Első emeleti folyosók

Tárgy: Első emeleti folyosók Vas. Júl. 12, 2009 4:04 pm

First topic message reminder :

A Kúriát számos zegzugos, kanyargós folyosó szeli át, melyet azonban nehéz kiismerni. Nagyon sok helyen van, hogy egy titkos ajtóra, vagy bemélyedésre bukkansz, amely akár olyan helyekre is vezethet, melyeket nem biztos, hogy jó, ha megismersz.
A falakat sorban szegélyezik festmények is, ritka az olyan hely, ahol ne lennének egymás alatt, fölött felfüggesztve a beszélő, festett portrék, csoportképek. Jobb vigyázni, hogy ne bosszantsd föl a festmények lakóit, mert elég nagy lármát tudnak csapni, és ha ők kimondanak valamit, hamar eljut a kúria minden zegzugába, hiszen a lefestett alakok tudnak járkálni a különböző festmények közt.
írta Cirelin de Sovalon

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Csüt. Jún. 17, 2010 5:00 pm

-Sometimes, all Gods die. *tárja szét a karjait. Nem, valójában ő sem igen tudja, hogy ki és hol állt volna meg, vagy ki és hol állhatott volna meg. A további szavakra sem igen tud mit mondani. Kezeit zsebrevágva sétálgat a lány mellett.* -Felesleges száll. De az a gond, hogy e mögött túl sok a kozmikus katyvasz, és túlságosan sok dolog függ attól, hogy visszahozza-e, vagy sem. Tudod, világ rendje, harmónia, kozmikus egyensúly, és társai. Bár az egész ennek megbolygatásából indult, de nem tudom.. fogalmam sincs.. Talán még az ő végzete is meg volt valahol írva, amin nem lehet változtatni, és talán nem csak a mi sorsunk van előre elrendelve. *töpreng el, majd megáll az ajtó előtt, mély levegő, kopog, semmi.* -Most? *néz le a lányra, majd eltöprengve, mégis magabiztosan húzza ki magát.* -Most? Most.. Tehát most.. na szóval.. annyi, mint.. tehát.. most.. izé.. Visszajövök később. *mondja végül, elhatározva magát, még biccentget is hozzá, abbahagyva a komoly agytornát, és lenéz a lányra.* -Te, merre? Vissza olvasni, vagy esetleg van valami terved? Vagy éppenséggel nincs? *mosolyodik el az utolsó kérdésnél még jobban.*

Vendég

- Én már nem tudom... Hiszen... Lucifer sem állította meg. Pedig ő is megkönnyezte, láttad. Szerette. Az apját is mindennél jobban szerette. *Jegyzi meg, majd hallgatja Sebastian szavait.* - De... Lucifer mondta ugyan, hogy Gabriel mindent tőle tanult, de... Nem egy bátyja volt. Miért nem tanulhatott volna Michaeltől? Vagy az évezredek során mástól? Miért ne lehetnének saját trükkjei, amikkel eljátszhatja, hogy meghalt, és mégsem? Bár... Nem. Nem hiszem, mert ha csak trükk volt, akkor... megint elfutott. Szerintem már elege van a futásból. A sarkára állt, meghalt... De ha nem Isten, akkor Kali fogja visszahozni. Vérmágiával magához kötötte örökre... Felesleges szál, ha nem használja fel arra, hogy visszahozza. Hiszen még szereti, nem? *Néz fel a fiúra kérdőn, aztán megvonja a vállát.* - Semmilyenekről. Általánosságban beszélek. És nem... Katzenauge nem fog visszajönni, ezt tudom jól. Az egy másik dolog, hogy szeretném, ha így lenne. *Várakozik Sebastian-nal, majd bólint.* - Mondtam. Nem biztos, hogy bent lesz. Nos, akkor most?

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Csüt. Jún. 17, 2010 4:35 pm

*A lány szavait érdeklődve, élvezettel hallgatja.* -Az a pillantás.. Szerintem megállította volna. A legutolsó pillanatban. Biztosan. Nem nézem ki belőle, hogy tényleg megteszi. Vagy.. *összeráncolja a szemöldökét.* -Az valószínűbb, hogy előre tudta, hogy így lesz. Előre látta, hogy mit fog tenni, és, hogy nem fogja annyiban hagyni. Kinézem belőle, hogy tudta, és próbált ellene tenni, csakhát.. Az Úr útjai kifürkészhetetlenek. *mondja, miközben mintha még egy apróbb keresztet is vetne, enyhe lehajlásnak, megbotlásnak álcázva, majd megvakarja az orrát. A halk szavakra értelmesen pislog, majd egy apró biccent.* -Igen, pontosan tudom. Dehát, milyen titkokról is beszéltünk? *kérdezi elmosolyodva, aztán tovább pislog, megpillantva egy bizonyos névtáblát.* -Nem-e? Nem úgy tűnt.. De ha igen, akkor minden rendben van. Lássuk.. *dörzsöli össze a kezeit, majd bekopog az ajtón. Semmi válasz. Egy kis ideig ácsingózik, mint a jógyerek, aztán Arianára pillant.* -Biztos dolga van.

Vendég

- Valóban. Mark Pellegrino egyébként tökéletes Lucifer, de... valahogy mégis akkor szorult össze legjobban a szívem, mikor Sam testében volt. Nem tudom, valahogy Jared arckifejezése jobban tud rám hatni. De ő tényleg szerette az öccsét, és ha nem öli meg, minden bizonnyal Gabriel teszi vele. Jó, mondta, hogy nem lenne képes megölni a testvérét, de... Emelte a kardot, és kétlem, hogy ha Lucifer nem fordítja ellene, akkor meggondolta volna magát, mielőtt beledöfi. *Mikor Sebastian megböki, akkor csak erőltetetten elmosolyodik.* - Mindenkinek vannak titkai, nem, Seb? És persze olyan ember is sok van, aki megbízik valakiben... a saját titkait egytől egyig rábízná, ha kellene, és talán rá is bízza... de más titkait is őrzi, amiket viszont nincs joga továbbadni, bármennyire is tudja, hogy a célszemély, akiben megbízik, nem árulná el. *Halkan beszél, majd a kérdésen elgondolkozik.* - Abban, hogy Katzenauge visszajön? Nem. Tudom, hogy nem fog. *Feleli őszintén, végigsimítva a csuklóján.*

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Csüt. Jún. 17, 2010 4:18 pm

-Azért jobb biztosra menni. *mondja, még hozzátoldva a dolgokhoz, és, amikor a lány beszélni kezd, akkor elmosolyodik. Ezt a témát ő maga is nagyon szereti, így szívesen beszélget is akár erről.* -Felejthetetlen alakítások, és mondatok, az egyszer bizonyos. De az se semmi, amilyen arcot Lucifer vág, amikor szembekerül vele. *mondja kissé fejet csóválva, aztán inkább csak hallgatja a lány szavait, és nem vág közbe, annyira nagyon. Az igenlő válaszra csak biccent, aztán látja a lány arcán a sápadtságot, és kissé sejtelmesen mosolyodik el, kissé megbökve Arianát.* -Mi a gond? Mintha valami titkos dolgot mondtál volna el.. Mintha nem lenne szabad valamiről tudnom.. Vagy nem? *kérdezi, a beálló csendben, majd a kiegészítő, pontosító szavakra hevesen bólogat.* -Ó, hát persze! Ki másról is beszéltem volna? *tárja szét a karjait, miközben néhány lépést arrébb táncol. Mitnha semmiről se tudna, vagy nem lenne miről tudnia. Aztán rákacsint a lányra.* -Reménykedsz még? *krédezi, ismét csak az ajtó felé bökve, hiszen sejti valamennyire, hogy nem véletlenül ment el az a bizonyos valaki, és Ariana sem véletlenül csövezett az ajtaja előtt, nem véletlenszerűen választott könyvét olvasgatva.*

Vendég

- Hamar megtaláltad volna. *Vonja meg a vállát halvány mosollyal, majd bólint.* - Persze, gyere, bár nem biztos, hogy a szobájában van. De akkor nézzük meg, ha már idáig eljöttél. *Elindul Grey-Kingston ajtaja felé, a könyvet a kezében cipelve, és közben válaszol.* - A másik három részt is sokadjára olvasom. És igen, szomorú, de... csak az a kis rész, mikor meghal. Viszont ott van még mellette, mikor "szeressük egymást, gyerekek" felkiáltással berobban a terembe, mikor Kalival szemben bemutatja, hogy igenis szentimentális, mikor kijelenti, hogy szárnyai vannak mint a betétnek, vagy hogy miből csinálta a kardot... Na és persze a "Lucy, I'm home" mondat. És hiába szomorú, valahogy... felemelő is, ahogy végre a sarkára áll. Na meg persze... A legvége... Mármint majdnem a legvége, még az újabb lovasunk előtt... Bebizonyítja, hogy ez az állat még halála után is tud nagyot és fájdalmasat ütni. *Egészen belelendül a beszédbe, látszik, hogy olyan témába nyúlt Sebastian, amiről szívesen beszél. Bár hallatszik a hangján a szomorúság, azért mégis mosolyog.* - Igen, ott. *Spontán kérdésre spontán és gondolkodás nélküli válasz. Miután kimondja, persze rájön, hogy nem kellett volna... Egy pillanatra elsápad, majd folytatja.* - Mármint a fél-névrokona, tudod, Katzenauge. Akiről már meséltem.

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Csüt. Jún. 17, 2010 3:53 pm

*Észreveszi, hogy végigsimít az ajtón, de nem igen tud ellene mit tenni, emg az agyában sem indulnak be logikus agytekervényei, nem tudja mire vélni a mozdulatot, nem is foglalkozik vele. Amikor a lány elbök a folyosón, akkor kissé kihajol, és átnéz a lány válla felett.* -Áhhá. Tudtam én, hogy valahol tit kell lennie! *mondja, egészen győzedelmesen, erőteljesen kihúzva magát, majd lepilalnt Arira.* -Tényleg megtennéd? Leköteleznél vele. De mondom, igazából.. ráér. *vonja meg a vállát, majd a kötetre lelkesen felcsillannak a szemei.* -Na aaaz egy jó kis rész! Persze, van benne egy csúnya a végén, de azért nekem tetszett. Amúgy.. Miért éppen ezt olvasod sokadjára? *kérdezi enyhe értetlenséggel, kezeit zsebrevágva.* -Nem úgy volt, hogy Gabriel a kedvenced? Nem túl szomorú ez a rész? És itt lakott? *int fejével az ajtó felé, amit Ariana megsimogatott. Csak spontán kérdés volt.*

Vendég

*A visszakérdezésre nem reagál, csak felveszi a könyvet a földről. Egy sóhajjal lép el az ajtótól, és még egyszer felpillant rá. Mikor bekerül a fiú látóterébe, Sebastian éppen láthatja, hogy még egyszer utoljára végigsimít az ajtón, gyengéden, valami furcsa szeretettel, mintha csak kedves barátjától búcsúzna el. Aztán otthagyja az ajtót, és a fiúra pillant.* - Grey-Kingston? Az arra van, nem messze. *Bök a másik irányba a folyosón.* - Odavezetlek, ha kell. És csak ezt, sokadjára... Tudod, ötödik évad, tizenkilencedik rész... *Emeli fel a könyvet, megmutatva a borítót a fiúnak. Az, amelyikben a pogány istenek megjelennek, és amelyikben Lucifer megöli az öccsét, aki az emberek oldalára állt. Na meg persze az, ami a Casa Eroticával zárul.*

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Csüt. Jún. 17, 2010 3:29 pm

*Csak vizsgálgatja a szimbólumokat, főleg, mivel az ajtó senkihez sem tartozik. Egy csupasz ajtó, amit talán egy régebbi tanár hagyott itt, valamilyen balga meggondolásból, és lehet, hogy hatástalanította a jeleket, de Sebastian, ahogy végighúzza a kezét a jelek felett, még érez belőlük mágiát, így eléggé kételkedik abban, hogy itt bárki is helyesen járt volna el. Éppen az egyik kisebb, összetettebb jelet figyeli, tanulmányozza, amikor a hangot hallja. Keze megmerevedik, majd a fiú kiegyenesedik, és a hang irányába fordul, kezeit leengedve maga mellé.* -Ari? *krédez vissza enyhe bizonytalansággal.* -Igazából.. *kezdene bele, aztán csak megrázza a fejét, és elindul a lány felé, maga mögött hagyva a különös, rejtélyes ajtót, még egyszer azért hátrasandítva, aztán hagyja annyiban. Amikor meglátja a lányt, akkor elmosolyodik, és csak integet felé jobbjával.* -Semmi érdekeset nem keresek.. Nem tudod véletlenül, hogy Melody Grey-Kingston szobája melyik? Kaptam egy levelet apámtól, hogy keressem fel, és szeméylesen adjam át neki az üzenetet. *mondja, miközben elővesz a zsebéből egy felbontatlan levelet, hogy megmutassa, majd vissza is sülyleszti a zsebébe.* -De persze ráér. Mi jót olvasol? *pillant le a könyvre, majd vissza a lányra kíváncsian.*

Vendég

*A hangot meghallva némán maga mellé teszi a könyvet, kinyitva, lefordítva. Törökülésbe ül, és egyszerűen rákönyököl a combjára, rátámaszkodik a kezeire. Némán fülel, hogy beazonosítsa a hangok gazdáját, és mikor ez megtörténik, gondolkozni kezd.* ~ Odamenjek? Ne menjek? Áh... - Nem fog kinyílni az ajtó, Ariana. Tudom, hogy titkon arra vársz, hogy egyszercsak kinyílik, vagy kiszól egy hang, hogy "szabad", de nem fog megtörténni, érted? Na kelj fel innen. ~ *Morog Pereus gondolatban, miközben feláll a földről. Megrázza magát, és Sebastian hangjának irányába indul, de Ariana nem moccan. Némán figyeli a tetoválást a csuklóján, majd egy sóhajjal feláll. Hátát nekiveti az ajtónak, és kicsit hangosabban szólal meg, szinte kiáltva. A fiú ugyan még nincs látótávolságon belül, a kanyarok meg egyebek miatt, de a hallótávolságba elvileg beleesik, így a kérdés elér hozzá.* - Mit keresel, Seb? Segítek, ha kell. *Mégsem tudja rávenni magát, hogy elmozduljon az ajtó elől.*

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Csüt. Jún. 17, 2010 3:05 pm

-Nem.. nem.. nem.. nem.. neeeem.. igen? Nem! Nem.. *egy ismerős hang halaltszódik a lépcsőház felől, ahogyan egyre erőteljesebben közeledik a folyosón, és láthatóan nagyon keres valamit, vagy valakit, mert minden egyes ajtón benéz, minden ajtót megvizsgál, minden festményt megles magának, és a tükrökben, amikor magát pillantja meg, kissé értetlenül néz, megigazítja az ingjét, majd a haját, aztán sétál tovább, keresgélve azt a bizonyos valamit, vagy valakit. Hosszúnadrág, egyszerű cipő, végiggombolt, rövidujjú, kockás ing. Haja ugyanúgy sötétbarna, kissá göndör, hullámos, mint mindig, se nem összefogva nincs, ahhoz túl rövid, le sem nyírt belőle. Az egyik ajtó eltőt hosszabb ideig is elmélázgat, végighúzva az ujjait a finom rovátkákon. Nem érti, miért vannak pont ezek a jelek felvésve erre a bizonyos ajtóra. Apró, kisebb jelek, végig az ajtófélfán, és Sebastian szemei egyből megakadnak rajta, és el is nyújtja az egyik szót, abból a sokból, amit mondogat, miközben elmélyülten vizsgálgatja az ajtót.*

Vendég

*Nyújtott lábbal ül a földön, ölében Supernatural könyv, Hammer of the Gods címet viselő. Fejét félig lehajtja olvasás közben, így két oldalt lehulló haja eltakarja az arcát is, de nem zavartatja magát. Egy bizonyos ajtónak támasztja a hátát, amin már nem díszeleg a legutóbbi lakó neve, de még nem akadt új sem, így jelenleg üres, névtelen a szoba. Talán csak néhány diák emlékeiben él, nemrég ki lakott itt. Furcsa látvány lehet, ahogy nyugodtan ül a földön, de nem érdeklik az előtte elhaladó diákok, akik közül több is értetlenül néz rá. Pereus csak mellette fekszik, csukott szemmel, összegömbölyödve. Láthatóan alszik, vagy legalábbis pihen.*

Diák Hozzászólások száma : 43 Kaszt :

*Gamba sétál keresztül a folyosón. Diadalittasan mosolyog-nem ok nélkül, ugyanis végre sikerült befejeznie az általa már hónapok óta olvasott könyvet. Ma valahogy ilyen napja volt-olvasnia kellett! Nem mintha amúgy nem szeretne olvasni, de ma valami különös, olthatatlan vágyat érzett az olvasáshoz. így büszke mosollyal sétál. Kezében rúnamágia tankönyv. Régebben találkozott már valakivel, aki ugyanilyen taneszközt hordott magával, mégpedig Valkoval. Akkor még nem, most azonban teljesen megérti ezt a szituációt. Elhatározza, hogy ma mindenképpen megírja házi feladatát.* ~Na igen, elhatározásokból van bőven~*gondolja, nem teljesen alaptalanul. Ruháját tekintve teljesen átlagosan van felöltözve, vagyis egy normális pólót hord egy farmernadrággal párosítva. Haja ma nem olyan kócós, mint szokott lenni-rájött ugyanis, hogy hová rakta fésűjét, így azt már reggel használni is tudta*

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Szomb. Márc. 27, 2010 2:45 pm

~Én ezt nem értem. Hirtelen mindenki milyen figyelmes lett velem. Most, hogy összetörtem magam. Decemberben érkeztem és csak most kapok szobát. Legközelebb gipszelt lábbal jövök~*Ezen elmosolyodik. Elisaveta elhadarja, hogy hol van a hálója, és udvariasan a lábáról kérdezi*.~Pont mint az az ápoló, az is ezt kédezte...Mi történt? Feltudsz menni a lépcsőn? Ne segítsek valamiben? Ez igazán figyelmes dolog, de neki nincs szüksége botra, egyelőre.* Majdnem kedvesen visszautasítja a lány ajánlatát, hogy majd ő belékarol, vagy felrepíti az emeletre. De megkéri hogy kísérje fel a szobájához, mert még mindig nem igazán érzi magát otthon ebben a hatalmas kastélyban.*~Nemet fog mondani, látom az arcán. Hát persze, egy prefinek túl sok dolga van ahhoz, hogy engem kísérgessen~

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Szomb. Márc. 27, 2010 2:33 pm

*Egy begipszelt lábú lány érkezik a lányhoz. Eli kicsit csodálkozik, hogy ha a diák ilyen új, hogy most kapja meg a hálóját, akkor hogy lehet, hogy a lába már most eltört... biztos jó első benyomása lehet a suliról. A lány széles mosolyra fakad, ezzel üdvözli a másikat.*
Szia! Elisaveta Mira vagyok, a szakod főprefektusa, és azt hallottam, de kellene téged osztani egy hálóba. Igaz? *Mondja, majd rákérdez, hátha összekeveri Mariyát valakivel, ami meg nem lenne jó ötlet. Ha megkapta a választ, tovább beszél, igyekszik tárgyilagos lenni, mert most ez a feladat.* A Rozsomák hálót szerveztük be neked, ami természetesen a harmadik emeleten van. *Mutat felfelé a lány, majd komoly arcát aggódóra váltja.* Mi történt a lábaddal? el tudsz menni azért a lépcsőn? Tiszta kitolás velünk, lányokkal, hogy mi vagyunk a harmadik emeleten. *Veszi kicsit viccesebbre a stílusát, közben széles mosolya nem szűnik meg.*

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Szomb. Márc. 27, 2010 2:21 pm

*A prefektusnak gyönyörű haja van, nem véletlenül hagyta kiengedve.* ~Úristen, lehet, hogy telement a hajam gyantával...Fúúúj!~* De azért próbál mosolyogni. Még egy sziát is kinyög. Eldöcög a prefi mellett,és amennyire a csilivili varázsgipsz engedi, kecsesen mozog. Bár nem igazán engedi. Valószínüleg akar tőle valamit ez a csaj, mert utána szól.*-Hé Mariya!-

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Szomb. Márc. 27, 2010 2:12 pm

*Eli érkezik az első emeletire. Most nem csak sétálgatni érkezett, prefektusi feladata van, nevezetesen egy lányt kell szobába osztania. Vörös talár van rajta, hosszú fekete hajában összesen pár hullámcsat virít, azokon kívül szabadon omlik a vállára. Bokájánál egy kisebb termetű macska lohol, folyamatosan dörgölőzve gazdájához. a lányka kezében egy nagyobb füzet van, ráerősítve egy tollal. Nyilván valami fontos prefektusi papírok lehetnek. Eli arcán halvány mosoly terül szét, kissé pirosas arca kedvesnek tűnik. A folyosó közepén megáll, szétnéz, hátha már megérkezett a beosztandó diák.*

//Bocsi, nem tudom nagy a-t, nagy s-t és nagy d-t írni, rossz a billentyűzet x)//

Vendég

- Hát, akkor sok sikert a szobádig. *Enyhén széttárja a két karját, eltávolítva őket a törzsétől, majd bólint.* - Persze, ha legközelebb összefutunk, én kalauzollak szívesen. Már itt vagyok egy ideje, szóval... kétlem, hogy gond lenne. Az átmeneti szállás pedig nem sokban különbözik a rendes szobától, hiszen ott is négyen vagytok egy kisebb szobában. De biztosan átkerülsz nemsokára egy végleges hálóba, nem szokott sokáig tartani. Jó éjt. *Halvány mosollyal elköszön, majd sietős léptekkel elindul. Hamarosan már az előcsarnokban csukódik mögötte az ajtó. A farkassal a nyomában eltűnik az éjszakában, még legalább egy óra hosszáig.*

Diák Hozzászólások száma : 43 Kaszt :

*Feltápászkodik, és a lány szemébe néz.-Most már szerintem elindulok a "szobám" felé. Oda ugyan odatalálok, de valamikor máskor nagyon örülnék neki, ha segítenél az eligazodásban.-*Kér segítséget a tapasztaltabb diáktóll.*-Még átmeneti szállásom van, de remélem hamar kapok egy rendes szobát. De ez már csak a prefektusokon múlik. Szóval majd talán később tehetünk egy sétát!*Mondja a lánynak*-De most megyek. Szia!-*köszön, és elindul a folyosón. Még visszanéz, és a llányra mosolyog, de lassan már eltűnik a folyosó végében.*

Vendég

*Akkor ha a fiú engedi, felhúzza a földről, majd csak lógatja maga mellett a kezeit. Egyiket a mellélépő farkas fejére ejti, és csak figyeli szaktársát.* - Áhá, szóval újonc. Ne aggódj, hamar bele lehet tanulni. Bár eléggé nagy a hely, de... lehet, hogy csak a kíváló tájékozódási képességeimnek köszönhetem, meg annak, hogy képtelen vagyok eltévedni... *Elgondolkozik, majd megvonja a vállát.* - Na mindegy, szóval én elég rövid idő alatt kiismertem itt magam. *A bókon kicsit meglepődik, de ez hamar elmúlik.* - Köszönöm szépen, szeretek is. És igen, onnan, a denevéres szakról. *Büszke mosollyal bök a kitűzőre, miközben másik kezével a farkas fejét vakargatja.* - Na, és akkor most merre? Esetleg nézzünk el a társalgó felé, vagy főhadiszállás? Vagy csak úgy járjuk a folyosókat, ahogy én eddig? Hova igyekeztél? Elkísérlek, ha akarod.

Diák Hozzászólások száma : 43 Kaszt :

-De-*Viszonozza a lány mosolyát, majd bemutatkozik*-Gamba Drakon vagyok. Most kerültem ide, és még nem anynyira ismerem a helyet.-*Végignéz a lányon, majd észreveszi a farkast, aki bár feltűnő jelenség, mégis edddig elkerülte figyelmét. Nem mintha félne a farkasoktól, csak nem megszokott jelenség számára, hogy egy folyosón egyszercsak befordul egy. ~Végülis varázslóképzőben vagyok. Már nem kell meglepődnöm semmin.~-Tetszik, agogy énekelsz. Nagyon szép!-*mondja a lánynak, s újra elmosolyodik~Kedves lánynak tűnik. Jó, hogy máris összefutottam valakivel.~-*Észreveszi a lány kitűzőjét.*-Ahogy látom, te is Naxeldires vagy.-

Vendég

- A csendes ember itt élt köztetek, de rá sosem, sosem figyeltetek... A világról véleménye volt, de megtanították rá, hát hallgatott... *Halkan énekel, a maga átlagos hangján. Nem sérti a fület, de azért nem is egy profi énekesnő hangja, határozottan nem. Magyarul énekel, azon a nyelven, amit nem mindenki ért ebben az iskolában, sőt a diákok elég nagy százaléka nem. Már nem is tudja, merre tart. Keresett valamit talán... talán csak sétált. Mindenesetre mostmár teljes mértékben a második állapot áll fent.* - A csendes ember nem kell senkinek... ha szeret is, nem mond szépeket. A csendes ember nem jó társaság - ha megszólal, minden szava vág... A csendes ember... *A farkas könnyed tempóban üget előtte. Igen, valódi, élő, mozgó, hús-vér farkas. Befordulnak az egyik sarkon, és megpillantják az elesett fiút. A lány felvonja a szemöldökét, és feljebb tolja a baseball sapkát, majd néhány gyors lépéssel közelebb kerül, és a kezét nyújtja szaktársának. Rajta terepmintás nadrág, drapp színű póló, a csuklóján pedig a pszionikus mágia órai pánt virít, ami határozottan jól áll neki.* - Ejnye, na, csak nem felbuktál a saját lábadban? *Kedves mosollyal vált bolgár nyelvre, abbahagyva az éneklést, miközben a farkas csak méregeti a fiút sárgás szemeivel.*

Diák Hozzászólások száma : 43 Kaszt :

*Gamba is belép a folyosóra. Még mindig látszik rajta az a csodálkozás, mellyel az isokolába került. Ám már összeszedte bátorságát, hogy elinduljon felfedezni az épületet. Az első emelet ideálisnak túnt kezdéshez, így elindult a folyosón.*~Sok ismeretlen arc, remélem, egy idő után már több barátom lesz itt~*Szerencsétlenségére ábrándozása közben megbotlik, és elesik.~Na már csak ez hiányzott!~

Vendég

*Az igazság az, hogy hiába van bolgár területen az iskola, furcsa módon a külföldiek sokkal többen vannak. Ariana külföldit sokkal többet fel tud sorolni az iskolából, mint bolgárt, oroszt. De ettől függetlenül az ő nyelvüket kell használni, pedig a sajátjuk mennyivel szebb lenne...! De hát ez csak hiú ábránd, ha angolul akar beszélni és tanulni, menjen angol iskolába, mondjuk a Roxfortba, és ne ismerje meg soha Jacket, Christ, Deant, vagy akárki mást. Például egy bizonyos édességimádó, szökellve közlekedő, lökött egyént, akire ugyan nem tett jó első benyomást, de... talán még van esély javítani.*
- Hasonlítotok külsőre... határozottan. *Mondja még mosolyogva, majd a szavakra bólint.* - Igen, szerintem is inkább annak nevezhető, de hát a neve szerelmi bájital, ezzel nem tudok mit kezdeni. Legalább a gyűrű szép, és így ha véletlen elmegyek, mint nemrég a kongresszusra, Dean tudhatja, hogy élek, még ha veszélyben vagyok is. Bár gondolom nem örül neki, hogy minden balhéban benne vagyok... de a mostani mentőakciót... kihagytam... ~ Pedig éppen, hogy erre kellett volna mennem, éppen, hogy ott kellett volna lennem, éppen, hogy ott kellett volna odaugranom, félrerántani azt az áldott kutyát, kihúzni a halál torkából... Nem érdekel a Kaszás, nem érdekel, hogy már eljött érte, kicseleztem volna, valahogyan biztosan... ~ *Gondolatban szembeszáll valaki szavaival, és ez a valaki csúnyán rájuk cáfolna, ha hallaná, amiket a lány mond... és neki lenne igaza. De hát nincs itt, nem hallja. Arianán pedig csak annyi látszik, hogy enyhén akadozva fejezi be a mondatot, majd el is hallgat, és kissé lehajtja a fejét.* - Igen, az Nellond. Ott lehet megvenni mindent, amire esetleg szükséged lehet majd. Illúziók, bűbájok... *Kissé elhúzza a száját, majd bólint.* - Hát, ezek meg tőlem állnak távol, bár még mindig közelebb, mint mondjuk a Belsirion világa, a vadászoké, vagy akár az elemi mágusok hirtelensége. *Az idegi rendellenességre halkan nevet.* - Lehet. Mindenesetre... akkor irány az étkező. *Indítványozza vidáman, és rögtön el is indul arra, hátha Elisabeth nem tudja, merre kell menni. Szóval készségesen vezet.*

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Szomb. Jan. 02, 2010 11:59 am

*Igen, kiegyezhetnek, ezen nem fognak abszolút összeveszni. Neki egyáltalán nincs előírva, hogy használnia kell ezt, bizonyos kötelességek miatt, inkább csak amiatt szükséges, mert itt azért a diákok nagy része bolgár és orosz származású, így ha kommunikálni akar, akkor kénytelen lesz. Azonban a veszély nem áll fenn, hogy mindenkivel beszélgetni fog, mert nem éppen arról híres, hogy olyan gyorsan, és hamar közeledni képes az emberekhez, ha erős szavakkal akarunk élni, mondhatjuk, hogy antiszociális egyéniség.
Dean nehezen tud szeretni, mégis, akihez ragaszkodik, azt nem tudja elengedni, legalábbis Elisabeth valamilyen szinten így tudja definiálni az érzéseket. Sajnálja, hogy ő nem tudott tökéletesen előtérbe kerülni, és nem tudta őt igazán szeretni a fiú, de az életnek ez a rendje, és ezt kell követni. Már megszokta a tényt, és bár eleinte nem akarta elhinni, az idők folyamán már annyiszor mondogatta magának, hogy tökéletesen hihetővé vált. Szemei is mosolyognak, miközben Arianát figyeli, és konkrétan fel sem eszmél arra, hogy nem viszonozta a pukedlit. Ám, akárhogy nézi, nem is fogja, és nem annak köszönhetően, hogy nem szívesen teszi, mert csinálná ő, csak egyszerűen nem tudja magát elképzelni egy ilyen szituáció közepette. Valahogy tőle annyira hideg ez a játékos modor.*
- Hát, akkor tényleg nem szerelmi bájital, inkább csak a szerelem egy záloga. *Vélekedik a leírt jellemzők alapján, miközben újra a hajával kezd el babrálni, igazgatni azon a tincseket, melyek folyamatosan rakoncátlankodnak.* - Nellond ugye a kis falu, a mocsáron túl, amin keresztüljöttem, amikor érkeztem? *Próbál megbizonyosodni afelől, hogy ez tényleg így van, mert ha nem azonosítja be magában a helyet, elképzelni sem tudja, hogy merre felé találja meg.*
- Pedig itt vagyok már, jó ideje. Bár a kúriában még mindig nehezen ismerem ki magam. Engem valahogy nem tud magával ragadni a misztikum, a nekromantaság világa. Viszont az illúziók, a bűbájok, ezek sokkal közelebb állnak a szívemhez. *Mondja, és figyelmesen végighallgatja Ariana vélekedését is erről az egész dologról, hiszen egy másik életszemléletet tud így megismerni, és leendő sógornőjét azért jobb kiismerni.* - Tényleg, el is felejtettem, hogy oda készültem. De, menjünk, én is farkaséhes vagyok, az előbb pedig korgott is a hasam. Igazából észre sem veszem, ha fázom, és közben gondolkozom. Szerintem valamiféle idegi rendellenesség lehet.
*Gondolkozik el, majd fejét csóválva elindul az étkező felé. Igen, azt még tudja, hogy az hol van.*

» Udvar