Udvar

Tárgy: Udvar Szer. Jún. 24, 2009 7:12 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Vendég

*Mila lépdel a Kúria ajtajához. Már befejezte az ebédet, igy úgy döntött, hogy sétál egyet a friss levegőn. A gyomra már tele van és nem is morog, hogy éhes lenne, mint egy fél órával ezelőtt, amikor a leányzó felkelt. A friss levegő jót tesz az emésztésnek, na meg magának Milának is, hiszen a lány azok közé tartozik, akik imádják a friss levegőt és szeretnek a szabadban lenni. Bizony ez jellemzi a lányt, igy nem meglepő, ha gyakran látjuk a szabadban kószálni. Kószálni. Nos igen. Azt annyira nem szokott, hiszen mindig tudja, hogy hova is megy. Ahogy most kilép az Udvarra, megcsapja a hőség. Nem is csoda, hiszen csupa feketében van. Kinos. De Milát nem zavarja. Fekete táskájával a vállán elindul a kis ösvényen. Ahogy halad a kis kavicsos úton, hallja a madarak csicsergését, a patak gyors száguldását és a kavicsokat a lába alatt. Mindennek különleges hangja van és ez a lányt mindig elvarázsolja. Kivéve most. Most elég rossz kedve van, nem ártana neki valami társaság. Bár lehet, hogy a társaság most megszivná, mert elég rossz passzban van. Lehet, hogy most az lenne a legjobb a lánynak, ha egyedül lenne valahol. Ezért az erdő - a tölgyes felé veszi lassan az irányt. Letér az ösvényről, majd a puha, zöld füvön - ahonnan már régen felszáradtak a harmatcseppek - indul a tölgyes felé, hogy ott találjon valami nyugodt helyet, valami menedéket, mind a rossz kedv, mind a napsütés elől. Emlékszik valami kellemes tisztásra az erdőben, de hogy merre van, azt már nem igazán tudja. Legalább lesz valami izgalmas is a kószálásban.

Diák Hozzászólások száma : 18 Kaszt :

*Rose végignézett az udvaron, és leült egy padra. Új lány lévén még nem tudta a járást, és arra várt, hogy valaki megszólítsa, és útba igazítsa.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Aug. 01, 2009 6:51 pm

*Ashley igyekszik az udvar felé s rögtön megpillant egy lányt aki a padon üldögél. Ash most fekete kertésznadrágban és hozzá illő vörös pólójában van egy egyszerű fűzös cipővel.* -Szija, esetleg segíthetek?*Kérdezte mert látta hogy új a lány.*-Gondolom új vagy itt.*Mondta kedvsen és leült mellé.*-Beosztalak a városzobába ha még nem vagy beosztva.*Mondta és felállt.*-Máris indulhatunk későre jár. És gondolom régóta itt ücsörögsz.*Mondta és intett hogy jöjjön utána.*
//Igazolj vissza msn-en léci . Meg az üzeneteidet próbáld kicsit színesíteni, pl hogy milyen ruhában van vagy hogy hogyan hordja a haját.//

Diák Hozzászólások száma : 18 Kaszt :

*Rose nagyon örült, amikor végre megszólította valaki. Kezdett hűvös lenni, és már szeretett volna bemenni az iskolába. A lány, aki odament hozzá nagyon kedvesnek látszott, így hát vele ment.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Aug. 01, 2009 7:12 pm

//Írj a várószobába //

Tárgy: Re: Udvar Vas. Aug. 02, 2009 2:41 pm

*Jack az udvarba indult, pedig iszonyú hőség volt. Keresett egy árnyékos helyet és leült. Körbenézet és látta, hogy nem sokan vannak kinn az udvaron. Azok akik kinn vannak mind az árnyékos helyet választották. Nem csoda hiszen meglehet sülni. Elővett egy könyvet és olvasgatni kezdett. Később elővett egy másikat ezúttal tankönyvet.*

Diák Hozzászólások száma : 18 Kaszt :

*Rose lement az udvarra, és körülnézett. Kék ruha volt rajta, a nyakában hozzá illő szalag. Szőke haját lófarokba fogta. Szeretett volna ismerősöket szerezni, hisz még új lány volt itt. Aztán meglátott egy fiút az árnyékban. Nagyon zavarban volt, és sokáig gondolkozott, hogy vajon oda merjen-e menni, de végül megszólította.* -Szia! *Köszönt kedvesen, mosolygott, és remélte hogy a fiú szimpatikusnak találja.*

Diák Hozzászólások száma : 18 Kaszt :

*Rose csak állt, és várta hogy a fiú válaszoljon, de úgy látszik túlságosan elmerült a könyveiben. Mi tagadás, ő is elég halkan szólt hozzá. Végül arra jutott, hogy még egyszer megpróbálja, és ha arra sem válaszol, elmegy.* -Szia! Mit olvasol?- *Kérdezte. Talán erre majd fölnéz.*

Diák Hozzászólások száma : 18 Kaszt :

*Na jó, hát nincs mit tenni, a fiú nem válaszolt, így elment, hátha legközelebb több sikerrel jár.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Aug. 02, 2009 5:21 pm

*Egy barnahajú leányzó érkezik a kúriához tartozó udvarra, még újonc, legalábbis a Nezabarban. Második évfolyamos lesz szeptembertől, ugyanis eddig, bátyjához hasonlóan a Roxfortban tanult, így nála a kor döntötte el, hogy másodikos lesz. Barna haja kibontva omlik vállára, frufruját néha hátra simítja, elvégre piszok meleg van. Egy egyszerű, barna színű, nyakba kötős fölsőt visel, hozzá farmerrövidnadrágot, és fehér lábujjas papucsot. Jobb kezében pálcája, ballal pedig egy hatalmas bőröndöt húz maga mögött, a másik ugyanolyan méretűt pedig maga előtt lebegteti. Ezen kívül van nála még egy eléggé megtömött válltáska is, ez világosbarna, míg a ládái feketék. Imhotep, nagy mérető kígyója a vállán, és a nyaka körül tekereg, ő az egyik házi kedvence, a másik Gusztika, a tarantula, akit nem hozhatott ide, ugyanis anyjának volt esze utánanézni a házirendnek, és a pókok nem szerepelnek az engedélyezett állatok listáján. Ocelot alakú daimonja, Szeszósztrisz mellette lépked, vigyázva, hogy még véletlenül se tarolja őt le egyik láda sem. Vele van még sólyma is, aki a Hórusz névre hallgat.. Imhotep a leghíresebb egyiptomi építész, Hórusz a sólyom-isten, Szeszósztrisz pedig egy kevésbé ismert fáraó volt.. Ez is bizonyítja Michelle egyiptom-mániáját. Mikor az udvarra ér, elengedi a húzós bőröndöt, abbahagyja a lebegő bűbájt, és az addig "repülő" láda nagy zajjal a földre zuhan. A lány leül az egyik ládára, válltáskáját a földre dobja, daimonja mellé ül, Hórusz is egy bőröndre telepszik le, és a lány, amíg kicsit kifújja magát a kígyóval kezd játszani.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Aug. 02, 2009 5:31 pm

*George a mai délelőttjét azzal töltötte, hogy apjának segített egy kicsit, hiszen ez amolyan kötelessége is volt, így hát beszélgetni is tudtak egy kicsit. Szoba került természetesen az is, hogy a fiú húga ma délután fog megérkezni az iskolába, és George ragaszkodott hozzá, hogy a lányt majd ő kísérje be a szobájába, amit természetesen gyorsan le is szerváltak neki, hogy ne kelljen a lánynak sokat várakoznia. George így tehát mikor apjánál végzett, akkor úgy döntött, tesz egy sétát az úton aminek köszönhetően csak észre fogja venni, amikor a lány megérkezik. Most éppen egy szürke felső van rajta és a fekete farmerja, a rövid szárú fajtából. Már éppen leült a lépcsőre, hogy megvárja amíg húga érkezzen. ~Igazán jöhetne már, mert lassan este lesz~ gondolta magában a fiú, mikor meg is pillantotta a húgát amint éppen a cuccaira ül le, így elindult felé, de azért nem rohant.*
Szia*köszönt neki, és most még csak be sem kellett mutatkozni, hiszen a lány azért elég jól ismeri őt*
Gondolom szívesen raknád már le a cuccaidat egy rendes szobában*mondja neki, majd reakcióra annyira nem is várva úgy ahogy van a kezébe veszi a két cuccot, a lány meg majd vigyáz az egész állatkertjére. ~Még jó hogy azt a pókot nem hozhatta, nem is tudom befér e a szobába ennyi lény~ gondolkodik a srác*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Aug. 02, 2009 5:41 pm

*Ahogy kényelmesen elhelyezkedik a kissé kemény bőröndjén léptek zaja üti meg a fülét, és mikor felnéz egyből elmosolyodik, és örömében talpra ugrik, hiszen bátyja közeledik felé. Szegény Hórusz majdnem leesik a ládáról a lány hirtelen távozása miatt, de Michelle ekkor már rohan a srác felé, aki eközben odaköszön neki, ám a következő pillanatban talán kissé meglepődik, ugyanis a lány, Imhoteppel a vállán testvére nyakába ugrik, de úgy, hogy karjaival épp, hogy nem fojtja őt meg, lábait pedig behajlítja, kényszerítve ezzel a másikat, hogy tartsa őt meg jó erősen, mert ha nem, akkor egy szépet fognak zakózni. Aztán néhány perc múlva elengedi George-ot, hogy ismét két lábbal állhasson a földön. *
- Jól gondolod, nagyon szívesen. Amúgy ez csak az egyik fele, anya majd küldi utánam a többit, amiben az Egyiptom gyűjteményem van, meg persze a könyveim. Ezekben csak ruhák vannak, meg némi madár, illetve kígyó kaja... *Mondja széles mosollyal, hiszen rengeteg egyiptomhoz kapcsolódó szobra, könyve, és bekeretezett képe van, amiket nem akart magával vonszolni, hanem egyből a szobájába kéreti őket, apja el tudja neki intézni. *
- Mesélj, mi a helyzet veled? Mikor mentek haza azzal a.. Hogy is hívják.. Lírával? Anya mondta, hogy írtál neki, de dátumot ő se tud.. *Vonja kérdőre bátyját, miközben az felveszi a két bőröndöt, Michelle pedig egy percig sem ellenkezik ezellen. Ő a vállára veszi a kitömött kistáskát, Hórusznak pedig kinyújtja bal karját, így a madár arra száll, Szeszósztrisz is felkel a földről, és elindul a páros után.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Aug. 02, 2009 5:50 pm

*Amikor a lány felé rohan, egy kicsit meglepődik, de még jobban amikor a lány a nyakába ugrik, de hát akarva akaratlan megtartja a lányt, amíg az végül nem mászik le róla. Örül valamennyire, hogy látja a húgát, na de azért ezt ő mégis csak túlzásnak tartja, de hát mindegy, hagy örüljön a lány.*
Igen, pedig már kezdtem azt hinni, hogy ennyi lesz, mondjuk kíváncsi leszek, hogy ennyi cuccal és állatkával hogyan fogsz elférni majd a szobádban, bár valahogyan csak-csak*mondja a véleményét., de hát tényleg könnyeb az ilyesmiket az apjukon keresztül intézni, ha már egyszer itt dolgozik, akkor használják is ki azt a lehetőséget.*
Hogy velem, hát semmi érdekes, délelőtt apunak segítettem, akkor tudtam meg hogy jösz, aztán ledumáltam vele, hogy akkor majd én kijövök érted, ő meg intézze a többi dolgot*mondja el a lánynak, majd a másik kérdésre is válaszol valamit*
Nem tudom még, de Lyranak hívják*mond csak ennyit, hiszen valószínűleg már nem megy Lyraval sehova, de ezt nem akarja a húgának elmondani, hátha az elpletykálja a dolgokat, nem tudja mennyire bízzon meg benne*
Amúgy ha már a tarantulád nincs itt örülhetsz, mert a tarantula hálóba fogsz kerülni, remélem jó lesz, apuval intéztük neked*mondja el a srác miután számba vette az állatokat amik őket követik, miközben majd haladnak át az előcsarnokon.

Tárgy: Re: Udvar Vas. Aug. 02, 2009 6:13 pm

*Michelle csak elmosolyodik bátyja válaszán. Na persze, a srác sose volt valami nagy állatbarát, és végülis Michelle is inkább az egzotikusabb, érdekesebb állatokat szereti, mint például a kígyók, vagy a tarantulák. Persze Gusztika a kedvence, és hát ő még sose bántott embert, így majd valahogy megpróbálja elérni, hogy idehozhassa a méretes pókot is, akinek mágiával kezelt terráriuma van, természetesen apja jóvoltából, így nagyon biztonságos. Csupán Michelle és Gerard tudja kiszedni onnan a lényt, és ők meg tudják, hogy kell vele bánni, Gusztávó drága őket nem is bántja. *
- Bízz bennem, Georgeika, el fogok férni a szobában.. Húrusz alszik valami szekrény tetején, Tepi az ágyam végében, Szeszi pedig a földön.. De meg fogom oldani, azt hiszem, de legalábbis nagyon remélem. *Válaszol bátyjának még mindig mosolyogva. Persze néha ő is elég antiszociális, de a családtagjaival mindig is nyílt volt, és őszinte, na meg beszédes.. Arra, miszerint apja akart érte jönni, nem mond semmit, valamiért sose rajongott azért, hogy apjával egy suliban legyen, de most ide jöttek ő is meg George is, és akkor már ő se akart a Roxfortban maradni. A Lyrás dologra nem mond semmit, csak felvonja szemöldökét, valamiért nem tetszik neki a válasz. Olyan kitérő, mintha testvére nem akarna beszélni a lányról, vagy mint aki titkolni próbál valamit. A háló nevének hallatára elégedett mosolyra húzódik ajka. *
- Köszönöm, de tudod Gusztika nélkül.. Hiányzik a drágám, valahogy megpróbálom elintézni, hogy ő is idejöhessen utánam...*Teszi még hozzá, miközben beérnek az épületbe, és a lépcsők felé veszik az irányt. Neki nem kell semmit mondani, elvégre anyja már kiokosította a házirendből, mondván, hogy ne hozzon szégyent se az apjára, se a bátyjára..*

Hozzászólások száma : 115 Kaszt : Üzenőláda :

*Még pár perce odafent sétált, ám a harmadik emeleti folyosók ablakából valami lent csillogó dolgot vett észre, ami igazán felkeltette az érdeklődését. Kutyusa, Skinny most pórázon van, ugyanis a kis beagle állandóan el akar szökni és a mai nagy melegben igazán nem lett volna kedve rohangálni utána. No, de a lényeg, hogy az udvart célozta meg, közel ugyan a vízparthoz, de azért mégsem ért le a tópartig. Fentről igyekezett pontosan belőni, hogy hol is van az, amit látott, de most hogy leért fogalma sincs. Ez látszik is rajta, mert amint kilép az ajtón tétován áll meg, újra és újra körbenézve. Bájos kis pofijára ki is ül a bizonytalanság, nem tudja merre is kéne mennie.* -Skinny keress! *A kis kutyus persze csak farokcsóválva lelkesen néz fel gazdijára, és fogalma sincs, hogy a leányzó mit is akar tőle. Egyébként kellemes lenge egyberészes ruhában van, ami szolidan kivágott, hiszen ő még elég kicsit, nem az a pasizós típus, kimondottan kis naiva még. Végül csak elindul előre felé, de még nem tudja a célt, erősen a földen pásztázza tekintetével, hátha újra megcsillan a nap azon a valamin, amit meglátott.*

Vendég

*Akoni egyedül sétálgat a nagy forróságban. Nem bírta tovább a kúriában, meg aztán mindig is jobban szerette a friss levegőt, mint a benti létet. Mivel nagyon meleg van, ezért igazi strandolós ruhákat vett fel, ami nem is túl szokatlan a Hawaii fiútól. Kék fürdőnadrág van rajta, mely leér egészen a térdéig, és egy sárga színű póló, mely egyik kedvence. Nem tudja hogy mi is az úti cél, csak úgy sétálgat, nézegeti az eget, mely most csodálatos. Egyszer csak megpillant egy lányt, akit még sose látott. Lassan odaballag hozzá. Úgy tűnik, mintha a lány valamit keresne, de Akoninak fogalma sincs afelől, hogy mi is lehet az. Nem akar ezen gondolkozni, inkább megszólítja a lányt.*
-Szia! Akoni Konana vagyok! Remélem nem zavarlak, esetleg segíthetek valamiben?
*Kérdezi Rebecától szokásos mosolyát felvéve. Egy aranyos kutyust is lát a lány mellett, amit már nem is tart szokatlannak. Ebben a suliban szinte mindenkinek van házi kedvence, de Akoni azok közé tartozik, akiknek nincsen.*

Hozzászólások száma : 115 Kaszt : Üzenőláda :

*Nem is veszi észre először a közeledő fiút, ezért kissé meg is ijed a hirtelen hallatszó köszönéstől, ettől picit meg is ugrik, de pár pillanat múlt már meg is jelenik a mosoly az arcán. Szinte reflexből nyújtaná a kezét, hogy kezet fogjon a fiúval megismerkedésük okán...* -Rebeca Carlenis, Allidon, és nem.... *De nem tudja befejezni a mondatot, lévén nem sikerült összehangolnia a különböző dolgokat újfent. Pont azt a kezét nyújtotta ugyanis kézfogásra, amiben eddig a póráz volt, így hát az kicsúszott a kezéből. Skinny-nek pedig mi sem kell több azonnal, amint megérezte a póráz lazulását mint a nyíl lőtt ki.* -Oh, hogy az a... *Morran fel leányzónk, persze csak a maga bájos kislányos módján.* -Folyton ezt csinálja...Skinny, állj! *Kiállt a kutyus után, majd Akonira pillant, és vissza a távolodó ebre. Nem akarja csak úgy feképnél hagyni az újdonsült ismerőst, ezért tétovázik.* -Segítenél nekem elkapni? *Kérlelő nagy szemekkel pillant a fiúra, majd ha megvan a válasz, akkor el is kezdi szedni a lábát, és futás a kutyus után.* -Skinny, vissza, állj, marad, Skinny! *Próbálkozik mindenfél parancsszavakkal, de persze a kutyus semmire sem hallgat, még csak hátra sem néz a neve hallatán.* -Nincs nálad valami kaja? *Kérdezi meg futtában Akonitól, hátha van nála valami...bármi, hiszen a kutyus kimondottan nagy éhenkórász, akkor talán megállna, ha valami fincsi illatot érezne meg.*

Vendég

*Miután Rebeca bemutatkozott a póráz szinte egyből kicsúszott a kezéből. A kutyus pedig, mint minden rendes háziállat elkezdett futni. Persze nem állt meg a lány kérlelő szavaira, miért is tette volna. Rebeca elkezd szaladni, azt meg hogy segít-e a szőke hajú fiú már csak természetes. Elkezd szaladni a lány után, akit hamar utol ér, de Akoni soha nem volt az a nagy futó, éppen ezért a kutya ellen semmi esélye. Éppen ezért csak fut Rebeca mellet. Kiderült, vagyis Rebeca mondta, hogy a kajára talán visszajönni, vagy legalább megállna. Tudja hogy nincs nála, ritkán hord csirkecombot a zsebében, de azért körülnéz. És ugyebár aki keres az talál, éppen ezért Akoni is talált valamit. Egy szelet csokit, mi más is lehetne egy fiúnál. Előveszi zsebéből, és Rebeca felé nyújtja.*-Nem tudom hogy ennek hasznát veszed-e...*Nehéz ám egy mondatot elmondani, hogyha az ember kezd fáradni, és egy picit gyorsabban veszi a levegőt mint ahogy kéne. Akoni ezek szerint nagyon nincs jó edzettségi állapotban.*-.....de tessék, próbálkozz vele, nem tudom hogy szereti-e a csokit, de reméljük.*Mondja kisebb nagyobb megszakításokkal, reméli hogy Skinny szereti a Mars szeletet, mert ha igen, akkor végre megállhatnak, csak imádkozni tud.*

Hozzászólások száma : 115 Kaszt : Üzenőláda :

*A nagy futásban a tökéletesen belőtt haja pillanatok alatt csapzott, és zilált lesz, aminek nem örül, bár még nincs tudatában, szóval majd maximum ha megállnak, akkor hibáztatja a kutyust. Egyelőre marad a szaladás, és a szapora légzés, hiszen ő sincs hozzászokva a futáshoz, eleve nem az a sportos alkat, hisz nem sok kézügyessége van, meg amúgy se sportolt soha életében. Nem is illene hozzá az ilyesmi. Aztán hallja Akoni akadozó szavait, legalább nem ég be, hogy nem bírja futást, hisz láthatóan a fiú sem. Van nála csoki, felcsillan a szeme, és végül lefékez, meg áll. A térdére teszi a kezeit, szaporán szedve a levegőt, finoman szólva is lihet.* -Huh, köszi, ... imádja a csokit ... ez életmentő lehet. *Válaszol neki erősen akadozva. Ki is bontja a csokit, majd letör belőle egy kisebb szeletet, a többit pedig visszadja a fiúnak, hiszen mégsem akarja az összes csokiját lenyúlni, az mégis csak pofátlanság lenne. Leguggol és új tartja előre a csokit a tenyerén, ami persze pillanatok alatt olvadásnak indul a meleg és a napsütés miatt.* -Skinny, gyere, csoki. Tudom, hogy imádod a csokit, gyere szépen. *A kutyus lefékez, amit megérzi az édes illatot. A levegőbe szagol, majd hátra fordul, és meg is látja a keresett illat forrását. Nagy hévvel indul meg Rebeca felé, és veti rá magát a lány kezére, amit persze össze-vissza ken a csoki megevésével. Szóval a leányzó keze kellőképpen nyálas és csokitól ragadóssá válik. Nehezen, de előhalászik a vékonyka ruha egyik zsebéből...igen az is van neki...egy zsepit, és megtörölgeti a kezét, majd gyorsan visszateszi a pórázt a kutyusra.* -Huh, ez sikerült, ezer köszi, nélküled nem ment volna. *Mosolyodik el Akoni felé, majd újra a földre pillant látszik, hogy még mindig nagyon keres valamit, amit előzőleg is keresett, de mostmár aztán végképp alig tudja, hogy merre is látta előzőleg a csillogó tárgyat a földön.*

Vendég

*Akoni nagyon megörült annak hogy végre megállj van. Nem akart tovább menni, még szerencse hogy hozott csokit. Amíg a lány hívogatja a kutyát, meg megeteti addig ő a térdére támaszkodva összegörnyedve ácsorog. Próbálja összeszedni magát, légzését egyenletessé, és normálissá varázsolni. Egy kicsit izzad is, ezek a cseppek a homlokán látszódnak, főleg ebben a napsütésben. A felé nyújtott csokit elveszi, de tudja hogy muszáj megenni, különben forró csoki lesz belőle. Már így is érzi, hogy kicsit puhul. Letöri a megmaradó rész felét, a többit pedig odanyújtja a lánynak.*
-Tessék, egyél egy kicsit te is.
*Mondja mosolyogva, de látja hogy közben Rebeca már a földet kémleli. Valamit biztosan keres, de mi lehet az, amit Rebeca meglátott, és annyira fontosnak tart?*
-Talán elvesztettél valamit? Vagy csak keresel, mert a távolból megláttad, és mire ideértél eltűnt?
*Nagyon kíváncsi a válaszra, hiszen Rebeca már egy ideje keresheti, mert nem látta kijönni a lányt, szóval jóval előtte érkezett. Nah de biztosan kap valamilyen választ, mert mi oka lenne a lánynak eltitkolni a dolgot?*

Hozzászólások száma : 115 Kaszt : Üzenőláda :

-Oh, köszönöm. *Veszi át a csokit, majd egy mosoly kíséretében legyűri a maga adagját, bár ennek csak az a hátránya, hogy így meg majd baromi szomjas lesz, és inni azt nem hozott magával. Áhitatosan pillant a távoli tópart felé, bár azt sejti, hogy egy terméstetes vízből nem a legjobb lenne inni, ehhez muszáj lesz majd bemennie. A fiú kérdésére egészen elkerekedik a szeme.* -Te...te...látnok vagy? *Alig tudja felkaparni az állát a földről, de végülis sikerül. Még kicsit habog, de aztán bólint, és válaszol.* -Az úgy volt, hogy fent sétáltam az emelten, és láttam, hogy itt csillog valami, lehet hogy valaki elhagyta a karkötőjét, vagy ilyesmi, úgyhogy gondoltam megkeresem, de most meg nem tudom hol is láttam. *Morfondírozik egy kicsit, még meg is vakarja a feje búbját, majd végül mintha csak felkapcsolódna a feje felett az a bizonyos izzó a homlokára csap.* -Áh, meg van, az a fa volt ott, mellette volt pár méterre. *Meg is indul a fa irányába, majd továbbra is erősen gondolkodva áll meg mellette. Nézelődik jobbra, balra, majd fel a kúria emelete felé, igyekszik belőni, hogy mit is láthatott. Végül aztán pár lépés múlva újra látja a csillanást.* -Áhá! *Ugrik oda a kiszemelt helyre.* -Ez lesz az. *A fűből aztán egy üveg nyitó szelep szerű bigyuszát veszi fel, amivel a dobozos sörök, és kólák is le vannak zárva. Csalódottam emeli felé, és mutatja meg a fiúnak is.* -Hát ez nem kincs, pech. *Szomorodik el kicsit, és le is görbül a szája széle, de aztán végülis újra visszanyeri a mosolyát.* -De végülis...találtam egy új ismerőst itt, úgyhogy ez is sikernek számít, nem de? *A darabka fémet a zsebébe süllyeszti, ki tudja talán még jó lesz egyszer valamire. Aztán újra a víz felé pillant, mostmár tényleg nagyon szomjas kezd lenni.* -A csoki betett, te nem vagy szomjas? Menjünk be inni szerintem. *Javasolja a fiúnak, majd ha beleegyezik akkor vele együtt, ha nem akkor elköszön és nélküle indul meg Skinny-vel együtt az épület felé, hogy vizet találjon.*

Vendég

*Eszébe jutott Rebecának hogy mit is keres, szóval odasiettek a fa alá. Aztán amikor meglátta a fiú hogy miaz, akkor akarva-akaratlanul elnevette magát. Nem azért mert ki akarta nevetni a lányt, csak viccesnek találta a helyzetet.*-Bocsi, nem téged akarlak kinevetni. Csak belegondoltam, hogy valaki eldobta ezt, mert gondolom nem csak úgy magától jött ide. És mekkora kaland lett belőle. Persze ehhez Skinny is kellett, meg én is. Mert ugye, hogyha én nem jövök, akkor nem szökik el a kutyád, ha nem szökik el Skinny, akkor nem jövünk el idáig, és ha nem jövünk el idáig, akkor nem lesz meg ez az izé.*Nem talált jobbat az izé szónál. Tudja mi az, hiszen muglik között nevelkedett, de mégsem tudja, hogy mi is a neve. A nagy siker után a lány felveti hogy felmenjenek a kúriába inni valamit. Ez ellen Akoninak sincsen kifogása, mit is mondhatna erre, hiszen ilyen hőségben hamar megszomjazik az ember.*-Persze menjünk csak, ilyen melegbe minél többet iszunk, annál jobb.*Mondja mosolyogva, majd vidáman indul el vissza a kúriába, mellette Rebeca sétál, és jót beszélget új ismerősével a szőke fiú.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Aug. 03, 2009 7:04 pm

*Két utazóládával a kezében érkezik meg egy újonc diák, aki az Eramirosok közé tartozik immár. Belép az udvarba, ami számára még oly idegen és rideg, de biztos abban, hogy ez nem sokáig lesz így. Leteszi két ládáját a fűbe és körbenéz. Elnehezült, elgémberedett kezeit picit megmozgatja, mert hát lássuk be, hosszú útja volt egészen idáig. Néhány pillanat múlva újult erővel veszi kezébe a két ládát és könnyed, légies léptekkel halad tovább a kastély felé. Ahogyan egyre halad a birtokon belül szeme ide-oda ingázik a látnivalókon, olykor-olykor elámul a gyönyörtől, ami kellő képen kiül az arcára is.
A meleg miatt laza ruhát vett fel, hogy az útnak végén ne látszódjon meg annyira rajta, hogy elfáradt és szívesen venne egy könnyed, hideg zuhanyt, miután birtokba vette új szobáját, ágyát és a szekrényt, amit majd kapni fog ruháinak. Öltözéke mindössze egy kis ruhácska, egy papucs, meg hát ugye az alapvető fehérneműk. Bella Stackhouse-t megjelenését üde természete, gyönyörű mosolya és a nyakában lévő nyaklánc teszi még elragadóbbá.
~Még jó, hogy direkt időzítettem érkezésemet ilyen későre, mert ha délután érkeztem volna valószínűleg olyan lennék, mint az olvadt jégkrém.~ *Gondolatán csak kellemesen elmosolyodik végül leteszi újfent a bőröndöket és vár, hogy kijöjjön valaki elébe, hogy felkísérhessék.
Nem tud egy helyben megülni, megállni, főleg nem, ha várakoznia kell, így hát csomagjait otthagyva, picit körbenéz, noha nem megy olyan messzire, hogy ne vegyék majd észre. Dúdolgat, dalolgat valami dallamos kis dalocskát, ami most a természetről jutott hirtelen eszébe. Két-három perces sétálgatás és nézelődés után visszatér csomagjaihoz, mert arra lesz figyelmes, hogy valaki mintha közeledne felé, így hát illendő, ha elébe megy, ha már egyszer érte jött ki eme késői órán. Arcán egy kedves, örömteli mosoly ül, ami vegyül egy kis izgalommal és kíváncsisággal is.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Aug. 03, 2009 7:15 pm

*Szőke, bozontos haj, fehér ing és farmernadrág. Mindenki, aki ismeri a fiút tudja, hogy ő az, már messziről kiszúrhatják, nem találkozott ő személy szerint még olyannal, aki így öltözne, mint ő és szőkeség lenne, persze, ez nem zárja ki azt, hogy van ilyen. Hallotta, hogy új diák fog nemsokára érkezni az iskolába és hát vállalta, hogy fent marad ezúttal kicsit tovább, mint mostanában szokott, csak hogy fogadhassa az illetőt. Kilép, az udvaron a sötétség már egyre terjeng, minden perccel sötétebb és sötétebb lesz, nem szeretne már túl sokáig kint maradnia fiú, úgy gondolja, jobb, ha minél előbb letudja a munkát, ő is korábban mehet az ágyába, az érkező is kipakolhat még ma, ha akar, ez majd csak rajta múlik. Eleinte nem pillantja meg a lányt, a sötét miatt, de ahogy megindul a kis úton, mely a kapukhoz visz, pár másodperc alatt kiszúrja a formát a távolban. Lépteit sietősre veszi, ujjait megropogtatja, mikor még távol van, illedelmes fiúhoz mérten fel fogja ajánlani segítségét a cipekedéshez, ehhez pedig felkészíti kezét is. Mikor már csak pár méterre van Bellától, jól hallhatóan köszön fel, nagy mosollyal arcán, vidámsággal hangjában.*
-Szép jó estét. Te vagy az új eramiros diák, ugye? *Teszi fel a kérdést, bár a választ már tudja, senki más nicns ma este itt nagy csomagokkal, attól még a választ megvárja, ha már feltette a kérdést. Kezet nem nyújt, nem illendő az, ő pedig igazán jrátas az etikettben, hála szüleinek.* -Anaze White, a főprefektusod. *Ejti meg a bemutatkozást elsőként, majd egyből a lényegre tér, nem szokta kerülgetni a témát, általában a közepébe vág a dolgoknak mostanában.* -GOndolom még nem kaptad ki a szobád, úgyhogy, ha igényt tartassz a szolgálataimra, akkor esetleg segíthetek. *Barátságos mosollyal fűszerezi meg a dolgot, majd várja Bella válaszát.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Aug. 03, 2009 7:32 pm

*Mosolyogva szemléli végig az előtte álló diákot, aki immáron egészen biztos, hogy ő érte jött. Finoman biccent neki első körben, s ezt nem másért teszi, hanem azért, hogy ne bombázza le rengeteg kérdéseivel. Picit zavarban érzi magát, egy lányra számított, akivel picit könnyebben tudna beszélgetni, de ez nem okoz neki gondot, ha nem hát nem.*
-Üdvözletem! Bella Stackhouse vagyok, eramiros ahogy mondod. *Arcán továbbra is ott ül a kedves mosoly, amit azóta nem tud levakarni arcáról, mióta elindult otthonról. Végighallgatja a bemutatkozást, igyekszik megjegyezni a nevét, mert hát eléggé kínos, de jobb az arcmemóriája, mint a névmemóriája és nem szeretné az embereket öszekeverni, így néhányszor megismétli magában a nevet, amit nem is talál olyan bonyolultnak, mint az övé, így talán nem lesz problémája ezzel, kivételesen.* -Hát, ami azt illeti elkélne egy kis segítség, mert még nem kaptam szobát, és az út során eléggé elfáradtam, jólesne egy ágy amin megpihenhetek az estéből maradó időben, így ha nem okozok túl nagy gondot, elfogadom a segítségedet Anaze... *Arcán önelégült mosoly ül ki, be kell vallani, hatalmas nagy öröm számára, hogy még tudja a nevét. Bőröndjére néz, aztán Anezera... * -Megkérhetlek rá, hogy segíts az egyik bőrönd cipelésében. Nem nehéz, csak fáj a jobb csuklóm, és ez most picit körülményes nekem... *Hülyén érzi magát, de az igazságot mondja, no meg hát, eléggé illedelmes és segítőkésznek látja a fiút, talán nem fog gondot okozni, ha még az egyik bőröndjét is vinnie kell, mindezek után.* -Mond csak... mióta vagy itt? Mármint, az iskola falain belül... érdekel, hogy tudjam mások hogyan és mióta élnek itt... *Kedves csevegést kezdeményez, nehogy azt higgyék, hogy megvan szeppenve. Mindezek közben felveszi bal kezébe a bőröndöt, mert azt azért tudja hozni.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar