Udvar

Tárgy: Udvar Pént. Szept. 18, 2009 12:52 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Vendég

*Átér, és felvonja a szemöldökét a sivatagos táj láttán. Forgolódik egy ideig, hova lett a kúria, de végül a jószágok felé indul.* - Lassan járj, tovább érsz... *Motyogja maga elé, miközben a dromedár (gyengébbeknek egypúpú teve) hátára tornássza fel magát, és igyekszik kapaszkodni. Elindul, de egyre nagyobb a forróság. Na igen... sejtette, hogy ilyesmi lesz, és a teve bírja ezt a legjobban. Bár a két ló gyorsabb, azok hamarabb kidőltek volna. Csakhogy ő is ki fog mindjárt, ha nem csinál valamit. Elemi varázslatot lesz kénytelen alkalmazni, ezt már tudja előre... morcosan fúj egyet, miközben megpróbál felülni a teve hátán, hiszen eddig szinte feküdt rajta, hogy ne zuhanjon le a púp tetejéről. Végül sikerül a manőver, és sikerül leírnia a félkörívet. Körülbelül huszonhárom-huszonnégy fokra koncentrál, az kellemes, nem túl meleg, de nem is fagy meg a pulóverében.* - Caloris Defensio! *Ejti ki az igét, és erősen koncentrál, erősebben, mint máskor, hiszen elemi varázslat, ami még inkább leszívja az energiáját, még az adrenalin löket mellett. Kellemes lesz, az egyszer biztos. Bár legalább nem gyalogolnia kell, hanem a teve hátán vándorolhat. Mindenesetre kicsit lehűl körülötte a levegő. Ha nem is sikerült a kívánt hőmérsékletre lecsökkenteni a körülötte lévő levegőt, azért egészen kellemes lett. Így nem is igazán kínozza szomjúság. Viszont az állat hamarosan süllyedni kezd... Ariana felszisszen, majd Pereust a karjaiba veszi, körülnéz, és egy pontra szegezi a pálcáját, találomra.* - Transportus veno! *Rögtön a célzott pontra érkezik meg... viszont ott is süllyed. A szemét forgatja, majd egy távolabbi pontra mutat.* - Transportus veno! *Próbálkozik újra, és szerencsére ezen a helyen már szilárd talajt érez a lábai alatt. Viszont banditák jelennek meg... Ari nyel egyet, majd a pálcáját észrevétlenül a zsebébe csúsztatja, miközben a macska kiugrik a karjaiból, és megáll mellette. Két kezét felemeli, megadva magát, jelezve fegyvertelenségét. Nem akar harcolni, sejti, hogy alulmaradna, főleg úgy, hogy egyre inkább eluralkodik rajta a fáradtság. A lassan elsüllyedő teve felé sajnálkozva visszapillant, de nem tud mit tenni. El is vezetik, a nyelvükből nem ért semmit, hiszen nem bolgárul beszélnek. De nem igazán jut eszükbe megmotozni őt, aminek titkon nagyon örül. A táborba érve csak belökik egy sátorba, Ariana pedig felsóhajt.* ~ Na innen hogyan tovább? - Szerintem láthatatlanul simán ki tudnánk sétálni... - Egy próbát megér... csak nem itt fogunk meghalni. Ha meg a próbát elveszítjük... hát, ez van. ~ *Előhúzza a pulóver alá rejtett pálcáját, és vadmacskájára koppint.* - Occaceo! *Magán is elvégzi a kiábrándítóbűbájt, majd a láthatatlanságba burkolózva kisurran a táborból. Fogalma sincs, merre induljon... találomra indul el, lassan kopik le róla a bűbáj hatása, és belekeveredik egy homokviharba. Zakatol az agya, próbálja kitalálni, mit tegyen. Először a tisztánlátás jut eszébe, de kijut azzal...? Végül egy elemi varázslat ugrik be neki. Megint elemek... de hát ha más nem jut eszébe... vág egy fintort, majd erősen koncentrál. Föld elem... Rombuszt rajzol a levegőbe, és a tetejére húz egy vízszintes vonalat.* - Defensio Solum! *Mondja ki az igét, a vonal húzása közben. Mintha felderengene valami körülötte, de nem sikerül elsőre. Nem sóhajt, nem akarja a szükségesnél hosszabb ideig kinyitni a száját, pedig kedve lenne hozzá. Újrapróbálkozik, újabb rombusz, a tetején a vonallal.* - Defensio Solum! *Megjelenik körülötte a földburok, ami minimálisan védi a fizikai behatásoktól, így a homoktól is. Nagy védelmet nem nyújt, de kivergődik vele a homokviharból. A főnix rejtvényén elvigyorodik, és kihúzza magát.* - Hé... engem már annál a réges régi kalandnál sem tudtatok megfogni a rejtvényeitekkel. *Csillognak a szemei, és magabiztosan mondja ki a választ. Na igen... Egyiptomban nem tudta megfejteni a találós kérdést, de azon a másik kalandon mindegyik rejtvényre csuklóból mondta a választ. Így van ez most is, ismeri már ezeket a trükköket. Megkapja a kulcsot a madártól, mire megköszöni neki, majd tovább indul a tölgyes felé.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Jack megkapja a kulcsot, és már mehet is tovább, mesélő meg nem ír most hosszú hszeket, mert kólára szomjazik. A lényeg, hogy irány a Tölgyes!*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Ariana&Gavril megkapja a kulcsot, és már mehet is tovább, mesélő meg nem ír most hosszú hszeket, mert kólára szomjazik. A lényeg, hogy irány a Tölgyes!*

Vendég

*Ahogy a fiú megérkezik az udvarra, eléggé furcsa látvány tárul a szeme elé. A már megszokott udvar helyett most egy sivatagot lát és egy nagy zászlót is. Amikor viszont jobban körbenéz, meglátja a nezabar diákjait és kicsit elkezd idegeskedni. Na de megpróbál nem túl sokat foglalkozni a nézőkkel, mivel ha már elindul a sivatagba, akkor tuti, hogy nem látják majd. Inkább csak int egyet az ismerős arcoknak, majd odasétál az állatokhoz, amik közül választania kell. *
~ Mindenképpen tevét választok… asszem a kétpupu lesz a legalkalmasabb erre a kis túrára. Lehet, hogy lassabb, mint egy ló, de a homokot is jobban bírja, na meg nem is fog szomjan halni, hiszen a tevék elég sokáig bírják víz nélkül. ~ *Így hát odasétál az egyik kétpupuhoz, majd amikor a teve lefekszik előtte, gyorsan rá is ül. Kicsit furcsálja, hogy először a hátsóját emeli fel az állat, de mivel elég rendesen kapaszkodik, így nincs gond. *
~ Akkor hát induljunk. ~ *mondja és gyengéden hozzáér lábával a tevéhez és már meg is indul a sivatagban. Pár perc múlva már nem látja a többi diákot és a hanguk is egyre halkul. Viszont miközben haladnak, egyre melegebb lesz. A teve hátán kényelmesen lehet utazni, így nem kell az miatt aggódnia, hogy leesik. Leveszi inkább a kabátját, leteríti maga elé, majd a pulcsijának a segítségével egy kis sapkát alakít ki, amit a fejére kanyarít. *
~ Ezt a meleget nem lehet bírni. ~ *gondolja, majd előveszi a pálcáját és most alkalmaz egy olyan varázslatot, ami kicsit távolabb áll tőle, de természetesen megtanulta. *
- Nubilium externum 1. *tehát a felhő idézést hajtja végre. Rövid idő múlva már egy felhő meg is jelenik a fiú és a teve fölött, így valamelyest jobb lesz az idő. A srác se sül meg és hőbutát se fog kapni. De ekkor jön a szomjúság, így rögtön visszagondol arra az elemi varázslatok ismerete órára, amikor ezzel kapcsolatban tanultak egy fontos dolgot, tehát az ivóvízet. *
- Pario aqua. *mondja, mire a pálcájából megindul az ivóvíz. Nem baj, hogy a puputevén is végigfolyik, de a lényeg, hogy a srác is tud belőle inni. Így maga fölé tartja, majd amikor már eleget ivott, akkor ismét az útra koncentrál. Ezt párszot elvégzi, hiszen a sivatagban az embernek szüksége van a vízre, de persze a feladatára koncentrál a leginkább. Viszont amikor már kezdi azt hinni, hogy remekül halad, egyszer csak futóhomokba lépnek, így a teve elkezd süllyedni. *
- Na ne, nyugi….*próbálja nyugtatni az állatot, majd gyorsan lemászik róla és elé lép. *
~ Erre tudok egy jó varázslatot. ~ *gondolja, majd ismét pálca a kézben és már mondja is a varázsigét. *
- Baziteo. *mire a teve megnő, így most már simán ki is tud sétálni a homokból. A fiú természetesen kicsit húzza, segítve ezzel a nagy állatnak, majd amikor már pár métert haladnak, ismét ráirányítja a pálcáját. *
- Reductio. *mondja és bizony sikeresen vissza is csökkenti a teve méretét az eredetire. *
- Jól van, nyugalom. *simogatja meg kicsit a tevét, majd ismét felmászik rá, ami most már könnyebben megy, mint első alkalommal és folytatja tovább az útját, azaz csak folytatná, mert ekkor veszi észre, hogy jó pár bandita körbevette, azaz szám szerint 5. *
~ Ezt nem hiszem el… ~ *gondolja és a világért se adná meg magát. Tehát pálca a kézben és egyesével mutat mindegyik banditára és csak úgy záporoznak a pálcából az átkok. *
- Sectumsempra. *az első banditán sebek jelennek meg, így az a férfi rögtön el is kezd ordítozni, majd hanyatt esik és próbálja megmenteni magát. De a fiú most nem foglalkozik vele, inkább a másikra pillant és irányítja is felé a pálcát.*
- Obstructo. *mire a következő ember végtagjai megmerevednek és jó ideig így is maradnak. *
- Stupor. *hangzik el a kábító átok is, mely teljes sikert arat, így ismét egy bandita a földön hever. A másik kettő már gondolkodna azon, hogy lehet, hogy el kéne menniük, de Marcus nem hagyja őket. *
- Pherecitius Mangicum. *mondja ki a fagyasztó átkot, amivel szintén mozgásképtelenné tesz egy ember. *
- Reducto. *hangzik az utolsó átok, a vele szemben álló ellen, amivel egy lökést küld a bandita felé, aki el is esik a homokon. Most már szabad az út előttük, így a tevét kicsit ismét megböki a lábával, majd már haladnak is tovább. *
~ Ez nem volt olyan könnyű… ~ *gondolja, majd amikor már úgy érzi, hogy nem lesz több akadály, hírtelen megjelenik a homokvihar. A fiú most már tudja, hogy mit kell tennie, elvégzi hát magán azt a varázslatot, aminek segítségével nem megy a szemébe a por. A teve miatt nem aggódik, hiszen az állat hosszú szempillái arra tökéletesek. *
- Appareo. *és most már tökéletesen lát. A fején lévő ruha természetesen megvédi a fülét is és a száját is, így ez miatt nyugodt lehet. Kapaszkodik a teve szőrébe és közben irányítja is, hogy meg ne álljon. Az állat jól viselkedik, hiszen elég szépen végigjut a homokviharon.
A teve és a fiú most már a célhoz ér, ahol egy széttárt szárnyú főnix vár rájuk. A fiú leszáll az állatról, kibogozza a fején lévő ruhát, majd a lényre néz. *
~ Egy kérdés… hmm, ez könnyű lesz. ~ *gondolja, majd amikor meghallja a rejtvényt, akkor elmosolyodik és szépen válaszol is neki. A főnix a megfejtés után átadja a kulcsot Marcusnak, aki így meg is indulhat a tölgyes felé, hogy folytassa tovább a próbát. *

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Marcus megkapja a kulcsot, és már mehet is tovább, mesélő meg nem ír most hosszú hszeket, mert kólára szomjazik. A lényeg, hogy irány a Tölgyes!*

Vendég

*Jana sétál oda az egyik kétpupú tevéhez.*
- No barátom... te vagy a sivatag hajója... remélem nem kapsz léket...
* Azzal felkászálódik rá, és Lagmart is felemeli. Illetve varázsolja. Vagy emeli telekinézissel? Mindegy is... a lényeg, hogy a hiéna feljön. A lány azonban a pulóveréből szakít egy darabot, és a fejére köti. Nem akarja hogy túl sok homok kerüljön szemébe szájába. Így aztán megböki az állat oldalát.*
- Davaj davaj...
* Igaz ez orosz és nem arab, de annyi baj legyen. Az állat érti és már meg is indul. Szépen vágtat a teve... azzal a kellemes hullámzó mozgással. Nem is csoda, hogy a sivatag hajójának nevezik. Az ember ha nem utazott még viharba került hajón, vagy repülőn, még tengeri beteg is lehetne. Ám hiába... a hőség nagyúr. És Janának csinálnia kéne valamit, hogy meg ne pusztuljon szomjan. És mit ád isten... most kéne használnia azt a varázslatot, amit a legjobban utál. De azért megéri a próbát. Elővesz hát egy kis edénykét, és megcsinálja a mozdulatot.*
- Pario Aqua...
* És most kivételesen, sikerül. Na jó... az utóbbi időben elég sokat gyakorolta, és már nagyjából ment is neki ez a varázslat. Így iszik egy kortyot, majd Lagmarnak is hátranyújtja. Aztán még varázsol egy kis vizet, és a hiénára locsolja. Így az nem kap hőgutát. Ám magára is önt egy keveset, mert neki sincs kedve megpusztulni. És akkor a teve elmerül. Jana morog is egy jósort.*
- Kapitány! Léket kaptunk! Megfeneklett a hajó!
*Azzal a pálcájával a közeli szilárdabb talajra mutat.*
- Transportus Veno.
* Azzal ha sikerül kiérnie, akkor végre megáll, és nézi a szerencsétlen tevét. Sajnálja az állatot. Majd úgy dönt nem hagyja megfulladni. Rászegezi a pálcát, és megszólal*
- Diffindo.
* Így ha a varázslat sikerül a teve darabjaira repül. Ő meg gyorsan begyűjti a húst. Jó lesz még ez enni. Ha nincs más, és rájuk esteledne. De ekkor már a haramiák veszik körbe. Jana azonban csak egy pillanatra hökken meg, majd a jó kufár hangzatos pörgős nyelvhadarásával kezd neki az alkudozásnak*
- Hééé jóuraim,... jöjjenek közelebb. No... Uraim... van egy nagyon jó ajánlatom. Mit kezdenének önök egy magamfajta kislánnyal itt a sivatag kellős közepén? Nézzék. Én tudok maguknak jó adag élelmet biztosítani a közelgő pár napra, ha most elengednek... látják ezt a zsákot? Tele van tevehússal. És higgyék el nekem, erre szükségük lesz. És ha most eldöntik, hogy azonnal elengednek, akkor még ezt is odaadom. Ez egy polipnak a karja. Nagyon ritka és értékes trófea lett volna belőle. de én ezt maguknak adom, és megízlelhetik a távoli tengerek zamatát. No mi az ajánlatuk? Ugye, hogy kihagyhatatlan?
* Hadarja akár a jó arab kufár. Így talán szerencsésen elengedik a haramiák. HA nem, akkor jön a B megoldás.
(- Nézzétek... ott egy Accido Sidus!
* Mutat az égbolt felé, és egy kis kört rajzol a pálcával. Aztán futás.)
Ezután jön a homokvihar.*
- Na mostmár tényleg kezd a... khm...
* Azzal nagyon gyorsan telekinetikus energiájával egy nagyobb lyukat robbant a homokba, majd a kabátját, magára és Lagmarra terítve gyorsan arra homokkal beássa magát, így neki van levegője, de a homok sem marja le a bőrét. Így aztán ezt is szerencsésen túlvészelhet. Majd kiássa magát, és azonnal indul tovább. Már csak a Főnix van hátra.*
- Nos drága barátom... Jogi problémákba ütközik a kérdésed... De a válaszom az hogy...
* És megválaszolja a kérdést. Valószínűleg helyesen.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Okt. 17, 2009 3:39 pm

*Toomas a mamaösvényen keresztül érkezik meg az udvarra. Mármint először azt hiszi hogy az udvarra érkezett. Erős kétkedés fogja el amikor körbetekint a sivatagban. Csodálkozva megtekinti az emberek hadát is.*~Valahogy nagyobb ez az egész mint számítottam. Van egy olyan érzésem hogy nem holmi mindennapi versenyre neveztem be.~*Jegyzi meg Calinának, bár hasztalanul, hiszen ezzel már eddig is tisztában voltak. Toomas végigfuttatja a tekintetét a választható állatokon. Csöppet tanácstalan.*~Azt hiszem itt hasznomat veszed.~*Mondja a madár majd felröppen hogy megkémlelje mekkora a verseny távja. Eközben Toomas sietősen bekötözi a vállát, és visszaveszi a ruháit hogy ne égjen le a meleg nap alatt. A fejére borítja a csuklyáját és átkozza magát a fekete ruháért. Rengeteg időt veszteget el a sérülésével, de közben alaposan végigméri mind a négy állatot. Végül meghallja a tudata mélyén a hangot amire várt.*~Messze a cél...~*Ennyi elég a fiúnak. Még hezitál egy kcsit a teve és az arab ló között, de végül a lóra ül föl. A teve biztosan jobban bírná, de sietnie kell.
Toomas nem egy nagy lovagló, de viszonylag könnyen megérteti magát az állattal és el is indul. Ügetésben vág neki a homoktengernek.
Az álló levegő és a tűző nap hamar problémát okoz a fiúnak. A fején lévő csuklya helyére előhalássza a törülközőnek használt kendőjét a táskájából és az arca köré csavarja. A langyos víz hosszú percekig jó szolgálatot tesz, de közel sem elég az egész átvészelésére. Mint az előző próba során, most is beveti a hőburkot, csak ezúttal a levegő hűtésére használja a varázslatot. Különös módon a nap erős sugarai még így is kényelmetlen meleget árasztanak. Közel húsz perc lovaglás után Toomas lefékezi az állatát és sétában halad tovább. Nem akarja nagyon meghajtani a telivért. Még nem. Közben Calina is csatlakozik hozzájuk, és őrszemkén közöz a magányos lovas fölött. Toomas egy egyszerű "Karnas" varázsige segítségével újranedvesíti a fejére tekert kendőt, a markából iszik egy kicsit és lehűti a telivért is. Végül újra ügetésbe ugratja a lovat.
Hoszzú percek telnek el, mire végül a fiú az első komoly akadályba ütközik. A lova (akit közben Tur-nak, azaz Erőnek nevezett el magában) aggodalmasan kezd körbetekintgetni. Toomas ismét lelassítja az állatot és óvatosan halad tovább.*~Mond mi a baj...~*Kérleli magában részben a lovat, részben a kietlen tájat hogy végre vegye már észre ő maga is hogy hol leselkedik a veszély. Sajnos hamar választ kap, de nem úgy ahogy szeretné. Tur hirtelen előrebukik és kapálózva félig eltűnik a homokban. Toomas a nyerebe kapaszkodva próbál fennmaradni az állaton. Ha leesne, az végzetes lenne mind a ló, mind saját maga számára. Csöndes szavakkal megnyugtatja az állatot, bár saját maga igen csak kétségbe van esve. Óvatosan föláll és körülkémlel. Végül úgy dönt egyenlőre magát helyezi biztonságba. Egy kecses ugrással szilárd talajra érkezik, majd egy jó ötvenméteres kerülővel a lova elé kerül. Úgy tűnik az egész sivatagban létező egyetlen folt futóhomokba sikerült belegázolnia. Hozza a formáját a tünde fiú...
~Hogy hozzalak ki onnan téged?~*Hoszzú perceket idegeskedik és veszít el, mire végül Calina felől érkezik a lehető legegyszerűbb, (és nyilvánvaló) megoldás a feladatra. Toomas minden erejét összeszedve előre szegezi a pálcáját.*
-Mobilicorpus!*Suttogja. Hamar rádöbben, hogy nehéz dolog egy egész lovat kiemelni a futóhomokból. Az állat riadtsága sem segít. MInden esetre harmadik nekifutásra a ló végül kilebeg a futóhomokból és Toomas mellett ér földet. A fiú egészem megkönnyebbül és megpaskolja az állat nyakát, de az öröme nem tart sokáig.*~Társaságunk van Iverin!~*Hallja a madár figyelmeztetését, és egyenesen a jelzett irányba fordul. Alig száz méterre öt lovas közeledik. Kezükben kard villog, és igen csak vészjóslóan festenek. Nincs vesztegetni való ideje Toomasnak úghogy felpattan a telivérre és átkot küld a támadók felé. Ostorként suhintja meg a pálcáját amint kimondja az igét.*
-Ecto Bravia! *A távolság ellenére, és a lovak nehéz súlyának köszönhetően nem esik el egyik bantita sem, de a varázslat méretes homokfelhőt lök az arcukba. Toomas vágtába ugratja a maga jószágát és hamar elhagyja az üldözőket. Perceken belül megjelenik az újabb veszély. A nap esötétül és kavargó homokvihar állja el a fiú útját.*
-Divortium Firmus! *Kiáltja az elemistának született fiú és egy tömör homokból készült falat von maga, a lova és Calina köré. A sötétben várják hogy továbbhaladjon a vihar.
Végül elülnek a hangok és Toomas megszünteti a varázst.
A lova rögtön le is dobja a hátáról a fiút és elvágtat. Márpedig a lágokban feltünő főnixmadár ijesztette meg ennyire. Toomas áhítattal, nézi a madarat miközben föltápászkodik. El is száll a csodálat rögtön amint meghallja a kérdést. Szinte nevetve mondja ki a választ, majd miután a kulcsát megkapta tovább indul a tölgyesbe.*~Igazán jól jönne egy kis hűsölés...~*Gondolja mielőtt a varázslat átteleportálja a következő helyszínre.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Toomas megkapja a kulcsot, és már mehet is tovább, mesélő meg nem ír most hosszú hszeket, mert kólára szomjazik. A lényeg, hogy irány a Tölgyes!*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Okt. 17, 2009 3:46 pm

~Sikerült!~ *gondolja elégedetten Steven, miután félig átlép, félig átesik a mágikus folyosó kapuján. Ám a túloldalon nem az a látvány fogadja, amihez egyébként hozzászokott. Egy jókora sivatag, ameddig a szem ellát. Néhány kaktusztól, és homokdűnétől eltekintve nem sok a látnivaló. Viszont ahogy ahogy megfordul, a háta mögött már nem a buborékot látja, hanem egy versenypályának látszó valamit. két ot, amik közé magasan kifeszítve egy lepedő. Rajta a felirat: Rajt. Steven pásztázni kezdi a környéket, meg is pillantja a versenyállatokat.
~ Tehát nem futásról lesz szó. Miy megnyugtató...~
*A kezdőpont mellett Több tucatnyi diáktársa álldogál, elsőre senkit nem ismer fel. Ám ahogy jobban megnézi, öccse is a tömegben van. Amint tekintetük találkozik, David lelkesen elkezd integetni. Steven visszaint, majd tekintetével mégegy arcot keres. Mosolyogva konstatálja, hogy ő is ott van, szurkol neki.
~Aravis.~
*Megnyugtató ez a név a számára, és a tudat, hogy a lány, aki fontos neki, vele együtt izgul. Ez tettre sarkallja, versenyszellemet pumpál belé. Egészen magabiztosan lép a versenyállatokhoz, majd ráteszi a kezét az amerikai musztángra. Az állat felnyihog, mire a fiú újfent elmosolyodik, egészen biztos a dolgában. Felpattan a hátára, a nyeregbe, és vidáman áll a rajthoz. Sebes vágtában indulnak el a kijelölt útvonalon, úgy tűnik, az állat is nagyon élvezi. Nyihogása messze száll a kihalt vidéken, ám ettől eltekintve csönd van. Patái zaját elnyeli a homok. És bár száguldanak, a perzselő nap mind a jószágra, mind gazdájára kimerítően hat. A vágta lassul, átvált kocogássá, majd léptekké. Steven ugyan előhúzott pálcájával létrehoz egy hőburkot, ami enyhít a melegen, de már a kínzó szomjúsággal nem tudnak mit kezdeni. Ekkor újabb ballépés. Futóhomok. A fiú flig már leszédült a nyeregből, ám az, hogy a megszokott léptetésből átváltottak az állásra, kissé magához téríti. Kiegyenesedik, már amennyire tud, majd lenéz az állat háta mellett. Amit észlel, már nem is tudja bosszúsabban felfogni. Ahhoz is túl kiszáradt már. Összegyűjti maradék erejét, és feltáászodik, és elrugaszkodik a nyeregből. A hasára érkezik, és igen nagy erőfeszítésébe kerül, hogy felálljon.*
~ Mibe is keveredtem. ~
*Odatántorog a musztáng özelébe, majd pálcáját az állatra szegezi.
- Mobilicorpus!
* Hát a fáradtság semmikép nem segíti elő a varázslat sikerességét. A musztáng felnyihog, de meg sem mozdul. Steven újra összpontosít, és megint kejti az igét. talán valami változás látható, a homok elindul az állat lábai között. Lassan de biztosan kiemelkedik a utóhomok adta csapdából, körülbelül fél centire el is távolodik a talajtól. Steven utolsó erejével még odébb mozdítja, hogy szilárdabbnak nevezhető talajon érjen földet. Majd összeesik. Halványan még érzékeli, hogy banditák jelentek meg, de szembeszállni már nincs ereje. Elájul.*
* Egy jó félóra múlva tér magához, egy sátorban. Torka rettenetesen kínozza, ki van száradva, de lényegesen jobban van, mint fél órája. Feltápászkodik, majd elindul a sátor kijárata felé. Valami azonban hasba vágja, aminek következtében a földön köt ki. Felszakad belőle egy nyögés, miközben a kis csillagok újhra megjelennek a szeme előtt.*
~ Kezd ebből már elegem lenni~ *pattan fel, mikor már valamennyire összeszedte magát, de csak egy vigyorgó banditával találja magát szemben. Zsebébe nyúl, ám a pálcája sehol. Miért is lenne olyan egyszerű?Kissé elsápad a felismerésre, amit nyilvánvalóan a bandita is érzékel. Röhögésben tör ki, és felemeli a jobb kezét. Amiben ott díszeleg a pálca. Steven villámgyorsan maga mellől valamit, ami történetesen egy egyszerű fa szék, és a banditához vágja. Kissé meglepetésként éri a fickót, akit így elkap a bútordarab. A pálcát szorosan a tenyerébe fogja, de megtántorodik. A fiú pedig nem habozik, két lépéssel ott terem, és egy könnyed rugással kirúgja a bandita egyik lábát. Amaz hátra esik, de a pálca még mindig a kezében. Steven már kissé fél, hogy esetleg összeroppantja, így kissé kegyetlen módon, izomból rátapos a csuklójára. A férfi felordít, természetesen mindenki számára halhatóan. De addigra már törött csuklójából steven kihalássza a pálcáját, és egy Stuporral elintézi a férfit. Kiront a sátorból, gyilkolni nem akar, nem is tud, így inkább a másik hármat is Stuporral intézi el. Legallábbis próbálná, de kissé fürgék az ellenfelek. Két nyaláb mellé megy, a harmadik az egyik sátrat találja el.*
- A fene essen belé *káromkodja el magát a fiú, majd inkább hátat fordít, és elindul a tábor széle felé. Ahogy odaér, a musztáng is megjelenik mellette, aki láthatóan nem lett jól megkötve. Steven megkönnyebbülten felnevet, majd rögtön el is torzul az arca, ahogy torkába maró fájdalom hasít. Még mindig szomjas. De inkább felpattan az állat hátára, és vágtába kezdenek. Ez az ira sem tart sokáig, lévén egyikük sem pihente ki magát, de sikerül lerázni a banditák trióját. Az egyik egy dobótőrt még mérgében utánuk dob, de mellémegy. Noha nem sokkal. A páros nemsokára újra lépésbe vált át, amikor a látóhatáron hatalmas homokfelhő tűnik fel.*
- Nem lehet igaz! *kiált fel kétségbeesetten Steven, majd gyorsan lepattan a musztáng hátáról. Pulóverét, amelyet a legelején pólóval együtt lekapott magáról,gyorsan felhúzza, és kapucniját a szemébe húzza. Nincs zsbkendője, se semmi, amit a szája elé tehetne, így jobb ötlete nem lévén, fekvöhelyzetbe kényszeríti a lovát, majd ő maga pedig mögé fekszik be. A musztáng a fejét úgy fordítja, hogy Steven felé, a homokviharnak háttal, hogy ne kerüljön szemébe homok. Összekuporodnak, és így vészelik túl a vihart. Ismét egy jó félóra telik el, mire a vihar alábbhagy, majd teljesen eltűnik. A homokbuckák közben vándoroltak, így az út eltűnt. Az egyik homokdomb megrázkódik, majd először egy magányos alak emelkedik fel. Megrázza magát, majd lehúzza fejéről a kapucnit. Steven. A fiú kissé tapogatózni kezd a homokban, majd alssan, finoman kihózza az állata fejét a homokból. A musztáng is feláll, majd ugrik egyet. hogy lerázza magáról a homokot. Steven nagy nehezen fölül rá, mert az állat kissé megbokrosodik. Haladnak pár lépést, majd a musztáng ledobja a hátáról, és odébbszökken. Stevennek nincs erej, hogy utána iramodjon, így kissé elkeseredetten, de beletörődik, hogy elvesztette a fordulót.*
~Pedig annyi buktatón már túljutottunk!~
* Ám ekkor hirtelen egy főnix ljelenik meg előtte, a semmiből tűnik fel. Steven rémülten hőköl hátra, de a főnix szemeiben nincs ártó szándék. Kell egy kis idő, amíg a fiú megnyugszik, hevesen dobogó szíve visszaáll a régi ritmusára, de ezután végre eljut hozzá a madár kérdése.*
- Azt a mindenit! ez nem nehéz! Vagy mégis? Nem vagyok biztos benne... De talán a válasz...

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Okt. 17, 2009 3:49 pm

*A didergő Chiyori hamar átér az udvarra, ami viszont nem úgy néz ki, ahogy eddig szokott. Olyan, mintha egy sivatagba csöppent volna. Az iskola sehol, mindehol csak homok illetve nezés diákok. Na meg persze néhány állat. Mivel sivatagban vannak, elég valószínű, hogy itt nincs hideg, így Chiyori megszünteti a hőburkot és csak magára teríti pulcsiját. Odasétál az állatokhoz, melyek közül egyet ki kell választania, hisz mint kiderült, ez egy sivatagi verseny lesz.*
~Gyorsasági túlélő verseny? Miért érzem azt, hogy buktató van benne, hogy gyorsasági, de túlélő. A lovakról lemond, hisz tudja jól, hogy a sivatagban inkább a tevék vannak otthon, így kiválasztja az egyik kétpupu tevét, majd miután sikerült rá felülnie, szépen el is indul. Először még nem valami gyorsan, hisz még sohasem tevegelt, így még meg kell szoknia az érzést. Viszont amikor már belejött valamelyest, gyorsabb tempóra ösztökéli az állatot, hisz ez mégiscsak egy verseny. Ahogy halad a sivatagban, egyre jobban érzi a nap gyilkos sugarait és a szárazságot.*
~Ez irónikus... az előbb még meg a fulladni és fagyni a sok hideg víztől, most meg mindjárt megsülök és kiszáradok... ez nemééééér.~ *gondolja magában a japán lányka, majd agyalni kezd, hogy is könnyíthetne helyzetén. Eszébe jut egy ige, amit még elsőben tanult, így gyorsan megállítja a tevét majd az elvégzett pálcamozdulat és szóhasználat után szája elé emeli a pálcáját.*
-Pario Aqua! *mondja ki e két szót, mire a pálca végéből csordogálni kezd a víz. Szerencsére éppen elég ahhoz, hogy egy kicsit felfrissítse a lányt. Miután ivott, ismét útjára indítja a tevét, hisz minél kevesebb ideig akar ebben a száraz sivatagban maradni. Viszont ahogy menetelnek tovább, Chiyori hamar rájön, hogy nem kellett volna levennie magáról a hőburkot, hisz így rettenetesen meleg van, míg abban ő állít be magának egy megfelelő hőmérsékletet. Így ismét lendíti pálcáját és kimondja a nemrég használt szót.*
-Vesticio! *most hogy már ivott is és már a hőség is tűrhetőbb, sokkal könnyebben tevegel tovább a sivatagban. Sajnálatos módon azonban ez a nyugodt élet nem tart sokáig, mert az állat futóhomokba sétál és süllyedni kezd. Sajnos nem csak hogy kezd, hanem el is merül szűgyig. Chiyori először azt sem tudja mit csináljon, hisz ha leszáll az állatról, akkor ő is elsüllyed és azzal bizony nem hogy javítana a helyzetén, sokkal inkább rontana. Jöhet tehát az agyalás, majd pár perc múlva a megoldás.*
-Megvan! Mobilicorpus! *mondja ki a szót, miközben pálcájával maga felé mutat. Nem történik semmi. Nem egy egyszerű varázslat, ezért nem esik kétségbe a lány, inkább újra próbálkozik.*
-Mobilicorpus! *másodjára sikerül, így Chiyori lebegni kezd. Körbepillant, hogy látszik úgy, hogy már stabil homok van a lába alatt, majd mikor megtalálja a megfelelő helyet, a földre helyezi magát. Szegény állatot sem akarja otthagyni, így rajta is elvégzi a varázslatot. Kicsit nehezen ugyan, de sikerül neki kiszabadítania a tevét a futóhomokból. Ám mielőtt még örülhetne, mikor megfordul, egy csapat sivatagi banditával körülvéve találja magát.*
-Hello. Segítenének? *kérdi félénken, bár hangsúlyában ,már benne van, milyen válaszra számít. Az egyik bandita megindul felé, mire Chiyori gyorsan a pálcájához kap, elvégzi a mozdulatot és kimondja a kellő szót.*
-Locomotor Mortis! *az átok sikerül, így az addig felé futó haramia bokái összebilincselődnek, így a lendület hatására a férfi orra vágódik. Összesen 4 bandita vette most körül a lányt, akik először társukra, majd a lányra pillantanak. Elüvöltve magukat előkapják szabjáikat és a lányka felé kezdenek futni. Chiyori ijedtében felsikít és menekülni kezd. Agya folyamatosan jár, hogy küzdhetné le a haramiákat. Az egyik már megvan, de ha nem siet a másik hárommal, akkor hamarosan elmúlik az átok hatása és ő is ismét be tud segíteni társainak. Hirtelen eszébe jut a futóhomok és felé kezd el rohanni. A három bandita a nyomában lohol. Az egyik már majdnem elkapja, amikor Chiyori ismét magára mutat pálcájával és elüvölti magát.*
-Mobilicorpus! *a japán lány lebegni kezd a futóhomok fölött, de a hozzá legközelebb álló banditának nincs ilyen szerencséje, így ő egyenesen belerohan a futóhomok közepébe. Társai megtorpannak. Segítenének, de társuk túlságosan befutott, így ha utánamennek, ők is beragadnak. Chiyori közben ismét a földre helyezi magát és rohanni kezd a tevéje felé. A két bandita ezt észreveszi és az egyik elővesz egy tőrt. A lány felé hajítja, de szerencsére ezt Chiyori pont észreveszi, így még ki tud térni előle. A bandita társa eközben másik oldalról kezd el a lány felé közelíteni és sikerül is rávetnie magát. Chiyori a földre zuhan és gurulni kezd a lendülettől. Nagy porfelhőt kavartak, így mindketten köhécselni kezdenek. A bandita arcán maszk van, így ő könnyebben jut ismét levegőhöz, íg elkapja a lányka lábát. Chiyori felsikít, majd pálcájával a férfire mutat és gyorsan kimond egy varázsigét.*
-Diffindo! *a lány lábát elkapó kéz leszakad a törzsről, mire a férfi üvölteni kezd a fájdalomtól és elterül a földön. Chiyori mindeközben nem figyel az utolsó banditára, aki ekkor támadásba lendül és újabb tőrt dob a lány felé, ami most talál is. Chiyori vállába beleáll a fegyver, amire most ő üvölt fel. Mérgében visszafordul az ember felé és pálcájával vadul hadonászni kezd, miközben egy szót ismételget.*
-Diffindo, Diffindo, Diffindo, Diffindo, Diffindo... *a banditák egyre több vágás jelenik meg, melynek hatására holtan rogy össze. Chiyori egy hangos sikítással egybekötve kihúzza a vállából a tőrt. Odasétál az elsőre megállított, lábbilincselő átokkal elintézett banditához, majd kimond ismét egy szót.*
-Immobilus! * a bandita megdermeg, így Chiyori magához tud venni néhány ruhadarabot, például a kendőt, mely nagyon jól tud jönni egy sivatagban. Miután lerendezte a banditákat tovább kezd tevegelni és egy darabig gond nélkül el is jut. Azonban a szél felerősödik és egy homokviharban találja magát. Gyorsan felköti arcára a kendöt, pulóverét is a fejére köti, majd kimondja ismét egy korábban már használt varázsigét.*
-Appareo! *szerencsére sikerül, így már nem fog homok menni a lányka szemébe. Gyors tempóban folytatja útját a sérült lány, szeretne már mielőbb túljutni ezen a próbán. Végre kijut a viharból és pár percnyi tevegelés után egy főnixbe botlik. Megállítja a tevét és odasétál a madárhoz, aki egy feladványt ad neki.*
-Ez most komoly? Ez a feladat? Ezt mindenki tudja... *mondja a lány majd miután elmondta a megfejtést a madárnak, az odaadja neki a következő kulcsot.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Steven megkapja a kulcsot, és már mehet is tovább, mesélő meg nem ír most hosszú hszeket, mert kólára szomjazik. A lényeg, hogy irány a Tölgyes!*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Chiyori megkapja a kulcsot, és már mehet is tovább, mesélő meg nem ír most hosszú hszeket, mert kólára szomjazik. A lényeg, hogy irány a Tölgyes!*

Vendég

*Kavarognak az agyában a gondolatok, azon töpreng hogy mit is kéne lépnie, és hogy mit fog. Mint Alice Csodaországba, úgy kerül ő is az Udvarra. Bukfencezik egyet, és máris meglátja a lényeket, feltehetőleg közülük kéne választania. Volt szerencséje lovaglást tanulnia kiskorában, így inkább egy arab telivért választ, persze mielőtt elindulna vele, ellenőrzi hogy egészséges-e. Megnézi a szemét, a fogait, és hogy a patája egyáltalán normálisan van-e lecsiszolva, esetleg megpatkolva. Hátraveti vizes tincseit, és felpattan a lóra, és mikor a ló hátára kerül, kiszúrja a tömegben Drianát. Integet neki, és az ismeretlen barátjának. Ha ezzel végzett, muszáj lesz megismernie a fiút, párduccal. Már egyszer előfordult, hogy szőrén ülte meg a lovat, akkor is eléggé balul sült el a dolog, de hát muszáj lesz megpróbálnia. A ló sörényébe markol, és integet az allidonos szurkolóknak, és először csak könnyedén baktatva, majd galoppozva indul neki a sivatagnak. A ló nyilván nem bírja tovább, egyszerűen összerogyik Avril alatt. Pálcájával a ló szájába mutat, és kinyitja azt. Egy lefele ívelő vonalat húz, a végét vízszintesen elhúzva, és aztán kimondja az igét.* - Pario Aqua! *Addig próbálkozik, és locsolja meg a lovat még, amíg tud, aztán a saját szájába és a teljes testfelületére juttat egy kis vizet, ha elég erős hozzá, hogy nagyobb víztömeget idézzen meg.* - Jól van, kitartás paci. A versenyszervezők majd elvisznek, de én nem tudok tovább itt maradni veled. *Könnyes búcsú, és Avril útra kél egyedül. Alig ér egy kicsit tovább, a ló máris újult erővel jön utána, Avril nevetve megcsóválja a fejét, és visszapattan a lóra. Most talán még jobban meghajtja szerencsétlen jószágot, de a helyzet megköveteli az áldozatokat, főként a ló részéről. Ahogy vágtáznak a sivatagban, egyszer csak megbicsaklik a ló, és futóhomokba kerülnek. A ló egyből elmerül - majdnem teljesen -, és Avrilen a sor, hogy tegyen valamit érte. Azaz magáért is, ugyanis ő is kezd elmerülni.* - Hát, ez remek. *Egy rombuszt rajzol a levegőbe, mert ugye ismét varázsolni készül. A rombusz tetejére egy vízszintes vonalat rajzol, és ezen vonal húzása alatt mondja ki az igét.* - Defensio Solum! *Koncentrál, de a bokája már szinte teljesen el is merül a futóhomokban. Nem akar összejönni a varázslat, de aztán mégis sikerül, második nekifutásra. Sikerül kimenekülnie még időben, nagy nehezen, és ekkor jönnek a banditák. Nem akar kockáztatni, de mégis megteszi, mert biztosra megy. A feje felé pöccint, és csak eztán ejti ki a száján az igét.* - Falsus Arma! *Ha minden igaz egy jó kis aurorokból és elementalistákból álló fantomsereg jön létre, amihez még hangot is rendel.* - Violentus Instar! *Jön a következő varázslat, ami hangmágia. Megvan a pálcamozdulat, és a két sereg vezére egyszerre szólal meg.* - Itt a vége. A Minisztérium küldöttjei vagyunk, van néhány kellemetlen hírünk. *Ha a banditákat is sikerült legyőznie ezáltal, akkor szalad tovább, és egy főnixhez jut. Ezt a találós kérdést egészen kicsi kora óta, a testvére mindig ezzel ugratta - kevés sikerrel. Remélhetőleg megkapja a kulcsot, és továbbjut...*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Avril megkapja a kulcsot, és már mehet is tovább, mesélő meg nem ír most hosszú hszeket, mert kólára szomjazik. A lényeg, hogy irány a Tölgyes!*

Vendég

*Körbenéz, a sok-sok diákon, és széles vigyorral körbeinteget.* - Köszi-köszi, puszi-puszi, szeretek mindenkit. *Vigyorog, majd körbenéz. Rooohadt meleg van. Sőt. Szóval első dolga leszedni magáról a kabátot, és a vállára teríti, még jó, hogy póló van alatta… de fekete, szóval gázos.* - Khm, khm… imidzsrombolok kicsit. Procolis. *Mondja ki a varázsigét a saját ruhájára, a helyes mozdulattal, így a fekete öltözéke fehérré változik. Furán néz ki, de máris egy fél fokkal kevésbé van melege, jippijájjé. Éljenek az aprócska praktikák, ugyanis a fekete, mint tudjuk, elnyeli a napsugarakat, a fehér viszont visszaveri. A bakancsot nem veszi le, mert a talpát alighanem szétégetné a homok, hát Lilith az ölbe, és egy… kétpupu tevét választ, „kényelmesen” elterpeszkedik a két púp között, Lilith az ölében. Két púpba sok vizet el tud raktározni, oké, hogy lassú, de legalább nem fog félúton szomjan halni. Elindulnak, és… rohadt meleg van. Naagyon meleg.* Varázsló vagy, Chris… Na ne mondd… *Morog vissza daimónjának a fiú, hát felemeli a pálcáját, helyes mozdulat.* Caloris defensio. *És a tök kellemes huszonkét fokra gondol, és halad tovább, miközben az állata egyszer csak süllyedni kezd a futóhomokban… nem jó, határozottan nem, hát próbál leugrani róla, de ő is merülni kezd.* - Rohadj meg… rohadj meg… *Suttogja, összeszorítva a szemeit, majd pálca elő, helyes mozdulat, rá a homokra, erőteljesen koncentrál.* - Sine Aqua. *Persze a helyes mozdulattal. Koncentrál, veszett módon, orrából szivárogni kezd a vér… sose volt jó vizes varázslatokból. De végül sikerül, így ő kikecmereg, a tevéjével együtt, orráról letörli a vért, és úgy halat tovább, egyenesen a haramiák markába.* - Anyátok… *Morogja, majd egyszerre lendül pálca, és tőr.* - Sectumsempra. Sectumsempra. *Hadarja sokszor az átkot, tőrét pedig telekinézissel irányítja körbe, irtva a haramiákat. Bár egy-két támadás eltalálja, de túléli, győz… nagy nehezen, maga sem tudja, hogy. Kicsit sántikálva halad tovább, de nem, nincs vége megpróbáltatásainak, homokviharba keveredik… még jó, hogy jó aurormágiából.* - Appareo. *Hát, lélegzésben nem segíti, de legalább tovább tud menni, és látja, hogy merre, és hamarosan egy főnix elé kerül.* - Utálom a rejtvényeket… *Sziszegi, de válaszol, és ha minden igaz, meg is kapja a kulcsot…*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Chris megkapja a kulcsot, és már mehet is tovább, mesélő meg nem ír most hosszú hszeket, mert kólára szomjazik. A lényeg, hogy irány a Tölgyes!*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Végül Marijana is megkapja a kulcsot, és már mehet is tovább, mesélő meg nem ír most hosszú hszeket, mert kólára szomjazik. A lényeg, hogy irány a Tölgyes! Mesélő meg kólát szerez*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Okt. 18, 2009 11:43 am

*Shiwo sétál ki az udvarra, léptei elég sietősek. Fekete ruha van rajta, kardja az oldalán. Talárja is rajta van, mely most mintha repülne, úgy suhog a szélben. ~Ó édes istenem, csak érjen ide. *Atumra gondol, ugyanis megbeszéltek egy találkozót, hogy elmennek Nellondba megszerezni a tekercset. Shiwo előrelátóan elrakott talárja belső zsebébe jó pár galleont, ugyanis szükség lesz rá. A feketepiacon semmi sem olcsó, ami pedig igen hát attól óvakodj... ~Csak ne lopják el. Remélem sikerül megszereznünk a tekercset. Ha ez befuccsol, félek vége az egésznek. Merre késlekedik már! *Nagyon várja Atumot, talán túlzottan is, mert gyorsan véget akar vetni feketepiaci látogatásuknak.

Tárgy: Re: Udvar Vas. Okt. 18, 2009 11:52 am

*Atum sétál ki lassan az udvarra farkasa kíséretében. Körülnéz és rögtön meglátja hogy Shiwo is itt van. Odasétál hozzá és leül a fűbe.*-Nos, akkor csak ketten megyünk?-*Kérdezi miközben tekintete végigjárja az udvart.*-Ha nem gond akkor miután végeztünk még be kell szereznem egy-két dolgot Nellondban-*Mondja a fiúnak majd megsimogatja farkasa oldalát.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Okt. 18, 2009 12:11 pm

*És akkor Atum megérkezik. Shiwo már a haját tépné, de végül mégse, inkább köszönti Atumot: -Üdv neked is. Igen, ketten, többen nem is kellünk, nehogy felkeltsük az ottani alakok figyelmét. Arra kérnélek, hogy a szakod jelképét vedd le magadról, ha kiértünk a suli területéről, ugyanis nem akarom, hogy tudják kik vagyunk, mik vagyunk. Persze, nem gond szerezd csak be nyugodtan, amit szeretnél. Nosza akkor induljunk, nem akarok sokáig távol lenni. *Mondja Shiwo, majd önmaga nekiindul, és reméli, hogy rendben érnek le Nellondba Atummal.

Tárgy: Re: Udvar Vas. Okt. 18, 2009 12:21 pm

-Ez természetes. Soha nem hordok iskolai jelvényt ha elmegyek innen.-*Mondja majd feláll a földről és leveszi a jelvényét. Elrakja egyik erszényébe majd Shiwo felé pillant.*-Akik ott élnek azok nem nagyon foglalkoznak azzal hogy ki vagy hanem hogy mekkora az erszényed. Ezzel szerencsére nem lesz gondunk mivel mielőtt idejöttem a suliba tudtam szerezni egy-két gazdag embertől.-*Mondja majd elindul Shiwo után.*

Vendég

*Késő délután van, szinte már este, de egy Naxeldires diáknak épp most támadt kedve egy kis esti levegőzéshez, Mivel hideg van, így rendesen felöltözött, tehát fekete nadrág, fekete pulcsi és egy hosszú, szintén fekete színű kabátot visel. Lábain bakancs van, ahogy szinte mindig. Most kívételesen nem húzott fel semmilyen csuklyát se, így hosszú, fekete tincsei csak úgy lobognak a szélben. Kék szemei értelmet sugároznak, ahogy végigpáztázza szemeivel a környéket. De a lány természetesen most sincs egyedül, ahogy sose, fekete párduc daimonja ott sétál mellette. Nincs tervük, hogy mit is csináljanak idekint, csupán csak kijöttek egy kicsit az udvarra, hát ha összefutnak valakivel, talán egy régi ismerőssel. Amikor az egyik padhoz érnek, a lány le is ül rá, egyik lábát átveti a másikon és közben daimonja is odafekszik a lába elé és fekete, szép fejét a lány lábára teszi és egy kicsit játszadozik a bakanccsal. *

Diák Hozzászólások száma : 40

*Az udvar kevés bevilágított pontjainak egyikén ül Dragan, mélyen belebugyolálva egy kabátba. Még nem készült fel a télre, pedig már fagyosodik a levegő, így dideregve lapoz vékony kesztyűbe bujtatott kezével egy ősréginek tűnő könyvben. Vörös-fekete sálán enyhén átüt a leheletének gőzgomolyagja. Nem padon ül, hanem egy lámpás mellett a földön, valami vastag fekete anyagon, hátát az oszlopnak vetve. A körbenézésnek a gondolata sem fordul meg a fejében, olyan erősen koncentrál az olvasnivalójára.*

Vendég

*Ahogy ücsörög a padon, kicsit oldalra fordul, hogy jobban körbenézzen az udvaron és ekkor egy lámpásra lesz figyelmes, mely egy oszlop mellett világít, valahol jó pár méterre a lánytól. *
~ Vajon mi lehet ott vagy ki? ~ *kérdi a daimontól, aki felemeli fejét, majd feláll és a lányra pillant.*
~ Mindjárt megnézem. ~ *üzeni vissza gondolatban a lánynak és már el is indul a fényforrás felé. Raina viszont nem hülye, így nem engedi el lélektársát túl messzire, na meg nem is tudná, így rögtön a nyomába ered. Ahogy sétálnak a sötétben, egyre többet látnak és egyszer csak egy fiút pillantanak meg, aki a földön ülve egy könyvet olvas. Svíra megáll a lány mellett, körülbelül két méterre a sráctól, de Raina közelebb megy hozzá. *
- Szép estét! *köszönti, majd lassan legugol a srác mellé és kicsit furcsán pislog rá. *
- Mondd csak, nem fázol itt a földön? Szerintem jobb lenne, ha bemennél, mert a végén még fel fogsz fázni. *mondja teljesen egyszerű hangon, melyből semmilyen érzelem se árulkodik. A srácot még nézi pár másodpercig, majd lassan felkel, de tekintete továbbra is az előbb említett személyen marad. *
- De egyébként nekem mindegy, hogy mit csinálsz, csak gondoltam megnézem, hogy ki van itt… *mondja kissé közönyös hangnemben, de még nem indul el vissza, a kúria felé, inkább csak kicsit kíváncsian fürkészi a másikat. *

Diák Hozzászólások száma : 40

*Zöldes-barna szemével felpillant a lányra. Nagyjából ennyi látszik belőle, meg a csuklyája alól kikandikáló egy-két vöröses hajtincs. A lány kérdésére csak megvonja a vállát.*
- Olvasni mindenhol lehet, csak nem mindenhol kényelmes. - *mondja, és most ő fürkészi érdeklődően a lányt és a daimjónját.*
- Ha nem érdekel, mit csinálok, és mi van velem, akkor hogy érdekelhet, hogy itt vagyok? - *teszi fel a kérdést, miközben feltápászkodik, és lerángatja jobb kezéről a kesztyűjét, és kezet nyújt a lánynak.* - Dragan Iliya Sztroganov, Naxeldir.
*Bemutatkozás közben hóna alá csapja a könyvét. Látszik, hogy többszáz éves megvan a nyomtatvány, ha egyáltalán nyomtatva van már és nem kézzel írva.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar