Udvar

Tárgy: Udvar Pént. Szept. 18, 2009 12:52 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Diák Hozzászólások száma : 64 Kaszt :

- Az mi...? Az e világi lánygyerekek kedvenc sportkelléke. *Igazítja el Neytirit, mire az félszegen elmosolyodik, és felkapja magára a hulahoppkarikát, aminek definíciójával frissen ismerkedett meg. Hulahoppkarikázni kezd, egészen ráérez a dologra, de úgy tűnik nem ez a feladat, szóval a fénylő gombokra ugrál, próbálja mielőbb érzékelni őket. Ugyan ez csak egy játék, ő még ezt is megpróbálja komolyan venni.* - Nahát, ez nagyon érdekes! *Száját nagyra tátja az ámulattól, hogy mennyi mindent tartogat számára a világ.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

The member 'Neytiri Menachem' has done the following action : Roll dices

'Halálfejes hatoldalú' :
[Only admins are allowed to see this image]

Diák Hozzászólások száma : 94 Kaszt :

*Meg kell vallani, hogy ez egy nehezített játék, hiszen azért úgy hullahoppkarikázni, hogy közben az ember még figyelje is, hogy hova ugráljon, igen nehéz. Mindenesetre, amikor készen van a dologgal, szépen leszáll a gombokról és átadja Neytirinek a karikát. Kicsit azért liheg, fárasztó volt.* -Hajrá, csak mozgasd a csípőd! *Adja neki a tanácsot, majd hátrébb áll, és tapsol a zene ütemére, ezzel is lendületet adva a leányzónak, no meg drukkolva és erőt adva neki, hogy ne fáradjon ki. Bár eddig úgy látta, hogy elég edzett hölgyemény.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

The member 'Caroline Johansson' has done the following action : Roll dices

'Halálfejes hatoldalú' :
[Only admins are allowed to see this image]

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A számláló szerint Caroline nyert. A gép aljából kinyilik egy ezüst színű tányér, és egy csomag szamócás-csokimix ugrik Caroline kezébe. Neytiri veszített, neki ráugrik a derekára a karika, és elkezdi szorítani belőle a szuszt, mint valami anakonda.*

Diák Hozzászólások száma : 64 Kaszt :

*Úgy tűnik ő vesztett. Hát nem csoda, hiszen kicsit fura volt neki ez a sok játékelem, egy játékban. Felsóhajt, kicsit csalódott, hogy nem sikerült neki, de Caroline felé küld egy mosolyt. Épp kibújna a karikából, mikor szorul a hurok, és szorítani kezdi őt a karika, ami teljesen fogságba ejti. Egyből felordít, pontosabban valami visítás és sikítás közötti csatahangot ad ki, majd előrántja a tőrét, és belenyomja a karikába, mintha ténylegesen állat volna. Háta mögül kiránt még egy mérgezett nyilat is, aminek a pengéjét döfködi a karikába, de már kétséges, hogy soká bírná. Aruatha is fulladozik, akár gazdája, de ő abszolút nem tud neki segíteni.*

Diák Hozzászólások száma : 94 Kaszt :

*Végül kiderül, hogy ő nyert, elkezd örömében ugrálni, és meg is kapja a cukrot, akkor csak még jobban örül, de nem sokáig van erre lehetősége.* -Kérsz? *Nyújtja Neytiri felé, de közben annak a derekára tekeredett a karika, ami elég rémisztően néz ki. Mit is tehet ilyen esetben egy fél-kobold, aki igazából nem valami nagy mágikus erővel rendelkezik, és főképp nem valami nagy akcióhős. Rémülten pillant ide-oda. Ha Neytiri tőre nem használ, akkor más se fog, és csak nem varázsolhat rá a lányra, mert akkor még baja esik. Nincs más, a pálcáját a zenegép felé lendíti, és egy tűzgolyót próbál lőni bele.* -Orbus Ignem!

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*a gonosz zenegép végül megsemmisül a robbanásban, és jó döntés volt, mert a cukrok is elporladnak, és kukacok másznak elő belőle, mérgezett volt. A karika is eltűnik, megszabadultak az átoktól. *

Diák Hozzászólások száma : 64 Kaszt :

*Már nem sok választja el az ájulástól, mikor a fél-koboldlány megmenti őt. Hálásan pillant rá, és feltápászkodik a földről. Annyi levegőt vesz egyszerre, amennyit csak tud, és térdeire támaszkodik.* - Köszönöm, Caroline. *Táskájából előkap egy karkötőt, és a lány kezére köti. Egy izgő-mozgó famag van a bőrszíjra fűzve, és el is mondja a történetét.* - Az én világomban a hősök kapnak ilyet. Te hős vagy, hős leszel. Ha elveted a fát a hóban, jövő tavasszal csodás törpefa lesz belőle. Addigra te is hős leszel. *Bátorítóan pillant a lányra, majd elrugaszkodik a talajtól, és eltűnik a fák rejtekében. Daimónja néha megfeszül a láthatatlan szál miatt, de próbál ütemet tartani gazdájával, végül beéri.*

Diák Hozzászólások száma : 94 Kaszt :

*Kissé zihál az izgalomtól, amikor végül felrobban a gépezet, Neytiri is megmenekül. A cukorka pedig kukacossá alakul.* -Fúúúj! *Dobja le a földre. Hát igen, jó hogy nem kóstolta meg, rosszul járt volna. Megmentette előzékenysége, hogy előbb a másikat akarta megkínálni. Aztán a szintén ziháló fél-óriásra pillant.* -Áh semmiség! *Legyint kihúzva magát, de azért látszik rajta, hogy kis termetéhez ez nagy dolog volt, és nem gyakran van ennyi lélekjelenléte. Aztán amikor megkapja a karkötőt és a történetét is hallja egészen elképed.* -Én hős? *Majdhogynem könnybe lábad a szeme annyira elérzékenyül.* -Oh, köszönöm...köszönöm Neytiri, én ilyen szépet még soha nem kaptam! *Törölgeti meg a szemét mosolyogva. Aztán a lány el is tűnik a fák között. Érdekes szerzet, de tetszik neki, olyan nemesinek tűnik, más mint akikkel eddig találkozott.* -Viszlát! *Mondja még utána, de már csak saját magának, hiszen már rég nem hallhatja ilyen távolságból. Aztán a kúria felé indul. Már csak egy kis hó kell, és elülteti a fáját, a hősi fáját.*

//Köszi a mesét, szuppancs volt. ^^//

Tárgy: Re: Udvar Szer. Jan. 20, 2010 3:30 pm

*Maria éppen most érkezett az Udvarra, egy kezeslábasban érkezett, a fején pedig egy fejpánt, kezén csuklószorítók. Most azzal a céllal érkezett ide, hogy eddzen egy kicsit mind fizikailag és szellemileg, mert az utóbbi hónapokban nem igen tett senki jót a folyamatos zaba. Először körbefutott 3 igen méretes fát, majd vagy 20 fekvőtámaszt lenyomott, utána, hogy az izmai is megerősödjenek, fel,mászott a fa egyik ágára és kézen állva hajlítgatni kezdett, míg a másik karját hátra tette.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Jan. 20, 2010 3:40 pm

*A beálló szürköletbe kellemes jelenségként tűnik fel egy fehér folt, majd közeledve alakul át emberibb alakúvá. A fiú természetesen nem egyedül érkezett. Daimonja hogy jobban elrejtőzzön, megfürdött a sáros földön és a bokrok takarásában ütött tanyát. ÍGy szemmel tarthatta a környéket, viszont könnyedén el si tudott rejtőzni.* ~Most szólok előre, hogy iylen állapotban biztosan nem jössz be a szobámba.~ *A lény erre nem válaszolt. Tisztában volt vele, hogy fürdés nélkül most sem ússza meg a napot. Végülis nem is bánta annyira, mert életének ez volt az egyetlen pontja amit lélektársa szinte vallásos áhitattal, átérzéssel és szeretettel csinált vele, amikor érző lényként kezelte őt és nem pedig egy teherként. a távolban egy lányt fedez fel, aki éppen egy faágról lelógve húzódzkodik.*
-Nocsak nocsak. Egy csaj, aki nem elégszik meg a női lét sajátosságaival, hanem akiben akad elegendő menyniségű tesztoszteron is? *Lép a lányhoz, minden köszönés és bemutatkozás nélkül.* -Kövérnek gondolod magad? esetleg az utóbbi időben sokat ettél, vagy csak alpjáraton szereted ha nem a védelemre szoruló kiscsaj szerepében tetszelegsz?

Tárgy: Re: Udvar Szer. Jan. 20, 2010 3:54 pm

~96,97,98,99....* Maria kényelmesen nyújtogatott a száz fele, mikor egy hang zavarta meg az edzésben. A hang miatt rémültében megbillent és elkezdett jobbra zuhanni. Azonban Maria olyan gyorsan mozdult hogy szem nem vehette észre: jobb kezét gyorsan mozdította és azzal megkapaszkodott, majd végül visszahúzta magát az ágra, és megpihent.* - Már majdnem sikerült * dünnyögi bajsza alatt.* - Egyébként csak formába hoztam magam, mert egy tornász csak nem engedheti meg magának, hogy ellustuljon. * válaszol.* -Egyébként csak egy jelentéktelen szia. Maria Love vagyok

Tárgy: Re: Udvar Szer. Jan. 20, 2010 4:10 pm

- Üdv. Tornász vagy mi? Fura egy hely ez az iskola. azt hinné az ember, hogy ide csak mágusok járnak, akiknak gyerekkoruk óta az egész életükre hatással van a mágia, ehhez képest van itt mindenféle egyén. Olyan is aki muglik közt nevelkedett és tán nem si tudott róla, hogy mágus, míg nem vették fgel ide. *A fiú egy mosolyt erőltett az arcára.* - Hallbjörn Brnyjarson Laxness. *Nevének minden tagját kihangsúlyozza. Bár nem kedvelte különösebben a szüleit és a család értelmetlen hagyományait, azért büszke is volt rájuk.* Kard vagy pálca? *Kedvenc kérdése, ami alapján egy mondatból leszűrheti kit hova tegyen az által becsült normák között.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Jan. 20, 2010 4:17 pm

-Igen igaz, tényleg sokan vagyunk itt az iskolában, mindannyian különfélék. Én se tudtam hogy boszorkány vagyok, és a egyetlen mágus rokonom az ük-ük nagyanyám.* motyogja miközben a fának támasztja hátát.*- Milyen szép neved van, úgy hallom olyan svédes, én is félig az vagyok, de nem látszok annak. Inkább angolnak néznek.* mosolyodott el hirtelen, miközben lemászott a fáról, hogy ott pár kézenjárást megcsináljon.* -Inkább pálca * dörmögi a kérdésre, miközben a kezére állt, és óvatosan elindult.* - Kard azért nem, mert nem szeretem azokat, én inkább kaszahívő vagyok. A pálca azért, mert azzal jó erő bűbájokat tudok szórni.

Tárgy: Re: Udvar Szer. Jan. 20, 2010 4:26 pm

-Azt akarod nekem beadni, hogy egyike vagy azoknak, akik a kaszát mint fegyvert forgatják? Na ne etess... Egy karddal rúnakarddá felturbózva még most is felveheted a harcot a pálcahasználók között. Pár keleti technikával és mozdulatsorral mege gyenlő ellenfelük is elhetsz. Egy kardot gyorsan könnyedén lehet forgatni. A kaszát nem. A pálcánál nem számít a test a legtöbb esetben csak a nyers tudás és a veled született hatalom kell hozzá. Nem egyenrangú művészet. *Szavai büszkeséget sugallnak, mivel az is. Büszke rá, hogy egyike a kardforgatóknak. nagy álma, hogy egy napon kardművész legyen. De az nagyon távolinak tűnik a számra.* - A bűbájok erősek, ez tény. De kérdem én, vajon rászolgáltunk ekkora hatalomra? Tényleg szükségünk van ekkora hatalomra, hogy iylen mértékig belenyúlhassunk egy kopmlex rendszerbe? Hogy játszunk az egyensúllyal?

Tárgy: Re: Udvar Szer. Jan. 20, 2010 4:32 pm

*Maria elnevette magát* - Mert nem is. Csak távolról csodálom e számomra tökéletes fegyvert. * mondja miközben a csuklószorítóját tisztogatja.* - Mondhatsz akármit, nem szívlelem a kardokat, utálom őket. De most mennem kell. szia. * mondja, majd elmegy.*

Diák Hozzászólások száma : 135 Kaszt :

*Tovább diskurálgatnak éjnek évadján. Tök jól elvannak, nem igazán zavarja őket semmi. Joseph-et speciel még az sem hozza túlzottan lázba, hogy ha ilyen jól ellesznek továbbra is akkor nem marad más belőle, mint egy homok tömb. Most, hogy már a térdéig ér a homok kiveszi zsebéből a pálcáját. Nem kockáztatja meg, hogy esetleg az is a homokba vesszen. Kissé zsibbad már a lába, talán nem ártana kitörni innen. Ő is ezen gondolkozik, de egyenlőre semmi hasznos varázsige nem jutott az eszébe, így hát újra szóba elenyedik a fiúval*
-Egyébként, ha már témánál vagyunk…te mit keresel itt?
*Kérdez vissza, ezt már előbb is megakarta tenni, de most látta elérkezettnek a pillanatot. Nagy taktikus a srác. Viszont az események folynak tovább megállíthatatlanul. Jack egyre fenyegetőbben viselkedik Joseph-el szemben.* ~Chh…majd pont te~ *Újabb szemforgatás. Úgytűnik a szemforgatás a kedvenc tevékenysége Joseph barátunknak, ugyanis az utóbbi fél órában elég sokszor tette ezt meg. Sőt újabb szemforgatás következik, amikor Jack megint kinyitja a száját.* ~Hát ez aztán nagy oltás volt~
-Én sem szeretem elhiheted, majd nem annyira utálom, mint az olyan embereket akik többnek ítélik magukat másoknál
*Néz a fiúra* ~Akármennyire is rossz ez a helyzet. Adnom kell neki egy esélyt. Több ilyen típusú embert úgysem találok ebben az iskolában.~
-De, mindazonáltal észrevettem, hogy nagyon sok mindenben hasonlítunk. Egyformák vagyunk! ~Némi eltéréssel~ -Ha mi összefognánk, verhetetlenek lennénk! Mindenkinek kell egy társ, bármennyire erős is.
*Néz a fiú szemébe, hátha kisül belőle valami jó. Pálcáját az ujjai között forgatja így várja a választ.
//Olvad//

Tárgy: Re: Udvar Szer. Jan. 20, 2010 7:20 pm

-Kezdsz megint eltévedni. Itt én kérdezek, és te felelsz. Visszakérdezni pedig egy cseppet sem ér. *villantja meg a szemeit, miközben továbbra is kényelmesen ácsingózik. Nem zavartatja magát, igazán élvezi a játékot. Ám, amikor a fiú a kezébe veszi a pálcáját, akkor a fiú pálcája felé mutat jobb kezével, miközben megidézi oda a saját pálcáját a pálcakézberöpítő, nonverbális varázslattal, majd egyszerűen ejti ki a szavakat.* -Everti Static! *megfelelő mozdulat, és, ha minden igaz, a fiú pálcája messzire röppen el.* -Remélem, hogy nem rám akarsz ezzel célozni. Ugyanis nem vagyok ripacs. Vannak emberek, akiket mások, vagy éppen a tetteik tesznek naggyá, nem a saját szavaik. *néz jelentősségteljesen a fiúra, majd a következő megjegyzésekra csak felcöccen.* -Méghogy hasonlóak.. Nekem nincsen szükségem társakra, és azt hiszem barátocskám, megint teljesen eltévedtél. De sebaj. Egyszer csak rájössz, előbb vagy utóbb, hogy mennyire ostobán csengnek a szavaid. *rázza meg a fejét, miközben megveti lábait, és immáron nem támaszkodik semminek, csak figyeli tovább a fiút szürke, hideg tekintettel. Végigméri, hogy megnézze, tényleg hasonlít-e rá, de nem igen talál semmiféle azonosságot. Így tehát nincs miért adnia a fiúra.* -Különben sem hinném, hogy potn te lehetnél a társam. Ahogy elnézem, eléggé el vagy veszve. *méri végig mégegyszer a fiút, majd int a pálcájával, mire a futóhomok elengedi a fiút, így már nyugodtan kiléphet onnan, márha akarja.*

Diák Hozzászólások száma : 135 Kaszt :

~Ehh...bármennyire is nehéz bevallanom sajnos igaza van, ebben az esetben ő diktálja a szabályokat~ *Szomorúan sóhajt fel. Aztán elmosolyodik a fiú akciójára* -Ehh...beszartál mi? Nem, eszemben sem volt. *Csóválja meg a fejét. Újabb oktatás kvöetkezik, amit természetesen Joseph figyelmét nem köti le.* ~Talán, egyszerűbb lenne meghalnom, így büszkeséggel telve. Ha megtudják a tanulók, hogy mit tett velem ez a féreg. Bár, bizonyára valami elit tanuló. Csak rá kell nézni~ *Méri végig diáktársát. Sajnos az események nem úgy haladnak, ahogy azt Joseph szeretné. Megcsóválja a fejét* ~Sejtettem, hogy ez lesz, de valahogy rá kell ébresztenem, hogy szüksége van rám.~ *Joseph már arra is lát esélyt, hogy talán a fiú erősebb nála. Ezért is akarja, annyira hogy a társa legyen.*
-Óh, hát persze!
*Bólint egyet. Nem tetszik ez neki. A fiú láthatóan igencsak lenézi. Ezt pedig ő nem tűri el, mert büszkesége az van dögivel. Ráadásul szünni nem akaró sértegetések sora következik, ami szintén nem enyhít a helyzeten. Kikerül a homokcsapdából. Egy ideig még ott áll és hallgatja a fiú nem túl nemes szavait. Amint befejezte a mondandóját Joseph is elmondja a magáét, bár ez korán sem olyan hosszú*
-Felejtsd el!
*Azzal hátat fordít és elindul Jack-el ellenkező irányba. Miután előrehaladt tíz métert, a pálcáját is meg találta. Lehajol érte és fölveszi* ~Nem úszhatja meg ennyivel. Csak játszott velem. Joseph Kelentinnel nem lehet ujjat húzni. Na, lássuk mit tudott tanítani az a magántanár!~ *Gondolja magában, hisz legtöbb dolgot nem itt tanulta, de bízik magában és jól tudja, hogy ezt kell tennie. Úgytűnik a csata elkerülhetetlen. Jack még látótávolságba van. Joseph egyenlőre lassan felegyenesedik, csak a pácláját nézi. E röpke pár másodpercben akarja átgondlni a támadását, majd hirtelen fordul a fiú irányába és már csinálja is a kitervelt pálcamozdulatot, megpróbálja pontosan és gyorsan csinálni, hoyga fiú ne nagyon tudjon rá reagálnil. Tehát becsukja a szemét -bár ez nem szükséges ő így még is jobbnak látja- és a feje felett egy keskeny kört ír le -természetesena páljával- aztána föld felé riányítja azt. Ezután kinyitja a szemét és így szól*
-Sacratemus!
*Joseph igen csak kezdőnek mondható, bármennyire is törekedett gyakorolni, de miveol ő csak egy embert akar megzaavrni és nem többet, ezért valószínűleg sikeres lett és ha így történt akkor bizony az udvart köd borítja be, Josephnek csupán 5 percre van szüksége. Ez idő alatt felmászik egy fára, majd újra célba veszi ellenfelét, mielőtt véget érne az előző varázsigéje, ami bármennyire is erős vagy csekély az nem számít, hiszen Josephenk ez csak arra kell, hogy Jack ne tudjon védekezni a támadása ellen, ez remélhetőleg sikerül is, hisz azért talán erre nem számított a fiú. A fa tetejéről tehát célba veszi a fiút. Pálcájával egy fordított négyszöget ír le a levegőbe, majd az ellenfélre céloz és megint csak így szól közepes hangerővel. Nem nagyon szeret ordibálni, de azért egy ksi nyomatéka legyenmár a támadásának*
-Acrenus!
*Elvileg, most a pálca hegyén enyhe kék derengés jön létre és a fiú kisebb sebesüléseket szenvedett. Jospeh nem is várna többre, hisz nem akarja intenzívre küldeni a diáktársát, csak móresre tanítani. Gyorsan lemászik a fáról és megkerüli a fiút, így ha minden igaz és minden úgy ment ahogy azt ő elterevezte, vagy legalábbis részben úgy ment, akkor mire a köd eloszlik, Joseph Jack hátának szegezi pálcáját és mosolyogva áll mögötte, majd ennyit még hozzá tesz*
-Elvagyok veszve!
*Remélhetőleg, ez így is törént nagyjából*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Jan. 20, 2010 8:17 pm

*A kérdésre csak felvonja az egyik szemöldökét, de nem is felel semmit. Semmit nem mond, csak figyeli hidegen a fiút. Még úgyis kapni fog érte, nem is olyan sokára. Az üres szavak nem igen szokták meghatni, bár van pár forrspontjai, amivel könnyen fel lehet húzni, de az is általában azt célozza meg, hogy az ellenfél járjon rosszabbul. Hidegen, mint valami figyelő szobor, leengedett pálcával figyeli, ahogyan a fiú elindul, miután megmondta, hogy felejtse el. Egy halvány, átfutó, gúnyos mosoly.* ~Mostmár mehetünk, Jack? Vissza fog fordulni.. Várj csak.. túl gőgös és túl büszke.. Akkor miért nem vonsz fel egy mágik..~ *az ocelot be sem fejezheti a gondolatbeli szavakat, ugyanis Jack sem tétovázik, sőt. Előre tervez. Máris elröppen az a bizonyos átok. A fiú nem is várt mást. Bár megmoccan az ujja, de rezzenéstelen arccal próbálja egyszerű mentális erejével az érzékei ellen vetült támadást. Lehunyja a szemeit, és erőteljesen koncentrál, mintha semmi szüksége nem lenne sem a szemeire, sem a füleire, csak a testén kívüli szellemi szabadságra. És valóban nincs msára szüksége. A köd alatt Jack nem lát, és nem hall, ám a következő, sebző varázslat úgy pereg le a fiúról, mintha mi sem történt volna. Hatalmas, fekete aura jelenik emg a fiú körül, árnyak kezdenek el gomolyogni, és úgy amgukba szippantják Joseph támadását, mintha mi sem történt volna, és a fiú csak valami szellőfuvallatot küldött volna. Reflex. Semmi több, mint alapvető reflex. A fiú azonban nem tétovázik. Miközben a hatalmas, éjfekete derengés körbeveszi, másolatot készít magáról, önmagát pedig kényelmesen elteleportálja az egyik fa mögé. Joseph sikeresen odaér Jackhez, ám nem akármelyikhez. Az előbb leklónozott fiúval találja szembe magát, és amint a fiú eléggé közel ér, láthatja, hogy az bizony egy silány illúzió, mely pár pillanat múlva meg is szűnik. Jack azonban nem tétovázik. Az illúzió eltűnése előtt pár pillanattal a fiú feje felé bök.* -Mormius. *halaltszódik a sikolyátok, amire erőteljesen koncentrál, de nem akar vele károkat okozni, nem is támadás ez, inkább figyelmeztetés. A fiú fejében csak annyira erősíti fel a belső sikolyt, hogy az megérezze, és esetleg a füléhez kapjon, aztán meg is szünteti. Mintha egy riasztó szólalt volna meg közvetlenül a füle mellett.* -Sokat kell még tanulnod. Ostoba fattyú. Kezdd a tisztelettel. *mondja még a fiú, sziszegve a szavait, majd egyszerűen eltűnik az éjsötét éjszakában, mindenféle erőfeszítés nélkül, és beleveszik az éjszakába. Volt-nincs.*

Diák Hozzászólások száma : 135 Kaszt :

-El vagyok veszve!
*Győzelemittas mosoly jelenik meg az arcán, de csalódottan veszi észre, hogy a fiő kicselezte. Csak egy hasonmás áll vele szemben. Dühében bever neki egyet, melynek következtében eltűnik az. De amint ezt meg teszi. Fülsiketítő borzalams sikoly hangzik a fejében. Hirtelen a füléhez is kap és térdre rogyik. Aztán Jack már megint kioktatja. Joseph szomorúan törődik bele a sorsába. Lehajtja a fejét és gondolkozik* ~Ő lett volna a nagy lehetőség, de túl gyenge vagyok hozzá. Azt, hittem, hogy itt én leszek a legerősebb, de apám magántanára hiába volt a legjobb, úgytűnik ez korán sem elég. Az a fekete valami, aztán a hasonmás. Megpróbáltam olyan gyorsan támadni, amennyire csak lehet, de még ez sem bizonyult elégnek~
*Feltápászkodik és végre vissza ballag a szobájába. Ez a nap bizonyára kihat a továbbiakban a viselkedésére. Reméli, mostmár tényleg nem fut össze senkive, mert amilyen rossz kedvében van. Tuti neki támadna, a szerencsésnek az első beszólásnál, vagy csak egyszerűen elhajtaná. Elteszi pálcáját és megfogadta magában, hogy mostantól eszméletlen sokat fog gyakorolni. Nincs itt sok ideje. De már is megtalálta a riválisát. Jack Darkfieldot. Sajnos ő nem tudja a nevét, így még csak kérdezősködni sem tud róla. De végülis a kinézetét eltudja magyarázni. Majd lesz, ami lesz most kialussza végre magát.* ~A következő órán biztos ott lesz. Addigra, fel kell képezzem magam!~ *Hatázorra el magát, miközben felsétál a lépcsőn egyenesen a hálókörletébe. Ott már csak lezuhanyzik gyorsan. Elmossa a kétségeit, piszamába bújik és végre alszik. Nagyon vágyott már erre a szép meghitt pillanatra*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jan. 21, 2010 6:20 pm

*A régen látott ismerős ismét visszatér a helyre, hogy a maga kényelmes tempójában emgtegye esti ellenőrzőkörútját. Igazából semmi szükség nem lenne rá, de azért mégis.. Nem vadászik, csak sétálgat, mintha keresne valakit, vagy valamit. Lépései legalábbis ezt jelzik, eléggé határozottak, és célirányosak, annak ellenére, hogy ő maga sem tudja, éppenséggel merre is tart. Hosszú, fekete, iskolai talárt visel, rajta néhány jelvény, ami mutatja hovatartozását és pozícióját, de semmi egyéb. Fekete haj, fehér bőr, szürkés szemek, és mellette a megszokott ocelot baktat. Mindenféle feltűnősködés nélkül, ő is igyekszik kiélvezni a levegőt, és meg sem szólal. Se gondolatban, se máshogy. Jack azonban szabadjára engedi egy kicsit a gondolatait, amíg megteheti, és egy spánielen jár az agya, meg a hozzá tartozó fiún. Inkább a fiún.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jan. 21, 2010 6:29 pm

*Az éjjeli szekrényéről levéve a pórázt lép ki az ajtón, és csatolja fel Leonnak. Egyszerű [Only admins are allowed to see this link]és a [Only admins are allowed to see this link] lép ki, és indul el szokásos esti futására. Ilyenkor szeret a legjobban edzeni, mert nem izzad le nagyon. Lesiet a lépcsőkön, és az udvarra kiérve elengedi a kutyát, é utánakiabál.*
-Ne menj messzire, és ha szólok megyünk be.*Elkezd nyújtani, majd nekiindul, és kényelmes tempóban elkezd futni. Elhalad valaki mellett, és mikor ránéz, mosoly terül szét az arcán. Megáll és Jack mellett kezd el sétálni.*
-De rég láttalak. Mi van veled?

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jan. 21, 2010 6:37 pm

*Egészen méylre hatol az emlékeiben, és eszébe jut az első találkozás, egy nagyon régi pillanat. Az első nyakbavetődés. Akkor belopta magát a szívébe. Aztán meghallja a kiabálást, amitől idegesen rezzen össze, kizökken gondolatauiból, feje teljesen kitisztul, és szemei idegesen villannak fel, és próbál kissé beljebb húzódni a sötétben, amikor emgpillantja a mellette elfutó lányt. Mintha észre sem venné. Aztán mégis visszafordul, és nem is köszön, csak belevág a mondandójába. A fiú szemei hidegen és szürkén, tompa fénnyel fénylenek.* -Neked is. *mondja, afféle "Én meg majd köszönök" hangsúllyal, mintha csak válaszolna egy "jó estét"re vagy valamire. Hát igen, most, hogy kizökkentették, emg nem is köszöntek.. Egy cseppet hárklis az efféle dolgokra.* -Mellesleg én is rég láttalak, és semmi különös nincs velem. Élem az életem, márha ezt annak lehet persze nevezni. Te? Nem is tudtam, hogy van álaltod. *néz az elhaladó kutya után, majd vissza a lányra, kérdőn.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar