Udvar

Tárgy: Udvar Hétf. Júl. 19, 2010 5:07 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Aug. 02, 2010 7:09 am

* A lánnyal együtt indul neki a kocogásnak. Nem előtte, nem mögötte. Mellette. Tartja a lány tempóját, miközben halkan beszél hozzá.*
- Egy olyan sérülés után, nem is csodálom, hogy legyengültél. Van olyan ember is aki még most is az ágyat nyomná. S te még így is elégé erős vagy. *mondja halkan végiggondolva a szavakat. Miközben beérnek a tölgyesbe. A tölgyesbe, ahová sok közös emlék fűzi mindkettejüket. A fiú csak halkan kocog a lány mellet, élvezi a közelségét. Most jól érzi magát. Aztán a lány feltesz egy kérdést mire a fiú csak halkan, felsóhajt. Számított rá hogy megbeszélik, csak arra nem, hogy ilyen korán.*
- Tudod…* mondja komolyan* A tegnap esti beszélgetésünk megmozdított bennem valamit. Eddig egy olyan gyerek voltam aki vaktában csapkodott össze vissza. Makacs voltam küzdöttem az igazamért. Mindig nekem kellet igazamnak lennie. De tegnap, te felszakítottál egy fátyolt a szemem elől. Ha durva módon is, de felszakítottad. Amit tegnap este mondtam, az akkori állapotomban, úgy éreztem komoly volt. Ezért is mondtam ki. De aztán mikor elváltunk átgondoltam még jobban azokat a mondatokat. És rájöttem egy dologra. Este igazat mondtam. *hangja komoly. A kocogás irama még mindig a lány által diktálté.* Ha korábban lett volna a tegnapi beszélgetésünk. Biztosan követtelek volna a túloldalra. Hiszen úgy biztonságban tudhattuk volna az összes barátunkat. Teljesen mindegy ki nyert volna. *mondja komolyan.* Az már más dolog, hogy én megtagadtam volna azt a parancsot, hogy az ellenállókat öljük meg. Így valószínűleg én is meghaltam volna. De most egy félelemmel teli világban élünk. Akkor ez tűnt a helyes döntésnek. De nem bántam meg. * mondja halkan.* Apámra visszatérve, ezek után a mondatok után pedig szerintem rájöhettél, mindegy hogy az apám melyik oldalon állt valójában. A számára helyes döntést hozta meg. A családja védelmében. Én nem ítélkezhetek felette. *mondja határozottan*
- Azt hiszem már én sem értem miért vagyok az Allidonon. *jegyzi meg, mosolyogva, de komolytalanul. Miközben a táj csak suhan el mellettük.*

Hozzászólások száma : 135 Kaszt : Üzenőláda :

*Botond megjön az udvarra, szokás szerint karddal az oldalán, pálcával a kezében. Nekidől háttal egy nagyobb fának, és vár. Várja hogy történjen valami.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Aug. 03, 2010 6:37 am

*A szőke hajú fiú éppen a kúria ajtaján lép ki mikor Botond nekitámaszkodik egy fának. A fiú ezt eléggé gyanúsnak véli, így előveszi a pálcáját, majd elkezd szaktársa felé sétálni. Egy csapásra eltűnik belőle korábbi terve. A madárház még várhat. Megigazítja fekete ingjét, majd amikor tisztes távolságba ér Botondtól, odakiállt neki.*
- Hé Vasil! Mit tervezel? *hangja komor, és meglepő. Igen a fiú meglepődhet rajt, hogy Sepp ismeri. Még szép hogy ismeri. A szőke hajú fiú mindenkit ismer az iskolában, ha csak névről is. Pálcáját kissé feljebb emeli, hátha kell védekeznie, de amúgy csak szúrós tekintettel néz a fiúra.*

Hozzászólások száma : 135 Kaszt : Üzenőláda :

*A fiú nagyon meglepődik mikor a számára ismeretlen fiú a nevén szólítja. Ő még csak nem is beszélt ezzel a sráccal.*-Nem tervezek semmi olyat, ami miatt bárki is balesetet szenvedhet.*Pálcáját az övébe dugja, hogy a fiú lássa, ő nem akar semmi rosszat. Nem fél a fiútól, hiába van nála pálca.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Aug. 03, 2010 6:51 am

*Amikor a fiú elrakja a pálcáját, Sepp halkan felsóhajt, majd ő is a csuklószorítója alá csúsztatja, a kiméra szőr magú pálcát. S lassan odasétál a fiúhoz.*
- Bocsáss meg az elöbbiért, a mai időkben senkiben nem bízhat az ember. *szabadkozik, majd kezet nyújt.* Sepp Dierk. *mutatkozik be egy komor biccentéssel, majd végigméri a fiút ismét.* Sok a szabadidőd nem igaz? *teszi fel az első kérdést amely eszébe jut.*

Hozzászólások száma : 135 Kaszt : Üzenőláda :

*Botond kezet fog vele.*-Botond Vasil. Bár szerintem ismersz. Tényleg sok a szabadidőm, de épp mentem volna a madárházba, amikor rámkiáltottál.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Aug. 03, 2010 7:00 am

- Pont a madárhátba? Én is éppen oda tartottam. *mondja komolyan. Hiszen ez tényle igaz. Egy baglyot keres, amit hazafelé küldhet majd.*
- Amúgy nem ismerlek nagyon. Csak látásból, illetve a nevedet tudom. *jegyzi meg halkan.* Most érkeztél valamikor az iskolába nem? *kérdi érdeklődve miközben a két fiú elindul a madárház felé.*

Hozzászólások száma : 135 Kaszt : Üzenőláda :

-De. Kb. egy hónapja vagyok itt. *A fiú végül kimond egy kérdést, amit elég gyerekesnek érez, de mire észbekap már ki is mondta:*-Szerintem lehetnénk barátok. Mi a véleményed?

Tárgy: Re: Udvar Kedd Aug. 03, 2010 7:12 am

- Tehát pont a harcokra érkeztél. *bólint komoran, majd a fiú kérdésére csak sötéten felnevet.* Nem tudom hol tanultál eddig, de itt a Nezában nem csak így mennek a dolgok. Meg amúgy is egy barátot nagyon nehéz serezni. Főleg igaz barátot. *mondja komolyan.* De semmi kifogásom ellene ha többet találkoznánk *vigyorodik el végül. * Hogyan tettszik az iskola? *tesz fel égegy kérdést, de aztán kijavítja magát.* Persze te még nem sokat láthattál belőle a harcok miatt... *mondja komoran.* Az udvar sem ilyen volt fénykorában. *tekint körbe a szétrombólt udvaron. Majd halkan felsóhajt. S egy faházra mutat amely már ép.* Az sem úszta ám meg a rombolást. Ujjáépítettem. *mondja komoran.*

//Na jó fagyasszuk mert Botond eltünt, nekem meg mennem kell. Botond holnap délelött leszek, akkor folytthatjuk akár. De csak rövid ideig mert karim még a barátnőjével is szeretne találkozni. //

Hozzászólások száma : 400 Kaszt :

*A Kúria felől érkezik, kényelmesen, zsebre vágott kezekkel, halkan fütyörészve. Látszik, hogy Gethin hangulata nagyon jó most, bár az idő nem kánikula, csak amolyan kellemes. Aith mellette röpköd, szokásához híven... A srác kinézi magának az egyik fát, felhúzódzkodik az egyik széles ágra, és leül rá.* ~Látom, ez a jó szokásod megmaradt... Emlékszel Larára? Őt is innen lepted meg, elloptad a gyűrűjét. De aztán visszakapta! Vissza hát... Azóta se láttuk. Laurát is nagyon régen láttam... Mármint régen beszéltem vele. Mostanság Senilla lefoglalja minden idődet... Remélem, visszaveszel a régi, Roxfortos szokásodból. Aith, mikor rosszalkodtam utoljára? Hát, nem is tudom... az annak számít, amikor a Kilátóban elcsavartad Senilla fejét...?~ *Aith egy vékonyabb ágra telepedik, fekete gombszeme vidáman csillog, Gethin meg feljebb kapaszkodik, szétnéz, figyeli az Udvaron lézengő diákokat... Jó kedve van, ez biztos.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Aug. 03, 2010 1:20 pm

*A központi teremből elment ebédelni, utána meg kijött a kúriából megcsodálni a birtokot, meg hasonlók. Az udvaron sétálgatott a nemrég érkezett leányzó, menés közben pördült egyet-kettőt maga körül, egy halk dallamot dúdolva, meg-meg igazítva fehér ruháját. Aztán egy fa mellett elhaladva csak úgy, megszokásból felnézett rá, és láss csodát! Amikor megpillanatja a kis őrgébicset, még tudomást sem vesz róla, hogy mi is van most, el is fordítja a fejét, de amikor tudatosul benne, hogy az a madár minden bizonnyal .. * - Aith? *Suttogja maga elé a szavakat, megtorpanva, majd hirtelen megfordul, és ismételten felteszi a kérdést. * - Aith? Gethin? Gethin! * Kiált fel a fára, immáron teljesen sugárzó arccal és gyönyörű mosollyal. * - Gethin, én nem tudom, hogy te is .. Gethiiiiiiiiin! *Örömében tapsikolni kezd a lány, csillogó szemekkel nézve fel a fára, és a fiú-daimon párosra. Minden bizonnyal már nem állna a talpán a fiú, ha most nem a fán lenne - de ott van, azonban leányzónk minden vágya az, hogy lejöjjön onnan. Hiszen olyan réég nem látta egykori (pontosabban ő még most is szeretii) szerelmét.*

Hozzászólások száma : 400 Kaszt :

*Aith éppen röpköd egy kört az ágak között, bravúros légtornászmutatványt mutatva be, amikor Yolanda észreveszi őt. A madár a meglepetéstől kis hiján nekiütközik az egyik vaskos ágnak, így aztán fel is hagy a manőverekkel, és az egyik ágra telepedik... Ahol aztán szűk fél percig, bizonytalankodva, félrehajtott fejjel, csillogó gombszemekkel figyeli a lányt, majd nekilendül, és a lány körül kezd el cikázni vidám csiripeléssel. Gethin meg... Gethin kissé megszédül, váratlanul éri Yolanda látványa, így megkapaszkodik a legközelebbi ágban, ami viszont megreccsen, és nagyjából egy "emelettel" lejjebb köt ki a srác, egy alsóbb ágon, ahol sikerül végre megkapaszkodnia, miután halkan nyekken egyet.*
-Yo... Yolanda! Hogy kerülsz te ide? *Nyögi meglepetten, majd gyorsan összeszedi magát, és most már könnyedén lehuppan a földre, barna szemei döbbenten, de ugyanakkor melegen fénylenek.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Aug. 03, 2010 1:32 pm

*A manővertől kissé visszahőköl, de amikor látja, hogy a gébicsnek nem lesz semmi baja, akkor megnyugtatóan mosolyodik el. Aith odaszáll hozzá, így a leányzó vidáman üdvözli, hiszen örül, nagyon örül, mind a gébicsnek, és mind Gethinnek. A reccsenésre ismételten elfintorodik, de amint Gethin "földet ér", megkönnyebbülten iramodik neki, és öleli meg a fiút. * - Gethin ... Annyira .. Annyira hiányoztál. *Motyogja a fiú vállába, miközben lép egy aprót hátrébb, hogy vidáman belenézhessen a fiú szemeibe. * - Ma jöttem, meguntam már a Roxfortot. Szerencsére eligazított egy allis lány, valamilyen Senilla, rendes volt tőle, bár furcsa volt a mosómedvéje. Aztán Sophia elmondta, hogy valami úrnő kezében van a suli, és hogy nemsoká semmi nem marad belőle. Mi történik itt, Gethin? És .. ti hogy vagytok? *Pillant még egyet a gébicsre, majd vissza a fiúra, kedvesen mosolyogva rá, bár kissé értetlenül.*

Hozzászólások száma : 400 Kaszt :

*Az ölelésre meglepődik, még enyhén le van döbbenve, de a keze automatikusan megindul, és a lány hátát kezdi el simogatni. Az utóbbi időben azt hitte, hogy az egykori érzései Yolanda iránt már elmúltak... Régen volt már az, amikor a Roxfortban egy párt alkottak. Mióta Gethint kirúgták onnan, nem is látta a lányt... *
-Te is hiányoztál. *Próbálkozik meg azért egy mosolyféleséggel, és türelmesen hallgatja a szavakat... Amikor a lány Senillát említi, a fiú arca egy pillanatra rémületet tükröz. Nem, egyáltalán nem számított erre, hogy ez megtörténhet.. Azt hitte, véglegesen lezárta a múltját. Senilla semmit sem tud Yolandáról.. Sose mesélt erről senkinek sem. És most tessék... felbukkan a múlt egy darabkája, és Gethin nem tehet róla, de a régi érzései kezdenek szépen lassan felébredni...*
-Unalmas volt nélkülem, igaz? *Mosolyodik el azért, mert a lány is benne volt pár balhéban emlékei szerint...* Senilla meg.. Ő igazán rendes lány. Miért lenne furcsa a daimonja? Aith mindig jól kijön vele. *Amikor Yolanda azt kérdezi, hogy mi történik itt... Akkor lehervad az arcáról a mosoly, és komoran néz a lányra.*
-Rosszkor jöttél, nagyon rosszkor. A Sötét Nagyúrnő... Valóban el van foglalva az iskola, de ne félj, semmi baj nem lesz. Mi meg... jól vagyunk. *Kissé vontatott az utolsó mondatban a hangja... Nem, nem meri bevallani, hogy ő most Senillával van. Nem tudná, hogy mitévő legyen, ha a két lány ne adj' Isten, egymásnak ugranának... Egyszerűen nem készült fel erre.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Aug. 03, 2010 1:49 pm

*Amikor Gethin kijelenti, hogy neki is hiányzott, akkor tündérien elmosolyodik, a rémületet azonban nem veszi észre, ami akkor ül ki a fiú arcára, amikor Senillát említi. * - Igeen, nagyoon. *Jelenti ki vigyorogva, hevesen bólogatva. Az bár igaz, hogy Rogerrel, az unokatesójával azért még csináltak pár balhét, de amióta Gethin eljött, azóta nem igazán volt semmi akciódús jelenet a Roxfortban. * - Ismered? Hát, igen, rendes volt, útbaigazított. Nem tudom, picit olyan .. visszahúzódó volt. De biztos csak azért, mert idegen voltam számára. De tényleg ennyire ismered, hogy Aith jól kijön vele? Miket meg nem tudok .. * Mosolyodik el, bár esze ágában sincs azon filózni, hogy esetleg Senilla meg Gethin .. neeem, ő sajnos nagyon, de nagyon naív leányzó. * - Sophia azt mondta, hogy vigyázzak magamra. És én tudok vigyázni magamra, tudod, hogy tudok, csak .. olyan furcsa, hogy pont most. Mindegy, majd biztos, hogy jobban belecsöppenek a dolgokba. De nagyon örülök, hogy itt vagy. *Fűzi még hozzá, majd ismét megöleli a fiút - hiányzott neki, na.*

Hozzászólások száma : 400 Kaszt :

-Igen... ismerem. Nagyon is jól. *Mondja, még mindig kissé vonakodva.* Senilla nagyszerű lány! Talpraesett. Nem sok olyan van a Roxfortban... A Marathont is ő nyerte meg, képzeld! *Mondja, hogy azért megvédje Senillát, bár közben a szeme gyanúsan, túlságosan lelkesen csillog...*
-Biztos vagyok benne, hogy nem lesz gond. Tényleg, Roger hogy van? Gondolom, a bandának lőttek, miután kihajítottak engem onnan... *Na igen, nagyjából ők hárman alkották a keménymagot az egykori roxforti bandában. Yolanda, Roger meg ő.* És persze, hogy tudom, hogy tudsz vigyázni magadra. Az egyszerűen művészet, ahogy a gondnoktól lógtál meg jó párszor! *Mondja elismerően, de látszik rajta, hogy nincs teljesen feloldódva. Belül totálisan meg van rémülve... Fogalma sincs, mit kezdjen a helyzettel. Mert az nyilvánvaló, hogy Yolanda még totálisan belé van zúgva. De Senillát nem hagyhatja ott, mert ki tudja, hogy a lány mit csinálna dühében, elkeseredésében...* ~Na Gethin, most légy okos! Én mondtam, hogy egyszer vissza fog ütni rád a folytonos csajozásod...~ *Gondolja Aith szemrehányóan. Nagy kutyaszorítóba került... hogy fog innen kimászni? Na, ez jó kérdés.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Aug. 03, 2010 2:14 pm

*Amikor Gethin áradozni kezd Senilláról, Yolanda csodaszép arca kissé eltorzul, szemöldökei felszöknek a magasba, bár naiiv, és még most sem kombinál. * - Akkor biztosan nagyon jó barátok vagytok! *Jelenti ki mosolyogva, most már teljesen nyugodt arccal - csak egy fél másodperc erejéig gondolta úgy, hogy esetleg van valami a két személy között, de az a gondolat, amilyen hamar ment, olyan hamar szerte is foszlott. A naivsága már-már az eget súrólja, és hiába is mondogatta mindig Roger, hogy ebből jó nem lesz, ő ugyan mindig megbízik az emberekben. Ugyan, pont Gethinben ne bízna meg? * - Jól van, és reméltem, hogy már itt találom. De szerintem még nem ért ide. Egyszerre jöttünk el a Roxfortból, csak ő még hazament, és meg jöttem nyomban ide. De biztos úton van már, szerintem hamarosan megérkezik. *Jelenti ki vidáman, csillogó-villogó szemekkel, miközben hol Aithre, hol meg a fiúra pillant a nagy zöld szemekkel. Na igen, ezek a szemek túlságosan is hasonlítanak a Senilláéra .. Túlságosan is. * - Igen, a banda feloszlott .. Már kedvünk sem volt semmit sem csinálni nélküled .. De itt vagyunk, legalábbis én, majd jön Roger is, és akkooor .. * Lelkesedése most megcsappan, szemeiből kialszanak a fények. * - Bár ez a sötét nagyúrnő tutira kinyírna minket, ha csinálnánk valami jó bulit.. Tutkóra nem csak büntetőmunkát kapnánk. És az itteni gondnokot sem ismerem, szóval kétlem, hogy megtudnék előle lógni. Mondjuk az sem biztos, hogy itt van gondnok. Van? *Pillant fel a töprengéséből Gethinre, az izgalomtól és buzgóságtól észre sem véve, hogy valami nincs rendben a fiúval. Na igen, ő nem mentalista, mint Senilla, nem tud olvasni a fiúban. Bár ha az nem ügyel a gondolataira, akkor még a másik leányzó bármit kiolvashat belőlük, bár az is igaz, hogy Senilla már annyira megbízik a fiúban, hogy minek olvasna a gondolataiban? Yo meg csak álldogál, Gethinnel szemben, mosolyogva rá, és fürkészve a barna szemeket, amik már-már kísértetiesen hasonlítanak a fiatalabbik Roseberg lányéra.*

//Fagylalt. ^^//

Tárgy: Re: Udvar Kedd Aug. 03, 2010 3:02 pm

*Saniyya érkezik le az udvarra. Még a nyár tart és a meleg idő is. Ezt igyekszik is kihasználni. Felfrissítik őt a fák susogása, a szellő símogatása és a madarak csicsergése. Mivel ugye allidonos tudja értékelni a madarak csicsergését, és úgy is érzi a lány, hogy a madarak is valamiféle zenét csipognak el. Hogy mi lehet az a zene? ki tudja...vagy lehet hogy nem is zene... Mindenesetre a lánynak nagyon tetszik. Az iskolai harcok után ez az első alkalom, hogy nem a harcok jártak a lány fejében. Tudomása szerint két ismerőse is "átállt". Bennük úgy érzi, hogy csalódott. De végül is most már mindegy, a történteken változtani úgy sem lehet. Mindenesetre a menekülés és a harcok után tényleg jól esik neki, hogy végre úgy jöhet ki ide, hogy nem fogja semmi és senki őt megtámadni.*

Vendég

*Az előző napok hatása még mindig meglátszik az arcán... Bár maga sem tudja, hogy gyűlöli, vagy kedveli igazából Holdent. A bál meg igazából eseménytelenül tart, bár az biztos, hogy most pletykálnak majd róla, de hát ez eddig is így volt. Most mégis minden más lesz... Szóval zaklatott még mindig, amikor kilép az udvarra, oldalán Camparyval. Haja feltűzve, alakját pánt nélküli, bokáig érő fehér ruha takarja. Kicsit talán... Olyan, mintha esküvőre készülne, de ha ezt bárki is megemlítené neki, aki nem Rosetta, Laura vagy Nikorina, szépen lassan megkínozná és megfojtaná. Akaratlanul téved Saniyya közelébe, és csaknem neki is megy, de azért még idejében megáll.* - Öh hello. Chleopatra Penthesilea. *Nyújtja a kezét a lánynak, és rögtön le is ül a földre, nem törődve ruhájának tisztaságával. Már jó előre sejti, mi következik most: sablonbeszélgetés, amin első találkozásokkor kötelező túlesni, de ő már nagyon unja... Nem is teszi fel hát az ilyenkor megszokott "hogy vagy" kérdést. Inkább csak ül a földön, a lányt méregetve, kissé bánatos tekintettel.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Aug. 03, 2010 3:19 pm

*Aeryn drága jön ki a kétszárnyú vasajtón. Sosem gondolta volna, hogy Moana pont őt prefektusnak nevezi, és sehol nincs Patrick, Szevér meg főleg nem. Körbenéz, sehol egy Jana, affene. Ari? Ő se, ááá! Kinek mondja el, kinek mondja el...? Ismeretleneknek mégse akar dicsekedni. Na mindegy, akkor legalább beszélget egy picit. A szőke leányzón amúgy egy világoskrém színű top van, míg alulról egy lilás térdgatyát visel, amolyan igazán divatosan, lábain körömcipő feszül. Bár szép lába van, ilyenkor láttatni engedi egykori táncos sérüléseit, de hát a hírnévért meg kell szenvedni. Két leányzót pillant meg az udvaron, akik láthatóan éppen ismerkednek egymással. Ő is odavonszolja magát, bár ez erős kifejezés, hiszen eléggé vidám, a mostani sötét idők ellenére is.* Halihóó, Aeryn vagyok. *Nem jegyzi meg, hogy prefektus, úgyis látszik a kitűzőjén. Bár nem ismeri a lányokat, ad nekik egy-egy puszit, az elsőre letámadással járó ölelés a cukipasiknak jár csak. Mivel ő is az a fajta, hogy nem szereti a hogy vagy kérdéseket, egyszerűen kihagyja az ismerkedés.* Én megyek úszni egyet, van kedvetek jönni velem? *Mutat a tó irányába. végre jó az idő, lehet, hogy ruhástól belecsobban, habár a ruhája alatt van fürdőruha is.*

Vendég

~ Igazán nem értelek, a belső udvaron és épp elég kellemes volt a levegő. - Már felfordult a gyomrom attól a boncteremtől, meg a kapuból jövő sikolyoktól, Richard, értsd meg végre! Egész nap ott voltunk, ilyenkor estefelé már igazán kimozdulhatunk messzebbre is a kedvemért. ~ *A tacskó ingerülten rázza a fejét, miközben Richard a megtestesült nyugalomként lépked mellette, méltóságteljesen. Erős a kontraszt, főleg, ha még hozzávesszük a fiú nyugodt arcvonásait, hidegen csillanó szemeit, valamint a kutya szempárját, ami villámokat szór, és haragosan mered a világra. Végül daimónja hosszas győzködése után úgy döntött, körülnéz a birtokon, de ahogy kilép a kúriából, már az udvaron három lányba botlik.* - Üdvözlöm a hölgyeket! *Köszön illedelmesen.* - Richard Wellington vagyok. *Mutatkozik be először, kicsit meghajtva magát, majd végignéz a lányok arcán. Tekintete Aerynen akad meg. Ismerősek a vonásai, de hirtelen nem tudja beazonosítani, melyik családra emlékeztetik... A fürkésző pillantás persze félreérthető is lehet akár.*

//Annyira szééép ez a piros kasztfelirat oldalt, megy a neve színéhez. *__* Elnézést, muszáj volt elujjonganom magam. XD//

Tárgy: Re: Udvar Kedd Aug. 03, 2010 3:41 pm

Chleopatra érkezik meg az udvarra, aki majd nem neki is megy Saniyya-nak. Hát Sany-nak épp hogy sikerül félre lépnie, és nem mennek egymásnak.* ~Ezt megúsztam~ *gondolja magában, mert tényleg összefejelhettek volna. Na de nem lett baj azért. Hát igaz, hogy Sany mentalista, de nem kell, hogy a lány gondolataiban túrkáljon ahhoz, hogy tudja valami bántja. Úgyhogy most ő is hanyagolja a "hogy vagy" jellegű kérdést, mert úgy is csak egy "jól" lenne a válasz. Szóval egy egyszerű bemutatkozással rukkol elő csak.* -Szia! Saniyya *És úgy tűnik a helyzet meg is lesz mentve, mert egy másik lány is közeledik, Aeryn. Akiről meg csak úgy sugárzik hogy boldog* ~Legalább nem mindenki rosszkedvű~ *mosolyodik el magában, és a lányokat figyeli. Aeryn-nek is mond egy sziát és a nevét természetesen, majd kapva kap az ötleten...hisza fürdőruha ő rajta is rajta van... Csak letolja a rövidnadrágját, leveszi a toppját, és már csobbanhat is* -Jössz te is fürödni? *teszi fel a kérdést Chleopatra-nak és talán együtt mennek el fürödni. Aztán váratlan dolog történik, egy srác is megjelenik, és mostmár Sany is őt figyeli*ˇ~Ennyit a pancsiról...~ *fut végig a gondolat az agyán, majd a többieket nézi egy szia és egy név kimondása után.*

Diák Hozzászólások száma : 79 Kaszt :

*Dudolászva érkezik a kúria irányából, vékony nyári ruhácskában, ami történetesen fehér színű, és apró piros virágok virítanak rajta. Szőke bongyorka haja kiengedve omlik vállaira, és most sapi sincs rajta, ahhoz azért túl meleg lenne. A nyakában egy méretes fényképezőgép, ami kombinálva van a mulgi szerkezet és a mágia eszközeivel, így működik itt az iskolában is. Nem hiába hölgyemény nem tudott volna elszakadni a masinától, amikor az iskolába érkezik. A csaták alatt ő nem volt itt, arra az időszakra hazautazott, törékeny lelkének nem tettek volna jót az események, és egyébként sem az a harcos jellem. A vihar elültével tért csak vissza, amikor már fogjuk rá rendben vannak a dolgok, leszámítva persze a megszállás részt. Ő nem indult pancsolni, bár már messziről hallja, hogy akadt, aki igen, de akkor maximum a partról figyeli őket és netán kattintgat. Végül, amikor oda is ér, lelkesen köszön.* -Sziasztok, hogy s mint? *Butának hathat a kérdés, de hát csak nem mindenki depressziós mostanában. Aztán eszébe jut, hogy netán bemutatkozni sem ártana.* -Meggie Foster vagyok egyébként, Allidonos. *Nyújt kezet sorra, ha elfogadják persze, majd egyelőre csak csendben figyel, nem tudja miről folyt a társalgás, ha már folyt egyáltalán, így majd megpróbál bekapcsolódni.*

Vendég

*Hát igen, valami határozottan nincs rendben. Aeryn érkezését, vagyis konkrétan a puszit enyhe szemöldökfelvonással, de azért halványan mosolyogva fogadja.* - Szia, Chleopatra Penthesilea. *Köszön és mutatkozik be, még mindig az üdvözlstől kótyagosan. Általában mindig ő a rideg nemes lány, akinek szinte lehetetlen a közelébe férkőzni. Aeryn pedig most belépett a privát szférájába, vagy hogy mondják, de ő mégsem haragszik. Majd Richard is megérkezik, aki ugyebár alapjáraton hátrányban indul Chleonál a neme miatt, mellesleg daimonja egy tacskó, akit a nála majdnem kétszer nagyobb Maine Coon nem tud elviselni... Persze csak akkor kétszer nagyobb, ha kisebb termetű tacskóról van szó, de ez nem lényeg. Szóval hangosan fúj, miközben Chleo simogatással próbálja lenyugtatni, mellesleg ezzel egy időben Aeryn kérdésére is válaszol.* -Mehetünk felőlem, bár fürdőruha nincs nálam... Mondjuk igaz, hogy bemegyek én ruhában is, ez nem tart vissza, különben is vízmágus vagyok. *Vonja meg a vállát halványan mosolyogva. Mellesleg Richardnak tüntetően nem mutatkozik be, az elmúlt napokban elege lett minden hímnemű lényből. Amúgy is hallhatta talán a nevét. Persze azért kicsit megkésve, de köszön neki.* - Üdv. *Az időközben befutó Maggie-vel természetesen kezet fog, bal kezével kissé megemelve magát, és bemutatkozik.* - Chleopatra. *Mondja, persze Richard most már biztos tudja, hogy hívják, de azért még mindig nem törődik vele túlzottan... Elvégre férfi. Csak néha méregeti őt, összevont szemöldökkel.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Aug. 03, 2010 4:19 pm

*Hirtelen fiú hangot hall, és végre elvigyorogna, hogy jön egy ellenkező nemű illető, majd odafordul. Éppen indulna, hogy üdvözölje a cukipasit, aki jelen esetben ténylegesen szívdöglesztően néz ki, ám a mi szőke hősnőnk hátrahőköl a hideg szempártól, és inkább megtorpan.* Öhm... hello. *Hát igen, ritka fordulat ez, hogy valaki őt is zavarba tudja hozni.* Én Aeryn vagyok az allidonról. *Motyogja, és inkább félrenéz. De aztán győz a kiváncsiság. Fürkészi a fiút, hogy ez csak egy felvett maszk, vagy tényleg eléggé zárkózott. Ha előbbi, akkor fog még próbálkozni, ha utóbbi, akkor nem vesződik vele, ő csak a tutira megy. Inkább a szaktársára figyel, aki belemegy az ötletbe, talán ez megmenti ezt a kínos helyzetet.* Rendben, akkor... *Pillant fel, amikor Maggie is befut* Hát köszönöm, én jól, éppen fürdeni indultam volna, amikor érkeztél. *Hozzá odalép, és ad neki két puszit. Miközben odalép Maggie-hez, féloldalasan figyeli Richardot, mintha tartana tőle. Nem tudja, hogy miért, hiszen alapvetően naív, és őszintén nem fél semmitől, de most meg van riadva. Úgy látja, hogy Chleo is kellőképpen ellenséges a fiúval, bár nem tudja, hogy miért. Pedig Chleo jelleme nem olyan látszólag, mint az övé, mégis ki tudja, hogy mi lehet az indoka. De úgy véli, hogy nagyon sértődést váltana ki, ha most a lányok lelépnének, és itt hagynák a fiút.* Ha akarod, akkor gyere te is. *Dönti félre a fejét, és az egyik csípőjére teszi a kezét. Bal oldali coffja most így kicsit lejjebb csusszan a gravitáció hatására, így figyeli Richardot mandulavágású szép szemeivel.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar