Udvar

Tárgy: Udvar Pént. Szept. 18, 2009 12:52 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Vendég

*Amikor a srác is rápillant, akkor egy darabig fürkészi a másik arcát, majd a kérdés hallatán egy apró mosoly jelenik meg az arcán. Ritkán találkozik olyan emberrel, akinek hasonló a viselkedése Raináéhoz. Bár a lány sokat változott, mióta ide jár, de nem bánja. Eleinte túl kedves volt, de mostanra megtanulta, hogy azzal nem ér semmit, de a túl kemény viselkedés se ő. De akkor itt felmerülhet a kérdés, hogy milyen is igazából a lány? Hát az biztos, hogy szinte most már senki se ismeri, de talán egyszer, majd valaki meg tudja állapítani, hogy mi is az igazság. *
- Igazad van, érdekelt, ezért is jöttem ide…*feleli egyszerűen és még egy aprót biccent is hozzá. Figyeli, ahogy felkel a srác is, majd leveszi egyik kezéről a kesztyűjét és utána már kezet is nyújt neki. A lány pár másodpercig habozik, majd végül kinyújtja jobb kezét és belehelyezi azt a másikéba. Kicsit megszorítja, meg is rázza, ahogy azt szokás, majd közben ő is bemutatkozik, ahogy azt illik. *
- Akkor hát örvendek Dragan. Én Raina Gergana vagyok és szintén Naxeldires diák… *mondja, majd elengedi a másik kezét és most már mind a kettőt a zsebeibe süllyeszti. Nincs valami meleg és így is érezheti a srác, hogy a lány keze nem volt éppen a legmelegebb. *
- Ő pedig Svíra, a daimonom. *mutatja be a fekete párducot, aki jól láthatóan biccent Dragannak, de nem mondd semmit. Régen sokkal jobban szeretett társalogni, mára már nem igazán. *
- Egyébként mit olvastál? Úgy látom, elég régi kiadás. *pillant itt a fiú kezében lévő régi könyvre. Hát igen, a lány kíváncsi, ahogy régen is, ez az a tulajdonsága, ami a mai napig megmaradt. *

Diák Hozzászólások száma : 40

- Örvendek Raina, neked is Sívra. – *biccent a daimjónnak. Úgy tűnik megragadta a figyelmét az apró feketepárduc* - Mindig is érdekelt mi köti őket egyes emberekhez, és másoknak meg miért nincsenek.
*Álmodozó tekintettel néz vissza szaktársára. Aprót ráz a fején, hogy elszakadjanak gondolatai a daimjónokat övező rejtélytől.*
- Ez? - *mutatja fel a könyvet, aminek aranyveretes borítóján egy furcsa, ékes címer látható.* - Egy nemesi varázsló családnak – az Aganovoknak – krónikája valahonnan a XVII század elejéről. Érdekel netán?

Vendég

*Úgy tűnik, hogy a srác hangosan mondja ki azt, amire gondol, ami érdekli a daimonokkal és azoknak a gazdájával kapcsolatban. Ezt hallva a lány ismét csak elmosolyodik, kicsit oldalra dönti fejét és úgy figyeli szemeivel a másikat. *
- Tudod, benne van a lelkem egy része, szóval ő a lélektársam. Amit ő érez, azt én is és amit én érzek, azt ő is. Tehát ha például megütnél, az neki is fájna és ő is érezné és ez így van fordítva is. Sokak szerint pozitív dolog egy daimon, de harcban hátráltathat is. Bár én soha nem gondoltam úgy, hogy Svíra engem bármiben is hátráltathatna. *simít végig a fekete bundán, majd utána ismét a srácra pillant. *
- És tudod, azoknak van ilyen lélektársuk, akinek a családjában valaki már járt egy párhuzamos világban. Mi együtt születtünk és nem tudunk túl messze se menni egymástól. *mesél a srácnak még egy picit, majd utána a könyvre pillant, amit hamar jobban szemügyre is vehet és megtud róla pár fontos információt. *
- Még soha sem hallottam róluk… *mondja most ő ki hangosan azt, amit inkább csak magának céloz. A kérdésre viszont felkapja fejét a könyvről és a srácra néz ismét. *
- Perszer, örülnék, ha kicsit mesélnél róluk. Nem ülünk le az egyik padra? *kérdi, miközben kicsit körbenéz és pár méterre valóban meglát egy padot, ahova akar le is tudnak ülni. *
- Ott kényelmesebben tudnánk beszélgetni. *mondja, hiszen nem szeret feleslegesen állni. Na nem mint ha lusta lenne, csupán csak megszokásból. *

Diák Hozzászólások száma : 40

- Nos, természetesen leülhetünk egy padra. - *arcát nem látni rendesen, de szeme mosolyog. Lehajol az összehajtott fekete vastag pokrócért. Mikor épp fordulna vissza a lányhoz, egy furcsa, kurrogó hangot hallani felülről. Dragan felpillant, és meglátja az égen elrepülő madárban albínó hollóját.*
- Moebius. - *suttogja maga elé, majd hirtelen a lányra néz.* - Nagyon sajnálom Raina, de el kell menjek. MAjd legközelebbi találkozásunk alkalmával, ami reményeim szerint a közeljövőben megesik, elmesélem neked az Aganovok történetét. - *hadarja.* - Vagy bármely más történetet, amihez épp kedved van. Örültem a találkozásnak!
*Meghajol kissé, majd futva elindul a kúria felé, még az apró lámpását is otthagyta.*

//Bocsi, és köszönöm a játékot!//

Tárgy: Re: Udvar Vas. Okt. 18, 2009 6:23 pm

//olvad//

*Na igen...Deyan tényleg sok dolgon ment keresztül, amiről ugye Violettenek fogalma sincsen... Aravistól csúnya dolog volt, amit tett, de Violette más, és ezt Deyan is tapasztalni fogja... Remélhetőleg... Violette pedig kezd féltékeny lenni, nem is tudja, hogy miért, de valami miatt így érez a lány. Állandóan azon az Ann nevű lányon jár az esze* ~Vajon mennyi ideje ismeri őt? Nem akarok az útjában lenni...~ *fut át a gondolat az agyán, de ez persze csak egy futó dolog...egyenlőre... Aztán a jövő meg úgy is meglátjuk, hogy mit is hoz magával...* ~de szép. Vajon mit jelenthet az az írás?~ *tűnődik a kardot nézve, miközben a kezét rá is teszi egy kicsit a fém fegyverre* ~Milyen szép és hideg...de erőt is suggal...~ *néz még mindig a fiúra* -Egyépként olyan ügyes voltál a túlélési teknikák órán... Segítenél nekem benne.... Nekem nem sikerült olyan jól...- *hoz fel egy témát, hiszen tényleg szeretne még a fiúval lenni, és megbeszélni vele a tanultakat.*

Vendég

*Úgy tűnik, hogy Dragannak sincsen ellenére a padra ülés, így összeszedi a pokrócát, amin eddig kényelmesen olvasgatott, majd már indulnának is a padhoz, de ekkor egy károgás félbeszakítja a beszélgetésüket. Úgy tűnik, hogy a fiú számára ez egy jel, mi szerint mennie kell. Elhadarja gyorsan Rainának, hogy rohannia kell, de reméli, hogy nemsokára találkoznak, így a lány csak pislog párat, majd gyorsan reagál, hiszen a fiú úgy tűnik, hogy nagyon siet. *
- Rendben, én is remélem, hogy nemsokára találkozunk és bármit szívesen hallgatok, szia. *mondja neki mosolyogva, majd még int egyet a fiú után és csak nézi, ahogy szaktársa fut a kúria felé. *
- Furcsa egy srác, de jó fejnek tűnik. *mondja a daimonnak, majd lassan, zsebre vágott kézzel elindul vissza a kúria felé. De ekkor hírtelen megáll és visszapillant Svírára, aki a szájában hozza a lámpást. *
~ Ezt úgy tűnik, hogy itt hagyta a nagy sietésben. ~ *üzeni gondolatban a lánynak, aki lehajol a daimonhoz, majd elveszi tőle. *
- Oh, köszi, akkor majd legközelebb visszaadjuk neki. *mondja, majd most már ténylegesen elindulnak mindketten a szobájuk felé. *

//Én is köszi//

Vendég

*Figyeli, ahogy a lány a kardot nézegeti. Közben egyszer csak azon veszi észre magát, hogy a lányt bámulja. Úgy, ahogy egykor Aravist. Egyre inkább tetszik neki a lány. Bár csak kétszer beszélgettek eddig ezzel az alkalommal együtt, a szépsége egyre inkább elbűvöli. Mikor a lány megdicséri, fülig pirul.*
-Áh, köszi. De lehettem volna jobb is... *mondja kicsit szégyenkezve, de azért derűs arccal folytatja.*
-De ha van kedved, akkor szívesen segítek neked bármiben. Mit szeretnél gyakorolni? *kérdezi a lánytól, és előhúzza a pálcáját, a kardját pedig finoman visszaveszi tőle.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Okt. 18, 2009 7:00 pm

-És aki nem ismer olyat, akit a segítségül hívhatna? Illetve igen... Csak nem tudom, hogy az megengedi e , hogy...- *nézett Deyanra, és remélte, hogy leszűri a fiú, hogy ő most mit is szeretne tőle. Elkezd a fiú szemeiben gyönyörködni, és érzi, hogy igen...egy igazi barátot talált. És ha szerencséje van, talán több is lesz a fiú a számára, mint csak barát... Hiszen a lány életében Deyan lenne egy biztos pont. Violette nagyon egy ragaszkodó, és szeretni tudó lány, és pontosan ezért tud könnyen barátkozni. Bár eddig kevés embert ismert meg a lány* -És mikor ismerhetem meg Annt? Ha nem haragszol a kérdésért...- *mosolyodik rá a fiúra, és ismételten a szemeit nézi.*

Vendég

*Elmosolyodik a lány kérdésére. Ezek szerint kicsit félre értette a lány a varázslat lényegét. Nem baj, ő szeret magyarázni, úgyhogy neki is fog.*
-Nem kell akár még létező embernek sem lennie. Az alak csupán egy valóságosnak látszó illúzió. Szóval nem lehet kifogása ellene, hogy megidézd, mert az csak egy varázslat, nem az igazi embert hívod segítségül. De akár ki is találhatod magadnak. Mindegy. A varázslat pedig csak ennyi. *mondja, és rákoncentrál Ann alakjára. Elképzeli maga elé minél pontosabban a lány arcát, közben a pálcájával köröz a levegőben. Aztán kimondja a varázsigét.*
-Secundus Citatus! *mondja, és lassan kibontakozik a semmiből Ann alakja. Aztán arra gondol, hogy most nincs szüksége segítségre, szóval el is mehet. A lány el is tűnik, és visszafordul Violette-hez.*
-Ő volt Ann alakja. De mivel nem az igazi lány, nem tudnál vele beszélni. Csak én tudok vele beszélni gondolati úton, és csak segítséget kérhetek tőle. Erre való ugyanis a varázslat. Azt viszont nem tudom, hogy az igazi Ann-nal mikor találkozhatsz. De ha akarod, majd bemutatlak neki. Már én is rég találkoztam vele, jó lenne kicsit beszélni vele. *mondja a lánynak mosolyogva. Ekkor eszébe jut az is, hogy hozzá kéne tenni azt is, hogy csak barátok Ann-nal, de mivel nem tudja, hogy a lány mit gondol felőle, tetszik-e neki vagy sem, így nem tartja fontosnak hozzátenni.
Még egy ideig beszélgetnek, aztán felmennek mind a ketten aludni.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Okt. 19, 2009 6:53 pm

*Leona érkezik az udvarra. Hátán fekszik táskája, benne néhány könyvtári könyv. keres egy szimpatikus padot, leül, majd előveszi az egyik szerzeményét. már szerencsére sikerült pótolni a házijait, de a tanulással még így is le van maradva egy kicsit. Összébb húzza magán a kabátját, majd amikor rájön, hogy nem fog előbbre jutni, elpakolja holmiját, és felnéz az égre. jó idő van, úgyhogy egész szépen ragyognak a csillagok. körbepillant, hátha lát valami érdekeset. Azonban nincsen körülötte senki, és semmi. lila ruha van rajta, és barna csizma. haját szoros kontyba fogta.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Okt. 19, 2009 7:02 pm

* Szép este volt. A csillagok az égen ragyogtak. Az őszi szellő egy kicsit már hűvösen simogatta a természetbe vágyó diákok arcát. Az este már nem volt meleg így egy pulóver kiskabát jól jött mindenki számára. Pierre készült össze az esti sétára. Felvette barna csizmáját betűrte nadrágja szárát magára vette fekete földig érő köpenyét és vállára akasztotta világos barna válltáskáját. Egy fekete bőrkötésű könyvet vett kezében. Már régi könyv volt a lapok kicsit szakadtak. Pierre egyik kedvenc könyve volt. nagypapájától kapta még együtt találták a padláson. Azóta már többször végig olvasta. Egy lányt pillantott meg egy padon ülni. Odalépett hozzá és látta, hogy Leon az. Vidáman üdvözölte rég nem látott barátnőjét.
- Szia. Hogy vagy? Mit művelsz? * Kérdezte mosolyogva miközben leült a padra.

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Okt. 19, 2009 7:11 pm

*Leona mosolyogva figyeli a közeledő alakot. Már régen találkoztak Pierrel. amikor a fiú odaér mellé, rámosolyog majd arrébb csusszan, hogy legyen hely a fiúnak.*
- Szia. Jól vagyok köszönöm.. veled is minden rendben?
*könyökét felteszi a pad háttámlájára, és felhúzza egyik lábát .*
- Csak kijöttem ide, annak reményében, hogy tudok egy kicsit tanulni, de nem jött össze. Milyen könyv van nálad?
*Kíváncsian hajol közelebb. Nagyon szép darab. És biztosan régi. érdeklődve nézi a könyvet, és gazdáját egyaránt.*
- Köszönöm, hogy elküldhettem a levelet a baglyoddal. Nagyon okos állat.
*lesimítja szoknyáját, majd ujjait összefonva figyel.*
~ Vajon mit szokott olvasni?~
*Valahol a közelükben, megrezzen a bokor. Egy apró állatka szalad ki alóla, és tűnik el a következő növény alatt. leona mosolyogva néz utána. mindig is imádta az apró állatkákat.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Okt. 19, 2009 7:21 pm

* Leona helyet szorít a fiúnak. Elég nagy a pad ketten is elférnek rajta. Miután mindketten kényelmesen elhelyezkedtek beszélgetésbe kezdtek. Leona a könyv után érdeklődött.
- Ez egy nagyon régi könyv. Nagyapám még dédapjától örökölte. Az a címe, hogy Az utolsó csillagig. Ez egy régi legenda ami a világ végéről szól. Érdekes legenda. * Mondja mosolyogva a lánynak és a borítót mutatja. Nem volt bonyolult csak egy sima bőr kötésű borító és rajta egy csillag. A vörös nevével díszített könyvjelzőt a könyvbe helyezte és figyelte Leonát.
- és Te mit tanultál olyan lelkesen? * Kérdezte kíváncsian.
- Szoktál olvasni?

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Okt. 19, 2009 7:33 pm

*leona elkerekedett szemmel néz a fiúra. Nem gondolta volna, hogy ilyesmit olvas. Minden esetre megjegyzi a címet, majd később utána néz.*
-Hát őszintén szólva elég sok mindennel el vagyok maradva.de majd pótolom, hétvégén.
*Rámosolyog a fiúra, majd elgondolkozik.*
- Nem sokszor. de hogyha ajánlanak egy könyvet, akkor azt biztosan kézbe veszem. Persze jártam már rosszul, de voltak nagyon jók is. Te milyeneket szoktál olvasni? Kicsit meglepett hogy ilyesmi érdekel..

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Okt. 19, 2009 7:46 pm

* Nem csak Leona van lemaradva a tanulással. Pierre is bár ilyen későn ő már csak regényeket hajlandó kezébe venni meg a rajzfüzetét. Mást semmit. Ott a délelőtt a tanlásra.
- Én is le vagyok maradva, úgyhogy nem vagy egyedül. * Mondta egy kis mosollyal aztán a könyvekre terelődik a szó ismét.
- Én rengeteget olvasok. Nagyapám padlása tele van titokzatos kaland regényekkel érdekes novellákkal rejtélyes legendákkal. Azokat a könyveket szeretem amik a félhomályban lappanganak megdolgoztatják a fantáziát és érdekesek. De néha egy két szerelmes regényt is kézbe veszek. szeretem a változatosságot. nagyapu meg a legjobbakat adja kezembe amiket ő is olvasott és szeret. * Mondja egy mosollyal. Elég könnyen megnyílik és őszintén beszél érzéseimről.
- ha szeretnél érdekes könyveket keress fel valamikor a szobámba és választhatsz. * kacsint rá aztán órájára pillant.
- Most megyek. Jó éjt. Szia. * Mondja barátnőjének és remélte, hogy hamarosan felkeresi az Afrikai Aranymacska hálóban.

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Okt. 19, 2009 7:51 pm

*leona érdeklődve hallgatja a fiút. Jó vele beszélgetni. Nagyon aranyosnak tűnik a családja is. Leona elhatározza, hogy egyszer megkeresi. *
- Szia! Jó éjt neked is.
*Lassan ő is szedelődzködni kezd, majd felmegy a szobájába, aludni*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Okt. 20, 2009 2:26 pm

*Vic ballag az udvarra, fekete pulcsiban, farmerben, hosszitott szárú tornacsukában, nyakában egy piros fekete sállal. Igazán hüvős van, mint általában összes, de nem is ez a kedvenc évszaka. Kissé dideregve leül az egyik padra, hátradől majd összehúzza magát, és a húlló faleveleket bámulja. Az ősz az elmúlás évszaka...ő pedig a nyár híve, hiszen akkor él igazán a természet.*

Vendég

*Egy fekete hajú leányzó és egy hópárduc sétál ki a kúria épületéből. A lányon fekete nadrág van, sötétkék színű, garbós pulcsi és egy hosszú, fekete színű kabát. Most nem fázik, élvezi a friss levegőt, ahogy daimonja is, aki boldogan futkos a lány körül, viszont néha azért elhagyja gazdáját. Olyankor felugrik egy padra, majd pedig le róla. Úgy tűnik, hogy nagyon boldog, hiszen ez az idő az igazán kellemes a számára. Nem meglepő, hiszen hópárducról van szó. Viszont amikor az ifjú daimon meglát egy ismeretlen embert, rögtön felé indul, majd megáll előtte és mancsát a lány lábára teszi. *
- Üdvözletem hölgyem. *köszönti a lányt és közben Ginger is megérkezik, aki mosolyogva pillant szaktársára, hiszen a jelvény sok mindent elárul az emberről. *
- Szia. Ginger vagyok, ő pedig Armarus a daimonom. Tudod, eléggé barátságos természetű. *egy apró mosoly, majd a padra pillant. *
- Mondd csak, nem zavarunk, ha leülünk ide egy kicsit? Úgy látom, hogy te is deridionos vagy … és én is. Tudod, még igen csak új vagyok itt és mindig örülök, ha egy újabb szaktársamat ismerhetem meg. *mondja és ez valóban így is van. Addig viszont nem ül le, amíg a lány azt nem mondja, h leülhet, tehát nem zavar, mert ha igen, akkor nem fog itt útban lenni. *

Tárgy: Re: Udvar Kedd Okt. 20, 2009 2:45 pm

*Lepillant a hópárducra, és elmosolyodik, Óvatosan felé nyúl, majd megsimogatja a fejét.*
-Szia..én victoria Dewey vagyok. Dehogy zavartok, ülj csak le csúszik arébb majd ismét a párducra néz.*
-Üdvözüllek téged is Armarus.*-mosolyodik el, majd tovább simogatja.*

Vendég

*Hagyja, hogy a lány megsimogassa, de nem túl sokáig, mivel visszatér a talajra most már teljes testével és leül a pad mellé, ahova Ginger is letelepszik. *
- Örülök, hogy nem zavarlak. *egy apró mosoly, majd kicsit oldalra pillant, hogy most már tudjon normálisan a lányra figyelni. *
- És mondd csak Victoria, te régóta jársz ide? *teszi fel a kérdést a lánynak, majd kényelmesen hátradől, de azért egyik kezével simogatja a daimonját is, aki természetesen élvezi a helyzetet. *
- És még valami érdekelne, neked mi a véleményed a Nezás srácokról? *húzza el kicsit a száját, hiszen akikkel eddig összeakadt, mind negatív élményt okoztak a lánynak. Na jó, egyikkel nem volt különösebb baja, de ki tudja, hogy mi lesz még a jövőben. *

Tárgy: Re: Udvar Kedd Okt. 20, 2009 3:01 pm

-Hát elég régóta..ugyanis sikerült osztályt ismételnem.*Ginger-hez hasonlóan, most ő húzza el a száját, majd előre döl.*
-A nezá srácokról? sokat nem tudok nyilatkozni, de van egy pár barátom és ők jó fejek. Az ilyen pasiügyekben analfabéta vagyok...nem vagyok nagy pasivadász.*neveti el magát.*

Vendég

- Osztályt ismételned? Nehezek voltak a vizsgák vagy mi volt a gond? *kérdi meglepetten, majd a pasikra kerül a téma, amire valóban kíváncsi a lány, de úgy tűnik, hogy Vitoria még se tud neki teljes választ adni. *
- Hát akkor szerencséd van. Képzeld, én eddig szinte akárhány sráccal futottam össze, egy-két kívétellel, azok mindig meg akartak átkozni… egyik futás közben, elég rendesen meg is sérült akkor a térdem. Szóval én nem vagyok annyira kibékülve velük. *mondja őszíntén és nem ellensége ő a pasiknak, csupán szeretne már egy normálissal találkozni, de úgy tűnik, hogy ez túl nagy kérés. *
- Na de mindegy, így jártam. *legyint a kezével, hiszen úgy tűnik, hogy csak rossz embereket fogott ki. *
- Egyébként úgy hallottam, hogy van egy Nellond nevű város itt a közelben, te jártál már ott? *ismét egy kérdés, de hát ki mástól érdeklődne, ha egyszer még szinte senkit se ismer? Így hát a jóval régebb óta itt tanuló lánynak teszi fel ezeket a kérdéseket, reménykedve, hogy majd tud neki válaszolni és mesélget is egy kicsit neki. *

Tárgy: Re: Udvar Kedd Okt. 20, 2009 3:16 pm

-Hát jártam ott párszor igen Nagyon szép hely szerintem. Ha akarod elmegyek veled valamikor.*mosolyodik el, előre döl és kinyújtoztatja legémberedett lábait.*
-Én a teaházban szoktam járni, vagy minek hívják...és nmagyon szeretem. Isteni a sütemény, és egy édes szájúnak fontos, ha a süti finom.*neveti el magát ismét.*

Vendég

- Oh, eljönnél velem? De jó, köszi. Úgy tudom, hogy csak hétvégén lehet lemenni oda, tehát akár egyik hétvégén össze is futhatnánk, aztán körbenézhetnénk ott. *egy apró mosoly, majd amikor a lány a teaházról kezd el mesélni, akkor szemei megcsillannak. *
- Ott voltam, csak a clubb részében… a sütit viszont még nem kóstoltam, de asszem oda is lenézek majd valamikor. *most egyszerre annyi hely jut eszébe a lánynak, ahol eddig még nem járt, de majd szeretné felfedezni. *
- Na de viszont én most megyek, de akkor mindenképpen felkereslek majd. *mondja egy apró mosollyal, majd feláll, ahogy daimon is. *
- Örülök, hogy megismertelek Victoria, szia. *köszön el a lánytól, majd még int neki egyet, amikor már távol jár és a szobájáig meg sem állnak, hiszen még sok tanulnivalója van Gingernek. *

Tárgy: Re: Udvar Kedd Okt. 20, 2009 3:31 pm

-Persze szívesen elmegyek.*bólint*
-Vétek volt kihagyni a sütit, isteni.*mosolyog, majd bólint.*
-Semmi baj..majd legközelebb összefutunk. Szia.*int utánna, majd még ücsörög egy darabig, majd ő is feláll, és lépdel befelé.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar