Udvar

Tárgy: Udvar Szer. Jún. 24, 2009 7:12 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Vendég

[Rose]

*Akoni nem nagyon lát ismerőst, egy-két embert, akikkel futólag találkozott már. Na de mindegy. Ekkor megpillantja Rose-t akivel egyszer-kétszer összefutottak, de annyira nem ismerik egymást. Most azonban odamegy a lányhoz Akoni, hiszen kell a társaság.*-Szia! Akoni vagyok, nem tudom emlékszel-e rám.*Mondja mosolyogva a lánynak, közben megérkezik a tanár is, aki a mai szakkört tartja. Akoni neki is köszön, majd elővesz egy meleg kabátot a zsákból, hiszen neki nincsenek ilyen cuccai, Hawaii-ra minek is. A feladatot megértette, és megérinti a kardot. Már alig várja, hogy mi is fog történni.*

Vendég

*Nyílik a kúria ajtaja; először egy farkas lép ki rajta, méltóságteljes léptekkel, majd mögötte jön gazdája is, aki becsukja maguk mögött az ajtót. Szőke haja körülbelül a válláig ér, szemei zöldesek; hosszúujjú, fekete póló van rajta, amin elöl egy szürke farkas képe díszeleg, hátul pedig egy indiáné. Nadrágja sötétzöld, körülbelül bokáig ér, elvégre már nincs annyira meleg, ráadásul estefelé még hidegebb lesz. Éppen ezért a derekára egy pulóver is van kötve, világosbarna, a közepén pedig egy sötétebb barna csík fut rajta végig, egészen széles. Ezt majd felveszi, ha esetleg fázni fog. Most nem oldaltáska, csak övtáska van a derekán, piros színű, egyszerű darab. Zsebredugott kézzel sétál ki az udvarra, ahol már ott van a tanár is, szóval meghúzza magát, és csak hallgatja a szavait. Északi sarkkör... ennél a szónál már felsóhajt, a pulcsit leoldja a derekáról, és felveszi, hiszen minimum erre szüksége lesz. A hőburok varázslatot persze ismeri otthonról, de azért jobb lenne, ha nem kellene használnia, és nem azzal menne el az idő. Jó... a mínusz negyven-ötven foknál mondjuk már kezd elbizonytalanodni, de csak nyel egyet, majd a lényre megrázza a fejét, majd közelebb lép. Egyik kezét a farkas nyakán tartja, másikkal pedig megérinti a zsupszkulcsot...*

Diák Hozzászólások száma : 62 Kaszt :

*Úgy tűnik, hogy Nicolast nem vette észre, csak a biccentéskor figyel fel rá. Steven meg őket sem veszi észre, szóval ő még vaksibb. Mindenesetre biccent Nicolasnak, bár még sosem látta a fiút. Aztán amikor érkezik a tanár a sok ruhával elmosolyodik. Mégis csak jó, hogy felöltözött, bár az tuti, hogy nem fog itt nagy télikabátokat felvenni. Inkább csak kiválaszt egy jó meleg, kötött pulcsit, az jó lesz a bőrkabát alá, ha meg fázik, majd nyom magára valami hőburkot, vagy ilyesmi. Szóval felveszi a pulcsit, majd szépen megérinti a zsupszkulcsot és irány az északi sark.*

Vendég

[Steven]
*Deyan is érkezik a szakkörre. Egyrészt prefektusi kötelességének is érzi, hogy lehetőleg minden szakkörön jelen legyen, másrészt pedig a szakkörök nagyon jó dolgok szoktak lenni, úgyhogy esze ágában sincs kihagyni az utolsó előtti szakkört. Mikor kiérkezik, megpillant néhány ismerőst, mindegyiknek köszön, majd odamegy Stevenhöz.*
-Szia, öreg harcos. *mondja nagy vigyorral a képén.* -Mi újság veled? Nagyon rég nem láttalak. *mondja a barátjának, és vár, hogy kezdődjön a szakkör. Mikor megérkezik a tanár, elgondolkodik.* ~Hát, a hideget megoldja a hőburok. Azon kívül meg szerintem majd kiderül, hogy mi az a bestia, mert én még soha nem hallottam róla.~ *gondolja, aztán amikor lehet, odamegy a tanárhoz, és megfogja a zsupszkulcsot.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Aug. 24, 2009 4:08 pm

*Megérkezik a tanerő is. Sean odasétál Lizzel együtt és figyelmesen hallgat. Hát, talán egy kabátot ő is elfogad, de tud ennél jobbat is, így a vastagabbakat annak hagyja, aki akarja. Ő csak egy vékony valamit vesz fel. A többit a sarkon. A feltett kérdésre viszont tudja a választ.*- Én már hallottam róla Tanár Úr. De én azt hittem az meleg helyen él, nem a hidegben.* jegyzi meg a fiú. Valóban úgy tudta, hogy az a lény az erdőket lakja. Sokkal inkább gondolt volna most a Jetire, mint erre a lényre. Majd felhúzza a cipzárt és megfogja a szupszkulcsot.*

Diák Hozzászólások száma : 368 Kaszt :

[Sean]

* Egy fiú lép a lányhoz akit már mondhatjuk hogy ismer bár ez erős kifejezés hiszen általában szakkörön találkoznak csak. A lány meg is örül neki, hiszen szereti a fiú társaságát.* - szia örülök hogy látlak* Mondja mosolyogva. Egy tanár jelenik meg akit még soha nem látott. Jó alaposan végig méri a tanár urat.* ~ mínusz fok.? Sötét?~* teszi fel a kérdést magában majd a zsákhoz meg hiszen nem éppen úgy öltözött ahogy kellet volna. Egy kabátot vesz ki aminek jó illata van. Érezni hogy frissen van mosva így fel is veszi hogy ne fázzon. Majd a kardhoz lép amit meg is fog. Egy pillantást vett Sean-re* - hamarosan találkozunk* Mondja kedvesen és el is tűnik a lány*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Aug. 24, 2009 4:09 pm

*Fred megnyugodva veszi tudomásul,hogy nem késett el,a szakvezetője csak utána érkezett meg.Odamegy középre a ruhákhoz,felkap egy fekete pulcsit,aztán várakozva néz a férfira.Amikor a Chupacabráról van szó,elröhögi magát.:*
-Az a zöldes árnyalatú I.T. lény nagy fejjel és osonó léptekkel?Az nem Mexikóba van?-*kérdezi,aztán vállat von,és a kard-zsupszkulcsot kezdni nézni,aztán megérinti és irány az Északi Sarkkör!*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Aug. 24, 2009 4:10 pm

[Akonii] //Bocsi, későre vettelek észre. ^^" //

*Nos, szokás szerint Rosie félreolvasott dolgokat - vagyis, csak egyet - , azt, hogy ki fogja tartani a szakkört. Vagy csak a két pasast keveri? Kitudja ... Annyit tud az érkezőről, hogy ez a deridion szakvezetője, aztán hogy mit tanít, az még ködös számára. Adamante-ra számított, de végülis mindegy. Apró vállvonás után felpattant, és biccentett egyet a tanárnak - látva annak komor tekintetét, a lány is kissé elkomorodott. Karjait összefonva, kissé idegesen hallgatja a férfi szavait, majd kissé hátrahőköl.*- Mínusz negyven - ötven fok?* kérdezte, szaporán pislogva. Fintorgott egyet, majd valami olyasmit motyogott,hogy ez megbolondult, persze halkan, remélhetőleg a tanár nem hallotta ezt. A zsákra csak vet egy undor pillantást, majd egy újabb fintorral megérintette a kardot, és már érezte is azt a nagyon utált érzést. Persze közben a mellé érkező Akoni kap egy kedves pillantást.*-Szija. Persze, nem felejtettelek el.* motyogta egy bájos mosoollyal, majd el is tűnt, miután megérintette a zsupszkulcsot.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Aug. 24, 2009 4:10 pm

*Lassanként gyűlnek az emberkék, őt igazából senki nem foglalkoztatja. Egyenlőre. Állát a boton támasztva figyeli az érkező diákok egyvelegét, néha egyegy ismerőst vél felfedezni. De lehet hogy téved. Egy biztos. Sok az új arc. Ennyire elszokott volna a társaságoktól? Rég nem ismerkedett, ez tény. Gyorsan gyaarapszik a suli diáksága. De az ő elsődleges célja nem az ismerkedés. Hanem a szakkör élvezete. Minden más hanyagolható. Nil tanárúr megérkezésére a szempillája megrezzen. Mintegy jelezve, hogy észrevette a férfi érkezését. Lassan kiegyenesedik. Rajta meleg ruha van, pulóver, és megfelelő nadrág, bár erre nem fordított különösebb figyelmet. Szélsőségesebb körülményeket is kibírt már, nem aggódik. Egy alak lép be a látómezejébe, egy rég látott deris bajtárs.*
-Szevasz Deyan! *-mosolyodik el, miközben kezet ráz a fiúval.* -Élménybeszámolót majd később, most lássuk a kalandot *-int a fejével még mindig mosolyogva a férfi felé, majd odafordul. Figyelmesen halgatja a leírást, majd a kinyújtott kardhoz lép.* ~ Jöjjön, aminek jönnie kell~ *-mormolja magában, és megragadja.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Aug. 24, 2009 4:11 pm

*Cerri természetesen a miniszoknya híve így tuti nem fog meleg rucikat kotorni mint egy turkálóban .Nem az ő hibája hogy ilyen , el volt kényeztetve hisz újgazdag családból való ráadásul angol is így elég kellemetlen lehet néha a természete. Kissé finnyáskodva lassan odasétál a kardhoz és hozzáér.Még nem tudja hogy a zsupszkulcs után mi vár rá és hogy maga a zsupszkulcsozás mien kellemetlen de mivel odazsupszkulcsozzák őket most megtudja ...*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Aug. 24, 2009 4:12 pm

*Karba font kézzel várja be az érkező tanárt, olyan alázatos arckifejezéssel amilyennel csak tud. Felvonja szemöldökét az odadobott batyura, aztán ingatja a fejét, hogy nem lesz szüksége meleg ruhára. Ujjai közé vonja a pálcát, és elmormol magára egy hűburok varázst. Hidegben fűt, melegben hűt. Így most már nem fogja érzékelni a farkasordító hideget. A pálcája végére egy apró fénygömböt helyet, ezzel elég, hogy ő lásson, a többiek nem érdeklik. Fogalma sincs róla, mi az a lény, amit keresnek, ezért ismét nemet int. Közelebb lép, hogy megfogja a zsupszkulcsot. Szemében sötét láng gyúl, ám nem teszi szóvá gondolatait, csak elteleportál.*

Diák Hozzászólások száma : 214 Kaszt :

* Hangos és gyors léptek zaja hallatszódik az Udvaron, David érkezik futva. Sokan várnak már az udvaron, megáll egyedül, hogy kifújja magát. Nem is keres ismerös arcokat, inkább egyedül ácsorog. Várja, hogy megérkezzen a tanár. Fejében eszébejutnak az ez év eseményei, eszméletlen, hogy mik tudnak az emberrel történni.*
* A meleg ruhát ö is elutasítja, majd elteleportál a hideg északra, ki tudja, hogy mi vár rájuk.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Aug. 24, 2009 6:36 pm

*Ahogyan az egész társaság visszatér, egyből zsebrevágja a zsebórát, miután feltápászkodott a földről. Majd az órát visszaviszi később Nilnek, ha lesz rá ideje meg érkezése, vagy postán elküldi. Legvégső esetben majd az egyik tanórán adja vissza az órát, addig úgyse nagyon használja, és csak nem kerül át vaami durva helyre.. például az északi sarkra.. Minden esetre leporolja a ruháját, és a polárpulcsit is megigazgatja, bár kissé havas lett, de semmi gond. Int a távozóknak, majd Kászon felé néz, aki már könnyített is magán, az egyik fát megtámadva. A fiú szemeivel a lányt és a farkasát keresi, mert a tömegben elveszítette, sajnos.*

Vendég

*Lassan elsimulnak a dolgok, ő meg egészen eddig csak sodródott az árral... aztán közelebb oldalazik Zakariáshoz, mikor az órát kell megfogni. Természetesen elesik, mikor visszaérnek az udvarra, mert miért ne... Feltápászkodik, majd körülnéz. Ha úgy látja, hogy Zakariás indul befelé, akkor hagyja, hadd menjen, és ő maga a tölgyes felé veszi az irányt... De nem, mikor tekintetével megtalálja a fiút, azt látja, hogy amaz is keres valamit. Halványan elmosolyodik, majd füttyent Ookami-nak, és közelebb sétál Zakariáshoz, zsebrevágott kézzel.* - Heló megint. Egészen aktívan részt vettél ebben a dologban, hallod-e. A kedvesed tuti büszke lesz rá, ha elmeséled. Na de lassan bemehetnénk, már ha az egoizmusom helyesen súgta, hogy rám vártál... Kezd hideg lenni idekint. *Az utolsó mondatot persze viccnek szánja, ez látszik a mosolyán; valóban hűvös van, de az előbbi hideghez képest ez trópusi hőmérséklet.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Aug. 24, 2009 6:48 pm

*Amikor végre elvonul a tömeg, és megpillantja a lányt, akkor integet neki, hogy jöjjön közelebb, majd elmosolyog.* -Jól sejtetted, és hello ismételten. Jó téged újra látni. Amúgy Budapest. *tér vissza egy régebbi témára, majd körbenéz, Kászon is lasan visszakóborol mellé. A lány kedves-es szavaira csak mormog valamit az orra alá, kissé komorabban.* -Jól súgta az egoizmusod. *halvány félmosollyal válaszol, azaz erősíti meg magát, majd az ötletre elindul a Kúria felé.* -Fogadóban jártál már? Mert az egészen kellemes ilyenkor.. *mondja, mint egy afféle ötletként, fél szemmel Kászont figyelve, aki hevesen, lelkesen ugrálgat körülötte, ide-oda rohangálva.*

Vendég

*Nem kell neki integetni, megy magától is, így legalább már biztos lehet benne, hogy ő van várva, legalábbis... ő is. Szóval megérkezik Zakariás mellé, és úgy hunyorog fel rá, mert a fiú még mindig jóval magasabb nála. Ez a lányt bosszantja is eléggé, de hát ez van, ő nem nőtt valami nagyra.* - Budapest... Na oda ritkán járok. Nekem kicsit zsúfolt város, jól elvagyok Szegeden a játszótereimmel, azzal a három darabbal a közelünkben... De van kalandpark is. Nemrég nyílt mondjuk, szóval mikor otthon laktunk, akkor messzebbre jártunk, de mostmár lesz ott nálunk is, és talán azt ki tudom hisztizni, hogy oda elvigyenek, mikor hazamegyünk nagyiékhoz. *A mormogás feltűnik neki, de inkább nem kérdez rá, a fiú minden bizonnyal nem akar róla beszélni, akkor meg inkább hagyja.* - Fogadó? Hát, én igazából még szinte sehol nem voltam... Valami tükörterem, az étkezőbe jutottam el nagy nehezen, vendégszobák, lovarda... Meg persze folyosók minden mennyiségben, kúriában és labirintusban, utóbbiban eltévedni is sikerült. De a fogadó az valahogy kimaradt, szóval mehetünk. Amúgy meg az egoizmusom halott, csak néha felébred... Szóval merre? *Kérdőn néz a fiúra, a kúria felé téve néhány lépést, hogy mégis merre van az a fogadó.*

Vendég

*Hilary érkezik az udvarra ahogy eltervezte.Kiszellőzteti a fejét.Megigazítja a halványrózsaszín egyberuhájának alját és az udvaron leül egy padra.Bekapcsolja hófehér szandálját, majd felnéz az égre és a felhőket kezdi bámulni.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Aug. 26, 2009 2:48 pm

*Samantha sétál le az udvarra, két kis kedvencével, akik nagy boldogan ülnek a vállán. A két kis pele imád a szabadban, és legszívesebben be se mennének soha a szobába. Elys és Maryc két nagyon virgonc, de szót fogadó pele. Samantha gyönyörű és könnyű kék ruhát visel. Fekete haja lágyan lobog utánna a szélben, és ahogy dalol, és néha körbe forog, csodálatosan néz ki. A titanic szövegét énekli, lágy csilingelő hangján.*
-Éjszakák és álmok, rád várok és szállok
Újra élek mindent ott fenn,
Elrejt egy csillag, de ott vagy én hívlak.
Újra élsz egy szívben itt lent.

Nézz rám az éj ablakán,
Vár ma rád ott a fényben
Nézz rám,
A múlt rejt, de a szív nem felejt.
Téged hív, érted harcol
Ne ébressz fel álmomból!*hangja messze száll. A két kis pele, pedig a közelében ugrál a fákon, és bokrokon.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Aug. 27, 2009 1:47 pm

*Apró biccentéssel köszön el a vadőrtől, aki áthozta a mocsár felett, majd feszes tartással pillant a kúria felé.* -Ez lesz az otthonunk Lord mostantól egy jó ideig. *A mellette álló méltóságteljes külsejű fekete párduc csak biccent egyet, miközben sárga szemeit "gazdájára" emeli. Patrick egyelőre még tétovázik, nem tudja merre is induljon elsőként, mi lenne az úticél, és vajon jön-e valaki, aki útbaigazítja. Aprót koppint a fölgön a kezében lévő szépen faragott sétapálcával, majd feltűri a törtfehér hosszú ujjú ing ujját. Melegebb lett, mint amire számított, ír földön azért ennyiren em volt hőség...sőt. A sötét barna vászon nadrág szintén hosszú, ezért sejthető, hogy a srácnak elég melege van, mégsem látszik rajta, hogy izzadságcsepp gördülne le az arcán. Ennek nem más az oka, mint hogy a sátapálca nem egy egyszerű kis pálca. Nincs varázspálcája, hanem ebbe a díszes botba van a varázsmag beleszőve, így épp az előbb húzott fel egy hőburkot, ami visszavesz a melegből. Átható, komoly, kissé tán szomorú tekintetét újra az iskolára függeszti, mikor készen van a precíz mozdulatokkal, azaz az ingúj felhajtásával.* -Hát, akkor lássuk csak. *A sorskerék fel indul. Kezét a jelzett helyre teszi, és rövid forgás, kerreség után meg is kapja az eredményt.* -Naxeldir. Érdekes...igazán érdekes. Na majd meglátjuk mi is lesz ott. *Elveszi a kezét a terény lenyomatról, majd újra a sétapálcára támaszkodik. Bőven vállig érő haját picit hátratűzi a füle mögé, amitől gyermeki, már-már lassan sármosodni kezdő arca jobban kitűnik.* -Akkor indulás. *Veszi célba a kúria ajtaját.*

Diák Hozzászólások száma : 14 Kaszt :

*Kilép egy fehér repülő lovak vontatta hintóból. Barátságosan rámosolyog a nevelőapjára, nem mutatja előtte szorongását, mely mint egy egyre növekvő labda egyre félelmetesebb méreteket ölt a torkában, mintha ki akarna törni. Átveszi a csomagokat, ami mindössze két pihekönnyű táskából áll, aztán búcsút is int. A hölgy vállán egy selyemszerű áttetsző zöld köpeny pihen, a nyaki részen egy ezüstbrokát tűvel összefogva. A köpeny alatt bársonying, és térdig érő szoknya, ezek piros színben. Nem tartja azt a tünde mondást, miszerint az erdő elrejt minket. Ha minden igaz, akkor már nem kell többé rejtőznie. Különös hirtelenséggel megjelent nagynénje váratlanul legyőzte ellenségeit, így a lánynak nincs mitől tartania, ettől még persze nem fog tudni könnyen beilleszkedni. Furcsán érzi még mindig magát a drága kelmékben, az oldalára felcsatolt tünde rúnákkal mintázott kard is ormótlanak hat. A levélforma penge misztikusan ősi, pedig hordozója még csak nem is tud bánni vele. Ám a különös tekintetű tünde asszonyság a lelkére kötötte, hogy legyen csak nála. Galoneth megvárja míg a hintó kikerül a látóteréből, aztán kezdenek csak potyogni a könnyei. Egyvalakiben bízott eddig, most ő is magára hagyta. Megrázza magát pár pillanatnyi csendes zokogás után, és arisztokratikus mozdulattal letörli fájdalma csillogó ékszereit. A sorskerékhez indul, ezt hagyták meg neki. Türelmesen megvárja, míg az előtte álló ifjú "végez" aztán aprót bólintva ráhelyezi kicsiny, de formás ujjait a varázsszerre. Gördít, aztán vár. A kerék az Allidonnál állapodik meg. Vállat von, végülis jól van ez így. Habár hangszere nincs, dalolni jól tud. Feltekint az épületre, és máris zavarban érzi magát, a sötét épület fenyegetően magasodik fölé.*

Diák Hozzászólások száma : 368 Kaszt :

* A kúria ajtaja nyitva van és egy kis Yorki szalad ki rajta egyenes egy fiú ellőtt áll meg. A kutyus meglepődött hiszen nem számítót rá hogy valaki lesz oda kint. Két különböző hang lesz hallható a Kúriából. Az egyik hang cipő kopogás hangja mely nagyon gyorsan követi egymást.* - Mia gyere vissza. Ne szaladj ki kérlek* Hallatszik egy kedves hang. Egy futó lány tűnik fel az ajtóban. A lánynak a haja vörös mely igen csak feltűnő, hiszen eltér a szokványostól. Egy világos piros felsőben és egy fekete rövidnadrágban látható. Egy fekete magas sarkú van rajta. Szemeit az ismeretlenre emeli akit még soha nem látott itt.* ~ új diák lesz vagy nem~* Állapítja meg a dolgot és ki is lép az ajtón. Cipője sarka be akad a küszöbe és a földön landol amin csak elneveti magát. Kutyusa oda is szalad Lizához és meg nyalja a lány arcát. Közben egy lány is megérkezik egy hintón amin Liza egy kicsit el csodálkozik* ~ a miss megérkezett~ * Állapítja meg a dolgot és el is mosolyodik gondolatán. Még mielőtt bárki is segíteni neki fel áll és a fiúra néz és kedvesen rámosolyog.* - Sziasztok Elizabet Kingston vagyok Allis diák gondolom új diákok vagytok. Üdvözöllek benneteket a Nezabart iskolában* A lányra nem néz, hiszen nem szereti ő a riválisokat, mert neki az össze lány az.*- Remélem nem zavart meg a kiskutyám.* Mondja kedves hangon a fiúnak. Kutyusát fel veszi az ölében.* - Meg forgattátok már a sors kereket, hogy melyik szakhoz fogtok tartozni?* Kérdezi meg kedvesen és végig csak a fiút néz mintha a lány ott sem lenne.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Aug. 27, 2009 2:25 pm

*Mivel épp a sorskeréknél áll nem veszi észre az érkező lányt, nem pillant hátra a hangok hallatán, hiszen mással van elfoglalva. Csak Lord gondolatai útján érzékeli, hogy valaki közeledik. Így a pityergést sem látja, de jobb is talán, hiszen még nincs olyan viszonyban az ismeretlen lánnyal, vagy bárkivel is itt, hogy bármennyire is belemásszon a lelki világába. Amikor közelebb lép hozzá a lány egyből feltűnik neki külseje, hiszen nem egy mindennapi látvány, a tündék hegyes füle, a vélák szépsége, érdekes elegy. Apró mosoly suhan át az arcán, majd maga elé emeli a kezét és meghajlással köszönti a leányzót.* -Üdvözöllek, Patrick Baker vagyok, ő pedig Lord. *Pillant a fekete párducra. Majd újabb történések egymás után. Ugatás, cipő kopogás, egy kutyus megjelenlése, majd egy lány. Meglepő számára, hogy a kis westi nem ijed meg a nálánál jóval méretesebb feket párduc láttán, de vélhetően bátor kiskutyusról van szó, vagy csak nem vette észre a nagymacskát. Finom mozdulattal igazítja meg az oldalán lógó szépen kidolgozott vékonypengéjű tőrkardot, amit már kiskora óta használ. Bár nem az a nagy harcos, de a vívásban kimondottan jól jeleskedik. Aztán esés. Már moccanna is segíteni, de messze van Liza, ezért nem érne oda, így hát a helyén marad, és bevárja míg a vörös lány hozzájuk lépdel. Újfent maga elé emeli a kezét, és úri módon meghajol a lány előtt.* -Tiszteletem Kingston kisasszony! Nem a kutya nem zavart, már épp végeztünk. *Szépen tagolja a szavakat, nem mondhatni hogy kapkodna, vagy hadarna. A kérdés hallatán csak bólint egyet, és nem nagyon érti az okát, hogy Elizabeth miért nem foglalkozik a másik lánnyal, reméli, hogy nem csak ő látja. Az igazán nagy malőr lenne így első nap, szellemeket látni.* -Igen, én megforgattam, és a hölgy szintén. Ahogy láttam történetesen ő a szaktársad lesz, ellenben engem a Sorskerék a Naxeldir szakra osztott. Merőben kíváncsi leszek, hogy mi vár majd rám ott, és úgy általánosságban ebben az iskolában. Sok mindent hallottam már róla. *Teszi még hozzá, bár ebből nem lehet tudni, hogy jót vagy rosszat.* ~Ne aggódj, a lány biztosan létezik, hiszen sziasztokkal köszönt.~ *Hallja meg Lord hangját a fejében, előbbi aggájai leküzdése végett.* ~Vagy talán csak neked köszönt, és innen a többesszám, drága barátom. Nem tudhatjuk. De úgyis mindenre fényderül majd.~ *Egy pillanatra össze is villan a tekintetük, de aztán újra a lányokra figyel.*

Diák Hozzászólások száma : 14 Kaszt :

*Még csillogó könnyein át megállapítja, hogy az ifjú igen sármos, bár amennyi fiatalemberrel ő ismeretségbe került, nem nagyon tudja megállapítani. Éppen nyújtaná a kezét, amikor a fiú is nyújtja, de aztán gyorsan visszakapja, amikor csak egy meghajlás lesz. Zavarában inkább pukkedlizik egyet.* Üdv neked is. *szólal meg kellemesen csengő angol nyelven. Hangja igen dallamos, mintha versben beszélne. Bólint a bemutatkozás hallatán, és vet egy futó pillantást is a daimonra. Neki nem volt sosem, de akiknek van, azok különleges lények, akárcsak ő volt egykoron, bár nem ilyen értelemben. Halk sóhaj tör fel ajkai közül, mintha egy szívdobbanásnyi időre elrévedt volna a múlt távoli homályába. Aztán visszakapja a tekintetét ahogy érkezik valaki. Már szaladna is oda rögtön, hogy felsegítse a megbotló lányt, de az láthatóan ügyet sem vet rá.* Helló neked is. *suttogja elhalóan, és inkább legugol a kiskutyához, meg megsimogassa. Halk szavakat susog a fülébe, aminek talán még jelentésük sincs, egész egyszerűen a lány jobban megérteti magát az állatokkal, mint az emberekkel, és egyéb két lábon járó teremtményekkel. Nem tudja, hogy miért lett ennyire mellőzve, de úgy véli, még mindig jobb, mintha bántották volna. Így talán át tudja vészelni a zűrös időszakokat, anélkül, hogy lelkét még több darabra törnék. Feláll, és a csomagjai után nyúl.* Akkor én nem is zavarok. *Intézi a fiúhoz elköszönését, és bólint annak daimonjának is. Egy pillanatig áhitattal figyeli a vörös hajú leányt, ő sosem lesz ilyen bátor, és szókimondó.* ~Olyan sivár ez a táj...~ *Pillant végig az udvaron, ahova a mocsár akár egy földnyelv behúzódik, hiszen itt szokott leszállni mindenki aki érkezik. A lány sarkon fordulna, ám akkor veszi észre, hogy a mocsár egy apró zsámbékján fűszálak sarjadnak, és pár pillanat múlva paradicsomok jellenek meg.* ~Nahát...~ *mosolyodik el, és megszaglássza a hirtelen előbukkant "terméseket".*

Diák Hozzászólások száma : 368 Kaszt :

* A lány szemei a fekete párducra szereződnek, amit jó alaposan meg is vizsgál.* ~ milyen szép állat~* Állapítja meg a dolgot, hiszen nem sok párduccal találkozott élete során illetve még egyel sem találkozott mostanáig melyhez ilyen közel lett volna. Félelmet nem érez, hiszen nem sok mindentől fél. Mivel a fiúval van gondolja hogy a lelkének egy darabja testesül meg az állatban és azok eddig még nem bántották a lányt. Sokat nem tud róluk, de féltestvérének is van így nem gondolja hogy veszélyesek lehetnek. A fiú úgy mutatkozik be mint egy lovag valami régebbi korból* ~ hányadik századból jöhetett? ~* vetődik fel benne a kérdés hiszen még nem találkozott ilyen fiúval eddig. Kiderül, hogy a lány szaktárs lesz aminek nem örül, de hát nem ő irányítja a soros kereket. Ha ő irányíthatná az biztos, hogy a szakján csak egy lány lenne aki természetesen Liza. Szemei most a lányra vetődnek de arcán semmilyen érzelem nem látszik.* ~ Nagyszerű. A pityergő miss szaktárs. A lovag meg nem ez az én formám, miért ilyen kevés a helyes allis fiú? Sokkal szívesebben mennék be az órákra.~ * Fut át rajta a gondolat, hiszen ő a fiúkkal jobban érzi magát ami nem csoda, mert anyja úgy nevelte, hogy nála szebb nincs is. Természetesen rá kellet jönnie, hogy ez így nem igaz, de büszke arra hogy nem hasonlít egy békára. A lány megsimogatja kis kutyusát aki láthatóan élvezi a dolgot és meg is nyalja a lány kezét.* - Megkérdezhetem, hogy jót vagy rosszat hallottál az iskolánkról?* Kérdezi meg kedvesen a fiút. Közben egyik lábáról áthelyezi a súlypontját a másikra. A lány a csomagjaiért nyúl hogy távozzon, de nem a kúria felé hanem a másik irányba ahol egy kis mocsaras rész van.* ~ Ez meg hova megy? ~* néz csodálkozva a lányra*- Te lány nem arra kell menni vagy inkább fürdenél?* Kérdezi meg, mert hát Liza nem tudja lehet hogy ez a hobbyja. A nevét sem tudja hiszen nem mutatkozott be ahogy az illem azt meg kívánná * - Ha gondoljátok és nem a fürdést választja akkor ne ácsorogjunk hanem menjünk be az iskolába gondolom fáradtak vagytok. Meg mutathatom hol tudtuk piheni bár nem az én dolgom lenne* Fűzi még hozzá a megjegyzést hiszen ő nem prefektus vagy hasonló hogy ezzel kelljen foglalkoznia*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Aug. 27, 2009 3:24 pm

~Milyen szomorú.~ *Suhan át a gondolat a fejében, hiszen látszik a másik lányon, nem igazán tudja, mit is kezdjen az itteni helyzettel. De majd csak alakulnak az ő dolgai is, legalábbis remélhetőleg. A kutyushoz intézett halk szavakat nem érti, de sejti miről lehet szó, ezért halványan elmosolyodik.* -Aztán nehogy megbűbájold. *Mosolyodik el picit viccelődve, ami nem túl gyakori nála, de azért időnként előfordul. Aztán úgy tűnik, hogy távozni is készül.* ~Ezt sosem fogom megérteni, rivalizálás a lányok között. Mi értelme? Ez az, amit talán sosem tudunk meg.~ *Bólint egyet a párduc felé, amit a lányok láthatlan, de nem nagyon érthetik, hogy mire is érkezett ez a reakció. Aztán újabb kérdés Elizabethtől ezért visszafordul felé, hiszen eddig a távozó lányt követte a tekintetével. Még elköszönni sem maradt ideje, bár láthatóan nem megy túl messze.* -Mondjuk úgy, hogy sok félét. Jó itt az oktatás, de ahogyan hallottam volt már nem kevés probléma is. De majd meglátjuk, hogy is lesz. Esetleg van valami, amibe beavatnál? *Pillant rá kérdőn, majd újra hátra fordul a mocsár felé induló lány felé. Ő is észreveszi a hirtelen növekvő növényt, majd a fél-tünde lányra pillant.* -Csodás a természet, nem de? *Nem tudja, hogy az ő műve volt, de sejti, hogy az a kis paradicsom bokor nem magától termett oda, annak nem sok esélye lenne. Aztán a vöröske felé pillant újfent. Nehéz ügy lesz ez a két lánnyal, úgy érzi egyelőre. Finoman rátámaszkodik a sétapálcára, majd egy picit hozzádobbantja a földhöz, amire a mögötte lévő csomagok a levegőbe emelkednek. Egyszerű lebegtető bűbáj, amit a sok gyakorlásnak hála már időnként halkan elsuttogva is létre tud hozni. Most sem némán csinálta természetesen, látszott azért hogy mozog a szája, ahogy elsuttogja az igét.* -Lássuk hát merre lehet a fekhelyünk. Már saját szobát kapunk azonnal, vagy még várakoznunk kell valami másra is? *Kérdez újfent, majd elindul a kúria bejárata felé.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar