Udvar

Tárgy: Udvar Pént. Szept. 18, 2009 12:52 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Vendég

*Amikor egy pillanatra átölelik a derekát, megint elmosolyodik, majd amikor Jack ellép mellőle, akkor kicsit kinyújtja a kezét, így kezeik pár pillanatra összeérnek, szinte végigsimít a másik fiú kezén, de ez, ugyanúgy mint Jack mozdulatai, talán nem is annyira feltűnőek. Aztán máris elkezdődik a próba… a szél felerősödik, Chris pedig kezeit automatikusan a füléhez kapja.* - Bmmmggg…. *Mammog valamit, alighanem nem túl szépet, bár nem érteni túlzottan, ugyanis a nyalóka még mindig a szájában van. Aztán kényszeríti kezeit, hogy elkerüljenek a fülétől, nyalókát kiveszi a szájából, pálcáját a kezébe hívja, leír maga körül egy kört…* - Protauris. *Mondja ki, mire lehalkul körülötte a sípolás.* - Máris jobb… *Morogja, majd nyalókájának pálcáját eldobja. Szemetel? Szemetel. És? Most a labirintussal kell foglalkoznia, nem? De. Elindul, majd megáll az elágazásnál, kezeit csípőre téve, majd a testre néz.* - Locsoljak rá vizet? A te pálcáddal? Igaz. A képébe robban. De attól is felkel, nem? Hülye. *Chris elvigyorodik, majd pálcáját forgatva a kezében letérdel a pasas mellé, és a mellkasára böki a pálcáját.* - Stimula. *Az idegen megremeg, és kinyitja a szemeit.* Hö? Jó reggelt. Nem tudja véletlenül merre kell menni? *Insert puppy eyes. Az idegen megremeg, majd a középső járatra mutat.* - Köszönöm szépen. *Mosolyodik el a fiú, majd feláll, mire a férfi megint elájul.* - Nem akarom tudni, mit látott. *Rázza meg a fejét a fekete hajú fiú, majd elindul a mutatott irányba. Píraram, píraram, könnyed léptekkel siet végig, majd a szakadék megállásra kényszeríti.* - Whoa… *Morogja, majd felnéz.* - Embereeek… nehezíthetnétek… *Morogja, majd fél kézzel megfogja Lilith grabancát, túloldalra mutat…* - Transportus veno. *És hopp, már ott is vannak. Siet tovább az érdekes páros, majd hirtelen hideg lesz… nagyon hideg, és a mindig vidám Chris lelkéből minden jókedv eltűnik.* Nesze neked nehezítés… idióta… *Sziszegi Lilith, Chris pedig megszorítja a pálcáját. Jack. Jana. Ari. Apró képek villannak a fiú elméjébe, aprócska emlékképek mindössze. Janával a fogadóban. Jackkel az erkélyen. Arival a temetőben.* - Expecto patronum. *Kiáltja, mire az ezüstszínű labrador előröppen a pálcájából. Kutya-kutya, de hatékonyabban űzi el a dementorokat, mint egy spániel, no. A dementorok el is tűnnek, a patrónussal együtt, a fiú pedig talpra kecmereg.* - Pfhu. Na tűnés… *Morogja, megtörölve verejtékező homlokát, és megy a következő helyszínre…*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Dec. 06, 2009 4:17 pm

*A szél egyre erősebben kezd fújni szépen lassan a vastag kabáton is átjutott. Felvette Jess a kapucnit, s ujjaival szorosan simította fejére de a szél erősebb volt nála és szinte letépte azt feje tetejéről. A farkas mellette próbált szélárnyékos helyre, Jess mögé menni. De a szél csak erősödik és már a füle, sem bírja tovább.*
-Protauris!- *monda ki varázsigét mire a füle már csak tompítottan érzékelte a szelet, bár teste elég erősen. De ez úgy látszik épp elég volt mert a pálya megváltozik s sövények veszik körül a lányt. Mindenki eltűnt…ezek szerint már el is kezdődött.*
-Huh…- *vett egy mély levegőt majd tétován elindult Mex-el oldalán. De a kezdeti „nehézségek” csak fokozódnak. Eddig adott volt, hogy merre kell menni de ezek után egy szerteágazó út.*
~Merre?~ *morogta magában de amint meglátta a testet iszonykodva hátrált a sövénynek. Sosem bírta az ilyen részeket, de biztos ez a dolog nyitja. Félve közeledett a test felé s guggolt le mellé miközben megtapintotta a csuklóját. Még élt…milyen szerencse. De vajon mit kell csinálni?*
-Stimula!?- *félt, hogy nem ez kell így a varázslat kérdőre is sikeredett mintsem felkiáltóra.* -Stimula!- *mondta ki még egyszer mire az ember magához tért.* -Uh…mondja, kérem…merre kell menni?- *kérdezte kissé félve mire elengedte a csuklóját. Az a nyugai sövény felé mutatott mire a vörös megköszönte s már sietett is tovább. Ujjai görcsösen szorították a vékony kis pálcát. Valami mintha azt súgta volna jó úton halad de ezt a megérzést a hatalmas szakadék meg is állította. Kutatott agyában egy varázslat után mellyel át tudja szelni ezt a hatalmas szakadékot. A szakadék másik oldalára nézett majd kimondta az igét.*
-Transportus veno!- *azzal félve becsukta a szemét de amint kinyitotta már a szakadék másik oldalán volt.*
-Uh…- *sóhajtott egy hatalmasat majd folytatta az utat. Amint meglátta a kaput rögtön megörült, de ez az öröm másodpercek alatt eltűntek.*
-Dementorok…-*mondta halkan. Minden jókedv eltűnt a színről s hideg volt. Félt, hogy ez a varázslat nem fog menni hiszen eddig életében még csak háromszor volt sikeres Patrónus bűbája.*
-Expecto patronum!- *egy jó emlék…de ez most valahogy nem sikerült.* -Expecto patronum!-*mondta ki újra…semmi…csak pálcája vonaglott meg kissé a kezében és lágy fénycsóva jött ki belőle. Összeszedte minden örömét ami még maradt valahol a lelke mélyén egy jó élmény.*
-Expecto patronum!- *azzal pálcája hegyéből egy fürge kis ezüstszínű róka ugrott el. Ugyanolyan kecses s szeleburdi volt mint Jess de erősebb sokkal mint ő. A dementorok egy pillanat alatt szétszéledtek s mikor a kis vörös elvégezte dolgát „visszasétált” helyére. Jess folytathatta útját s nem is tétovázott tovább…a kapun kilépve a Szoborpark szobrai kerültek látóterébe.*

Vendég

*Deyan úgy döntött, inkább egyedül próbálkozik, nem akar balhét. Már csak az hiányzik, hogy kizárják a versenyből mindkettejüket... Inkább támaszkodik a saját, egyénileg megszerzett tudására. Szomorúan búcsút int hát szaktársának, és elindul az első akadály felé.
Észreveszi, hogy a fák lombja egyre jobban lengedez. A szél nemsokára nagyon is jól érezhetően felerősödik. Hiába teszi a füle elé a kezét, érzi, hogy a füle ugyanúgy fáj.*
~Áh, a fülem. Bárcsak elállna a szél, akkor jobban tudnék koncentrálni. Bárcsak elállna a szél...~ *gondolja magában, majd lassan felsejlik előtte az első természet mágia órán tanult varázsige páros. Előveszi a pálcáját, és úgy dönt, megpróbál természetes körülményeket, vagyis szélcsendet varázsolni, mivel az szerinte cseppet sem természetes, hogy ennyire erősen fúj a szél. Előre tartja a pálcáját, majd megperdül a tengelye körül, közben kimondja a varázsigét.*
-Naturas! *mondja, és reméli, hogy sikerül elállítani a szél zúgását. Amennyiben igen, úgy továbbmegy.
Kis idő múlva a táj megváltozik. Egy sövény kerítés emelkedik ki a földből. Az elején csak egy utat lát, de utána sokfelé ágazik az út. Fogalma nincs, hogy merre kellene mennie, így egy ideig csak tanácstalanul nézelődik az elágazásnál. Kis időn belül felfedez egy fekvő testet. Megvizsgálja, és látja rajta, hogy ő még él, csupán az eszméletét vesztette. Rögtön le is hajol hozzá, és az illető mellkasára mutat a pálcájával, majd kimondja az igét.*
-Stimula!*mondja, majd amennyiben az emberke felébredt, megkérdi tőle, hogy merre kellene továbbmennie. A nyugati elágazást mutatja jó iránynak, úgyhogy ő tovább is indul azon az úton.
Miközben az ösvényt követi, érzi, hogy valóban jófelé indult, nem hazudott az idegen. Az utat azonban nemsoká egy óriási szakadék keresztezi. Kicsit bepánikol, ugyanis visszaemlékszik a legutolsó párbajára az egyik de Vontier-val, és kissé megborzong az emléktől. Nemsoká azonban már újra a feladat megoldásán töpreng, és egy pár perc múlva rá is jön, hogyan lehetne átjutni a szakadék felett. Mindössze át kell teleportálnia magát oda. A szakadék túloldalára mutat a pálcájával, és kimondja a varázsigét, amit helyesnek vél.*
-Transportus Veno!*mondja, és remélhetőleg sikeresen meg is érkezik. Innen könnnyedén továbbsétál, már látja a kaput is. Már épp ki akarná nyitni, amikor rettentő hideget érez. A hideg az egész testét átjárja. Aztán rájön egy furcsa érzés. Úgy érzi, soha többé nem lesz már jó kedve. Nemsoká meg is pillantja a dementorokat, amint épp felé siklanak, hogy elkapják.*
~Ne. Nyugi. Koncentrálj. Ezek csak dementorok.~ *küzd önmagával. Sikeresen legyőzi a kellemetlen érzést, amit a dementorok okoznak, és rákoncentrál élete legjobb emlékére. Ez pedig az, amikor megtudta, hogy immár új családja van, a Serenity-család, az apukája pedig börtönben ül. Engedi, hogy átjárja az az érzés, amit a levelek felbontásakor érzett, és kimondja a varázsigét.*
-Expecto Patronum! *mondja, és ha minden jól megy, előtör a pálcájából egy gyönyörű szép, fényes kutyus, ami a dementorokra támad. Remélhetőleg sikerül neki megmenekülnie a dementoroktól, és kinyithatja a kaput.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Dec. 13, 2009 6:56 pm

*Elegáns, fürge mozgással csúszik be egy hatalmas gyíklény, aminek hátán egy újabb Nezabaros, leendő diák érkezik meg. Miután elforgatta a sors kerekét, és az kidobta a sas képmását, büszke fejjel léphette át hosszú útja után az iskola kapuit. A megtermett, erős hátas a lehető legkisebb fáradtságot mutatja. A lány meghúzza a kantárszárat. Az egész lény pontosan olyan, mintha egy paripa lenne, de mégis látható, hogy egy jól megtermett hüllőről van szó. A lány megállítja hátasát, majd körbenéz kék szemeivel a terepen. Hajába belekap a friss szellő, arcán pír jelenik meg, ahogyan a hideg megkapja, tüdejébe pedig beszívja a szaggató, jeges levegőt, lehunyt szemekkel. Aztán kifújja a levegőt, és mosolyogva nyitja ki a szemeit, egy laza mozdulattal lepattanva a gyíklény hátáról. Kihúzza magát, köpenye megsuhan a mozdulatban. Bár nem látszik, hisz alkata egészen törékenynek tűnik, hatalmas erő lakik benne, a hátasa sem véletlenül az, ami. Kezeit csípőre teszi, majd oldalra pillant, a vállára.* -Megérkeztünk Middernach. Hogy tetszik új otthonunk? *érdeklődik, mire egy hosszú lábú, barna színű sólyom száll le a vállára, szárnyait rebegtetve, halkan sikoltva, ahogyan azt a solymok szokták. A lány mosolyogva néz vissza az előtte elterülő kastélyra, majd visszafordul hátasához. Kezén fekete kesztyűt visel, hosszú utazóköpenyben van, nadrágban, és egy érdekes, kék színű felsőben. Se nem ruha, se nem hosszú póló, valahol a kettő között helyezkedik el. Haja ébenfekete, és hosszan kiengedve terül el a hátán, ileltve a fel-feltámadó szél bele-belekap. Megragadja a kantárszárat egy határozott mozdulattal, míg a sólyom átröppen a nyeregkápára. A lány közelebb lép a hátashoz, és nekiáll, hogy leoldja a szíjakat, és lekapja a roppant nehéz bőröndöt, szám szerint kettőt a hátasról.*

Hozzászólások száma : 31 Kaszt :

*Kicsit talán döcög Jozef kocsija, amiben Tatyana Nykolaievna Rozova ül. Természetesen ő az életben nem használná ezt a nevet, ő simán csak Tanya Rozova. Persze az iskolában ismerhetik a tanárok a teljes nevét, de ha a fene fenét eszik, ő akkor is kijavítja őket, hogy márpedig ő Tanya. Lassan világossá válik a számára, hogy ki kéne szállnia, csak épp kicsit megfeledkezett magáról. Kezében egy izgalmas könyv található, ami roppantmód lekötötte idefelé. Kinyitja az ajtót, és egy egyszerű lebegtető bűbájjal kiszedi a bőröndjét, és elindul a Sorskerék felé. Fejében még az Ausztrália című film eseményei kavarognak, amit délelőtt nézett meg, és remek kikapcsolódást nyújtott neki - persze kicsit meg is ríkatta. Radoslava, az anyja valamikor most eszmél rá, hogy a lánya hol is van. Tanya sárvérű, hiszen fél-véla anyja kvibli, akárcsak véla nagymamája. Apja, Radomir mugli, és el is vált már a családtól.* ~Hát itt volnánk...~ *Borislav, a cicája a kis ketrecében vernyákol, igen éles hangon. Tanya egy sóhaj keretében megsimogatja a jószágot, és folytatja útját, a Sorskerék felé. Leteszi Borislavot és a bőröndjét, majd megrántja a Sorskerék indítókövét, várva, hogy a négy szak egyikére billenjen a kar.* - Allidon vagy Naxeldir. Allidon vagy Naxeldir... *Lelkesen imádkozik, ám a kar átbillen, és a Belsirionon áll meg. Dühösen üt a szerkezetbe, azonban megrázza őt valamiféle áram, és eltörik valamelyik ujjperce. Felsikolt, és legyezgetni kezdi a kezét, és szemeiből a fájdalom könnyei futnak ki.* - Á, á, á! *Sikoltozik tovább, és a fájdalomtól megroggyan a tartása, és egyszerűen elterül a földön. Közben egyébként tudomást sem vesz a szaktársáról, fel sem tűnt neki a lány jelenléte.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Dec. 13, 2009 7:14 pm

*Könnyed mozdulattal kapja le egyik nehéz bőröndöt a másik után, miközben a gyíklény kantárja végig a kezében marad. Middernach érdeklődve figyeli gazdája minden egyes ügyködése pillanatát, és láthatóan nem tervezte, hogy messzire kerül tőle.* -Szerinted ennek a helynek van kviddics csapata, vagy feleslegesen hoztam el a seprűt? *társalog a madárral, miközben pakolászik, mire az csak megrebbenti a szárnyait, felröppen a nyeregkápáról, jó magasra, majd vet egy hátraszaltót, és heves zuhanórepülésben indul meg a föld felé, az utolsó pillanatban fékezve le, könnyedén visszaszállva kiindulási helyére. A lány halvány félmosollyal figyeli, majd biccent.* -Igazad van, nem volt felesleges. De azért remélem, nem csak erre fogom tudni használni. Ne érts félre, nem veled van baj, csak tudod.. *a madár megrázza magát, kicsit megbökdösve, belecsipegetve csőrével a lány kinyújtott kezébe. Maeve megsimogatja az állatot. A gyíklény idegesen kapja fel a fejét, amikor emghallja a kiáltást. A lány is egyből arrafelé figyelmez, a sólyom pedig magasra repül, és az egyik fán keres menedéket. Maeve látja, ahogyan a lány elterül a földön, és elengedve a kantárszárat egyből Tanya felé veszi az irányt.* -Minden rendben van? *kérdezi hollandul, elfelejtkezve arról, hogy minden bizonnyal azt nem igen értheti a másik lány.* -Mi történt? *vált át bolgárra, mindenféle feltűnés és egyebek nélkül, mondhatni észre sem veszi, hogy mostmár a jó nyelvet használja. Érdeklődve, és értetlenkedve figyeli az összeesett lányt, egyik kezét felé nyújtva, hátha fel akar állni. Pálcája az övén lóg, elérhető távolságban.*

Hozzászólások száma : 31 Kaszt :

*A földön fetreng, nyögdécsel, mikor megjelenik a szaktárs. Borislav közben próbál kiszabadulni a ketrecből, de csak legurul a pár fokból álló lépcsőn.* - Segítség! *Sikkant fel, és az egyre duzzadó gyűrűsujját szorítja, ami teljesen vörös. Ajkát szinte leharapja, annyira fáj számára a sérülés. Hát igen, egy törött ujj nem igazán kellemes. Borislav végül legyőzi a ketrecet, és kiszabadul, és amint ez megtörténik, hatalmasat ugrik előre. Gazdája mellett landol, egy tompa koppanással, és elkezdi nyalogatni a lány törött ujját.* - Összeforrasztanád, kérlek? *Szólal meg hajszálnyi vékonyságú, elcsukó hangon, és a gyűrűsujjára mutat. Nagy nehezen felkászálódik, saját erejéből, és a lány elé helyezi a kacsóját.* - Egyébként Tanya vagyok. Tanya Rozova, belsirionos Szakmegbízott. Na és te? *Pislog acélkék szemeivel a számára még idegen szaktársra.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Dec. 13, 2009 7:35 pm

*Amikor a lány segítségért kiált, akkor ijedten lép hozá még közelebb, fél szemmel figyeli a leguruló, majd kiszabaduló macskát. Láthatóan nem igen törődik az állattal, elég okos az ahhoz, hogy magától kiszabaduljon, és megoldja a dolgokat. Amikor aztán Tanya is feláll, méghozzá saját erejéből, akkor Maeve lép egy lépést hátra, és figyeli, ahogyan a lány felé mutogatja a kezét.* -Szóval eltört. Nem kellett volna úgy heveskedni.. *mondja fejcsóválva, majd egy könnyed mozdulattal leakasztja a pálcát az övéről, és azt a lány törött ujja felé helyezi.* -Talus repo. *súgja könnyed, tiszta kiejtéssel, majd a pálcát visszatűzi az övére, és érdeklődve figyeli tovább a lány ténykedéseit, majd szavait. Middernach lopakodva közelíti meg a páost, majd egyszercsak felbukkan Maeve mögött, nagy szárnycsapásokkal landolva végül a lány jobb vállán, ahol a helye van.* -Magam is efféle posztokkal dicsekedhetek, bár, ahogy elnézem, nagyobb örömmel, mint te. Honnan érkeztél? *kérdezősködik, megtámaszkodva egyik lábán, másikról levéve a testsúlyt.* -Részemről Maeve Deirdre Zora-Tsvetan Feidlimid Marnix Ruarc. *mondja egy ravaszkás mosollyal.* -Röviden csak Maeve. *teszi hozzá, az egyszerűség kedvéért, mert való igaz, hogy egy cseppet hosszú neve van, de ez feléjük márcsak ilyen furcsa szokás. Persze nem használja mindet, de ez lényegtelen.*

Hozzászólások száma : 31 Kaszt :

*Hálás mosollyal pillant a szaktársára, és elereszti a füle mellett a kis megjegyzést. Végül is, igaza van. De a negyed-vélában már túl sok indulat gyűlik pár hónapja, így valahogy ki kellett adni a dühét. Sóhajt egyet, és válaszol a lány kérdéseire, halkan, kicsit bizonytalanul.* - Az apám orosz, anya pedig bolgár, és Szófiában éltem. Meglepődtem mikor kiderült, hogy mik vannak. Anya tökéletesen megfeledkezett arról, hogy varázslócsalád gyereke, remekül asszimilálódott a mulgik között, mivel ő kvibli. Meg a nagyi is, a dédi is... nagyjából nyolc emberöltő óta nem volt boszorkány a családban. *Csóválja meg a fejét, hiszen kicsit ő maga is idegennek érzi magát a családi életben, hát még akkor a negyed-óriás.* - Mugli iskolába jártam, nyáron kezdtem el bepótolni a két és fél évet. *A Nezabarból érkezett felvételi levelek mind eltűntek, így lehet az, hogy nem ide jár már első óta. Kicsit megütközve hallgatja a lány teljes nevét, eléggé sokkoló ez a hossz a számára.* - Áh, szép hosszú név. És te merről jössz?

Tárgy: Re: Udvar Vas. Dec. 13, 2009 7:58 pm

*Érdeklődve, bár egy cseppet bizonytalanul, és értetlenül hallgatja a lány szavait, történetét a családjáról, múltjáról. Próbál választ, indokot keresni, amiért ennyire kiakadt, amikor a Belsirion szaknál állt meg a Sors kereke. Egyszerűen nem érti, mi lehetett a baj ezzel a döntéssel. Mondjuk neki könnyebb, ő örül, hogy ide került, mert a vérében is inkább a harc, és a gonosz elleni küzdelem van, hisze negyedóriás, és a misztikumok vidékéről származik a családja.* -Ha jól veszem ki a szavaidból, akkor neked új ez az egész, ugye? Izgalmasan hangzik. És akkor semmit se tudsz erről a világról, vagy azért vannak dolgok, amiket elmeséltek, miután megkaptad a levelet? *érdeklődik tovább, majd elmosolyodik.* -Részemről Burgaszból jöttem, ami nincs messze, pár tíz kilométernyire van csak, délben indultam, és mostanra értem ide. Tehát igazán közelről érkeztem meg. *a lány szavaira, mely szerint hosszú a neve, csak vállat von.* -Családi hagyomány a hosszú név, de nem használok belőle többet, mint hármat. Csak a régi multú ősök miatt van ez a hossz benne, generációkon keresztül öröklődnek az igazi nevek, aztán megmarad belőle három, maximum négy, amit használunk is. És a pótlással jól haladsz? *érdeklődik, miközben néh hátrasandít a gyíklény felé, aki kényelmesen lefeküdt a kofferek mellé. Lassan nem ártana bemenni, kezd nagyon hűlni a levegő.*

Hozzászólások száma : 31 Kaszt :

*Bólogat a lány szavaira, és folytatja, halkan, kicsit még mindig bizonytalan hangszínben. Még valóban keveset tud, azt sem, hogy negyed-véla.* - Nos, tényleg nem vagyok valami informált ebben az egész varázslós izében, de rajta vagyok a dolgon. Én már megszoktam a mobilt, a DVD-lejátszót, és a számítógépet. Meg a muglik újságait, előadásait... elég nehéz lesz majd ezek nélkül élnem, de valahogy ti is megoldjátok, nem? Mit használtok iPod helyett? *Pislog a lányra, és combjaira csap tenyereivel, kétszer, hogy magához hívja Borislavot.* - Gyere, cicám! *Karjaiba fogja a házi kedvencét, és meglengeti a levegőben a pálcáját, elmormol egy igét, és a ketrec felé tart. Megragadja a levegőben, és beleteszi a kisállatot, és bezárja a ketrecet.* - Egész jól haladok. A második szemeszterre készen is leszek. A gimnáziumban is könnyen ment a tanulás, ez sem lehet nehezebb.

Tárgy: Re: Udvar Vas. Dec. 13, 2009 8:21 pm

*Figyelmesen hallgatja a lány szavait, áthelyezve testsúlyát a másik lábára, mert az, amin most áll, kezd lassan elmacskásodni.* -Majd hozzászoksz, nem nehéz elektronika nélkül élni. Mellesleg, ha hazamész, ott ugyanúgy lesznek ilyenek, úgyhogy fogd fel úgy, mintha egy mugli kollégium lenne, korlátozott eszközökkel. *mondja, mint egy afféle bíztatást. Az iPod-os kérdésre egy cseppet eltöpreng. Először is próbálja beazonosítani, hogy mi lehet az, mert annyira nem ismert a mugli világban, noha Burgas sem éppen varázslófalu.* -Igazából van varázsrádió, zenegép, de biztos van erre is valami bűbáj. Vagy megbűvölsz egy hangszert. De a rádió a leginkább erre használt dolog. *mondja eltöprengve, majd a végén határozottan biccent, és érdeklődve figyeli, ahogyan a lány a ketrec felé suhint, felkapva macskáját.* -Látom, hogy haladsz. *lép egyet hátrafelé, miközben a madár megrebbenti a szárnyait a vállán, de végül mégis ott marad. Maeve megfordul, és visszaindul a gyíklényhez, meg a cuccaihoz.* -Azt hiszem, hogy ideje lesz bemenni és elfoglalni a helyünket, mit szólsz hozzá? *néz Tanyára a válla felett, szabad válla felett persze.* -Nem állítanám, hogy könnyebb, mint a gimnáziumi anyag, sőt. Itt a gyakorlaton van a hangsúly, nem csak azon, hogy bemagold a mozdulatot és a szavakat, úgyhogy egy kicsit húzósabb lesz. De szerintem menni fog. Ha kell, szívesen segítek majd, meg ha találunk valami Prefektust, ő is segíteni fog. Remélem ez a hely is minimum olyan magas színvonalú, mint a Durmstrang. *mondja kissé szájhúzva, majd megragadja a kantárt, felkapja a koffereket, és várakozóan a lányra pillant, miközben madara felröppen az égre.*

Hozzászólások száma : 31 Kaszt :

*Kicsit kioktatónak véli Maeve stílusát, de ez nem jelenti azt, hogy úgy is van. Tanya hajlamos merőben másképp megítélni az emberi jellemet, mint egy köznapi személy.* - Rendben, szerintem induljunk. A tanulás elméleti, és gyakorlati része is remekül megy, nem hiszem, hogy problémába ütközöm. Inkább attól aggódom, hogy valaki kinéz a diákságból, csak mert nem vagyok annyira jártas az ilyesmiben. Szerinted ez előfordulhat? *Kérdi lebiggyesztett ajkakkal, aztán felkapja a bőröndjét, és benyit a hatalmas Előcsarnokba.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Dec. 13, 2009 8:53 pm

*Enyhén lehet, hogy kioktató a stílusa, de semmiképpen sem szánt szándékkal az, tehát nem direkt csinálja. No nem véletlenül, ez igaz, de nem akarja direkte kioktatni a leányzót. A lány szavaira halványan elmosolyodik.* -Ennek örülök, akkor nem aggódom érted. Ha a gyakorlat is megy, akkor azt hiszem, tényleg olyan könnyű lesz neked, mint a gimnáziumi tanulás, noha abban nem vagyok annyira otthon, csak annyit tudok, hogy az tiszta elmélet. *mondja egy kissé elmerengve a dolgok felett, bár nem szokása hatalmas elméletek felállítása, inkább megmarad a józan paraszti észnél és az ehhez társuló logikánál. Sokkal inkább van benne a harcias és erős kezű holland telepesek vére, mintsem a nemes és kecses keltáké, bár ez sem hiáényzik belőle. Mégis inkább egy stramm hölgyemény.* -Előfordulhat, hiszen egy iskolában vagyunk. Ahol vannak aranyvérűek is, akik esetleg lenézik a mugli származásúakat. Vagy egyéb arrogáns emberek. De ezeken túl kell lépni, és nem szabad figyelembe venni. Egyszerű a képlet. Vagy gyúrj rá, hogy ne vegyék észre. *teszi még hozzá, vállvonva, majd megindul befelé, a várószobák felé egyenesen, fel magasra, vezetve a gyíklényét.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Dec. 16, 2009 1:57 pm

*Jozef kocsija újabb diákot hoz Nellondból, a nellondi vasútállomásról. Pontosabban a diák onnan érkezett, bár tény, hogy a kocsi nem ment el érte odáig. Neki magának kellett megtalálnia az utat a központi térig, ahol a vadőr felvette, hogy átvigye a mocsáron. Ez a bizonyos diák most unottan könyököl a hintó szélén. , és a mocsarat figyeli. Mintha egy tűzcsóva szerű dolgot látna elsuhanni, mire hátrább dől, és hunyorog, de végül feladja. Visszahelyezkedik abba a pozícióba, amit a vonaton is felvett, és tovább elmélkedik, dühöng magában. Mégis hogy képzelte a nevelőapja, hogy elszakítja a bátyjától, és egyszerűen ide küldi? Bár érthető volt az indok: érthető, de nem elfogadható. Marcust kimondhatatlanul zavarta, hogy a lány megalázta őt a vendégei elől, így hát... mennie kellett. Bátyja angol területen maradhatott, ő maga pedig ide került néhány hónapja, Szófiába, ahonnan most tovább hozták, hogy megérkezzen új iskolájába. Egykedvűen malmozik az ujjaival, majd érzi, hogy a hintó lefelé száll. Minden bizonnyal megérkeztek. Kipillant az ablakon, és a kúria láttán fintor jelenik meg az arcán.* ~ Nagyobbra számítottam. ~ *Persze ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a kúria kicsi... éppen csak a lány már a kezdetekben elhatározta, hogy neki ez az iskola nem fog tetszeni, mert gyűlöli a körülményeket, amik között ide került. Úgyse lesznek itt se barátai, hiszen legfőbb jellemvonását, a pofátlan szókimondást nem díjazzák túl sokan, és nem viselik el huzamosabb ideig. Bátyja az egyetlen, aki évek óta csak kuncog rajta, és összekócolja a lány haját. (Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy bátyja az egyetlen, aki ez a megnyilvánulás után nem szenved el semmilyen sérülést.)
A hintó finoman landol a földön, Serafina pedig szinte rögtön leszökken róla. Jozef nyúl a csomagjaiért, a lány azonban kissé durván hessegeti el, és ő maga veszi le a tömött válltáskát, és a szintén teletömött, gurulós bőröndöt. Felpillant új lakhelyére, és halkan felsóhajt.*
- Hát, lássuk a medvét. *Jelenti ki végül, és ha már így benne vagyunk a dolgokban, nem ártana pár szót ejteni a kinézetéről sem. Barna haja kissé hullámosan éri el a vállát, szemei szintén barnán csillognak, száj sarkában pedig kissé szemtelen mosoly bújkál. Az egész megjelenésére a barna szín jellemző, kabátja is ennek a színnek egyik halványabb árnyalatában pompázik, csak a lábán virít fekete csizma. Valahol a zsebében lapul a szakmegbízotti jelvény is, amit már megszerzett, bár szakja még nincsen. De hát... tulajdonképpen ez volt a biztosíték arra, hogy a lány nem fog már az első héten megszökni. Mármint Marcus szerint. Serafina azért nem hagyja magát egy átkozott poszttal lefizetni. Jozef felé pillant, miközben a vállára veszi a táskát, és megfogja a bőrönd fogantyúját.* - Kösz a fuvart. Majd gondolom még találkozunk. A viszontlátásra. *Azzal már meg is indul a Sorskerék felé, hiszen kitanították, hogy amíg szakja nincs, nem léphet be az iskolába. Magabiztosan nyomja be a kerék mellett lévő követ. Úgy van vele, teljesen mindegy, hova kerül, úgyis megpattan innen maximum a második héten, addig meg kibírja akárhol. Türelmetlenül dobol a lábával, miközben a kerék forog, majd mikor a Belsirion szaknál állapodik meg, könnyedén elveszi a szakkitűzőt, és belép a kapun. Nem mond neki sokat a szak neve, és minden bizonnyal utánanézni sem fog nagyon, az előbb említett okok miatt. Végigvonszolja bőröndjét az udvaron, és eltűnik a Kúriában, hogy megkeresse a Préri kutya hálót, ahol a levél szerint lakni fog... egy ideig.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Dec. 19, 2009 5:54 pm

*Egy szőke, fél-véla lány lép ki a kúriából, ki az udvarra. Éppen nem lát senkit, úgyhogy a könyvei és daimónja társaságában leül egy fa alá. Kissé még mindig bánatosnak tűnik, de tegnap kicsit felvidult az Elivel való találkozásuktól. Na szóval leült egy nagyobb tölgy tövébe, elő vesz a válltáskájból egy könyvet és olvasni kezdi. Elő kap egy pennát is, és egy törölközőt. Ez utóbbira rászegezi a pálcáját, leír vele a törölköző felett egy C-t és egy A-t.* -Coacta Aestus *a pálcájából fonalak csapnak ki, és átalakul egy pléddé. A szöszi ezt magára teríti, és úgy olvas, miközben telefirkálja a könyvet. Jobb elfoglaltsága most éppen nincs, és amúgy is szereti ezt a könyvet. Név szerint A gonosz és a fekete hercegnő, aminek Leslie L. Lawrence a szerzője. Közben Nizzát simogatja, és abban reménykedik, nem fut össze senki olyannal, akivel nem akar. Vastag harisnyában, térdig érő, -természetesen- pink nadrágban, vászoncipőben, pulcsiban és egy kabátban van. Fején türkiz sapka, nyakában pedig türkiz-fekete kockás sál van. *

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Dec. 19, 2009 6:03 pm

*Nem sokkal Aurorée után, egy fiú is érkezik az udvarra. Nem, nem látta a lányt... Vagy csak nem akarta? Ki tudja... Silver sétál mellette. Egy kicsit gondolataiba van merülve, de ez most nem lényeg. Fekete nadrág, sötétkék póló, felette egy szürke kabát és sál van.*
~Ott van a szöszikéd.~ *Silver egyszerre csak közli Dáviddal. Egy kicsit elfintorodik a fiú, egy pillanatra Aurorée felé néz és ismét a daimónra.*
~Nem izgat...~ *Ő nem fog oda menni hozzá. Kicsit tétlenkedik, végül úgy dönt, leül egy padra és tovább gondolkodik.*

//fagyás//

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Dec. 19, 2009 6:26 pm

//méégnem fagyi..xD//
~Álltam a falnál, kezemet egy páncélos vitéz derekán nyugtatva, s el kellett múlnia néhány percnek, amíg annyira összeszedtem magam, hogy beszélni tudjak.
-Végig... itt voltak a teremben? - kérdeztem rekedt hangon.
-Elmentünk mi is, uram - mondta mentegetődzve a sípos. - Gondoltunk, iszunk egy teát. Mi, kaukázusiak nemigen bírjuk ki hosszabb ideig tea nélkül.
-De hiszen nincs is áram.
-Spirituszfőzőnk van, uram.
-Meddig voltak távol?
-Tíz-tizenöt percig.
-Amikor visszaté...~ *idáig tudott eljutni, mert Nizza kizökkentette a nyugalmából.* -Ott van a pasid. Nem mész oda? Legutóbb azt mondta, beszélni akar veled. *Ror felhúzza magát ezen, de csak könnyezni kezd. Még mindig nagyon zavarja, amit az előbb említett "művelt vele". És semmi kedve nincs odamenni, majd ha akar valamit, ő odajön hozzá; bár erre kevés esély van.* -Nem megyek.. -De mész, mert én elindulok arra, és ha nem jössz, te is megszívod. *fenyegette meg a macska. A szőkeség nagyot sóhajt, majd erőt vesz magán, feláll és elindul Dávidék felé. Amikor odaér, megáll a srác előtt, összefonja karjait a mellkasa előtt és megköszörüli a torkát* -Szia. Ha jól tudom, beszélni akartál velem..
//MOST fagyi: D//

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Dec. 21, 2009 3:42 pm

//xD Olvadozik ^-^ //

*Továbbra is álldogál a hidegben, és néha néha Aurorée felé pillant. Végül Silver megint beleszól.*
~Ide fog jönni. Mondtam! ~ *Ugyan is Aurorée és a daimónja feléjük tart. Kicsit kizökken, összefonja a karjait és kék szemeivel figyeli a lányt. Mikor odaér, és meg is szólal egy kicsit meghökken. Erre nem igazán számított.*
-Helló. én? mikor? *Semmire nem emlékszik.. Hát persze mért is emlékezne. Elég rossza a memóriája neki. Silver kicsit arrébb lép, majd Nizzára veti fekete szemeit. Egyenlőre Dávid csak áll, totálisan nyugodt. Nem nagyon izgatja semmi.. Elég rossz a kedve neki mostanában.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Dec. 21, 2009 3:55 pm

*Még út közben Ror megfenyegeti Nizzát*~Ha ennek vége, megfujtalak...~ ~Engem nem izgat, csak téged fog.~ *Magában puffogva nyelvet ölt a macskára. Amikor odaérnek, kérdez, mire Dávid visszakérdez. A szőke megforgata csillogó, szürke szemeit, és unottan válaszol*
-A lovardában. Azt mondtad, ha szóba állok veled beszélünk. Hallgatlak. Bár, láttam, hogy Milával nagyon elvoltatok múltkor, nem is tudom, miért akartál beszélni velem. *Rohadt ideges, bár ez nem látszik rajta. Igyekszik nyugodtságot és közönyt mutatni. De ez nem biztos, hogy túl sokáig fog tartani, nem az a fajta, aki kibírja az ilyet. A kockás sálat közben leveszi a nyakából és a derekára köti, a sapkáját pedig belerakja a táskájába.*
//boccs ez röwid lett x D//

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Dec. 21, 2009 4:06 pm

*Dávid csak felvonja a szemöldökét, és meghallgatja a lányt. *
-Aha, de azt úgy értettem ha megjön az eszed akkor majdcsak szóba állsz velem... *Mert neki aztán nincs más mondanivalója... Különben, ő mindig is ilyen volt. Nőcsábász. Mindenkit ki kell próbálnia... Silver felé pillant.*
~kezdi már... kezdi...~ *Amire a daimón nem szól semmit, csak csendben ül. Hát persze.. Idő közben Aurorée mással kezd foglalkozni. Dávid nem nagyon bírja ezt, szóval a fa melletti padhoz megy és leül. Silver persze követi, de a daimón sem bírja már sokáig. *

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Dec. 21, 2009 4:31 pm

~Kezdi.. már kezdi...~ *mit kezd? Hát bepöccenni. Meg van róla győződve, hogy ha már félig vélára sikeredett, akkor ezt nem szabad eltűrnie, és az anyja is ezt tanította neki. Idegesen megszorítja a medált a nyakában, végigsimít a felszínén de még előtte Nizza beledumál*
-Ezért meg fog utálni...
-Kit érdekel?! És most fogd be! *utasítja a macskát ellentmondást nem tűrően, és elmormol egy "Servenus" féleséget. Nem sikerül, ezért már félhangosan mondja* -Servenus! *Most, ha minden igaz, sikerülni kellett. Látta a srác szemén, hogy most még bambább, mint úgy általában szokott lenni. Gonoszan elmosolyodva azon gondolkozott, mivel égethetné le a legjobban. Épp semmi nem jut eszébe, inkább csak fölösleges dolgokat csináltat vele*
-Dobj egy hátast, és ha végeztél vele, kapd el azt a madarat *mutat rá egy fürjre. Direkt olyan madarat mondott, ami nem tud repülni, hogy teljesen hülyét tudjon Dávidból csinálni. Nizza inkább csak megforgatja éjkék szemeit és unottan bámul, hogy a fiú megcsinálja-e vagy sem.*
//ha kellett volna mesélő, akkor bocsi. Eli hibája, ő monta hogy nemkell x DD ésés fagyi, mert Bogi apja otthonwan^-^//

Vendég

*Immár ketten érkeznek az udvarra -ő és Emil- Lily legújabban megismert barátja.*
-Igen szép időnk van ma, nem havazik, de a táj gyönyörű. -*néz szét a lány.*
-Szeretem az évnek ezt a szakaszát, olyan szépséges ilyenkor a környék. Te mit gondolsz?
~Vajon milyen lehet otthon Windsorban?~ *Néhány pillanatra belemerül a gondolatok áramlásába.*
-Ne haragudj, mondtál valamit? Kicsit elkalandoztam. *- elmosolyodik, majd végül halk kacagásba kezd.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Dec. 23, 2009 12:38 pm

*Emilt rögtön megcsapja a téli szél, bár ez nem olyan mínuszos, fagybacsavaró szél, mint amilyen az elmúlt napokat jellemezte. Valahol ennek örül a fiú hisz ő igazi mediterrán-vérű srác, ámbátor gyűlöli ezt a lucskos, olvadó dolgot. Lily bizonyára a Lélekölő-hegység hóbaborultságát, valamint a havas erdőre gondolta, hogy csodaszép, itt bizony inkább sáros vuizes már, amit tényleg nem szeret EMil, ennek ellenérem ghozza az áldozatot egy csinos lányért.*
-Én szeretem havat, bár a nyár a kedvencem. Szlovénia, ahol születtem én, meleg és nap süt egész nap, a tél rövidebb és nincs mindig ennyi hó, de azért ez lenni szintén szép. *Mondja a fiú és körülbelül még a kúria ajtaja előtti teraszszerűségen állnak, nem indultak el. Lehet vétek is lenne ebben a lucskos talajban elindulni bármerre is. Inkább csak álldogáljanak még a friss levegőn kint a verandán.*

Vendég

*Nos igen, Lilyt a valóban a távoli táj és maga Emil személye bűvölte el ennyire. Nem is nézett a lába elé, fel sem tűnt neki az éppen olvadó hótömeg és a sáros udvar.*
-Szlovénia, még sosem jártam arra. De egy volt társam unokabátyja ott élt és azt mondta meseszép. Biztosan nem tévedett.
*Lily már azt sem tudja miket beszél, Szlovénia környéke vagy maga Emil tetszik neki. De úgy tűnik Emil sincs teljesen észnél.*
-Hogy érted, hogy napsütött egész nap? Ott nincs éjszaka sosem? *- Lily kételkedve ugyan, de megkérdezi a fiútól. Nem gondolja, hogy ott nincs éjszaka sosem.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar