Udvar

Tárgy: Udvar Hétf. Júl. 19, 2010 5:07 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

Tárgy: Re: Udvar Pént. Aug. 27, 2010 3:56 pm

* Hűvös esős este ez a mai. Az időjárás az ősz közeledését jelzi. Andréa érkezik az udvarra szinte futva. Nem szeretne elkésni szakkörrről. Elvégre nem szeretne lemaradni egy ilyen dologról. Arcán most is széles mosoly húzódik. Egyetlen bánata, hogy most nincs mellette Liz. Megnyugtatta. De hát most kénytelen megállni a saját lábán. Aztán talán talál valaki ismerőst vagy ha nem hát ismerkedik, ha az sem akkor áldogáll magányosan. * Sziasztok. * Mondja a már ottlévő diákoknak majd megáll egy fa tövében. Charlotte táskájában bújkál és várja mi vár rá. *

Vendég

*Némán érkezik meg az udvarra a sötét lila talárba öltözött lány. Bár, ha mindenigaz Hua is van mögötte. nem nagyon szólt út közben a lányhoz. Mindenesetre, amikor megérkezik az udvarra csak körbepillant. Nem lát senki, olyan ismerőst ezért csak nekitámaszkodik az egyik fának. Szemei sötéten csillognak. Teljesen a gondolataiba van merülve csak néz egy pontot. Nem is törődik a többi diákkal. Darwin is csak némán ül mellette.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Aug. 27, 2010 3:57 pm

*Naná, hogy a szöszke nekromanta is itt van, méghozzá a tölgyes irányából érkezik. Rövid fekete szoknya, fehér blúz, kiengedett haj, aranysárga szemek, amik nem csillognak túlságosan, de nem is olyan tompák, mint általában. De ez csak annyi mutat, hogy az agya pörög valamin. De hogy min, az nem is olyan fontos talán, legalább van valami, ami életben tartja, vagy a Földön. Minden esetre megérkezik, körbenéz, de nem csatlakozik senkihez. Csak áll egymagában, és jelen pillanatban pálca sincs nála. Szóval a képességeire tud hagyatkozni, és másra nem nagyon, mert ugye a fókuszokat sem használja. Minden esetre csak megáll egy pad mellett, és lecsüccsen. Itt várja a kezdést. Persze Rosetta pillantását elkapja, és el is mosolyodik egy kicsit, de csak nagyon finoman, majd szugerálja a koboldot, hogy jöjjön ide.*

Vendég

*Befut Liliya, mint valami emlegetett ember, és hozzájuk csapódik Kath is, akit már régen látott. Nagyon megörül mindkettőjüknek. Egyből le is kapja őket a masinájával.* - Fényképezőgép. Látod? *Mutatja a szőke lány felé, és vigyorog mint egy tejbetök. Legalább a két lány már meg van örökítve, és nem vész el az emlékük sem olyan könnyen.* - Igen várom. *Mosolyog Kathra, és megmutatja a lányoknak a képet.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Aug. 27, 2010 3:59 pm

*Sylvia is megérkezik az Udvarra a Tölgyes irányából, kissé kimért léptekkel. Szokásos, fekete ruha van rajta, könnyed, nyári, de fekete, karján, nyakában fókuszai, oldalán a pálcája, meg a két dobótőr. Szóval... Ő felfegyverkezett. Az ő fülébe még nem jutottel az a kósza hír, hogy a testvére újra életben van... nem, ő még abban a hiszemben él, hogy Nikorina halott. És úgy gondolja, ezen nem lehet változtatni... Lassan lépked Rosetta közelébe, biccent egyet kimérten a kobold lánynak.*
-Csillagos estét. *Súgja halkan, egyszerűen. Nem kebelbarátok, de a társaságból őt ismeri... Szemeiben hideg érdeklődés csillan, ahogy az apró lányra néz. Kutatja a jeleit annak, hogy a kobold hogy viseli a történteket... Darkness megáll a lány mellett, halkan mormogva néz körül, és figyel.*

Vendég

*A délutáni események kissé felzaklatták, vagyis pontosan néhány perc a délutánból. Épp ezért jött a szakkörre, hogy levezesse a feszültséget. Átöltözött, most fekete rövidnadrág, és egy fehér férfipóló van az ifjú látnokjelöltön, hajában sincs kendő, még ékszerek sincsenek rajta, csupán mágia-fókuszai. Meg egy csörgődob, az övére kötözve, de úgy, hogy bármikor le tudja oldani. Nem nagy harcos, szóval kardja nincs nála, valószínűleg eladja majd, és valami kisebb, könnyen kezelhető fegyvert vesz helyette... De ez még a jövő zenéje. Daimonja is mellette van természetesen, lassan oson mellette, most nincs kedve ugrándozni. Az udvarra érve senkivel sem törődnek... Biccentenek, de semmi egyéb.*

Vendég

*Egy magas, vörös lobonchoz tartozó lányka sétál le az udvarra. Igen, ez Rose, aki egész nap a szobájában sunyult, egy pillanatra sem kilépve onnan. Egészen idáig pihent, nem is tudott nagyon mást csinálni. Még szünet volt, és bár elég hűvös volt, pont, hogy kellemes idő volt, ő mégis a bent maradást választotta. Mikor úgy döntött, hogy kilátogat, célba vette az udvart. Az első helyre letelepedett, amit talált, és nem is nézett körbe, miközben kiterült. Nem gondolt semmire, csak a friss levegőre, amit már hiányolt. Na persze a mostani kivételes alkalommal, amikor ki sem mozdult, ez kivétel volt. Jobb volt bent feküdni, a puha ágyban, és ezt semmivel sem tudta überelni semmi sem. De hát egy kis levegőre mindenkinek szüksége van.*

Tanár Hozzászólások száma : 87 Kaszt :

*Az óra még hevesen kongatja a hatot, mikor a Kúria ajtaja kivágódik, és egy kissé szakadtas öltözékű férfi lépdel ki rajta. Hosszúnadrág, hosszúujjú felső, valamint valami talár-szerűség, ami eléggé rongyos, többszörösen foltozott, és szakadtas a viselete. Néhányszor megbotlik, ahogy a túl hosszú ujjat igyekszik felhajtani, miközben maga elé morog, hogy már megint nem sikerült előbb, vagy éppenséggel pontosan ideérnie. Zsebeiből midnenféle lóg ki. Egy kendő, egy zsebóra, többszínű cipőfűző.. Mintha csak valami zsibvásáros lenne. Néhány lépéssel a diákok előtt megáll, megigazítja valamennyire a ruháját, majd kihúzza magát, és megköszörüli a torkát. Próbál valami tisztelet-szerűséges sugározni, vagy legalább jó benyomást kelteni.*
-Sziasztok gyerekek! Noah Kerphina vagyok, az új Átváltoztatástan tanár, és ez az első szakköröm ebben az iskolában. Remélem, mindenki élvezni fogja, mert egy remek programot eszeltem ki mára! Az Úrnő volt olyan kegyes, és megengedte, hogy elvigyelek titeket a közeli, Bulgária szélén, tőlünk nem messze elterülő vidámparkba, ahol van egy remek Szellemvasút. Mindenki azt rebesgeti, hogy van valami szellem ott, de én az effélében nem hiszek.. Mármint, néhány mugli is járt arrafelé, és azt mondták, hogy van valami szellem, vagy lidérc, vagy kósza kísértet, ami néha megrongálja a vasutat, de ez ne szegje ekdvetek! Mehetünk? *hatalams, barátságos mosoly jelenik meg az arcán, miután ledarálta ezt a néhány ezer szavas monológot, halálos nyugalommal, és kedvességgel. Összecsapja a kezeit, körbenéz, majd idegesen kotorászni kezd a zsebeiben.*
-Valahova ide tettem.. holis.. pedig olyan szépre sikeredet.. Áh, igen! *húz elő egy pepitamintás cipőfűzőt a zsebéből, ami jó hosszú, aztán egyik végét megfogva a diákok felé dobja.* -Tudjátok, hogyan kell használni, ugye? Mindenki fogja meg! *int továbbra is mosolyogva, miközben végignéz a társaságon.*

//Következő hsz majd Otthon, Külföld / Bulgária témakörbe//

Tárgy: Re: Udvar Pént. Aug. 27, 2010 4:05 pm

*A fülledt augusztus végi délutánban feltűnik egy gyönyörű féltünde lány az udvaron. Kecses, lágy léptekkel közeledik, mégis már mozgásában van valami határozott, valami erőteljes. Fehér ruhát visel, könnyed darabok. Nincs értelme elzárni testét az éltető naptól és a levegőtől. Ahogy megérkezik diáktársaitól az idilli képet eltorzítja a lány arcára kiülő ridegség. A hideg szépség, vagyis Anna Ivanov nem a legnépszerűbb diák a Nezabarban, azonban ez a tény, hogy kevés ember kedveli, még kevesebb van, aki egyáltalán szóba áll vele egyáltalán nem érdekli. Magányos lélek és mivel igen intelligens, megváltogatja ki az, akit értékesnek tart és valljuk be, az iskolában nem rohangálnak az intellektustól túltöltött emberek így társaságának marad önmaga. Jól tudja azonban, hogy bármennyire is erősebb és értelmesebb diáktársainál -legalábbis saját értékrendje szerint- mégiscsak előnyére válik, ha olykor csapatjátékos. Igazi harcosként nem hősködik, hanem az életet helyezi központba és túlélésre játszik. Ha ez az Élet sötét, hát akkor éjfeketévé válik a legtisztább és legnemesibb lélek is.*
-Üdv! *Ereszt meg egy halk köszönést, majd várja a Naxeldir szak újdönsült vezérét, hogy lássa, az új rendszer mit tud felmutatni. Mikor megjelenik Kerphina és belekezd szónoklatába, rögtön realizálja a belsirionos lány, hogy ez a férfi nem éppen a nagy hatalom birtoklója. Habár ki tudja, lehet csak látszatra ilyen szerencsétlen, belül viszont olyan titkok tudója, amelyek a világot mozgatják. Végül szótlanul odalép a cipőfűzőhöz és egyszercsak megszűnik minden...*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Aug. 27, 2010 4:05 pm

*A lány szökkengetve jön le a lépcsőn és útközben egyszer-kétszer hasra esik, így mire leér jó pár kék-lila-zöld foltot lehet rajta találni, ennek ellenére hihetetlenül vidám, továbbra is szökkenget, és a gumicukor ugyanúgy megtalálható a kezében, mint mindig. Ráadásul ma is tetőtől talpig rózsaszínbe van, így már messziről sugárzik róla, hogy ez bizony Wanda.* - Sziasztok. *köszön mindenkinek, aztán odasétál Gaeáékhoz.* - Gumicukrot? *Kérdezi, és mindenkit végigkínál. Tudja hogy Gaea nem szereti, de úgy gondolja hogy egyszer majd megszereti. Meg különben is illik megkínálni az embereket abból amit eszünk.* - Remélem jó lesz ma a szakkör, és nem lesz túl veszélyes. *Mondja a lány mosolyogva. Aztán meg is érkezik a tanárnő.* - Ú... imádom a vidámparkot. *Mondja ki félhangosan, és ha senki nem beszél, akkor valószínűleg ezt a tanár is hallja.* ~Szellemvasút? Szellem? Ez viszont nem hangzik jól...~*Gondolja magában, és egy árnyalatnyival sápadtabbra vált az arca amikor a tanárnő kimondja ezeket a szavakat.*

//Bocsi ha eltűnök, de elég instabil a net, ráadásul most a bátyámmal osztozunk egy gépen... :S //

Vendég

*Most már biztos, hogy jó ötlet volt hozni a képezőt, így lelkesen felugrik a padról, és szinte boldogan mosolyogva rohan, hogy az elsők között foghassa meg a fura kinézetű cipőfűzőt. Még soha nem látott efféle dologba beleszőtt zsupszkulcsot, így nevethetnékje tovább fokozódik, míg mire megfogja a fura holmit, már halkan felkuncog. Mintha egy kisgyerek kérné meg arra, hogy a kedvenc rongyosát megfogva menjenek el együtt a kedvenc varázshelyére játszásiból, és ott legyenek együtt. Varázs hely, varázs rongyossal utazva.* - Szellemvasút. *Mondja vigyorgását vissza fojtva, és megfogja szabad kezével a cipőfűzőt jó erősen.*

/a Hsz-em második részével az adott helyen. Very Happy

... Kicsit eltévedtem. XD /

Vendég

*Liliya nagyon erősködik, hogy a gyengélkedőre kéne mennie, de nem akar oda kerülni megint. Elege van abból a helyből a sebe meg nem fertőződhet el, mert egy fényből készült sterilnek is mondható lény harapta meg, így csak a vérveszteség és a seb okozhat neki kellemetlenséget. A kötözésnek elegendőnek kell lennie.* - Nem Lil! Nem megyek. Hagy pihenni picit kérlek. *Néz könyörögve a lányra, és a táskáját nyújtja felé.* - Van benne egy sebgyógyító főzet. Ezt kellene csak ráönteni miután keversz bele a véremből. Szedd ki légyszi! *Ezzel szinte a kezébe nyomja a tértágított táskát, benne a fényképezővel, és még néhány egyéb dologgal, amit a lány csak most láthat meg szinte. Női ridikül, nem meglepődni! Van benne törölköző, három fiola gyógyító főzet, némi erős fájdalom csillapító, egy adag dobótőr, a sajátjai, egy csomag papírzsepi, némi rágó, … tüskecsipesz? Az meg nem tudni minek, de sosem lehet tudni ugyebár. Gaea kicsit ugyan fehér, de nem fog összeesni. Ahhoz azért több kell a kardos dolog óta.*

Vendég

*Még veszekedne ő, de már teljesen kifárasztotta a vizihulla meg a farkasok meg a sebgyógyítás, úgyhogy már kivan eléggé ahhoz, hogy megadja magát, és a sok, sőt, rengeteg holmi között kotorászva előszedje az egyik fiola sebgyógyító főzetet. Aztán leszedi Gaea válláról a kötést, összeszorított szájjal, óvatosan kever a főzetbe egy kis Gaea-vért, majd a sebre önti. Immár ő is halálsápadt, talán az együttérzőképességének köszönheti. Na igen. A túlzott empátia árthat! Aztán visszavarázsolja a kötést, és mély levegőket véve próbál nem rosszul lenni.* - Így jó? *Majd leül a fűbe a lány mellé. A felhőktől nem látni a csillagokat...sajnos. Pedig azok mindig megnyugtatják.*

Vendég

*Amikor leszedi a lány a sebről a kötést, az duzzogva lüktetni kezd, és muszáj neki lehajtott fejjel összeszorított szájjal tűrni. Levegőt alig kap, de a földre támaszkodva tűr. A főzet éget, ami még jobban rátesz, de legalább most már meg marad. A nem túl mély sebek heggedni kezdenek, és záródnak össze, és elég érdekesen habzik, de legalább gyógyul. Így kell neki, úgyhogy csodálkozna, ha nem gyógyulna. Ez van. A sebe tompán szinte zsibbadva lültet az újabb adag kötözésre, és az is lassan von vissza a sokkból, amit a seb okozott. És mivel a sokk távozóban, a lány pilledni kezd. Még jó, hogy az idő lehűlt, hála a felhők alatt besunnyogott hideg frontnak, így észnél marad, és nem alszik be ültő helyében.* - Köszi Li! Annyira hálás vagyok hogy nem csaptál patáliát, de ez nem gyógyítót igénylő dolog, hanem barátot. És most ezúton is köszönöm, hogy itt vagy velem. Pedig annyira nem érdemelném. *Törökülésbe fészkeli magát, és a jobb kezével segít a balnak, hogy kényelmesen feküdjön az alkarjával a lábán. Ő nem a csillagokat keresi, Lilt nézi.*

Vendég

*Megnyugodva nyugtázza, hogy Gaea rendbe fog jönni, s ő is kezdi visszanyerni eredeti színét egyrészt a hűvös időnek, másrészt a friss levegőnek köszönhetően.* - Szívesen. *Sóhajt.* - Bár, abból sem lett volna bajod! *Rázza meg felé fenyegetően a mutatóujját. Mi van, ha Lil itt elájult volna közben? Gaea következő szavaira pedig csak öszeráncolja a szemöldökét.* - Miért, Gaea? *Néz vissza a lányra.* - Miért nem érdemelnéd meg? Annyiszor rángattál ki a szakadékból... Ez a legkevesebb, amit tehetek cserébe. *Mosolyog halványan, de őszintén barátnőjére.* - Mégis, mit kezdenék nélküled? *Neveti el magát halkan. Gaea már annyi mindent tett érte...nem fér a fejébe, hogy miért hiszi azt a lány, hogy nem érdemel meg ennyit.*

Vendég

*Hitetlenkedve hallgatja hogy mit mond Lil.* - Nem tettem én semmit Lil, amivel kiérdemelném. Ellenben olyan módon viselkedtem hogy csoda, hogy nem fordítottál nekem hátat, amikor szegény Wandát olyan csúnyán megbántottam. Azt hittem akkor, hogy elveszítelek. Szar érzés volt nagyon. És én nem rángattalak vissza sehonnan. Csak elmondtam a véleményemet. Még amikor haragudtam rád Yan miatt, akkor is elveszthettelek volna. … A barátságodat. *Mondja ki halkan az utolsó szavakat, az utolsó mondatot. Belenyilall a fájdalom a sebébe. Le kellene feküdnie. De nagyon nincs kedve hozzá. Bágyadt, és a sokk úgy tűnik, véglegesen múlik, hála a lánynak, és hogy itt van vele.* - És hogy mit kezdenél nélkülem? *Elmosolyodik, és az égről a barátnőjére néz.* - Kevesebb probléma lenne az életedben, és kevesebb ájulás közeli élmény. *A hangja kacag, de szomorkás.* - Mennem kellene. A sebem ellátva, most már csak pihennem kéne kicsit. *Ezzel nekiáll hogy feltápászkodjon a földről. De egy kézzel suta a művelet, és eléggé nehéz is.*

Vendég

- Ne beszélj hülyeségeket... *Sóhajt.* - A barátság az... Több, sokkal több a szavaknál, meg a tetteknél. Attól, hogy rossz napod volt, még nem tudsz elveszíteni! A Yanos dolognál meg...hát, ott meg igazad volt. Ahhoz sokkal rosszabb dolgot kell tenned, hogy elveszítsd a barátságom. *Mosolyog a lányra. Most kezdi megérteni, hogy az átálltaknak mért voltak képesek megbocsájtani a nem átállt barátaik.* - Wanda is a barátom, és...hogyha nem kértél volna tőle bocsánatot, és nem békültök ki, akkor...hát, akkor sem veszítettél volna el. *Gondolkozik el a dolgon.* - Persze, haragudtam volna rád, de... nem hiszem, hogy otthagytalak volna. Főleg, mert előbb-utóbb úgyis kibékültetek volna. Ahogy Wandát, és téged ismerlek. *Mosolyodik el ismét.* - A barátság több ennél. *Ismétli el újra, immár halkabban, de magabiztosabban, majd Gaea utolsó szavait követően feláll, és felsegíti a lányt, ha az hagyja.* - Oké..Nekem meg zuhanyozni. *Vigyorog egyet, majd ha Gaea elindul, követi őt a harmadik emeleti hálók felé.*

Vendég

*Ahogy a lány a barátságról beszél, valami átmelegszik, és megnyugszik benne, a szívében legbelül. Már nem akar hadakozni, harcolni és küzdeni. Mert már nincs miért. Mert nem kell harcolni olyanért, ami már meg van, és úgy tűnik, nem elveszíthető kincs. Akkor meg minek. Kissé megszédül, ahogy Lil segít neki talpra kecmeregni, de ez csak a sokknak tudható be, amit maga után hagyott. Már rendesen lélegzik, és bár a sebe beljebb még fáj, ahova nem jutott annyi főzet, de az is hamar múlni fog. Két nap, és nem marad belőle semmi, ami zavarná, vagy gátolná a lányt. Csak vigyázni kell arra, hogy használja és ne feledje el alkalmazni még egy darabig a főzetet.* - Köszi. Köszi mindent Lil! *Megöleli a lányt amikor végre talpon volt, és aztán együtt mennek a szobákig. Aztán Gaea most kivételesen nem fürdik le, csak úgymond cica mosdik. Holnap aztán majd pótolja ahogy tudja, de szerinte már addigra simán mennie kell ennek. Nincs olyan hogy nem, mert azt a szót még mindig nem ismeri.* - jó éjt Lil! *Köszön el tőle az ajtóban, majd az ágyához támolyog, és óvatosan elnyúl rajta. Mire a feje a párnához ér, már alszik.*

/ Köszi Lil a játékot! ^^ /

Vendég

*Visszaölel, ahogy Gaea átöleli, de csak óvatosan, nehogy hozzáérjen barátnője friss sebéhez. Szerinte meg ő nem érdemel emg ennyi mindent, amit Gaeától kap, dehát, ezen évekig vitatkozhatnának, és nem lenne semmi értelme, maximum összevesznének, azt meg senki sem akar.* - Semmiség. *Mosolyog a lányra, majd a szobájáig elkíséri, és tovább baktat a sajátjáig, egy jóéjszakát-ot követően. Rögtön beáll a forró zuhany alá, majd fél óra múlva kikecmereg onnét, hanyattdől az ágyán, aztán felkel, mert Eva emlékezteti rá, hogy nem kapott vacsorát, de utána, ahogy lefekszik, alig kell neki pár perc, hogy elaludjon. Nem úgy, mint a mostanság kissé hiperaktív Evának... Pedig Lil ma is sétált vele!*

//Én köszii ^^ Jó kis levezető volt Very Happy

//

Tárgy: Re: Udvar Vas. Aug. 29, 2010 1:13 pm

*Miley sétál az udvarra azonnal a Fürge pataktól.Leül egy padra ahova leteszi állatkáját és elővesz egy könyvet a táskájából
ezzel a címmel A vámpír bosszúja címmel amit még nem olvasott.* ~Hmm, ugyan mi miatt állhat bosszút egy vámpír
és egyáltalán kin?~ *Teszi fel a kérdéseket magának a lány miközben előveszi a gumicukrot amit előbb felbontott.*
~Bárcsak jönne valaki ma akarok a legjobban társaságban lenni.~ *Gondolja miközben állatkája egy doboz felé megy amiben
az ennivalója van.* ~Adok neked de már csak egy kicsi salátát, mert elhízol.~

Vendég

*Egy tőr vágódik be gyönyörűen az egyik Miley melletti fába. Elég messze van ahhoz, hogy az allidonosnak ne essen baja, de azért ijesztő lehet a hirtelen jött "támadás". Hamarosan egy szőke lány jelenik meg az egyik fa mögül.* - Jaj, ne haragudj, nem láttalak... Csak gyakorlok. *Egyébként a haja fel van tűzve, és kényelmes edzőruhában van, tornacipőben. Eddig futott a birtokon, majd a célzást kezdte gyakorolni a tőrökkel. Azt most ki is húzza a fából, és letelepszik Miley mellé.* - Edzek a következő maratonra, meg persze máskor sem árt a jó állóképesség... Egyébként Ariana vagyok. *Ha kicsit több lenne benne az egoizmus, jogosan tenné hozzá, hogy "már biztosan hallottál rólam".*

//Ne haragudj, kicsit sokan támadtak le msn-en, innentől gyorsabb leszek.//

Tárgy: Re: Udvar Vas. Aug. 29, 2010 1:38 pm

*Miley belemerülve olvassa a vámpíros könyvet amikor ijedtében felnéz egy tőr suhan el mellette ami gyönyörűen megáll
egy fában ami nem messze van tőle. ~De megijedtem, te is Ropi?~ *Kérdezi ijedtében állatkájától, de megnyugszik amikor
egy nem ellenséges lányka lép elő egy fa mögül és leül mellé.* -Értem akkor biztos nagyon szeretsz futni meg ilyesmik.
*Mondja Miley miközben becsukja a könyvet és megkínálja a lányt gumicukorral.* -Hallottam már rólad nagyon szép neved
van, én Miley Hortingberg vagyok.És nehogy elfelejtsem ő Ropi a tengerimalacom. *Mutat rá az állatra.*

//Értem// //És most sajnos fagy a játék//

Vendég

*Gyorsabban érkezett, mint gondolta. Karolina néninél túl nagy a sürgés, nem sokáig bírta volna. Haja kibontva omlik a hátára, és mellesleg ma is egy lenge fehér selyemruhában van. Bőröndjeit maga mögött lebegteti, alig néhány centivel a föld fölött. Mellette pedig egy fekete macska és egy párduc lépdel. Előbbi ugrálva, míg a daimon inkább méltóságteljesen. Az udvarba érve megáll, és leejti a két bőröndöt. Körülnéz, mosolyogva, de nem megy oda senkihez. A nyakában lévő AMM-medált simogatja csupán.* - Ez lenne a kúria? A Wales-i nyaraló sokkal jobb. Igen és hányszor is voltunk Wales-ben nyaralni? *Forgatja meg szemeit, miközben finoman hárítja Shadow célozgatását.*

Vendég

*Léptei könnyedek, ahogy végig suhan az udvaron. Egy fekete talár van rajta, az alatt pedig csak egy melltartó. Utóbbit nem nagyon látni, mivel a talár össze van fogva. Mindenesetre az alatt egy fekete miniszoknya van. lábán pedig egy magassarkó. érdekes, de kifejezetten jól áll a lánynak. Haja szépen omlik a hátátra. Zöld szemei kissé hidegen csillognak. Nem sokat aludt az éjjel. Bőre, talán most még fehérebb és sápatagabb, mint szokott lenni. Mindenesetre a fossza is ott megy mellette. AMikor megpillantja az újonona érkezett lányt csak lelassít. Arca, hideg és érzelemmentes. Bár inkább csak kifejezéstelen. Szomorú, de mégis szép az arca. Végignéz a lányon, majd egy apró mosoly jelenik meg az arcán.*-Te vagy Roberta ugye?*kérdezi meg, majd, ha választ kap, akkor bemutatkozik.*-Susan Watson vagyok. Főprefektus, ha velem jössz felkísérlek. meg eligazítalak az iskolában.*mondja a lány, miközben arcán még mindig ott van a mosoly. Csak áll és várja a lány válaszát.*

Vendég

*Nem különösebben foglalkozik más diákokkal, csak álldogál magában az udavr közepén. Nem is nagyon tehetne mást, elvégre csak David-et és Jack-et ismeri személyesen. Mikor Susan a közelébe ér, halványan elmosolyodik, és biccent egy aprócskát, de nem szól, amíg a lány meg nem szólítja. Egyébként az ő arcán sem látszanak érzelmek. Nagyon ritkán mutatja ki őket, vadidegeneknek meg aztán főleg nem.* - Igen. *Biccent még egyszer halványan mosolyogva.* - Ők pedig itt Shadow és Amade... Hova tűnt Amadeus? *Kérdezi kikerekedett szemmel, miközben a daimonra és az eltűnt macskára mutat.* - Ha éhes lesz, úgyis visszajön. Maradj már Shadow, tudod, hogy milyen! Amúgy szívesen veled megyek, csak... *Nem fejezi be a mondatot, csupán félbehagyja és körülkémlel. Persze Amadeus sehol. És etek után mondja bárki is, hogy a fekete macska nem hoz balszerencsét. Ráadásul Robertának kettő is van. Letekint jobb kezére, mely élettelenül lóg mellette, és visszanéz Susan-re.* - Mit is mondtál? Körbevezetsz az iskolában? *Csillan fel a szeme, elvégre ez neki kétszeresen is jó. Megismeri az iskolát és talán azt a kósza macskát is megtalálják.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar