Udvar

Tárgy: Udvar Pént. Szept. 18, 2009 12:52 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Vendég

*Wiiiii, pörgés forgás és hányás... na jó az nem, csak majdnem, majd a semmiből két diák és daimonjaik tűnnek fel egy belső zsupszkulccsal.* Merem ajánlani a nyomós okot, különben még éjfél előtt meghal valaki.*Morogja még egyszer od amajd csak biccent Mikának s eliszkol ő is fel, a Hiúz háló irányába, még mindig a barna elf erdőőr hacukában.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Dec. 03, 2009 6:03 pm

*Már lassan beköszönt az igazi tél, Esti mégis a szabadba megy sétálni. Farmert visel, egy kék kötött pulcsival, meleg feketa kabát, egy zöld sállal, és a magasszár
csizma sem maradt le. Így indul el a szobájából, le a földszintre majd ki az udvarra, hogy sétáljon így egyet eme esti órán. Melegen felöltözött, így nem tart attól, hogy megfázik. Meg nem is szándékszik nagyon sokáig kinn maradni, de a friss levegőre azért szükség van. Egyedül ballag végig kint az udvaron, közben pedig gondolatban máshol jár... Mindenféle dolgokról gondolkodik most, bár leginkább egy dolog foglalkoztatja. Már nem beszélt jó ideje Emillel. De nagyon haragszik a fiúra, szóval az sem biztos, hogyha befejezik ezt, akkor hozzászól.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Dec. 03, 2009 6:19 pm

*Hideg van. Kifejezetten hideg. Emil persze mit sem törődve ezzel, jókedvűen lép ki a kúriából valami psortszerkóban, mert ez a hülyegyerek ilyen zimankóban akar futni. Hát fusson, ha akar. Kicsit nyújt előtte, mert nehogy már valami baja legyen a kis izületeinek, majd leugrál a lépcsőn és elkezed futkorászni az erdő felé. Alig fut egy fél percet, hát kibe botlik? na kibe? Persze, hogy Esetrába. Felismeri a lányt rögtön, amint kellő közelségbe került, de mivel jelen állás szerint ki kell bírják anélkül, hogy tudomást szereznének egymásról, így nem köszön rá, meg semmi, sőt, egynesen fellöki szinte a lányt, legalábbis vállával kissé nekimegy, mikor elfut mellette. Eztán megáll, kicsit hajolgat, meg ilyesmi és úgy csinál, mint aki körbenéz, hogy eldöntse, merre lenne a legjobb futni.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Dec. 03, 2009 6:28 pm

*Úgy látszik most sem lesz egy nyugodt estéje. Mivelhogy míg ő nyugodtan sétál, más nem tud így viselkedni. Szapora lépteket hall a háta mögül, de nem igazán törődik vele, mígnem valaki meg nem löki.*-Áu...!*Fordul oldalra, bosszúsan, s látja hogy nem más aki nekiment, mint Emil..*~Na neem. Ez már tényleg aljas. Így akarsz rávenni hogy hozzád szóljak? Na arra várhatsz.~*Gondolja bosszúsan, majd lenyelve egy csípős megjegyzést, folytatja a sétát, elhalad Emil mellett, felszegett fejjel, és továbbhalad. Arrébb, egy árnyékban lévő padra leül. Kabátja leér egészen a térdéig, így nem a hideg padra ül le. Leül nézi a csillagos eget, és figyelembe se veszi Emilt.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Dec. 03, 2009 6:35 pm

*Mikor Emil hátrapillant és meglátja a dacos Esetrát elsétálni és leülni egy padra, aljas vigyorra húzza a száját.*
~Nem vagy te olyan erős, mint te gondolod aztzd megint az erdő felé futni, de nem tesz meg túl nagy távot és elfordul jobbra. Így Esetra háta mögött fut el, majd megérkezik a padhoz a másik irányból. Nagy gesztusokkal eljátsza a kifáradtat, végül pedig leül a padra, pontosabban egyenesen Esetra ölébe, ráadásul úgy csinál, mintha nem történt volna semmi, mintha ő valóban a padon ülne. Elkezdi kicsit kifújni magát, bár nem nagyon van miért, hisz alig futott egy keveset.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Dec. 03, 2009 6:42 pm

*Úgy tűnik mégis csak ő fog először hozzászólni Emilhez. De lehet hogy ennek a fiú nem fog örülni. Talán nem is foglalkozna ma este már a fiúval, csakhogy az nem tud nyugton maradni. Mint aki vak, leül Esti ölébe. Estinél ez az utolsó csepp a pohárban. Megfogja hátulról Emilt, és mint ahogy egy vérbeli harcostól várhatjuk lependeríti a fiút az öléből. De nem elégszik meg ennyivel, ledönti őt a földre, és így fölé kerül. Kezeivel a fiú vállán támaszkodik.*-Ennyire nem bírod ki nélkülem? Hogy mindenféle kis szemét, és aljas húzásokkal próbálsz a közelembe kerülni?

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Dec. 03, 2009 6:57 pm

*Emil tulajdonképpen számított arra, hogy ebből esés lesz, de nem igen tett ellene semmit, sőt, várta is már, hogy bekövetkezzen. Mikor leesik a földre, körülbelül úgy egy 40 centit esve, akkor széles vigyorra húzza a száját, amikor Esetra meg ráveti magát, akkor pedig egyenesen szenvedélyes pillantást párosít a vigyor mellé. Kifejezetten tetszik neki ez a dühös Esetra.*
-Te vagy most a legszenvedélyesebb. Tel nni nagyon szép. *SÚgja oda neki, miközben levakarhatatlan derültség terpeszkedik tekintetén. Szinte kirobban most belőle az a vonzalom, amit ugye ebben a pár napban el kellett fojtson a kis játékuk miatt.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Dec. 03, 2009 7:05 pm

-Most meg bókolsz? Haragszom rád!*Mondja durcásan. Ami igaz is, miután Emil majdnem fellökte, leöntötte vízzel, szóval nem csoda ha mérges a fiúra. Lesz dolga Emilnek ,ha ki akarja majd engesztelni Esterát. Nem lesz könnyű dolga. *-Tudtam hogy nem fogod bírni nélkülem.*Mondja Emil szemébe, és továbbra sem száll le róla. Most perpillanat az sem zavarja hogy a fiú esetleg megfázhat. Nem fogja elengedni, még nem.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Dec. 03, 2009 7:15 pm

-Most is te vagy fölöttem és zúdítod te rám szenvedélyedet. *Mondja Emil továbbra is nagyon felszabadultan, kissé gúnyosan. Bizonyára zavarja Esetrát ez a szatírikus nyugalom, ami most Emilt jellemzi. Ezzel is kicsit korbácsolni akarja a lány tüzét. Jelenleg most nincs is nagyobb dolga. Hogy meg fog-e fázni? Igen, könnyen meglehet, de akkor legalább majd jöhet Esetra ápolgatni Emilt. A fiú annak ellenére, hogy valószínüleg most véget ért, nagyon élvezte ezt a kis színjátékot. Unalmas lenne az élete, ha nem lennének ehhez hasonló kalandok. Sőt, ha nem lenne Emil, Estera is élete is unalmasabb lenen, úgyhogy csak hálával tartozhat a lány a szlovén fiúnak. Ha meg úgy gondolja, hogy a fiú ezúttal tényleg túllőtt a célon, hát ez van. Mint kiderült, sokáig úgysem bírja ki.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Dec. 03, 2009 7:31 pm

-Szenvedélyt? Éppen leszidtalak amiért így viselkedtél, és épp most mondtam hogy nem bírtad már nélkülem.*Mondja. Látja, hogy Emil élvezi a helyzetet, hogy Estera most fölötte van, így felkel róla, na meg azt sem szeretné ha Emil megfázna. Gyakran nem érti Emil, s ez most sincs másképp. Esti kibukik rá, ő meg csak mosolyog, és élvezi a helyzetet. Felkel róla, majd ha Emil elfogadja, akkor ˝segít ˝ neki felkelni.*-Te sem fogsz megváltozni soha...

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Dec. 03, 2009 7:42 pm

*Emil elfogadja persze a segítségét Esetrának, de így is inkább önerejéből pattan fel, mint a lány segítő keze által.*
-De nem ám! *Mondja a fiú nagyon vidáman, majd odahajol Esetra orcájához és csókot lehell rá, majd rákacsint Linnet kisasszonyra, végül felkerekedik és elfut újfent az erdő felé. Elvégre ő futni, sportolni jött ki ezen a hideg estén. Valahogy most egyáltalán nem fog elfáradni ebben a futásban. Túl eufórikus állapotban van ahhoz...*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Dec. 03, 2009 7:53 pm

*Megfogja Emil kezét, és ˝felsegíti˝. Mikor Emil feláll ,meglepődve látja, hogy a fiú közeledik feléje, majd egy csókot ad.*-Ha így tudnám évvégén a vizsgát...*Mondja, arra értve, hogy tudta hogy ez lesz. Aztán mielőtt még mondhatna bármi Emil elviharzik.*-Ahj... Mint mindig. Sosem fog változni.*Kicsit bántja, hogy Emil nem maradt, de ezt most sem mutatja ki. Így inkább befejezve a levegőzést, összeszedi magát, leporolja a nadrágját, majd visszamegy a kúriába.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Dec. 06, 2009 3:11 pm

*Az udvar viszonylag csöndes most. Enyhe szél borzolja végig a megviselt sárgás füvet amikor Toomas kilép a kúria ajtaján. A hűvös időre tekintettel most is vastagabb ruhát visel. Fehér tünde ruhájába néha belekap a fel-feltámadó szél. Csuklyája most nem takarja az arcát, így látható Toomas hosszú összefogot barna haja. A hátán kardja, és egy kis szintén a könnyűléptűek által készített egyvállas hátizsák van. Láthatólag elsőként érkezik az Aranypálca Bajnokai második fordulójára. Nyújtózik egy keveset a friss levegőn, majd egy padon foglal helyet és az eget fürkészi: A szürke felhők között valahol egy vándorsólyom élvezi a repülés szabadságát.*~Úgy látszik ennek is épp eljött az ideje...~*Sóhajt magában a fiú.*

Vendég

[Arany Pálca jelentkezés]
*Deyan érkezik az udvarra, hogy részt vehessen a következő Arany Pálca próbán. Sajnos az előzőn nem tudott részt venni, így fontosnak érezte, hogy erre már eljöjjön, annál is inkább, mert úgy tudja, hogy nem sokan fognak eljönni a Belsirion szakról. Vionak "elfelejtette" mondani, hogy ide jön, úgy gondolta, jobb, ha nem idegeskedik, hogy már megint veszélybe keveredik. Szerinte egyetlen karcolás nélkül meg fogja úszni az egészet, és akkor nem is kell róla beszámolnia. Várja, hogy érkezzenek a többiek is, hisz már nagyon itt az ideje a kezdésnek.*

Vendég

*Chris is megérkezik a második fordulóra, Bőrdzsekiben, fekete farmerban, bakancsban. Mellette Lilith siet, kivételesen nem morog, tudja, hogy erről aztán nem tudja lebeszélni a fiút. Chris fekete haja a szemébe lóg, szájában Kojak-féle nyalókát forgat, zsebre vágott kezekkel sétál az udvarra. Zsebében pálcája, tőre, nyakában asztrál-mentál medál... minden, ami köll. Legalábbis Chris szerint, no meg ott a telekinézis... majdcsak képes lesz alkotni valamit. Vagy nem. De ez az elkövetkező kábé négy óra zenéje...*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Dec. 06, 2009 3:17 pm

[Deyan]

*A múltkori is elnyerte a kis vörös tetszését és nem hagyhatta cserben csapatát így Mex-el mint egy személyben érkeznek meg az Udvarra. Félt kissé, hogy nem tud majd jól teljesíteni de egy pillanat alatt semmibe foszlott ez a dolog amint meglátta Deyan-t. Mosolyogva indult el a fiú felé. Egy fekete nadrág vastag pulóver és kedvenc sötétzöld kabátja volt rajta. Kissé hideg és csípős volt az idő ezt arcán érezte csak igazán ami már az elő pár lépéstől rögtön kipirult. Pálcája természetesen nadrágja zsebében bújkált.*
-Szia! Te is a bajnokságra jöttél?- *mintha ez nem lenne egyértelmű. Bár ez egész jó így...legalább nem lesz egyedül.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Dec. 06, 2009 3:17 pm

[Chris]

*Egyszercsak két, fehér, hideg kéz takarja el a fényt és a világot Chris szemei elől, aztán a semmiből megjelenik az is, aki ezt tette, bár az e fiún nem sokat segít. Halk, hideg, mégis búgó hang suttog a fiú fülébe valami megszokott, kedves, és furcsa rigmust, mondhatni olyan nyelven, hogy csak a fiú érthesse meg azt, és egyből kitalálhassa, ki is az. Afféle "jó volt veled az éjszaka" és társai minőségű mókásság lehet ez a valami. Fekete háromnegyedes andrág, rockeres külső, emgszokott megjelenés, és az ocelot is arra császkál valamerre. Szemei lelkesen izzanak fel, ahogyan közel simul a fiúhoz, mert máshogy nem tudja rendesen betakarni a szemeit.*

Vendég

[Chris, Jack]

*Nevetve fut ki az udvarra, néha hátrapillantva mögötte rohanó daimónjára. Egyértelműen Christ és Jacket célozza be, és mikor eléri őket, akkor lefékez.* - Shirooooo! *Örömködik nagyon, Jack nevét direkt nem kiejtve, bár sejti, hogy Chris úgyis kitalálta már, ki áll mögötte.* - Sziasztok. *Pótolja be a köszönést, majd csak előre-hátra hintázik a lábán.* - Mi újság? Izgultok? Én már nagyon, remélem, nem lesz sokkal nehezebb, mint múltkor. *Szokásos fekete ruházat, nála van a pálcája, a nyakában az asztrál-mentál medál, a csuklóján a harcművészet lélektanás bőrpánt, és persze a rúnamágia órán szerzett tőr, ami élőholtak ellen a legjobb, de azért jó lesz másra is. Végül csak megáll, kifújja magát, és mosolyogva nézi barátait, várakozva.*

//usernek át kell mennie keresztanyjához, de ott is van net, szóval az óránkénti egy hsz meglesz... ^^"//

Vendég

[Jack, Ari]

*Kis híján egybe lenyeli a nyalókát, amikor hátulról megfogja valaki a szemeit, viszont amikor meghallja a hangot, elmosolyodik. Csak áll ott, Jack előtt, nem nagyon mozdulva, csak Ari hangjára reagál.* - Helló, Tennyo. Hát, ha nehezebb lesz, akkor így lettünk járva. *Reagál, továbbra sem adva jelét, hogy zavarná Jack olyan mértékű közelsége. De hát őt ez mikor zavarja, kezdjük ott... mintha még jobban hozzá is bújna, úgy háttal, mint amennyire feltétlenül szükséges lenne. De hát ő már csak ilyen...*

Vendég

[Jess]
*Miközben várakozik, egy vörös hajú leányzót pillant meg, ahogy felé lépdel. Felderül az arca, és integet neki, hisz elég jól ismeri szaktársát és egykori felettesét.*
-Áh, szia, Jess. Igen, a bajnokságra jöttem én is. Nem tudod, lehetünk együtt? Vagy mindenki egyedül küzd? Mert össze kéne tartanunk belsirionosként. *mondja egy kacsintással, közben meg már egyre türelmetlenebbül várja, hogy végre elinduljon a kaland.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Dec. 06, 2009 3:28 pm

[Ari, Chris]

*Chris szavaira, és kevés, de annál tartalmasabb reakciójára halványan elmosolyodik, majd, amikor az a bizonyos harmadik fél is megérkezik, akkor érdeklődve pislog Ariana felé.* -Neked is szép napot. Nem hiszem, bár attól függ, milyen a te állapotod. *mondja egy halvány félmosollyal, miközben kezeit leveszi a fiú szemeiről, és egy pillanatra átöleli annak derekát, mintha csak teljesen véletlen lenne az ügy, majd óvatosan ellép mellőle, egyik kezével közben végigsimítva a fiú derekán, de ez fel sem tűnik annyira. Aztán körbenéz a gyülekező társaságon, kezeit zsebrevágva.* -Minden esetre sok szerencsét. *biccent Ariana és Chris felé egy félmosollyal, szemeiben valami különleges, boldog fény csillan meg.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Eljött az ideje a második fordulónak úgytűnik erre is eljöttek. Kérdés milyen eredménnyel végeznek a versenyzők.
Úgytűnik hogy a diákok megérkeztek az akadáj pálya első nagyobb megpróbáltatásához. Nem tűnik fel semmi, először, de ha a diákok figyelnek a messzi fák lombkoronáig elég nagy ütembe egyre gyorsabban mozognak. Igen a szél felerősödött. Nemsokára érezhető is ahogy átfúly minden melegítőn vagy ruhán. De a probléma nem ez. A szél sikítása egyre erősebb és kibírhatatlanabb. Hiába teszed a füledre a kezed, érzed hogy a füled egyre jobban fáj. Valamit tenni kell mielőtt kirobban a dobhártyád

Ha túlestek az első megpróbáltatáson, észre veheted hogy a pálya megávltozik. Hatlamas sövény kerítés nő ki a földből labirintust alkotva. Csak egy szabad út van ezen kell tovább menniük. Ahogy haladnak előre viszont szerteágazó utakra találnak. Egyik sem túl bizalom gerjesztő. A sövény kerítés mentén viszont egy test fekszik. Valószínüleg az utak közül csak 1 a jó és ő tudja melyik az. Ha megvizsgálják a diákok láthatják hogy még él, csupán elájult. Valahogy magához kéne téríteni. Ha ezsikerül elmondja hogy a nyugati ösvényen keresztül kell folytatni az utat.

Ha követed az ösvényt érezheted hogy jó úton haladsz. Az idegen nem hazudott, már már mintha éreznéd hogymegvan a kiút. Viszont ezt az érzést nemsokára be árnyékolja egy elég méretes szakadék ami meggátolja a tovább haladást. Átugrani lehetetlen. VAlahogy át kell jutni a másik oldalra. Jól belátható így ha ismered a varázslatot sikeresen átjutsz.

Ha ez megtörtént tovább haladhatsz innen már egyenes az út egészen a kapuig. Nem sokminden történik csupán síri csend, van, s meg is látod a kaput. Viszont ahogy közelebb mész mintha elhagyna minden jó kedved. Hideget érzel . Dementorok érkeznek, úgytűnik hogy nem fogják engedni hogy tovább haladj. Hacsak el nem takarítod őket az útból. Haismered a megoldás kulcsát végeztél a pályával, és tovább léphetsz a következőre

\\

MEgoldási idő 1 óra\\

ami a: Szoborpark \\ [Only admins are allowed to see this link] \\

Vendég

*Mosolyogva bólint Chris szavaira, miszerint így lettek járva.* - Azért csak menni fog. Túléltünk már rosszabbat is... együtt. ~ Legalább ebben tuti nem Gabriel keze van. - Hát nem azért, de én ezt nem merem ennyire biztosan kijelenteni. ~ - Nektek is sok szerencsét. *Mosolyog Jackre, majd lábujjhegyre emelkedik, és egy-egy puszit nyom a két fiú arcára, majd várja a kezdést. Hamarosan érzik is a feltámadó szelet, és a hangja is egyre kínzóbb. Felszisszenve a füleire tapasztja a kezét. Az első, ami eszébe jut, egy elsős bűbáj. Próbálna gondolkozni, biztos nem az a megoldás, hiszen túl egyszerű... De semmi nem jut eszébe, a kínzó hangoktól az agya sem forog kellően gyorsan. Nincs más választása, így leírja maga körül a kis kört, és kimondja a fülvédő igéjét.* - Protauris! *Az elsős bűbájok pozitívuma, hogy a lány már begyakorolta őket, könnyen mennek, így a szél kínzó zaja is azonnal halkul. Nem szűnik meg teljesen, de már csak kellemesen fújdogál. Oldalra pillant a többiekre, de ekkor megváltozik a terep, és már egyedül is marad. Labirintus... Felsóhajt, majd egyszerűen megindul előre. Látnoki képességét bevetve igyekszik valamennyire megérezni, merre kell mennie. Teljes mértékben a megérzéseit követi, azok után megy. Viszont hamarosan meglátja a földön fekvő testet, mire hátrébb lép. Bizalmatlanul méregeti, daimónja megy közelebb, és löki meg a mancsával. Semmi.* ~ Eszméletlen. - Él? - Azt hiszem. ~ *Nyel egyet, majd közelebb lép. A férfi/nő mellkasához érinti a pálcáját, és újra elsős bűbájjal kelti fel, bár eszébe jut a vízzel való lelocsolás is.* - Stimula. *A személy lassan nyitogatja a szemeit, Ariana pedig bíztatóan rámosolyog.* - Szervusz. Meg tudnád mondani, merre kell menni? *Az alak egy ideig pislog, majd a nyugati útra mutat, aztán felpattan és elrohan. Ariana feláll, majd azért látnoki képességével megpróbálja kitalálni, mennyire mondott igazat. Rossz szándékot nem érzékel az aurában, tehát nyugatra indul. Érzi, hogy közel jár... de mégis szakadékba fut. Felsóhajt, majd megvonja a vállát.* ~ Ahogy érzékelem, ez az elsős bűbájok napja. ~ *Karjaiba veszi a daimónját, majd a szakadék másik oldalára mutat.* - Transportus veno! *Hamarosan meg is jelenik daimónostól a másik oldalon, a megfelelőn. Eddig könnyű volt... túl könnyű. Ha pedig valami túl könnyű, az hirtelen durvul be. Ez mindig így van. Így ahelyett, hogy elbízná magát, szorongva folytatja útját. Látja a kaput, de még biztos, hogy lesz valami. Ennyire nem lehet primitív... És nem téved. Hideg, és mintha minden boldog emlék kiszökne a testéből. Megremeg, és kis híján a földre rogyik, de végül rászorít pálcájára. Tekintetével keresi a dementort, és hamarosan meg is látja. Nyel egyet, és erőszakkal próbál boldog emléket kicsikarni magából. Szerencsére... ha felhőtlenül boldog élete nem is volt, azért boldog emlék akad elég. Egy barna hajú fiú nevet rá, rávillantja vesébelátóan világoskék szemeit... szorosan magához öleli, kezébe veszi a légpuskát, és megnyeri a frizbit... Erősen koncentrál, felidézi magában Pet arcát, a vele töltött időt, a mugli búcsút.* - Expecto Patronum! *Harsogja az igét a közeledő dementorra mutatva. Egy ezüstös fekete párduc ugrik ki a pálcájából. Eléggé... füstösnek hat, teste elmosódott, de annyi minimum felismerhető, hogy nagymacskáról van szó. A dementor hátrább retten, Ariana pedig meg sem várja, hogy teljesen elmeneküljön, csak fut a kapu felé, és átlép rajta...*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Dec. 06, 2009 4:14 pm

*Amikor a szíve emgdobban, mert a nagyóra elüti a fél ötöt, akkor egyből felszegi a tekintetét. Az ocelot mintha az árnyak közé lépne be, Jack egyetlen mozdulatára, melyet persze pálcás kézzel vége, eltűnik a semmibe, és láthatatlanul zárkózik fel gazdája mellé. Amint a lombok mozgolódni kezdenek, a fiú erősen rámarkol a pálcára. Az ocelot kissé idegesen figyeli, ahogyan egyre erősebb és erősebb lesz a szél, és egyre hidegebb. Jack kifejezetten élvezi, és kissé széttárja a karjait, hogy élvezze az áramló szelet. Aztán a hang is megérkezik. Két döntés közül vacilál, de nem sokáig, a keze máris lendül az egyszerűbb varázsige mozdulatára. Kört ír le maga körül, miközben a világba sziszegi az igét.* -Protauris. *ha midnen igaz, a fülvédő máris hatni kezd, és a zajok elhalkulnak a fiú körül, olyan ütemben, ahogy a sövény felemelkedik. Egy utolsó pillantást vet még Chris és Ariana felé, majd mindennek vége, és egyedül marad. Körbenéz, az egyetlen út, ami vezet, az előtte van. Elindul, kivont pálcával, határozott léptekkel, miközben minduntalan próbál figyelmezni a legapróbb zajokra is. Amikor az utak elágazódni látszanak, akkor sorba kezdi el szemlélni a lehetséges útvonalakat, kissé felvont szemöldökkel. Az ocelot egyből kiszagolja, kiszúrja, hogy ott fekszik egy ember, és máris mellette terem. Halkan üzen gondolatban, mire a fiú arrafelé fordítja a fejét, és odasétál az eszméletlen emberhez, leguggolva mellé.* ~Még él.~ *szólal meg az ocelot ismét gondolatban, mire Jack a test nyakához teszi a kezét, majd a csuklóját vizsgálja meg. Pulzusa az van. Felemeli a szemhéjait, azok mozognak, mármint a szemei. Aprót biccent, majd feláll, és a test mellkasa felé bök a pálcájával.* -Stimula. *egy ügyes, apró mozdulat, és az illető észre tér. A fiú eléggé hidegen áll felette.* -Melyik a jó út? *szólítja meg bolgárul, mire a férfi csak egy szót nyög ki.* -Nyugat.. *a fiú értetlenkedve ráncolja a szemöldökét, majd a pálcáját a tenyerére fekteti, miközben beáll az utakkal szemben.* -Tájolj. *súgja, mire a pálca kissé emgremeg, majd végül elfordul a megfelelő irányba. Északra. A fiú ügyes kalkulálás után a Nyugati ösvényre lép, kissé óvatoskodva, majd egy apró sóhaj után elég lelkierőt vesz, és határozottan megindul az ösvényen, láthatatlan ocelotjával maga mellett, a testet maga mögött hagyva. Valahol a hatodik érzéke súga, hogy jó úton jár, bár ez tipikusan oylan rézék, aminek sosem hitt. Az ocelot azonban egyra magabiztosabban sétál előbbre és előbbre, hevesen szimatolva, mintha érezné, hogy mintha ritkulna a levegő, vagy nagy üresség lenne a közelben, ahonnan frissebb lég áramlik. Aztán tényleg. A fiú megtorpan, az ocelot megáll, és megrázza magát. Jack a szakadék másik oldala felé mutat pálcájával.* -Transportus veno. *súgja, és máris a túloldalon találja magát. Visszafordul, és az ocelotja felé bök.* -Transportus. *aztán felrántja a pálcát, és maga mellé bök. Az ocelot talpra esik, a halk puffanásból rézékeli ezt csupán a fiú, majd megrázza magát, és az út folytatódhat is tovább. Egyenes út, túlságosan egyenes, és túlságosan is néma. Az ocelot idegesen fészkelődik, Jack azonban a lehető elgnagyobb nyugalommal sétál tovább, mélyen beszívva a levegőt, aztán az megint lejjebb hűl. A fiúban amúgy sem sok jóérzés marad, de érzi, ahogyan lassan minden mindegy lesz, és jéghideggé válik a környezet. Idegesen morgolódik magában, miközben elméje mélyén felgyullad egy apróbb fénypont.* ~Jack.. Nyugalom, képes vagyok rá. De.. Semmi negatívum.~ *az ocelot csendben marad, és szorosan lehunyva a szemét elkezd koncentrálni a legboldogabb emlékre, ami csak létezik számára a világon. A fiú idegesen lép egyet hátra, pálcáját maga előtt tartva, miközben megpillantja az első, érkező dementort. Pontosan tudja, hogy számára ez egy esélytelen menet, de azt is tudja, hogy meg kell tennie. Daimonja elég pozitív energiát termel ahhoz, hogy az ő gondolatait is a megfelelő pályára kezdje el tenni. A dementor azonban egyre jobban közeledik. A fiú erőteljesen koncentrál, és egy ügyes tigrisbukfences ugrással félrevetődik az első, elhúzó lény elől, majd elméjében felsejlik egy emlék, teljesen pontosan. Egy levél, két szó az aláírás helyén, aztán egy éjszaka.* -Expecto Patronum! *egy pajzs alakú, de eléggé halvány patrónus csap ki a fiú pálcájából. Az ocelot tudja, hogy nincs idő teketóriázásra, így bevetődik a kapun, akárcsak Jack. A patrónus nem erős, de a célnak megfelel, annyi időt így tud nyerni, hogy a következő pályára eljuthasson.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Dec. 06, 2009 4:14 pm

*Toomas az eget fürkészve ül a padon amikor kezdetét veszi a próba. Először fel sem tűnik neki, majd lassan körbefordítja a tekintetét és föláll. Különös zaj üti meg a fiú fülét. Toomas lassan előhúzza a pálcáját és szembefordul az erősödő széllel. Látja hogy már a többieknek is feltűnt a dolog. Ahogy a szél felerősödik Toomas elmorog egy hőburkot. Az előző próba során is jó szolgálatot tett neki ez a varázslat, és úgy érzi a ruhái semmit nem érnek a különös szél ellen. A fiú továbbra is mereven a távolba bámul miközben megkezdődik az első próbatétel.*~Úgy tűnik ez is elkezdődött egyszer...~*Calina úgy tűnik kinn rekedt, valószínűleg valami elzárja az udvart a környék többi részétől a próba idejére. Toomas leguggol hogy ne lökje föl a szél, de nincs egyre jobban fáj a feje. A szél különös süvítése kezd a fiú agyára menni. Cikáznak a gondolatai, kutat a megfelelő varázsige után a fejében. A szeme sarkában látja hogy mindenki más is hasonló problémáktól szenved. Végül eszébe jut a megoldás. Maga körül körbehúzza a pálcáját majd belemormogja az igét a szélviharba.*
-Protauris!*A süvítő rögtön megszűik. Toomasnak csengeni kezd a füle a hirtelen jött csöndtől. A saját zihálásán kívül semmit nem hall. Úgy tűnik sikerült megsüketíteni magát a külső zajokra. Bár most ez a legkisebb gondja a fiúnak. Egyenlőre megteszi a varázslat. Egy kicsit megkönnyebbül, és a fejére húzza a csuklyáját az erős szélben. Amint megfordul és háttal áll a szélnek különös látvány tárul a szeme elé. Az udvar másodpercek alatt sövénylabirintussá változik. A növények villám gyorsan kúsznak ki a földből. Amikor kialakul a végső forma, egyetlen járat válik láthatóvá, úgyhogy Toomas afelé veszi az irányt. Amint beér a növények közé a szél eláll, és helyette állott, párás levegő tölti meg a fiú tüdejét. A lemenő nap sugarai végleg eltűnnek a levelek falai között, úgyhogy Toomas egy lumossal fényt varázsol a pálcájára ami kiegészíti az alkonyati félhomályt.
Toomas egyszer csak egy elágazáshoz jut. Nyolc másik ösvény ágazik ki abból amin eddig haladt. Tanácstalanul tekint körbe:*~Most mi mutatja a megfelelő utat?~*Végül az egyik bokor tövében leli meg a választ. Végül is úgy gondolja hogy a választ leli meg. Közben eszébe jut hogy valószínűleg valahova elvarázsolták út közben mivel egyik másik versenyzővel sem került még szembe. A megtalált testhez siet és letérdelve megvizsgálja. A férfi már egészen hideg amint a nyirkos földön fekszik, de végül Toomas megkönnyebbül hiszen amint megnézi a nyakát az ismeretlennek, kiderül hogy még van pulzusa. Toomas egy kicsit kényelmesebb testhelyzetbe ülteti a férfit, majd rászegezi a varázspálcáját.*
-Stimula!
*Apró sóhaly tör fel a férfi mellkasából és pár másodperc múlva résnyire kinyílnak a szemei. Mielőtt Toomas bármit mondhatna, rámutat az egyik járatra, majd semmivé foszlik. A fiú értetlenül bámul maga elé pár másodpercig, majd ráveszi magát hogy tovább induljon.*~Nos ezt nem vitték túlzásba...~*Morgolódik magában, majd egy kiálló gyökeret átlépve elindul a kijelölt járaton. Pár percnyi séta után (ami során csöppet megkönnyebbül), megpillantja a következő akadályt. Az ösvény előtte semmibe veszik, és hatalmas mélység zárja el az utat. Toomas egy halk sóhaj kíséretében magasra emeli a pálcáját és megfokozza a varázslatot.*
-Lumossolen! *A megnövekvő fényességben meglátja a túloldalt. Előre szegezi a pálcáját és újra varázsol.* -Transportus veno *Mondja emelt hangon. Egy pillanatra megszédül, majd megjelenik a szakadék túloldalán. Hátratekintve megszemléli a sötétbe vesző szakadékot, majd sietve tovább indul. A múltkori versenyen is viszonylag késve ért célba, most talán nem ártana javítani az idején. Nem tudja pontosan mi alapján helyezik őket, de úgy gondolja egy kis sietség nem árthat.
Itt már nyíl egyenesen halad az ösvény, Toomas sejti hogy közel a cél. Egy kicsit lassít a léptein, és maga elé emeli a világító pálcáját. Enyhe rossz érzés fogja el, ami minden egyes lépéssel fokozódik. Toomas mintha mozgás hangjait hallaná, de nem lát túl sokat maga előtt. Lassan úgy érzi a fiú hogy megfagy a vér az ereiben. Szó szerint, mivel egyre nagyobb hűvös veszi körül.*~Ne... Könyörgök csak ezt ne...~*Megerőltetve tesz még pár lépést előre amikor megpillantja a kaput és a mellette srázsáló két dementort. A csuklyás lények megindulnak Toomas felé, aki mély levegőt vesz és előre szegezi a pálcáját.*
-Expecto patronum! *Szinte ordítja a varázs igét és úgy látszik szerencséje van. Elsőre sikerül: Pillanatok alatt melegség járja át és ezüstös felhő tör elő a pálcájából. A dementorok felé suhan miközben egy sólyom alakja rajzolódik ki a ragyogó fényből. A sötét lények riadtan hátrálnak meg, majd eltűnnek a fiú szeme elől. Toomas odaszalad a kapuhoz, ami megnyílik előtte. Átlép és fordul egyet vele a világ...*

//A válaszokat privátba részt nem igazán vágom... :- //

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar