Udvar

Tárgy: Udvar Pént. Szept. 18, 2009 12:52 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Tárgy: Re: Udvar Szer. Dec. 23, 2009 12:57 pm

//fagy//

Tárgy: Re: Udvar Vas. Dec. 27, 2009 10:49 am

//olvad//

*Ugyan, a fiú teljesen észnél van, csak profi módon udvarol és kifejezetten jó színész.*
-Hát, ha van ilyen sok szép lány, mint te, akkor nekem egész nap világos, napos és gyönyörű, legyen éjjel 3 az óra. *Mondja a fiú, majd rákacsint Lilyre. Mivel ugye nagyrészt sáros, vizes a talaj, a fiú nem akaródzik lelépni az ajtó előtti verandáról, inkább csak itt álldogálva beszélgetne. Érdekes lány ez a Lily. Olyan kis ártatlannak tűnik, bár jól tudjuk, a belsirionosok nagy része messze nem ártatlan, szende kis bárány, hisz a harc heve fűti őket.*

Vendég

*Ha Lily jobban kiismerné Emilt, tudná, hogy csak színjáték az egész, és hogy minden csajjal ezt csinálja. De egyelőre a lány számára ez még homályos. Örül, hogy végre egy fiú ránéz és kedves vele. Mióta itt van, eddig csak magányos volt. Mostantól kezdve azonban úgy érzi, hogy szárnyal. Szinte madarat lehetne vele fogatni. Ezért kicsit megbolondítva lefut a lépcsőről miközben kacag, egyenesen bele a sárba. De most nem is törődik ezzel.*
-Nem jössz? *fordul Emil felé, néz rá csillogó szemekkel és várja a pozitív reakciókat.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Dec. 27, 2009 11:34 am

~Milyen áldozatokat kell hoznia egy férfiembernek...~ *Gondolja magában Emil, majd egy pillanatnyi habozás után ő is lelép a lucskos, sáros talajra és megindul Lily felé. Azalatt az egy pillanat alatt, amig Lily már lent volt ő azonban még fent ált a teraszon, messzebbről szemügyre vehette a lányt. Nagyon csinos, formás kis leányzó. Csak Esetra meg nem tudja, hogy már megint kalandozik és már megint egy szaktársával, akivel minden bizonnyal többet fog találkozni... ha már szaktárs. Szóval most ős is lépett Lilyhez és megindulnak egy cseppet sétálni. Persze cipője pillanatok alatt mocskos lesz, de hát ezvan. Nem az a kéregkemény emberke, ez látszik is. Inkább szavaival, semmint tetteivel hódít. A kis szlovén Casanova...*
-Hamarost újév van. Neked szoktak lenni fogadalmak? *Érdekldőik a lánytól.*

Vendég

*Ooh a lány most boldog, egy kis csíny elkövetésére készült. Látta Emilen, hogy ódzkodik a sártól, így sikerült egy kis bájjal végül belecsábítania.*
-Haha ha *-nevet gúnyosan.* -csupa sár lettél. *-néz végig a fiú cipőjén és lábszárán.*
~Új év ...~ *Lily számára ez a suliváltással kezdődött, bele sem gondolt abba, hogy hamarosan tényleg egy újabb év veszi kezdetét.*
-Nos, szoktak lenni, de nem igazán tartom meg őket. Így lehet, hogy jobb is lenne, ha nem lennének. *Az utóbbi mondatát kicsit végig is gondolja. Eddig tényleg nem sokat sikerült megtartania a fogadalmaiból.*
-És Te, szoktál fogadalmakat tenni? *-kérdez vissza Lily, már kicsit földre szálltabb állapotban.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Dec. 27, 2009 12:15 pm

~Ja, hogy új életet kezdek, visszaofogtt, hűséges életet... csak soha nem jön össze...~ *Gondolja magában Emil és persze elvigyorintja amgát ezen a szép kis gondolaton, mert annyira abszurd. Persze, most magyarázhatja meg, hogy miért is mosolyodott el...*
-Hát, mindig megfogadom, hogy nem leszek ennyire jó ember... de ez lenn iveleszületett adottságf, így nem tudom én tartani fogadalmat. *Mondja a fiú és végülis ez is igaz. Van benne önbizalom egy jó nagy adaggal és ezt soha nem is titkolta. Közben mennek ugye az úton. Röhejes, hogy karácsonykor ennyire enyhe legyen az idő, de hát mit lehet tenni.*
-Nem tudod te véletlenül mikor lesz következő kaland valahol? Csak mert mi lenni vadászok, harcosok, kalandorok és én szeretnék varázsolni, küzdeni és gyakorloni. De nem akarok én várni egészen tanórákig. *Mondja a fiú és háthahátha tud valamit a lány, amit ő nem.*

Vendég

-Mi volt ez a mosoly? Mire gondoltál magadban? *-Lily nagyon kíváncsi lett.* ~Vajon mi jár a fejében, bárcsak megtudhatnám.~ *A lány nem nyugszik addig még ki nem szedi a fiúból, hogy mire is gondolt. Majd jön az újabb kérdés:*
-Miért nem akarsz jó ember lenni? Mi azzal a gond? *-kérdi kissé csodálkozva.
A hozzá intézett kérdés meglepi egy kicsit, miért kellene bármivel is többet tudnia, mint egy prefinek.*
-Nem, sajnos nem tudok semmit. Pedig én is szívesen gyakorolnék. *-válaszolja. Lilyre rá is férne a gyakorlás, hisz a Roxfortban sem igazán ment ez számára, annak ellenére, hogy nagyon harcias típus, ha arra kerül a sor.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Dec. 27, 2009 12:32 pm

*Az első kérdést szimplán kikerülni, inkább a másodikra akar reflektálni.*
-Miért nem akarok lenni én jó ember? Néha azt mondják, hogy túl jó vagyok, amit nem tagadok, de ez lehet hátrány is... a népszerűség... *Mondja Emil, egy színpadias sóhajjal lezárva gondolatait. Na jó, ez már nem egészséges önbizalom, hanem tömény egoizmus. Na nembaj, Emil így jó, így emiles, ha létezik egyáltalán olyan jelző, hogy emiles, bár kell léétezzen, ha egyszer ide le lett írva.*
-Gyakorlatok, kalandok mindig lenni nagyon jók és izgalmasak. Szakvezetőnk lenni nagyon erős mágus. Szerintem ő képes lenne elpusztítani három másik szakvezetőt is. *Mondja Emil és meg van győződvbe arról, hogy Nil Vasilev tényleg nagyon erős mágus. Persze kicsit talán elfogultm, hisz, mind a két igazgató, mint Mediaris professzornő nagyon nagy hatalommal bírnak. Minden esetre szakvezetőjét nagyon tiszteli és bízik benne, hogy elviszi majd őket valami próbára, vatgy vaalmire. Ott még a sár sem fogja érdekelni.*

Vendég

-Értem, ugyan azt nem mondhatom, hogy meg is értem, de hát, hogyan is mondhatnám, hiszen sosem rajongtak körül. Voltak igaz barátaim, de ennyi. Elvoltam velük és kész. *-teszi hozzá, majd visszatér az előbbi kérdésére.*
-Nos, mi is volt az a mosoly az előbb? *-kérdi erőteljesebben, mint az előbb.*
-Nil Vasilev valóban jó mágus, bár én még nem ismertem meg annyira. De sok jót hallottam róla. *Hát igen, be kell vallani eddig Lily kevésbé figyelt oda az órákon.*
~Talán jobban kellene figyelnem. Lehet ez lesz az egyik fogadalmam.~
*Miután jócskán járkáltan a sáros, vizes udvaron Lily inkább bemenne vmi meleg és kevésbé koszos helyre. A hidegben az arca is kipirult, így teljesen passzol a vörösesbarna haja színéhez. Azt reméli, hogy Emilnek van vmi jó ötlete, hogy merre folytathatnák utukat. Előtte azonban még megvárja, mit is válaszol Emil a feltett kérdésre a mosollyal kapcsolatban.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Dec. 27, 2009 1:06 pm

*Valószínüleg sosem derül már fény a kis vigyor titkára, mert Emil úgy dönt, hogy ennyi nagyjából elég volt neki idekint. Jól érzi magát Lilyvel, de most már elmenne befele a kúriába. Bermennyire is nem akarja tudomásulvenni, de hiányzik neki Esetra. Hogy miért nem akarja ezt tudomásul venni? Mert ha így van (márpedig így van), akkor ez azt jelenti, hogy ez szerelemféle. Ha a fiú szerelmes, akkro nem nagyon fog neki menni az udvarlós kis kalandos élet. Ha ez nem megy neki, akkor lényegében megszűnik létezni élete értelme sé tök új élete lenne, de mivel szereti a mostanit, ezért inkább nem akarja magával elhitetni, hogy lehet, hogy tényleg szerelmes lett Esterába és akkor ez fájdalmas hiányokat fog szülni nők terén... most viszont mindenképp meg kell keresse a lányt, mert különben nem lesz jó vége. Odahajol Lilyhez és a fülébe súg:*
-Majd egyszer elmesélem. *Mondja a lánynak, amjd visszahajol rendes testhjelyzetbe, rákacsint a lányra, majd megfordul és otthagyja a lányt, illetve félúton a kúria és a hely között, ahol épp álltak, visszafordul és egy szemöldökfelhúzogatásos szenvedélyes pillantást küld a lány felé, majd ismét a kúria felé fordul és eltűnik annak bejárata mögött...*

Vendég

*Na tessék, szépen faképnél lett hagyva és még a mosoly mögött rejtőző gondolatokat sem tudhatta meg. Már csak abban reménykedik kissé naívan, hogy nem ez volt az első és egyben utolsó alkalom, hogy a fiúval töltsön némi időt. Az újabb egyedüllétben egy rövid álldogálás után, mialatt kissé magához tér, komolyan leszáll a földre, fogja magát és visszamegy a kúriába. Út közben ezekkel a gondolatokkal a fejében:*
~Nem is értem magam, mit gondoltam, hogy valaki, akivel most ismerkedek meg, azonnal szerelmes is lesz belém. Ooooh, pedig milyen szép lett volna, szinte már láttam magunkat.~
*Lily mindig is hiszékeny lányka volt, talán most is ezen tulajdonságának esett áldozatául. Túlságosan elragadták az érzelmek és Emil szép szavai.*

Vendég

*Mint az köztudott, a tél legkevésbé sem alkalmas zöldség és gyümölcstermesztésre, így hát nem maradt más szórakozása a mi kis Kestrencyánknak, mint hogy az összes tanárnak kössön egy jó meleg pulcsit, szarvasokkal, illetve helyes kis gyertyákkal ellátva. Már szeptemberben kifigyelte, hogy ki mekkora ruhát hord, ami nem volt egyszerű, hiszen sokak talárban járnak, az pedig ápol, de legfőképp eltakar.
Most is ott van a kezében gombolyagja és a "kötőtű" felirattal ellátott kötőtűje; mögötte malaci kocorásznak - szintén pulóverben. Kiszemel magának egy takaros kis padot, ami alatt még nyáron egy takaros kis veteményest helyezett el, majd belefog Sovalon úrnő pulóverjének elkészítésébe.*

Diák Hozzászólások száma : 129 Kaszt :

*Egy pöttöm, meglehetősen alacsonyka lány érkezik ide. Vállán átvetve egy méretes vívókard, ami alapján a többség szemöldöke felszalad, és megvetően sóhajt "Csak egy újabb belsirionos...". De nincs igazuk. Effie allidonos - bár még ő maga sem tudja, miért is -, és ettől eltekintve igenis jól harcol. Mint Vanessa. Bár Effie a nyomába sem érhet egész hátralevő részében a Pengemester lánynak, azért elég meglepő lehet ellenfelének, hogy egy ilyen törékeny lányban mekkora erő rejlik. Homlokán verejtékcseppek csillognak, hiszen épp most van túl egy kemény edzésen. Megpillantja a kötögető lányt, a malacokkal, és elmosolyodik.* - Szia, Effie vagyok. Ezek a te... malacaid? *Kérdezi, még egyszer rápillantva a lényekre, amik láthatóan élvezik az időt - hiszen van helyes kis pulcsijuk.* - Nem lenne kényelmesebb bent kötögetni, egy meleg, ropogó tűzhely előtt?

Vendég

- Valahol, a fényeken túl, ami szép volt s elmúlt, újra vár... valahol, az árnyakon túl, újra befogad egy távoli táj... *Nem is annyira távolról hallatszik az éneklés, éppenséggel igen közelről. A lány zsebredugott kézzel sétál, egyszerű farmernadrágban, és egy pulóverben, amit egy teliholdra üvöltő farkas díszít. Mellette pedig egy valódi farkas sétál, könnyedén. Őket valahogy nem bántja annyira a hideg. Egyébként is jól bírja az alacsonyabb hőmérsékletet, a pulóver is meleg, a daimónt is melegíti a bunda, így mondhatni minden rendben van.* - Ott van a múltunk, egy távoli tájon, s az elveszett éveket el lehet érni újra... nem múlhat el semmi, ha nem felejtjük el, hogy élnek az emlékek még valahol... *Miközben énekel, körülnéz, és hamarosan már célirányosan a két lány felé tart. Mikor már alig néhány lépésre van tőlük, befejezi az éneklést, és odaérve üdvözli őket.* - Sziasztok. Zavarok esetleg? *Effie kérdését még épp elcsípte, igazából ő is hasonlót akart feltenni, de így persze már nem teszi meg.* - Sarah vagyok. *Mutatkozik be végül, egy külföldieknek könnyebben kiejthető néven. Nem is sejti, hogy a két lány közül az egyik szintén gyászolja Zakariást. Sára ugyan alig kétszer találkozott vele, de... akkor megkedvelte, meg hát mégiscsak honfitársak voltak. De mégis mosolyog, nem hagyja letörni magát... elfojtja érzelmeit, mint mindig. Megszokás.*

Vendég

*Mindig a szarvasok agancsa az, amivel leginkább meggyűlik a baja, hiszen olyan kacskaringósak, kacifántosak; éppen ezért szokott át a gyertya kötögetésre. Cirelin úrnőnek viszont mégis egy szarvast szán, hiszen sajnálja szegény nőt. Szörnyű lehet egy ilyen maradandó légyölő áfonya mérgezéssel élni, pont úgy, mint az ő Earl bácsikája. Hallott olyan légből kapott pletykákat, hogy a hölgy valami különös tünde fajba tartozna, de őt, aki már közvetlen közelből találkozott efféle betegséggel, nem lehet átverni. Épp sikerül befejeznie az egyik agancsot, mikor megszólítják.*-Jaj, azt a megcsócsált malacfüli! Ejnye, Effikém, nagyon veszélyes ám ebben az időben verejtékes homlokkal mászkálni. Hajolj csak le, biztos a hajad is vizes. Még milyen szerencse, hogy van nálam egy jó meleg sapka és egy kis szamártej.*Azzal előveszi a sapkát, amit nagyanyjának kötött, de hát mindent a nemes cél érdekében. Nagy elánnal Effie fejére húzza, hiszen minden pillanat számít, a megfázás nem cicózik. Amint végzett a művelettel, előhúz egy üveg gyógy-hatású szamártejet, arra az esetre, ha már megtörtént volna a baj. Minden bizonnyal épp ekkor érkezik Sára.*-Ó, nagyon örülök. Dehogy zavarsz. Egélsz idáig bent kötögettem, jót tesz már a friss levegő. És ti mi járatban itt kint, ekkora zimankóban?

Diák Hozzászólások száma : 129 Kaszt :

*Effie egy mágiai analfabéta, így nála felejtős a hőburok. Eléggé felmelegedett odabent, így nincs szüksége rá. Még. Biccent az újonnan érkező lánynak, és kezet ráz vele, ha hagyja.* - Effie. *Biccent is hozzá, és kócos tincseit kicsit próbálja megigazítani, mikor Kestrencya a fejébe húzza a sapkát.* - Ó, köszi. De nem fáztam, már órák óta edzek. *Megrántja a vállát, és a szőkeségre pillant.* - Engem aztán nem. Én levegőzni jöttem, kicsit túl melegnek éreztem a Gyakorló termet. *Mondja csak úgy félvállról odavetve, igazából Zakariást akarta megkeresni, de ez meddő ötlet. Na nem csak azért, mert a fiú már rég halott, hanem azért, mert a Kúria szinte bejárhatatlan egy nap alatt.* - Ez micsoda...? *Kérdezi a vöröst a szamártejről, ami elsőre kicsit savanykás, majd egész megszokható ízű.*

Vendég

*Halkan felnevet, látva, hogy Effie-nek itt azonnal sapka meg szamártej van kínálva, Ookami viszont nem tartja ilyen viccesnek, és ösztönösen hátrál egy lépést, mielőtt az utóbbiból nekik is kínálnak. A belsirionos lány ugyan neki nem mutatkozik be, de nem firtatja nagyon a nevét, majd ha észreveszi a nevét, talán elmondja.* - Azért szerintem nem pont ilyenkor kellene kiülnöd kötögetni. Vagy legalább valami hőburokféleséget bocsáts magadra, hidd el, jót fog tenni. Elsős varázslat, szóval... *Halvány, kissé zavart mosollyal vonja meg a vállát. Azt még ő is el tudja végezni, hiszen nem víz alapú varázslat, inkább levegő. A kézrázáson kissé meglepődik, de azért persze viszonozza, bár tény, hogy mivel Effie fiatalabb nála, ezért nem is nyújthatna kezet Sárának, de hát ilyen dolgokra már nem terjed ki az allidonos lány illemtudása, úgy látszik.* - Nem voltam lent a bálon... nem tudjátok véletlen, hány halott volt ezen a kis... kiránduláson? Én csak egyről tudok, de igazából... bármennyire is szeretném, ha megúsztuk volna ennyivel, vagy még inkább halott nélkül... hát, erősen kétlem, hogy valóban csak egy embert veszítettünk. Elpuhultak volta a kegyencek? Vagy hozzak vidámabb témát? *Az utolsó kérdésnél felnevet, és csak várja a másik két lány válaszát.* - Az évkezdést várjátok már? Kinek hogy telt a karácsony? *Tesz fel végül vidámabb kérdéseket is, elevezve a haláltól, háborútól.*

Vendég

*Kestry sem éppen a varázslatok embere, de jóllehet ő az egyetlen a kúriában, aki el tud vezetni egyedül egy traktort, s aki fgél kézzel és bekötött szemmel is meg tud fejni egy szamarat.*-Órák óta? Te jó szagú piszkebokor! Akkor itt nincs helye viccelődésnek. Idd meg mind a finom kis szamártejet, holnap pedig csinálok neked egy lila hínárpakolást. Mondd csak, m,ég csak nem is sejtetted, hogy pillanatok alatt megfázhatsz így?*Rivall a lányra, miközben legyezgetni kezdi magát, pont, mint a filmekben, mikor szívinfarktus kerülgeti a főhőst. Hajlamos túllihegni a dolgokat, de csak jót akar, ezért elnézhető neki.*-Ne is mondd kedveském, ne is mondd. Szomorú dolog ez sajnos. Sok gyermek, akik alig láttak még valamit a viláűgból. Sötét világ jön ránk, figyeljétek meg!*Csóválja a fejét, majd rögtön lecsap a vidámabb témára, nem az ő lelkének vasló az ilyesmi.*-Karácsony? Remekül telt. Megkaptam álmaim kaszáját, elektromos, pikk-pakk megy vele a munka. Ha gondoljátok, valamelyik nap ki is próbálhatjátok.

Diák Hozzászólások száma : 129 Kaszt :

*Bólint a lánynak, és hálásan biccent a vörösnek.* - Vajon fiú vagy lány volt? Mindegy is, biztos voltak barátai, családja. Akik hazavárták. Nos, nekem unalmasan. Bilyena néni megint elfelejtette, hogy voltaképp neki ajándékot kellett volna vennie, szerintem megint márciusban kap majd észbe. Majd meghalok az éhségtől... *Teszi a kezét a hasára, és felpattan.* - Nagyon örvendtem, remélem még találkozunk. Sok sikert a pulcsikhoz! *Köszön el a számára még ismeretlen, és névvel megáldott lányoktól, és elhagyja a helyet. Itt járt, és hogy itt járt csak a fűcsomók tudják csupán...*

Vendég

*Határozottan mulattatja Kestry beszédmódja, de ez csak halvány mosolyán látszik. A szomorú dologra csak biccent, majd a kaszára kissé összeráncolja a szemöldökét, és elkönyveli magában, hogy egy újabb furcsa lénnyel hozta össze a sors.* - Igen, persze... majd valamikor biztosan kipróbálom. *Jahm, majd valamikor biztosan. Ki tudja, látják-e majd egymást valaha egyáltán... Effie szavaira arrafele néz.* - Nos, akiről én tudok, az fiú. Igazán kedves fiú, egy kutyával... a honfitársam. Kár, hogy... *Felsóhajt, és csak lehajtja a fejét, miközben csóválja.* - Gondolom, nem ismertétek, ha ennyire nem tudtok róla. Zakariás volt a neve. *Nem... sejtelme sincs, ezzel a pár szóval milyen világot dönthet össze Effie-ben. Milyen jövőképet.* - Szervusz. *Köszön el a lánytól, majd biccent Kestry-nek is.* - Nos, szerintem én is megyek. Megnézem az öcsémet, hátha a szobájában van, beszélnem kellene vele... de a madárháznál minden bizonnyal nagyobb eséllyel találom meg... szóval szia. *Elköszön a másiktól is, majd elsiet, Matt keresésére.*

Vendég

*Beszés közben sem áll meg a keze, annyi ilyen pulcsit kötött már, hogy szinte vakon is tud dolgozni. Attól pedig nem kell félni, hogy elrontja, hiszen eleve olyan kis...csúnyácskák.*-Igen, rettenetes ilyen dolgokat hallani. Szegény ártatlan gyermek. Micsoda nemes célér dobta el életét. Megrendítő. Nagyon becsületre méltó dolgot tett. Zakariás. Nem volt szerencsém ismerni, de biztosan remek fiú volt. Ó, szegény kis pára. Szegény családja, barátai.*Ő is elköszön újdonsült ismerőseitől, integet is, amíg látja őket, majd malacaival ő is egy melegebb helyet keres maguknak.*

Vendég

*Edward Watson és Giacomo sétálgat az udvaron a fiú eléggé komás mivel khmm .. szóval kicsit sokáig aludt de végülis felkelt ez a lényeg.Ahogy sétálgat a téli levegőben gondolkodik valakin méghozzá a nővérén miközben rá gondol valami fura undor is látható az arcán.~Mégis mit képzel magáról az a ribanc?~*kérdezi a fiú a daimonjától aki csak behúzza a farkát igen ő már előre tudja mi lesz ennek a vége de hát ő nem fog vitatkozni vele nem.Van annyi esze , hogy nem avatkozik bele ilyenekbe.~Öhm miért mit csinált már megint?~*kérdezi a párduc majd csap egyet a farkával.*-Áhh semmit csak az a gond , hogy múltkor a bálon azzal a Ravenwooddal megalázott!*mondja a fiú amjd csak felsóhajt és leül az egyik padra.*

Vendég

*Máté lép ki az udvarra, kicsit fura ruhában. Csatolhatós szőrme palást, mente, szőrme kucsma, és egy nagyobb, erdélyi viseletes kalap van rajta, tollal díszítve. Elég furán néz ki, de hát ez az erdélyi viselet. Körbenéz, majd leül egy kőre, nem messze Edward-tól.
-Hangsúlyozzam ki hogy nemes vagyok? Tessék! Itt van!
*Morogja félhangosan. Ez másnak elég furának tűnhet, mivel nem tudni kire gondolhat a srác. A hosszú haja nagy része, kilóg a sapka alól.

Tárgy: Re: Udvar Szer. Dec. 30, 2009 2:20 pm

*A két fiú után, Dávid is érkezik az udvarra. Nem rég tért vissza az iskolába... Otthon volt, kicsit kikapcsolódott. Silverrel együtt sétálgat. A fiún, fekete nadrág, ugyan olyan színű kabát valamit egy tornacipő van. Pálcája zsebében most is. Kedve teljesen átlagos. Észreveszi kinn a két fiút, de úgy gondolja Edward társaságára szorul, mivel Mátét még nem is ismeri.*
~Azért vigyázz avval a sráccal... Kifejezetten furcsa egy alak.~ *Silver idő közben megszólal mire Dávid csak bólint. Oda is ér Edwardhoz.*
-Helló. Csatlakozhatom? *Máténak csak biccent, és ismét Edwardra veti pillantását.*

Vendég

*Ahogy ücsörög a fiú és átkozódik egyszer csak egy alak jelenik meg aki hangosan megszólal mire csak gonoszan elvigyorodik.*
-Valami gond van?*kérdezi tőle majd csak tovább üldögél semmi kedve megint valakit megátkozni főleg, hogy a nővére Diákképviselő lett még a végén jön aztán beviszi az igazgatóhoz vagy valami.Aztán nem sokkal megérkezik Dávid akinek láttán valami fura gonosz félmosoly suhan átt az arcán.*
-Na baj! De felelőséget nem válallok!*mondja gonoszan majd Máté felé pillant.*
-Hé te gyer ide!mondja neki szikrázó szemekkel.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar