Udvar

Tárgy: Udvar Pént. Szept. 18, 2009 12:52 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Vendég

*A tölgyes felől vijjogás hallatszik, így Ginger is felkapja a fejét, majd amikor a sólyom feléjük közeled, igen csak gyorsan, Armarus is ugrik, de persze figyel rá, hogy ne kapja el a madarat, hiszen még a végén megsérülne. *
- Jobb ha vigyázol, mert még egy ilyen és bajod esik. *ugrik a padra a hópárduc, majd szépen a srác sólyma felé indul. *
- Hé, mi van veled? *kérdi a daimont, de ekkor meghallja a köszönést és arcára mosoly húzódik. Örül a fiúnak, nagyon is, hiszen megkedvelte már eddigi találkozásaik során. Így hát megindul felé, majd a kérdősre csak bólogat. *
- Szia, köszi, most már sokkal jobban van. Na és te veled mi újság? Merre voltál? *pillant a srác háta mögé, hiszen biztos benne, hogy Ragnar a környéken sétálgatott, valószínűleg felfedezőtúrán volt. *
- Azt hittem, hogy én vagyok az idegenvezetőd és majd felkeresel, ha mászkálni akarsz. *tettetett sértődés, majd odasétál szépen a padhoz és leül a két daimon mellé, de fejét elfordítja a fiútól. Hát igen, most haragot próbál szimulálni és eddig úgy néz ki, hogy egész jól csinálja. *

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Okt. 26, 2009 6:55 pm

*Chrigel belépőjét úgy tűnik nem díjazza mindenki, így Armarus sem, aki bizony a sólyom után kap a levegőben. Szerencsére nem éri el, viszont amikor Chrigel leszáll a padra, akkor a párduc ismét megindul felé, nem túl barátkozósan. A sólyom is lejjebb lapul, ezzel mutatva veszélyesebbnek magát, de azért egy-két lépést hátrébb totyog a padon. Tisztában van vele, hogy a másik daimon mégiscsak egy párduc, így nem kéne vele kikezdeni. Ginger persze rögtön rászól a párducára s közben Ragnar is befut, így csillapodnak a kedélyek. A srác odaköszön a lánynak, majd kicsit érdeklődik felőle, persze a válasz sem marad el.*
-Ennek örülök. Amúgy nagyon csini vagy. Készülsz valahova? *kérdi mosolyogva a fiú, majd ő is válaszol a feltett kérdésekre.*
-Velem semmi különös nem történt azóta. Egy kis friss levegőt akartam szívni csak, ezért elmentünk sétálni. *kezdi a fiú, de ekkor ismét a lány szólal meg és úgy tűnik, meg is sértődött. Hogy valóban vagy csak megjátsza, azt a fiú nem tudja eldönteni. Ginger odasétál a padhoz, majd elfordulva Ragnartól leül a két daimon mellé.*
-Jajj ne már. Nézd, csak egy kis friss levegőt akartam szívni és nem tudtam, hogy hogy van a lábad, ezért indultam el egyedül. Vagyis Chrigellel természetesen. *mondja, majd hangot vált. Unottan kezdi mesélni.*
-De meg is bántam. A tölgyesben találkoztam egy lánnyal, aki olyan életcélt mesélt magáról, hogy az szörnyű... *rázza meg a fejét a srác, majd odasétál a lány elé.*
-Ne csináld már. Most itt vagyunk, akkor mutass meg valamit. *mondja Ragnar Gingernek.*
-Szóval, ma hova megyünk? *kérdi a lányt vigyorogva, hisz tudja jól, hogy úgyse marad úgy sokáig Ginger.*

Vendég

*Armarus valamennyire lenyugszik, de szemeivel tovább figyeli a sólymot. Nem is titkolja, hogy nem szimpatikus neki az állat, de ez valószínűleg kölcsönös. Közben a srác is megérkezik és rövid beszélgetésbe kezdenek. *
- Öhm, köszi… *egy apró pír, hiszen neki nem szokták mondani, hogy csinos. A kérdésre pedig csak legyint. *
- Ugyan, dehogy készülök… *feleli, majd utána jöhet a tettetett sértődés és a fiú reakciója igen meglepő rá. Így Ginger felé fordul, majd feláll és elmosolyodik. A fiúhoz sétál és kicsit oldalra dönti a fejét. *
- Ne légy lökött, csak hülyültem, hiszen nem vagyunk összekötve. *mondja vigyorogva, majd kezeit összekulcsolja maga mögött és hátrapillant a daimonra. *
- Gyere, megyünk valamerre. *mondja, majd kék szemei ismét a fiúra tévednek. *
- Van itt a közelben egy szép hely, egy vízesés. Ha gondolod, elmehetünk oda, hiszen még messze a 10 óra. *egy apró mosoly, majd elkapja a srác kezét és húzni kezdi a megfelelő irányba. *
- Na, gyere már, ne kéresd magad. *mondja mosolyogva, de most nem próbál meg futni, ahhoz még nincs elég jól a lába. *

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Okt. 26, 2009 7:21 pm

*A dícséretre Ragnar olyat lát Gingeren, amit eddig soha. Egy kis pír jelenik meg az arcán. Nemsokkal ezután következhet a besérülés, ami mint utólag kiderül, csak tettetett volt.*
-Na szép. Jól átvertél. *reagál Ragnar a lány kijelentésére.*
-Tudom, hogy nem vagyunk... nem úgy, mint velük. *mutat fejével a padon ülő daimonok felé a srác.*
-Meg vagyunk velük áldva! *mondja nevetve, mire Chrigel is visszavág.*
-Én is veled! *mondja ki hangosan, hogy a lány is hallhassa. Közben Ginger felkel és indulásra ösztökéli a daimonját.*
-Egy vízesés? Tiszta romantikus. Csak nem randira hívsz? *vigyorog a srác. Persze csak viccnek szánja, de rátesz még egy lapáttal.*
-Értem már miért csípted így ki magad. *ölt nyelvet Gingerre, majd a lány elkapja a kezét és húzni kezdi a megfelelő irányba.*
-Jólvan, jövök, jövök! *mondja s elkezd a fekete hajú lány után lépdelni.*
-Te se maradj le Chrigel! *szól a sólyomnak, aki utolsóként száll fel, elhagyva a padot. A négyes így ismét együtt indul el, hogy felfedezzenek egy új helyet.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Okt. 28, 2009 7:30 pm

*Mikor a fiú karonfogva kivezeti a teremből, gyorsan a vállára veszi a táskáját, és mosolyogva követi. Mikor kiérnek az Udvarra akkor a lány lassan elengedi a fiú kezét, jobban mondva kihúzza a kezét, és körbeforog, nézegetve a Holdfényt, a tájat, és miegymást. *
- Hát... Velem? Igazából... Túlélek. Szóval, nem túl sok midnen történt velem. Azóta is te vagy az egyetlen, aki felköszöntött. Szerinted... Változtam valamit? Valamit elrontottam? Valakit megsértettem? Miért felejtettek el a barátaim? -Kérdezi, kicsit kétségbeesett hangon, miközben az égre néz, a holdra, és a csillagokra. Közeledik a tél, már nagyon gyorsan esteledik... Fél éve ilyenkor még csak alkonyodott, most pedig korom sötét van. Illetve nem korom sötét, de a végleges sötétség.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Okt. 28, 2009 7:53 pm

-Szerintem nem rontottál el semmit Rosetta, csak mások figyelmetlenek. Azok idióták, akik nem figyelnek rád, mert akkor a barátaikra sem, a többire. De ez tényleg furcsa. *mondja.*Hát, én is túlélek. Jack meg akart átkozni az órán. Nem értem, hogy egy kis malőrért ennyire pikkel rám. Én már megbékéltem. De nem, de majd megbékél. És, hogy van Rystlin?*kérdezi, bár az user nem biztos, hogy így kell írni, de ez van.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Okt. 28, 2009 8:29 pm

* Mikor hallja, hogy Jack megátkozta az órán, illetve meg akarta átkozni, kissé kikerekedik a szeme, nem is kissé. Azonnal megáll és ledöbbenten néz a fiúra. * - De hát... miért? Hogyhogy? Mit vétettél ellene? Hogy lehet ilyen, hogy pont ma... Szóval... *Kicsit megköszörüli a torkát, aztán lassan belenyúl a táskájába. * - Szóval, tudom, hogy milyen nap van, hogy a szülinapod van, én nem felejtettem el, én soha nem felejteném el. Nagyon-nagyon vaciláltam, hogy mit is adjak... Én... Nem tudom, hogy te minek örülnél. Szóval, azért próbálkoztam. *Mondja a lány, majd egy kis csomagot vesz elő.*
- Gyengéim a kis dolgom, amiket ki lehet pattintani, szóóóval... Ez lenne. *Adja át, a gyönyörűen, zöldbe csomagolt ajándékot, egy sötétzöld masnival a tetején és üdvözlőkártyával, ami saját kéz által lett rajzolva, és persze benne a név, hogy kitől is kapja. Mintha nem látná. "Rosettától, Születésnapodra, hogy legalább egymást ne felejtsük el. " És hogy mit is rejt a csomag? Nos... Két apróbb tárgy van benne, egy arany iránytű, aminek belsejében gravírozás lapul. // [Only admins are allowed to see this link] // " Hogy tudd hol az otthonod, és azok, akik szeretnek", ezt a feliratot rejzi, cikornyás betűkkel. E mellett egy aprócska doboz van benne egy medál. Egy levél alakú, közepén egy kővel berakott ezüst levél. Opál kővel. // [Only admins are allowed to see this link] // *
- Én... Remélem, hogy nem túl lányos... Nem muszáj hordanod! Bo... Boldog szülinapot, Andrey!

// Fagyasztás //

Vendég

*Elég hideg van ma, bár közel sem annyira, mint az elmúlt napokban. Bár nem sokáig lesz ilyen jobb idő, mert jövő hétre már hidegebb időt jósolnak. Mila lépdel ki a Kúria ajtaján egy meleg, fekete poncsóban és egy piros nadrágban, valamint egy bokáig érő kis fekete bélelt cipőben. Egy fekete-piros csíkos kesztyű is van rajta. Nem hiába, hiszen tényleg hideg van, annak ellenére is, hogy mostanában kellemesebb idő van.*
~Mágusok vagyunk, könyörgöm. Miért nem lehet valami melegebb időt varázsolni?~*morogja Mila. Persze ő is rohangálhatna mini szoknyába és topba, ha magára varázsolná a hőburkát, de az elég sok energiát emészt fel, így inkább felöltözik melegen. amihez persze semmi kedve, mert nem nagyon szeret magára kettőnél több réteg ruhát felhúzni. De sajnos muszáj. Ahogy a friss levegő is muszáj. ezért is jött ki az Udvarra, ahol nem sok diákot lát. egy lányt, aki magában olvas egy padon, egy szerelmes párt,ahogy egymást nyalják falják és egy kisebb 3-4 főből álló csoportot. Milának most nem sok kedve van ismerkedni. na meg nem is az a típus, aki csak úgy hívás nélkül odamegy valakihez jópofizni. Elsétál a magányos lány mellett, aki fel is emeli a fejét és nyitná a száját, de Mila tekintete belé folytja a szót és visszabújik a könyvébe. A lány erre gonoszan elvigyorodik, majd az egyik padhoz sétál. Felül a támlájára és megidéz egy tűzgolyót. annál melegíti a kezét, miközben nézelődik. A szerelmes párra esik a tekintete, és eszébe jut Marcus. tegnap jött haza Moszkvából, így elég régen látta már a fiút, hiszen szinte az egész szünetet otthon töltötte.*
~Találkoznom kell vele ma...~*határozza el és el is dönti, hogy amint bemegy megnézi, hogy a fiú a szobájába van-e. Ahogy ezen gondolkozik, vígan szórakozik a tűzlabdájával.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Okt. 29, 2009 12:32 pm

*Leona táskával a vállán sétál az udvaron. Csak pár perce vált el Akonitól. A gyakorló teremben voltak és házi feladatot csináltak. A lánynak jól ment, a fiúnak már kevésbé. Nincs rajta kabát, de érdekes módon nem fázik. Nem tudja miért van ez így, de nem is aggasztja magát miatta. zsebre tett kézzel megy egy lány után akivel nemrég találkoztak. Amikor látja mennyire megrémíti a padon olvasó gyereket kicsit megtántorodik . de aztán folytatja az útját és rámosolyog az olvasgató lányra. Amikor látja hogy Mila leül egy padra és varázsol egy tűzgolyót, kicsit megáll hogy körbenézzen. Gyönyörű az udvar főleg egy ilyen őszi délutánon. Lehelete gomolyog a levegőben haját pedig fújja a szél. Lesimítja rakoncátlankodó tincsit , majd közelebb lép a padhoz.*
- Mostanában mindig padokon kaplak el... történt valami érdekes veled mostanában?
*Mosolyogva figyeli a lányt. Reméli hogy nem küldik el mert szüksége van egy kis társaságra. Még nem evett ma úgyhogy reméli hogy erre is sort keríthet, de most szeretne a lánnyal beszélgetni egy kicsit.*
- Mivel telt a délelőttöd?

Vendég

*Mila nem is vette észre a lányt, aki szinte végig mögötte ment. Ez elég nagy hiba volt számára, de szerencsére a lány nem egy gonosz mágus, aki bántani akarja. Csak egy egyszerű Allidonos prefektus. És Mila észre sem vette, hogy Leona követte. Így nem is izgul emiatt. Hiszen nem tudott róla. Látja, hogy Leona rámosolyog a leányzóra, aki olvasott.*
~Képmutató....~*gondolja és vág egy fintort. Nem igazán bírja az ilyen leányzókat,de hát végül is prefektus. Meg kell szerettetnie magát az emberekkel, a diákokkal. És bizony jó úton halad efelé. Milának sincs semmi kifogása a lány miatt. Pedig a lány nem sok mindenkit szeret. De hát talán ez természetes is, hogy a saját szakodnak szereted a prefektusait. Most nem igazán vágyik társaságra, de amikor Leona odamegy hozzá és beszélgetést kezdeményez, Mila kényszeredetten felnéz a lányra és sóhajt egyet. Arca piros a hidegtől. de unott is.*
-Szia Leona! -*köszön a lánynak, de tekintete már ismét a tűzlabdáján van, ami még mindig ott pihen a kezébe, melegítve azt.*
-Miért? Úgy véled egy ilyen hideg napon nem ücsöröghet az ember a padon? Szeretem a friss levegőt- *jegyzi meg kissé mogorván Mila és a mondat végén felnéz a lányra. A következő kérdésre Mila elneveti magát. Majd arca ismét megkomolyodik és a tűzlabdát kezdi el dobálgatni.*
-Tudod. Egész délelőtt azon gondolkoztam, hogyan melegítsem fel magam. Aztán rájöttem, hogy tűzmágus vagyok - *kacsint vigyorogva Leonára*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Okt. 29, 2009 12:50 pm

*Leona meglepődik Mila modorán, de végül is mindenki úgy reagál rá ahogy akar. A lány nem húzza fel magát ezen, inkább próbál olyan témát keresni amivel feldobhatja a lányt. Második kérdésére már kedvesebb válasz érkezik. Elneveti magát azon amit Mila mond. Nem akar leülni ezért úgy áll hogy ne takarja el a kilátást a lány elől. *
- És mondd csak, mész a bálba?
*Leona mosolyogva várja a kérdést. Közben kezdi érezni hogy fázik előveszi a pálcáját és varázsol magának egy hőburkot. Onnantól kezdve semmi gondja nincs ha csak korgó gyomrát nem nevezheti annak. Reméli hogy a lány nem hallja. kicsit feltámad a szél, Leona pedig érdeklődve nézi, hogy vajon hat-e a tűzgolyóra. Közben elővesz egy zsebkendőt és kifújja az orrát.*
~ Talán nem kellett volna múltkor fürdeni...~
*Az erdő felé pillant. Minden olyan csöndes körülöttük. Sehol egy állat. Még madarak sem. Csak fúj a szél és hullanak a sárga és vörös falevelek. mellettük egy bokor rezeg. Leona a füle mögé simítja a haját és mosolyogva figyeli a lányt.*

Vendég

*Mila egy apró meglepődöttséget lát Leona arcán, amit nem igazán tud mire vélni, hiszen nem mondott semmi rosszat. Legalábbis ami számára rossz. Eszébe sem jut, hogy esetleg a lánynak az esett rosszul vagy éppen azon lepődött meg, amilyen hangnemben és amilyen arckifejezéssel válaszolt rá. De hát ez van. ezt el kell fogadni, ez Mila és a modora. A meglepődöttség nevetésbe megy át és Mila felvonja a szemöldökét, hogy miért nevet a lány. nem igazán érti, de nem is érdekli annyira, hiszen semmi köze a lányhoz. És nem is akarja, hogy köze legyen hozzá. Ő csak magának él és csak magával foglakozik. A szíve teljes egészében a sajátja. Na jó, talán egy kis rész most már Marcus is kapott belőle. De ő nem fog senkivel sem jópofizni és senkit nem fog közel engedni magához. Fölösleges. Úgyis csak csalódás érné vagy elpazarolná az idejét esztelen csevegésre. A nevetésre furcsán reagál a lány és amikor Leona nem ül le, felnéz a lányra és vág egy fintort, majd sóhajt egyet.*
-Nem ülsz le? - *teszi fel úgy a kérdést, mintha muszáj lenne és hogyha bökdösték volna, míg fel nem teszi a kérdést. De legalább Leona nem takarja el a látványt Mila elől. Bár a szerelmes párt eltakarhatná, mert undoritó, ahogy egymás szájában matatnak és össze vannak cuppanva, mint két pióca. Leona esetleg hallhatja a kis puffogást, amit Mila ad ki egy hatalma fintort kíséretében, miközben szemét le nem veszi a párról. Majd hozzá is teszi:*
-Ez undorító... - *morogja. Ekkor teszi fel Leona a kérdést.*
-Bál? Milyen bál? - *kérdez vissza Mila. Hiszen ő nem volt itthon egy hétig, nem igazán emlékszik semmilyen bálra. Majd eszébe jut, hogy Leona valószinű a Halloween-i bálról csacsog, hiszen az szokott ilyen tájba lenni. Így megvonja a vállát.*
-Nem tudom.

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Okt. 29, 2009 1:11 pm

*Leona látja hogy Milának nem tetszik amit a pár leművel a közelükben. Őt nem igazán zavarja.. valószínűleg ő is csinálta már.. és nincs is annál rosszabb mint mikor megzavarják az embert a csókolózásban. lassan hátrafordul majd elpirulva visszanéz a lányra.*
~ Kicsit talán tényleg visszavehetnének..~
*Érdeklődve hallgatja hogy Mila nem tudja megy-e a bálba. A lányok általában alig várják az ilyen eseményeket. ő is szeretne elmenni, de még nem hívták el. Meg amúgy is úgy érzi hogy csúnyán meg fog fázni addigra. Már most is zsong egy kicsit a feje.*
- Megkérdezhetem.. neked van most barátod?
*Kíváncsian néz Milára. A lány eléggé zárkózottnak és magányosnak tűnik, de nem biztos semmi sem. Elvégre Mila szép és biztosan okos is. Táskáját leteszi a padra majd ő is helyet foglal. nincs kedve tovább állni, így viszont pontosan a szeme előtt van a párocska. Oldalra fordítja fejét és várja a választ.*

Vendég

*Mila látja, hogy Leona is észrevette a kis párocskát. Valóban elég durván nyomják a padon,így Mila gonoszul elvigyorodik és előveszi a pálcáját. Leonára néz, majd az ujját a szájára teszi:*
-Psszt! - *suttogja halkan. A lányra kacsint, majd pálcájával egy apró kört ír le a földre maga elé és halkan suttog egy varázsigét. Ahogy befejezi a két szóból álló igét egy apró pók jelenik meg a földön. Mila Leonára pillant, majd vigyorogva megpöccinti a pálcáját és egy láthatatlan fénylő fonalat varázsol a párocska padjára. Apók lassan elindul, majd egyre gyorsabban és gyorsabban halad és végül ott is lesz a padon. Mila ismét megpöccinti a pálcáját, mire apók lassan bemászik a lány pólója alá, aki pár pillanattal később visítva, ugrándozva pattan fel a padról is visítozni kezd.Asrác nem érti, hogy mi a baj, de gyorsan beszaladnak a Kúrába. Mila hahotázni kezd, mikor becsukódik a Kúria ajtaja.*
-Jesszus, de béna volt - *mondja nevetve. A kérdésre a nevetése alább hagy ésúgy néz Leonára, mint aki megőrült. Szemében valami olyasmi csillan meg, hogy: "Semmi közöd hozzá. Hogy mersz ilyet kérdezni?" De ez a gonosz csillogás lassan eltűnik és Milacsak szimplán Leona szemébe néz.*
-Van - *néz el arra a padra, ahol az előbb még a párocska ült.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Okt. 29, 2009 1:27 pm

*Leona legszívesebben megakadályozná hogy Mila elvégezze a varázslatot, de hát a párocska tényleg eléggé idegesítő volt. Amikor a lány felugrik és befut a kúriába, Leona nem tud elnyomni egy mosolyt így inkább elfordul . Gondolkozik rajta, hogy megszidja -e Milát de végül úgy dönt hogy egy ejnye-bejnye úgy sem segítene a helyzeten. A párocska meg úgyis folytatja valahol a dolgot úgyhogy teljesen mindegy. Amikor a mellette ücsörgő lány ránéz, először biztosra veszi, hogy nem árulja el neki a dolgot, de aztán mégis kiböki. Leona nem firtatja a dolgot mert úgy gondolja hogy ennél többet úgy sem árulnak el neki. Inkább beszélni kezd.*
- Nekem is van. Csak nemrégen jöttünk össze. De jó vele. Jó hogyha az embernek van egy társa... Hiszen társas lények vagyunk. Persze te lehet hogy nem bírod az értelmetlen fecsegést de azért biztos jó neked is kibeszélned magad néha.
*Mielőtt ide jött volna, ő sem szerette hallgatni a lányok siránkozását. De mostanra eléggé hozzászokott és néha még szívesen is hallgatja.*

//fagy//

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Okt. 29, 2009 7:29 pm

*Andrey elszonytyolodik egy kicsit.*-Ja, hát egy naxis programon történt, démont akart idézni, és én le akartam törölni, nehogy bántson valakit. Azóta pikkel rám....*mondja, de elmosolyodik, mikor a lány másba kezd. Először nem esik le, miről beszél a lány, majd hatalmas mosoly terül el az arcán, mikor előkerül a kis csomag. És a lány elkezd beszélni az ajándékről.*-nagyon köszönöm Rosetta...*mondja Andrey, kicsit elpirulva, majd megöleli a lányt,és mint a kis ficánkoló gyerek, elkezdi kibontatni az ajándékot, és nagyon csillog a szeme, mikor meglátja. Először az iránytűt szemléli meg, és nagyon tetszik neki, hiszen egy szép gravírozás van benne, rögtön el is teszi, kis mellénye zsebébe.*-ezt mindig magamnál fogom hordani.*mondja mosolyogva, majd előkerül a nyaklánc, pontosabban medál. Erre felcsillan a szeme, és már tudja is, mit fog csinálni.*-Na, most már lesz mit feltenni a bőrszíjra, amit eddig hordtam.*mondja, miközben oldozza ki a bőrszíj csomóját, majd felfűzi rá a becses ékszert, amit hihetetlenül megbecsül, majd visszaköti a nyakára, és mosolyogva nézi egy ideig a lányt, majd magához öleli, és nem engedi el egy ideig.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Okt. 29, 2009 7:52 pm

*Mikor hallja a naxis programon történteket, kicsit ledöbbenve figyeli a fiút, és megrázza a fejét.* - Ez olyannyira... *Kicsit elakad a beszédben, mert össze van zavarodva.* - ... Olyan furcsa. Én nem értem Jacket. Velem még sosem volt gonosz, vagy ha igen, akkor azonnal odajött, és bocsánatot kért. Nem értem őt, miért váltogatja így az énjét? Miért akar gonosznak tűnni? Pedig nem az! *Mondja a lány, magabiztosan, bár nagy valószínűséggel nincs igaza. Csak vele más a fiú, és még néhány emberrel, minden más diákkal egy pokróc. Még a tanárokkal is. Sőt, még a démonokkal is lepaktálna, hogyha azok nem kennék a falhoz. Mikor Andrey kezébe kerül az ajándék, kicsit lesüti a tekintetét, félve a fiú csalódottságától, hogyha nem tetszik az ajándék. De amikor hallja a fiú hangját, akkor felemeli a tekintetét, boldogan, vidáman, örömmel kicsattanó arccal. *
- Annyira örülök, hogy örülsz! Tényleg tetszik! Annyit agyaltam! *Mondja a lány, és mikor a fiú megöleli, akkor jó szorosan visszaölel, és hozzábújik.* - A medált... Annak a kövét én szereztem. És... apám csinálta. Neked. A rajzaim alapján. *Mondja a lány, mintha kicsit büszke lenne, de el is pirul egy cseppet. Olyan finom munka az a tárgy, hogy akár még tünde munkának is tűnhetne, de nem, egy másik ügyeskezű faj csinálta, méghozzá a koboldok egyik legjobb kovácsa. Rosetta apja. *

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Okt. 29, 2009 7:57 pm

-Sajnos ilyen, minden emberrel más.*mondja a témát, mintha lezárná, bár, ha a lány hozzá fűz még valami, akkor meghallgatja. De mikor meghallja a lány szavait, a nyaklánc eredetérő, úgy elmosolyodik, és elpirul, meg szeme csillognak. Most talán szemébe kicsit könny is szökik, mert ez nagyon nagyon kedves gesztus.*-Tényleg, nem mondod, te jó isten, az apukád??????? jaj, nagyon szépen köszönöm, nagyon, ez gyönyörű, mostantól már biztos, hogy mindig hordani fogom. soha nem veszem le. És az iránytűt is mindig magamnál fogom hordani.*mondja a fiú a lánynak, és egy kis puszit nyom az arcára. Nagyon tetszik neki így is, de most már nagyon hozzákötötte az ékszert, a fiúhoz.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Okt. 29, 2009 8:11 pm

*Jackhez nem fűz már hozzá semmit, csak gyorsan megvonja a vállát. Mikor Andrey így meglepődik, a lány büszkén kihúzza magát, de tényleg, nagyon nagyon büszkén, csillogó zöld szemeivel. *
- Igen! Az apukám egy eléggé híres kovács kobold körökben, meg mágusok körében is. A falunk legjobb kovácsa volt, és most, Nellond legjobb kovácsa. *Mondja a lány, ezzel azt is elárulva, hogy a családja éppenséggel Nellondba költözött. Persze lehet, hogy Andrey nem fogja fel azt, amit mondd, túlságosan az ajándékokkal törődik, az iránytűvel és a medállal. Mikor egy puszit kap az arcára, akkor kicsit nagyon rákvörösre pirulva pislog nagy szemekkel a fiúra.*
- Igazán nincs mit Andrey. Ez a legkevesebb, hogy ajándékot adok születésnapodra... És olyat akartam adni, ami különleges. hiszen te még akkor is adtál ajándékot, amikor alig ismertük egymást. Raistlint. *Mondja a lány, mosolyogva, kicsit zavarban és vörösen. Az állatka-féle, amit kapott, igen csak különleges, és imádja is, nagyon. *

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Okt. 29, 2009 8:18 pm

*Ő is rákvörös lesz, így csak mosolyog Raistlinre, hiszen tényleg, ő volt az első ajándék. Emlékszik rá pontosan. Hát, most ő kapta, de mikor meghallja, hogy Nellondba költözött a családja, elkerekedett szemmel, csillogó szemmel, mosolyogva néz a lány zöld szemeibe.*-Tényleg, azta.. De jó neked... Itt vannak közel a szüleid.*mondja kedves mosollyal, majd elkezd gondolkodni, és a lányra néz. Arra, hogy legkevesebb, hogy ad ajándékot, még jobban elvörösödik, és csak mosolyog, és nagyokat pislog. Most nagyon vacilál, nem tudja, hogy megtegye e azt a bizonyos dolgot...*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Okt. 29, 2009 8:47 pm

- Ugye? Annyira örülök nekik! *Mondja őszintén a lány, miközben lassan eltűnik az arcáról a rákvörösség, és mielőtt még további zavarban érezné magát, beszédbe kezd, szokásához illően. * - Dana nagyon izgatott, hiszen nagyon rég láttuk egymást, és apu és anyu is talált munkát. Na jó, Krasimir még nem nagyon de ő amúgy is annyira link, hogy munkakerülő inkább... Anyuék veszekednek is vele néha. Na de midnegy... *Kicsit legyint, és halkan felsóhajt. A fiú zavarban van, de Rosetta megpróbál nem elpirulni, és úgy nézni a fiúra. Még mindig az udvaron vannak, így egy röpke mozdulattal hőburkot teremt magára, aztán már nem nagyon mondd semmit, visszarakja a pálcáját a helyére. Valójában nem tudja, hogy mit is mondhatna, olyan csend van.* - Őőő... *Lesüti a tekintetét, és kissé megigazítja a vállán a táskát.*

// Fagyi, egyszer, majd, talán befejezzük ^^ //

Diák Hozzászólások száma : 100 Kaszt :

*Oli ma is korán ébredt, de minek? Hát persze hogy drága kutyája keltette föl. A kutyus ugatott, felpattant az ágyra, nyalogatta az arcát, nagyon eleven volt. Oli viszont egyenlőre nem az. Látszik rajta, hogy legszívesebben még aludna, legalább délig, de nem tudott. Ezt az egyet nem szereti kutyájában, minden mást igen. Ráadásul rendesen fel sem tudott öltözni, mivel sajnos nem volt elég ideje. Éppen ezért csak egy egyszerű melegítő van rajta, mely fehér színben pompázik. Mivel eléggé fázós, így kezeit keresztbe tette, és fogai is vacogtak egy kicsit.*
-Meee....eeee...eee....eeenj csak Buci!
*Mintha dadogni, de nem. Csak szinte beszélni sem tud. Éppen ezért arra a következtetésre jut, hogy egy kicsit mozognia kell. Elkezd egy helyben ugrálni, és nézi a kutyusát.*

Vendég

*Nina lép ki a kúria ajtaján. A hideg őszi levegő egyből megcsapta még meleg orcáját, de kellően felöltözött, így nem fázott. Utált fázni, ezért nem kedvelte eme időszakot. A kellemes tavasz s a meleg nyár, sokkal inkább kedvére való volt mint barnás-sárgás ősz vagy a fagyos tél.
Öltözéke egy agyonviselt mégis tiszta farmer,mi egy kényelmes edzőcipőt fedett be, nem látszó póló, egy hosszú ujjú felső mely combközépig ért, pulóver és derékig érő kabát. Hosszú szőkés haja a vállára borulva, tekintetén látszott hogy nemrég ébredt. De ő mindig is korán kelt, már megszokta. Alig tett pár lépést mikor megpillantott egy ismerős kutyust s gazdáját.*
- Szia Olívia!-*kiáltott oda integetve, s elindult feléjük, noha csak pár lépésre voltak tőle.*
- Miújság? Fázol?-*kérdezi a vacogó lánytól, nincs jól felöltözve, azt megtudta állapítani.*

Diák Hozzászólások száma : 100 Kaszt :

~Legalább egy ismerős arc!~*Gondolja a lány, majd mosolyogva köszönti is ismerősét.*-Szia Nina! Hát igen, majd megfagyok. De így ugrálva nem olyan szörnyű. Felöltöztem volna jobban, de a szentem nem nagyon akart már várni. Meg hát nem is nagyon tudott.
*Mondja mosolyogva a lány, majd elgondolkozik, hogy mit is kérdezhetne Nina-tól.*
-És te hogy hogy ilyen korán idekinn vagy? Én ha tehetném délig aludnék, utána is csak a hercegem csókjára ébrednék.
*A mondat végét persze nem gondolja komolyan, csak amolyan poénként mondta. Látja, hogy Buci sebesen jön visszafelé. A sáros talpú kutyát jobb lenne távol tartani magától, különben csupa folt lesz. De úgy tűnik, hogy a kutya nem is miatta jött hanem Nina miatt.*
-Ajaj, vigyázz szerintem, mert te is nyakig sáros leszel.
*Még el se mondta, de a kutya már oda is ért, és elkezdett ugrálni a lány körül. Ha Nina nem vigyáz, akkor gyorsan saras lehet.*

Vendég

* Mosolyogva figyeli amint a lány elkezd ugrálni, hogy kissé felmelegedjen, de hát érti a baját,inkább fázik minthogy ürülékféléket takarítgasson. Valahogy megtudja érteni.*
- Érthető, míg ő elszórakozik addig te jól megfázol...talán egy kabátot könnyű szerrel felkaphattál volna. Kéred az enyémet? - *kezd el vetkőzni.*
- Alattam van még jó pár réteg....- várja a lány válaszát, ha nem kell neki fölöslegesen nem bújik ki belőle hogy beengedje a hideget, de a cipzár már lehúzásra került, most már mindegy is volt.*
- Gondoltam sétálok egyet...a reggeli friss levegő mindig jó ébresztő hatású, noha már megszoktam a korai kelést, mégis sétálgatni van kedvem.-*feleli mosolyogva mi egyre szélesebbre húzódik a lány mondatának végére.*
- Izgalmas is lenne itt úgy kelni...suerintem soha nem jön el a napja...-*ám a visszafelé csahol kutya volt oly kedves és figyelmével kezdte kitűntetni minek következtében jobbra balra kezdettugrálni hogy ne sározza össze.*
- Buksikám nagyon édi vagy meg minden de...de....ne trutyizz össze.-* noha a lány nem finnyás az ilyesmire semmi kedve nem volt átszellni megint a kúriát hogy átöltözzön. Amint lehetősége volt rá lehajolt és felkapott egy botot és elhajította. Talán ezzel eltudja vonni magáról a figyelmét.

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar