Udvar

Tárgy: Udvar Szer. Jún. 24, 2009 7:12 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Aug. 03, 2009 7:43 pm

*Anaze csak biccent egyett a kérésre, hogy segítsen felvinni az egyik bőröndöt, természetesen, ha nem kérik meg is felajánlja, bár sokszor vissza szokták utasítani, főként a hím neműek, de a főprefektusnak kész öröm, ha segíthet, már csak azért is, mert a Nezabar előtt, otthon, soha sem engedték volna fizikai munkázni.* -Persze, hogy segítek. *Lép oda Bella mellé, megfogja az egyik bőröndöt, felkapja a földről.* -Akkor szerintem induljunk is el be. Sajnos tíz órától kijárási tilalom van, szóval szedjük egy kicsit a lábunk, hogy meg tudjam mutatni, hogy hol is lesz a szobád az elkövetkező pár napban. Aztán a pár nap után majd átrakunk egy szobába, csak tudod hogy van ez... Papírmunkák, meg efféle, keresni kell egy szobát majd, ahol van hely. *Mosolyog fel, mostanában keveset beszélt, így társaságban is hiánya volt, most viszont elkezdett kotyogni össze-vissza mindenről. Mikor befejezte a mondandóját megindul a kúria felé, be az épületbe, a lépcsőkre, hogy útjukat a harmadik emelet felé vegyék, egyenesen a lányok vendégszobáihoz.*
-Hát kérlek szépen, lassan, vagy talán már meg is van a két év, hogy itt vagyok, de már letettem a vizsgáimat is, úgyhogy már harmadikosnak számítok. *Meséli el büszkén a dolgot, hogy biza, neki már kész vannak a vizsgái is, jövőre új évfolyamban kezdi meg a tanulmányait, új dolgokat tanulhat.* -Két év hosszú idő, sok minden történt már az iskolában azóta. *Magyarázgat,próbál beszélgetni, de az ismerkedés sosem volt a képesésgei közt, épp ezért alig vannak komoly barátai.*

//Fagy, Bellának lépnie kellett//

Tárgy: Re: Udvar Kedd Aug. 04, 2009 7:55 am

*Érdeklődve hallgatja végig a beszámolót a házirend egyes pontját illetően. Eszébe vési, hogy tíz előtt érdemes a szobájában tartózkodni, hogy nehogy esetleg büntetőmunkára vagy pontlevonásra ítéljék, őt, aki mindig igyekezett megfelelően viselkedni. Furcsa, mert eddig, ahol ő tanult hasonló szabályoknak kellett eleget tenni, be kellett azokat tartani és láss csodát, még él, soha egyszer nem emeltek rá kezet, pedig ott aztán volt fegyelem. Itt ilyenre nem számít, maximum büntetőmunkát, rosszabb esetben pontlevonással kell számolnia, vagy ha tényleg minden cérna szakad, kivágják az iskolából. egyikre sem pályázik, szeretne itt tanulni, itt eltölteni sok-sok évet, és épp ezért döntött úgy, hogy tovább folytatja naiv, elszánt és jeles magaviseletű feladatit.
Miközben elgondolkozik az itteni életen, fülel Anaze további mondataira, miszerint már megvan a vizsgája, így büszkén kijelentheti, hogy ő már harmadikos. Arcára széles mosoly húzódik.* -Nagyon örülök és gratulálok a vizsgáidhoz, no meg, hogy harmadikos lettél. Remélem egyszer én is leszek harmadikos, meg többed éves... *Picit oldalra billenti fejét, aminek következtében az esti, gyenge szellő belekap hosszú, gesztenyebarna hajába és fújni kezdi. Nem számít magasnak, így nem is tud nagyokat lépni, ezért furcsán hathat, de majdhogynem szökdécsel már a fiú mellett, hogy lépést tudjon vele tartani. Saját, érdekes viselkedésén ő maga nevet fel elsőként, majd megáll és kifújja magát.* -Bocsi, de nem tudok veled lépést tartani. *Mondja kacagva, ahogyan újra megmarkolja bőröndjét és tovább folytatják a kúria felé a sétájukat. Lopva órájára pillant, tudatosulva azzal a ténnyel, hogy sietniük kell, ha nem szeretnének bajba kerülni.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Aug. 04, 2009 8:17 am

*Anaze eleinte észre sem veszi, hogy a lámny hogy alad utána, neki nehezére esik a gyorsabb tempó, alacsonyabb termete miatt, de mikor felnevet, Anaze maga mellé pillanatana, ám addigra lehagyta már jópár lépéssel. Hátra tekint, rá a lányra, aki közlia problémát vele. A főprefektus csak elmosolyodik.* -Akkor lassítunk a tempón. Azért annyira nem hú de sietős, van elég időnk, csak odaérünk ennyi alatt. *Szólal meg ismét, bevárj a lányt, majd együtt folytatják atz útjukat, immáron lassabb, a lány számára is követhető tempóban.*
-Mondd csak, merről jöttél? A neved alapján Angliára tippelnék, jól gondolom? *Kezdi meg út közben az ismerkedést, elkezdi feltenni a kérdéseit és reméli, hogy azért ő is kapni fog pár kérdést, nem szereti, ha egy ismerkedés csak egyoldalú. Mikor megkapta a választ a kérdésére, akkor folytatja, kicsit részletesebben.* -És azon belül honann jöttél? Mármint városra, vagy épp falura gondolok. *

Diák Hozzászólások száma : 1 Kaszt :

*Kalifa megérkezett az iskolába.Izgatott volt,hisz elsős révén még nem tudta,hogy mi fog rá várni,társai barátságosak lesznek-e vele.*~Milyen szép ez a hely!~*Hírtelen megilyedt,mert valami hangos susogással elrepült felette.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Aug. 04, 2009 1:29 pm

*Az újonc naxeldires nem marad sokáig egyedül, ugyanis hamarosan énekelgetést hallhat, majd meg is láthatja a hanghoz tartozó alakot, aki egy fekete, kissé kócos hajú, kék szemű lány. Még csak most kelt fel, így egy kissé álmoskás. Hát igen, megártott neki a sok cappucino. Ennek ellenére fáradtan szökkengetve halad, és még így is található egy csomag gumicukor a kezében.* - Szia. Látom új vagy. Én Wanda Dorcas Gloria vagyok. Naxeldires prefektus.*mutatkozik be mosolyogva.* - Segíthetek valamiben? Esetleg tudom ismertetni a házirendet, meg meg tudom mutatni az ideiglenes lakhelyedet.*mondja a lány mosolyogva.* - Ja és: ezt sose szoktam kihagyni. Kérsz gumicukrot?*kérdezi, majd az újoncunk felé tartja a gumicukros zacskót.*

//Fagy.//

Vendég

*Mila lépdel ki a Kúria nagy ajtaján. Nem nagyon tudja, hogy ma mit is csináljon, igy elég unalmasan telt eddig a napja. Eddig olvasott a könyvtárban, de elálmosodott tőle, igy elhatározza, hogy sétál egy kicsit a friss levegőn, hátha attól jobban megjön a kedve valamihez. Az Udvarra érkezik. Nem lát senkit, aminek kifejezetten örül. Nem lenne tanácsos most a lány közelébe jönni, hiszen elég undok pillanatában van. Illetve napjában, mert ma egész nap undok volt - eddig. Egy házi manót is elég csúnyán elküldött, amikor az teával kinálta. Egy kis elsőst fellökött a folyosón - mondván nem hagy elég teret a harmadikosoknak. Amúgy mivel ma elég hűvös idő van - legalábbis az előző napokhoz képest, Milán egy fekete buggyos [Only admins are allowed to see this link] van rajta és egy piros [Only admins are allowed to see this link] Elég feltűnő ebben a piros ruhában, de hát ez van. Hosszú ,fekete, göndör haját ma feltűzte. Bár ez már annyira nem látszik, mert kissé szétjött, de még igy is jól áll a lánynak. Olyan, minta direkt ilyen lenne. Vállán kisebb fekete táska lóg, benne egy könyvvel, a pálcájával és egy üveg innivalóval- Ez a pár dolog mindig van Milánál. Na meg persze egy kis smink is megtalálható a táskában, mint minden normális női táskában. Ahogy sétálgat az Udvaron, ismét eszébe jut az a kis tisztást, amit múltkor talált. De most valahogy nincs kedve végigmászni az erdőn, igy úgy dönt, hogy egy csendes kis bokor mellett heveredik le a puha fűre. A fű puha, igy Mila hátradől raja, becsukja a szemét és úgy élvezi a nap sugarait.*

Diák Hozzászólások száma : 120 Kaszt :

*Vigyorogva érkezik a várószobákból, egészen ki az udvarra. Egy könyv van az egyik kezében, másik keze zsebében, amiben pálcája is lapul. Zöld fodros, térdig érő szoknya, és kanárisárga ujjatlan póló van rajta. Apró lábán egy alig észrevehető strandpapucs. Milát meglátva, lekapja a papucsot, kezébe veszi és lábujjhegyen közeledik hozzá a puha fűben, mikor odaér, örömmel értesül róla hogy a lánynak csukva van a szeme. Talán még alszik is, óvatosan leteszi a könyvet és a papucsot, letérdel mellé majd felkiált*
-Búúú!! *Jóízűen felnevet, mikor a lány életjelet ad magáról, és rövid fekete tincseit füle mögé tűri*

Vendég

*Mila nagyban élvezi a napsugarakat, a madarak hangját és a fú puhaságát. Ha tehetné, örökre itt lenne és csak feküdne és gondolkozna. Nem kellene semmivel sem törődnie. Ahogy ezen gondolkozik, tanakodik és elképzeli, hogy milyen tökéletes lenne igy az élet, valaki odalépdel hozzá és egy búú-t kiált. Mila természetesen megijed és egy határozott mozdulattal kikapja a pálcáját a táskájából és a lányra szegezi:*
-Petrificus totalus! - mondja ki az első hatásos átkot, ami eszébe jut.*
~Oké, béna. mondhattál volna valami menőbb, nem elsős átkot is~*jut eszébe a lánynak és felsóhajt. Ekkor látja meg, hogy akit bizony eltalált - mert kétség kivül eltalálta, hiszen ott guggolt mellette a lány - egy szaktársa. És elég új lehet, mert még nem látta. Bár az mostanában semmit nem jelent, hiszen Akoni is visszatért a halálából. Ezen Mila jót mosolyog, majd a lányra néz.*
-Legközelebb ne ijesztgess gyanútlan diákokat. Nem jó móka és könnyen megszivhatod. Ahogy most is! - morogja Mila. Majd pálcáját megforgatja az ujjai között és elvigyorodik.*
-Nos, azt hiszem én most megyek is... - mondja és gonoszul elvigyorodik, majd feláll. Lassan felveszi a táskáját és élvezi, ahogy a lány nyilván most szivinfarktust kap, hogy ott marad egyedül mint egy szobor. Mila el is indul, de pár lépés után visszafordul.*
-Oké... - sóhajt egyet és lazán megsuhintja a pálcáját:*
-Finite! - mire a lány újra tud mozogni.*

Diák Hozzászólások száma : 120 Kaszt :

*A következő pillanatban, kővé dermedve nézi a másikat. Dühös arcot akar vágni, de nem tud, ezen meg nevetnie kéne de azt sem tud. Olyan érzés mint mikor vissza kell tartania a nevetését, de nem tudja. Csak hogy itt még mindig ugyan úgy néz ki, mint 2 perccel ezelőtt* ~Héé~ *Gondolja mérgesen, mikor a lány távozni akar. Aztán mikor végre visszakapja uralmát a teste felett mosolyogva felpattan, és felkapja a cuccát*
-Váárj *Kiált Mila után* -Laima vagyok *Lép a lány mellé, aki ki tudja hogy valóban távozni akar-e, minden estre ha megy, akkor halad tovább mellette*

Vendég

*Mila természetesen nem akarta otthagyni a lányt. Csak pár lépést tett, de utána megállt. Lamia újra él, vagyis már nem szobor merev, hanem ismét virgoncul vigyorog. Milát ez kezdi idegesiteni. Na meg hogy utána is megy. Mila megfordul, szemeit az égnek mereszti, unottan sóhajt egyet és újra a lányra néz. Megforgatja a pálcáját a kezében és Lamira néz. Mikor a lány bemutatkozik, Mila még mindig unott arccal biccent egyet. Azért ennyi jó indulat van benne. Na meg némi tisztelet. Bár az nem sok.*
-Örülök. Allidon? - néz a lány jelvényére. elég egyértelmű, de azért megkérdezi, hogy ne érjen véget ilyen hamar a beszélgetés. Mila próbál nem bunkózni, ha a lány új itt. Nem lenne jó, ha az első emléke az lenne, hogy sóbálványátokkal sújtották. Bár, minek szórakozik a nagyobbakkal? Mila még mindig nem tudja felfogni, hogy miért nincs a kicsikben egy cseppnyi tisztelet a nagyokkal szemben. De hát ez van. Változik a világ. Többet nem szól, nem is érdekli igazából ez az információ sem, de azért próbálja feltüntetni magát jobb szinben. Ahogy a lányra néz, aki még mindig vigyorogva áll előtte, hányingere támad.*
~Honnan szalajtják ezeket a vigyorgó almákat?~*gondolja undorodva a lány. Persze, ő is szokott vigyorogni. De az ő vigyorához többnyire egy gonosz pillantást és egy kárörvendés is csatlakozik. Mint ahogy azt már láthatta az előbb Lamia is.*

Diák Hozzászólások száma : 120 Kaszt :

*A lány pillantását követi a jelvényre, mikor ő azt megnézi aztán bólint*
-Persze *Mintha olyan természetes lenne. De ha a lány egyszer látja a jelvényt és neki is ugyan olyan van, lényegtelen megkérdeznie is*
-Na és te, hogy hívnak? *Kérdezi érdeklődve, ha már a lány magától nem mutatkozott be. A szomorú meg csak az hogy Mila, nem idősebb, ha meg igen valószínűleg csak 2 és fél hónappal. Laima márciusi létére.

Vendég

*A lány egy perszével válaszol, mintha ez olyan természetes lenne. Igy Mila felvonja a szemöldökét. *
~Lehet nem is elsős~*gondolja, és egy picit megrázza a fejét.*
-Most jöttél? Hanyadikos vagy? - teszi fel a kérdést, hiszen lehet, hogy tévedett. Most hog megnézi a lányt, nem is tűnik olyan kicsinek, kb. olyan idősnek tűnik, mint Mila. Bár Mila mindig használ sminket, igy az kicsit öregiti, idősebbé teszi. Aminek kifejezetten örül.*
-Mila vagyok - morogja a lány. Nem szeret bemutatkozni - mondván - minek. Ahhoz, hogy beszélgessenek - vagy éppen szoborrá változtassák egymást - nem kell tudniuk egymás nevét. De ha már rákérdeztek, sajnos nem tudja kikerülni. Furcsa, hogy Lamia érdeklődése Mila iránt nem hagyott alább. Főleg azután furcsa, hogy Mila szoborrá változtatta és kissé bunkó is volt vele. Ezt furcsállja a lány, de egyben jól is esik neki, igy egy apró kedves mosoly suhan át az arcán. De csak egy pillanatra, nem valószinű, hogy Lamia látta. Ha meg igen, akkor sem tudja nagyon mire vélni.*
~Kitartó hölgy, az biztos. Lehet, hogy nem is kellene vele olyan bunkónak lennem~*gondolkozik Mila.*
~Majd a válaszából kiderül~*

Diák Hozzászólások száma : 120 Kaszt :

*A másik apró zavarodottságát, hirtelen nem tudja mire vélni. Gondolkodóan oldalra húzza halszáját, majd bólint egy aprót*
-Aha, most. Harmadikos *Apró kis félmosoly suhan át az arcán, termete miatt nem hiszi hogy fiatalabbnak nézhették, mert korához képest megfelelően érett. Végig méri Mila arcát, a smink miatt valóban idősebbnek néz ki, de Laima az a naturális típus, arcát nézve így és hozzá szoktak adni egy-két évet a korához*
-Aha...Mila *Mondja elgondolkodva* -Te is harmadikos vagy, igaz? *Nem hiszi hogy a lány fiatalabb lenne nála, bár látott már olyat aki csak azért kent magára sminket, hogy kinézzen legalább 16-nak*

//Ehm, ne haragudj hogy mindig ilyen lassan írok... Rolling Eyes

//

Vendég

//Semmi baj, mesét nézek közben. //

*Mila elismerően bólint egyet.*
~talán mégis van mit tisztelni ebben a csajban~*
-Most érkeztél és egyből mész harmadikba? Ejha! Gratulálok! - mondja Mila és most először jelenik meg arcán egy apróbb mosoly. Ami kb. annyit jelent, hogy a szája sarka egy árnyalatnyival feljebb emelkedik.*
~A kis okostojás. Biztos valami befolyásos szülei vannak~*gondolja kissé csipkelődve Mila. De a szive mélyén büszke, hogy az Allidonba került ez az Okostojás.*
-Na és hogy-hogy egyből harmadikban kezded? Hol tanultál eddig? - kérdezi kiváncsian Mila. Persze szemében ott van egy kis irigység és egy kis gyanakvás is. Szemeit összébb húzza, úgy nézi meg a lányt. Most hogy kicsit jobban szemügyre veszi, látszik, hogy bizony nem is néz ki olyan fiatalnak, mint első látásra megállapitotta a lány. Ahogy Lamia megismétli a nevét, Mila gyanakodva rápillant.*
-Igen. Mila. Nem tetszik? - kérdezi kicsit harciasan, de persze nem mozdul és pálcás kezét is lent hagyja maga mellett.*
-Igen - bólint a kérdésre, hogy harmadikos-e.*
~Azért hizelgő, hogy belőlem egyből kinézik, hogy harmadikos vagyok~*gondolja Mila és gondolatban elvigyorodik.*

Diák Hozzászólások száma : 120 Kaszt :

*A lány érdeklődésére, most már ő is elmosolyodik, nem olyan erőteljesen mert látszik hogy a másik azt annyira nem kedveli*
-Öhm kösz..*Mondja a gratulációra, aztán ledobja a kezében lévő papucsot és belebújik, a másik kérdésére felkapja fejét és haját újra hátrasöpri*
-Litvániában tanultam egy átlagos boszorkány iskolában 11 éves koromtól, csak előtte még jártam gyermek mágusképzőbe is, és így most itt körülbelül harmadikos szinten vagyok, meg hát korban is ide passzolok, és felsőbb évfolyamok nincsenek is *Csöndesen elmosolyodik, nem volt valami komoly tanítás. A kisgyerekeknek megtanították hogyan sajátítsák el a mágiát, és azt 4-5 éves korban még nem volt valami könnyű*
-Tudod a Litvánok...kicsit érdekesen állnak hozzá ehhez, lassan építik fel a tudást, és rengeteget foglalkoznak a pálca használattal.

Vendég

*Mila szinte érzi, hogy Lamia miatta nem vigyorog már annyit. Csak egy csendes kis mosolyt kap a lánytól, ami jó l esik neki.*
~Ilyen jó fej lánnyal nehéz bunkó lenni~*gondolja Mila és sóhajt egyet.*
-Litvániában? Értem - reagál röviden Lamia hosszú magyarázkodására.*
-Nos igen. Mi leszünk az első végződök itt. Remélem benne leszek majd a végzős évfolyamban. Semmi kedvem megbukni és kétszer járni egy évfolyamot - magyarázza Mila.*
-Bár... Ilyen nem fog előfordulni - mondja határozottan és legyint is hozzá, hiszen az teljességgel lehetetlen, hogy éppen Mila bukjon meg. *
-Pálcahasználat? - forgatja meg ujjai között a pálcát a lány és úgy néz rá, minta egy darab fa lenne.*
-Szerintem a bűbájok, átkok és varázslatokon van a hangsúly, nem a pálcán. Na meg - itt elmosolyodik - valamihez nem kell pálca - mondja titokzatos hangsúllyal, majd egy tűzgömböt idéz meg a kezében. Dobálja egy kicsit a labdát, majd Lamiára néz. Kiváncsi a lány reagálására.*
-Melyik a kedvenc elemed? - tesz fel egy kérdést, ami csak úgy kicsúszott a száján. Nem sokszor fordul elő, hogy Mila kérdez. De ilyen véletlen balesetek mindig lehetnek.*

Diák Hozzászólások száma : 120 Kaszt :

*Nagyokat bólogat a visszakérdezésekre, a tanulással meg teljesen egyetért*
-Dettó, felfogni sem bírom milyen rossz lenne évet ismételni. De arra a következtetésre jutottam, hogy ha rendesen járok majd órákra, akkor nem lesz gond *Újra félmosolyra húzza a száját és ismét bólint*
-Hát igen, pálcahasználat. Nem külön tanítják a bűbájokat, átkokat, átváltoztatásokat és igézéseket, hanem egyben az egészet, mindent a pálcától kiindulva, ez megy több évig aztán néma varázslás, és esetleg pálca nélküli *A lány ekkor mutatja be a tűzgömböt, hiába próbálja magát türtőztetni, nagy sejtelmes vigyor jelenik meg az arcán*
-Csak nem...? *Volt szerencséje találkozni egy tűzmágussal, így csillogó szemekkel nézi a golyót* -A víz *Vágja rá azonnal a kérdésre* -Sajnálom *Hajtja le egy picit a fejét, onnan felpillantva a lányra. Szegényke pont egy ellentétet nézett ki magának a mai délutánra*

//Ííí, ne haragudj. Nagyon elbambultamxD

Vendég

//Semmi baj. //

*Mila teljesen egyet ért Lamiaval. Erre elmosolyodik. Talán csak Rose-zal értik meg ennyire egymást. Na meg az egyik dadusával, akivel otthon szokott találkozni. Mennyire hiányzik neki. Ahogy rá gondol, Mila szemből egy apró könnycsepp buggyan ki, de gyorsan elforditja a fejét, igy Lamia nem veheti észre. Max. annyit, hogy Mila elnézett az Udvar másik felébe. Miközbe hallgatja Lamia meséjét arról, hogyan tanitották őket, felvonja egyik szemöldökét.*
-Szerintem ennek semmi értelme... - motyogja csak úgy magában, bár lehet, hogy a lány is hallotta. Kitudja. De ez nem igazán érdekli Milát. Neki ami a szivén, az a száján, igy ha valamit ki is mondd és a másik megsértődik rajta... Hát ez van. Ő csak őszinte. Persze néha elég bunkón őszinte. De ez Mila. Ilyen a személyisége és ezen nem nagyon tud és nem is akar változtatni. Mikor Lamia csodálkozva néz a lányra, Mila arcán egy büszke mosoly jelenik meg.*
-De bizony - mondja és ismét dobálgatni kezdi a tűzgömböt, egyik kezéből a másikba. Mikor viszont Lamia kimondja, hogy neki viszont a viz a kedvenc eleme, Mila annyira meglepődik, hogy elvéti a dobást és a tűzgömb a földre esik. A fű egyből tüzet fog, de Mila is rées van. Egyből előkapja pálcáját:*
-Wasser! - mondja, mire vizsugár lövell ki a pálcájából eloltva a tüzet.*
-Hupsz... - mondja és arcán egy apró pir jelenik meg.*
-Azt hiszem én most megyek... - motyogja, majd elrakj a pálcáját.*
-Ha máshol nem az órákon találkozunk! - köszön el a lánytól, majd besiet a Kúriába.*

//Köszi a játékot! Élveztem! //

Diák Hozzászólások száma : 120 Kaszt :

*Megvonja a vállát*
-Ki tudja hogy van-e értelme, mindenesetre hiányosságok nincsenek *Ő itt van, szóval ezt a tanítás módot szeretné, az hogy a többi litván hogy tanul, már nem az ő dolga. Vigyorogva bólogat a helyeslésre, szóval Mila is tűzmágus, remek. A gömb földetérését látva hátra ugrik aztán amint a tűz elalszik vissza pillant a lányra*
-Rendben. Szia *Kedvesen int utána, aztán a könyvével együtt keres valami nyugodt helyet az olvasásra*
//Én is élveztem, köszi//

Vendég

*Szőke hajú fiú tűnik fel az udvaron, de nem a kúria, hanem a tölgyes felől érkezik. Egészen felszabadultan lépdel, mióta a szőrmók nem akarja minden áron kigáncsolni minden második lépésnél. Hófehér inget visel, rövidujjút, valamint fekete nadrágot, lábán pedig fekete cipőt. Kezeit nem dugja zsebre, hanem a háta mögött kulcsolja össze; haja sem kócosan lóg a szemébe, precízen meg van fésülve. Nem az a tipikusan laza-csávó, az egyszer biztos; inkább nemes arisztokratafiúnak tűnik, és az is. És így megy nyomozni egy temetőbe... már előre tart tőle, hogy tiszta mocsok lesz mindene. Vág egy fintort, majd felsóhajt, és nekitámaszkodik az egyik fának, fejét hátrahajtva, behunyja a szemét. De hát mit tegyen, ha egyszer lezavarták? Nem igazán figyel arra, hogy érkezik-e még valaki; bár sejti, hogy azért nem egyedül lesz, de még bőven van idő az indulásig. Addig ő békésen támasztja itt a fát, egyedül, nem is vágyik társaságra.*

Vendég

*Hiába nem vágyik rá, lesz társasága. Egy fekete hajú kölyök térdig érő farmerban, fekete pólóban, tornacipőben, mellette spániel. Noná, hogy Chris az. Kezei zsebrevágva, haja kócos... elvan. Lawrence mellé sasszézik, és rápislog.* - Heeelóóó! *Köszön elnyújtottan, félrehajtott fejjel.* - Nyomozgatunk, nyomozgatunk? Amilyen mákunk van, élőhalottak rontanak ránk... *Morog Lilith, de Chris nem is figyelmez rá, csak pislog szobatársára.*

//családi program miatt csak lassan tudok reagálni, de igyekszek//

Tárgy: Re: Udvar Szer. Aug. 05, 2009 3:53 pm

Léptek nesze, a folyosó rejtett zugaiban. Árny közeledik, majd távolodik. Néhol nagy, néhol pedig kicsi az árnyéka. Egy szempár villan meg, majd egy mozdulattal kinyitja az ajtót. Fekete póló, stílusosan. Unirone visszatért, igen. Nem akarta nagy dobra verni azt, hogy itt van ismét az iskola falai között, marad inkább meg magában, ahogy azt eddig is nagyon jól tette, nem is bánta meg azóta sem. Valahogy jobb kiszállni a nagy lendületből, mert csak gond származik belőle, olyan dolgokat aggatnak rád, amit lehet te nem szívesen vállalsz, vagy nem tudsz. Egyszerűen nincs rá emberi kapacitásod.
Nem tudja, miért ment el. Hiszen olyan jó dolga volt itt, távol a bátyjától, mindentől, ami csak fájt neki a világban. Bár apját így újra láthatta, ez sem tudta igazán vigasztalni. Most viszont minden egyes dolgot hátrahagyva ismét szerencsét próbál, immáron harmadikosként. Megteheti, mert otthon a magántanárok ettől függetlenül oktatták, és valamit sikerült is belőle kicsikarni. Szimpla tudást, már abból, ami érdekelte, egyéb téren nem.
Farmernadrágjába dugja a kezét, majd felnéz, és egy szőke kölyköt pillant meg. Érdeklődésnek tökéletesnek.
- Hé, te, selyemfiú, itt lesz a szakkör? - néz egyértelműen a fiú felé, igen, neki beszél, azaz Lawrence-nek, nem másnak. Nem áll be mellé, pár méteres távolságot megtart, nem fog belegázolni az intimszférába. Időközben megjön egy másik gyerek is, biccent egyet mindkettőnek, érjék be ennyivel. Egyszer talán majd bemutatkozik... De azért ne vegyünk rá mérget.

Vendég

*Akoni érkezik meg az udvarba. Úgy tudja, hogy ma szakkör lesz itt, és ő nem maradhat le róla. Az elsőt így is kihagyta, ennyi elég volt. Farmer van rajta, és egy kék póló. Már van itt egy fiú, akit nem ismer, de most nem is fogja megismerni. Talán nem egy szakkör a legalkalmasabb idő erre, ráadásul a fiú nem is tűnik úgy, mint aki most ismerkedni akar, majd talán valamikor máskor. Reméli hogy lesz itt ismerőse is, de ha nem az sem nagy gond, belefér. Csak a pálcáját hozta magával, mi másra is lenne itt szüksége? Szépen lassan érkeznek az emberek, de senkit sem ismer.*

Vendég

*catarina is megérkezik mert hallota hogy valamilyen szakkör lesz és nyomozás lesz amit ő nem hagyhat ki!Most kivételesen egyedül jött fenn hagyta szobájába hűséges daimonját Sethet.Már sokan álltak az udvaron és várta hogy feltünnyenek az ismerős arcok is.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Aug. 05, 2009 3:57 pm

*Timotei érkezik a szakkör gyülekezőpontjára, legalábbis ha minden igaz, ide kell jönni... a szakkört el Jericho Mester tartja, ebből semmi jó nem származhat, szóval a fiú bepakolta pálcáját, mind a két tőrét, egy kis tünde gyógyfüvet, meg még néhány dolgot is, egy kis kaját, pennát-papírt, mondjuk ezek mindig vannak nála. Szokásos sötétkék talárjában bandukol az alacsony kis koboldfiú, ami ugyebár kis tárgymágiával meg van spékelve, ami annyit tesz, hogy minden zsebe meg van növelve tárolóhely-ügyileg, és nem látszik kívülről, hogy a sok cucc ott van benne. Köszön a jelenlévőknek, meg valószínűleg Angelina is így tesz, akivel érkezik. Összefutottak az előcsarnokban, szóval most együtt jönnek.*

//Catarina: a daimónodat nem hagyhatod a szobában, mindig együtt kell lennie embernek és daimónnak, különben meghalnak Smile

Szerkezd légy szíves a hsz-ed ^^//

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar