. De nem annyira.
-Furcsa ez az iskola...Nagyon is...majd meglátjuk mi lesz. Nem vagyok társasági...lény.
*Mondja ismét egy hangsúllyal, pókerarccal.
-Ritkán beszélgetek. Ritkán találkozok új emberekkel. Nem érdeklem őket. De ez nem is baj.
*Osztja meg vele Máté továbbra is, majd felnéz.
-Gondolom te más vagy.

Vendég

- Hány embert ismersz eddig? *Szemeiben is érdeklődés csillan, miközben előredől kissé, a térdeire könyökölve, kezeivel megtámasztva az állát.* - Hát én ugye magyarul alapból tudok, angolul több évig tanultam, bolgárul meg ugye három-négy évig, amióta itt vagyunk kint. A nagybátyám, Tamás tanított a nyelvre. *A tagoltság őt nem zavarja, ő sem hadar igazán, bár tény, hogy ilyen szüneteket sem tart a mondandója közben.* - Végülis... furcsának valóban az. Én már találkoztam itt egy-két... érdekes egyénnel, na de majd meglátjuk, biztosan vannak normálisabbak is, például Jana, vele egészen jóbanlettem, honfitárs is, meg minden. De akkor te teljesen egyedül vagy? Az nem lehet túl jó... Otthon én mindig kint játszottam a többiekkel az utcán, szóval sosem voltam egyedül, meg velem eleve mindig itt van Ookami, szóval az egyedüllét kizárva.

Vendég

-Hány barátom van?...Ha jól számolom három. Vagyis nem barátok. Csak akikkel beszélgettem. Abból egyet le kell húzni, mert nagyon rosszban vagyunk. Sőt...esetleg...még 1 emberrel vagyok elég...furcsán. Vele csak egyszer találkoztam.
*Sorolja fel a fiú, közben mindig másfelé néz.
-Furcsa...Janával is találkoztam. Gyűlölöm.
*A fiú arca folyamatosan jellemtelen. Pókerarca van.
-Sokan nem fognak itt szeretni. Például a múltam miatt.
*Elég érdekes hogy ilyeneket is bejelent. De hát az ő dolga.

Vendég

- Nem igazán a barátaidra gondoltam, hanem hogy kikkel találkoztál... Egy-két találkozás után az ember nem nevezhet a barátjának senkit. Én sem nevezem annak Janát, bár talán ő van a legközelebb ehhez a fogalomhoz jelenleg, itt az iskolában... ~ Jacknél és Merielnél mindenképpen közelebb. ~ - Furcsán? Ezt hogy érted? *Kissé értetlenül ráncolja össze a szemöldökét, még mindig előre dőlve, támaszkodva. Nem igazán érti a dolgot, bár nem szokása rákérdezni az ilyenekre, most mégis megteszi.* - Mit gyűlölsz benne? *Itt már befejezi a támaszkodást, egyenes háttal ül, törökülésben, karjait szinte öntudatlanul összefonva maga előtt, szemöldökráncolás közben nézve Mátéra.* - Szerintem kedves lány. És honnan veszed, hogy nem fognak szeretni? ~ A múltja... - Ne kérdezz rá. - Nem fogok. De vajon mi lehet...? ~ *Az alapvető kíváncsiság persze benne is megvan, főleg egy ilyen mondat után furdalja az oldalát, de nem, daimónja figyelmeztetése nélkül sem kérdezne rá. Nem az ő dolga.*

Vendég

-Hát...lényegtelen. Tudom és kész. Engem nem lehet szeretni.
*Néz mindig maga elé a fiú.
-Valamiért én szálka vagyok mások szemében. De nem is baj.
*Ekkor a fiú kuncogni kezd.
-Az ilyen lényegtelen dolgoktól is megy tovább az élet. Nem igaz?
*Furcsa jelleme van. Meg furcsa az amiben ő hisz. Nem tudni miért gondolkozik így. Talán mert a világban csalódott. De azt nem lehet tudni.

Vendég

*A fiú szavaira felvonja a szemöldökét, majd megvonja a vállát.* - Ha te így gondolod, ezt mondod, és így hiszed... akkor így is van. Tudod, amíg magadat nem szereted, addig nem is várhatod el, hogy mások szeressenek. Viszont ha magadat szereted, de ilyen a hozzáállásod, akkor szintén nem várhatod el. Ha ezt hiszed magadról, és folyamatosan ezt sugárzod a környezetednek, hogy "engem nem lehet szeretni", akkor elhiheted, hogy nem is fognak. Ha nem tudatosan rémiszted el így a környezeted, akkor nem értem, miért szajkózod ezt. Ha pedig tudatosan és szánt szándékkal teszed, tehát te magad nem akarod, hogy szeressenek, annak okát megintcsak nem értem. *Könnyed hangon mondja végig amit akar, közben végig Máté szemébe nézve ha az engedi, a maga zöldeskék, de inkább zöldes szemeivel. Majd végül elmosolyodik.* - Állj pozitívan a dolgokhoz. Egy pozitív hozzáállás nem fogja megoldani minden problémádat, de elég embert fog bosszantani ahhoz, hogy érdemessé tegye az igyekezetet.

Vendég

*Elmosolyodik, majd ránéz.
-Csupán az élet tapasztalata. Én mindent megpróbáltam. De hát...Itt tartok.
*Kuncogni kezd, majd nyújtózik egyet.
-Anyámnak is jól sikerült átvernie. Majd egyszer jól megkapja. Egész végig nem is erről az iskoláról beszélt. Én meg azt hittem ez az. És ide jöttem. Furcsa mi:
*Meséli Máté, majd felhúzza a térdét.
-Nem tudom mire fogok tudni menni itt.

Vendég

- És itt is fogsz maradni, hogyha elfogadod a tapasztalatot, és továbbra is ezt sugárzod a környezeted felé. Legalább te ne hangoztasd, hogy itt nem fognak szeretni, akkor könnyebben lehet, hogy ez majd az ellentetjére fordul. *Mikor a fiú arról beszél, hogy anyja átverte, akkor csak felvonja a szemöldökét. Nem tetszik neki, hogy a fiú így beszél édesanyjáról. Neki a szülő szent dolog, hiszen édesanyja meghalt, apját pedig mindigis tisztelte, és soha nem szólt róla igazán rosszat, főleg a háta mögött nem. Természetes, hogy néha ők is veszekedtek, és olyankor talán Sára száján is kicsúszott egy-két nem túl szép mondat édesapjáról, de ezeket később mindig megbánta.* - Hidd el, ez egy nagyon jó iskola. Bár Jana azt mondja, hogy vannak itt érdekes dolgok, meg rejtélyes halálesetek, de.. igazából nem hiszem, hogy annyira vészes, hiszen akkor a szülők nem küldenék ide a gyerekeiket tanulni. Mégis rengeteg itt a diák, és sokra fogod vinni, ha itt végzel. *Még biccent is, hogy nyomatékosítsa szavait, majd a kezeit az ölébe ejti.* - És amúgy a szakkörökre el fogsz menni? Ha jól tudom, már csak kettő lesz, egy ma, egy pedig talán... szerdán...

Vendég

-Szakkörre?..nem..nem hinném. Valahogy sosem voltam otthon az ilyenekben.
*Kuncog a fiú, majd ránéz.
-És te? Gondolom mész. Deeee...milyen szakkör lesz?
*A fiú megvakarja a fejét, és ránéz.
-De jó hogy ma nem találkoztam Annával. Kikészítene.
*Kuncog a srác, közben áttért egy másik témára.
-Az nem normális! Áldjon az ég hogy én vele többet találkozzak. Túlságosan rideg.

Vendég

- Én eddig csak egyen voltam nemrég, a kviddicses szakkörön. Az nagyon jó volt, valami elképesztően jó seprűre ülni, és csak szállni...! Még sosem ültem seprűn, de ez tényleg bámulatos volt, én komolyan beszerzek magamnak egyet, szólok apámnak, hogy küldjön otthonról. Amúgy meg ma valami északi kalandtúra lesz, arra lehet, hogy elnézek, de a szerdai egyiptomos nem vonz nagyon, azt szerintem kihagyom. Aztán meg már kezdődnek az órák nemsokára, szóval várom azokat... Tényleg, te hanyadikos leszel? *Majd kissé félredönti a fejét.* - Anna... Ilyen nevű embert még nem ismerek, de majd megismerem biztosan. És miért készítene ki? Rideg...? Hát, az tényleg nem túl szerencsés.

//fagy//

Vendég

*Akoni érkezik meg az udvarra. Az újdonsült diákképviselő úgy tudja, hogy valami szakkör lesz itt, valami hideg dolog. Éppen ezért a mai napon rendesen felöltözött, na jó az azért túlzás, de a farmere fölött nem csak póló, hanem egy pulcsi is van, mely elég vékonynak tűnik, de annál vastagabb. Világos farmer, és egy barna pulcsi van rajta, melyben kicsit hülyén érzi magát a hawaii-i srác. Körülnéz az udvaron, de senkit nem lát. Na lám, megint ő ért ide először. Nem baj, ilyesmi volt vele az órákon, szinte mindig elsőnek érkezett, de ezért nem búsul persze. Leül az egyik padra, és vár. Várja, hogy valaki érkezzen, és persze hogy valaki odamenjen hozzá.*

Diák Hozzászólások száma : 62 Kaszt :

*Cowboy leányzónk érkezik az udvarra, hiszen ma szakkör lesz, és érdekli, mi is lesz ez a kis túra. Már kezd valamivel hűvösebb lenni az idő, szóval rajta van a hosszú, fekete bőrkabát, ami majdnem bokáig ér. A lengedező szél bele-bele kap a kabátba, aminek hála nem sül meg, viszont kellemes hatást kelt a dolog külső szemlélő számára. A nyakába akasztva ott lóg a hátán a cowboy kalap is. A lábán lovaglócsizma, amibe egy farmarnadrág van begyömöszölve. A derekán az övén ott van a pálca és az elengedhetetlen kellék, a szöges végű ostor. Egy törtfehér rövid ujjú ing van még rajta felül. Igazi kis cowboy lánynak néz ki. Egy fűszál van a szájában, azt rágcsálja, ahogy közeledik a találka helyig, majd nekidőlve egy fának várja a többi diákot és a tanárt.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Aug. 24, 2009 3:50 pm

*Talán kissé korai még az időpont, talán nem... Mindenesetre Steven már nem bírta tovább a négy fal között, szó szerint menekült. Ahogy vége a nyárnak, egyre többen vonszolják vissza magukat, újra élettel telik meg a kúria, ám ez annak, aki egészen megszerette a nyugalmat, a békés csendet, kifejezett bosszúságára szolgál. A lárma, ami eddig csak messziről, tompán jutott el hozzá, most a füle mellett dübörgött. Számtalan első évfolyamos, második évfolyamos lepte el a folyosókat.* ~Jobb a békesség~ *-gondolja magában a fiú, miközben egy hosszú bottal a kezében az udvaron sétál. Nem akar senkinek nekiugrani, de sokan játszanak a türelmével. Épp ezért inkább hamarabb jött ki a szakkör kiindulópontjához. Botja egyenletesen kopog a lába mellett, tartva a lépést. Felemeli a fejét, zöld szemei a környéket pásztázzák. Sehol asemmi mozgás.* ~Érdekesen indul...~

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Aug. 24, 2009 3:54 pm

*Már több mint egy fél órája kint van az udvaron. Hátát egy évszázados korú tölgynek veti, úgy várakozik csendben. A fiú tekintete igen koravén, mintha még sötétebb lenne, mint eddig bármikor. A keze ügyében lévő halált hozó ébenfa pálcával játszadozik. Mozdulata akár egy ragadozóé, hangtalan és kecses amikor megpillantja az érkező szaktárs lányt. Vele még nem találkozott, és kételkedik abban, hogy egyátalán hozzá fog szólni. Nos igen, ilyen ha valaki túlságosan magának való. Nem társasági lény az biztos, ám néha előmerészkedik a könyvtár, vagy a szobája sötétjéből, ha olyat talál, ami izgalmasnak igérkezik. És mit láthat izgalmasnak a sötétlelkű aurortanonc? Ami hatalommal kecsegtet. Szép, fiús vonásain megcsillan a legnyugvó nap sugara, ahogy összeszűkíti a szemeit, a hunyorgást egyfajta üdvözlésnek szánja, de nem szólal meg. Aztán amikor Steven is megérkezik, elrúgja magát a fától, és feltekint a kúria ablakaiba, mintha onnan várná az érkező túravezetőt.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Aug. 24, 2009 3:57 pm

*Cerri ma egy picit egoista lett . kicist túlságosan meg van elégedve magával a kis szöszi így egy fekete miniszoknyában jelenik meg aibe egy vastag fehér öv van belehúzva. felette egy fekete fekér topp persze spagettipántos és affelett egy fekete kiskabát. haja most is kétoldalra fogva. Sminke feketés.Füstös szemek és harsányvörös rúzs .egy picit retro. fejében boszikalap és körmei korom feketék. baromi jól áll neki a fehér Angol bőréghez ez a fekete árnyalat . senki ismerőst nem lát így melette sétáló macsekja csak úgy hozzátapadt ebben a tömegben.*

Diák Hozzászólások száma : 368 Kaszt :

*Liza érkezik meg az udvara egy újabb szakőre. Ezt is izgalommal várja mint ahogy a többit is. Kutyusát mint mindig ma is fent hagyta a szobájában. Ma egy fekete térdig érő nadrágot és egy rövid ujjú égszínkék felsőt melyen a jobb oldalon egy kis színes pillangó látható. Az udvaron már vannak egy páran. Ő valahogy mindig úgy érkezik, hogy már van egy kisebb csoport. Most sem megy oda hiszen nem szokott. Meg áll a szokásos helyén ahol szokott és a diákokat nézi meg jó alaposan ahogy szokta felméri a terepet.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Aug. 24, 2009 3:59 pm

*Pár napja csak fut szakkörre, általában az utolsó pillanatban érkezik meg. De most, igaz, hogy már nincs sok hátra, nem siet. Megmakacsolta magát, sokat úgysem fog késni, bizonyára. Na szóval - egy sötétkék vastagabb felső, meg egy világosabb, hosszú nadrág, haja egy sötét hajgumival lófarokba kötve, kezei zsebre téve, valószínűleg ott rejtőzik pálcája is. Kissé fütyürészve, érdeklődve pislantott körbe, az udvarhoz érve. Miután köszönt az ismerősöknek, egy közeli padra kényelmesen lehuppant - várva a tanárt, aki, ha jól olvasta, leendő aurormágia tanára. Na igen, már alig várja az első órákat. Tehát csillogó szemekkel kémlelete a Kúriát, meg az udvart, hogy mikor tűnik fel a tanár.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Aug. 24, 2009 4:01 pm

*Fred érkezik rohanvást az udvarra.Elég sokkos állapotban van,de úgy gondolja majd a szakkör megnyugtatja.Miután megérkezik,köszön mindenkinek,és gyorsan körülnéz,remélve hogy nem késett el.*

Vendég

*A férfi tempós léptekkel érkezik a társaság elé az öltözete elsőre eléggé fura lehet fehér felső, nadrág és hasonló színű talár, a hátán egy jó nagy batyu amit le is dob a többiek elé ahogy oda ér. Lassan végig néz rajtuk majd kimérten biccent feléjük*-Üdvözlet a társaságnak a mai szakkőrt én vezetem, remélem tanúságosnak fogják találni*mondja mi közbe szeme néhol meg megvillan egy egy tagon a csapatba*-mindenek előtt szeretném leszögezni hogy ahova megyünk sötét lesz. Nagyon sötét és hideg így ha lehet ne távolodjanak el egymástól mert ha valaki elszakad nincs kedvem őt keresni. Az északi sarkköre utazunk szóval aki úgy érzi szüksége van meleg ruhára a zsákban talál*mondja miközbe felnyitja a bizonyos zsákot majd kiegyenesedve ismét a diákságra összpontosít*-Nos helyzetjelentés. Hideg van körübelül mínusz negyven ötven fok koromsötét és ráadásul egy lényt kéne megtalálnunk. Apropó valaki hallott már a Chupacabranak hívott kis bestiáról?*kérdezi félmosollyal mi közbe szokásos zsupsz kulcsát a kardot húzza elő és nyújtja a diákok felé*-Fogják meg. A többit majd a helyszínen*mondja komor hangon ha minden igaz a következő célálomás már az északi sarrkör.*

\\Még mindenki irjon ide egyet aztán mehet az északi sarkra. otthon és külföldnél.Aki akar nyugodtan beszállhat ha késő is\\

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Aug. 24, 2009 4:02 pm

[Liz]

*Egy fekete farmert és kék-fehér kockás inget viselő fiú sétál az udvarra. Lábán sportcipő, amikben magabiztosan sétál az udvarra, ahol a többi diákot is látja. Kezei zsebre vannak téve. A szakkörre jött, mint az sejthető. Pálcáján kívül viszont nem hozott semmit. Minek is, hisz annyira nem nézett utána, hogy hova mennek. Odamegy a gyülekező tömeghez, de nem igazán lát ismerős arcot. Csak egyet. Ezért oda is siet a lány mellé. Nem az első, hogy együtt vannak szakkörön, talán nem is utolsó. De ki tudja.*- Hali.*Köszön, miután megkopogtatja a lány vállát.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Aug. 24, 2009 4:04 pm

*Pontosan időben érkezik meg az udvarra, kényelmesen, könnyed léptekkel. Fekete hosszúujjú, persze vékony, felette egy laza, fekete ing. Mindez minták nélkül, csak úgy egyszerűen. Farmerja fekete, cipője fekete, kutyája ordas színezetű, és egy vörös próázon vezeti maga mellett. A kutya egy németjuhász, egy harcikutya, és nagyon is engedelmesen lépdel a fiú mellett, miközben élelmesen figyeli a környezetet. A fiú barna, kissé kócos, de így beállított hajú, a bőre sápadt, a fekete ruhákhoz képest, szemei is feketeék, hatalmas, sötét lyukak. Karján ott a koponyás karkötő, és kíváncsian néz körbe, szemeivel egy felnőttet keres a tömegben, azt a bizonyosat, aki ma a kirándulásra viszi el őket. És bizony, az ember meg is érkezik, és ahogy mondja, a fiú egyből a kutyára néz. Remek, jó hidegbe mennek. Felsóhajt, majd felkapja a polárpulcsit, amit eddig a kezében hozott, ez úgy véli, elég meleg lesz, aztán meg is fogja a bizonyos tárgyat. A lény nevének említésére mintha valami rémlene neki, de a pontos meghatározásra minden bizonnyal képtelen lenne, így csak biccent valami igenléás-szerűséget, majd irány az északi sark..*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar