Udvar

*Leesik neki, hogy nem köszönt, valóban, gyorsan ki is javítja magát.*
-Jajj ne haragudj, kellemes estét, csak annyira megörültem hogy látlak. Ha zavarok, küldj el nyugodtan, még futnom kellene vagy 5 mérföldet. Nagyon el voltál gondolkodva. Jajj bocsi, sokat fecsegek.*Elhallgat, és csendben sétál.*
-Nem velem sincs semmi, Leon pedig amolyan társ. Olyasmi mint neked az ocelot. Csak benne bízok.*Lehajtja a fejét, és a cipzárjával abál, majd eszébe jut valami.*
-Írtam levet anyámnak, hogy nézze meg mi van nagyanyám szobájában, és egy komplett bájitaltan laboratórium a kísérleteivel, meg felfedezéseivel. Azt mondják eg csomó olyan könyv van, amit csak akkor lehet levenni, ha én veszem le. haza kell majd menne,. Nincs kedved velem jönni, megnézni?

*Egész leforrázva áll, és mered előre mikor elmennek mellette. Lassan fordul hátra, és egész halkan szólal meg.*
-Tudom, hogy hideg és elutasító vagy, de legalább te ne bánts. És nem kell elkísérned, ha teher, megoldom egyedül.*Nem mond többet, csak csettint eget, és elkezd futni körbe a kúria körül. Gondolatai kavarogna, ám nincs kedve figyelni rájuk. Követi Leont, majd mikor elfárad bemegy, és lefekszik aludni.

*Mira lépeget az udvaron.Jól fel van öltözve, hisz hideg ellen nem csak a hóburokkal lehet védekeznii, s annyira hideg még nincs is.Ranger peckesen lépked mint mindíg a lány melett.MIra régen nem látta már barátját,ismerősét, hiányzik is neki kicsit.Majd meglát egy lányt, ebből a szögből csak ő van az udvaron.A többiek, ha vannak, akkor a lány háta mögött tartózkodnak, és most Mira nem néz hátra.Így elindul a lány felé, de mivel ő is megindult meg kell szaporáznia lépteit hogy utolérje.Mikor hallótávon belülre kerül megszólal tisztán csengő hangján. *-Szia * eggyenlőre nem mosolyog, csak megáll, hátha észreveszi őt lány.*

*Bólint és elmosolyodik.Már mondaná hogy hogy hívják, de a lány megelőzi kérdésével.Aali tévedett.Mira nagyon beszédes lány, ha kérdezik, és van miről beszélnie.Majd ő is bemutatkozik. *- Én Mira Rose vagyok, de szólíts csak Mirának. * Mosolyodik el.Mira már megszokásból is hosszan köszön.* - Ő pedig itt Ranger * Mutat a fehér farkasra és végigsimít az állat fején.Mira soha nem is szeretett magáról beszélni, s ha nem kérik, nem muszály akkor nem fitogtatja a témát. * - Új vagy? * Teszi fel a kérdést, igazolva, hogy még nem nagyon látta a láynt, pedig már haramadikos.Szinte már mindenkit ismernie kéne, de mégse, a lány alig-alig ismer bárkit is.*

*Dana, a fél-véla lány lépeget kecsesen az udvarra, maga után húzva kis utazótáskáját.Nem csoda, hisz új az iskolában.A szél belekap vörös hajfürtjeibe és a lány boldogan sóhajt fel.Majd körbenéz.Az udvar gyönyörűen rendezett, és csendes helynek tűnik, bár a lányt valahogy jobban vonzzák az udvar mögötti erdő fái.Már előre belegondol milyen jókat fog sétálni.Furcsa, hogy így pont félévkor toppan be az iskola kapuján, de ennek is meg vannak a különböző okai. Raven a daimonja, vagyis az éjfekete holló a vállán ücsörög s néha-néha elkárogja magát, tollászkodik, nagy gombszemeivel ugyanúgy pásztázza a tájat mint a gazdája.S ha valaki jobban megnézi magának a lányt, észreveheti hogy Dana karjaiban egy megtermett szürke macska kuporog.Igen, ő Arcane a láyn kiskedvence, egy egyiptomi vérvonalú cirmos kandúr,gyönyörű ,szabályosan mintázott bundával és gyönyörű sárga szemekkel amik általában kíváncsian, és tiszteletet parancsolóan merednek a szemlélőre.
Dana, mikor beleunt az egy helyben álldogálásba s a várakozásba, egy kis padhoz megy és lecsüccsen. Rendesen fel van öltözve, mivel elég késő van, s a szél is feltámadt. Azt rögtön észrevette a lány, hogy itt teljesen más a klíma, mint ott, ahonnan jött. A száraznak mondható levegő szinte égeti a lány bőrét, így gyorsan magára veszi köpenyét, amin már ott díszeleg szakjának címere.A lány allidonos, mivel rajong a zenéért és mosolyogva tapasztalja hogy a szak címerállata ücsörög a vállán. *~Micsoda véletlen~ *Gondolja magában majd keresztezi lábait és az udvart szemléli. Most nincs nagy élet a kúrián kívül, valószínüleg órát tartanak. Jó kezdés, de már megszokta a láyn hogy váratják bár nem szereti. Viszont ha soáig nem jön senki akkor az biztos hogy nem fog itt órákig ücsörögni, hisz szeretne már a kúrián belül lenni.Míg vár, nézegti a tájat, megjegyez magának minden növényt, minden eggyes követ, a környéket is tüzetesen átnézi.Mindent az agyába vés, amimég jól jöhet neki,és tervezgetni kezdi, mit fog csinálni, merre fog indulni amikor majd felfedező útra indul a kúriában, s környékén. Majd a prefektustól is biztosan meg fog érdeklődni egykét dolgot a lány.* ~ Csak jönne már valaki, mert angyon unom magam~ *Gondolkodik, s nagyban beszélget Ravennel mikor kopogást hall. Körbenéz majd a fején is észleli a kopogás eredetét.*~ A francba az esővel, na még csak ez hiányzott ~ *Morgolódik magában majd a fejébe csapja a csuklyáját és sürgősen valami fedett helyet kezd el keresn.Mikor megtalálta nekitámaszkodott a falnak és várt.*

*Leona az óra után azonnal fel akart menni a szobájába. De aztán úgy döntött mégis kimegy egy kicsit az udvarra sétálni. lehet hogy rosszul döntött, ugyanis az eső esni kezd. Mérgesen felnéz majd összehúzza magán a talárját. Lépteit felgyorsítja. menet közben hallja meg a hangokat. Lány beszél valahol. Ijedten kapja fel a fejét és néz a hang irányába. Egy lányka ácsorog az egyik fal tövében. Két állat, meg egy bőrönd társaságában. Leona sóhajtva arra irányítja a lépteit majd megáll vele szemközt.*
- Szia! Leona Arts vagyok... Allidonos prefektus. Megtudhatom miért állsz itt? Talán új vagy?
*Érdeklődve nézi a lányt. Küld felé egy barátságos mosolyt majd elővéve pálcáját átveszi a lány csomagját majd kimondja a varázsigét.*
- Leperex!
*Így a két lányt nem éri az eső.*
- Gyere! Elkísérlek a kúriába és beköltözhetsz egy szobába. Egyenlőre sajnos még csak egy közösbe, de az nem rossz, legalább megismerkedsz pár emberrel. Utána, amint találunk neked üres szobát, átköltözhetsz.
*Elindul a kúria felé. Egyenesen a harmadik emeletre megy.*

//fagy//