Udvar

Tárgy: Udvar Hétf. Júl. 19, 2010 5:07 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

Vendég

//Oké, ígérem, nem offolok többet, de ezt most muszáj. Nagyon tetszett a mese, kár hogy nem bírtam maradni. Szerintem nem is baj, hogy rövid lett, mert szép volt és összeszedett... És azzal sincs gond, hogy nem volt olyan akciódús, mint az előzőek, mert ez a fordulat szerintem kellett Smile

Én nem tudom mit csináltam volna ha megmenekül a suli^^" Érdekes lesz így játszani, azt hiszem még nagyobb szerepet adok majd Chleonak, aki ugye alapba is elég szélsőséges^^" De végülis, ez már csak rizsa, szóval: nagyon köszönöm a mesét Kaen, és eszméletlenül sajnálom, hogy nem tudtam jelen lenni Sad

//

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 23, 2010 7:33 am

- Öngól. *Mormogja a tükörképének, majd hátat fordít neki, belebújik egy papucsba, és kilép a szobája ajtaján. Mögötte Aphrodité, a pekingi palotakutya (alias padlócirkáló) ugrándozik vidáman, hogy gazdája végül az övéivel együtt teszi ki a lábait a szabadba. Hangtalanul lépdelnek végig az üres folyosókon - a többiek bizonyára még mindig az igazak álmát alusszák, vagy éppen reggeliznek -, le a lépcsőkön, egyenesen az udvarra. Emily tovább menne, de megtorpan, és földbe gyökerezett lábakkal ácsingózik a szélén, mint valami kőszobor. Ez volt a csatatér... de most már más idők járnak. Az egyik épen maradt pad felé veszi az irányt, ami így is elég gyatrán néz ki, de talán összedőlni nem fog, majd nemes egyszerűséggel lehuppan rá, keresztbe vetett lábakkal és összefont karokkal. Úgy néz ki, mint aki megsértődött a világra.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 23, 2010 7:44 am

* A szőke fiú lehajtott fejjel bolyong a kúria udvarán. Szégyelli magát. Fejet hajtott mikor harcolhatott volna. Egy-egy pillantásával a fehér torony romjait pásztázza, majd a megrongált udvaron fut végig a tekintete. Halkan felsóhajt. Nyílik a kúria ajtaja. Egy allidonos lány lépdel ki rajta. A természetkedvelő fiú felkapja a tekintetét. S megpillantja Emilyt. Talán párszor beszélgettek, az elmúlt években. De a fiú így is felismeri a lányt. Háza prefektusa. Így a fiú önmagával viaskodva elindul a lány felé aki éppen egy padra ül le. Feje ismét lehajtva. Mikor a látómezejébe téved a kis termetű kutya, elvigyorodik. Eszébe jut farkasa, aki az elmúlt napokban halt meg. Csíkos is ennyire szeretett játszani. Mikor a lány elé ér a fiú egyszerűen felemeli a fejét, de kerüli a lány tekintetét.*
- Szabad ez a hely? *kérdi tőle miközben a lány mellé mutat. Majd ha igenlő választ kap le is ül mellé. Jó fél percig csak némán mered az egykor csodaszép udvarra, majd halkan szólal meg.*
- Rettenetes nem igaz? *kérdésé komor, s hogy most mire kérdez rá? Még maga se tudja. Az udvar állapotára? A jelenlegi helyzetre? Jó lenne tudni…*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 23, 2010 7:55 am

*Szemeit lehunyva gondolkodik az elmúlt napok történésein. Nem, nem az iskola jár a fejében, most a magánélete kusza annyira, hogy azt sem tudja, hol áll a feje.* ~Még mindig nem értem...~ *Megrázza a fejét, megpróbálja elhessegetni a gondolatot, amikor egy fiú hangja úszik lassan felé a levegőben. Összeszűkült szemekkel néz fel Seppre, majd csak bólint, hogy nem vár senkit, szóval akár le is ülhet, ha akar. És hát a fiú nem véletlenül kérdezte, szóval le is huppan mellé. Egy ideig egyikük sem szólal meg, csak Aphrodité ostromolja Sepp lábát, simogatásra vágyván. A csendet azután egy kérdés töri meg, mire a lány nemes egyszerűséggel megvonja a vállát, mint akit nem érdekel, de azután rövid szótlanság után végül mégis megszólal.*
- Rettenetes. Rettenetes az udvar, rettenetesek a történtek, rettenetes ez a helyzet, rettenetes az életem! *Fakad ki, és elhúzza a száját. A grimasz azonban nem tart sokáig, most ehhez nincs kedve.* - Miért történik ez? *Sóhajt fel, de Sepp a kérdés nyugodt szívvel vehetné akár költőinek is, pedig Emily ezt most komolyan tudni szeretné.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 23, 2010 8:06 am

* Tehát le is huppan a lány mellé. Az ifjú cirkáló ostromakor elmosolyodik, majd lehajol hozzá és megsimogatja. Ezután figyelemmel hallgatja a lány válaszát. Aki most mintha a lelkébe tiporna azzal, hogy bátran kimondja a rettenetes igazságot. Az utolsó félmondatra felvonja a tekintetét, nem kíváncsiskodik. Csak ennyi mond.*
- Igen rettenetes az egész. Én is hasonlóképpen érzem magam. *hangja ismét csak komor. Tekintete merev, bár ezt a lány nem láthatja, hiszen le van hajtva a feje. * Gaea a betegszobán a természet romokban, az iskola hozzá nem értő kezekben. Apámat Imperius átok miatt kezelik a londoni korházban. Tehát nekem is romokban az életem. * mondja szinte magának csak. Majd felpillant.* Bocs. A saját gondjaimmal untatlak, mikor neked is megvannak a saját gondjaid. *kér elnézést és ismét lehajtja a fejét.* Miért történik mindez? Azt még az istenek sem tudják megmondani. *fejezi be szavait, majd a kis cirkálók az ölébe veszi, már ha az engedi neki.* Nézd csak ő milyen boldog. *mondja a lánynak majd csenben marad.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 23, 2010 8:21 am

*Kifakadása után Sepp sem marad csendben. Úgy tűnik, nem csak Emilynek van problémája úgy összességében mindenre, bár mire is számított? Ilyen időkben ki lenne felhőtlenül boldog? A vadiúj igazgatónőjükön kívül... Gyakorlatilag miatta történt ez az egész, és neki ez még tetszik is. Jócskán hehe, nem igaz? A szabadkozásra csak megrázza a fejét.*
- Nem, nem... semmi gond. Néha muszáj elmondani valakinek a gondjainkat... *Válaszolja, majd felvonja a szemöldökét.* - Nem tudtam, hogy Gaea a betegszobán van. *Gaeá-ról nem tudott, és gyakorlatilag senki másról, nem nagyon figyelte, ki sérült meg komolyabban... Lehet, hogy el kellene oda látogatnia, ki tudja, hány barátja fekszik magányosan a gyengélkedőn? Figyeli, ahogy Sepp az ölébe veszi Aphroditét, aki cseppet sem ellenkezik ellene, csak csóválja a farkát, örül, hogy valaki foglalkozik vele. Fekete-fehér tény, Emily mostanság elhanyagolta szegény négylábút, de a helyzetét tekintve ez nem is meglepő. Magára sincs lassacskán ideje, nemhogy esetlegesen a kutyájára.*
- Az... az Apukádat meg sajnálom. *Szólal meg hosszú hallgatás után őszintén. Megvakarja a kutya füle tövét, majd ismét szótlanságba burkolózik. Tüzetesebben átvizsgálja a tekintetével a feldúlt udvart. Hát, ez van. Ezt kell szeretni, vagy legalábbis elfogadni, ki tudja, hogy milyen büntetést kapnának az ellenkezők.*
- És Te? Te jól vagy?

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 23, 2010 8:34 am

–Nem csodálom, hogy nem tudtál Gaeáról. Olyan hirtelen történt az egész, s én is gyorsan szaladtam vele a betegszobára. *mondja halkan, majd felpillant a lányra. Úgy dönt joga van megtudni az igazat.* Majdnem meghalt. Wayne a volt látványmágia tanárunk, orvul támadta meg. Mikor elvakított szinte mindenkit Jack daimonja. *mondja komolyan, miközben a tanár említésére még most is felizzik a szeme. Elhatározta, hogy megöli a tanárt. S fogadalmától nem fog tágítani. Lehet pár évébe fog kerülni, de megöli. * Édesapámat nem kell sajnálni. Több száz másik aurort is elkapott a jelenlegi diri. *mondja lemondóan. Majd a kérdésre csak annyit felel.*
- Én viszonylag jól vagyok. A testem nem sérült meg. A legelső csatát leszámítva. De a lelkem romokban. Csalódtam magamban. *mondja ki a szavakat.* S te? Veled mi a helyzet? Sikerült már részben feldolgozni a történteket? *kérdi halkan és érdeklődve a lánytól.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 23, 2010 8:43 am

- Wow! De ugye... ugye már jól van? *Kérdezi kicsit aggódva, amit a hangjából és az arckifejezéséből is észre lehet venni, hiszen kedveli Gaea-t, jó néhányszor találkoztak és beszélgettek, s Emily egészen megszerette, ezért sem szeretné, ha nagyobb baja volna. Majd, a kérdésre csak bizonytalanul bólint.*
- Igazából gyakorlatilag... fogalmam sincs. Nem tudom, jól vagyok-e vagy sem. Azt tudom, hogy fizikailag nincsen bajom, ennyi történt, ez meg nem vészes. *Végigsimít a három hosszú sérülésen, amik az arcát díszítik. Igazándiból de, igenis vészes volt, elég mélyen összekarmolta az egyik olyan farkas, vagy mifene, de most már szerencsére egészen begyógyult.*
- De majd csak lesz valahogy... *Sóhajt fel reménykedve.* - Mindig van valahogy, nem? Egyszer, akár a legvégén, de minden jóra szokott fordulni... Most is a végén minden rendben lesz... *Még maga sem hiszi el, amit mond, de mostanában gyakorta hazudik magának és áltatja magát. Elvette minden életkedvét ez a zűrös hónap, úgy összességében.*

//Fagy, Sepp eltűnt :O//

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Júl. 24, 2010 11:51 am

*Xia kimegy az udvarra, ami nemrég még a harcok színhelye volt. Most minden nyugodt, csendes, senkit nem lát maga körül. Kissé hűvös az idő, de akkor is kint lenne, ha az eső szakadna. A szél belekap rózsaszínű hanfujába. De annyira nem erős a légmozás, mert összefont haját nem tudja szétzilálni. Kiválaszt egy helyet az egyik közeli fa alatt, és leül. Levitte gaohuját, amin most az egyik kedvenc [Only admins are allowed to see this link] játssza.*

Vendég

*Muszály volt kimozdulnia a szobájából, nem bírt egyhelyben maradni. Kiolvasta a könyvet, amit elkezdett, kipakolta a szekrényét, hogy aztán újra visszapakoljon mindent szép rendben. Aztán kitakarította az egész szobát. Igen, rettentően unatkozott, így úgy döntött, nem ártana kiszellőztetnie a fejét az udvaron. Ahogy kilép az épületből, egy furcsa dallamot hall meg, hát elindul annak az irányába. Ahogy léptei alatt halkan zizeg a fű, eszébe jutnak az itt lefolyt harcok. Hogy mennyire féltek. Mennyire elszántak voltak. A fejében egymást kergetik a képek: ahogy futótűzzel perzsel meg egy szörnyet, ahogy a lidércek körbeveszik őket, egyre többen és többen. Ahogy Yan kilő egy gömbvillámot, ahogy az Lilbe csapódik. A sötétség. Yan rémült tekintete. Mikor rájuk omlik a Fehér torony. A bárka. Beleborzong az emlékekbe, így inkább csak emgrázza a fejét. Aztán meglátja a hangszeren játszo Xiát. Arcán halvány mosollyal lép mellé, és hallgatja, majd ha az befejezte, köszön.* - Szia! Szép ez a dal. Hogy hívják ezt a hangszert? *Néz kíváncsian a gaohura. Öltözete hosszú farmerből, edzőcipőből és kapucnis pulcsiból áll, aminek a kapucniját most a fejére húzta, a szemerkélő eső miatt.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Júl. 24, 2010 12:07 pm

*Amikor befejezte a zenét, ismerős hangra lett figyelmes. Maga mellé tette hangszerét, majd felállt, hogy meghajoljon Liliya felé.*
-Szia. Én is nagyon szeretem ezt a dalt, ez volt az első, amit megtanultam.
*Leül, majd szabadon lógó rövidebb hajszálait hátrasimítja a homlokából.*
-A hangszer neve gaohu. Te tudsz játszani valamilyen hangszeren? Biztos szereted a zenét.
-Végre nincs az a nagy meleg.
*Jegyzi meg végül, bár mást is akar mondani, de egyelőre csak ennyit.*

Vendég

- Szép hangszer. Kínai? *Sejti, hogy az, hiszen a lány is onnan származik.*Igen, tudok. *Feleli.* - Hegedűn, bár sajnos nincs sajátom, jelenleg. De gyűjtök rá. És, szeretek énekelni is. *Mosolyog a lányra.* - Igen, már ideje volt. *Néz fel az égre, majd mikor érzi, hogy már nem esik, lehúzza fejéről a kapucnit.* - Egyébként...hogy vagy? *Kérdezi halkan, és reméli, hogy Xia érti a célzást, miszerint Lil arra gondol, hogy a...megváltozott helyzetről mit gondol. Mindenki sajátságosan kezeli az újonnan beállt szituációt, ő például bizalmatlanabb lett és óvatosabb, az érzelmeit is sokkal inkább magába zárja, legalábbis idegenek előtt. Gyakran merül el a gondolataiban, mintha nem is ezen a világon lenne. Ami a bizalmat illeti, Lilnek nem kellett sokat gondolkodnia rajta, mennyire bízzon meg Xiában - nem látott rá okot, hogy ne tegye ezt meg.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Júl. 24, 2010 12:57 pm

-Igen, az.
*Mosolyodik el ő is. Nem nagyon tanult olyan dolgot, ami nem kínai. Persze a bolgár nyelv kötelező volt, de anélkül amúgy sem ment volna semmire.*
-Hegedű. Azt hiszem, már hallottam a hangját, de nem vagyok biztos benne. Nem sok hangszerrel találkoztam még.
*Teszi hozzá magyarázatképpen, mert hát elég furcsa lenne, ha nem ismerné. Ugyanis Kínában is játszanak hegedűn.*
-Énekelni én is szeretek, de csak kínai dalokat ismerek.
*Mondja nevetve, majd a következő kérdésnél elkomolyodik.*
-Tudod, van olyan helyzet, amikor azért kell beletörődni valamibe, mert nem tudunk rajta változtatni. Ez egy olyan helyzet. Nem örülök neki, hogy így van, meg az új rendszernek sem, de egyelőre nincs mit tenni. Biztosan lesz majd olyan alkalom, amikor visszavághatunk, és minden újra a régi lesz. Semmi sem tart örökké. Se a jó, se a rossz.

Vendég

- Majd ha lesz, megmutatom. *Mosolyog, majd sóhajt és kissé komolyabban folytatja.* - Igen, biztosan lesz... Igazad van. *Mosolyodik el halványan, majd körbenéz az udvaron.* - Milyen furcsa visszagondolni, hogy itt nemrég mik történtek. *Sóhajt. Még csak pár hónapja érkezett, de máris ennyi minden történt. Ő pedig azt gondolta, hogy a legizgalmasabb dolog egy szakkör lesz. Hát, egy kicsit tévedett. De nem fog elmenni innen, az biztos. Bár a szülei aazt akarják. Dehát, mégsem hagyhatja itt a barátait, az iskoláját, pont ilyenkor. Nameg, van még valami, amit nem szívesen hagyna itt...
Közben megjelent Eva is, úgy tűnik, valaki kinyitotta a szobaajtót és kiszökött. Most gazdája mellé pattog (igen, pattog, ilyet is csak ő tud!) majd pár vakkantással üdvözli Xiát is.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Júl. 24, 2010 1:15 pm

-Hát igen. De az is valami, ha megvan a nyugalom látszata. Ez így jobb, mintha állandóan rettegnénk. De majd eljön az idő, amikor bosszút állhatunk, és akkor majd megnézhetik magukat. És ne feledd, újra jönnek a szakkörök. Az inkább csak arra van, hogy hogyan kezeljük azt a helyzetet, amikor a taná otthagy minket egy rakás szörnnyel.
*Még mindig emlékszik az amerikai kiruccanásra, de amint erre gondol, nyomban elfutja a méreg.*
-Szia, Eva.
*Köszön a megérkező kutyának. A múltkor már találkozott vele.*
-Még jó, hogy a macskám nem szökött ki. Akkor egész nap kereshetném. Tényleg, te voltál már külföldön?
*Nem tudja, hogy jutott eszébe a kérdés. Talán csak vidámabb témáról szeretne beszélni.*

Vendég

- Hát igen...Eva valahogy mindig megtalál! *Forgatja a szemeit, de még a kutya sem veszi komolyan, ugyanis megnyalja Lil kezét, majd hanyattvágja magát a nedves fűben és hempergőzni kezd.* - Egyszer voltam Magyarországon, rokonoknál, meg Angliában, Londonban. *Ahogy visszaemlékszik, mikor apjával járták a városokat ()az anyja sosem akart jönni), hogy megismerhessék a többi népet, egy pillanatra elszomorodik, de aztán erőt vesz magán: hisz nem szabad hagyniuk, hogy erőt vegyen rajtuk a kétségbeesés. És erre a legjobb mód az, ha nem emlékezünk a szép időkre. Legalábbis a kelleténél többet nem.* - És te? Te voltál valahol, úgy értem, Bulgárián és Kínán kívül? *Kérdez vissza, miközben néha-néha bolondozó kutyájára pillant.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Júl. 24, 2010 1:28 pm

*Xia nevetni kezd, mikor látja, hogy a kutya hempereg.*
-Nagyon cuki, amikor ezt csinálja.
*Mondja, majd még egy ideig nézi Evát. Ezután válaszol.*
-Hát a szakköröket nem számítva Észak- és Dél-Koreában voltam egyszer. Igazából Dél-Koreába mentünk, de át kellett utazni Észak-Koreán, és ezért ott is voltunk egy kicsit.
*Azt már nem tette hozzá, hogy ez volt nevelőanyja egyetlen jócselekedete, amit érte tett.*
-Na és milyen volt Magyarország?

Vendég

*Meghallgatja Xia válaszát, azután válaszol a kérdésre.* - Jó. Szép ország. Főleg a Balaton, meg a hegyek. *Mosolyodik el az emlékre.* - A Balaton egy tó, Magyarországon a legnagyobb, bár, szerintem azért nem olyan nagy... *Teszi hozzá magyarázatképp.* - És Korea? *Kérdezi érdeklődve. Kíváncsi az országra, de még nem volt alkalma eljutni oda. Miután a lány válaszolt, egy újabb kérdést tesz fel.* - Amúgy, te kivel éltél, mikor otthon voltál? Van testvéred? *Érdeklődik, és reméli, a lány nem veszi tolakodásnak. Ő már csak ilyen - kíváncsi. Illenek egymáshoz a kutyájával. Eva is mindent megszagol és megnéz magának.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Júl. 24, 2010 1:48 pm

-Hát hegyek éppenséggel nálunk is vannak. Na jó, elég sok. Meg persze Koreában is. Nagyon szép ország, én leginkább a dalaikat szeretem. Szöul meg nagyon szép város. És persze Phenjan is Észak-Koreában. Jó volt ott lenni.
*A következő kérdés előtt elgondolkodik. Nem akarja sajnáltatni magát, de ez van.*
-A nevelőanyámmal éltem. Nincsenek se testvéreim, se szüleim. De már megszoktam. Nem volt könnyű otthon, de ezáltal többmindenhez értek, mintha..., mintha a szüleimmel éltem volna.
*Így fejezi be végül, de azért nem sírja vissza ottani életét.*
-És neked milyen a családod?

Vendég

- És milyen volt a...nevelőanyád? *Kérdez rá félénken, természetesen azt is elfogadja majd, ha a lány kitér a válasz elől. Ha kapott választ -vagy ha nem- utána ő is válaszol.* - A nagymamám véla, azaz az anyukám anyja. Ő nagyon rendes volt velem mindig is, ő...megértett. Az anyukám már nem annyira. Viszont apukámat is nagyon szeretem. *Sóhajt, és csak egy hajszálon múlik, hogy nem lesz ismét honvágya, de aztán ismét elmosolyodik.* - Testvérem nincs. Tudtommal. *Teszi hozzá, hisz ki tudja, mit titkolt még el előle az anyja. Eva ezalatt lefeküdt a két lány közé, és békésen szuszogni kezdett. Lehetséges, hogy elaludt. Elfáradhatott a sok rohangálásban.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Júl. 24, 2010 2:06 pm

-Hogy milyen? Eléggé... gonosz. Nem tisztelt ő senkit saját magán kívül. Három éves korom óta nekem kellett a házban takartani, és ahogy idősebb lettem, úgy jött a többi házimunka. Pedig nem is arról volt szó, hogy idős. Egyszerűen csak szeret parancsolgatni. Sehová sem mehettem el egyedül. Zenélni és énekelni az iskolában tanultam meg, festeni pedig magamtól. Azután úgy két éve elkezdtem bolgárul tanulni, hogy idejöhessek. Amikor felvettek, megszöktem otthonról.
*Fejezi be rövid beszámolóját.*
-És az anyukád? Ezek szerint ő sem lehetett valami odaadó, de jvíts ki, ha tévedek.

Vendég

*Elképedve hallgatja Xia beszámolóját. Hallott ő már egyet s mást, de azért ez sem semmi!* - Uhh...Hát, szerintem jól tetted, hogy megszöktél. *Csóválja még mindig döbbenten a fejét, de mikor a lány visszakérdez, inkább abbahagyja.* - Hát, neméppen. De ő inkább úgy tett, mintha...nos, mintha ott sem lennék. Még szerencse, hogy ott volt az apám. Azt is egy kihallgatott beszélgetésből tudtam meg, hogy a nagymamám véla. *Grimaszol egyet, s épp ebben a pillanatban - zuhogni kezd az eső.* - Uhh...Hát, azt hiszem jobb, ha bemegyünk. Én legalábbis - de gondolom, te sem akarsz kinnt maradni! *Húzza fel a kapucniját, majd óvatosan megrugdossa a lába előtt heverő Evát, hogy keljen fel.* - Hát akkor, szia! Majd még találkozunk! *Köszön el, majd futva indul befelé az épületbe - lehet, hogy a lánnyal, de lehet, hogy nélküle. Majd felmegy a szobájába, és a pulcsiját levéve, immár rövidujjúban kezd bele egy újabb könyvbe. Mára már kimozogta magát.*

//Köszi a játékot ^^//

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Júl. 24, 2010 2:18 pm

-Az sem lehetett túl jó. Mármint, ha semmibe vesznek.
*Egyszercsak szakadni kezdett az eső.*
-Igen, szerintem is jobb.
*Felvette a földről a gaohut, majd Liliya nyomában ő is befutott az iskolába.*
-Szia!
*Köszönt el ő is, majd a szobájába megy egy kicsit festeni.*

//Én köszönöm Smile

//

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Júl. 24, 2010 3:09 pm

*Lehet, hogy néhányaknak bűntudata van, de neki aztán nincs. Pont azelőtt érkezett, mielőtt megkezdődtek a "harcok", s az UFO-mániákus leányzó boldogan csatlakozott a gonoszaknak kikiáltottakhoz. Lassan lépdel a feldúlt udvar felé, vidáman, csak kicsit fáradtan. Lecsücssen az egyik padra, ölébe teszi a vízzel és egy gőtével teli zacskót, majd énekelni kezd.*
- You love me... you love meeeeeeeee! *Nyikorogja. Na, nem mintha hamis hangja lenne, de nem lenne belőle szupersztár, vagy ilyesmi.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Júl. 24, 2010 3:16 pm

*Dora jelenik meg.Köpenye,pálcája,tőre nála van,mint mindig.-Szia!*szólítja meg az éneklésben elmerült lányt.-Teodora Yana vagyok.Téged hogy hívnak?*kérdezi-És bocsi a kérdésért,de melyik oldalon állsz?Mert akkor úgy fogadunk.*mondja,majd előveszi pálcáját,hogy kéznél legyen.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar