Udvar

Tárgy: Udvar Pént. Szept. 18, 2009 12:52 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Vendég

*A Kúria ajtaja lassan kinyílik, majd Mila jelenik meg. Egy hosszú, [Only admins are allowed to see this link] van rajta, mely a térde fölé ér, egy [Only admins are allowed to see this link] és egy térd alattig érő, [Only admins are allowed to see this link]. Fekete válltáskája most is nála van, mint szinte mindig. elég hideg van, de Milát ez nem zavarja. Vastagon felöltözött és neki szüksége van a friss levegőre. Már elég régen nem volt kint - kb. tegnap este óta. Akkor is Marcussal volt kint, elég szép emlékek kötődnek hozzá. Most is elnéz a Vízesés felé, de megborzong. Nagyon hideg van most ahhoz, hogy a víz mellé telepedjen le. Nem ül le, inkább sétálgat az Udvaron, úgy gondolja, akkor nem fázik annyira. Pár diák cseverészik csak az egyik pad körül. Mila nem ismeri őket, igy nem megy oda. Ismét körbejártatja tekintetét az Udvaron.*
~Olyan kihalt minden. Már a madarak sem csicseregnek~*gondolkozik Mila, majd sóhajt egyet. Elég jó kedvében van, igy most nem fog leosztani senkit. Bár kicsit szomorú is, hiszen hiányzik neki Marcus. De tudja, hogy neki sok dolga van, fel is kell zárkóznia a harmadikosokhoz és prefektus is, így elég sok dolga van. Milának most lecsökkentek a teendői, igy van ideje gondtalanul sétálgatni. Na de azért mégsem olyan gondtalanul, hiszen elég sok házija vár megiratlanul a szobájában. Talán előlük menekült ki ide. Ki tudja. Persze egy pár tankönyv most is van nála, miért is ne lenne? Tehát akár még házit is írhatna a leányzó. De most tulajdonképpen levegőzni jött ide ki, nem házit írni. Így valóban csak szívja a friss, hideg levegőt, ami a torkának nem feltétlen jó. De hát ez van. Nem szeretne a gyengélkedőre kerülni, így inkább lassabban veszi a levegőt, kisebb adagokban. Miközben sétálgat, felnéz a Kúria sötét ablakira. Persze néhol már ég a lámpa, hiszen kezd sötét lenni. Ilyenkor már korábban sötétedik. Mila ennek örül is, mert szereti a sötétet. De ha már hideggel párosul, akkor már annyira nem. Pár kör után mégis úgy dönt, hogy letáborozik az egyik kis padnál. Leül, majd előveszi az egyik tankönyvét - rúnamágia - olvassa a könyvön. Felsóhajt egyet, kinyitja a megfelelő oldalon és olvasni kezdi a tananyagot.*

Vendég

*Deyan érkezik az udvarra. Most már újra vidámnak lehet mondani, Aravison már rég túltette magát, és az illúzió alakokat is kezdi elfelejteni, akiket nemrég látott a kékfátyol vízesésnél és a főhadiszálláson. Annak örül, hogy nemsokára itt van a próba, és elég jól felkészültnek érzi magát. Rettenetesen sokat gyakorolt, természetesen a gyakorlóterem beli bábukkal, hogy ne keveredjen galibába. Úgy gondolja tehát, hogy megérdemli a pihenést, és elindult az udvar felé. Kicsit sötét és hideg van már, de varázsolt maga köré hőburkot, és így teljesen jól érzi magát, egy kicsit sem fázik. Leül az egyik padra, és az egyik kedvenc könyvét kezdi el olvasgatni kikapcsolódásképpen, illetve nézegeti az egyébként szép nyugodt őszi tájat.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Okt. 15, 2009 5:49 pm

[Only admins are allowed to see this link]

*Most már hideg az idő, és ezt Violette alaposan meg is érezte már. A keze majd le fagy, na de mégsem lehet az egész tél alatt csak a szobájában. Hőburok, és uzsgyi kifelé... Egy ideje nézegeti a tájat, és elmereng annak szépségén, majd egy alakot pillant meg. Nem lehet kivenni, hogy tanár, vagy diák, vagy ki is ő, ezért hát fényt gyújt a pálcájának a hegyén. Pont "jókor" és "jó helyen" tette ezt...mert Deyan szemébe világított vele* ~na ezt is jól elintéztem~ *gyorsan el is oltotta a pálcát, hogy a fiú legalább ne lássa az ő sápadt arcát.*

Vendég

*Miközben elmereng magában a próbán, hogy vajon mit is kell majd csinálniuk, amikor valami a szemébe világít. Reflexből becsukja a szemét a hirtelen fény miatt, majd mikor újra kinyitja, megnézi, hogy vajon honnan jöhetett a fény. A választ hamar meg is találja, a fényt Violette idézte meg. Valószínűleg a sötétben nem tudta egyértelműen felismerni, hogy ki is ő. Dey nem haragszik rá, inkább elmosolyodik.*
-Szia, Violette. Régen láttalak. Mi újság? *kérdi kedvesen a lánytól, és arrébb csusszan a padon, hogy le tudjon rá ülni a lány.*
-Ülj csak le nyugodtan. Ugye megcsináltad magad körül a hőburkot? Mert egyébként elég hideg. De persze, ha szeretnéd, megcsinálom neked... *ajánlkozik, és várja a lány válaszát.*
-Jah, egyébként tudtál az Arany Pálca versenyről? Bár feltételezem, igen, már nem hiszem, hogy lenne a suliban olyan, aki nem értesült volna róla... Vagy te is indultál? Én is indultam. Már nagyon várom, kíváncsi vagyok, mit kell majd csinálni. *vet fel valami témát, hogy legyen miről beszélgetniük. Saját magát is meglepi a bőbeszédűsége, nem igazán szokott ilyen lenni, de ezek szerint a lány valami folytán jó hatással van rá.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Okt. 15, 2009 6:16 pm

*Na igen. Tényleg jól csinálta ezt a dolgot. De hát ilyen helyen ugye ki tudja... Ő ugyebár még nem ismeri olyan jól az iskolát... És ezért persze minél óvatosabb próbál lenni... de ezt most kétségtelenül elszúrta* ~Na most mi lesz? A folyosón fellöktem...most pedig ez...~ *futott át a gondolat többször is a lány agyán. Deyant egy kedves fiúnak ismerte meg, és esze ágában nem volt/van vele összeveszni vagy őt megbántani. De ha még is most megbántotta, akkor azon lesz, hogy kiengesztelje valamivel a fiatal fiút... Viszont szerencséje van a lánynak. A fiú nem csak, hogy nem harakszik, hanem odainvitálja maga mellé egy kis beszélgetésre*
-Én is régen láttalak téged- *mosolyodik el a leányzó, majd próbálja felfogni az információkat.*
-Hát hőburok nélkül tényleg hideg lenne idekint. Főleg miután az életem nagy részét Spanyolországban töltöttem. Ott ugyan is sokkal melegebb van, mint itt- *mosolyodik el a lány, és az otthonára gondol egy kicsit.*
-Hogyan? Jelentkeztél? De az nem túl veszélyes? És mi leszel? Bátor vagy, hogy ilyet tettél... Én csak egy lány vagyok... Egy gyenge lányka...nem vagyok hős... és az ilyen dolgokhoz úgy vélem nem is nagyon értek...illetve értenék...- *tördeli a lány a kezét egy kis idejig, majd a fiú szemeit próbálja megnézni a sötétban. Aztán a fiú karját kémleli* ~Biztos erős lehet, ha ilyenre vállalkozott~ *gondolkodik el magában, majd a fiút hallgatja.*

Vendég

*Látja, hogy Violette kissé zavarban van a dolog miatt, dehát végül is nem tett olyan nagyon vészes dolgot, Deyan pedig nem olyan, hogy felhúzza magát a kis semmiségeken. Aztán mikor a lány a hazáját említi, eszébe jut a legutóbbi beszélgetésük. Az nem sikerült valami fényesen, mert akkor épp depressziós hangulatában kapta el szegény lány, de most már sokkal jobban van, úgyhogy igyekszik bebizonyítani, hogy ő bizony tud vidám is lenni.*
-Hát igen... Spanyolország még délebbre van Bulgáriához képest, ott nem igazán szokott ilyen hideg idő lenni. De azért itt sem olyan vészes, meg lehet szokni. *zárja gyorsan rövidre a témát, nem akar földrajz órát tartani a lánnyal. Elég volt belőle annyi, amennyit a mugli sulijában tanult.*
-Igen, jelentkeztem, szárnysegéd vagyok. És hát... elég veszélyes. De muszáj hozzászoktatnom magam a veszélyhez, hisz az élet odakint nem olyan rózsás, mint amilyennek szeretnénk. Na meg csak úgy állhatok bosszút a kegyenceken, ha eleget gyakorlok. Nyáron ugyanis majdnem megöltek, kis szerencsén múlt, hogy túléltem, és megfogadtam, hogy addig nem nyugszok, míg az összes kegyenccel nem végzek a többiek segítségével vagy ők meg nem ölnek engem. Szóval a lényeg, hogy szerintem nincs jobb gyakorlási lehetőség a próbáknál, és ráadásul elképzelhető, hogy nem sűrűn lesz majd ilyen alkalom, érdemes tehát kihasználni. *mondja, aztán észreveszi, hogy a lány a karját nézi. Nos, az korántsem néz ki túl izmosnak, de nem is túl gyenge, teljesen átlagos. Deyan ereje ugyanis nem az izmaiban rejlik. Soha nem szerette a testnevelés órákat a mugli sulijában sem. Ő inkább a varázslásban jó, és a harcban, amint ezt a lány is láthatja, ha az oldalára néz. Kardja és tőre ugyanis fel van most is csatolva a derekára, ahogy azt nyár óta megszokta óvintézkedésként. A lány véleményére, hogy miért nem indul, elmosolyodik.*
-Nem volt kötelező jelentkezni. Ha úgy érzed, hogy nem szeretnéd próbára tenni az erődet, akkor semmi baj. Biztos érdekes lesz nézőként is.

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Okt. 15, 2009 6:48 pm

*Hát igen... Ő egy lány, és előbb próbálná ki magát egy főző versenyen, mint hogy egy ilyen versenyre jelentkezzen Violette. Igaz, az ő szülei nem gazdagok, de arra azért megtanították a lányukat, hogy mit is tegyen egy nő... Legyen szép, tudjon főzni, legyen kedves, udvarias, és persze tanuljon meg táncolni...például flamenkot...vagy hastáncot... és Violette tanult is néhány spanyol táncot, de persze még mindig van hová fejlődnie...* ~Kard és tőr... veszélyes játékszerek...~ *gondolja, és a tokjában lévő két fegyvert kezdi el nézegetni* -Gyönyörű szépek- *csúszik ki a száján* -Biztosan nehéz velük bánni...- *folytatja* -Meghalni? Jézussom!- *áll el a lány lélekzete is, és meg is remeg egy kicsit* ~Biztos súlyos volt a sérülés, ha azt mondta, hogy egy hajszálon függött az élete~ *következteti ki a lány. És persze nem is jár messze a valóságtól, amit ő persze még nem is sejt.*

Vendég

*Természetesen nem várja el a lánytól, hogy ő is ugyanúgy viselkedjen, mint ő. Sőt, épp ezért is tetszik neki a lány... Igen, tetszik neki Violette, legalábbis valahol mélyen. Egyelőre azonban magának se meri bevallani, hisz meg akarja védeni magát egy újabb Aravistól. A dicséretre elmosolyodik, és kihúzza a kardot a tokjából.*
-Köszi. Rúna díszítésű, erős, jó kard. Nekem nagyon tetszik. Sokszor vettem már jó hasznát. *meséli a lánynak, és ha kéri, átadja neki, hogy megnézhesse. A másik megjegyzésre csak kuncog egyet magában.*
-Egyik karddal se könnyű bánni, csak hozzá értőknek való, hogy éles helyzetben használják. Ezért is gyakorlok vele sokat, hogy egyre ügyesebb legyek vele. Egyébként igen, majdnem meghaltam. Egy emeletnyit zuhantam ájultan, elég szépen összetörtem magam. Két hétig kómában voltam.
//fagy//

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Okt. 17, 2009 6:45 am

*Egy srác sétál ki a kúria felől az udvarra. Öltözéke egyszerű de mégis meleg, egy fehér kabát, egy farmernadrág és egy tornacipő. A kabát alatt persze van rajta még egy trikó , meg egy felső. Körülnéz az udvaron, de nem lát senkit. Ez nem nagyon zavarja és, hogy ne csak ácsorogjon fogja magát és leül az egyik padra.*~ Ma elég jó idő van. Igaz kicsit hideg, de tűrhető. Kíváncsi vagyok hol van mindenki, habár valószínű, hogy alszanak.~ *gondolja magában Teo miközben a padon ücsörög.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Okt. 17, 2009 6:59 am

* A szőke hajú fiú ismét az udvaron sétálgat. Bár tegnap este a ma versenyző Akonival összefutott az Allidon föhadiszállásán,vagyis történetesen egy erdei tisztás részén. Ez azonban nem volt neki elég. A mai nap amint felébredt elindult ki a természetbe. Gyorsan felkapott egy fekete ruhát inget és egy sötét farmert. Felrakta szakjának jelvényét majd miután magához vette pálcáját elindult az Udvarra. Amint kiléptt a szobából megérezte a csipős hideget, így azonnal hőburkot vont maga köré. Gondolataiba mélyrdve ért ki az udvarra, azzal a céllal, hogy azonnal a Tölgyesbe megy. Ám meglát egy padon üldögélő félig ismeretlen egyént. Lassan odasétál hozzá és megszólítja.*
-Szerbusz! Teodor ugye?*kérdez rá azonnal az arcról ismerős srác nevére. Már találkoztak az órákon innét tudja az ismeretlen ismerős nevét.*Mi járatban e korai órán erre?*kérdi tőle mosolyogva majd eszébe jut, hogy a srác nem is biztos hogy tudja a nevét.*Egyébként Sepp vagyok.*mondja kissé unott hangon,hiszen utál bemutatkozni.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Okt. 17, 2009 7:12 am

*Teodor gondolatait halk léptek zavarják meg, nemsokára pedig egy hang is társul a léptek mellé.* -Szia. Igen én vagyok Teodor. Hát felébredtem és nem volt mit csináljak, szóval lejöttem. És te? Nem hinném, hogy csak a hideg idő csábított volna le. *Mosolyog rá Seppre. Két kezét beledugja dzsekijének a zsebébe. Jobb kezével egy fekete sapkát húz elő a zsebből és fejére veszi, keze ezután visszamegy a jó meleg zsebbe. Teo Seppet figyeli, de közben néha elnéz más irányokba, hogy lássa milyen is a mai reggelen az udvar.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Okt. 17, 2009 7:26 am

*Lassan elmosolyodik, és érdeklődvefigyeli Teodor válaszát. Lassan bólint majd miután kissé magasabbra emeli a hőmérsékletet a burokban csendben válaszol a feltett kérdésre.*
-Áhh értem. Tehát te is koránkelő tipus vagy. *vigyorodik el majd tekintete elsötétül.* Tehát csak azért jött él ki a természetbe mert unatkoztál?*kérdi kissé remegő hangon.* Az igazat megvallva én imádom a természetet, azidőjáráson kersztül az állatokonát a növényekig. Tegnap nem nagyon voltam kint, így ma az első dolgom volt, hogy kinézzek ide. Erre mit ad isten. Egy olyannal hoz ösze a sors aki a természetbe csak unalomból jár.*mondja kimért hangon. Nem érti miért nem szeretik sokan a természetet. És attól ha valaki nyiltan kijelenti, hogy unalomból jött ki egyenesen irtózik.Így megérthető miért lett azonnal ilyen mogorva a fiúval szemben.* Egyébként Octát is kihoztam levegőzni.*mondja gonoszkásan mikor megérzi kedvence jelenlétét a zsebében.*
-Ha megengeded bemutatnám.*mondja majd belenyúl a zsebébe és előveszi a kisbarna pókot. Az állatot már jópár éve idézte maga mellé, és azóta is nagyon jól elvannak. Ezután Teo órra alá nyomja az apró állatot.*
Ő lenne az.*mondja immáron nyiultan vigyorogva és várja a fiú reakcióját.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Okt. 17, 2009 7:36 am

-Nem igaz, hogy unalom űzés céljával jöttem le. Szeretem a természetet, mert egy nyugodt hely, ami távol áll minden rossz és kegyetlen dologtól. *Mondja és hangja még most is kedves. Látja Seppen, hogy nem szereti ha valaki csak úgy unalomból megy ki a természetbe. Nemsokára a másik fiú egy pókot húz ki a zsebéből és Teo orra elé nyomja. Teo a meglepődéstől hátra esik és a földön landol. Szerencse, hogy kővel van lefedve az udvar különben a dzsekijét jól összepiszkolta volna.* -Vidd innen az az izét. *Mondja rémülten a pókra mutatva. Lehet vicces, hogy egy fiú így berezel a pókoktól, de nem titok, hogy Teo soha nem szerette a halószövő kis állatkákat.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Okt. 17, 2009 7:45 am

*Sejti hogy pókja ilyen hatást fog kelteni. El is vigyorodik rajta. A fiún is látszik hogy csak egy szájhős. Majd amikor Teo Octát az "izé" szóval illeti, Sepp tekintete ismét elsötétül. De most már végleg.Próbálja nyugtatni magát, ám zsebében már a pálcáját markolja.*
-Még hogy te szereted a természetet? Az állatok is a természet részei. És aki ilyen lenézpően beszuél a kedvenc állatomról az az ellenségem.Azt ajánlom kotródj a közelemből amig nyugodt vagyok még. *nézrá gúnyosan az Eramiros srácra.* Menj a kastélyba unatzkozni. *arcáról leolvasható a harag. És tényleg úgy érzi,hogy menten megátkozza a srácot. Szavainak megerősítéseként lassan előveszi a pálcájátl. Készen áll a támadásra.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Okt. 17, 2009 8:00 am

-Most meg kell ijedjek, mert nem fogok. És kérlek ne húzd fel magad ennyire, az, hogy valaki nem szeret egy állatot természetes dolog. Legalábbis szerintem, de ha szerinted nem akkor szólj. Amúgy meg a pókok aranyos állatok csak én éppenséggel nem kedvelem őket. *Mondja hangjában enyhe gúnnyal. Szemeiben nem látható a félelemnek egy aprócska jele sem, sőt inkább a kedvesség látható szemeiben, mi tagadás elég érdekes, hogy valaki gúnnyal a hangjában beszéljen, de mégis kedvességgel nézzen arra aki megveti.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Okt. 17, 2009 8:20 am

*Aszőke hajú fiú szemében még mindig a düh lángja ég. Nem elég hogy a most megismert srác tiszteletlenül beszél a természetről és az állatokról még okoskodik is. Teszi a nagymenőt hogy nem fél. Sepp gonoszan elmosolyodik. Szóval nem félsz?*kérdi borús tekintettel.* És még gúnyolódsz is? Ráadásul mindezt okoskodvaí? *kérdi szemrehányóan.* Á igen... én szültam előre. Nem követted a javaslataimat. Hanem mégjobban felbőszítettél, hát mopst viseld a következményeit. Azt hiszem elkezdhetsz félni. *mondja komolyan és sebtében elvégez pár varázslatot. Előszőr is egy lángcsóvát küld a fiú ruhájára. Ami kellően el tudja vonni a figyelmét addig amíg ő ügyködik. Egy dalt szaval. A pajzsfelvonás dalát.Mivel Allidonos, ezért természetesen a dal kiváltja a kivánt hatást és egy pajzs jelenik meg elötte, amely szinte az összes varázslatnak ellenáll, így a fiú mozgás nélkül támadhat folyamatosan.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Okt. 17, 2009 8:26 am

*Teot meglepi a hirtelen lángcsóva ami meggyújtja a kabátját, egy hirtelen mozdulattal lelöki magáról a kabátot, hogy a tűz ne terjedjen tovább a többi ruhájára. A kabát a kőre esik így nem áll fen a veszély, hogy az meggyújtson valamit. Teo ezután nem a pálcája után nyúl hanem elkezd Sepp felé szaladni. Mikor elég közel van jobb kezével egy ütést próbál meg bevinni az Alidinosnak, ha ez nem talál akkor gyorsan megfordul és egy rúgással próbálkozik.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Okt. 17, 2009 8:46 am

*Hát igen. Nem sok varázsló vetemedne a kétkezi harcra amikor ott a pálcája. Sepp nem is számít erre Teotól. Azt sem tudja hogy miért fuit felé. Majd megérzi és kissé meginog. A pajzs a varázslatokat védi ki. A harcművészeti támadásokat nem. Így Sepp majdnem hátraesik amikor az eramiros ütése betalál.*
- A mocskos életbe. *szitkozódik azonnal és jó pár lépést hátramegy.Ezután lehajol és leteszi Octát a földre. Az eramiros fiú a mozdulatból látva, nyugodtan hiheti azt hogy Sepp csak kedvencét akarja kihagyni a harcból. De ez nem így van.* Mondhatom ez szép volt. Okos megoldás. A legtöbb varázslónak eszébe nem jutott volna a verekedés. Mint ahogyan nekem sem. Ezért találtál be. *mosolyog rá a srácra * Azonban az elöbb elmondtál egy az előnyömre szolgáló indofrmációt.* mondja miközben hátrateszi a kezét és kinyitja a tenyerét. Közben végig az elöbb elejtett pálcájára koncentrál. Az persze a kezébe is repül.* mivel olyan kegyes vagyok elárulom mi az. Gúnyosan elmosolyodik.* Az elöbb mintha megijedtél volna egy apró póktól. Lássuk ehhez mit szolsz.*mondja és pálcáját azonnal előkapapva Octara fogja.*
Baziteo! *varázslatának hatására Octa addig növekedik míg egy foci labda méret nem lesz. A fiú rámosolyog a "kis" házikedvencre majd ő elé is pajzsot von.* Gyerünk kedvesem mutasd meg neki ki is az a "KIS IZÉ" *vigyorodik el gonoszul és érdeklődve várja a fiú reagálását.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Okt. 17, 2009 9:01 am

-Ez mocskos húzás volt, de most már legalább tudom, hogy te hogy szoktál "játszani". *Mondja enyhe undorral a hangjában és előkapja farmerjének a zsebéből pálcáját.* -Arania Exhumai! *mondja ki a varázslatot amit a póknak irányít. Valószínű, hogy nem fog hatni a varázslat a pajzs miatt. Ebben az esetben Teo hátrál egy keveset és megpróbálkozik a Nubilium externum 2. - Forgószél varázslattal amit Octa felé irányít és remélhetőleg ez már elkapja a pókocskát.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Okt. 17, 2009 9:14 am

*Sepp pontosan arra várt hogy a fiú elővegye a pálcáját és Octával foglalkozzon. Nem hiszei el hogy bejött a terve. Nem tudja hogyan volt képes elhinni a fiú hogy tényleg eléveti a pókját. Természetesen a hatalmas pók csak egy illúzió. A valódi a zsebében pihen. Bár ezt az eramiros fiú nem tudja így azonnal varázslatokkal kezdi el bombázni az illúzió pókot. A pókeltüntető átok azonnal lepattan a pajzsrol, miközben az illúzió folyamatosan közelití meg. Az eramiros fiú éppen kimondaná második varázsigéjét amikor két varázslat közeledtét fedezheti fel. Már csak az egyik varázslatot tudja hatástalanitani. Döntenie kell eltalálja egy tűzgolyó vagy sóbálvánnyá változik. Hát bizony egyik sem kellemes hatású...*

//Fagy mert Teonak mennie kell... pont amikor kezdek bemelegedni.. grrr... Razz

//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

Átérsz az udvarra. A kúriát nem látod sehol, ellenben az egész táj teljesen sivatagos. Egy hatalmas rajt zászló van kitéve, ahol sok nezás diákot látsz, nyilvánvalóan szurkolók, vagy versenyzők. Ez a szakasz egy gyorsasági túlélő verseny. Először is válaszd meg a jószágot, amivel nekivágsz.
-arab telivér
-amerikai musztáng
-egypupu teve
-kétpupu teve
Ha sikerült elindulnod, hamarosan megérzed a tűz forró erejét, ahogy a nap szinte szétéget, olyan melegen süt. Valahogy túl kell élned ezt az időt, méghozzá úgy, hogy ne halj szomjan.
A következő erőpróba igen formányos. Futóhomokba tévedsz, és az állatod szűgyig elmerül. Valahogy ki kell kászálódnod. Ha túléled, akkor sem állsz sokkal jobban. Banditák vesznek körül, a sivatag haramiái. Válassz, hogy harcolsz e vagy sem. Ha igen, akkor talán bele is hallhatsz, de talán le is győzheted őket, rajtad áll. De választhatod a megadást is, ekkor ki kell jutnod a táborukból.
Sajnos nem jutsz sokáig, mert hatalmas homokviharba kerülsz. Vajon hogyan lehet ezt túlélni? Ha mégis sikerül, akkor a célhoz érsz, ahol egy kitárt szárnyú főnix vár rád, egy agyafúrt rejtvénnyel.
„Egy repülő pont két ország határában zuhan le. Melyik országba temetik a túlélőket?”
Ha megvan a megfejtés, a főnix készségesen a rendelkezedre bocsájtja a Tölgyesbe vezető kulcsot. //Vigyázz!!! A főnix kérdésére a válaszod ne ide írd be, hanem küldd el Kaen-nek//

Jótanács: válassz bölcsen állatot, és jól gondold meg, hogy gyors vagy, és hátha előbb célba érsz, vagy lassú, de magabiztos. 18.00 –kor véget ér ez a verseny, ilyenkor automatikusan megkapod a kulcsot. De ha előbb végzel, akkor már előbb kezdheted a következő pályát a Tölgyesben.

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Okt. 17, 2009 2:55 pm

*Ahogy Metallic kiír az udvarra,egyszercsak minden sivatagos lesz.Nem látja a kúriát sem.Látja a választható ''paripák'' közül.
-Két púpú tevét választom,mert tudom hogy lassú,de szívós!
*Felpattan a tevére,és vágtat,ahogy csak tud.Hamarosan megérzi a forróságot.
-Szomjazooooom!
*Majd tevéje elsűlyed a homokban.Metallic próbája nyugtatni a jószágot.
-Ne kalimpálj a lábaddal.*Súgja lágyan a fülébe.
*Metallic szerencsére erős,mivel harcosnak tanul,és megpróbálja kihúzni a tevéjét.Nagy nehezen megy ez.Vízesésként folyik orcájáról a verejték,de ez nem tartja bánja.Egyszer csak a teve kijut a ''csapdából.*Egy ideig vágtat,amíg a tevéje meg nem hal.
-Micsoda?Hogy jutok így tovább.
*Majd eszébe jut,hogy a tevék a púpjukban raktározzák a vizet.A harcosi erejével széthúzza a púpját,majd szürcsölgeti a vizet belőle.Egyszer csak álarcos banditák veszik őt körül.Felteszi a kezét,és kimondja azt a mondatot:
-Megadom magamat.
*Vonszolják a táborukba,és egy sátorba zárják.De az alja nincs rögzítve,ezért csak egyszerűen kibújik ott.A járőröket kicselezi kúszva.Majd amikor a tábor kijáratánál jár,meglát egy izmos banditát.A lábai között átbújik,a bandita meg a homokba esik.Aztán elfut mint a villám.Sétál a sivatagban...Egyszer a homokvihar támad .Gyorsan a homokba ássa magát,és megvárja míg a vihar elmegy.Lassan a célhoz ér,ahol meglássa a kitárt szárnyú főnixet.Felteszi neki a rejtvény-t,és leírja egy pergamenre a választ.Majd várja hogy megkapja a választ.

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Metallic megkapja a kulcsot, és már mehet is tovább, mesélő meg nem ír most hosszú hszeket, mert kólára szomjazik. A lényeg, hogy irány a Tölgyes!*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Okt. 17, 2009 3:12 pm

*Átér az udvarra, bár eléggé ki van feküdve. Kissé idegesen terül el a földön, miközben hevesen veszi a levegőt. Odron csak leül mellé, és liheg, miközben az állatokat figyelgeti, azt a négyet, ami ott van. Meg persze ott van az a renget-sok szurkoló is. Az ocelot kíváncsian néz körbe, majd feltápászkodik, és elkocog az állatokig. Egy ideig csak vizsgálgatja őket, majd felágaskodik, és elkapja az egyik fekvő, két pupú teve kantárját, és megrántja, miközben idegesen mormog valamit. A teve kelletlenül feláll, majd az ocelottal sétál, aki szépen odavezeti Jackhez, és lenéz a fiúra.* ~Erről nem fogsz leesni.~ *Jack felsandít a tevére, emg az ocelotra, majd felsóhajt.* -Remek.. El ne áruld, mik voltak még ott, mert a végén elönt az ideg. *mély levegőt vesz, felszívja magát, és feltápászkodik. A teve közben lefekszik, a fiú pedig felmászik a hátára, két póp közé helyezkedik, hogy ne essen le. Az ocelot is felkapaszkodik a lény hátára, aztán Jack kissé idegesen böki oldalba a tevét. Nem igen tudja kezelni, de majd belejön. A teve feláll, a fiú erősen kapaszkodik, az ocelot szintén, majd végül mindketten szépen elindulnak a rajtzászlót elhagyva, így, együtt a nagy csapat, mint egy nagy család. A fiú egészen könnyedén halad a teve hátán, aki kényelmesen kezd el sétálni viszonylag gyors tempóban. Az ocelot halkan mormog a tvének, mire az gyorsabb tempóra vált, könnyed kocogásba csap át az eddigi séta.* -Meg se kérdezem, ezt honnan tudod.. Ne is. *legyint farkával az ocelot, miközben az egyik pópon lavíroz, erősen kapaszkodva. Jack kezében ismét ott a pálca, ahogyan a hőfok egyre magasabbra és magasabbra hág. Elmotyogja a hőburok igéjét, hogy megvédje magát a kiszáradástól, és attól, hogy nehogy fellforjon az agyvize. Ha nem izzad annyit, nem is fog kiszáradni, így kényelmesen tud a maga tevéjével lavírozni. A többieket nem is figyeli, egyedül versenyez, egyedül megy, ahogyan csak tud. Aztán egyszercsak a talaj süllyedni kezd, és a teve patái egyre mélyebbre tűnnek el a földben. Jack idegesen ugrik félre, le a tevéről, és halkan koppan, puffan a földön. Aztán ő maga is merülni kezd. Mély levegőt kezd, majd egyszerűen alámerül, és kiúszik a homokból, hiszen ez is csak föld, és ő pedig képes rá. Miután kiúszott, rászorít pálcájára, ami szerencsére még megvan, majd a pálcát az ocelotra szegezi, aki még a tevén van. Egy halkan elsuttogott teleportáció, és a fiú máris ocelotjával együtt mehet tovább. Pontosabban egyelőre csak áll, hiszen ott van a teve, aki pedig süllyed. Jack felsóhajt, majd erejét összeszedve egy teleportálással a tevét is kiszabadítja onnan, és máris nekiveti a hátát, és liheg, zihál. Fárad, de nagyon. Elemi varázslatok mellett ráadásul most még ez a nyavajás teve is itt van, amivel szenvedhet. És akkor egyszercsak hallja, hogy nincs egyedül. Kinyitja a szemeit, és látja, ahogyan banditák veszik körül. Ocelotja idegesen húzza be a farkát.* -Bocs fiúk, ehhez nincs erőm. Tiétek a teve. *mondja, majd pálcájával egy egészen távoli pontra bök, ocelotját felkapva, és volt-nincs, máris elteleportálódik onnan. A biztonság kedvéért pedig teleportálódik még egy adagnyit, hogy a banditák ne kövessék. Biztosan nagyot néztek, de a fiú nem tekint vissza, megy előre. És akkor valami megüti. Valami apró, valami nagyon szemcsés. Aztán egy újabb. Végül a fiú szava is eláll, amikor meglátja, hogy egy hatalmas homokvihar közeledik felé, esze-veszett sebességgel.* -Oh.. My.. God.. *pálcáját megszorítja, és bízik a saját erejében, ocelotja szűkölve áll mögé.* -Defensio Solum. *idéz meg egy földburkot, ami kifejezetten egészen könnyen megy végbe, csak a térde roggyan meg. Innen pedig egészen egyszerűen tud előre lépdelni. Egy tisztánlátással még azt is sikerül elérnie, hogy láthasson, és így egészen hamarvást átkecmeredik a homokvihar túloldalára. Amikor ez emgtörténik, akkor a földre rogy, a földburok eloszlik körűle, és szembetalálja magát a főnixmadárral.* -Ez a kérdés, ugye nem komoly? *morran fel idegesen, mert nem hiszi el, hogy ennyire hülyére van véve. Idegesen toppant, és mormolja el azt a bizonyos választ, majd feltápászkodik, és igyekszik megtartani az egyensúlyát. Pálcáját a zsebébe sülyleszti el, a kulcsot pedig remélhetőleg megkapja, és mehet is tovább..*

Vendég

*A manafolyamon át megérkezik Gavril az Udvarra. A kúriából sehol semmi, hatalmas a forróság. Lovakat lát, és rengeteg diákot, akik őrjöngve várják a versenyt, és mindenki szurkol valakinek. Szinte azonnal meg is szárad a perzselő melegben.* ~Hidegvízből a nap alá.~ *Sok értelme nem igazán volt a gondolatának, a lovak felé halad. Körbejárja őket, bár nem ért a lovakhoz. Az arab telivért választja, mert valahogy az a sivataghoz kapcsolódik, tehát bírnia kell az itteni időt. A lóra pattan, majd vágtában elindul a cél felé. Nem mondható profi lovasnak, de azért stabilan képes megülni a nyeregben. Már 5 perce lovagolhat, ami nem sok idő, de máris úgy tűnik, mintha órák óta a sivatagban bolyongana. A torka porzik, már egészen inna valamit, de nincs semmi a környéken, szerencsére a túlélőmágiát pont ilyen helyekre találták ki. A lóval nem lassít, vágtázás közben varázsol. Egy fejjel lefelé álló háromszöget rajzol, majd kiejti az igét.* Fervidus Pellis *Kis homokot is nyelt közben, mivel egészen porzik az út. Sokkal elviselhetőbb számára a verseny, bár a lovát ki se kezdte az idő. Szokott vágtában hajtja tovább a lovat, amíg csak süllyedni kezdenek. a lovat hiába próbálja nyugtatni ami így szügyig süllyed.* Na ezt aztán szép! *Hangosan beszél, úgyse hallaná senki. A lováról átugrik egy szilárdabb részre. * A legjobb lenne, ha teljesen elvizesíteném, és abból könnyedén ki tudna mászni. *Nem is beszél sokat, egy lefelé ívelő vonalat rajzol, majd elhúzza a szárát.* Pario Aqua *A pálca végéből folyik a víz, és teljesen fellazítja a homokot, majd a ló lassan előre haladva kimászik a most már csak koszosnak mondható vízből, nem ragad bele tovább. Gavril visszapattan a lovára, majd egyenesen indul tovább. Nem tart sokáig most sem az útja. Banditák támadnak rá, úgy tűnik egész nomádok, nem ismerik a varázslatokat.* ~A professzor ezt egy életre a fejembe véste: Az illúziók néha többet érnek.~ *A homlokára pöccint a pálcával.* Falsus arma *Az illúziósereg már el is indul Gavril mögül. Megjelennek egy domboldal tetején, erős lovakon, fenyegetően fegyvereket lóbálva a levegőben. A banditáknak se kellett több inkább ők fogták menekülésre mintsem Gavril. Ő nyugodtan visszaült a lovára, és mire elindult az illúziósereg már szerte is foszlott. Innen már nem vár sokáig, azonnal elindul, hogy minél hamarabb tovább juthasson. Sokáig most se jut, mert homokvihar támad. Ismét el Jericho professzor úr juttatja segítséghez valahogy. Megszorítja a nyakában lógó amulettet, és a szobájában találja magát. Ezek a viharok eltartanak egy darabig, így leül, és bekap pár süteményt az asztaláról, majd kinyitja a szoba ajtaját, és visszakerül a sivatagba, ahol a vihar már kitombolta magát. A ló sajnos eltűnt, de gyalog folytatja az útját. Hamarosan egy kitárt szárnyú főnixxel találja szemben magát, aki kérdést tesz fel neki. Hamarosan válaszol is rá, és reméli, hogy továbbmehet.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar