Udvar

Tárgy: Udvar Pént. Szept. 18, 2009 12:52 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Tárgy: Re: Udvar Kedd Jan. 26, 2010 1:40 pm

*A tegnapi események után nincs túl jó hangulata. Egész este csak sírt, így kenhet magára 20 rétegben alapozót, hogy ne látszódjon, hogy arca kisírt. Úgy dél környéke óta csak ül az ágyában, mire nagy nehezen rászánja magát, hogy sétáljon a birtokon. Felveszi a szürke csőnaciját, a tegnapi sportcipőt, egy kékes pólót és a fekete kabátját egy kék sállal a nyaka körül. Sálja eltakarja az orráig az arcát. Amint kiér az épületből zsebrevágja kezeit, mert fentfelejtette a kesztyűit, és leszegett fejjel indul el körülnézni. Az udvar felé tart. Hangos kutyaugatás hallatszik, de mintha észre se venné sétál tovább a macskaköves úton. Egy rossz pillanatban egy kis 4lábú lény szalad át a lábai között, amitől eléggé meglepődik és kerekre nyitott szemekkel esik fenékre. Az állat után néz, de nem is kell a semmibe merednie. Fel sem tudja fogni a gyorsan történt eseményeket és a kis Tappancs az ölében, két melső lábával Spirit melkasára és a séljára állva, így azt lehúzva az arcáról nyalogatja a diáklány arcát. Mikor végre visszatér a való világba elkezdi érezni a nyálas puszikat az képén.*

Vendég

*Daisy csak felsóhajt igen ő is szeretné lezárni a témát.*-Hát igen remélem amúgy meg tényleg fellázadtak a manók?*kérdezi meg a lány Pierrét a szemében rögtön a kalandvágy fénye csillan meg*-De jó remélem lesz majd valami ellen-program ahol ki kell őket nyírni *mondja a lány és megpillant a távolban egy másik hölgyet*-Üdvözletem Katarihne Daisy Bontavier!*mondja a lány majd pukedlizik egyet nah igen kicsit nehéz lesz leszokni erről. Hiszen amikor otthon volt akkor majdnem mindennap ezt csinálta.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Jan. 26, 2010 2:07 pm

* Pierre Spiritet pillantja meg közeledni feléjük. Nem úgy nézett ki a lányka , mint aki éppen olyan nagyon jól lenne, Pierre felpattan a padról és szaktársa fel siet. Kutyuskája sikeresen kigáncsolta a lánykát és már az ölében volt és kutya puszival árasztotta el.
- Hagyjad Te kis bolond. Szia Spirit. Minden rendben? Nem vagy túl jó bőrben. Történt valami? * Kérdezi miközben felsegíti és két puszival köszönti. Vissza sétál a padhoz és épp be szeretné mutatni unokahúgát, de Daisy megelőzi.
- Spirit ő az unokahúgom Daisy. Daisy ő Spirit Oldevent. Kezdheted az ismerkedést ifjú hölgy. * Fejezi be a bemutatkozást.
- Daisy tényleg föllázadtak a manók és kalandba nem lesz hiányod ne félj. Gondoskodnak itt arról, hogy ne legyen kalandban hiánya a diákoknak. * Mondja mosolyogva majd a lányra néz.
- Mi a gond Spirit? Nem szeretnéd elmondani?

Tárgy: Re: Udvar Kedd Jan. 26, 2010 2:17 pm

*Pierre leválasztja a szeretet áradatos kisállatot a lánykáról, mire Spiritet felsegíti, de mielőtt köszönni tudna a lány neki Pierre nyom két nagy puszt az arcára. Csak ezek után tud válaszolni, valamint a kedves már bemutatkozni akaró idegent köszönteni.*
- Szerbusztok! *Ránéz a bemutatkozó, majd pukedliző lányra. Erre kicsit elmosolyodik, nem szokta meg, hogy így köszönjenek neki.*
- Örülök, hogy látlak és hogy megismerhetem az unokahugodat. Ti aztán tényleg hasonlítatok egymásra! *Próbál egy kis mosolyt csalni a két családtag arcára, miközben egyszer Pierra másszor Daisyre pillant.*
- Öm.... Bajom? Nekem? Nem semmi bajom sincs... Csak a tegnapi nap kicsit leblokkolt, de már semmi baj. Hogy vagyogatunk? Na és te Daisy ki által kerültl be szerény kapuink közé? *Vet egy bíztató pillantást fiú szaktársára, és mosolyog kedvesen az új jövevényre.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Jan. 26, 2010 2:28 pm

* Pierre figyeli a lánykát. Nem győzte őt meg a dolog.
- Bizti semmi baj? Mi történt tegnap? Mért blokkoltál le? * Kérdzei tőle kedvesen. nem szereti, ha szomorkodnak a barátai így aztán Spiritet sem szereti rossz bőrben látni.
- Nem nyúzlak ám, ha nem akarod. * Mondja még neki majd válaszol a kérdésre.
- Örülök, hogy itt van Daisy és jól vagyok köszönöm. * Mondja vidáman. Arra, hogy hasonlítanak egymásra csak egy mosolyot válaszol.

Tárgy: Re: Udvar Kedd Jan. 26, 2010 2:46 pm

*Egy kevés faggatásra tömören elgondolja magában mi is történt tegnap, amit Raykóval átkellett élniük majd rövid tőszavakban neki is lát elmagyarázni.*
- Tegnap Raykóval elmentünk a ködszirtre, vagyis ott találkoztam vele és hát.. Egy kissé érdekesnek kinéző lény elkapta az azelőtt még a levegőben szálló sast és a szemünk láttára roppantota őssze. És vérzett... És mivel nagyon szeretem az állatokat így eléggé.. Hogy is mondja... Szörnyű érzés volt. Úgyhogy Raykó rángatott haza a teleporton, miközben én szótlanul, sírva bámultam ki a fejemből. Tiszta szánalmas alak vagyok.. Nem is szabadott volna ebbe a suliba beengedniük engem.. *Nézte a földet, és szemeiben könnycseppek kezdtek kialakulni, amiket gyorsan egy törléssel le is sepert, mintha sosem lettek volna ott. Daisyhez fordult és várta az új diáklányka válaszát.*

Vendég

*Daisy csak mosoly a lányr persze abban a mosolyban van valami gúny féle is. Daisy már csak majd rezzenéstelen arccal hallgatja a lány mondokáját.*-És ezért vagy ennyire ki?*kérdezi a lány kotnyeleskedve majd vet egy bűnbánó mosolyt Pierre felé.*-Vagy is izéa nagyon sajnálom de mondjuk veled se sokminden történt, ha ennyitől be depizel.!*ez kész nem bírja megállni, hogy nosmális legyn nem neki muszály kinyitnia a száját és leszólni a másikat. Reménytelen.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Jan. 26, 2010 3:09 pm

* Pierre csúnyán nézett az unokahúgára. Végre kiszedi Spiritből mi bántja erre Daisy leszólja.
- Semmi baj Spirit. A fő, hogy Rayko veled volt és nektek nem esett bajotok. Tudom, hogy szereted az állatokat és semmi baj, azzal hogy megviselt. Fel a fejjel. * Kicsit mérgesen unokahúgához fordul.
- Ifjú hölgy mindenkinek más az értékrendje. Van aki attól kibukik, hogy egy pókot lecsapnak, van aki attól se hogy megtizedel egy hadsereget. Na és. Én tudod, hány hétig voltam letörve nagypapa halála után? De a barátaim mellettem álltak, mert engem ez tört le. És ezért nem kell elítélni a másikat. * Mondja Daisynek.

Tárgy: Re: Udvar Kedd Jan. 26, 2010 3:16 pm

*Daisy válaszára kicsit felkapja a fejét, de nem igazán zavarja fel a lelkivilágát, és még mielőtt bármit is tudna szólni Pierre szépen szólva lecseszi az unokahugát. Mikor végzett az oktatással Spirit ráteszi a srác vállára a kezét.*
- Nyugi van Tisztelt Főprefektus Úr! *Mosolyog rá, majd leül a padra.*
- Amúgy meg még arra visszatérve. Nem szoktak ezek megviselni. Nem vagyok az az állandóan depressziós fajta emberke, mint az néha látszik rajtam. És nem attól bukok ki, hogy ez megtörtént. Hanem, hogy már hányadszorra történik meg, és pont az én két szemem előtt. Egy két alkalomtól még én sem depiznék be, de így már sokadjára elég szar elviselni ezt az egészet, de gondolom, ha jobban végiggondolod ezt te is belátod. Hány éves vagy amúgy? Nem azért, hogy cikizzelek, csak érdeklődésből. *Pillant Daisyre, majd Pierre, aki mint látszik kicsit meghökken a lány szavain.*

Vendég

*Katie csak megbotránkozva néz a lányra utánna meg unokabátyjára.*-Ne de kérem kikérem magamnak ez az alpári beszédet! *mondja a lány igen most van az a rész, hogy megjátsza az Úri hölgyet aki nem tűri ha ronda szavakat mondanak neki.*-Pierre!*szól rá a lány hisz milyen kedvesen beégette az új lány elött.*-Öhm 14 voltam Január 4-én *mondja a lány kicsit zavartan hiszen egy hölygtől nem illik megkérdezni, hogy hány éves. De hát ez csak Daisy " tábláján" illetlenség mert hát ebben a korban kit érdekel, hogy Úri hölgy-e vagy nem?*-Nos mindenesetre elég bájos az iskola!*mondja Daisy egy tipikus tőle megszokott gonosz mosollyal.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Jan. 26, 2010 3:41 pm

* Pierre elmosolyodik. Ő nem idegeskedik semmiért nem haragszik senkire és nem is dühös. Csak neveli az unokahúgát. De hát azt az ő érdekébe teszi, mert ha mindig mindenkit leszól nem lesz túl sok barátja.
- Teljesen nyugodt vagyok Spirit. Ne félj túl fogja élni a nevelési technikám Daisy. Eddig is akpott belőle eleget és még megvan a feje. * Mondja mosolyogva a lánykának. Unokahúgához lép és halkan a fülébe súgja.
- Most talán nem haragszik rád Spirit, de azért óvatosan a szavakkal. Tudom az őszinteség megy, de egy igaz úri hölgy nem bánt meg semmit erre figyelj. * Visszaáll a helyére és kedvesen beszél.
- Alpári beszéd? Ilyen szavakat meg hol tanultál? * Spiritre néz aki látszólag magyarázkodni kezd.
- Semmi baj Spirit. Van ami megviseli az embert van ami nem. Ilyen ez. Ez most megfogott. Kihevered. Ettől leszel erős kiegyensúlyozott nő. * Órájára néz. Látja rettentően elment az idő. A levegő kicsit lehűlt.
- Nincs kedvetek bemenni egy teára?

Tárgy: Re: Udvar Kedd Jan. 26, 2010 3:50 pm

- Jól van, ha nem vagy ideges akkor én is megnyugodtam. *Vet egy mosolyt Pierre.*
- Valaki itt teát említett? *Csillantak meg gesztenyebarna szemei és az izgalomtól elkezdtek aranyszínre váltani.*
- Jó ötlet. Egy kettő gyerünk befelé gyerekek, teára fel! *Már szinte vacogott a fázástól, de nem nagyon merte beismerni. Felpattant a padról és nagy fölényesen nyújtotta jobb kezét az ég felé, majd elkezdett befelé masírozni, egyik oldalán Pierrel a másikon pedig Daisyvel átkarolva, akik majdnem elsetek mivel nekik hátrafelé volt a menetirány, mint amerre Spirit húzta őket. De ezekre a rémült fejekre tekintve, két oldalán csak nevetni tudott, miközben aranyszínű szemei csillogtak a boldogságtól.*

Vendég

*Daisy nem nagyon szólal meg csak biccent , majd mikor teát említenek akkor csak megrázza a fejét.*-Sajnálom de aszt hiszem le kellne dőlnöm pihenni fáradt vagyok!*mondja majd pukedlizik egy a lánynak aztán Pierre felé fordul.*-Most megyk szija majd még beszélünk!*mondja neki azzal nyom egy puszit az arcára.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Jan. 26, 2010 4:04 pm

* Pierrének eszébe jut valami. Igyekszik kiszabadulni Spirit kezeiből. Unokahúgával együtt sikerül. A lányka búcsút vesz majd ő is.
- Ne haragudj, de fontos dolgom van. Mennem kell. majd találkozunk. Szia. * Mondja majd kutyusaival együtt elszalad.

Hozzászólások száma : 29 Kaszt :

*Lágy suhanás, áttetsző alak. Régen közelítette már meg az iskola környékét, most is egészen véletlenül keveredett erre. Spirit a távolból lágy dallam neszét hallhatja meg először. Női hang, bánatos dala, mely szinte szívfacsaróan hasít a hűvös levegőbe. Egy pillanatra még a madarak dala is elcsendesedik hatására. Aztán feltűnik a távolban a kékes árny, majd észreveszi őt a nő. Megtorpan "sétájában" s végül közelebb száll. Végigméri a lányt, régmúlt szépségét látja, siratja benne is, mint sokakban, akikkel összehozza a sors, s végül aprót biccent felé.* -Üdvözöllek ifjú halandó! *Igazgatja meg a haját, mintha csak szükség lenne rá, hiszen igazából nem kavarja össze a szél, nem látszik meg alakján semmi, ami környezeti változás lenne.* -Karina Dovonyenko grófné vagyok, valaha itt éltem. *Pillant a kúria felé. Spirit olvashatott már a nőről, ha picit tájékozódott az iskolai dolgokról. Régen ugyanis egy család lakott itt, amíg rejtélyes körülmények között le nem égett a kúria egyik szárnya. A tűzben odaveszett Karina, kinek lelke azóta sem tud nyugodni.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Jan. 26, 2010 4:24 pm

*Megtorpan és lazán elengedi a két fél kezeit.* ~Ezt a rémült vergődést.~
- Rendicsek, majd találkozunk, hellósztok! *Mint a szélfergeteg megfordul és eltöprengve, néz ki a fejéből. Sálját az orrára húzza és zsebretett kézzel sétál tovább. A nap már lemenőben, szürkés az égbolt, de még jóforán lehet látni. A macskaköves útnak a szélein világító lámpaoszlopok állnak, amiket már most felkapcsoltak az iskola gondnokai. Fejét lehajtva sétál az úton, amikor egy hűvös szellő csaja meg arcát.* ~De furcsa..~
* Felnéz és egy közeledő kékséget pillant meg. Szeret félni, bár badarságnak hangzik. Lehet, hogy agyilag valami nem kóser, de akik szeretek azok pont így tartják tökéletesnek. Mikor kellő közelségben találkoznak megtörpan. Szemeiben a fekete szembogarai megnőnek és csak úgy csillognak. Ilyen lénnyel még sosem találkozott. Olyan izgatott lett.*
- Jó napot Grófnő! Vagyis hamarosan már Jó estét is mondhatnék. *Meghajol a szellem előtt. Most nagyon boldog. Kezd is kicsit elpirulni, mert nem tudja ilyen illedelmes személy társaságában mit szabad és mit nem.*
- Hogy tetszik lenni? Már ha ezt illik megkérdezni egy szellemtől.. *Kicsit behúzza a nyakát.*

Hozzászólások száma : 29 Kaszt :

-Estét vagy napot, mit is számít ez. *Szólal meg halkan. Na igen, számára az idő múlása olyan fogalom, mert igazából nem is létezik. Telnek a napok, hetek, hónapok és nem változik semmi, maximum néha érkezik egy-egy új diák. Szokta figyelni őket a mocsárnál, ahogy félve lépnek le a gyepre, és indulnak el az épület felé. Az épület felé, mely valaha az ő otthona volt, de az már nagyon régen volt. A kérdés hallatán halvány mosoly suhan át az arcán, mely szomorúságával csak még szebbé válik.* -Jól, ha mondhatja ezt egy túlvilági lény, mely itt rekedt két világ határmezsgyéjén. Hát te kedves idegen? Gondolom elég hideg lehet. *Teszi még hozzá, hiszen a leányzó, aki nem mondta a nevét, eléggé a sálába burkolózik, ebből sejti, hogy nem lehet túl meleg, no meg a hó is látszik még itt-ott az udvaron. Tél van, legjobb tudomása szerint, tehát nem meglepő, ha nem lenge ruhákban sétálgatnak a diákok. Bizonytalanul suhan a leányzó mellé, és igyekszik követni léptei ütemét, úgy suhan mellett. Ha sétál akkor talán nem érzi annyira a hideget.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Jan. 26, 2010 4:55 pm

*Még jobban elpirul a -kedves idegen- kifejezésre, és eszébejut mit felejtett el.*
- Bocsánat, bunkó is vagyok. Spirit Oldeventnek hívnak. *Meghajol. Talán ezzel jóváteheti ezt a kis baklövését. Ki tudja.. Mindenki máshogyan reagál az ilyen kis apróságokra, mindenkitől más telik ki ezen a szinten.*
- Elég jól vagyok, ahhoz a tegnapi kalandhoz képest. Szerencsém, vagyis szerencsénk volt. *Mikor a szellem grófnő mellé száll rátekint, majd szép lassan elkezd lépkedni a macskaköves kis utacskán, hogy tudjanak egy nyugodt tempót menni. Vagyis jómaga menni, a nő személye pedig szállni a levegőben.*
- Hideg? Hát igen. De még mindig jobb, mint általánosan szokott lenni. Másor csak ennél hidegebb van, most még örülhetünk is ennek a minusz egynéhány foknak, ami felmelegíti a környezetünket. *Lehúzza a sálat az arcáról, hogy látszódjon, és egy kedves mosolyt vet a beszélgetőtársának. Minta az valahogy nem lenne annyira életvidám, mint Ő. Persze ezt megérti. Nem lehet könnyű, így szellemként élni már mióta, és mindig azokat az unalmas napokat élni az iskola belterületein.*
- Mondja, mi történt akkor? Tudja... Az iskolával, ami valaha magának és a családjának adott otthont. Tudom, hogy leégett, de mégis mi okozta vagy okozhatta a tüzet? Már, ha van róla sejtése.

Hozzászólások száma : 29 Kaszt :

*Gyerek még ezért látszik, hogy nem haragszik rá. Neki nem adatott meg ez a plusz, hogy gyermeke legyen, túl korán érte utol a kegyetlen halál.* -Semmi gond kishölgy, és akkor üdvözöllek kedves Spirit. Érdekes neved van, honnan érkeztél? *Neki még mindig új ez a sok külföldi név, hiszen életében csak bolgárokkal találkozott, nagyon kevés volt a külföldi, akik ide érkeztek. Inkább csak a környékbeli nemesi családoknak adtak vendégségeket időnként.* -Kaland? Mi történt? Hallottam, hogy errefelé elég sok a furcsaság. *Pillant újfent a leányzóra, majd szépen lebeg mellette, felvéve a lány ritmusát, így kölcsönösen figyelnek egymásra, hogy egyikük se maradjon el a másik mögött. Néha mégis csak jól esik neki egy kis beszélgetés az élőkkel, akikkel valós események történnek. Legalább neki is telnek valamivel a napjai.* -Elhiszem neked, az én időmben is voltak erre hatalmas fagyok. Néha az egész gyömölcsöst újra kellett ültetni, mert télen elfagytak a cseresznye fák. Rettenetes látvány volt tavasszal az a sok halott növény. *Újra szomorúság ül ki az arcára, de igyekszik elhessegetni a dolgot. A kérdés hallatán aztán előre röppen kicsit...nem jó téma, nagyon látszik hogy nem.* -Én...én, csak felgyulladt a könyvtár, felgyulladt és nem jutottam kis. A férjem... *Elcsuklik a hangja. Talán emlékszik rá, hogy mi történt, talán nem. De az is lehet, hogy csupán nem szeretne emlékezni arra a szörnyű éjszakára. Pár pillanat eltelik, mire újra visszasuhan a lány mellé az úton, és letörli az arcát.*
-Beszéljünk valami másról. Rád talált már a szerelem kellemes bódulata ifjú hölgy? *Pillant rá, újra mosollyal az arcán. Valahogy ez a téma sokkal jobban lekötni. Ha hallhatja mások boldogságát, annak a titkát, körülményeit, az feledteti vele kicsit saját tragikus létét.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Jan. 26, 2010 5:35 pm

*Mikor a grófnő előreszállt bús, szomorkás arrcal tudta, hogy nem éppen kellemes emlékeket bolygatott fel benne. Nagyon sajnálta, meg is torpant míg visszaszállt mellé. De mikor látta, hogy rámosolyog nem akart bocsánatot kérni, nehogy megint a múltat eszébe jutassa és átgondolja, miért is kér tőle elnézést a diáklány. Így hát elkezdte mondani a saját kis történetét is, a tegnapi nappal kapcsolatosan.*
- Nos háát.. A ködszirten voltunk Raykóval, amikor odaérkeztem a teleporton keresztül Ő már ottvolt. Hócsatáztunk egy jót az elején, aztán a korlátnál a hatalmas magasságban a felhők között megpillantottam egy hatalmas sasmadarat. Olyan gyönyörű volt, kecses és nemes. Csak úgy szelte az eget a hatalmas szárnyaival zsákmányt keresve, minden egyes neszt érzékelő szemeivel. És egy ködfelhőben eltűnt. Akkor éreztem, hogy valami nagyon nem százas. A hatodik érzékem elkezdett jelezni. Tudtam, hogy baj történt vele. És vártunk és egyszercsak egy hatalmas szárnyas, ám szőrös lény került a szemünk elé, alig a korláttól 3 méterre szájában fogta a ragadizómadarat. Vérzett szegény és ott próbált vergődni, de az idegen lény egy erősebb csőrzárásával összeroppantotta a csontjait, és elpusztult a sas. *Körbenézett.*
- Tudod nem is ezt volt a legborzasztóbb látni, mert nem ezt láttam benne. Nem is az, hogy imádok minden állatot. Hanem, hogy egy bizonyos személlyel kapcsolatba tudtam volna hozni, és mintha csak őt láttam volna magam előtt és Ő vele zajlott volna le mind ez. *Reméli, hogy a tegezésért nem haragudik meg Karina. Nem akart szomorú pillantásokat vetni maga elé, mert elég volt mára a szomorúságokból. Rossz kedv STOP!*
- Most, hogy így szóbakerült.. Imádom a cseresznyét. Hihi. *Mosolyogva nézett Karinára. Majd áttért a következő témájukra.*
- Szerelem. Érdekes egy téma, bár igaz ebből lehet a legtöbbet kihozni. Szeret, nem szeret. Igaz, vagy csak becsapja magát az ember, vagy a másik fél vágja csak át az ember eszét. Jó kérdés. Sokak csak viccnek veszik, megcsalják a másikat bele sem gondolnak annak a következményébe, hogy ez a másiknak milyen rosszul is eshet. És csak azután jönnek rá, hogy kit is szerettek és ki volt az életükben a legfontosabb, miután az illetőt már végképpen elvesztették és sosem lehet az ővéjük. *Kicsit hangosan elmélkedett el. Észre is veszi magát és idegesen a fejéhez kap, megvakarja hülye kis buksiját.*
- Öm.. Mindezek után és ebből kihozva a régi sulimban volt barátom. Dübronban, ahonnét jöttem. Csak hát, mint kiderült az is egy alávaló személy volt.. Remélem azóta megkapta a magáét és a sors is úgy kics*szett vele, ahogy ő is az összes lánnyal, akiknek valaha is azt hazudta, hogy szereti őket.

Hozzászólások száma : 29 Kaszt :

*Figyelmesen hallgatja a történetet, néhol még látványosan hüledezik is, hiszen ő alapvetően mugli származású, tehát a mágia formáival csupán nem régen ismerkedett meg.* -Hát ez tényleg iszonyatos lehetett, csodálom, hogy az itteni diákok ilyesmiket kibírnak, félelmetes események sora történik erre. Az én időmben nem voltak erre ilyesmik, talán pont az a nagy mennyiségű mágia okozza az efféle furcsa történéseket. *Kicsit közelebb suhan a lányhoz, amikor látja, hogy milyen mélyen érintette ez a kaland, de nem tudja átkarolni, vagy bármi, hiszen csak átsiklana rajta, ami a tetejében Spiritnek még kimondottan rossz érzés is lenne.* -Én is nagyon szerettem régen a cseresznyét, néha nyáron még érzem azt a régi ízt a számban, de a legtöbb emlék már nagyon kezd halványodni. A melengető nap sugarát, a fűz lágy bizsergetését nagyon nehezen tudom felidézni. Ez a legrosszabb, az ingerek elvesztése. Sose akarj szellem lenni! *Szól a leányzóra immár picit komolyabban, hiszen tudja jól, hogy ez nem éppen egy kellemes lét.*
-Ez így van, a szerelem a legszebb, és a legádázabb érzés, néha akkor a legboldogabb az ember, ha szerethet valakit, és néha akkor a legszomorúbb, amikor nem szeretik viszont. Iszonyú kín lehet ez, nem csak nagy boldogság. Okosan vélekedsz fiatal korod ellenére kishölgy. *Mosolyodik el újfent, egyre többször így a végén. Úgy fest, hogy talán már jobban van az előbbi régmúlt felidézés után.* -A sors mindenkinek azt adja, amit ő adott, mindenkit utolér a büntetés, mindig csak a mikor a kérdés. *Bólint Spirit szavaira, majd eltekint a távolba a fák felé.* -Én most...távozom, így is sokat időztem már ilyen közel a kúriához, ennyit nem szoktam erre járni. Remélem még találkozunk kishölgy, a tölgyesben megtalálsz, ha keresnél. *Azzal még biccent egyet, majd elsuhan az ősöreg fák közé.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Jan. 26, 2010 6:00 pm

- Az ilyen régesrégi emlékek elvesztése biztos rettenetes dolog lehet, mint a szeretteink elvesztése. Az is egy idő után elmúlik. Minden emlék eléhalványul és egy idő után már nem is gondolsz a halottaidra, akik a földben nyugszanak, netán még élhetnének is, ha nem történik valami, ami elkerülhető lett volna. És milyen igaz, mióta létezik a mágia mindent, de mindent jól felkavart. Mindenbe beleszól és mindenki ismeri a jó és a sötét oldalát is. Mindenki eldöntheti melyik oldalra áll ebben a csatában, és csak reménykedni lehet, hogy mondjuk saját magunk nem a rossz utat választjuk és kezdjük el azt járni. *Mondja maga elé tekintve, majd mikor észreveszi magát mosolyogni támad kedve.* ~Ejnye, hogy ennyit tudok beszélni. Mióta lettem én ilyen bölcs személy? Még szerencse, hogy nem vagyok tanár, mert még a végén az önéletrajzomat tanulnák meg a diákok és annak hallgatásába halnának bele az óráimon.~
- Rendben. Még, majd találkozunk. Szeretnélek is még viszont látni! *Jegyzi meg komoly arccal a nőre tekintve.*
- Szavad ne feledd! Keresni foglak ám! *Kacsint egyet még, majd megáll, integet, és a másik irányba hazafelé kezd sétálni. Mára ennyi elég volt neki bőven. Nem is evett még semmit. Éppen ideje lenne már, no meg az alvás és a sok-sok tanulást, amit nem lehet sokáig hanyagolni, mert visszaüt még a végén, mint abox ringben az ellenfél. És így elég szép kékes-lilás jobbik esetekben zöldes foltokat lehet szerezni.* ^^

Vendég

*A semmiből egy lány jön elő hátára esve érkezik meg a zsupszkulccsal. Mikor megérkezik összehúzza magát és elkezd sírni.*~Én ezt nem bírom..~*gondolja a lány majd csak sír. Kellet neki hazamennie, de mindegy így is úgy is megtudta volna.*~Susan Bightmore~*mondja ki magában a nevet összerezzen amikor erre gondol.*-Undorító...*mondja a lány aztán felül, mit számít ha valaki meglátja hol érdekli őt most a büszkeség. Megfogja a nyakában lévő nyakláncot majd behunyja a szemét.Aztán mikor kinyitja akkor egy kicsit megnyugszik. Majd feáll a könnyei sem hullanak már.Fogja magát és elindul a Kúria felé*

Vendég

* Az udvarra két diáklány érkezik. Mind a kettő nyakig havas, mert a tölgyesből jöttek, és ott valami hófigurát építettek éppen. Így aztán beszélgetve, nevetgélve érkeznek. No meg az a nyakig havar hiéna, aki bár kicsit fázik, élvezi a havat, és abban ugrál, hempereg, jól érzi magát.*
- Mi a véleményed Leona? Szerintem elég jól sikerült az a nyuszi nem? * mosolyog barátnéjára a naxis lány. Fekete bőrdzseki, pálca, hátán egy katana, oldalán egy szimatszatyor. * - Bárki mondhat bármit... én akkor is élveztem azt a dolgot. Jó lett a nyuszi, és még a levegő is jó friss... Bár talán kicsit hideg.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Jan. 30, 2010 3:48 pm

*Egy jó kis séta után egy szőke lány alakja jelenik meg az udvaron. Arca fáradt, de szemeiben nincs véglegesen kialudva a fény, hisz tudja, hogy minden jól fog majd végződni valahogy. Egy kék farmer van rajta, fekete csizma meg fekete kabát, meg egy fekete svájci sapka is díszeleg fején, amit karácsonyra kapott nagynénjétől. Kezei a zsebében, ahonnan kilóg pálcájának a vége - ugyanis tudta szerint ma valamilyen program lesz, és ilyenkor nem árt varázspálcát hozni. Leona-ra és Marijana-ra pillant, biccent egyet - egyet nekük kedvesen, majd társalgás helyett inkább nekidől egy fának, várva a tanárt, aki a programot fogja vezetni. *

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar