Udvar

*A vállonveregetés nagyon is kellemesen érinti, felegyenesedik, és belenéz a nagyúrnő szemeibe. A szavakra egy féloldalas, halvány mosoly suhan át az arcán, száján, és csak biccent, lehunyt szemmel.* -Megtiszteltetés. *sziszegi egészen ekdves, emghatott, mégis hideg hangon. Mintha csak valami házimacska lenne, a Nagyúrnő saját házimacskája. Hogy az-e? Azt csaka fiú saját maga tudhatja. Amikor az úrnő elengedi, akkor ismét végigtekint a társaságon, majd figyeli, ahogyan az aurorok elindulnak, valamint a diákok is lassan visszaszállingóznak az iskolába. Szevér felé küld egy megrovó tekintetet, ahogyan látja, hogy a fiúnak nagyon mennie kell. Finoman int a fejével, mire a szőke fiú már el is tűnik. A diktatúra neki csak élvezet. Még megkeresi a tömegben Christ is, szemeivel, majd a tekintete Arianára siklik, aztán Rosettára, Laurára, végül Shawn-on állapodik meg a tekintete, és kihúzza magát. Ennyit a védőkre. Megigazítja magán a köpenyét, Janára sandít, majd Aphroditéra, és csak biccent nekik, köszönés képpen, majd elindul, vissza az iskolába, kihúzva magát, mert megteheti, megérdemli.*

//Kössz a játékot, a mesét, és a lehetőséget, hogy főszereplő lehettem! Jó volt! ^^ //

*Kezdi elfogadni az elfogadhatatlant. Elhinni a hihetetlent. De a neheze még csak most jön: véghezvinni a lehetetlent. Túlélni. Nem jártatni a száját. Nem lázadni. Idejött, ebbe az iskolába, s egyetlen célja a tanulás és az ismerkedés volt. Most mindennek vége. Valószínűleg zokogva vetné a földre magát, ha nem állna mellette az egyik reménysugár az életében: Yan. Ha ő ittvan, semmi sem lehetetlen! És ott van Gaea is. És, ahogy mondani szokták, a nehéz időkben teremnek a legjobb barátok. Vagy valami ilyesmi. Most egyelőre úgy érzi magát, mintha nem is a saját testéből figyelné az eseményeket, hanem mintha filmen nézné, vagy mi. Csak belekapaszkodik Yanba, és hagyja, hogy visszavezesse az iskolába. Pedig át akarta ölelni... Hogy erőt merítsen. De most ehhez sincs ereje. Csak lépked, lassan és -látszólag- magabiztosan, az iskola épülete felé - egy új iskola épülete felé.*

//Uhh...Hát ez...!!! Meglepődtem. Jó volt a mese, nagyon élveztem az összeset! :D De elég szívás, első tanévem itt, és rögtön ez. Azért biztos izgi lesz meg minden, de irigylem azokat, akik egy éve, vagy régebb óta vannak itt //

*Végighallgatja, szótlanul, ökölbe szorított kezekkel, a pillangói még mindig ott szálldosnak körülötte. A szemeit végig Jack-en tartja, mintha valamit el akarna érni vele. Talán, hogy figyeljen rá? Vagy egészen mást. Aztán mikor összetalálkozik a tekintetük, már tudja, is, hogy hova tart. Azonnal ott hagy mindent és mindenkit, és a köpenyét magára kapva - a láthatatlanná tévőt - egyenesen a hmm... Közös helyükre megy? Annyira azért nem megbeszélt, de reménykedik, hogy a fiú is odatart. Talán ha észrevette pillantásait, akkor igen... *

// Köszönöm a mesét, és mindenkinek, akinek a meséjén ott voltam és annak is, akinek nem, hiszen az is változtatott a mese szálán x) És Rosetta röpköd *.* xD Ez most a kedvenc elfoglaltsága
Bocsánat, hogy nem színeztem, de nem tudok, rossz a gép :S //

//Én utolsó hszemnél részemről lezártnak tekintem a nagymesét. A mese jó volt, kitűnően volt össszerakva, stb stb. Bár nekem nem tettszett maga a története. Jó persze ez hét éves mesesorozat stb. De azért valami kis esély maradhatott volna most az iskola megtartására ebben az évben. Nem nagyon értem miért kellet Potter hetet kihozni most. Bár a következményeket még nem ismerem, szóval elég idáig az h. most nem tettszikk a nagymese állapota. De ettől függetlenül jó volt. Köszi szépen.//

[Ex-védők]

*Neki sem megtört a tekintete, egy elementalista harcosfélét, egy tűzmágust nehéz megtörni... Az ő ifjú szívét legfeljebb a kegyetlen lányok tudnák megtörni, hiszen a harcos énje mellett nőcsábász ugyebár a drága. Az ex-védők között felfedezi Laurát - régen látta már a lányt. De azt is tudja, hogy az egykori érzései már elmúltak a lány iránt. Ez van... Dacosan áll, Jacket kíváncsian, és egyben kissé megvetően méregeti, persze óvatosan, mert látszik, hogy a Darkfield-fiú az Úrnő kedvence, tehát nem érdemes vel ujjat húzni. Arabella felszólalására legszívesebben ő is helyeselne, de behunyja a szemét, és gyorsan megrázza a fejét. nem... Csak nyugalom... Jobb most lapítani. Még ha gyávaságnak tűnik is most ez. Amint visszatérhetnek a Kúriába, ő megy is... bár nem éppen úgy, mint aki egy diadalból tér vissza. Nem, ők.. ők most a megvert sereg. Nagyon kell vigyázniuk most egymásra.*
-Will all your sins be justified... *Morogja maga elé halkan, angolul, csak úgy a vakvilágba, nincs igazán, akinek szánja a szavait, majd megfordul, és a többiekkel együtt visszatér a Kúriába.*

//Jóóó volt^^ Nem volt olyan izgalmas, mint a többi... Inkább szomorú... De épp ebben volt a jó, hogy ilyen drámai lett^^ Köszikeee, élveztem És hajrá, jók (Csakazértis )^^"//

//Mival lezártam a magam részét, nem tudva, hogy az lesz az utolsó, így most írom be, hogy köszönjük Kaen! Váratlan fordulat, de tetszik... Vagyis mégsem. De ez az én gondom. Szupi volt. Jó befejezés. De azért várom a kövi tanévet, meg a játékokat. Az biztos, hogy nem úgy lesz mint eddig. //

// Én meg sajnálom, hogy kimaradtam belőle //