Udvar

*Vége az órának. Joseph mióta lepakolta cuccát, még ki sem tette a lábát az épületből, ezért úgydöntött, hogy most ezt is megteszi. Szív egy kis friss levegőt. Csak abban reménykedik, hogy ilyen későn már senkivel nem fut össze, vagy nem kell beszélgessen. Azért a tanteremből elmegy a szobájába, felvesz egy pulcsit, hogy ne fázzon meg. Hideg van már ilyen későn. Sokat nem is időzhet, kivéve ha feltett szándéka megsérteni a szabályzatot. A lényeg az, hogy kilépett az épületből és az Udvarra vette az irányt. Igazából csak sétálgat kicsit. Kiszellőzteti a fejét. Elég sötét van, bár ő nem az a félős típus. Zsebretett kézzel járkál céltalanul, hol az földet, hol az eget fürkészi szemeivel. Egyébként egy farmernadrág és egy bakancs van rajta, felül pedig egy fekete pulcsi és arra pedig ráhúzott egy fehér pulcsit is*

*Néha meg-megáll. Igazából azon gondolkodik, hogy mit kéne tanuljon, esetleg gyakoroljon.* ~Nem árt ha gyakorlom is az adott varázsigéket, de sajnos a szobámban ez nem igazán tanácsos. Főleg, ha valami durvább varázslatról van szó. Érdemes ilyenkor este kijönni. Senki nem zavar meg...igen ez a megfelelő időpont...holnap ki is jövök ide gyakorolni!~ *Aztán valami megzavarja. Hideg hang fut végig a testén. Valaki hozzászólt. Jospeh úgy belevolt merülve gondolatmenetébe, hogy nem is vette észre, hogy valaki settenkedik utána.* ~Nah ennyit a gyakorlásról~ *Kicsit zavarja, hogy még ilyenkor is megzavarják. Mondhatni nem hiszi el, hogy sosincs nyugta. Közönyösen néz fel.*~Ehh...te meg mit oktatsz? Lerepítenélek arról az ágról, akkor nem lenne több kérdésed azt hiszem~ *Nem szereti az ilyen nagy képű embereket, pedig maga Joseph is ilyen, csak ő nem akar senkibe se belekötni...még csak hozzászólni sem, csak ha a muszáj. Egy két kivétellel. Talán ez az egyetlen dolog, ami különbözöik a két fiúban. Így elsőre. Nos, most is válaszolnia kell, ne hogy a fiú félreértse hallgatását*
-Sok közöd nincs hozzá!
*Majd előre szegezi tekintetét és tovább sétálgat*

*A fiú nem hagyja ennyiben, Jopseh bármennyire is vágyik a magányra ezt most nem kaphatja meg. Csak akkor tud megszabadulni a fiútól, ha beszélget vele. Nem túl szép ez a kényszerhelyzet. Következő lépésénél belesüpped a talajba.* ~Futóhomok~ *A szeme sarkából tekint vissza a fiúra. Még nem fordul hátra. Csak hallgatja monológját.* ~Pff...mér ki vagy te itt?~
-Hamarabb elmehetnék, ha békén hagynál!
*Böki oda neki hidegen. Hát igen, nem igazán fél pedig talán nem ártana. Végülis úgy van vele, hogy ő is csak egy diák. Nem mozdul, meg sem próbl megmozdulni. Tudja, hogy nincs értelme, fölösleges erőlködésre pedig nem vágyik. Szemével követi, ahogy a fiú sétálgat körülötte.* ~Hm...talán megtaláltam, azt az embert akit keresek~ *Végig méri a fiút. Joseph, amióta idejött a diákokat elemezgeti. Egy társat keres, aki méltó arra, hogy együt okozzanak fájdalmat a világnak.* ~Ez a tekintet. Ez a magabiztosság. Igen, megtaláltam azt, aki a barátomnak nevezhetek~ *Ettől függetlenül ugyanolyan komoran néz. Magatartása semmit sem változott. Nem fog most neki benyalni, csak azért, hogy jóba legyenek. Bármilyen tökéletes is lenne. Bár, mostmár szóba enyeledik vele. Tudja, hogyha tovább sértegeti, akkor nagyon sokáig itt lesznek, így hát beadja a derekát. Ha lehet így fogalmazni*
-Áhh, elnézést *Félszeg mosoly jelenik meg az arcán* -Épp felakartam gyújtani az egész kócerájt úgy ahogy van...tán gondot jelent? *Kacsint a fiúra...még mindig ott az a vigyor. Úgy tűnik nem igazán fogta fel a helyzetét. Bár a keze, bármikor lendülhet a pálcájáért. Nem kell őt sem félteni, remélhetőleg erre nem lesz szükség...*

~Jó, jó oktasd azt akit érdekel a hablatyolásod.~ *Szemet forgat. A tűzzel játszik. Aztán kimereszti szemeit.* ~Ezt nem hiszem el...Esteráról azt hittem gondolatolvasó, de elvetettema gondolatot...de most ő is. Talán...nem, nem tudhatja a gondolataimat. Ez ki van zárva. Akkor már rég halott lennék~ Átgondolt döntését halvány mosoly nyuktázza. Szemeit nem mereszti ki...arca visszanyerte a közönyös tekintetét. Joseph csak most néz le. Most látja, hogy a fiúnak egy társa is van. Nem igazán köti le az esemény sorozat. Nyugodtan mosakszik. Joseph is ezt tenné már, azonban erre egyre kevesebb esély van. Tovább süllyed a homokban. Lenéz a lábára* ~Óh...van itt még, mit beszívni!~ *Nyugtázza a helyzetet és így nem is nagyon keresgél varázsigék után. Egyenlőre legalábbis nem.* ~Nem tudom mit játszod a nagy fiút. Egy intés és véged lenne...aaahj...talán senki nem venné észre~ *Te jó isten! Csak Josephtől telik, hogy ilyen helyzetben is azt hiszi, úgy veri el a fiút, ahogy akarja. Jellemző. Miután a srác befejezte a mondandóját, ami mostmár kicsit tüzesebb lett Joseph is szóra nyitja ajkait*
-A második részére nem emlékszem *Teszi hozzá a ''se velem''-re reagálva. Megint csakf eltűnik az a félszeg mosoly. Tovább folyik a beszélgetés.*
-Nekemis van egy ilyen listám...még a megírása előtt elteszem láb alól a kiszemeltet!
*Ejj-ejj nem lesz ez így jó! Kemény szóváltások sora áll fönt. Ez még csatába is bontakozhat. Minenesetre Jopseh keze a pálcáján van. Másik kezével megvakarja a fejét és végre válaszol a fiúnak*
-Levegőzni jöttem!
~Na most örülsz? Erre kellett a nagy futóhomok, meg halállista?~ *Gondolatmenetét arca nem árulja el,illetve egy szemforgatás tanúskodik erről.*

*Figyeli a fiú minden egyes apró mozdulatát, és a száján halvány mosoly bujkál, amikor látja, hogy a fiú mennyire, de mennyire kimereszti a szemeit, azt sejtve, hogy Jack gondolatolvasó. Csak a jeleket olvassa, de azt remekül. Az ocelot ismét csak a füle botját mozgatja.* ~Meddig játszol el vele? Meddig él egy ember? Tényleg nem unod meg a nagy gondolatolvasós trükköt?~ *a fiú ismét halványan elmosolyodik, szemei sejtelmesen csillannak meg.* ~Élvezet figyelni, ahogyan az áldozat azt hiszi, mindent tudok róla, és kezd pánikba esni. Ha pánikba esik, akkor hibázik. És, ha hibázik..~ *ismét felvillannak az őrült szemek, egyenesen a fiúra.* -Elég nagy hiba, hogy nem. Na majd egyszer felfrissítem az emlékezetedet. *mondja, miközben kihúzza magát, és megmozgatja a lábait. Igen, ő képes rá. A fiú szavaira csak felvonja egyik szemöldökét, eléggé jelentősségteljesen.* -Láb alól? Azt hiszem, ahhoz neked kellene, hogy legyen lábad, ami eléggé rossz helyzetben van ebben a pillanatban. És persze ez még mind semmi.. Úgyhogy ideje lenne megkomolyodnod. Ugyanis cseppet sem szeretem az ostoba tréfákat. *mondja, miközben szemei egyre fenyegetőbben izzanak fel, szavai egyre hidegebben és keményebben peregnek, a légkör is hűlni kezd. Éjjeledik. A fiú szemei emg se villannak, mentális energiája és ereje elég ahhoz, hogy a fiú lejjebb süllyedjen a földben, egészen a térde alatti részig.* -Naugye, hogy nem is vagy te olyan ostoba. Kezdhetted volna ezzel, és máris nem lennél ott, ahol. Mert én ugyan ki nem szedlek. *mondja, miközben lép egyet hátrább. Az ocelot halkan sóhajtgat, figyelve, mire készül gazdája.*

//Freeze//