Udvar

Tárgy: Udvar Pént. Szept. 18, 2009 12:52 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Vendég

*Álldogál egy ideig, mire megérkezik egy prefektusa. Tekintetével végigméri a lányt, és macskája ugyanígy tesz. Most azonban kivételesen nem kever bajt, bár ettől függetlenül még Chleo-nak átfut az agyán, hogy kéne vennie neki valami póráz-szerűséget.* - Csak Chleo... Általában nem szeretem, ha a teljes nevemen szólítanak. *Láthatóan nem feszeng, és nem fél az új helytől. Persze egy kicsit izgul, de ezt megtanulta kellőképpen palástolni, és most éppen a nyugodt lányt játssza. Tökéletes színésznő, az tény, és ráadásul még gyönyörű is.* - Örülök, hogy megismertelek! *Mondja kedves mosollyal, majd kezet nyújt a lánynak. Nem lehet tudni, hogy ez is csak álca-e, de mindenesetre elég jól tud másokat manipulálni... Még ha most a fáradtságtól nem is sok ereje van hozzá.*

Vendég

*A lány csak somolyog magában amikor végig mérik.*~Nem csak benned van ám véla vér~*gondolja a lány, majd csak bólint.-Felőlem!*mondja a lány, de nem fog vele kezet inkább csak pukedlizik egyet.*-Nos akkor felkisérlek a várószobákba! Egyideig ott fogsz lakni!*mondja a lány miközben elindul.*-A fiúk a második emeleten vannak a lányok pedig a harmadikon...*meséli a lány miközben zöld szemeivel néha rápillant a lányra.*-Este tíz után már csak a kijelölt helyeken lehet tartózkodni!-mondja a lány, majd pillantása az órájára esik.*-Jobb lesz, ha sietünk befelé!*mondja a lány majd amikor a Várószobákhoz érnek lelassít.*

// A következőt írhatod a várószobákba//

Vendég

* Egy lány közelít az udvarra a vadőr hintójának ablakán kihajolva néz kifele, fekete s vöröses haja lobog a kellemes szellőben. Vörös szemei ragyognak az izgalomtól* ~ Vajon sikerül majd beilleszkednem?~* sóhajt és lassan kilép a hintóból, körül néz. Megigazítja fekete fűzőjét, térdig érő szoknyáját. Elindul maga után húzva bőröndjeit.*

Vendég

*Sietve ér ki a tölgyesből, és gyors léptekkel igyekszik az udvar felé, hogy még elérje Jozef hintóját, a vadőr viszont már elrepül. Lawrence felsóhajt, lelassít, és inkább megigazítja magán a vérvörös inget, ötujjal megfésüli szőke haját, és megforgatja kék szemeit. Jellemző... Na mindegy, akkor besétál szépen, és megy a tükrön keresztül, a társalgóban. Viszont úgy látszik, Jozef hozott valakit, méghozzá csomagokkal. Egy újonc... Végigméri a lányt, majd végül megáll mellette, és megszólítja, kezeit összekulcsolva a háta mögött.* - Szép napot. A kisasszony most érkezett, igaz? Felkísérem a vendégszobákba, ha gondolja. Lawrence Ravenwood vagyok. *Ha Kailyn kezet nyújt neki, akkor a fiú kezetcsókol, ha pedig a lány aranyvérű, és esetleg éppen Angliából, akkor már biztosan hallotta a Ravenwood nevet...*

Vendég

* Kissé meglepődve néz rá majd elmosolyodva lerakja a csomagjait s kezet nyújt*- Örvendek, az Én nevem Kailyn Bloodsworth. És valóban, új vagyok itt..* Néz körbe s nyel egyet majd végigméri a fiút mosolyogva*- Nagyon örülnék annak, ha felkísérne, félek még eltévednék itt. *Halkan nevet* - Ön régóta jár ide? Nehéz beilleszkedni? * Nagyon izgatott és televan kérdésekkel*

Vendég

*Mint mondtam, nem fog kezet a lánnyal, helyette csókot lehel a kezére, finoman, tökéletesen, ahogy tanították. Igen... belőle ezt váltotta ki Chris viselkedés-változása. Visszatért az otthoni viselkedésmódhoz, magára húzva a burkot, amit itt az iskolában sikeresen leráncigáltak róla. Talán annyi a különbség, hogy nem átkoz azonnal, ha valami nem úgy megy, ahogy ő akarja.* - A kúria nem annyira bonyolult, a birtokon és a labirintusban már nagyobb az eltévedés esélye. Erre jöjjön... *Hideg mosoly jelenik meg az arcán, udvarias, formális - a hangja is éppen ilyen.* - Igen, már itt vagyok egy ideje, de nekem könnyű dolgom volt... A rokonaim közül sokan járnak ide. Beilleszkedni pedig... nos, az azon múlik, mennyire igyekszik az ember. Kétlem, hogy ha nagyon akarna, és társaságot keresne, akkor nem sikerülne.

Vendég

- Értem *Követni kezdi, néha felsóhajtva a csomagok miatt*- Sajna Én még sosem jártam ilyen helyen, ahogy szüleim sem..

Vendég

*Tamás érkezik, mondhatni a szokásos belépője, de ez nem igaz. Az öltözéke persze szokás szerint drága és arisztokratikus. Fekete hajszálcsíkos öltöny nadrág, nagyon finom szövésű anyagból, és vörös selyem ing, drágaköves mandzsetta gombokkal. A hosszú haja pedig a háta közepéig lóg befonva. Ami nem szokványos, az az, hogy éppen három vízzel teli színes léggömböt egyensúlyoz a kezében. Amint meg látja Lawrencet felcsillantak a szemei. A léggömbök közül egy pedig máris íves pályán a levegőbe lendül. Persze arra vigyázva, hogy ne találjon el senkit. De egy kis ijesztgetésnél nincs jobb móka. PLACCSS! * - Húúú bocsánat! Az én hibám4 -*Mondta szokatlanul jó kedélyűen.*

Vendég

*Nem túl bőbeszédű a lány, de rendben, ő nem fogja erőltetni a beszélgetést... legalábbis nem jobban, mint most.* - Ezek szerint mugliszületésű. *Jegyzi meg, és magában hozzáteszi, hogy akkor ezért nem volt ismerős a neve. Persze... ő tudja az aranyvérű családok nagyrészét fejből, legalábbis az angolokat. [i]Ő[i] megtanulta, mikor mondták, mert mintagyerek... Persze.* - Akkor furcsa lehet hirtelen mágusiskolába kerülni, de majd belejön. *Na nem mintha a hangján érződne, hogy komolyan gondolja... ugyanolyan közönyös.* - Én varázslócsaládban nőttem fel. *Kicsit ki is húzza magát, na igen... azért a családjára mégiscsak büszke, még ha konkrétan apjára nem is. Aztán a közelükben hirtelen egy vízzel teli lufi landol a földön, és bár az konkrétan nem találta el a fiút, azért a vízből jut a cipőjére, és a nadrágja aljára is. Felvonja a szemöldökét, majd halálos nyugalommal fordul meg.* - Báthory. Jobb szórakozást nem találtál?

Vendég

Igen.. Mugli származású vagyok *Sóhajt egyet* - És valóban, nagyon furcsa, illetve szokatlan egy ilyen helyre keveredni, de minden ismeretlen dolog rejt izgalmakat*Mosolyog halványan, majd mikor látja a vizes gömböt kicsit hátrál. Mikor a fiúra fröccsen a víz halkan kuncog, megfordul és végig méri Báthory-t mosolyogva- Szép volt *Nevetve bólogat*

Vendég

- Ugyan ugyan! Ne legyél ennyire ünneprontó. Mondtam, hogy bocsánat. - *Szólt mosolyogva a fiú. Rettentően szórakoztatta Lawrence. De legalább a szép hölgy elismerte a ténykedésének eredményét.* - Nohát kit látnak szemeim. Egy csodálatosan szép hölgyet. -*Mondja Tamás és egy laza mozdulattal messze maga mögé hajítja a maradék két lufiját. Oda lép a lányhoz megfogja annak kezét, és előre hajolva egy leheletnyi puszit ad a kézfejére.* - Hadd mutatkozzam be eme gyönyörű szemek szépséges tulajdonosának. Báthory Tamás szolgálatára. Szabad tudnom kit tisztelhetek kegyedben, kinek a mosolya meg melengeti a férfi szíveket?

Vendég

*Halvány pírcsík jelenik meg orcáján majd rámosolyog* - Ohh, örvendek. Az Én nevem Kailyn Bloodsworth. Köszönöm a csodás bókokat, de mindenki szép a maga módján. *Végig néz ismét rajta és halvány mosoly jelenik meg arcán, közben Lawrence felé pillant – Ne legyen ennyire morcos, hisz csak víz érte. * Kuncog*

Vendég

*A szemeit forgatja csak Kailyn kuncogására. Nem, ez nem az ő szórakozása.* - Neked elég egy bocsánat, de hát... Nem vagyunk egyformák. Én például ha járnék valakivel, akkor nem bókolnék ennyire minden lánynak akivel összefutok, azt meghagyom az öcsémnek, meg a többi hostnak. De tudtommal te nem készülsz annak, Báthory. *Könnyedén jegyzi meg, Gabrielt is szóbahozva.* - De azt hiszem, akkor én nem is zavarok tovább. Legyél úriember, kapd fel a kisasszony csomagjait, és kísérd fel a vendégszobákba, oda indult, én meg megyek Nellondba, ahova én indultam. *A lány szavaira már nem is reagál, ő nem morcos, egyszerűen... ilyen. Ilyen volt, és most ilyen lett újra.*

Vendég

-Hahahaha -*Kuncog fel Tamás. Pont valami hasonló reakcióra számított Lawrenctől. És pont ezért volt direkt olyan kedves. Mert arisztokrácia ide vagy oda, azért ennyire még ő maga sem jó viselkedésű.* - Ne siess kérlek! -*Karolja át a fiú vállát bizalmasan.* - Nos már pedig több okból sem. Ugyanis ha egyedül hagysz ezzel a szép hölggyel még a végén megint pletykázni kezdesz, hogy megcsalom a kedvesem. A másik dolog, pedig az, hogy híresen rosszul tájékozódok, és bár jó magam is ide járok egy ideje mégis mindig eltévedek. Ne néz rám mint egy retardáltra. Kérdezd meg az unokatestvéred ha nem hiszed. És személy szerint én pl jobban örülnék, ha végre lenne barátnőd. Mert akkor nem az enyémmel foglalkoznál. -*Súgta az utolsó mondatok a fülébe, majd vidáman a lány mellé lépett és az egyik bőröndöt felkapta.* - Könyörülj Rajtunk és legyél te a kalauzunk. Még az egyik bőröndöt is viszem.

Vendég

* Tarkót vakar, kínosan érzi magát, majd inkább sóhajt és jobbnak látja, ha csöndben marad. Felnéz az égre és élvezi, ahogy a lágy szellő simogatja az arcát.* - Hagyja csak, el bírom Én. Nem szeretem, ha mások szenvednek az Én dolgaimtól. * Mosolyodott el *

Vendég

- Bűbájjal gondoltam a felkapást... tudod, azzal az elsőssel. A primitív félével. *Jegyzi meg Tamásnak, viszont mikor az átkarolja a vállát, akkor egy határozott mozdulattal löki le onnan.* - Nem hinném, hogy vagyunk ilyen kapcsolatban. És bemész az előcsarnokba, felsétálsz a egy emeletet, és jobbra a vendégszobák. Ha nem találod meg, megkérdezel egy festményt. A dámákhoz udvariasan szólj, de persze... a bókolás neked menni fog. Egy ilyen szépfiúnak biztos elárulják, merre vannak a várószobák. *Enyhe gúny csendül a hangjában, majd megrázza a fejét, és a szíve furcsán összeszorul.* - Köszönöm, menyasszonyom van, így én ugyan nem kacsintgatok más lányok felé. *Azt már nem említi meg, hogy Susan felé sem, hiszen csak barátként tekint a lányra, és csak kijelölt menyasszony.* - És ígyis foglalkozom a tiéddel, tekintve, hogy a húgom. További szép napot. *Meghajol kissé, Kailyn-nek még kezet csókol, aztán visszasétál az iskolába. Már ha nem állítják meg újra.*

Vendég

- HÉÉÉ! PARASZT! -*Szól Tamás a fiú után.* - Isten látja a lelkem próbáltam kedves, és barátságos lenni hozzád, már csak Meriel miatt is. De látom te nem érdemelsz jó modort. Udvariasan kértelek segíts. Ezentúl mellőzni fogom az udvarias szavakat, és utolsó Paraszt módjára fogok veled bánni. Elvárom a Gróf úr megszólítást is tőled. És mint mondtam, Meriel nem a húgod, szóval kopj le rólunk. Azt meg hogy menyasszonyod van bocsánat, de nem tudtam. Hiszen nagyon nem úgy viselkedsz ahogy egy eljegyzett fiatalemberhez illik. Csak azt akartam, hogy talán meg ismerkedsz egy olyan remek lánnyal, mint Kailyn és boldog leszel. Ezt nem róhatod fel nekem. De tudod mit? Nem érdekelsz. -*Mondtam és a frissen megismert hölgy felé fordultam.* - Kérlek bocsásd meg eme közjátékot. De egyesek nem ismerik a jó modort.

Vendég

*Az utánakiáltásra villámgyorsan fordul meg, és a pálcája már a kezében is van. Egy fogkorona alakját rajzolja a levegőbe.* - Densaugeo! *Ejti ki az igét, mire ha sikerül a varázslat, Tamás fogai nőni kezdenek, legalább a másfélszeresükre, de akad, amelyik a kétszeresére. Könnyen lehet, hogy a fiú szájpadlásába is belemélyednek így a fogak, tehát nem árt vele vigyázni.* - Szóltál? *Kérdezi könnyedén, majd a tenyere élére bök.* - Magus Crista! *Ezzel rögtön mágikus pajzsot is von fel, ami Tamás esetleges átkait elnyeli, szabadkézi támadáshoz a fiú pedig már eléggé messze áll, hiszen elsátált.* - Gróf úr? Valóban? Nos, azt tőlem várhatod nyugodtan. És nem a húgom? *Felnevet, és megcsóválja a fejét.* - Értem. Szóval te jobban tisztában vagy a családi kapcsolataimmal, mint én magam. Ez szép, igazán szép. És te pedig nem ismered a hűséget... kvittek vagyunk, úgy vélem. *Meghajol kissé, majd már valóban besétál a kúriába, a pajzsot persze fenntartva.*

Vendég

*Tamásnak az átkozódás után nincs kedve vissza átkozni. Igazából ő sosem átkoz vissza. Ami nekromanta létére elég furcsa. inkább el megy, hogy rendbe hozza a fogait.*

Vendég

* Russel unottan lépked az udvaron. Mögötte egy hatalmas Dán dog is kullog. A fiú csak felsóhajt, majd leül a fűbe.*~Hát te ez rosszabb mint a Drumstrang...Öregem mennyi hülye liba van itt....~*mondja magában a fiú mire Pippa csak leheveredik mellé a fűbe, majd hempereg egyet.*~Meg kell szoknod!~*mondja neki a lélek társ egy mosollyal, persze amennyire el tud mosolyogni egy kutya. A fiún amúgy egy fekete nadrág és egy piszkos fehér ing van. Haja az álláig ér kb. Csak beletúr a hajába, majd felsóhajt.*-Ne hogy már ez legyen a legnagyobb problémád!*korholja le a dog, mire a fiú csak vállat von. Végül csak feláll, majd elindul az egyik pad felé. Szó szerint levágja magát a padra, a kutya pedig befekszik alá.*

Vendég

*Karen vidáman sétál az udvaron egy dalt dúdolgatva. Csak egy egyszerű, fekete ruhát és egy szintén fekete balerina cipőt visel. Kellemes, tavaszi idő van. A napfény megcsillan hosszú, sötétbarna haján. Nagyon unatkozott és gondolta sétál egyet. Amint megy, megpillant egy számára még ismeretlen fiút a padon ülni. Az ülő alkalmatosság alatt pedig egy fekete kutyát.*~Szép.. Biztos az övé. ~*Közelebb megy a fiúhoz, majd kedvesnek szánt hangon megszólal. *-Szia! Szabad ez a hely ?*kérdi és a padra mutat amin a fiú ül. Ha a fiú igennel válaszol leül mellé.*- Amúgy Karen Dimitrova vagyok!* Mutatkozik be.*- A te kutyád ?*kérdi mosolyogva és a pad alá pillant .*

Vendég

* A fiú nyugodtan üldögél a padon, talán kicsit el is van gondolkozva. Amikor egy lány jelenik meg akkor és megkérdezi, hogy leülhet-e, akkor csak ejt a lány felé egy halovány mosolyt. Kicsit feláll és, ha a lány megengedi akkor csókot lehel annak kézfejére.*-Üdvözlöm a Kisasszonyt! Russel Stephenson!*mondja a fiú, majd acélkék pillantását a lányra szegezi.*-Természeten igen!*válaszolja a lány kérdésre, majd csak bólint.*-Igen!*válaszolja a fiú, majd csak ránéz a daimonjára.*~Nah másszál ki a pad alól!~*mondja neki gondolatban, majd a hatalmas kutya egy morranással megmozdul és leül a fiú oldalához.*-Pippa vagyok!*feleli a kutya miközben egy kicsit meghajol. Végül csak tovább ül gazdája mellet.*-És, hogy hogy erre tévedt a hölgy ezen a kellemes tavaszi napon?*kérdezi meg a fiú. Nah igen beleverték az illemet. Olykor volt amikor szó szerint. Mindenesetre csak a nőkkel ilyen udvarias, a férfiakkal általában közvetlen, bár, ha olyan helyen van akkor azért jól játssza a szerepét.*

Vendég

*A fiú kezet csókol neki -minek hatására halvány pir jelenik meg a lány arcán - és ő is bemutatkozik. A kutya, ami egyébként igen nagy, most előmászik a pad alól és bemutatkozik a lánynak. Karen kissé meglepődve, de elmosolyodik a hm... gesztuson és egy apró bólintást küld a kutya félé. Ismét a fiú felé fordul. *-Eléggé unatkoztam és mivel, ilyen szép időnk van, gondoltam teszek egy sétát a Kúria környékén. És te? Mi járatban erre fele? *érdeklődik Russeltől *

Vendég

*Na igen mint már említve lett a fiú már csak tudja mi az a illem. Szinte figyelembe sem veszi a pírt a lány arcán, vagyis észreveszi persze, de nem említi meg. Nem hozza még jobban zavarba a lányt. Karen válaszára, csak hidegen elmosolyodik.*-Érthető! Én, hát nem rég jöttem az unokatestvérem is idejár...Aztán csak úgy felfedezem az iskolát!*válaszolja a miközben acélkék pillantását a lányra szegezi. Pippa eközben újra leheveredik a gazdája mellé. Úgy látszik ma eléggé be van lustulva mind a kettő.*-A kisasszony volt már Rúnamágia órán? Csak mert én még nem igazán...Azt mondják Jericho Mester eléggé érdekes...*mondja a fiú, bár persze nem mondhatjuk az, hogy a volt szakvezetőjéről beszél, hiszen amikor Ő jött akkor már Desierto tanárnő volt a Naxeldiresek szakvezetője.*

Vendég

- Nem, még nem vettem részt egy Rúnamágia órán sem. *Int nemet a fejével.*- Ha jól tudom ma lesz, igaz ?Nem ártana bemenni rá. Főleg úgy, hogy mióta megérkeztem az iskolába, még csak egy órán voltam...* halkan felsóhajt.*~ Mindig közbe jön valami.~* Kis mosolyt erőltet az arcára. *-Mióta jársz ide ?Mármint az iskolába...* kérdi a fiútól, akit egyébként nagyon szimpatikusnak talál, igy első találkozásra.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar