Udvar

Tárgy: Udvar Hétf. Júl. 19, 2010 5:07 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

Vendég

*Az udvaron daimónjával járkászik. Csupa rom. Nem túl hízelgő hely. Innen rálátni a romokba heverő híres Fehér toronyra, ahol oly sokan haltak meg, de a haza ügyében. Két lányt lát beszélgetni. Minthogya az egyik elejtené az egyik szót, amit Mil utál: "Melyik oldalon állsz"*-A fenébe.*Mormogja magába eléggé dühösen.*-Na majd meggyilkolom a vezetőnőt is.*Ugyan úgy mormogta magában ezt is, ámde itt már fogratta a szemét. Majd bukfenccel odagurult az egyik közeli bokorhoz, és mint egy kém, leste őket, de a két lány nem láthatta Milt, mert az ő szemszögükből Mil láthatatlan. Csak a bokor látszik.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Júl. 24, 2010 3:29 pm

*Egy hangra figyel fel. Lassan felemeli a fejét.* - Oh, hello! Madelaine vagyok. *Mutatkozik be, majd csak felvonja a szemöldökét.* - Én, kérlek, sajnálatos módon, de azt kell mondjam, gonosz vagyok. *Nevet fel, amikor a lány előveszi a pálcáját.* - Nyugi van, édes, ne parázz, itt már Te semmire nem mész. *Kacsint a lányra, arra utalva, hogy immáron a Sötét nagyúrnő az iskola igazgatója. Lassan megfogja a lány csuklóját, és letolja, hogy a pálca ne irányuljon rá. Dora erre csak vág egy grimaszt, és dühösen, bármi féle köszönés nélkül eltűnik. Madelaine nevetve néz utána, és tovább dúdolgat, miközben a zacskót kinyitja, s a különös gőte hátát kezdi el cirógatni.*

Vendég

*Most Mil kicsit bátornak érzi magát, valami oknál fogva vakmerő. A szobatársa, Dora, eléggé nagy gondba esett, így Mil kénytelen volt gonosznak álcázni magát, habár nem esik túl jól neki ez a szerep. Kijön a bokorból, majd odamegy a lányhoz.*-Szia. Mit pocsékolod az idődet ezzel a szerencsétlen lányra? Úgy is mi uralkodunk, a gonoszok. Megbosszuljuk mi még ezt nekik, hogy harcba szálltak velünk.*Mosolyodott el a gonosz lányra, de Mil próbált egy olyan gonosz mosolyt mutatni, ami sikerült is neki. Leül a lány mellé.*-Szép a gőtéd.*Eközben már Ak türelmetlenül várt gazdájára.*~Mikor jössz már? Mihelyt biztos a terep. Ha valaki jönne rejtőzz el, ha jó oldalon lévők is jönnének, akkor vinszold el őket innen, nem akarom, hogy parádét csapjanak! Köszi~

//Fagy//

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Júl. 24, 2010 6:07 pm

//Olvadunk//

*Az egyik borok felől neszezést hall, miután Teodora lelépett. Először nem foglalkozik vele, még az éneklést sem hagyja abba, arra gondol, hogy biztosan valami kósza állat tévedt erre az erdőkből (azokat meg kifejezetten nem szereti, megmarad a gőtéjénél)... Egészen addig ebben a hiedelemben szórakoztatja magát, amíg két láb nem kúszik a látóterébe, majd, mikor felpillant, egy számára ismeretlen lány is körvonalazódik. Hallgatja a lányt, majd lassan vigyor terül szét az arcán.* - Teljesen igazad van! *Kiáltja el magát, majd csak vigyorogva bólogat a gőtés megjegyzésre.* - Ugye? Tudtam én! Mindenki undorodik, meg fél szegény Vaníliától, pedig igazándiból semmi különleges nincsen benne, olyan, mint egy nagyobbacska gyík. Vízigyík. *Magyarázza a lánynak, miután az leült mellé. Tekintetét felemeli, és még mindig a gőtét simogatja. Grimaszt vág, miközben megkérdezi, ami a szívét nyomja.* - Minek ellenkeztek annyira? *Megrázza a fejét.* - Semmi szükség nem lett volna rá, és ráadásul még az udvar is normál állapotban lenne.

Vendég

-Szerintem nagyon is aranyos. Én szeretem a hüllőket. Gondolom te is.*Majd csak nézi, ahogy simogatja a lány az állatát.*~Nem nem nem! Nem állhatsz át a rosszhoz! Igaz, paradicsom lenne de nem!~*Majd kényszert érez rá, hogy ő is megismaogassa. Persze, ha megengedi a lány.*~Ha megkérdezi, hogy hogy hívnak, nem az igazi mondom, és hogy van egy ikertesóm! Az ikertesóm Milena Yordana!~*Majd figyeli feszülten a helyzetet, noha ez nem látszik meg a mi kis 7 évet harcoló és 4 éve színészkedő drága és vakmerő Milünkön.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Udvar Vas. Aug. 01, 2010 8:32 am

*Elmúlt tíz óra, és egy szöke hajú fiú kocog a még mindig szétvert udvar teljes közepén. Fekete farmeranyagú halásznadrág, rajta a szürke kitűző és egy edzőcipő. Mindössze ennyi az öltözéke. Felsőteste meztelen a csuklóján lévő pálcatartót és pálcát leszámítva. Hiszen edzésre indult, s az alatt teljesen leizzadna. Ráadásul büszke is magára. Az elmúlt hetek alatt ledolgozta súlyfeleslegét, s felsőteste kezdte a kidolgozott formát felvenni. Miközben kocog, szomorú szemekkel nézi az udvar maradványait. A régi szökőkút helyét ahol régen annyit játszottak a diákokkal. De régen is volt az már. A faházak romjait, amelyek közül az egyik nagyon kellemes emlékeket idéz benne. S a távolban felbukkan egy vörös hajú üstök. Melyről a fiú azt hiszi, csak képzeli, hiszen éppen most gondolt e csodás haj gazdájára. De nem a lány valóban közeledik! A szőke fiú eddigi komor arca felderül, s a körülette fagyos levegő, mintha melegedni kezdene. Egészen felvidul élete szerelme látványára.*

Vendég

*Amikor a tölgyest elhagyva, a napi edzés végére ér, nincs kedve abbahagyni a kocogást. Legszívesebben a zuhanyzóig futna. Lájtos volt a mai edzése, két napja próbálja még csak magát visszahozni az eredeti formájára, de az csak nem megy. Kiegyensúlyozottabb táplálkozás sem ártana hozzá. Az egy hónapja még létező hét kiló feleslegéből mára talán ha kettő maradt. Lötyög rajta az edzőnadrág, és a vérvörös gyolcsing is kicsit furán áll a lányon. Mint valami morbid győzelmi zászló lobog a lány mögött, vörös copfja ritmusára. Amikor meglátja a fiút, lassít, majd megáll. Arca nem igazán tükrözi azt, amit a fiú arcán látni. inkább némi zavarodottság, vagy döbbenet. De semmiképpen sem az, hogy örülne a fiú látványának. Hiszen lassan már elkönyvelte magában, hogy az Allidonos fiúnak ő csak háttérjátékosként fontos. Egy biztos pontként, ami számára megmaradt. Semmi több. Kimért, lassú mozdulatokkal gyalogol hát az udvar felé, bár legszívesebben irányt változtatva máshol menne be a szobájáig. Ezek után mindenképpen. De Sepp tegnapi levele egyértelművé tette, hogy beszélnie kell a fiúval. De minek is? A fiú akar beszélni vele! Bár, nemrég még a lány is jól beolvasott volna a fiúnak, de azóta a mérge nagyrészt elszállt. Mostanra csak a keserűség maradt. Hiszen nagyon unta, hogy onnantól hogy kijött a gyengélkedőről, rá sem hederített a szőke srác. Lassan az udvarra ér. Ami még mindig úgy néz ki, mint amiben bomba robbant, vagy száz kisebb, és egyszerre. Ráadásul némelyiknél még jelen is volt. nem kellemes emlékek. Ösztönösen a gyomrához is emeli majdnem a kezét, amikor figyelmezteti magát, hogy éppen MOST nem szabad gyengének mutatkoznia. Van a fiúnak elég baja, és ráadásul a saját gondjai úgy tűnik nem is igazán tartoznak a másikra. Volt idő, amikor azt hitte, hogy igen, de az régen volt. Amióta újra együtt vannak, azóta már valamiért a fiú nem nagyon tart igényt rá, hogy tudja mikor és hol szerez a lány sérüléseket. Kivéve azt, amit mellette szerzett.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Aug. 01, 2010 9:06 am

*S valóban a vörös hajú leányzó közeledik feléje. Az a vörös hajú lány akiért még most is a halálba ugorna ha tehetné. Védve őt minden sérüléstől. De most már nincsenek csaták. Legfeljebb csak egy-egy ember között. De azok is csak verbális csaták. Legalábbis a fiú nem tud olyanról hogy tettek is követték volna a szavakat. Mikor összetalálkoznak a lánnyal a fiú ráköszön és meg is áll.*
- Szép jó reggelt kedvesem! *hangja életvidám, látszik hogy túl van a problémáin. Majd végigméri a naxeldíres lányt. Már egyből látja rajta a megváltozott alakját, a leadott kilók hiányát, s azt az ösztönös kézrándulást is észreveszi, melyet a lány még időben megfékez. A fiúnak ekkor gyúl világosság a fejében. Tekintete szomorkássá vállik, s halkan szólal meg.*
- Sajnálom, hogy…*hangja elcsuklik. Túl sok mindenért kell bocsánatot kérnie ismét. Szinte magára hagyta a lányt, mikor önző módon a saját problémáival törődött. S mint azt most észrevette a távoli figyelés nagyon nem volt elég a lánynak. Mert igen a fiú általában figyelte. A lány látványa adott neki erő a problémák leküzdéséhez. A fiú kicsit megrázza a fejét majd ugyanolyan szomorú, és bús hangon folytatja az előző mondatot.*
- Mindent.* tekintete őszinte megbánó szomorú kételkedő és reménykedő egyszerre. Igen kételkedő. Kételkedik benne, hogy a lány ismét megbocsát, de mint tudjuk a remény hal meg utoljára.*
- Edzeni indultál? *tesz fel először egy semleges kérdést. Melynek segítségével talán mindketten megszokhatják a másik hangját ismét.*

Vendég

*Amikor Sepp szinte vigyorogva köszön rá jó reggelttel, akkor meglepett és kissé ideges szusszanás rá a felelete. Elengedi a füle mellett, mert nincs kedve veszekedni. Ezen, és ennyiért nem. Vannak nagyobb problémáik, amiket le kell rendezniük. Aztán jön a bocsánatkérés, és még ezt is képes megállni szó nélkül, pedig de szívesen közbevágná, hogy van miért. De nem teszi. Inkább gyűjti a lavina havát akár pelyhenként ha kell. A fiú végig méri, titkolatlanul, és szomorúnak tűnő szemeiben ott van az, amire Gaea csak ennyit mondana. Mi van, mit vártál? Mert tuti, hogy nem azt várta, ami történt. Sepp nélkül elveszett volt, és nem találta a helyét. Mindig amikor a gyengélkedőn fel-fel ébredt, a fiú ott jártáról mindig adott hírt valami. Az illata, a keze érintésének maradványa, mert még érezte, hogy fogta a kezét, de soha nem adott jelt konkrétan a fiú arra nézvést, hogy amióta kitette a lábát arról a helyről, hogy akár csak gondolna is őrá. Hiszen nem tudhatta, hogy a fiú figyeli, szinte már pálcaugrasztóan. Leskelődve. Mert neki nem szólt, de még csak nem is jelezte, hogy akár csak lelkileg is a lány mellett lenne. Egyszerűen kerülte már megint a lányt, és ez nem kicsit csapta ki a biztosítékot nála. Azt hitte, hogy fontos a fiúnak. De úgy tűnik, nem így volt. Elsétál hát a fiú mellett, miközben egyre csak hallgat, majd leül egy épen maradt padra. Sepp utolsó kérdése meg már nem bír uralkodni magán, és válaszol.* - Edzésből jövök. *Hangja kissé fagyos, tekintete duzzogós. Miért ne lenne az? Minden oka meg lenne rá. A fiú olyannal hitegette, ami úgy tűnik nem igaz. Hogy fontos neki, és hogy szereti. Figyeli a fiú szomorú kutyaszemeit, és valahogy nem és nem akarja elhinni amit lát. Makacsság? Meglehet. De valahogy most a sérelem nagyobb, minthogy a józan ész hatni tudna a lányra. Mert igen, valahol tudja, hogy Sepp ilyen. Ha baja van, ő nem látja akár egy hétig sem. És még azt sem tudja, hogy él e még egyáltalán. Aztán vigyorogva megjelenik, és butaságokat kérdez, ráadásul megjelenve úgy, hogy sem kívülről, sem belülről nem nagyon is mer rá arra a fiúra, aki az hajdan volt. Ül hát a padon, karba font kézzel, és nézi a fiút, akit már úgy érzi nem nagyon ismer. Miközben az agyában ott villog a vészjelző, hogy Kiszámítható! Mégis mire számítottál? Azt tette, amit mindig is tett! Sérelem, igen. Sérült az, amit a fiú iránt érzett. Nem akarta, de megtörtént.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Aug. 01, 2010 9:44 am

* Mikor a lány elhalad mellette valai ismét megtörik benne. Mégis mit várt a lánytól? Hogy minden olyan lesz mint régen. Hozzá sem szólt napok óta. Nem csoda hogy Gaea most magasról tesz rá. Legalábbis a fiú így érzi de jogosnak véli. Még mindig háttal állva a lánynak szólal meg.*
- Tudod…édesap… Nem. Nem fogok kifogásokat keresni! *rázza meg a fejét majd a lányra tekint, de csak a fejét fordítja hátra.* Nem tudom, hogy várhatom el, hogy megoszd a problémáidat velem, ha én ezt nem teszem meg. Ha problémáim vannak menekülök a társaság elől, pedig sokkal könyebb lenne megoldani őket. A francba! *fakad ki magának majd fejével előre tekint és belerúg a földbe. S most az ő rúgásától repül ki egy fűcsomó. Mérges magára nem is kicsit, majd összerogy és letérdel a földre, a lelki teher alatt. Majd ismét hátratekint a lányra.*
- Köszönöm! *a fiú tekintete imét az elöbi érzelmekben fürdik, kiegészülve a hálával. Arca kezd jobb színt váltani.*

Vendég

*Csak nézi, nézi a fiút, és figyel. Úgy tűnik Sepp fogja, hogy mi baja van vele a lánynak. De valami szöget üt a lány fejébe.* - Miféle problémákról beszélsz? *Mert ugye most vagy tudja Sepp, mert valakinek eljárt a szája, hogy összecsapásnak sem nevezhető megalázás folyt közte és Chris között, vagy valami másra céloz. Lehet, hogy éppen csak arra, hogy nem mondja el, de még csak szóvá sem tette, hogy egy hete szinte még csak nem is hallott a fiúról. Fiú? Lassan kész férfi. Csak rá kell nézni. Izmosodik, és lelkileg is egyre erősebb. De vajon valóban egyre erősebb? Hiszen éppen most rogy térdre előtte. Legszívesebben oda rohanna, és átölelné, hogy megvigasztalja a fiút, hogy nincs veszve semmi. Hogy minden rendbe hozható, csak logikusan kell gondolkodni. Ismét, és megint. De a fiú szerinte ebből marhára nem kér. Hiszen hogy eltűnt a lány mellől megint. Nem kért a lány közelségéből. Így csak ül, ül a padon, és nézi a fiút. Azt a fiút, akit annyira szeretett, és aki annyit tett ez ellen az érzés ellen. Már nem tudja, hogyan kellene éreznie, vagy hogy hogyan szabad egyáltalán éreznie, amit a fiú megenged neki. És még ez is! A felé forduló fiú valamit megköszön neki. Hálás szívvel és szemmel, még ha szomorúan is. ~Álljunk csak meg! Fonalat vesztettem!~ Valahogy ezt most nagyon nem érti.* - Mi... Miért? Úgy értem mit ... mit köszönsz? *Kattog az agya és gondolkodik.* - Semmit sem értek. Növeled a szakadékot kettőnk között, és azt sem adod meg lehetőségnek, hogy megpróbáljalak megérteni. Van úgy, hogy egy hétre eltűnsz, aztán egy új Sepp áll elém, aki nem érti, hogy miért nem értem a tetteit. Új haj, vagy új kinézet, esetleg új jellemvonások, ... változások, amiket nem értek, nem tudok hozzájuk hírtelen igazodni.*Vált halkabbra. Oda is menne a fiúhoz, de nem teszi. Sepp akarta, hogy ne nagyon legyen közük egymáshoz, most nem fog ő nyitni. Főleg, mivel mint egy pár, ha valami oknál fogva a fiú olyat tesz, neki is szívni kell -bocsi a szóhasználatért de ez illik ide-, ha pedig ő tesz hülyeséget, igyekeznie kell úgy korrigálni, hogy a fiú a leg kevesebbet kapja belőle. Így is kapott már halálos fenyegetést a fiú rajta keresztül, csak mert a lány fejét nem csípték. ~Jaj ez annyira nem ér! Miért nem vigyázhat mindenki csak a saját bőrére?~ legszívesebben kiírná a homlokára, hogy Semmi közöm Sepphez, hátha akkor valóban úgy is kezelnék a többiek, ahogy a fiú is. Kinek-kinek a maga baja, azzal foglalkozzon. De ezt nem lehet. Ha egy pár vagy valakivel, akkor ezt nem lehet. Ha Sepp lábára-fejére vágnak, az Gaeának is fáj!*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Aug. 01, 2010 10:27 am

* A lány visszakérdésére halkan bólint csak. Hiszen a lánynak is vannak problémái, összetűzései ezt nagyon jól tudja.*
- Igen problémák. Tegnap találkoztam Chrissel és…* felemeli a kezét ha a lány közbekívánna szólni. Szeretné befejezni a mondandóját.* megemlített egy összetűzést. Okokat, s eredményt nem mondott. Mondván ez elvileg nem az ő dolga. Csak annyit mondott, hogy ő lezártnak tekinti az összetűzést. *majd a lány szemeibe néz.* Bármennyire is szeretném tudni hogy mi történt kettőtök között, úgy érzem nincs jogom hozzá. Csak annyit kérdezek, hogy te is véget vetettél magadban ennek az összezörrenésnek? *teszi fel a kérdést s várja a lány válaszát majd. Majd ugye köszönetet mond, s a lány értetlen mondataira halványan elmosolyodik, de ez a mosoly csak egy pillanatra tart. Majd megszólal.*
- Tudod, mikor megláttam az apámat az iskolát elfoglaló aurorok soraiban, azt hittem elárult engem és a családom. De most… mikor elmentél mellettem. *áll fel közben és megfordul így teljesen a lányra néz.* Rájöttem én árultam el őt és mindenkit aki hitt bennem. Nézz rám ezért nem vagyok méltó arra hogy eláruld a problémáidat. Mindig eltűnök makacsul, úszkálva a bánatomban és csalódottságomban. Nem osztom meg senkivel a problémáimat. Holott itt vagytok nekem ti. *hangja halkul folyamatosan, S a szavak végére szinte már suttog.* Nem vagyok méltó arra, hogy a barátaim a barátjuknak hívjanak. *mondja még mindig halkan* De mostantól minden megváltozik. *mondja határozottan. Szemei eltökéltek*

Vendég

*Hogy le van e zárva a dolog? Gaea részéről igen, mert valahol egyszerre tekinti igazságosnak azt a pofont, és valahol nem. Hogy miért? Az legyen az ő gondja-baja, hiszen a fiú valóban úgy tűnik, nem akarja tudni, hogy mikor mi zajlik a lányban. Ha nem kíváncsi rá, akkor meg mi a francot is keres a fiú közelében egyáltalán most? Már éppen mondaná is, hogy menjen az ahova gondolja, akár a fenébe is, amikor rájön, hogy erre a fiú választ vár, és reagálást. Kell Sepp Dierk? Hát tessék!* - Részemről nem lezárt, de egy elmúlt dolog, amin erőfölény miatt változtatni nem tudok, de nem is akarok. Az a fiú nem akart engem meghallgatni. De a torkomnak szegezett katanájától nem is mertem volna tiltakozni, ha kedvem is lett volna. A pofont meg ha felőle nézzük, akkor megérdemeltem. Ha felőlem, akkor meg kellett, mert ettől legalább észhez tértem, és ezért hálás vagyok neki. Tehát összegezhetjük akár úgy is, hogy igen, lezártam. De mint mondtad, ehhez sincs semmi közöd. Szólni sem tudtam volna róla, mivel nem voltál sehol. És mikor is tehettem volna? Amikor éppen gyógyítók matattak a gyomromban könyékig? Mert addig elő sem kerültél? *Feláll, és menne. Égnek a szemei, az izzadság rászáradt a bőrére, és a gyógyítók átélt emlék izzó fájdalomként borzong végig jeges ujjaival a gerincén. Mit mondhatna többet? A fiú sosincs ott, amikor neki szüksége lenne rá. Nem is volt soha. jól fogalmazott. Önzően csak dagonyázott a saját fájdalmában. Miközben ő igyekezett a kétkedőkben tartani a lelket, jó példával elől járni azoknak, akik nem álltak át, holott szíve szerint neki is ott lett volna a helye. És talán, talán a fiú ellen is küzdve, ahogy küzd ellene most is. Küzd, hogy oda ne rohanjon, hogy meg ne ölelje, és meg ne csókolja olyan hevesen, ahogy az talán meg sem érdemelné. Sepp pedig arról beszél, amit a lány is érez. Igen, nem méltó arra, hogy a barátai kitartanak mellette. Hiszen sokszor csak egy kolonc a nyakukon! Igen, kolonc! Hiszen a sebeit nyalogatva elbújik, ha baja van, és az sem érdekli, ha éppen katanát szorítottak a barátnője nyakának, torokátvágási szándékkal! letojja, hogy akkor kit nyírnak ki, csak mert neki jajgathatnékja van a négy fal között! Gaea keserű. És keserűségében az ember lánya sok minden butaságot gondol. A fiú eddig a könnyebbik utat választotta. De vajon ez meddig marad így. Hiszen úgy látszik, észhez tért. De hanyadszorra? És mikor marad végre mellette?* - Tudod miért hittem azt, hogy melletted maradnom érdemes? Mert láttam az apádat, és ahogy a családjára vigyázott és figyelt. És azt hittem, ha szükségem van rád, mellettem leszel. De te csak akkor voltál mellettem, amikor ... ameddig ... dagonyázhattál a fájdalmadban. És amikor már nem volt miért sajnáltatni magadat, mert kijöttem a gyengélkedőről, te le sem tojtál többé. Miből és miért higgyem el, hogy ez változni fog? *Ha lett volna valaha is bármi, akit a fiútól kapott, most tuti a földhöz vágja a fiú előtt, és ott hagyja. De neki még ennyije sincs, így csak legalább egy választ vár. csalódott, de reménykedik. Hogy miért? Mert még mindig szereti a fiút. És ha egyszer még ha a fiú öli is meg, akkor is szeretni fogja. Hogy miért? Mert ilyen az első szerelem.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Aug. 01, 2010 11:21 am

* Gaea dühös szavaira Chrisről csak felkapja a fejét. Szeme lángol, arca vörösödni kezd.*
- Hát ezért mondta ha ki akarom csontozni akkor hol találom. *mondja halkan majd megvonja a vállát.* De tényleg semmi közöm hozzá, bármennyire is akarom hogy legyen. Lerendeztétek már. Ennyi. *Majd a lány fejmosására lehajtja a fejét. Jogosak a szavai de nem teljesen igazak. De hagyja had adjon ki magából mindent a lány. Majd mikor az végez a kifakadásával, lassan felemeli a fejét. Már sokszor meghunyászkodott előtte. Most nem fog. Nem papucs ő.* Pont te beszélsz a fájdalomban dagonyázásról? Hányszor akartál öngyilkos lenni az utolsó hónapokban? Hányszor? Vágytál rá és élvezted is a szenvedést. Szerinted milyen érzés volt nekem az utóbbi hónapokban az hogy szinte a betegszobában éltél? Most mikor utoljára odakerültél kicsapta valami a biztosítékot. Ez nem saját hibádból tőrtént. Hanem egy rohadt felnőtt intézet el ennyire. Egy merénylő. *direkt használja ezt a szót, amely talán világosságot gyújt a lány szívében.* Utolsó eltűnésemnek az oka nem csak az apámban való csalódottság volt. Téged óvtalak. Igen óvtalak. Emlékszel milyen állapotban, voltál mikor a merénylő ellen, edzettél ugye? Akkor rengeteget veszekedtünk. Ettől akartalak megkímélni. Hiszen én is edzek folyamatosan, hogy Wayne-t megölhessem. Amint pedig lehetőségem lesz rá ki fogom belezni. Miattad. *szavai határozottak, és szinte égnek a harc utáni vágytól.* Rengeteget törődök veled, csak sajnos ezt nem tudom kimutatni. *hajtja le a fejét és halkítja el a hangját. Legszívesebben kimondana még egy szót, de az már túl sok lenne. Igen sok lenne a lánynak, mert ismét elvesztette a bizalmát a fiúban.*

Vendég

*Még hogy a fiú érte akarja kibelezni azt a tanárt? Még ha szeretné dühtől égő szívvel sem kérhetné ezt a fiútól, mert ő nem királynő, és a fiú nem az alatvalója. Nem élnek a középkorban, és egyébként is etikátlan a lány szemében. Amúgy meg... no igen.* - Hogy én hogy döntök a saját életem felől, abba neked nem lehet beleszólásod Sepp Dierk. *Lép a fiú elé, és most már az ő arca is vörösödik. Közelít a haja színéhez.* - Ha halni kívánok, akkor az a saját dolgom! Az egyébként is már egy hónapja volt. Nekem te ne hányjál a szememre olyat, amihez már semmi közöm! Amúgy meg nem fogom hagyni hogy bántsad azt a tanárt! És ha egy ujjal is kezet mersz rá emelni, mindenki előtt csontozlak ki, hogy lássák mi lesz annak a sorsa, aki arra az emberre kezet emel, és bárki másra, aki az iskola mostani vezetését szolgálja! *Lehet, hogy megdöbbentő szavak, de nem hagyhatja, hogy a fiú érte ekkora baromságot műveljen. Ha kell, most helyből fordít hátat Seppnek, hogy eszébe se jusson ezt az öngyilkosságot megtenni őérte, mint valami szent célért harcoló keresztes lovag.* - Értem te ne hozz semmilyen öngyilkos áldozatot. leszólsz azért, mert én az akartam lenni, hát hogy tudd. Szerettelek! Igen! Annyira, hogy meg sem érdemelted! És mi volt a jutalmam akkor? Kétségbe voltad az irántad érzett érzelmeimet, és azzal vádoltál, hogy hideg vagyok és számító! Hát tudod mit? Igazad van! Hideg vagyok és számító! De ennek köszönhetően a barátaink közül egy sem állt át az Úrnő oldalára akkor. És ennek köszönhetően valahol élnek és élek én is. De szerettelek! És ennek köszönhetően nem álltam át annakidején. És mert mégsem vagyok annyira szívtelen és számító, így nem kellett küzdenem a saját barátaimmal szemben. Nem kellett szemben álljak veled, vagy bármelyikőtökkel, hogy ha parancsot kapok, hogy öljelek meg, vagy Yant, vagy Liliyát, esetleg Karent, Vicket vagy a többieket, akkor nem kellett a saját szívem ellen fordítanom a pálcámat! *Már szinte kiabál, és most már sír is. Elege van. Most bukik ki minden. Már szinte semmi nem érdekli, csak hogy a másik tudja meg az igazat. Még ha ezzel el is veszítheti.* - Igen, hideg vagyok és számító! Egy büdös kis dög, aki tudja, hogy ha akkor átáll, most talán nem élne. És így is csak hajszálon múlt. Annak köszönhetően, akit ... *Na ez az, amit már nem tud többet kimondani. Hogy Szereti. Hogy akit annyira szeretek. Aki miatt ott volt minden egyes csatában azon az oldalon, aminek az igazát egyre kevésbé hitte el.* - Féltettelek. Az életemnél is jobban! És élni akartam. Hogy ha kell, megvédhesselek! *Az utolsó szavakra lehalkította a mondandóját, és letörölte a könnyeit az inge ujjával. Ennyi. Nincs tovább. Ezt tette magával a lány. Megalázkodott? Meglehet. De minden szavat komolyan gondolt. Mert mit is kapott a fiútól? megmentette az életét, amikor az nem is kérte, kétszer is. Aztán nem volt vele, amikor a lánynak szüksége volt rá, majd újból megmentette az életét, amiért hálás. Erre mi történik? Szét mennek? Talán. Főleg ha a fiú nem tudja elfogadni, hogy bizony a lány is változik.* - Nem csak te változol Sepp. Én is!

Tárgy: Re: Udvar Vas. Aug. 01, 2010 12:14 pm

- Akkor már kezdheted is azt a csontozást. *válaszolja a lánynak azonnal.* Mert meg fogom ölni. Ezt már eldöntöttem. És ha ezért meg kell hogy haljak a kezeid által? Örömmel halok meg. *mondja halkan ki a gondolatait.* És nem csak miattad belezem ki. Hanem a gyávasága miatt. Egy gyáva féreg az aki egy elvakított diákra támad tanár létére és utána még el is menekül. *mondja határozottan. Sejtette hogy ez lesz mindketten a régi sérelmeket vágják egymás fejéhez. De a fiú nem fogja folytatni azt amit most a lány elkezdett. Egyszerűen csak ránéz és megrázza a fejét.* A hideg és számítós dolgot már megbeszéltük. Letudtuk. Nem kell újra felemlegetni. *mondja halkan, s csalódottan. A lány ismét kész feltépni a régi sebeket mindkettejükben. De a fiúnak erre nincs már szüksége. Nem bírná ki. Halkan sóhajt és törökülésben leül a földre.* Te komolyan fontolgattad azt hogy átállsz? Mit nyertél volna odaát? Egy tetkót és egy csomó utáló arcot. Most pedig biztonságot. Megérte volna neked hogy rengetegen utáljanak a biztonságért? Inkább szenvedek de nem kérek utálókat. Tudom milyen ha utálnak. *mondja komolyan, majd a lány ismét szónoklatba kezd. A félbehagyott mondatra felkapja a tekintetét.*
~Lehetséges lenne? Ennyi csalódás után?~ *teszi fel magában a kérdéseket, de továbbra is figyeli a lányt. A féltésre csak felvonja a szemöldökét és már vágná hozzá a lányhoz h. engem nem kell félteni, amikor megpillantja annak könnyeit.* Köszönöm hogy féltettél. Én is téged. S én is csak azért harcoltam hogy téged és a barátaimat védhessem. *mondja halkan* Hiszen egymás mellet legyőzhetetlenek vagyunk. *mondja halkan, a köztük már legendássá vált mondatot. Igen a lány is változik. Nagyon jól tudja. Csak elfogadni nehéz de ha kell megteszi még azt is.*

Vendég

*Igen, a fiú jól tudja, hogy elfogadni nehéz. De akkor mit szóljon a lány? Az pedig hogy a fiú leül a földre, azzal mit kezdjen? Lenézzen rá? Amúgy meg ki emlegette fel a régi sérelmeket? Sepp kezdte! Na de mindegy. Most úgy is más a lényeg. Hogy mi? Talán az, amit egymás iránt még mindig éreznek. De hogy ellentétes oldalon állnak, az sajnos nem kérdés. Tény!* - Mond csak Sepp! Mennyit sakkoztál te az édesapáddal? Te komolyan azt hiszed, hogy mindenkit csak az érzelmei irányítanak mint téged? Én leszarom, hogy engem ki utál! És utálhatsz te is, és valószínűleg teszed is, különben nem állnál ilyen mazochista módon ahhoz, hogy valóban kibelezlek, ha azt a tanárt, vagy bármelyiket bántani mered. De ha az nem győzött meg amit eddig mondtam, ~A fene vigye ezt a fiút! Hát nem fogja fel? Nem akarja felfogni?~ akkor közelítsük meg máshonnan a dolgokat. Ha meg akarod ölni, vagy akár csak ártani neki, számíts arra, hogy engem találsz el, és engem sebesítesz meg! *Igen, ha kell a testével védené ki a bajt.* És komolyan gondoltam. Ha csak egy ujjal is hozzáérsz, engem fogsz bántani! *És ha ez nem tisztítja le a fiú szeméről a ködöt, akkor semmi. Nincs több kártyája. De nem is szeretne játszani. Mert az élet bizony nem játék. Az iszonyat veszélyes, és ha nem számolsz az ellenfeled előtt, kapsz egy kardot a gyomrodba. Egy emészthetetlen problémaként. Amúgy meg. No igen, előkerül valami, aminek a fiú nem fog örülni. A lány pálcája.* - De ha gondolod, lejátszhatjuk akár már most is. Hamar fogsz halni ígérem, nem engedem, hogy szenvedj. És az apád fog értem jönni, hogy láthassa, mit tettem a fiával! *Provokálás? Meglehet. De ha ez kell hozzá, hogy a fiút eltérítse a szándékától, akkor felőle üsse kő! Most már úgyis mindegy. És bármelyikül haljon, az attól hal majd, akit mindennél jobban szeretett. Csak áll ott, várja, hogy a fiú mit lép, és szemében gyűlik a szomorúság csillogása. Nem akart szembe fordulni a fiúval. Szereti. Még mindig. De megérdemli majd, ha a börtönben rohad meg, ha a fiút megöli. Bár ezt, nagyon nem szeretné.* - Gyere! Ha azt hiszed, hogy így nem utálnak, hát tévedsz! Többen utálnak, mint hinnéd! És én tartottam mindért szinte a hátamat! Na gyere! *Hátrál két lépést, és a támadó pózt felvéve várja, hogy a fiú is elővegye a pálcáját.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Aug. 01, 2010 12:49 pm

*A provokálásra csak felvonja a szemöldökét. Hát rendben a lány harcolni akar ismét. Azért aki majdnem megölte. De csak azért hogy Sepp ne rohanjon a halálába. A fiú a pálcatartóból a kezébe csúsztatja a pálcáját, és még mindig ülve a lány elé hajítja.*
- Nem fogok harcolni ellened. Mert szeretlek. Ha neked az kell hogy békén hagyjam azt a gyávát akkor békénhagyom. *mondja komolyan.* Szerintem amúgy nem sokan utálnak. *adja meg a végső választ. Hát ismét meghunyászkodott a lány elött. A fiú még mindig gyenge.*

Vendég

*A lány felveszi a földről Sepp pálcáját, és a főnix tartóba teszi. Majd nemes egyserűséggel a fiú mellé ül, még mindig a pálcával a kezében, de megenyhültebben, és már nem fogja a fiúra a pálcát. Nyert. De keserű ez a nyeremény.* - Mond, te komolyan nem sakkoztál soha? *Néz hal kérdéssel a fiúra, és felhúzott lábaira rakja a karjait, pihentetőleg. *Ingatja a fejét, hogy ezt nem képes elhinni.* - Chris mit mondott neked? Mondta neked is hogy több van a háttérben, mint azt elvakultságodban hinni tudsz? *Újabb fejingatással kiveszi a fiú pálcáját a tartóból, és visszaadja neki.* - Nevezz aminek akarsz Sepp. De én sem vagyok hülye! *Hangja nyugodt, de egy vesztes hangja. Hiába nyert ő egy lövés nélkül, azért mégis vesztett valami nagyon fontosat. A fiú büszkeségét. De sajnos az áldozatok meghozatala a mostani helyzetben nagyon fontos.* - Nem, téged valóban nem utálnak sokan, de azok a véredet akarják. És ha kell, rajtam keresztül. És én ezt nem hagyhatom mert ... ~A francba már!~ *Valahogy még mindig nem tudja kimondani. Dühös is magára érte.* - Mert ... nem hagyhatom és kész! Nézd! Ha neked az jobb, legyünk barátok! De ezt még egyszer ne merd csinálni velem, amit tettél, mert ezzel egy barátot is könnyen veszítesz mint azt, aki olyan mélyen szeret, mint ahogy én szerettelek téged. ~És szeretlek még most is.~ *Utálja, hogy sakkjátszmákat kell játszania a fiúval szemben. Gyengék ehhez az ő idegei.* - Ó a francba Sepp mondj valamit! Valami olyat, ami nem tűnik akkora hazugságnak, de elhihetem. Valami olyat, amitől úgy lehetünk együtt ahogy mindig is szerettünk volna. *Ingatja a fejét, mert valahogy nem képes hinni ebben. Valami már kiégett belőle a várakozások közben. De reméli, hogy maradt abban még annyi parázs, hogy egy helyes mondattal, egy igaznak tűnő szóval visszahozható. Szereti a fiút. De ha nem tudja elfogadni, hogy a lány szerint ez a helyes irány, hát akkor ... akkor nem tudja mi lesz, de nem fog tetszeni neki amit akkor tenni fog. Bárcsak rákérdezne a fiú, hogy ő hogy érez. Hogy elmondhatná! De a lány fél, hogy Sepp talán nem is hinné már ezek után el.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Aug. 01, 2010 1:41 pm

* A lány mellé ül amint felveszi a fiú pálcáját a földről. A fiú csak megvonja a vállát, miközben válaszol a lánynak.*
- Sakkozni? Dehogynem sakkoztam már. Rengeteget. Csak az elmúlt években nem. *adja meg a választ érzelemmentes hangon.* Strife? Most felejtsük el őt. Ti lerendeztetek mindent. A többi nem érdekel. *hangja még mindig érzelemmentes. Lassan felemeli a szemét.*
- Az engem utálok viszont utáljanak csak. Nem érdekel. A véremet akarják? Próbálják meg kiontani. Nekem is lesz hozzá egy-két szavam. Rajtad keresztül? *felvonja a szemöldökét.* Watsonra gondolsz? Az a hisztis csaj előbb esik össze mint hogy a pálcájához nyúlna. Ne aggódj. A velünk egykorúakkal szemben a legtöbb esetben megvédem magam. Egyszer-kétszer még idősebbekkel szemben is talán. *A mondatfélbehagyást ismét észreveszi, de nem hozza szóba.* Mondjak valamit? Nem mondok én semmit. Cselekszem. Egy hetet kérek tőled. S ha az alatt nem nyerem vissza a bizalmad… arról jobb nem is beszélni. De vissza fogom hiszen még mindig…. Nem. Nem dobálózom a szavakkal, mert úgy hogy nem bízol bennem teljesen semmi értelme. Egy hét múlva kimondom. De addig nem. *szavai furcsán csengenek, majd feláll.* Lassan indulni kéne. Mindjárt kezdődik az évzáró bál. Fel kell még rá készülni is. Elvégre tökéletesen szeretnék megjelenni a bál legszebb leánya mellet. Melletted.* mondja halkan, miközben a vörös hajú leányzóra néz. Bármennyire is nem szeretne indulni menni kéne.*

Vendég

*Úgy tűnik, szent a béka vérontás nélkül. És ahogy a fiú szavait hallgatja, valahol a szíve legmélyén ujjongana, ha merne. Főleg azért, mert nagyban forgott az agya, hogy kit tudna megkérni, hogy elkísérje az évzáró bálra. Amúgy a fiú nézetét hallgatva arról, hogy mit vall miss Watsonról, csak hozzá fűzi.* - Vigyázz, mert egy diamónnal jött vissza a családi látogatásról! Nem tudom, de én valahogy nem csípem az ilyen fajta előnyt. Undorítónak tartom. Na de te tudod. De én nem merem elbízni magamat ha ilyenről van szó. *Aztán szóba kerül a bál, és előtte a fogadalom, és elmosolyodik. Igen, ez Sepp. Ez valóban ő. Nem ígér, de igyekszik azt betartani. De azért reménykedik, hogy sikerülni fog a fiúnak. ~Egy hét kevés. Nagyon kevés.~ Gondolja, de nem mondja ki csak aggódó szemekkel néz a fiúra. A bál meg, ... nos a bálra bizony lassan muszáj lesz készülni. Azt sem tudja még, hogy melyik ruháját vegye föl az előkészített háromból. Lesz még mit válogatnia. Halványan elmosolyodik, és int a fejével, hogy rendben. Az edzés nem sikerült úgy sem fényesen, de a mérgét legalább kiadhatta. És ha a bálon Sepp valóban mellette lesz, akkor minden ugyan nem, de rendben lesz. ... A remény a legsérülékenyebb dolog, de mégis az hal meg utoljára.

/ Köszi a játékot! Bár amikor elő került a pálca kissé betojtam. Smile

/

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Aug. 02, 2010 5:59 am

* A szőke hajú fiú, már a kijárási tilalom vége óta az udvaron van. Tegnap megígérte a lánynak, hogy nem szavakkal, hanem tettekkel bizonyítja be azt, hogy bízhat benne és törődik vele. S már azon a beszélgetésen eszébe jutott valami. Jobban mondva a beszélgetés után, amikor sétáltak vissza a kúriába. Ismét csak hangtalanul. A kúriához érve még egyszer megfordult, és körbepillantott a megtépázott udvaron. Ekkor pillantotta meg a faházak roncsait. S elhatározta. Azt a bizonyos faházat fel fogja újítani. Ezért is volt kint, már hajnalok óta. Folyamatosan dolgozott, ám az alvókat nem zavarta, ugyanis hangtompító bűbájt vont maga köré. A folyamatos munkának és egy kis varázslatnak köszönhetően, a faház már áll, úgy mint régen. Viszont még hiányos. De ezt a fiú majd úgyis elmondja a lánynak. A megbeszélt időpont előtt körülbelül fél órával végez a fiú a faház rekonstruálásával, így még fel tud szaladni, zuhanyozni és átöltözni a szobájába. Miután végzett felveszi a szokásos edzőruháját. A szürke tépőzáras edzőcipőt, a fekete halásznadrágot, és egy szürke ujjatlan pólót. Melyen ott villog allidonos kitűzője és a fekete szalag, ami nála már szokásossá vált. Pálcája ismét a csuklószorítója alatt, míg egyéb fókuszai is rajta vannak. Elvégre a lány edzésről beszélt, így valószínűleg egy kisebb párbaj is lesz közöttük. Kicsit korábban érkezik meg a kúria bejáratához mint a megbeszélt időpont. Így halkan dúdolgatva várja a lányt.*

Vendég

*Amikor ma reggel felébredt, kissé kába volt. A tegnapi séta, és hogy szinte éhgyomorra volt tegnap egész nap, ugyanis csak reggelizett, nem kicsit tette nehézzé a nap kezdetét számára. Gyengének érezte magát. Már azon volt, hogy a tegnap este megbeszélt reggeli edzést lemondja, amikor a zuhany alatt rá kellett jönnie, bizony vannak még rejtett tartalékai. Főleg hideg víz alatt előhozhatók. Aztán egy gyors öltözködés, és Bátorral parancsolt, hogy vigyázzon a holmijaira, majd kisietett a megbeszélt helyre a szokásos edzőruhájában. Fekete edzőnadrág, vérvörös gyolcsing, a kötelező kitűzők, pálcatartóban a vörösfenyő pálcája, …. Már éppen rohanna, amikor eszébe jut valami. Gyorsan visszaszalad a kisszekrényhez, és a fiókjából előkap egy fekete selyemszalagot. Lefele robogva gyorsan beleköti a hajába, hátra fogja vele a haját. Kapkodva szedi a lépcsőfokokat lefele. Majdnem kétszer is legurul az emeleteket lefele koptatva. Aztán kiér az udvarra, és olyan hirtelen áll meg, hogy szinte átesett önmagán. Sepp már ott vár rá. De valami furcsa. A szétvert udvar szélén épnek rémlik az a faház, amiben annakidején a fiú rá várt. Még mielőtt … mielőtt olyan csúnyán rácsapta volna azt az ajtót. Abban a faházikóban olyan boldog volt. Ott valóban boldog volt. Csak nézi a faházat, és nem tudja eldönteni, sírjon örömében, vagy nevessen boldogságában. Ott áll Sepp, és rá mosolyog, és ott áll a faház, ami pompállik a reggeli nap fényében.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Aug. 02, 2010 6:30 am

* Halkan dúdolgat, és éppen a faházat nézi amikor is kicsapódik a kúria ajtaja. A vörös hajú lány rohan ki rajta, majd azonnal meg is torpan, hiszen ő ott van már. A fiú lassan fordul meg, s valóban elmosolyodik, mikor végignéz szerelmén. A szokásos öltözete melyet az edzésekre használ, most is ugyanolyan tökéletesen illik rá mint azelőtt. A fekete hajszalagot is észreveszi, s mosolyába már egy kis öröm is vegyül. Majd mikor a lány a fiú mögé néz és megpillantja a faházat a fiú nem bírja tovább. A mosoly amely eddig csak az öröm mosolya volt, megtellik érzelmekkel. A fiú boldog. Boldog a lány megváltozó arcát látva. A lány örömteli arcát látva. De ezt az idilli pillanatot is meg kell törni valamikor. S most a fiú veszi fel a kalapácsos szerepét, mint ma már korábban is tette.*
- Még nem teljesen kész. A védőbűbájok hiányoznak egyelőre. *mondja halkan, miközben még mindig a lány arcát figyeli.* Akkor egy kis kocogás? *teszi fel a kérdést, emlékeztetve a lányt arra, miért is vannak itt. Bár a faházat a lány miatt rekonstruálta, de ez csak egy dolog volt a sok meglepetés körül melyet a lányt fog érni, az elkövetkezendő időkben. De hogy mik ezek? Még az user sem tudja. De kifogja találni. Elvégre már ha megigérte a szőke fiú hogy tettekkel fog bizonyítani és nem szavakkal.*

Vendég

*Na igen, nincs teljesen kész, de a lánynak a szándék rettentően fontos. És a fiú nagyon igyekezett. A bűbájokat meg együtt is föl lehet rakni. Legalább hatásosabb és erősebb lesz, mint ha a fiú egyedül csinálná.* - Oh igen! Az edzés! *Szakad el nagy nehezen a látványtól.* - De ne számíts sokra. Valahogy még nem vagyok formában. Legyengültem vagy mi a szösz. *Fintorodik el a dolgon, mert nem szívesen ismeri be, hogy az a pár nap folyamatos alvás, és az előtte történt események bizony visszadobták a kondiját. Elindul hát a fiú után – vagy mellette – hogy a tölgyesben kocogjanak egy nagyot. Nagyon kíváncsi, hogy mikor fogja kiköpni a tüdejét. De reméli, hogy nem kerül rá sor. Báááár … ha közben beszélni is fog, ahogy tervezte, akkor tuti a tölgyes közepéig sem ér el. Mondjuk ő inkább kérdezne, mert a fiú tegnap esti utolsó megszólalása kicsapta nála a biztosítékot. És most nagyon nem tudja hogy hányadán álljon ezzel a tejfölszőke vigyorgéppel, aki úgy tűnik, mintha elvakultan hinne a saját igazában, és minden úgy pereg le róla, mintha leperex-szel kezeltette volna magát a fiú. Nem is bírja megállni, hogy a tölgyesig elérve meg ne kérdezze.* - Mi volt az a tegnap esti? Kezd zavarni, hogy már megint nem ismerlek.

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar