Udvar

Tárgy: Udvar Pént. Szept. 18, 2009 12:52 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 08, 2010 12:43 pm

-Dehogy zavarsz. Miben tudnál, a semmiben? Mert ha abban sikerül...akkor tudsz valamit.*nevette el magát, majd Rob vállán pihenő vadászgörényre pillantott. Odanyúlt és megsimogatta a fejét.*
-Szép név igazán. Amúgy nyugodtan becézheted, nem fogok megharagudni, bár eddig Vic-nek becéztek. De a másik se rossz.*bólintott egyet, majd felhúzta a lábait*
-Gitározni? Hát persze, pont azon gondolkodtam jó lett volna lehozni a sajátom is, de hát már mindegy. Te mióta gitározol?*kérdezte, azzal hátradől, és kiváncsian várta Rob válaszát. A zene sok embert egy útra terel, így hála, sose érzi magát magányosnak. Barátok veszik körül, akiknek, ha gondja van nyugton elmesélheti és ők megpróbálnak segíteni neki. Egyedül fogalma sincs mihez kezdene magával, talán már rég valahol máshol lenne. Egész távol az iskolától, és magányosan tengetné mindennapjait. *

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 08, 2010 12:52 pm

- Hát akkor, örülök, hogy megismerhetlek, Vic!
*Eltűnődik, vajon mióta gitározik? Nem is emlékszik már rá, hogy mikor kezdte el. Talán, amikor járni tanult... Na jó, azért nem olyan korán, de tényleg egészen fiatal lehetett, hisz tényleg nem dereng neki a dolog. Szereti ezt a hangszert, de sajnos otthon nem volt sok ideje gyakorolni, úgyhogy örül, hogy itt bizony lesz bőven. A muzsikával bármilyen érzést ki tud fejezni; boldogságot, szomorúságot, dühöt, félelmet, szerelmet, tehát bármit, amit nem biztos, hogy szavakkal le tud írni. Ezért is szeret gitározni, otthon, a muglik között nem nagyon voltak olyan barátai, akik meghallgatták. Persze azért szereti őket, a bulizások, a hülyülések, a csajozás... Na de akkor is, egészen más kiönteni a lelked, és megint más elszívni egy füves spanglit.*
- Ó, már nem is tudom. Olyan aprócska voltam még, hogy nem emlékszem a dologra. Nem is ismerek Rajtad kívül senkit, aki gitározik. Na jó, a nagybátyámat, de az más. Mennyire vagy jó, ha szabad ilyet kérdeznem?
*Kíváncsi, hogy a lány el van-e telve magától, vagy tényleg reális választ fog adni, majd próbára is teszi, hogy valóban olyan jó-e, amilyennek mondja magát. Persze, csak ha azt válaszolja, hogy verhetetlen. Na, akkor majd a kezébe nyomja a gitárt, és övé a pálya.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 08, 2010 1:03 pm

-Én voltam úgy 6-7 éves Nem tudom de elég ideje játszok már én is. Írogattam is pár dalt, bár azok nem olyan tökéletesek még de folyamatosan javítgatom. Hogy mennyire vagyok jó? Nos mondhatom hogy eléggé, bár persze a profi jelzőt és nem aggatom magamra, mert még nincs olyan sok év tapasztalat mögöttem. A lényeg, hogy hallás után el tudok játszani valamit, de a kedvencem az improvizálás, amikor csak hagyom hogy az ujjaim alkossák a dallamot. Szoktam itt játszani, és eddigi visszajelzések sokaknak tetszett. De legtöbbet fenn a szobában alkotok. Bár szerintem nekem édes mindegy hol játszom, ha igazán belemerülök észre sem veszem ahogy telik az idő.*válaszolja, majd kiegyenesíti a lábait. Ismét megsimogatja Zeuszt. Igazán aranyos jószág, bár neki csak egy macskája van az is otthon. Néha neki is jól jönne ha itt lehetne mellette, de nincs szíve kitenni egy nagy utazásnak. Helyette mikor hazaszabadul, folyton elkényezteti, ne érezze hanyagolva magát. Nyújtózott egyet, majd félretűrte szemébe lógó tincseit. Nem mintha sokat javítana a szénakazal kinézeten. Bár ő így szereti, és ha valakinek ez nem tetszik nagyon tudja sajnálni*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 08, 2010 1:19 pm

- Ó, értem. Szóval jó vagy? És írsz magadtól is számokat... Én is, de ez titok. Még senkinek nem játszottam el egy dalomat sem, és nem is nagyon akarom. Ez egy olyan dolog, amit nem osztok meg mással. Egy jó emberismerő egy dalomból kiismerne, megismerné a titkaimat, az érzéseimet, az egész lelkemet. Nem akarom magam elrejteni senki elől, de azt sem akarom, hogy valaki megértse, felfogja a múltamat, és ezáltal elriasszam a további kapcsolattartástól. Régen is azért játszottam, most is azért játszom, hogy a felesleges, zavaró dolgok kikússzanak egyszer s mindörökre a fejemből, mert néha már nem kapok levegőt...
*Csendben marad végül. Nem folytatja, és nem is akarja. Sok mindent el kellene felejtenie.*
- Nálad van a pálcád?

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 08, 2010 1:29 pm

*A múlt titkai. Sok mindent elárulhat valakiről a múltja. De csak akkor ha ezt megosztja másokkal. Rob nem szeretné és Vic nem az a fajta lány aki sokat kíváncsiskodik. Nem az ő élete, és nem szeret megsérteni valakit azzal, hogy belemászik a képébe és addig nem tágít, amíg választ nem ad. Beéri azzal amit hall és vár addig míg magától nem mondja el. Azt sem bánja ha nem fogja. Ettől semmi nem változik meg. A múlton rágódni nem olyan hasznos, mivel megváltoztatni nem lehet. Ezért kell a jelent alakítani, hogy a jövő szebb legyen.*
-Igen nálam...mit szeretnél?*teszi fel a kérdést*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 08, 2010 1:42 pm

*Vic nem kérdez többet, és ennek ő igencsak örül. Legalább neki nem kell magyaráznia, hogy nem akar beszélni a dolgokról, és nem is fog, meg nem is akarja megijeszteni, ezért nem mondja el. Sok értetlen emberrel volt már dolga, akik annyit cseszegették, hogy a végén már elküldte őket melegebb éghajlatra, és ezzel elvesztett jó pár lehetséges barátot. Nem baj, így is van neki elég, az ilyen meg amúgy sem hiányzik. Kell a francnak. Van így is elég barátja, és most remélhetőleg lesz még egy.*
- Hát... ha lehívod a gitárt, akkor esetleg játszhatnánk együtt.
*Mondja ki a vágyát Rob. A lány tényleg kíváncsivá tette.*
- Persze csak ha nem bánod, és szívesen megmutatnád a gitártudásod. Vagy akár valamelyik dalodat. Fúrja az oldalam.*
*Eszébe jut a tegnapi Hangmágia óra. Hát... érdekes volt. Izgalmas. Legyen még ilyen.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 08, 2010 2:02 pm

*Sosem kér, sosem vár el magyarázatot. Pórbál az a fajta barát lenni, aki nem kérdez többet mint amennyit szabad, és megtartja az a kialakult, baráti kapcsolatot, ami ilyenkor kialakul. Ezt szétszaggatni minek, senkinek nem esik jól. Bólintott egyet, majd előhúzta a pálcáját.*
-Invito gitár.*mondta és várt. Pár pillanat múlva már a kezében is volt a gitár. Az ölébe fekteti, majd a zsebébe nyúlt, pengető után nézve. Az ember nem is gondolja mennyi minden lapul az ember zsebében. De persze az nem amire épp abban a pillanatban szüksége lenne. Sóhajt, majd átnézi a többi zsebét is. Mivel ott is a cukros papíron át a fülbevalóig szinte minden akad feladja.*
-Bocsi..de nincs nálad egy fölös pengető?*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 08, 2010 2:17 pm

*Rob érdeklődve figyeli, ahogy a lány a zsebében kutakodik a pengető után. Soha nem értette, miért hordanak magukkal annyi cuccot a csajok: tükör, fésű, cukorka, szemsminkizé, körömreszelő, csipesz, izéhozé, satöbbi. Teljesen felesleges. Neki például elég egy cigi, a mobilja, és, na jó, legyen, egy rágó vagy egy csoki. Semmi mást nem szokott magával hordani ezeken kívül, csak a helyet foglalja. Meg nyom is, ha olyanról van szó. Idegesítő tud lenni. Na mindegy, leveszi a nyakából a kis, fekete bőrszíjon függő, Robert feliratú pengetőt, és a lány felé tartja.*
- Tessék, nekem nem kell. Szabad kézzel jobban megy.
*Ez persze nem igaz, de nehogy már szegény lánynak kelljen pusztakézzel zenélnie... hisz végül is, ő találta ki.*
- Na, mit játszunk? Mondjuk ezt...
*Elvigyorodik, és a régi Nintendo játék zenéjét kezdi játszani. [Only admins are allowed to see this link]*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 08, 2010 2:28 pm

*Nos tükör sminkcucc az ő zsebeiben nincs, csak egy pár fülbevaló arra az esetre ha netán elhagyná az egyiket. Mert nem egy ékszer van a fülében, számszerint 5. Ő nem az a fajta aki félpercenként nézi magát a tükörben, vagy épp sminkjét igazítja. Egy kis szemceruza, spirál és nagyjából ennyi az amit magára ken. Minél természetesebbnek szeretne tűnni. Elmosolyodik mikor átnyújtja a fiú a pengetőjét. Nem gondolta volna, hogy odaadja mivel csak egy van nála de ez kedves volt tőle.
-Köszönöm.*mondja, majd meghallgatja a dal első dallamát, és azonnal felismeri. Vár egy kicsit, majd bekapcsolódva már játszani is kezd. Egész vidám dalocska ez, szereti az ilyeneket. Ő maga mindig is vidám dalokat szokott játszani, mert ő maga is egy vidám alkat, aki szeret élni, viccelődni. Ritkán látni azt hogy szomorú, vagy épp nincs kedve semmihez.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 08, 2010 2:39 pm

*A lány felismeri Rob kedvenc dallamát, és most együtt játsszák a népszerű videó játék főcímét. Amikor kisebb volt, úgy 5 - 6 éves, és az unokahúga, Emily náluk töltött pár napot, akkor mindig rengeteget játszottak együtt. Ez egy jó emlék a gyerekkoráról, de van sok rossz is, inkább nem is hagyja, hogy előtóduljon a homályból a sok kép. Furcsa hangok, zajok keringtek a fejében, szagok, bájitalok undorító, büdös szaga. Valahol a szám közepén egyszer csak abba hagyja, és lefogja a húrokat, hogy azok ne pengjenek tovább, majd sajnálkozva a lányra néz.*
- Ne haragudj... Most ez a szám mégsem jó... nem lehetne valami mást?
*Ha a lány is befejezi - amennyiben befejezi - belekezd egy jóval szomorúbb, letörtebb [Only admins are allowed to see this link] Persze szöveg nélkül. Nem akarja ő elrontani sem a saját, sem Vicky kedvét, sem í sajátját, de most erre a dalra érez késztetést. Improvizál, és reméli a lány is át tudja venni a dolgot.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 08, 2010 3:00 pm

*A zene mellette elhallgat így ő is befejezi. Valami történt ami miatt most elment a vidámság. De nembaj, nem haragszik. A barátok, még ha csak rövid ideje is ismerik egymást, azért vannak, hogy megpróbáljanak jobb hangulatot teremteni, vagy vígaszt nyújtani a bajban.*
-Dehogy is nem...amit szeretnél.*várja hogy Rob belekezdjen, majd hallgatja. Pár hang után, nem is utánozza, hanem egy hasonló, az övéhez tökéletesen passzoló dallamot játszik. A két dal kiegészítve egymást egy újat hoz létre, ami érzelmekről talán egy kis bánatról szól. Lassacskán belőle is előtörnek emlékek, nem is olyan régi. Mielőtt az iskolába került volna, az előtt veszített egy egy nagyszerű barátot. Már szinte oda sem figyel mit játszik, csak egymást követik a hangok, amelyek most egész belülről, a lélekből szólnak. Sóhajtott egyet, mivel hol kellemes hol kevésbé olyan emlékek jutottak felszínre. Valószínű a dal miatt, de nem haragszik Robra vagy ilyesmi. Néha akarva akaratlanul is, de szükség van arra, hogy az ember a szép emlékeket előássa még ha azok fájnak is egy kicsit.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 08, 2010 3:09 pm

*Nagy levegőt vesz, és valamiféle éneklés-dolgot próbál kiadni magából. Nincs rossz hangja, nem is hamis, csak épp bizonytalan.

"Persze, rúgj belém, ahogy mindig is teszed!
Mardosó bántalom.. s észre sem veszed.
S amikor elfolyik az utolsó csepp könny és vér,
akkor talán rájövök, miért is élek én.
De te akkor már könyöröghetsz, feleslegesen..
Lelkem elszenvedte e nehéz korszakot, keservesen..
S a régi képről a lány, ki mosolyog álmomban,
Azt sugallja ébren, én már rég meghaltam.
Egy angyali alak, ki mindig gyógyír volt a fájdalmakra,
onnan fentről figyel, véd, válaszol a bántalmakra.
De miért, miért kell minden áron,
hogy az élet ily s ennyire fájjon?
Reggelenként e tudattal ébredek:
minden nap egy átok.. ebbe belegebedek.
Keservesen nézem, ahogy halad a világ,
csak én állok, kínom égbe kiált.
És te tetted ezt velem, de nem bánom,
mert míg veled voltam, valóra vált minden álmom.
Talán el kell fogadni, hogy a nyár elmúlt,
s tél után a tavasz új kezdetbe bódul.
S talán most új életet kezdhetek nélküled,
és így talán végre újjászülethetek."

*Valami ilyesmi dolgot énekel. Nem más, csupán egy vers, amit még ő írt nagyon régen. Amikor befejezi, várakozón néz Vic-re, mi a véleménye.*

/A VERS SENKI SZÁMÁRA NEM ELLOPHATÓ, ÉN ÉS HÁROM TÁRSAM ÍRTUK KöZöSEN./

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 08, 2010 3:22 pm

*Meglepődik azon hogy Rob énekel. Neki biztosan nem lenne mersze hozzá. Nem nagyon énekelt még senki elött és nem is fog valószínű. Ahhoz túl nyuszi. Csendben hallgatja a dalt, mellé gitározik töretlenül. Behunyja a szemeit, és hagyja hogy magától jöjjön minden. Valahol belül, érzi hogy ez egy saját alkotás arról a korszakról, amiről Rob valoszínű nem beszél. Megtiszteltetés, hogy egy saját alkotást hallgathat végig. Neki csak daljai vannak, szöveg nélkül. Egyszerű hangok, melyik kifejezik milyen is ő valójában. Amint vége a dalnak ő is befejezi. Robra pillant és elmosolyodik.*
-Ez nagyon szép volt...te irtad?*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 08, 2010 3:32 pm

- Igen... ez egy saját mű. Még nagyon régen írtam... Muszáj volt.
*Mondja, és egészen elcsendesedik. Nincsen hozzászokva, hogy a valódi érzéseiről beszéljen. Kicsit megremeg, aztán összeborzolja a haját, és felemeli a fejét.*
- Köszönöm, hogy dalolásztál velem. De megéheztem, sőt, hogy őszinte legyek, zabálhatnékom támadt.
*Elvigyorodik. Tényleg éhes, de ha őszinte akar lenni, akkor ez csak rizsa, semmi más.*
- Feljössz velem a Konyhába enni? ... Zeus!
*A csíkos vadászgörény felkapaszkodik a lábán, és belehuppan a a zsebébe. Kényelmesen elhelyezkedik, csak két apró fület lehet látni, meg az ütemes szuszogást hallani.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 08, 2010 3:40 pm

-Szerintem nagyon szép lett. Én magam nem tudnék ilyet írni.*Kedve lett volna megkérdezni miért írta de úgy gondolta inkább nem teszi meg. Nem akar olyan dolgokat felemlegetni ami fájó pont lehet. Így hát nyújtózik egyet, és visszanyújtja a pengetőt.*
-Ugyan semmiség máskor is szívesen ülök le veled gitározni.*fektette el a gitárt az ölében és követte Zeust a szemével.*
-Nos nekem is jól esne pár falat úgyhogy szívesen csatlakozom hozzád.*bólintott, majd felállt. Ennyi ücsörgés után igazán elzsibbadtak már a lábai jó lesz egy kis séta.*

Diák Hozzászólások száma : 21 Kaszt :

*Még mindig igazán új neki ez a táj és maga az iskola, a diákokat beleértve, akik között található igen csak unszimpatikus is Lilith számára, de ezekkel nem is foglalkozik túl sokat. Nem az a lényeg, hogy az ember mindenkivel jóba legyen, de eleinte nem akar túl sok konfliktust se. A mai napot viszont arra szánta, hogy egy kicsit olvasgat a friss levegőn. Az udvarig már simán eltalál a szobájából - hát igen, még mindig nem kereste fel Pierre azzal kapcsolatban, pedig mondta - na de sebaj, mára már kipakolt és úgy rendezkedett be, hogy az a szoba lesz számára a végleges. Ahogy kiér most az udvarra, kissé kíváncsibb tekintettel pillant körbe barna szemeivel és egy gyors mozdulattal megigazítja szálingózó tincseit.* ~ Remek, sehol senki. ~ *ajka vékony mosolyra húzódik, majd már meg is indul az egyik pad felé. Kezében egy vastag könyv található, amely pár óráig megbízható társa lesz. Le is ül a padra, egyik lábát átveti a másikon és már olvasgatni is kezd. Egyébként ma nem öltözött túl extrán, fekete nadrágot visel egy szürke színű pólóval, amelyre ki van tűzve Allidonos kitűzője, hogy mindenki láthassa, melyik szakhoz is tartozik.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Május 10, 2010 10:40 am

*Ma túlságossan is jókedvel ébredt fel. Érzi ahogy a sok energia ugráll testével, de léptei mégis nyugodtak. Jó kedv? Talán csak a sok édesség turbózta őt fel teljessen. De nem tudja kimutatni hipperaktivitását. Szint úgy mint érzelmeit sem. Kedves szava fagyasztóvá válik, szerelmes mosolya érzéketlenül esik a világba, mint egy lélektelen test. Pedig mennyire vágyik barátok után... Épp ez miatt hiszik azt, érzéketlen, de ő neki vannak érzései, csak hát... Léptei alig érnek a fűbe, könnyedtek mint a lepketánc a tavaszi virágmezőn. Láncai ruháján nem csörögnek, halkan s mozdulatlanul lapulnak Úrnőjük teste mellet. Hajába lágyan kap bele a szél, magával vinné messzi vidékekre. Csodaszép az udvar, ahogy a nap sugarai körbeölelik melegen, viszont sápadt bőrére mégis hidegen esnek, nem melegitik fel. Tán ezért is oly hideg érintése. Tesz még lépést a fűben, majd mikor virágok ölelik körbe, teste megtör mint a kivágott fa, mégis lassan s könnyedén. Leüll a fűbe. Ujjai végigtáncolnak a zöld füvön, érzi ahogy csiklandozzák tenyerét kellemesen. Érzi, de nem tud elmosolyodni ezen. Felnéz a kék tengerre, szemeit összehúzva a nap fényétől. Halk ének száll ajkai közül, melynek bár lehet szép a szövege, mégis érzéktelenül énekli. Nem veszi észre a lányt a padon, hisz majdhogynem háttal van neki.*
- Az éj lehull, alkonyul... Lépteid a távolba tartanak. Valahol a fejed felett sas felszáll. Az eső arca hull könnyezve, de nem állsz meg éhezve, fáradt vagy de menned kell, az utadnak nincs vége. Szived egyre csak magát sóhajtozza, menj tovább, csak menj tovább...

Diák Hozzászólások száma : 21 Kaszt :

*Ahogy leül a padra, kis ideig még helyezkedik, hogy ne váljon az hosszú távon kényelmetlenné a számára, majd amikor már minden tökéletesen fest, végigtekint a csodaszép, zöld udvaron. Kellemes az idő és ilyen környezetben pedig a legtökéletesebb elmerülni egy érdekes könyvben. Végigsimít vékony ujjával a könyv gerincén, majd ez után lassan kinyitja. Az első pár lap üres vagy csak a szerzőt, illetve az írót foglalja magában, így hát lapoz és lapoz, míg végül a epilógus nem kezdődik meg. Egy regényt tart a kezében Lilith, egy régi, de számára annál értékesebb kis könyvet, amelyet már oly sokszor kiolvasott, de mindig kedves marad a számára. Így merül bele jó pár percig, fel se figyel arra, hogy talán már nincs egyedül ezen a helyen, mivel gondolatai máshol járnak, pontosabban az előtte lejátszódó filmen, ahogy szemei haladnak a könyv alja felé, majd lapoz és jöhet a következő oldal. Halk zene száll a levegőben, így a gesztenyebarna szempár lassan eltávolodik a könyv sorai közül és meglátnak egy vörös hajú lányt. A fűben ül és nagyon úgy tűnik, mint hogy ha abban a tudatban lenne, hogy ő van itt és senki más. Kis ideig elidőzik tekintete a másikon, majd végül lassan felkel, becsukja a könyvet, amelybe már nem szükséges könyvjelző, hiszen tisztán emlékszik az utolsó pár szavakra is: "És akkor az éjszaka mint ha könnybe lábadt volna, de ez még se könny volt, hanem vér, mely átsegítette őt a túlvilágra." Lehet, hogy szomorúak ezek a sorok, de van, aki számára nem. Felkel tehát és odasétál a lányhoz, legalábbis pár lépéssel megközelíti, majd letérdel, pontosan mellé, miközben a könyvét nem ereszti ki kezei közül.* - Szia. *köszönti kedvesen a lányt, miközben fürkészően méri végig és végül tekintete a másik arcán marad. * - Igazán szép hangod van. Mondd csak, mit énekeltél? *kérdi kissé kíváncsibban, majd végül eszébe jut az is, hogy nem ártana bemutatkoznia, így jobb keze lassan elereszti könyvét és megindul a lány felé.* - Egyébként Lilith vagyok az Allidon szakból. És te? *nem kérdez még többet, nem szeretné letámadni a lányt, hiszen még nem is ismeri. Mindenhez idő kell, ezzel tisztában van a leányzó.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Május 10, 2010 11:04 am

*Ujjai mint éhes kigyók csúsznak végig saját arcán, majd kezének egy rejtett oldalából az árnyak maszkot formálnak, mely a napban megcsillan még hidegebben, mint maga a lány, mi már talán szinte lehetetlen. Eme csillanás mégis vészjósló volt. Elrabolta a nap egy csodás részét, elnyelte a napsugarakat és nem adta már vissza a világnak soha többet. Megformállódott, bár talán csak az árnyak trükkre az egész, mégis számára ebbe zárta lelkét. Avagy csak ő hitte úgy. Kis idieg nézte, mint akit megbabonáztak. Szemei megtöltődtek enyhe félelemmel, de az éneket nem hagyta abba, inkább csak intenzivebben énekelt, mintha nem is ének lenne, hanem valamilyen rituálé. Hatalmas kalapácsként ütött belé egy hang, mely megszólitotta őt. Lehetett az bármennyire is halk vagy hangos, ő maga kisé felsikkantott, ahogy a Gorgonák szoktak, mikor saját csapdájukba esnek s pusztulnak el benne. A masz azonnal szertefoszlik, tűnik el, mintha sosem létezne, csupán halucináció lenne valakinek az elmélyében. Felpillant rá és enyhén hátrál meg teste ösztönössen. Időzik, nem szól semmit, hisz még mindig szét van szakadva két részre. De érzi, ahogy lassan elszakadt lelke eggyé válik a másik féllel. A nap ismét szemébe süt, igy hunyorit egy kicsit, majd észbe kap teljessen.*
- Kellemes napot kivánok idegen hölgy.
*Köszön neki illedelmesen, bár hangja jéghideg mit érezni is, akkor is ha kellemesen meleg van. Még a nap sugarai se képessek megtörni ezt a fajta hidegséget.*
- Hogy az ének? Oh, nos... régi dallam. Egy ballada. Egy legenda csupán, mi már feledésebe esett mások szivében.
*Válaszol neki s mikor eszébe jut miről is szóll az ének, kellemes érzés s nyugalom tölti el lelkét, mit ugyan nem mutat ki, csupán magának haggyja meg a kincset.*
- Airie von Nandori a nevem. Igazán örvendek. Naxeldir hallgató vagyok.
*A kézfogást nem fogadja el. Nincs hozzászokva hogy valaki hozzáér vagy valakivel kezet fogjon. Ösztönössen húzódik el mindig, akkor is ha nem akar.*

Diák Hozzászólások száma : 21 Kaszt :

*Lassan térdel le a lány elé és hangja is kellemesen csendül meg, nem ijesztően és nem is bántón, így amikor meghallja a felsikkantást és látja az elhúzódást, kissé meglepődik. Ajkát résnyire nyitja és szemei egy cseppet elkerekednek. De most nem szól mást, csupán türelmesen és kissé talán vizslatóan figyeli meg a másik arcvonásait egészen addig, amíg meg nem szólal. Furcsán csengő, hűvös hangon ezek, de még is a legtávolabbmenőkig udvarias.* - Számomra kellemes ez a nap, de úgy látom, hogy téged valami zavar. Hogy ha gondolod, elmehetek... *utal itt arra, hogy nem szándékozik megzavarni a másik intim perceit se a természettel, se pedig az emlékekkel. Nem olyan lány ő, mint aki ráerőlteti másokra a társaságát, viszont még is jó kedvű és igyekszik központi személy lenni, hogy ha alkalma adódik rá. Na de most szó sincs ilyesmiről, most csak az ének és az ismerkedés szelleme miatt jött ide a lányhoz, akinek a nevét hamarosan mg is tudja. Az énekről kapott információkat elraktározza magában, de nem kérdez vissza, lehet, hogy semmi köze sincs hozzá, így hát a téma egy ideig inkább maradjon csak tabu.* - Én is örvendek. *kezét lassan visszahúzza, mivel kis ideig várt, de nem lelt párra. Lehet, hogy itt lenne az ideje leszoknia erről a fajta köszönésről? Pierre is furcsálta és ez végülis érthető lehet. Na mindegy is, inkább csak lefekteti maga mellé könyvét, majd törökülésbe helyezkedik, de a lány felé tekint. Kis ideig nem szól semmit, majd végül kiböki azt, ami gondolataiban jár.* - Miért érzem úgy, hogy nem örülsz annak, hogy ide jöttem hozzád? Megmondhatod ám nyugodtan, nem kell udvariaskodnod. *mondja kissé komolyabban, majd egy fűszálat vesz kezei közé, de nem tépi ki annak gyökerét, csupán csak játékosan simít végig rajtuk párszor, így hát barna szemei is ezt a mozdulatsort figyelik.* - Tudod, én még elég új vagyok és örültem, hogy meglátok valakit, akit talán megismerhetek. De nem akarok úgy ülni itt melletted, hogy tudom, te jó messzire kívánsz innen. *meséli el a másiknak amit gondol, de most nem néz a szemeibe, inkább csak folytatja eddigi elfoglaltságát azzal a fűszállal még pár hosszú másodpercig és végül ismét lassan fejét Airie felé fordítja.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Május 10, 2010 11:31 am

*Lágy mosoly húzódik arcára, mely kellemesen hüssit, mint a hópihe. Nem fagyasztó, inkább kellemesen hideg. Talán csak ennyire képes mutatni, igenis örül a lánynak, csak meglepte. Kicsit elgondolkodik, bocsánatot kérjen-e tőle, de inkább nem akar igy tenni, nem szeretné ha Lilith azt hinné, hogy nem örül neki és csak bunkóskodik vele és gúnyolódik. Ő maga is jól tudja, milyen kellemetlen, hisz még saját maga is új ebben az iskolában. Szemeivel követik Lilith ujjait, ahogy a fűvel játszik. Eddig még nem vette észre a könyvet.*
- Nem zavarsz. Én csak meglepődtem. Nem szokásom nem látni vagy legalább nem érezni magam körül a lényeket. Ami azt illeti, tudom milyen kellemetlen, ha egyedül bolyongsz ebben a nagy iskolában. Én csak pár napja jöttem, de azon a pár napon már sikeressen két ellenségre is leltem. Nem szeretném ezt jobban fokozni. Nincs szükségem ellenségekre. Elég hogy az iskola falain kivül...
*Elhalgat. Figyelmeztette őt valami belül, túl sokat árul el magáról és még nem is ismeri a lényt, aki méghozzá lány. Ha teheti mindig kerüli a lányokat, de úgy látszik, ha nem akar teljessen egyedül maradni, akkor lehetetlenség őket kerülni. Kicsit eszébe jutott Ariana. Hisz ő is lány, aki nagyon kedves vele akkor is, ha ő talán ezt nem tudja kimutatni.*
- Igen... Nagy ez az iskola. És minnél többen vannak benne annál az ember elveszetteb és magányosabb. De biztos találsz hamarossan barátokat magadnak.
*Szintén Lilith arcát nézi. Kerüli a szemkontaktust. Nem szereti ha valaki lelkében turkáll vagy ha ő turkáll más lelkében szándékossan vagy csak már úgy tudatalattiban. Inkább a füvet nézi, majd megpillantja a könyvet.*
- Látom szeretsz olvasni. Milyen könyv ez?
*Kérdi, de nem nyúl hozzá, csupán nézi. Nem szokott más dolgaihoz hozzáérni, ha csak meg nem engedik.*

Diák Hozzászólások száma : 21 Kaszt :

*A másik tudatára adja gondolatait, mivel nem szándékozik titkolni érzéseit se, mi szerint igen is furcsálja és kissé zavarja is ez a hozzáállás. Na jó, nem kell mindenkivel jóba lenni meg semmi ilyesmi, de Lilith még akkor se ismer senkit és legalább most nem szeretne pórul járni, bár lehet, hogy még is az lesz ennek a találkozásnak a vége, viszont ő még nem hagyja ám ennyiben a dolgot. * - Lehet, hogy kissé félreismertek az emberek és azért tettél szert ellenségekre. Vagy talán tévedek? *ő akkor is úgy gondolja, hogy ez a lány nem olyan negatív személyiség, mint amilyennek mutatja magát és hogy ha belebukik ebbe a feltételezésbe, akkor majd maximum megégeti magát, de vállalni fogja a kockázatot, ez most kész kihívás a számában. Barna szemei is élettel telve ragyognak meg, mivel most már mindjárt beszédesebb lett Airie is. * - Amúgy ne hidd ám azt, hogy megrögzött baráthajhász vagyok. Én is nehezen bízom meg az emberekben, de ettől függetlenül ismerkedni lehet. *mondja halványan elmosolyodva és amikor a könyve is szóba kerül, akkor csak rátekint, majd végül kezeibe veszi, de nem nyújtja át a másiknak.* - Ezt a könyvet még az egyik ősöm írta a családunkról és különböző lényekről. Nem csak valós történeteket foglal magában. *persze volt olyan őse, aki szerint ebben a könyvben csak igaz dolgok vannak leírva, Lilith még se érzi úgy, hogy minden, amiről olvasott benne az valóságos. * - Szóval ezt a könyvet sokra tartom, de nem nevezném magam könyvmolynak, hogy minden nap a könyvtárban üljek új ismereteket tanulgatva. *magyarázza fejét kissé oldalra is döntve, majd a könyv visszakerül a fűbe is.* - Te mivel töltöd napjaidat? *érdeklődik egy kicsit a másik felől is, miközben néha most már a kastély irányába tekint. Nem menni készül, csupán csak nézelődik.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Május 10, 2010 12:11 pm

*Szemei felpillantanak egy varjúra, mely hangját már tegnap is hallota, egészen a kilátóig. Még nem jött el az idő hogy személyessen felkeresse a varjat és elcsábitsa, igy csak megfigyeli s megjegyzi szemeinek mély szinét.*
- Nem... Igazad van. Bár ők már eleve ellenségeskedtek velem, mikor beléptem ide. Ha valaki hozzád szól s még nem vagy képes gondolataidból azonnal kilépni, hogy válaszolj nekik, máris gorombák veled páran.
*Ismét elhallgat egy apró pillanatra. Kicsit elgondolkodik szemeit lehunyva.*
- Valóban érdekes könyv lehet.
*Nem kommentálja tovább a dolgot, mivel érzi, Lilith számára a könyv talán ugyan olyan fontos mint számára a rózsák.*
- Szeretek olvasni na és a rózsákat. Kevés dolog tesz igazán boldoggá.
*Válaszol a kérdésre, majd halkan ismét énekel egy kicsit.*
- Mikor a virág lágyan remeg az őszi csendes szélben, hidegség járja át lelkem, de olykor elég a felhőkbe nézni s tudom, ott vár rám a szerelmem, az eggyetlen, csodálatos...
*Elhalgat, majd felnéz a felhőtlen égre, mintha várná, hogy szavai beteljeseggyenek.*

Diák Hozzászólások száma : 21 Kaszt :

- Ezért nem lehetünk mindenkivel jóban. Ilyenkor vissza kell vágni, bár valamiért úgy érzem, hogy nem kell félteni téged. *figyeli meg kissé jobban a lány arcát, majd ez után a könyve is szóba kerül, de nem mond el róla mindent, hiszen egy idegen számára nem fogja elárulni az egész családja történetét, amely évszázadokra megy vissza. Így inkább az ölébe teszi, miközben néha végigtáncoltatja ujjait a könyvnek a gerincén, de barna szemei figyelmesen nézik a másikat.* - A rózsákat? Valóban szépek. Az egyik kedvenc virágom a fehér rózsa. *jut eszébe a növény említésekor az a bizonyos virág, amely látványa mindig mosolyt csal az arcára. Ez után egy kis énekszó következik, de a lány most már tudja, hogy mennie kellene. Még elég sok mindent tervezett mára, így hát lassan felkel, majd kissé biccent Airie felé.* - Örültem a társaságnak, de én most távozom. Remélem, hogy majd néha összefutunk, szia. *mosolyodik el ismét, majd ez után megfordul és lassú, nyugodt léptekkel sétál el a kapuig, ahol be is megy és a szobájáig nem is áll meg. Ott leteszi a könyvét az asztalra, majd elővesz egy tankönyvet. Kissé le van maradva a tanulással, de reményei szerint hamar be fog pótolni mindent.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Május 10, 2010 12:40 pm

- Nem szokásom konfliktusba keveredni. Inkább elmegyek ha valakinek nem tetszik a jelenlétem.
*Szemei hidegen csillanak meg, mint a jégcsapok, ha a nap rájuk veti sugarát.*
-Oh.. a fehérek valóban szépek...
*Mosolyodik el, s talán ilyenkor tud csak igazán melegen mosolyogni. Melegen... inkább mély nyugalommal. Felnéz a lányra, mikor közli hogy távozik.*
- Rendben. Örülök hogy találkoztunk.
*Mondja neki csendesen, bár kedvesen. Utánna már csak néz a lány után, ahogy távolodik. Kis idő után ő maga is feláll, hogy távozzon. Bőre nem igazán képes elviselni annyi napfényt egyszerre.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar